Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
SÄ*, 1980. AUGUSZTUS 17., VASÄRNAP NEMZETKÖZI TESTÜLET ELNÖKSÉGÉBEN Magyar történész Bukarestben megtartotta vezetőségválasztó ülését a Nemzetközi Történettudományi Bizottság, amely a világ történészeinek vezető testületé. Elnökké a lengyel Alexander Gieystort, főtitkárrá pedig a francia Helén Ahrweilert választották. Az elnökség tagja lett dr. Ránki György akadémiai levelező tag, a Magyar Tudományos Akadémia történettudományi intézetének igazgatóhelyettese. Személyében először került magyar történész a Nemzetközi Történet- tudományi Bizottság vezetőségébe. — Személyesen Is nagy megtiszteltetés ért — móndta dr. Ránki György, az MTI bukaresti tudósítójának adott nyilatkozatában. — De külön szeretném hangsúlyozni: a magyar történettudomány elismerésének, a Történettudományi Intézet megbecsülésének tekintem a megválasztást. Az utóbbi másfél évtizedben a legkülönbözőbb szakterületeken végzett tudományos munkásságával az intézet nemzetközi megbecsülést szerzett a magyar történettudománynak, ez a tudományos munkásság kiváltotta . a világ történészeinek elismerését. Tác — Gorsium Városfalak Őrtornyok romjai Rendkívül jelentős, a város nagysága, fontossága mellett bizonyító leletre bukkantak a régészek a Tác melletti Gor- siumban: megtalálták a település városfalának és őrtornyainak a maradványát. A feltehetően a IV. században épült falai, egyrészt újabb bizonyságul szolgálnak arra, hogy Gorsium a rómaiak korában jelentős település, város volt, másrészt lehetővé teszik, hogy segítségükkel a régészek pontosan „meghúzzák” a város határvonalait. A MAGYAR SZÍNHÁZI INTÉZETBEN Kellékek, jelmezek, emlékek KONYVESHÁZAKBAN JÁRTUNK Elsősorban az olvasók nyertek Üllőn 1978. novemberében készült el a könyvesház, Pilisen tavaly dcemberben lett kész. Hogyan váltotta be a két intézmény a reményeket, jónak bizonyult-e a könyvtár és a könyvüzlet szimbiózisa? Knakál József né Pilisen könyvtáros: — A régi, szűkös könyvtárban már nemcsak a keres, gélő olvasók, a könyvtárosok sem találták a köteteket, a zsúfoltságban nehéz volt rendet tartani. Most nemcsak az olvasók, s a könyvek kaptak nagyobb helyet, a munkánk is tartalmasabb lett. December óta legalább 30 rendhagyó irodalmi, történelmi és környezetismereti órának adtunk otthont, rendszeresek az íróolvasó találkozók. A könyvüzlettel közösen láttuk vendégül például Hunyadi Józsefet, s megszaporodtak a TIT-elő- adások is. Korábban mindezekhez másutt kellett helyet keresnünk. — AZ olvasóink száma nem gyarapodott tetemesen, de gyakrabban jönnek, mert helyben olvashatnak, kutathatnak. Hetente nálunk tartják foglalkozásaikat a csillagászati szakkör tagjai is. Mindenki jól járt — Konkurrencia? Nem mondanám. A könyvtár javarészt régi kiadású 16 ezer kötete közül alig 2 ezer azonos a könyvüzletével, ahol vagy 10 ezer féle új olvasnivalóból választhatnak. A kettő így inkább kiegészíti egymást. Korábban nem volt a faluban könyvesbolt, én is a fővárosban, vagy Monoron vettem a könyveimet. A könyvtár azért is jól járt az új szomszéddal, mert a könyvüzlettől sok plakátot, a könyvet népszerűsítő, az olvasáshoz kedvet csináló füzetecskét kap. A könyvtáros pedig azért, mert a könyvüzletbe egy hónappal előbb megérkezik minden friss kötet, mint a bibliotékába az ismertető, így a könyvtáros olyan könyveket rendelhet meg, amelyeket már kézbe vett. Nagy Sándorné a könyvesbolt vezetője: — A könyvtár nem tőlünk vásárol, eltekintve a vetélkedők jutalomkönyveitől. De tény: a jó szomszédság. Csak a példákat sorolom: az ünnepi könyvheti rendezvényeket közösen tartottuk, s a könyvüzletből közvetítette ugyan a rádió a Könyvről Könyvért című műsor egyik adását a Nyugat folyóiratíróiról, de a versenyzőket a könyvtár toborozta. Az óvodákban, iskolákban is együtt tartjuk a szülőknek a gyermekkönyvvásárt, együtt hívjuk ezután is a vendégeket előadni, s dedikálni az íróolvasó találkozón is árusított köteteiket. KöZös a jövőnk, Ezt látszik bizonyítani, hogy egy-egy rendhagyó irodalomóra után csapatostul jönnek a könyvesboltba a gyerekek, hogy megvegyék az olvasnivalót, amiről az órán sző volt a könyvtárban. Végül abban is kiegészítjük egymás munkáját, hogy megnyerjük az embereket az ol- vásásnak. Ugyanis van a faluban, aki nem iratkozik be a könyvtárba, inkább megvesz minden kötetet újonnan. Mások viszont csak kölrsönö/nek. Az együttlét talán közelíti a két csoportot is egymáshoz... Hasonlóan vélekedik erről Pálmai Lászlóné, az üllői könyvesház könyvtárvezetője: Egy fedél alatt — Gazdagodtak a lehetősé, geink azáltal, hogy egy fedél alá került a könyvesbolt és az üzlet. A könyvtári könyvekből — akad közöttük igen keresett is — kevés a példányunk. így sokan az érdeklődők közül hamarabb hozzájutnak egy-egy olvasmányhoz, ha itt a házban megvásárolják. Másrészt sokan csak azután vesznek könyvet, hogy elolvasták már a könyvtárban, s úgy döntöttek: kerüljön ez is a könyvespolcokra. Holló Lászlóné, az üllői könyvüZlet vezetőhelyettese: — Szinte naponta jönnek a könyvtárból az emberek, akik ott kapták a tanácsot: a könyvtári állományból hiányzó, vagy éppen kikölcsönzött köteteket nálunk keressék. — Arról, hogy a településen változott-e a könyvvásárlási kedv, nem tudok számot adni, hiszen korábban itt Üllőn sem volt könyvesbolt Tavaly óta azonban nőtt a forgalmunk, akkor 850 ezer forint értékű olvasnivaló kelt el, Idén a szolid tervünk is 870 ezer forintos. — Itt a Vasadi út ■ 1-ben 178 négyzetméteres, tehát tágas, jól áttekinthető helyet kapott a könyvtár, a régi csak 66 négyZetméteres volt — veszi át a szót ismét Pálmai Lászlóné. — Mindez tartalmi változást hozott a könyvtári munkában: az állománygyarapításra szerződést kötöttünk a Könyvellátó Vállalattal, de a listánkról évente vagy 15 féle könyvet kihúzunk, ezeket nem kapjuk meg. Két éve már, ilyenkor az itteni könyvesboltból vessZük meg a hiányzó köteteket. Több már az olvasó — A könyvkultúra ügye nyerte a legtöbbet az együttéléssel. Számokat mondok: 1980 végén, amikorra elkészült a könyvesház, 1350 beiratkozott olvasónk volt, tavaly 1439, idén pedig csak az év feléig 1218-an iratkoztak be. Két éve az itt élő emberek 13,8 százaléka, tavaly 14,7 százaléka volt olvasónk. A látogatók száma az utóbbi évben 1200-zal nőtt, a kikölcsönzött kötetek pedig 12 ezerrel. Több rendezvényünk is, 1978-ban huszonhárom vetélkedő, előadás, rendhagyó óra és műsoros délután volt a könyvtárban, idén csupán június végéig negyven. A könyvüzlettel közösen tartunk évente kétszer könyvkiállítást, és -vásárt, s a boltnak köszönhetjük — ők szervezték a műsort —, hogy József Attila-estet tartott nálunk Benkő Péter és Zsurzs Kati áprilisban. Az iskolával közös az eredményünk: beneveztünk Az ifjúság a művelődésért című pályázatra, s az első év után — kétéves a verseny — a megyében másodikok lettünk az ikladiak- kal együtt. — A leglényegesebb tapasztalatom: a könyvet szerető emberek nem csak a könyvtárba, nem csak a könyvüzletbe jönnek már. Jönnek a könyvesházba, hozzánk. Vasvári G. Pál Budán, a Déli vasút szomszédságában áll az a klasszicista stílusú egykori palota, amely ma a Magyar Színházi Intézet otthona. Igaz — csupán „társbérletben”: az épületoen van az Elektromos Művek egyik részlege. Emiatt nem tud eleget tenni az intézet egyik alapvető feladatának: az itt Összegyűjtött, jelenleg ládákban tárolt, pincékben őrzött kincsek nyilvános bemutatásának. (Az Elektromos Művek két-három év múlva remélhetően kiköltözik, ha addigra elkészül új székházuk...) Az intézet igazgatója, a neves esztéta, fordító, dramaturg: Elbert János. Vele járjuk a termeket, szobákat. — Központunkban ugyan ma még nincs hely kiállítások rendezésére — mondja —, de gyűjteményünk egy részét azért láthatja a közönség a Stromfeld Aurél utca 16 szám alatti Bajor Gizi-emlékmú- zeumban, amelyet annak idején Gobbi Hilda hozott létre, a reá jellemző lelkesedéssel, fáradhatatlan buzgalommal. A múzeum jelenleg felújítás alatt áll, rövidesen megkezdődik a földszinti és emeleti rész újjárendezése. Szeretnénk, ha október végén, a múzeumi hónap alkalmából ismét megnyithatná kapuit. Állandó kiállításaink mellett külön helyiségben rendezzük majd meg itt időszaki tárlatainkat, egyrészt saját anyagainkból, másrészt magángyűjtők e célra kölcsön kért szerzeményeiből. Elsősorban Rátonyi Róbertre, Szilágyi Györgyre, valamint Sivó Emilre, a Thália Színház gazdasági igazgatójára számítunk: nekik van a legértékesebb színháztörténeti magángyűjteményük. Plakátok ezrei — 90 ezres fényképgyűjteményünk, szinte napról napra bővül: vásárlásainkkal, adományokkal. Kézirattárunk is felbecsülhetetlen értékű, s több ezres színházi plakáttá- runk is. Ez utóbbinak most állítjuk össze a katalógusát. Szcenikai tárunkban több ezres díszlet- és jelmeztervet őr- zünk, a múlt század ötvenes éveitől napjainkig. — Amire kivált büszkék vagyunk — folytatja az igazgató: — hangtárunk és videokazetta-gyűjteményünk. Bár... a szervezett munka jelenleg még technikai akadályokba ütközik: rendszeresebbé kellene Gyümölcsoltó. Azt a minden'4 újságolvasók örömére odahagyott cikkírói gyakorlatot vélhettük felelevenedni abban az előzetesben, amelyet a műsorújság jelentetett meg a kedden este látott Gyümölcsoltó Boldogasszony című tévéfilm szerzőjének, Radványi Ervinnek a tollából. Ez a figyelemfelkeltő közlemény pontosan azt nyújtotta, amit az egykori színi- és filmkritikák, amelyek megfogalmazói elsőrendű kötelességüknek érezték — bevezetés, sőt tárgyalás gyanánt — ösz- szefoglalni a méltatásra kijelölt história tartalmát. Jó hosszan idézték ők a sztorit, aztán annál rövidebben kerítettek sort magára a minősítésre. Aki ezt az előrejelzést átfutotta, immár tudhatta, hogy az szinte a végkifejletig közli, miszerint ki, mikor és kivel akaszkodott össze; ki, mikor és kit hogyan csitított; és ki. mikor és kiben kényszerült csalatkozni úgy, ahogyan végtére is megtörtént az a nagy kiábrándulás. Egy régi — ma már kevéssé emlegetett — szakszóval mondva, csupán az utolsó negyedóra slusszpoénja felől lehettek egy ideig kétségeink; amúgy, nagyjában-egészében a maga gondosan előre lefektetett sínjén araszolgatott előbb s előbb a szóban forgó történet. Csupán egy picike csava- rintás — mármint az, hogy TV-FIGYELŐ befejezésként éppen a szürkülök egyezkednek ki (nem kissé mámorosán) — piszkálhatta fel a nézők ellustult figyelmét. Egyéb meglepetésben nemigen lehetett részünk. így hát más dolgunk sem akadhatott, minthogy tudomásul vegyük, miszerint ezúttal a melodráma irányában próbált tájékozódni a híresen szarkasztikus Andaxin-kor megfogalmazója; hogy talán változatlanul a legsötétebb és leginkább pusztuló honi vidéknek nyilvánul Szabolcs- Szatmár, s hogy — színészbőség ide, színészínség oda — máiglan gondok vannak némely asszony- és férfiszemélyek megjelenítőinek félfogadásával. őszintén szólva ugyanis a kedves és méltán sokat foglalkoztatott Vörös Esztert aligha fogadhattuk el holmi hat (esetleg hét) általános osztályt végzett ifiasszonyként. Sokkalta vibrálóbb — hogy azt ne mondjuk: városiasán fölvilá- gosult — intellektus ő ahhoz, hogy éppen neki kelljen egy ilyen kihaló félben levő helység magányosságra és börtönre ítéltetett asszonykáját megelevenítenie. Szerep, s ha már — kénytelen-kelletlen — a tévések szereposztása került szóba, hadd essék szó arról a merészségről is, amely a szintén e héten látott Merénylők című vállalkozást jellemezte. Két profi színész (Almási Éva és Balázs ovit s Lajos) terelődött össze ebben a szűk egy órában azzal a még főiskolásként jelzett Tóth Enikővel, akinek jelenléte — egyebek között artikulációs nehézségei miatt — igencsak ballaszto- san hatott ' GllbCSI. őszinte örömmel vethető papírra az az egyáltalán nem viccesnek szánt figyelmeztető, amely szerint: „Vigyázz Chrudinák, jön a Gubcsi!” Mert — Kockázatra Kockázat és minden egyéb más sugárzásra más sugárzás -r tényleg jön a Gubcsi. Mármint Gubcsi Lajos, aki ugyan nem az afrikai sivatagok homokja ellen rakja zsebkendőbe mikrofonját, hanem holmi gazdaságpolitikai szakértők megnyilatkozásait rögzíti vele, de azért legalább annyira tájékozott a kamatok és a kamatos kamatok, no meg a más haszonkulcsok világában, mint a maga tárgyában az említett pályatárs. Lám, most, legutóbb a csütörtök esti műsorában is szinte megverejtékezett, hogy külpiaci dolgainkról valami érdemlegeset kicsikarjon. És kicsikart! Amit előszerzett, attól aligha támadt kedvünk zokogni... Akácz László tennünk legnagyobb művészeinkkel készített magnóinterjúinkat, és csak nemrég fogtunk hozzá ahhoz, hogy videokazettára vegyük a legjelentősebb színházi előadásokat, a próbáktól a bemutatókig. A közelmúltban került sor az első monodráma-fesztiválra Gyöngyösön: ennek teljes anyaga a gyűjteményben van. Gondunk, hogy nincs megfelelő — állandó hőmérsékletű és páratartalmú — helyiségünk a magnószalagok és a videokazetták tárolására. A felvételek konzerválása, időnkénti átjátszása sem megoldott, elsősorban anyagiak és szakemberhiány miatt. Személyes tárgyak — Hadd említsem meg még több tízezer kötetes szak- könyvtárunkat és dokumentációs részlegünket. Ez utóbbi — szerénytelenség nélkül mondhatom — Európa-hírű. Nemcsak hazai kutatók — így dramaturgok, rendezők, színészek és kritikusok — keresik fel rendszeresen, de külföldi kutatók, szakemberek is. Külön dossziékban őrizzük valamennyi magyar színész anyagát — a velük készült riportokat, róluk szóló interjúkat, kritikákat — és valamennyi fővárosi és vidéki bemutató sajtóvisszhangját. Minden megjelent cikk megtalálható itt a világ legjelentősebb kétezer drámaírójáról, színpadi szerzőjéről, és mintegy negyvenezer kevésbé jelentős író anyagát sem kell hiába keresni az érdeklődőknek. Emellett külföldi rendezőkről, színészekről, társulatokról, illetve egyes országok, ezen belül egyes városok színházi életéről is őrzünk írásbeli dokumentumokat A raktárak, ládák sok érdekes tárgyi emléket rejtenek, így — a többi között — Jászai Mari saját tervezésű hatalmas szekrényét és görög siti usú he- verőjét Megtalálhatók itt Bajor Gizi személyes használati tárgyai: reggelizőkészlete, cigarettatárcája, valamint — külön üvegszekrényben — halotti maszkja. Szinte naponta törlik le a port arról a két hatalmas kofferről, amely Tímár József kelléke volt, utolsó szerepében, „Az ügynök halá- lá”-ban. Mellette áll az egykori New York kávéház — a mai Hungária — egyik márványasztala, a hozzá tartozó székkel és állólámpával: ennél az asztalnál ült rendszerint Tímár József, itt készült szerepeire ... Csortos Gyulától teáscsészéjét és pecsétgyűrűjét őrzi a gyűjtemény, az a mandolin pedig, amely külön vitrinben alussza álmát, egykoron Törzs Jenőé volt Művészi készséggel játszott . rajta, pihenésként. Hegedűs Gyulának, a Vígszín. ház egykori nagy művészének nemcsak a kitüntetései^ s díszpolgári oklevelét tekinthetik meg az érdeklődők, de jobb kezének gipszmását is. Az intézet birtokában van Rózsahegyi Kálmán kedvenc vadászfelszerelése, valamint az a jelmez, amelyet egyik leghíresebb szerepében, a „Vén gazember” Borly Gáspárjaként viselt a színpadon. Saját kiadványok Jávor Pál egyik legsikeresebb alakítása volt a felszabadulás előtt a Peer Gynt. Ez a jelmeze is a gyűjteményben szerepel. A Blaha Lujza téren állott az egykori Nemzeti Színház. Két kandelábere és egyik páholya őrzi a Bajor Gizi Múzeumban a sok sikert látott, patinás épület emlékét Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Magyar Színházi Intézet munkásságának fontos részét: az önálló könyvkiadványokat sem. Rendszeresen megjelenik — elsősorban szakemberek számára — a Dramaturgiai Híradó, valamint a Színháztudományi Szemle. Rövidesen új, kiadvánnyal gazdagodik a választék: Magyar Színház — Magyar Dráma címmel vaskos gyűjteményt adnak ki, évente kétszer, orosz, angol, német, francia és spanyol nyelven, melyben hazánk színházi életéről szóló információk és darabismertetések mellett egy-egy nagy sikerű, új hazai színmű teljes szövegkönyvét is megtalálják az olvasók. Az első szám Örkény István „Pisti a vérzivatarban”, „Vérrokonok” és „Kulcskeresők” című színművét közli, öt nyelven, az előadásokról készült fotókkal illusztrálva. Nagy sikere- van hazai színházbarátok körében az intézet saját kiadású könyveinek is. így például a „Ca- baré” című kötetnek és az idei ünnepi könyvhét egyik slágerének: a Várkonyi Zoltánról készült összeállításnak. Elő kapcsolatok — A dokumentumok és a tárgyi emlékek gyűjtése, feldolgozása és bemutatása munkásságunknak csupán egy, bár igen fontos része — mondja búcsúzóul Elbert János igazgató. — De legalább annyira fontosnak tartjuk, hogy bővítsük kapcsolatunkat az élő színházzal. Ennek érdekében előadásokat, ankétokat, találkozókat szervezünk, elsősorban a színházi szakma, de a nagyközönség számára is. Legutóbb például vendégünk volt Ellen Stewart, a New York-i La Mamma színház — a világ egyik leghíresebb társulatának — igazgatója. Beszámolóját zsúfolt széksorok előtt tartotta. A jövőben szeretnénk gyarapítani az ilyen összejöveteleket, szakmai megbeszéléseket, G. T. 0 Évnyitó: szeptember 1-én- JAVÍTÓVIZSGÁK AUGUSZTUS VÉGÉN Közeledik a nyári vakáció vége. Az országos ünnepi tanévnyitót az idén augusztus 31- én, vasárnap délután a békéscsabai iskolaközpontban tartják, ahol Pozsgay Imre művelődési miniszter mond ünnepi beszédet. Az iskolákban egyébként szeptember 1-én, hétfőn nyitják meg az 1981-es tanévet, az első tanítási nap: szeptember 2-a lesz. A javító- vizsgákat augusztus utolsó hetében tartják azoknak a tanulóknak, akik az előző tanévben egy vagy két tantárgyból elégtelen osztályzatot kaptak. A következő tanév menetrendje szerint a téli szünet december 22-én kezdődik és január 4-én fejeződik be. Az ezt követő első tanítási nap január 5-e. Az első félév 1981. január 31-ig tart, a félévi értesítőt február 6-án kapják kézhez a tanulók. A tavaszi szünet 1981. április 6—11. között lesz, a szünet utáni első tanítási nap április 13-a. A tanév utolsó tanítási napja az általános iskolákban, a középiskolák I—III. osztályaiban, az egészségügyi szakiskolákban, valamint a gépíró- és gyorsíróiskolák I—II. osztályaiban 1981. június 12-e. A középiskolák végzős tanulói, az egészségügyi szakiskolák III. osztályos tanulói 1981, május 9-én búcsúznak az iskolától, tanáraiktól. Az érettségi vizsgák 1981. május 18-án kezdődnek. Az érettségi-felvételi közös írásbeli vizsgákat május 25-én és 26-án tartják. A nemzetiségi gimnáziumokban május 16-án, a dolgozók középiskoláiban pedig június 1-én kezdődnek az írásbeli érettségi vizsgák. A következő tanévben is szerveznek országszerte iskolaelőkészítő foglalkozásokat azoknak a gyermekeknek, akik 1981 szeptemberében lépnek iskolába, s nem óvodások. A nevelők a tanév folyamán 196 órában készítik elő őket az iskolai tanulásra.
