Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-14 / 190. szám

1980. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK ’ »MfV. fiterer v 7 POSTABONTÁS Várjuk leveleiket, címünk Pest megyei Hírlap Budapest, Pf. 311. — 1446 Baromfitartás Régóta foglalkozom barom­fitartással. Nemrég barátaim azt mondták, a tanács ren­deletet holott, amelyben kor­látozza a háziállatok számát. Nem ismerem ezt a rfendelke- zést, így nem tudom, tartha­tok-e továbbra is 30—40 ba­romfit, vagy csak ennél keve­sebbre van lehetőség? Azzal sem vagyok tisztában, hogy a baromfinevelés céljára szolgá­ló gazdasági épülettel kapcso­Indigó Mi a véleményünk arról az üzletvezetőről, akinek valamelyik áruféleségből mindössze egy darab van a boltjában, s ezt az egyet öt-hat vásárlónak odaígéri? Ha megválaszoltuk ma­gunkban ezt a kérdést, fel­tehetjük a következőt: mi a véleményünk arról az em­berről, aki öt-hat helyre küldi el ugyanazt a leve­let? Félreértés ne essék, nem magánlevélről van szó, bár az sem túlságosan hízelgő a szerzőre nézve, ha indigó­val sokszorosítja rokoni vagy baráti üdvözleteit, s az elkészült példányokra csak a megfelelő megszólí­tást írja fel utólag. Nemrég mi is kaptunk egy olyan levelet, amelynek ikertestvérét egyik hetila­punkhoz is eljuttatta az író. Azt a meglehetősen fontos körülményt, hogy beadvá­nyával nemcsak hozzánk fordult, elfelejtette közölni; így mi teljes aktivitással vetettük magunkat ügye in­tézésébe. Az eredményt la­punk Postabontásában szán­dékoztunk közzétenni, ám az egy nappal korábban megjelent hetilapban fel­fedeztük a levelet, így ter­mészetesen elálltunk fenti szándékunktól. Mindig öröm számunkra, ha levelet kapunk olvasó­inktól, hiszen ha valaki hozzánk fordul, kérve, hogy segítsünk baján, ez a leg­nagyobb bizalom jele. Min­den levéllel készséggel fog­lalkozunk. Most viszont em­lített olvasónk vajon hány embert foglalkoztatott fö­löslegesen? Erre csak ő tudná megadni a választ, hiszen mi nem tudhatjuk, hány példányban készült a bejelentés. P. M. latban milyen előírások van­nak: szabályozzák-e a lakó­épülettől és a mezsgyétől való távolságát? Dömök István Dunakeszi ★ Dr. Jancskár Sándortól, Duna­keszi város Tanácsának VB-titká- rától megtudtuk, hogy az állat- tartási rendelet a tartható ba­romfi számát nem korlátozza, amennyiben az állattartás nem sérti a szomszédok érdekeit. A gazdasági épületek elhelye­zésével kapcsolatban mindenki fel­világosítást káphat, ha felkeresi a városi tanács műszaki osztályát. Az állattartási rendeletet a kö­zeljövőben felülvizsgálják, de a tanács a későbbiekben sem kí­vánja korlátozni vagy megtiltani a baromfi, sőt a nagyobb házi­állatok tartását sem a családi há­zak gazdasági udvarain — ter­mészetesen a megfelelő higiéniai előírások betartásával. Feszültség Szentendrén, az országút mellett, a Somogyi—Bacsó- part kedves színfoltja a Kék Duna eszpresszó. Előtte sátor­tetős terasz, nyáron kelleme­sebb a szabad levegőn ülni, mint a belső helyiségben. A fővárosban és más váro­sokban is egyre több teraszt létesítettek, s akárcsak ná­lunk, fémvázra feszítették a ponyvát. Csakhogy másutt a világítást más módon oldot­ták meg: transzformátor köz­beiktatásával a 220 voltos fe­szültséget 24, illetve 48 volt­ra csökkentették. A szentend­rei Kék Duna eszpresszó te­raszán az áram 220 voltos, s ez nagyon veszélyes. Ha be­ázás vagy más ok következté­ben zárlat keletkezik, a te­rasz sátrának fémváza is áram alá kerül. Jó lenne, ha mielőbb meg­szüntetnék ezt a helyzetet, s alacsonyabb feszültségű elekt­romos áramot használnának a terasz világítására. Kiripolszkl János Szentendre ★ Megkerestük Andrus Pétert, a szentendrei Kék Duna eszpresz- szó üzletvezetőjét. Megígérte, hogy sürgősen értesíti karbantartó rész­legüket, s egy hónapon bejül or­vosolják a panaszt. Folyik a tej A gödöllői üzletekbe a vác- szentlászlói tejüzem szállítja a zacskós tejet. Több üzlet­ben a kifolyt tejben úsznak a teli és a lyukas zacskók, s még egy rongyot sem raknak oda, hogy a vásárlók letörölhessék a tasakokat. A 125. számú ABC-áruházban az elárusítók gondoskodnak a ládák tisz­tán tartásáról, ráadásul tisz­Nyitott szemmel előre Szabó László 1969-ben jelentke­zett első tudósítá­sával a Pest me­gyei Hírlapban, s mert több mint tíz éve találkozha­tunk nevével, haj­lamosak vagyunk azt gondolni, hogy Idősebb ember, talán nyugdí­jas, s bizonyára pedagógus, hiszen nemegyszer írt a gye­rekekről, iskolai életükről. Ezt a tévhitet most el kell oszlatnunk: Szabó László nem az a bajszos tanító bácsi, aki­nek hinnénk, hanem egy mindössze harminc esztendős fiatalember, s még csak nem is pedagógus: a Fővárosi Sze­relőipari Vállalat épületgé­pész-technikusa. Született szödligeti, az álta­lános iskolát szülőfalujában, a középiskolát Vácott végezte el. 1970-ben bevonult katoná­nak, s két év múlva mint tar­talékos alhadnagy szerelt le. Igazi mozgalmi ember: a KISZ-ben végzett munkáját a KISZ KB Dicsérő Oklevéllel, majd Aranykoszorús KISZ-jelvénnyel ismerte el. 1978 óta tagja a Ma­gyar Szocialista Munkáspártnak, s ez év januárjában munkahelyén pártvezetőségi taggá választot­ták. Állandóan képezni szeret­né magát: a múlt évben fejez­te be a marixizmus—leniniz- mus esti egyetem általános ta­gozatát, az idén pedig szakosí­tó tagozatra jelentkezik. Családi hagyomány náluk a közösségi magatartás. Szülei is sokat tettek Sződligetért, ő pedig a község sportéletének fejlesztését segíti. Ezután mit tart fontosnak? A kérdésre így felel: szeret­nék a továbbiakban minél több eredményről beszámolni a Pest megyei Hírlap olva­sóinak. S úgy igyekszem, hogy a szép és a kevésbé dicséretes jelenségek mellett nyitott szemmel haladjak — előre. ta konyharuhát helyeznek el a tejesládák mellett. A kívülről tejes, lucskos zacskó nem siép látvány, s a csomagolás miatt a vásárló­nak a tartalomtól is elmegy a kedve. Jó lenne, ha a tejüzem nagyobb gondot fordítana a te­jeszacskókra, s azokat, ame­lyek lyukasak, nem is szállí­tanák ki az üzletekbe. Az el­árusítók is törődhetnének töb­bet a tejjel, a folyós zacskókat elkülöníthetnék az épektől... Kelemen János Gödöllő ★ Miért folynak a tejeszacskók? — tettük fél a kérdést Gódor József­nek, a vácszentlászlói Galgatej igazgatójának. Megtudtuk, hogy háromszáz üzletet látnak el tejjel, naponta 65—70 ezer litert állíta­nak elő, s tény, hogy nem mind­egyik zacskó hibátlan. A vásárlók­nak azonban lehetőségük van a válogatásra, a megmaradt folyós tejet ugyanis visszaveszi az üzem a boltokitól. Véleményünk szerint nem óz a legjobb megoldás, hi­szen — bár a kifolyt, s ezért el­adhatatlan tej nem vész kárba, mert túrót készitenek belőle — inkább arra kellene törekedni, hogy tartósak legyenek a zacskók. Az üzletekben nem volt mó­dunk érdeklődni az iránt, miért nem különítik el a megfelelő mi­nőségű árut a hibástól, s miért ném helyeznek el a ládák mel­lűit konyharuhát, ugyanis a le­vél általánosságban szól az üzle­tekről, nem említ meg egyet sem pontosan. Otthagyott a busz Százhalombatta, posta és Érd, Aggteleki út közötti uta­zásra érvényes autóbuszbérle­tem van. Június 23-án 13 óra 15 perc körül fel szerettem volna szállni a helyi járatra, hogy a vasútállomásra utaz­zam, s onnan vonattal foly­tassam utarr.i.t Érdre. Legna­gyobb meglepetésemre az au­tóbusz vezetője kiszólt: — A bé' lete csak a helyközi járat­ra érvényes! —, majd be­csukta orrom előtt a jármű ajtaját és otthagyott. Fontos értekezletre kellett mennem, kifizettem volna a kétforin­tos viteldíjat, ha erre módot ad, bár nem értem, miért nem utazhattam a helyi járaton az­zal a bérlettel, amely sokkal hosszabb távolságra érvényes, ráadásul a helyi járat egy da­rabig a helyközivel azonos út­vonalon halad. Bertalan Istvánná Százhalombatta ★ Olvasónk levelének másolatát to­vábbítottuk a Volán 20. számú Vállalathoz, ahonnan a napokban válasz érkezett dr. Menich Pé­ter forgalmi főosztályvezető és Sohár István forgalomirányítási osztályvezető aláírásával. Arról értesítenek bennünket, hogy a kérdéses időpontban a téglagyár és a vasútállomás kö­zött nem közlekedik Volán-autó­busz. Valószínű, hogy panaszo­sunk a Dunai Kőolajipari Válla­lat szerződéses járatára akart fel­szállni, erre azonban csak a vál­lalat dolgozói jogosultak. A helyi járaítra — mint erről már írtunk lapunkban — a hely­közi járatra váltott bérletek is ér­vényesek. Mozgalmas A szödligeti művelődési ház az elmúlt két év alatt a köz- művelődés, a szórakozás és a szabad idő hasznos eltöltésé­nek otthonává vált. Az egyre gazdagodó, változatos és szín­vonalas programok között ki­állítások, irodalmi műsorok, szakköri foglalkozások, ünnepi rendezvények, tanfolyamok és klubprogramok szerepeltek. A rendezvények többségének a művelődési ház épülete adott otthont, de volt, amelyik má­sutt kapott helyet: a Duna-par- ton, az iskola udvarán, vagya község központjában levő Sza­badság téren. Megalakult az országjárók klubja, jelenleg majdnem száz a tagok száma. Szinte az egész országot bejárták, de a külföld tájaival is megismerkedtek: voltak már Csehszlovákiában, s nemrég tértek vissza negy­venen a Német Demokratikus Köztársaságból. Sződliget kulturális élete mozgalmas, sok a jó kezdemé­nyezés — jó lenne, ha ezek a megye más településein is kö­vetőkre találnának. Szabó László Sződliget Korán bezár Pilisen a terménybolt nyit­vatartási ideje nem szerencsés, ugyanis 8 órakor nyit, 13 óra­kor pedig bezár. A község la­kóinak többsége bejáró dolgo­zó, napközben nincsenek ott­hon, tehát, ha vásárolni sze­retnének, vagy megkérnek va­lakit, hogy szerezze be számuk­ra a szükséges terményeket, vagy szabadságot kell kiven­niük. Nagyon jó lenne, ha az üzlet nyitvatartási idejét megváltoz­tatnák, s nem délelőtt, hanem inkább délután árusítana, így nem okozna nehézséget szá­munkra a vásárlás. Ledniczkl Pál Pilis ★ Megkérdeztük Karsay Istvánt, a Pest megyei Malomipari és Ter­ményforgalmi Vállalat kereske­delmi igazgatóhelyettesét, van-e lehetőség arra, hogy az üzlet nyitvatartási idejét módosítsák. Megtudtuk, hogy Pilis községben nem ez az egyetlen termény bolt: Kelemen János, gödöllői ol­vasónk panaszlevéllel fordult szerkesztőségünkhöz: a helyi önkiszolgáló háztartási bolt­ban előre csomagolt gipszet vásárolt. Azt lemérve megál­lapította, hogy a zacskó a rajta feltüntetett 1 kilogramm helyett mindössze 92 deka­gramm árut tartalmaz. A levelet továbbítottuk a gipszet csomagoló Budapesti Építőipari Szövetkezethez, ahonnan a napokban érkezett meg a válasz, Márton Endre elnök aláírásával. Arról érte­sítettek bennünket, hogy szö­vetkezetük csaknem egy év­tizede foglalkozik por halmaz- állapotú építőanyagok — pél­dául a gipsz — csomagolásá­val. Eddig kézi erővel végez­ték ezt a fárasztó, s az állan­van egy Zöldért-üzlet, az Arany­kalász Tsz három terményboltot üzemeltet, kettőt pedig a Monor- vidéki Afész. A Zöldért üzlete 1* óráig tart nyitva, a többi ter­ménybolt is 17—18 óráig. A Pest megyei Malomipari és Termény- forgalmi Vállalat 1980. augusztus 11-tói módosította üzletének nyit­vatartási idejét, ezentúl nem 13, hanem 15 órakor zár be a ter­ménybolt. Szerkesztői üzenetek K. L., sülysáp: A napokban fel­keressük önt, reméljük, otthon ta­láljuk. U. S., Tahi: Levelet megkap­tuk, s ismét felvettük a kap­csolatot a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal. Mol­nár László nem teljesíthette Ígé­retét, mert sajnos, baleset érte, de reméljük, helyettese Is segí­trílrp57 lpc? N. N„ Tárnok: az emlékmű nem pusztul el, hamarosan más he­lyen újra felállítják. Az iratokat megtalálták, s hogy mit tartal­mazott az üveg, nemsokára meg­tudhatja lapunkból. Sz. J., Cegléd: Azon a napon, amikor megkaptuk levelét, ér­deklődtünk a ceglédi GELKA-kl- rendeltségnél. Katona Sándor szervizvezető elmondta, hogy ké­szülékét már megjavították és hazaszállították, de mivel az egy­éves garancia lejárt, cserére nincs lehetőség. B. I., Cegléd: Lapunk 1980. augusztus 7-i számában megjelent Felvásárlás című cikkünkhöz fűz megjegyzést. Véleménye szerint nem megoldott a felvásárlási rendszer — a problémára hama­rosan visszatérünk. dó por miatt egészségtelen munkát. 1980. első negyedévében a szövetkezet zárt rendszerű ÉLGÉP csomagológépet vásá­rolt, s ezt márciusban helyez­ték üzembe. Mint minden új berendezésnél, ennél a gépnél is időre van szükség, amíg pontosan beállítják a mérési tartományt, s a kezelők sem ismerik még eléggé a munkát az új berendezéssel. így for­dulhatott elő, hogy egy-két szállítmány esetében a súly­eltérés meghaladta a szerző­désben rögzített 2 százalékot. A szövetkezet köszöni a be­jelentést, elnézést kérnek, s a jövőben még szigorúbban el­lenőrzik az előre csomagolt gipsz súlyát. Válaszol az illetékes Szigorúbb az ellenőrzés Van, akinek nem árt Az artézi kút gazdát talált Vajon egyformán kedve­sek-e számunkra környezetünk részletei? Minden fáért ugyan­úgy aggódunk, minden kőda­rabban történelmet sejtünk? Nem, erről szó sincs, viszont az tény, hogy egyes épületeket, természeti szépségeket és más létesítményeket megkülönböz­tetett figyelemmel szemlélünk, s ha kedvenceinket valami­lyen baj éri, ezt szinte szemé­lyes sértésnek érezzük. Póth József érdi olvasónk Ófaluban él. Márciusban for­dult hozzánk először, azt pa­naszolva levelében, hogy az ófalusi artézi kutat a tanács elhanyagolja, nem hozzák rendbe az eltört korlátot, ezen kívül az elfolyócső is eldugult, s a felgyülemlett tíztől már nem lehet a kifolyócső közelé­be jutni. Lapunk 1980. már­cius 20-i számának Postabon­tásában közöltük a panaszt, s az illetékes válaszát, amely így szólt: A kutat nagyon ré­gen létesítette valaki, nem áll tanácsi kezelés alatt. A mű­szaki osztályvezető véleménye szerint erre a kútra már nincs szükség, hiszen Ófaluban ve­zetékhálózat látja el a lakos­ságot vízzel... Fordulat A levél megjelenése után egy héttel arról adhattunk hírt olvasóinknak, hogy a ta­nács kitisztíttatta a kutat, így a kifolyócső ismét megköze­líthetővé vált. Azt gondoltuk, az ártézi-kúttal nem lesz több gond, de nem így történt. Póth József ismét jelentkezett. s újra a kút ügyében. Vélemé­nye szerint az ottani víz gyógyhatású, ezért többre kel­lene becsülni. Azt javasolja, újítsák fel a kutat és kör­nyékét, s találjanak megoldást arra, hogy ne menjen veszen­dőbe a fel nem használt víz. Talán egy tározót kellene építeni — mondta —, hiszen minden cseppért kár, nemrég sorban álltak itt a lajtos ko­csik és vitték eladni a jó ar­tézi vizet. — Szerepel-e a közeli ter­vekben az ófalusi artézi kút felújítása? — kérdeztük Késő Gézától, Érd város tanácsá­nak fejlesztési főmérnökétől. — Nemrég a helyszínen jár­tunk — válaszolta. — Valóban eléggé rossz állapotban van a kút, ezért a közeljövőben a Kommunális és Költségvetési Üzem helyreállítja. — Mit változtatnak meg a kútnál? — Üjra elkészítjük a korlá­tot, mert így valóban baleset- veszélyes, ezen kívül helyre­állítjuk a kút mögötti zárt tárolómedencét, új csapokat szerelünk rá, ugyanis a régie­ket letörték. Ezzel megelőzzük az esetleges fertőzéseket, mert a vizet nem közvetlenül a ki­folyócsőből, hanem a meden­céből nyerheti a lakosság. — Néhány hónappal ezelőtt még nem tekintette magáénak a kutat a tanács. Miért követ­kezett be ez a fordulat? — Az a véleményünk, hogy a kutat meg kell tartani, hi­szen az itteni lakosok hozzá­szoktak a vizéhez, vannak, akik képtelenek vezetékes vi­zet fogyasztani — válaszolta Késő Géza. — A költségveté­si üzem dolgozói már a kö­zelben, a kúttal szemben tevé­kenykednek, s ha ott befeje­zik a munkát, hozzálátnak az artézi kút felújításához. Összetétel Kitisztítják a vízelvezető csövet, a zárt beton tárolóme­dencét, korlátokat szerelnek fel. Mindez rendben van. Ám egy váratlan közlés: végül pe­dig elhelyezik a táblát: Nem ivóvíz! Meglepődtünk: erről eddig senki sem beszélt, s valóban különös, hogy az a víz, ame­lyet az egész környék évtize­dek óta fogyaszt és mint gyógyhatásúnak tartja, nem alkalmas fogyasztásra. — 1978-ban a KÖJÁL lezá­ratta, illetve kötelezte a ta­nácsot a Nem ivóvíz! tábla elhelyezésére. A táblát kitet­tük, de hamarosan eltűnt — mondta Késő Géza. Megkérdeztük dr. Korom- pay Máriát, a Pest megyei KÖJÁL Budai járási kiren­deltségének vezetőjét, miért nem alkalmas emberi fo­gyasztásra az ófalusi artézi víz. — Legutóbb 1980. januárjá­ban vettünk mintát belőle. A vizsgálat eredménye alátá­masztotta két évvel ezelőtti intézkedésünket, ugyanis az összetétel nem felel meg azok­nak a követelményeknek, amit a szabvány előír. Magas a kloridtartalma, ezen kívül am­móniát is tartalmaz, ezért az emberi szervezetre ártalmas. — Mivel magyarázható, hogy azok az emberek, akik gyer­mekkoruk óta isszák ezt o vizet, nem betegszenek meg tőle, sőt esküsznek rá, hogy gyógyhatása van? Az ófalu­siaknak nincsenek gyomorpa­naszaik! — Nem egy olyan település van megyénkben, ahol min­den kút vize ihatatlan a vizs­gálatok szerint. Az ott élők születésüktől fogyasztják, a szervezetük annyira hozzászo­kott, hogy ha nem ihatnak ebből a rossz összetételű víz­ből, hiányzik nekik. Az ófalusi artézi kút vize is azokra nézve veszélyes, akik nem szoktak hozzá. A táblát nem az ősla­kosok, hanem inkább a kirán­dulók miatt kell elhelyezni, mert ha isznak a vízből, több napos rosszullét lehet a követ­kezménye, s ettől a kellemet­lenségtől meg kell kímélni őket. Iható? Ófaluban van egy kút. So­kan járnak oda vízért, főleg az idősebbek. Amikor ott jár­tunk, egy néni két teli kanná­val ballagott fölfelé a tizenegy lépcsőfokon. Kérdeztük, mire kell a víz, talán főzésre vagy mosásra? — Dehogy! — hangzott a válasz. — Arra jut a csapból, ezt inni viszem ... El kell fogadnunk, hogy az ottaniak ragaszkodnak a fo­gyasztásra alkalmatlan víz fo­gyasztásához. Viszont az ott élőknek is be keli látniuk, hogy az Ófaiuba látogató ide­genek érdekében szükség van a táblára, s jó lenne, ha nem szerelnék le ismét a falról. Pável Melinda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents