Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-14 / 190. szám

Nincs szerencséjük az idei nyáron az aratóknak. A né­hány hetes csúszás után újra és újra vihar, eső borzolta a kedélyeket, legutóbb például kedden délután, majd éjjel is. Érthetően nem volt túl jó kedvű az aratók serege a váci járásban, a megye északi csücs­kében. Fekvéséből adódóan itt kezdték a legkésőbb a gazda­ságok a kenyérgabona betaka­rítását, következésképp itt van a legtöbb vágnivaló. Bár teg­nap estig még ilyen körülmé­nyek között is learatták a bú­za mintegy nyolcvan százalé­kát. Ha minden jól megy, a hét végére, a jövő hét elejére végeznek a betaka­rítással ... De, ki mer itt már tervezni? Hisz az időjárás bármikor köz­beszólhat ... Kapott a keddi esőből „ele­gendőt" a kisnémedi Arany­kalász Tsz is. A hatmilliméte­res csapadék — égi áldásnak — Megérett az idő, hogy a gödöllői OTP-s dolgozók meg­felelő körülmények között dol­gozzanak. A város lakossága pedig méltán tart jogot arra, hogy az elavult helyett egy korszerűen berendezett pénz­intézeti helyiségben minél több, minőségileg jobb OTP-s szolgáltatásban részesüljön — mondotta egyebek között dr. Szirmai Jenő, az OTP vezér- igazgatója tegnap délután Gödöllőn, az új fiókhelyiség átadásán. A bensőséges han­gulatú ünnepségen megjelent Balogh László, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Vágvölgyi József, a megyei tanács általános elnök- helyettese is. Ott volt az OTP meghívására hazánkban tar­tózkodó Finn Munkás Taka­rékpénztár vezérigazgatója, Ilm Lavonsalo és helyettese, Kosti Kyhälä. Kovács Gyulának, az OTP Pest megyei igazgatójának megnyitója után dr. Szirmai Jenő mondott rövid beszédet, majd az irodaház jelképes kul­csát Meggyes József fiókveze­tőnek nyújtotta át. Gödöllő egyre szebb Szabad­ság terén egy, az idén tavasz- szal átadott tízemeletes lakó­ház előterében helyet kapott OTP-fiók dolgozói változatla­nul nem panaszkodhatnak, hogy kevés a munkájuk. Gö­döllővel együtt tizenöt telepü­lés tartozik hozzájuk. A pos­tahivatalokban és a takarék- szövetkezetekben elhelyezed pénzt is számolva, 652 millió forint betétet kezelnek. Ezzel szemben az úgynevezett hitel- állományuk 868 millió forint. (Ennyivel tartoznak az ügyfe­lek az OTP-nek.) A betétgyűjtésben sok gon­dot okoz itt is a főváros kö­zelsége. A bejáró dolgozók egy része ugyanis nem Gödöl­lőn, a lakóhelyén, hanem a munkahelyéhez közeli — bu­dapesti — OTP-fiókban helye­zi el a pénzét. Ráadásul a kör­zetükbe költözők többsége — s ez agglomerációs jelenség — nem pénzt akar betenni az OTP-be (mivel azt lakásvásár­lásra, költözésre már elköltöt­te), hanem kölcsönt kér. A legtöbb hitelt különben lakás­építésre és áruvásárlásra igénylik. Évente átlagosan ezer családiház-építésre, illet­ve felújításra ad kölcsönt a gödöllői OTP-fiók. Egyre népszerűbb az ifjúsá­gi takarékbetét. Jelenleg 1682-őt kezelnek, s ebből 130-at az idén nyitottak. Érdekes az is, hogy 1976-tól mostanáig az ifjúsági betétesek közül tizen­kilencen jutottak soron kívül lakáshoz az érvényben levő rendelkezéseknek megfelelően. Lakásépíttetéssel is foglal­koznak természetesen. Az idén Gödöllőn már 170 lakás ké­szült el az OTP beruházásá­ban. A negyvenkilenc gödöllői OTP-s dolgozó örömmel vette birtokába az új épületet. Ez egyébként gyakorlatilag nem most történt. A múlt hét vé­gén költöztek, s hétfőtől már az új helyen fogadták az ügy­feleiket. Még tegnap, a tíivata- los átadás délelőttjén is dol­goztak, csupán az ünnepség idejére függesztették fel a mindennapi munkájukat. Sz. P. Ilona építőtábor lakóit ke­reste fel. A vendégeket Halásztelken Jónás Zoltán, a ráckevei já­rási pártbizottság első titkára, Mackó József, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára, Az MSZMP Központi Bi- ] zottságának meghívására au­gusztus 7—13. között látoga- j tást tett hazánkban Armand Nicolas, a Martinique-i Kom­munista Párt főtitkára. A martinique-i párt vezető­jét fogadta Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Megbeszélést folytatott vele Berecz János, a KB tagja, a külügyi osz­tály vezetője. A szívélyes elvtársi légkö­rű megbeszéléseken a két párt képviselői tájékoztatták egymást pártjuk tevékenysé­géről és soron következő fel­adatairól. Az MSZMP kép­viselői megerősítették, hogy a magyar kommunisták szolidá­risak aZzal a küzdelemmel, amelyet az MKP a gyarma­ti elnyomás teljes felszámolá­sáért, a szigetország demokra­Fejes György, a tangazdaság pártvezetőségi titkára, Egresi László közgazdasági igazgató, a gazdaság más vezetői, vala­mint Kovács Ildikó, az építő­tábor parancsnoka fogadta. (Riportunk a 3. oldalon.) ! tikus és népi autonómiájáért, népének felemelkedéséért foly- I tat. A nemzetközi élet, vala­mint a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom idő­szerű kérdéseiről a teljes né­zetazonosság jegyében folyta­tott megbeszélések során hang­súlyozták, hogy valamennyi antiimperialista, haladó és békeszerető erő közös fellépé­sére van szükség a társadalmi haladás, a nemzetközi béke és biztonság ügyének előmozdí­tásához. Mindkét párt azon munkálkodik, hogy a marxiz­mus—leni ni zmus és a proletár internacionalizmus elvei alap­ján tovább erősödjön a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egysége. Armand Nicolas látogatása tovább mélyítette a két párt közötti elvtársi kapcsolatot és együttműködést. Felvásárolták a gabona 80 százalékát Perben N | em több és nem keve­sebb, mint éppen har­mincnégy tanú meg- idézését kérte a járásbíró­ságtól az a tápiósagi illető­ségű felperes, aki írd és mondd hét négyzetméternyi földdarabot vél jogos tulaj­donának az azt bitorló szom­széd ellenében. Harminc­négy tanú, hét négyzetmé­ter — a községben általános forgalmi érték szerint az ilyen zárt kertek négyzet- méterének száz forint az ára, azaz hétszáz forintról van szó —, s persze, fel- és alperes, ügyvéd, bíró, ad­minisztráció ... Nem, nem az Arany János-i fülemüle­pert illusztráljuk — mint halhatatlant —j a napjaink­ból származó példával, sok­kal inkább azt a friss bírói tapasztalatot, mely megyei összességben is igaz, s amely szerint tartósan emelkedik a birtokviták, a tulajdonosi perek száma. Amire vélhe­tően az ad magyarázatot, hogy több a birtok, mint volt korábban, illetve fon­tosabb lett megint a tulaj­don, a tulajdon • hordozta érték, mint két vagy három évtizede. Szélsőséges eset­nek látszik a tápiósági fel­peres óhaja, ám arra figyel­meztet a bíróságok gyakor­lata, hogy — sajnos — ko­rántsem az. Vannak, akik a világ legtermészetesebb dol­gának gondolják, hogyha nekik — legtöbbször vélten, de olykor valóságosan is — igazság jár, akkor kereked­jen fel a fél falu, kapja ösz- sze magát a bírói testület, forogjon, mozogjon min­den, hiszen a per komoly valami, azt nem lehet köny- nyedén venni. Átlagot nézve a legutób­bi esztendők alapján, a me­gyében működő bíróságok egy-egy évben húszezer pol­gári és gazdasági pert tár­gyalnak. Ehhez számítódik még az 5300—5600 közvá­das bűncselekmény elköve­tőinek megjelenése a bírói pulpitus előtt. Most azon­ban maradjunk csak a húsz­ezres számnál, amit mi, bé­kés, törvényt tisztelő állam­polgárok hozunk össze. Leg­többször azért — erre fi­gyelmeztet a bírói tapaszta­lat —, mert nem ismerjük, vagy, ha ismerjük, akkor nem tartjuk be az emberi együttélés szabályait, illet­ve azt várjuk el, hogy má­sokkal szemben az igazság­szolgáltatás adja meg ne­künk az elégtételt, bár gyak­ran a megértő, tapintatos szó is elsimítója lehetne ki­csinyes küzdelmeinknek. M egértő, tapintatos szó? No, hiszen ...! Gyak­ran szolidnak látszó, a köznapi életben homlokán a rendes ember címkéjét viselő férfiaktól és nőktől olyasmik hangzanak el a tár­gyaláson, hogy a tanácsve­zető bíró a peres felek eré­lyes figyelmeztetésére, oly­kor — joga van rá — bün­tetésére kényszerül. S nem szónoki a kérdés: ha a bí­róság előtt így viselkednek, valóban szolídak, rendesek a mindennapi életben, vagy csak azok számára ilyenek, akik távolról ismerik őket, ám környezetük kétség nél­kül megmondia, milyen is a foguk fehére? Erre figyelmeztet, hogy nem egy iárásbírósáaon kel­lett karhatalmat igénybe venni a házassági bontóper­re megjelent felek és tanúik randalírozása miatt...! A dabasi járásbíróság polgári peres forgalmának majd­nem a hetven százalékát a családjogi ügyek teszik ki, s ami az érdekes: ezek több­sége az agglomerációs öve­zetbe tartozó településekhez kötődik, s csak kis töredé­ke a még hagyományos élet­módban, környezetben élő falvakhoz. Amire, ha óvat­lanok vagyunk, már-már rá­mondanánk, na ugye, meny­nyivel szigorúbbak a régi erkölcsök, de ne tegyük. Az agglomerációs övezet tele­püléseiről érkező bontópe­rek nagy részét a nők kez­deményezik! S ebben van benne az igazi társadalmi változás, mert míg ott, ahol nem lazultak meg a régi kötelékek, a széthullt csa­ládban is tűr és szenved az asszony — legtöbbször a gyermekkel, a gyermekek­kel egyetemben —, a válto­zó, átalakuló községekben már mer szabad lenni, szem­befordulni a hagyomány­nyal, a maga lábára állni. E rőteljes figyelmeztetést hord magában, hogy a dabasi járásra jellem­ző vonások — e vonások mélysége persze eltérő — egyszerűen átrajzolhatók a megye egészének arculatá­ra is, hiszen a polgári pe­reknek több, mint a felét a családjogi ügyek teszik ki a megyében működő bírósá­gok átlagában. A figyelmez­tetés azért indokolt, mert a jelek szerint nem isme­rünk más módokat, lehető­ségeket a családi nagy konf­liktusok rendezésére —, ha persze ez a rendezés való­ban megoldja az ellentéte­ket, mert hiszen gyakran újabbakat teremt —, minta pert, a bírói Ítéletet. S szin­te természetes a következ­tetés: amikor a társadalom legkisebb közösségében, a családban nem tudunk szót érteni egymással, akkor még nehezebben megy ez a szomszéddal, a munkatárs­sal, az utcán, nyilvános he­lyeken, ismerősökkel és ide­genekkel. Könnyen pereskedünk, mondják a szakemberek —, van a megyének olyan hí­ressége, aki faluja negyven­kilenc lakójával állt, áll per­ben és viszontperben... — s az újságíró azt teszi hoz­zá: talán azért ez a köny- nyedség, mert másokra bíz­hatjuk így azt, amit — nem mindig, de gyakran — ma­gunknak lehetne, kellene egyenesbe hozni, rend bo­tenni. Ehhez azonban nem értünk, hiszen sokszor az elemi viselkedés szabályai­val sem vagyunk tisztában, nem tudunk érvelni és vi­tatkozni. csak gorombáskod- ni és verekedni, vélemé­nyünk, álláspontunk meg­fogalmazására nem sok ügyet vetünk, annál hama­rabb ajkunkra kerül a be­csületsértéssel egyenlő fő­nevek, igék, jelzők tömege. Húszezer per; hány ember­rel kell ezt megszorozni, az al- és felperesek családjá­val, a tanúkkal, a véle­ményt nyilvánító ismerő­sökkel ... Nem sok ez? Nem furcsa, hogy szinte biztos­ra vehető, jövőre is ennyi per lesz?! Mészáros Ottó ezúttal aligha nevezhető — miatt szerdán tétlenül álldo­gáltak a kombájnok, várták, hogy felszáradjanak a táblák, folytathassák útjukat a gabo­natengeren. Talán ma reggel már ismét düböröghetnek mo­torjaik. Muka Pál főagronómus el­mondta, hogy 680 hektárról bú­zát és 157 hektárról árpát kel­lett vágniok a nagy teljesítmé­nyű masináknak. Eddig 500 hektár búzát és 140 hektár ár­pát takarítottak be. A nyolc kombájn fáradhatatlanul ró­ja a táblákat, legfeljebb néha- néha kényszerülnek pihenőre a meghibásodott és hiányzó al­katrész miatt. De nemcsak a kombájnok, hanem a kisegítő gépek — teherautók alkatrész­gondjai is beleszólnak a folya­matos munkába. Egyébként na­pi 40 hektáron tudják learatni a szemet, s talán vasárnapig befejezik a nagy idénymun­kát. A kombájnosok nyújtott műszakban harmattól harmatig dolgoznak, de nemcsak ők. Mintegy háromszáz hek­tárról húzták le eddig a szalmát, száz hektáron a tarlóhántással is végeztek. Jobb híreket kaptunk a me­gye déli sarkából. A ceglédi Lenin Tsz-ben szerdán délben, nagy megkönnyebbüléssel be­fejezték a betakarítást, pihen­hetnek a kombájnok. Ezer hek­tárról búzát, 98 hektárról ár­pát és 163 hektárról kellett a szemet levágniuk. Az ered­mény a gazdaság történetének legkiemelkedőbbje: búzából 72 mázsa felett, árpából 59 mázsa felett, rozsból 36 má­zsánál is többet adott hektá­ronként a ceglédi határ. A megtermelt szemet mag tárakba, malmokba juttatják a gazdaságok. A Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál el­mondták, felvásárlási tervüket eddig nyolcvan százalékban tel­jesítették. Ahol a gazdaságok már befe­jezték az aratást, ott megkezd­ték a pontos elszámolást, üzlet­kötőik további szerződéseket kötnek a szövetkezetekkel. G. M. í:-A7..-MSZM P P E ST- M EGYEI BÍZOTT SAGA ES XXIV. ÉVFOLYAM,. 190. SZÁM Ara 1.20 forint 1980. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK Hasznos a diákok munkája Benke Valéria látogatása Pest megyében Hardi Mária, Johan Éva és Jakab Éva készségesen válaszol Benke Valéria kérdéseire. (A vendég mel­lett. balról: dr. Arató András, jobbról: Deák Gábor.) 5_. '*’■ '' 4; " '• 4 Tegnap délelőtt Benke Va­léria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társa­dalmi Szemle szerkesztő bi­zottságának elnöke Pest me­gyébe látogatott. Deák Gábor­nak, az MSZMP Központi Bi­zottsága tagjának, a KISZ Köz­ponti Bizottsága titkárának, és dr. Arató’ Andrásnak, a Pest megyei pártbizottság tit­kárának kíséretében a Kerté­szeti Egyetem Tangazdasága halásztelki telepén a Nagy Úi OTP-fiók nyílt Gödöllőn / Több és jobb szolgáltatás Jutalomtrikó jár a vendégnek is Bozsán Péter felvételei Németh Károly fogadta a Martinique-i KP főtitkárát A jövő hétre is marad vágnivaló Az eső ismét közbeszólt PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Next

/
Thumbnails
Contents