Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-15 / 191. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXII. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM 1980. AUGUSZTUS 15., PÉNTEK Szezon végén — vásárlási láz Az eladók jól hírják a tempót Ügy tűnik, a kereskedelem ezúttal is csatát nyert a már hagyományos szezon végi kiárusítással. Az üzletek 30—40 százalékos árengedménnyel kínálják áruikat és ritkán tapasztalható nagy forgalmat bonyolítanak le. A vásár sikerére jellemző, hogy a monori méteráru-, la- kástextil-szaküzlet előtt már első nap is olyan sor állt, hogy bizony be kellett csukni az ajtót. Az érdeklődés azóta sem csökkent, sőt fokozódott. Jó ellátás — Minek köszönhető ez a vásárlási kedv? — kérdeztük Pete László üzletvezetőtől. — Elsősorban annak, hogy egészen kiváló az ellátás, amit keres a vevő, azt meg is kapja. Sokan megfordulnak itt a környező településekről is, de Pestről is érkeztek már vásárlók. Elsősorban a közkedvelt jersey anyagok vonzzák az embereket Információnk szerint a fővárosban már nem is nagyon lehet kapni, nálunk még mindig van. — A többi anyag is kivétel nélkül tetszetős. Érdekes, hogy nemcsak az árengedményes áruk kelnek el, hanem a többi is. Nagyon „megy” például a függöny, minden mennyiséget el tudunk adni belőle. Az óriási érdeklődés miatt már fogyóban van a készlet, de egyelőre még van mindenből, most még lehet választani. — Hogyan bírják az eladók a tempót? — Nincs könnyű dolgunk, az biztos. Az átlagos 60 ezer forintos forgalom ezekben a napokban megközelíti a 100 ezer forintot. A vásárlókat gyakorta csak tizenötösével tudjuk beengedni, mert nem győznénk egyszerre többel foglalkozni. A hely is szűk, hamar elfogy a levegő. — Kevesen vagyunk most ehhez a rohamhoz, naponta több mint egy órát rá is dolgozunk. Nem tudnánk különben föltölteni a pultot, elvégezni az adminisztrációt. A ruházati bolt a közelmúltban elvégzett tatarozás után megszépülve várja a vásárlókat. Ott is mindennap csúcsforgalom van. A megnyitást követően fél nap alatt 65 ezer forint bevételt könyvelhettek el, a szerdai piacnapon pedig 100 ezer forintot. számítottunk ekkora forgalomra. — Elterjedt a vásárlók körében, hogy a kereskedelem ilyenkor akar megszabadulni a silányabb minőségű áruktól is. Igaz ez? — Ideje már ezt a tévhitet eloszlatni. Ezek a ruházati cikkek nem divatjamúltak és nem is rossz minőségűek. Különben is a silány áru olcsóbban sem kellene senkinek sem. Az engedményes vásárnak az idényjellegű áruk eladása a célja. A cipőbolt kirakata előtt és bent az üzletben is nagy a tumultus. Sokan csak nézegetik, mások próbálgatják a lábbeliket. Sokféle női és férficipőt kínálnak, gyermekcipőből viszont sajnos most sem kielégítő a választék. Van ami elfogyott, vagy fogyóban van, de az utánpótlás folyamatos, a hét közepén is érkezett szállítmány. Háromszoros forgalom — Hogyan lehetne sommázni az első napok tapasztalatait? — kérdeztük Vigh Lajos üzletvezetőt. — Soha nem látott és nem remélt forgalmat bonyolítunk le. A megszokott 20 ezer forintos forgalommal szemben most már elértük a 70 ezer forintot is. Nagy dolog ez, hiszen a legtöbb cipőt 40 százalékos árengedménnyel adjuk. — Már 1957 óta dolgozom az üzletben, de még eddig most fordult elő először, hogy betelt a napi összesítő. Azt hiszem, az emberek számítottak az akcióra és inkább most vásárolnak. Jól járnak ők is, és mi sem panaszkodhatunk. Kövess László A nap kulturális programja Gombán, 18 órától: ifjúsági klubfoglalkozás (az iskolában). Mendén, 16-tól: az asztalitenisz szakkör edzése, és a könyvtár nyitvatartása. Monoron, a moziban, 18- tól: Egy másik férfi és egy másik nő, I—II. Pilisen, 18-tól: a magnós klub összejövetele. Úriban, 14.30-tól 18.30-ig: könyvtári órák. Kitekintés a nagyvilágba Gondtalan, nyugodt hétköznapok Szabó János, Cseri István szívesen forgatja az újságokat Sülysáp, Fő út 45. szám. öreg, hosszú parasztház — túl a 100 éven ... E házban kapott helyet — éppen öt éve — az idős emberek napközi otthona. — Huszonkettő lakónk van, az idős emberek többsége a 70. évet is betöltötte már. Bár én nemrégiben kerültem ide, de úgy látom, hogy jó hangulatban, beszélgetéssel, pihenéssel telnek a napok — mondja Lakatos Jánosné, az idősek napközi otthonának vezetője. Túl a nyolcvanon Erről magunk is meggyőződtünk. A hangos beszédű Cseri István, a múlt század utolsó évében, 1899-ben született. — Beszéljen magáról, az életéről — kérjük —, ha lehet, röviden ... — Röviden? — kérdez visz- sza, s megemelve hangját hozzáteszi: — Azt nem lehet. Mint akkoriban oly sok emberé, igen nehéz, nyomorúságos volt az én életem is. Tízéves sem voltam, „Itt mindent én csináltam..." Múlt nélkül nincs jelen, s jövő Életéről vall a maglódi nyugdíjas tsz-tag amikor dologidőben a szőlősgazdákhoz szegődtem, kötöztem. Tizenkét évesen ember- munkát végeztem — így mondja —, permeteztem, mélyen kapáltam. Később borházat kezel, a háború éveiben postás. — Ezek az esztendők sem voltak könnyűek ám — folytatja az életregényt keserű szavakkal, emlékezve a régmúltra. —' Nemcsak a megélhetésért kellett annyit dolgozni, igen nehéz volt a családi életünk is, apám gyakran a pohár fenekére nézett, sok bánatot okozva mindannyiunknak, de különösképpen édesanyánknak ... A jelenről így beszél: — Dehogy gondoltam én arra, hogy egyszer ilyen jó sorom lesz, mint most, öregkoromban. Szomorú emlék A 76 éves Dobos Illésné meg a többiek is helyeslőén bólintanak. — Megöregedtünk... Jó itt. Jó ez a hely, hogy napközben együtt lehetünk. Megkapunk itt mindent. Pihenhetünk.., Nos, a pihenést — amit pedig, de nagyon megérdemelnek a munkában megfáradt 70—80 éves idős emberek — nehezen veszik tudomásul. — Dolgozni, tenni-venni szeretnénk ma is. Csak hát nem engedelmeskedik már sem a kéz, sem a láb, egyéb betegségeinkről nem is szólva. — Sokat beszélünk arról, hogy mi is volt régen. Egyszer- csak azt vesszük észre, dél van már, ebédidő — így Solti Jánosné, aki a régmúlt egy szomorú eseményét most is felidézi: — A ma élő idősek közül sokan hallottak szüleiktől arról, nekem is édesanyám mesélte, aki gyereklány volt abban az időben, milyen nagy tűzvész pusztított a községben... A templom melletti háznál lobbant fél a láng, s az erős szélben gyorsan terjedt tovább. Vagy tucat zsúpfedeles ház égett le rövid idő alatt. Éppen e helyen, ahol vagyunk, rekedt meg a tűz, de csak azért, mert jókora üres terület állította meg a lángnyelvek továbbhaladását. A mostani épület, amely bizonyára már a pusztító tűzvész után épült fel, csak „külsőben” öreg. Mint megtudtuk, rövidesen kifestik, felújítják helyiségeit. De így is megvan minden, ami a napközben itt lakó, tiszteletet érdemlő idős emberek kényelmét, pihenését szolgálja. Társalgó, pihenőszobák, tálaló, konyha kapott helyet az épületben. S csak természetes, könyvek, újságok között is válogathatnak az idős emberek, s van rádió, televízió, magnó is ... é Rossz a magnó * — Magnetofonunk, sajnos rossz, ígéretet kaptunk rá, hogy belátható időn belül másikat kapunk — mondja a napközi otthon vezetője. — Hiányzik a magnó? — Azért megvagyunk nélküle — válaszolják az idős emberek. — Ráénekeltünk, beszélgettünk és olyan érdekes volt visszahallgatni a felvételeket ... Inkább rádiózni, tévézni szeretünk. Mert nemcsak régmúltról, életünkről, öregkori nyavalyáinkról, betegségeinkről beszélgetünk. Érdekel a mai élet, mi történik itthon, s a nagyvilágban. Jandó István Ami hiánycikk... — Miből fogy a legtöbb? — kérdeztük Antal Jánosné boltvezetőt. — Mindenből. Nem lehet különbséget tenni, az érdeklődés óriási és van elegendő áru is. Az volna a jó, ha egész évben mindig ilyen választékkal tudnánk a vásárló kedvében járni. — Az első három nap be sem lehetett jönni az ajtón, annyian voltak. Főleg a nyári ruhák és a férfiingek kelnek el. Pedig nem is olyan régen már rendeztünk ingvásárt és a fürdőruhákat is olcsóbban adtuk. Ezért nem is Két zápor között egy napsugaras, nyári napon látogattuk meg Tímár Andrást, aki most már a 77. életévét tapossa, takaros családi házban él Maglódon, remekül karbantartott kert öleli körül az otthont, ahol, mint mondja: „Időmilliomosként él”. Ápolja a kertet, s szőlőt, a gyümölcsöst, ha az ember a keze munkáját nézi — az okosan vetett és gondozott növényeket —, el sem hiszi, hogy mindez egy korosodó ember szorgalmát dicséri. Holott, mint munkájára büszke ember, kijelenti: „Itt mindent én csináltam, nem segített benne senki, de nem is kell, bírom még!’’ Emelt fejjel Az időmilliomos tehát, mint egész életében mindig, most is alaposan kamatoztatni tudja idejét, szorgalmát, tettvágyát, akárcsak régen, a szövetkezeti mozgalom hőskorában. Amikor az élet volt, szószólója közösségének, azoknak az embereknek, akik új gazdaként vették kezükbe az ország, s vele együtt a föld sorsát, hogy utódaiknak ne kelljen elölről kezdeniük. Az úttörők sorsa mindig nehéz, s nem is kicsi áldozatot követel tőlük, de emelt fejjel nézhetnek utódaik szemébe, mert elmondhatják: „Ami tőlünk telt, megtettük!’’ S ez így igaz, nem hibádzik benne egyetlen betű sem. Elégtétel számukra az is, hogy folytatóik tisztában vannak azzal, hogy kik voltak elődeik. Bár már megérdemelt nyugdíját élvezi, s műveli kertjét, kapcsolata szövetkezetünkkel — éppen a KISZ-fiatalok kezdeményezése révén — ma is szinte mindennapos. Nem véletlen jegyzi meg, amikor véleményét kérdezzük a mostani dolgokról, hogy a régihez képest akkora az ugrás, hogy szinte lemaradva érzi magát Megváltozott a paraszti munka, olyannyira, hogyha a régiek látnák, talán el sem hinnék. A régi verejték, a kisem- mizettség ma már végérvényesen a múlté. — Cudar volt — jegyzi meg —, nem is érdemes felhozni, még az emléke is tűnjék el, hogy senki és semmi ne emlékeztessen arra, ami nemzedékeknek volt keserű, mindennapi tapasztalat. Született politikus A nagy idők emberei, mint Tímár András is, tele van élettapasztalattal, hiszen a monarchia idején született, megélte az őszirózsás forradalmat, a Tanács-Magyarországot, élt a két világháború közötti rezsimben, majd az újabb háború vérzivatara után, tele akarattal, életkedvvel vetette bele magát abba a küzdelembe, aminek győztes szülötte a mai helyzet. Világéletében olyan ember volt, akire hallgattak a többiek, a társak, s hamar kiderült, hogy született politikus alkat, a legbonyolultabb helyzetekben is megtalálta az egyetlen ésszerű megoldást, mert mindig a közösség, a szövetkezeti mozgalom, az új társadalom érdekeit tartotta szem előtt. A közvélemény Az ötvenes évektől kezdve párttitkárként dolgozott, de soha nem volt függetlenített, ezt a tisztséget ő mindig társadalmi munkában látta el... — Voltak nehéz idők, sokszor kifakadtam — tűnődik el emlékein —, nem tűrtem a visszásságokat, ha kellett, a nyilvánossághoz fordultam, több cikket írtam a Szabad Földbe, megedzett az élet, nem hökkentem meg a nehézségektől, ha úgy éreztem, egy-egy cikk, a közvélemény ereje segít, nem haboztam, megtettem, mindig nyíltan, nyílt sisakkal hadakoztam. Teljes élet az övé, az eddigiek és az ez utáni napok is, s hogy ő sem gondolja másképp, okulásul a késői utódoknak, elhatározta, hogy megírja emlékeit, a kezdetektől — mostanáig: tudjuk, hogy múlt nélkül nincs sem jelen, sem jövő, csak tiszta alapokra épülhet maradandó. Itt az átigazolási lista! (Megjelent a Rákosmezeje Tsz Ütünk című üzemi lapjában. Az idén július 1-től július 31-ig tartott a labdarúgók kedvezményes átigazolási időszaka, s úgy látszik, ezt a sportkörök jól kihasználták. Viszonylag kevés járásbeli labdarúgó távozott, annál többen érkeztek szűkebb pátriánk csapataihoz. Az alábbiakban ismertetjük a távozott, illetve az érkezett sportolók névsorát: Horváth István (Gyömrő), Kosik János, Sporléder István (Tápióvölgye SC) a Tápió- szecsői KSK-hoz, Juhász István (Gomba) a Pándi KSK- hoz, Mező Sándor (Üllő) az az Újpesti MTE-hez, Barray László (Monor) a Nagykanizsai Volán Dózsához, Veres István (Vecsés) a Nagykanizsai Volán Dózsához, Polákovit s György (Üllő) a Lajos- mizsei KSK-hoz, Vojácsik József (Mende) a Tápiógyörgyei KSK-hoz és Czira József (Nyáregyháza) a Ság vári Endre csapatához igazolt át. A járási csapatok a következő játékosokat szerződtették, zárójelben a játékosok régi egyesülete: Tápióvölgye SC Sülysáp: Marton Imre (Zrínyi SE), Bakos János (22-es Volán), Halász István <Váci Híradás), Wittman László (Érd), Andreidesz József (Ganz-MÁVAG). Ecser: Hajdú Sándor (Tápióbicske), Zsíros László (Maglód), Szabó Miklós (BKV Előre). Nyár-* egyháza: Tóth László, Miklósdl István, Pércsi László (mindhárom Pilis). Maglód: Bezzeg Sándor (Monor), Baumgartner István (Herceghalom). Gyömrő: Veszteg János (Gomba), Mile Sándor (22-es Volán), Móni Márton (Péteri). Gomba: Hegedűs Gábor (Pilis), Malatinszki Benjámin (Pánd). Monor: Tóth Gyula (Gomba). Péteri: Rohács Sándor (Szigethalom), Kőszegi János (Vasad), Dóczi István (Gyömrő). Vecsés: Mezei Sándor (Gyál), Sebesvári György, Milkovics József, Szabó György, Hova- nyecz Ferenc, Palovics János (MALÉV SC), Kleny Lajos (Lőrinci Fonó), tlliő: Benke István (Kőbányai Lombik), Győri László (Erzsébeti Spartacus MTK), Csuth Sándor (Kőbányai Lombik), Boda Béla (Vörös Csillag Gépgyár). Pilis: Sedró Károly (Hernádi Tsz II.). ★ A járási labdarúgó-szövetség elkészítette az őszi sorsolást, amelyet lapunk sportoldalán közlünk majd. Az első forduló párosítása a következő : Dánszentmiklós— Mende, Üllő—Törtei, Abony— Ecser vagy Gomba, Karatetétien—Maglód. Ceglédbercel— Monor, Nagykőrös—Vecsés, Nyáregyháza—Albertirsa, Gyömrő—Péteri. G. J. % Ä N YÁ R! VÁSÁR Divatos női, férfi- és gyermekszandálok 30—40%-os árengedménnyel kaphatók a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat monori cipőboltjában: Kossuth Lajos u. 71. Néhány cikk az áruválasztékból: női szandál női szandál víkendcipő férfiaknak 427 Ft helyett 256,20 Ft 219 Ft helyett 131,40 Ft 473 Ft helyett 331,10 Ft ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
