Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-15 / 191. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXII. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM 1980. AUGUSZTUS 15., PÉNTEK Szezon végén — vásárlási láz Az eladók jól hírják a tempót Ügy tűnik, a kereskedelem ezúttal is csatát nyert a már hagyományos szezon végi ki­árusítással. Az üzletek 30—40 százalékos árengedménnyel kínálják áruikat és ritkán ta­pasztalható nagy forgalmat bonyolítanak le. A vásár sikerére jellemző, hogy a monori méteráru-, la- kástextil-szaküzlet előtt már első nap is olyan sor állt, hogy bizony be kellett csuk­ni az ajtót. Az érdeklődés azóta sem csökkent, sőt fo­kozódott. Jó ellátás — Minek köszönhető ez a vásárlási kedv? — kérdeztük Pete László üzletvezetőtől. — Elsősorban annak, hogy egészen kiváló az ellátás, amit keres a vevő, azt meg is kap­ja. Sokan megfordulnak itt a környező településekről is, de Pestről is érkeztek már vá­sárlók. Elsősorban a közked­velt jersey anyagok vonzzák az embereket Információnk szerint a fővárosban már nem is nagyon lehet kapni, nálunk még mindig van. — A többi anyag is kivétel nélkül tetszetős. Érdekes, hogy nemcsak az árengedményes áruk kelnek el, hanem a töb­bi is. Nagyon „megy” például a függöny, minden mennyisé­get el tudunk adni belőle. Az óriási érdeklődés miatt már fogyóban van a készlet, de egyelőre még van mindenből, most még lehet választani. — Hogyan bírják az el­adók a tempót? — Nincs könnyű dolgunk, az biztos. Az átlagos 60 ezer forintos forgalom ezekben a napokban megközelíti a 100 ezer forintot. A vásárlókat gyakorta csak tizenötösével tudjuk beengedni, mert nem győznénk egyszerre többel foglalkozni. A hely is szűk, hamar elfogy a levegő. — Kevesen vagyunk most ehhez a rohamhoz, naponta több mint egy órát rá is dolgozunk. Nem tudnánk kü­lönben föltölteni a pultot, el­végezni az adminisztrációt. A ruházati bolt a közel­múltban elvégzett tatarozás után megszépülve várja a vá­sárlókat. Ott is mindennap csúcsforgalom van. A megnyi­tást követően fél nap alatt 65 ezer forint bevételt könyvel­hettek el, a szerdai piacnapon pedig 100 ezer forintot. számítottunk ekkora forga­lomra. — Elterjedt a vásárlók kö­rében, hogy a kereskedelem ilyenkor akar megszabadulni a silányabb minőségű áruktól is. Igaz ez? — Ideje már ezt a tévhitet eloszlatni. Ezek a ruházati cik­kek nem divatjamúltak és nem is rossz minőségűek. Kü­lönben is a silány áru olcsób­ban sem kellene senkinek sem. Az engedményes vásárnak az idényjellegű áruk eladása a célja. A cipőbolt kirakata előtt és bent az üzletben is nagy a tumultus. Sokan csak néze­getik, mások próbálgatják a lábbeliket. Sokféle női és fér­ficipőt kínálnak, gyermekci­pőből viszont sajnos most sem kielégítő a választék. Van ami elfogyott, vagy fogyóban van, de az utánpótlás folyamatos, a hét közepén is érkezett szál­lítmány. Háromszoros forgalom — Hogyan lehetne sommáz­ni az első napok tapasztala­tait? — kérdeztük Vigh La­jos üzletvezetőt. — Soha nem látott és nem remélt forgalmat bonyolítunk le. A megszokott 20 ezer fo­rintos forgalommal szemben most már elértük a 70 ezer forintot is. Nagy dolog ez, hi­szen a legtöbb cipőt 40 száza­lékos árengedménnyel adjuk. — Már 1957 óta dolgozom az üzletben, de még eddig most fordult elő először, hogy betelt a napi összesítő. Azt hiszem, az emberek számítot­tak az akcióra és inkább most vásárolnak. Jól járnak ők is, és mi sem panaszkodhatunk. Kövess László A nap kulturális programja Gombán, 18 órától: ifjúsági klubfoglalkozás (az iskolában). Mendén, 16-tól: az asztalite­nisz szakkör edzése, és a könyvtár nyitvatartása. Monoron, a moziban, 18- tól: Egy másik férfi és egy másik nő, I—II. Pilisen, 18-tól: a magnós klub összejövetele. Úriban, 14.30-tól 18.30-ig: könyvtári órák. Kitekintés a nagyvilágba Gondtalan, nyugodt hétköznapok Szabó János, Cseri István szívesen forgatja az újságokat Sülysáp, Fő út 45. szám. öreg, hosszú parasztház — túl a 100 éven ... E házban kapott helyet — éppen öt éve — az idős emberek napközi otthona. — Huszonkettő lakónk van, az idős emberek többsége a 70. évet is betöltötte már. Bár én nemrégiben kerültem ide, de úgy látom, hogy jó hangulat­ban, beszélgetéssel, pihenéssel telnek a napok — mondja La­katos Jánosné, az idősek nap­közi otthonának vezetője. Túl a nyolcvanon Erről magunk is meggyőződ­tünk. A hangos beszédű Cseri István, a múlt század utolsó évében, 1899-ben született. — Beszéljen magáról, az éle­téről — kérjük —, ha lehet, rö­viden ... — Röviden? — kérdez visz- sza, s megemelve hangját hoz­záteszi: — Azt nem lehet. Mint akkoriban oly sok emberé, igen nehéz, nyomorúságos volt az én életem is. Tízéves sem voltam, „Itt mindent én csináltam..." Múlt nélkül nincs jelen, s jövő Életéről vall a maglódi nyugdíjas tsz-tag amikor dologidőben a szőlős­gazdákhoz szegődtem, kötöz­tem. Tizenkét évesen ember- munkát végeztem — így mond­ja —, permeteztem, mélyen kapáltam. Később borházat kezel, a há­ború éveiben postás. — Ezek az esztendők sem voltak könnyűek ám — foly­tatja az életregényt keserű sza­vakkal, emlékezve a régmúlt­ra. —' Nemcsak a megélheté­sért kellett annyit dolgozni, igen nehéz volt a családi éle­tünk is, apám gyakran a po­hár fenekére nézett, sok bána­tot okozva mindannyiunknak, de különösképpen édesanyánk­nak ... A jelenről így beszél: — Dehogy gondoltam én ar­ra, hogy egyszer ilyen jó so­rom lesz, mint most, öregko­romban. Szomorú emlék A 76 éves Dobos Illésné meg a többiek is helyeslőén bólin­tanak. — Megöregedtünk... Jó itt. Jó ez a hely, hogy napközben együtt lehetünk. Megkapunk itt mindent. Pihenhetünk.., Nos, a pihenést — amit pe­dig, de nagyon megérdemelnek a munkában megfáradt 70—80 éves idős emberek — nehezen veszik tudomásul. — Dolgozni, tenni-venni sze­retnénk ma is. Csak hát nem engedelmeskedik már sem a kéz, sem a láb, egyéb betegsé­geinkről nem is szólva. — Sokat beszélünk arról, hogy mi is volt régen. Egyszer- csak azt vesszük észre, dél van már, ebédidő — így Sol­ti Jánosné, aki a régmúlt egy szomorú eseményét most is fel­idézi: — A ma élő idősek közül so­kan hallottak szüleiktől arról, nekem is édesanyám mesélte, aki gyereklány volt abban az időben, milyen nagy tűzvész pusztított a községben... A templom melletti háznál lob­bant fél a láng, s az erős szél­ben gyorsan terjedt tovább. Vagy tucat zsúpfedeles ház égett le rövid idő alatt. Ép­pen e helyen, ahol vagyunk, rekedt meg a tűz, de csak azért, mert jókora üres terület állí­totta meg a lángnyelvek to­vábbhaladását. A mostani épület, amely bi­zonyára már a pusztító tűzvész után épült fel, csak „külsőben” öreg. Mint megtudtuk, rövide­sen kifestik, felújítják helyisé­geit. De így is megvan min­den, ami a napközben itt la­kó, tiszteletet érdemlő idős emberek kényelmét, pihené­sét szolgálja. Társalgó, pihenő­szobák, tálaló, konyha kapott helyet az épületben. S csak természetes, könyvek, újságok között is válogathatnak az idős emberek, s van rádió, televí­zió, magnó is ... é Rossz a magnó * — Magnetofonunk, sajnos rossz, ígéretet kaptunk rá, hogy belátható időn belül másikat kapunk — mondja a napközi otthon vezetője. — Hiányzik a magnó? — Azért megvagyunk nél­küle — válaszolják az idős em­berek. — Ráénekeltünk, be­szélgettünk és olyan érdekes volt visszahallgatni a felvéte­leket ... Inkább rádiózni, té­vézni szeretünk. Mert nem­csak régmúltról, életünkről, öregkori nyavalyáinkról, be­tegségeinkről beszélgetünk. Ér­dekel a mai élet, mi történik itthon, s a nagyvilágban. Jandó István Ami hiánycikk... — Miből fogy a legtöbb? — kérdeztük Antal Jánosné boltvezetőt. — Mindenből. Nem lehet különbséget tenni, az érdek­lődés óriási és van elegendő áru is. Az volna a jó, ha egész évben mindig ilyen vá­lasztékkal tudnánk a vásárló kedvében járni. — Az első három nap be sem lehetett jönni az ajtón, annyian voltak. Főleg a nyá­ri ruhák és a férfiingek kel­nek el. Pedig nem is olyan régen már rendeztünk ingvá­sárt és a fürdőruhákat is ol­csóbban adtuk. Ezért nem is Két zápor között egy napsu­garas, nyári napon látogattuk meg Tímár Andrást, aki most már a 77. életévét tapossa, ta­karos családi házban él Mag­lódon, remekül karbantartott kert öleli körül az otthont, ahol, mint mondja: „Időmil­liomosként él”. Ápolja a ker­tet, s szőlőt, a gyümölcsöst, ha az ember a keze munkáját né­zi — az okosan vetett és gondo­zott növényeket —, el sem hi­szi, hogy mindez egy koroso­dó ember szorgalmát dicséri. Holott, mint munkájára büsz­ke ember, kijelenti: „Itt min­dent én csináltam, nem segí­tett benne senki, de nem is kell, bírom még!’’ Emelt fejjel Az időmilliomos tehát, mint egész életében mindig, most is alaposan kamatoztatni tudja idejét, szorgalmát, tettvágyát, akárcsak régen, a szövetkezeti mozgalom hőskorában. Ami­kor az élet volt, szószólója kö­zösségének, azoknak az embe­reknek, akik új gazdaként vet­ték kezükbe az ország, s vele együtt a föld sorsát, hogy utó­daiknak ne kelljen elölről kez­deniük. Az úttörők sorsa min­dig nehéz, s nem is kicsi áldo­zatot követel tőlük, de emelt fejjel nézhetnek utódaik sze­mébe, mert elmondhatják: „Ami tőlünk telt, megtettük!’’ S ez így igaz, nem hibádzik benne egyetlen betű sem. Elégtétel számukra az is, hogy folytatóik tisztában van­nak azzal, hogy kik voltak elődeik. Bár már megérdemelt nyugdíját élvezi, s műveli kert­jét, kapcsolata szövetkezetünk­kel — éppen a KISZ-fiatalok kezdeményezése révén — ma is szinte mindennapos. Nem véletlen jegyzi meg, amikor véleményét kérdezzük a mos­tani dolgokról, hogy a régihez képest akkora az ugrás, hogy szinte lemaradva érzi magát Megváltozott a paraszti mun­ka, olyannyira, hogyha a ré­giek látnák, talán el sem hin­nék. A régi verejték, a kisem- mizettség ma már végérvé­nyesen a múlté. — Cudar volt — jegyzi meg —, nem is érdemes felhozni, még az emléke is tűnjék el, hogy senki és semmi ne emlé­keztessen arra, ami nemzedé­keknek volt keserű, mindenna­pi tapasztalat. Született politikus A nagy idők emberei, mint Tímár András is, tele van élettapasztalattal, hiszen a mo­narchia idején született, meg­élte az őszirózsás forradalmat, a Tanács-Magyarországot, élt a két világháború közötti re­zsimben, majd az újabb hábo­rú vérzivatara után, tele aka­rattal, életkedvvel vetette bele magát abba a küzdelembe, aminek győztes szülötte a mai helyzet. Világéletében olyan ember volt, akire hallgattak a töb­biek, a társak, s hamar kide­rült, hogy született politikus alkat, a legbonyolultabb hely­zetekben is megtalálta az egyetlen ésszerű megoldást, mert mindig a közösség, a szö­vetkezeti mozgalom, az új tár­sadalom érdekeit tartotta szem előtt. A közvélemény Az ötvenes évektől kezdve párttitkárként dolgozott, de so­ha nem volt függetlenített, ezt a tisztséget ő mindig társadal­mi munkában látta el... — Voltak nehéz idők, sok­szor kifakadtam — tűnődik el emlékein —, nem tűrtem a visszásságokat, ha kellett, a nyilvánossághoz fordultam, több cikket írtam a Szabad Földbe, megedzett az élet, nem hökkentem meg a nehézségek­től, ha úgy éreztem, egy-egy cikk, a közvélemény ereje se­gít, nem haboztam, megtet­tem, mindig nyíltan, nyílt si­sakkal hadakoztam. Teljes élet az övé, az eddi­giek és az ez utáni napok is, s hogy ő sem gondolja másképp, okulásul a késői utódoknak, el­határozta, hogy megírja emlé­keit, a kezdetektől — mosta­náig: tudjuk, hogy múlt nélkül nincs sem jelen, sem jövő, csak tiszta alapokra épülhet mara­dandó. Itt az átigazolási lista! (Megjelent a Rákosmezeje Tsz Ütünk című üzemi lap­jában. Az idén július 1-től július 31-ig tartott a labdarúgók kedvezményes átigazolási idő­szaka, s úgy látszik, ezt a sportkörök jól kihasználták. Viszonylag kevés járásbeli labdarúgó távozott, annál töb­ben érkeztek szűkebb pát­riánk csapataihoz. Az aláb­biakban ismertetjük a távo­zott, illetve az érkezett spor­tolók névsorát: Horváth István (Gyömrő), Kosik János, Sporléder István (Tápióvölgye SC) a Tápió- szecsői KSK-hoz, Juhász Ist­ván (Gomba) a Pándi KSK- hoz, Mező Sándor (Üllő) az az Újpesti MTE-hez, Barray László (Monor) a Nagykani­zsai Volán Dózsához, Veres István (Vecsés) a Nagykani­zsai Volán Dózsához, Poláko­vit s György (Üllő) a Lajos- mizsei KSK-hoz, Vojácsik Jó­zsef (Mende) a Tápiógyörgyei KSK-hoz és Czira József (Nyáregyháza) a Ság vári End­re csapatához igazolt át. A járási csapatok a követ­kező játékosokat szerződtet­ték, zárójelben a játékosok régi egyesülete: Tápióvölgye SC Sülysáp: Marton Imre (Zrínyi SE), Bakos János (22-es Volán), Halász István <Váci Híradás), Wittman László (Érd), Andreidesz Jó­zsef (Ganz-MÁVAG). Ecser: Hajdú Sándor (Tápióbicske), Zsíros László (Maglód), Szabó Miklós (BKV Előre). Nyár-* egyháza: Tóth László, Miklósdl István, Pércsi László (mind­három Pilis). Maglód: Bezzeg Sándor (Monor), Baumgartner István (Herceghalom). Gyöm­rő: Veszteg János (Gomba), Mile Sándor (22-es Volán), Móni Márton (Péteri). Gom­ba: Hegedűs Gábor (Pilis), Malatinszki Benjámin (Pánd). Monor: Tóth Gyula (Gomba). Péteri: Rohács Sándor (Szi­gethalom), Kőszegi János (Va­sad), Dóczi István (Gyömrő). Vecsés: Mezei Sándor (Gyál), Sebesvári György, Milkovics József, Szabó György, Hova- nyecz Ferenc, Palovics János (MALÉV SC), Kleny Lajos (Lőrinci Fonó), tlliő: Benke István (Kőbányai Lombik), Győri László (Erzsébeti Spar­tacus MTK), Csuth Sándor (Kőbányai Lombik), Boda Bé­la (Vörös Csillag Gépgyár). Pilis: Sedró Károly (Hernádi Tsz II.). ★ A járási labdarúgó-szövet­ség elkészítette az őszi sor­solást, amelyet lapunk sport­oldalán közlünk majd. Az el­ső forduló párosítása a kö­vetkező : Dánszentmiklós— Mende, Üllő—Törtei, Abony— Ecser vagy Gomba, Karatetét­ien—Maglód. Ceglédbercel— Monor, Nagykőrös—Vecsés, Nyáregyháza—Albertirsa, Gyömrő—Péteri. G. J. % Ä N YÁ R! VÁSÁR Divatos női, férfi- és gyermekszandálok 30—40%-os árengedménnyel kaphatók a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat monori cipőboltjában: Kossuth Lajos u. 71. Néhány cikk az áruválasztékból: női szandál női szandál víkendcipő férfiaknak 427 Ft helyett 256,20 Ft 219 Ft helyett 131,40 Ft 473 Ft helyett 331,10 Ft ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents