Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-13 / 189. szám

Korszerű autóbusz-megállók Sok bosszúságot okoztak utasoknak és vezetőknek egyaránt az elhanyagolt érdi autóbusz-megállók, a KPM hosszú várakozás után az elmúlt hetekben végre hozzáfogott a korszerű autóbusz-megállók kialakításához, amelyek nem csupán az utasok kényelmét, de a város forgalmának folyamatosságát is szolgálják. Képünk a Riminyáki úti építkezésen készült. Egy kérdés — egy felelet Szennyvíz - árokban Kérdez: Tinován Gyula (II. Agnes u. 15.): — Talán olyat kérdezek, amelyre magamnak is nemmel kellene válaszolnom, de azért felteszem a kérdést; hogy leg­alább mások is tudják: sza­bad-e a háztartási szennyvizet az utcai nyílt árokba lefolyó- csövön kiengedni, s az ilyen esetek, milyen szerv hatáskö­rébe tartoznak? Válaszol: Fogas Lajosné, a városi tanács szabálysértési főelőadója: — Jól tudta kérdezőnk a választ: nem szabad szenny­vizet a nyílt árokba kienged­ni. Hiszen az árok is közterü­let, s ennek szennyezéséért 3000 forintig terjedő pénzbír­sággal büntethető a szabály- sértő. Köztisztasági rendelet kötelezi a tulajdonosokat a szennyvíz saját területen való elvezetésére. Ezzel a lehető­séggel a lakosság többsége él is, valamennyiünk életét ne­hezítik meg azok, akik sem­mibe veszik az előírásokat, s ezzel környezetük tisztaságát, egészségét veszélyeztetik. A szennyvízzel való szeny- nyezés, mint szabálysértés a városi tanács szabálysértési hatóságához tartozik, mi bí­ráljuk el ezeket az ügyeket. Ahhoz azonban, hogy minél hatékonyabban védekezhes­sünk a szabálysértők ellen, a lakosság segítsége is kell. Ez­úttal is kérem a lakosságot, ha ilyen vagy effajta szabály- sértést látnak, közös érdekük­ben, jelentsék a városi ta­nácsban. Alkotmány napján Ünnepi műsorok Kétnapos ünnepséggel kö­szönti a város augusztus 20-t, az alkotmány és az új kenyér ünnepét. A hivatalos megemlékezés mellett, amelyet augusztus 19- én. 16.30-kor tartanak a mű­velődési központban, számos szórakoztató műsor, bemutató várja az érdeklődőket. MŰVÉSZARCOK Mi tagadás, nem ilyennek képzeltem a Körösi Cso­rnák mai utódját. Hittem vol­na bármilyennek, csak nem annak a meleg kézfogású, csöndes humorú embernek, akinek csöndje akkora, hogy még hírét is nehezen engedi át a Sárd utcai ház falán. Es­te érkezem, váratlanul, mun­kában találom: házát toldozza tovább. Ügy ül le, munkára termett ruhájában az előszo­bában kövek, könyvek, mesz- sze világok emlékei közé. S erőltetnem kell magam, hogy elképzeljem: ő az, aki vál­lára vetett hátizsákjával, zse­bében turistaútlevelével és a kiszámított dollárfillérekkel fehérhajót stoppol az óceá­non, potyautasként érkezik Galapagosra, úttörő utakon jár Kínában, kölcsönautóval utazza be a Szaharát és szem- beszállva Dél-Afrika bürokrá­cián nőtt milicistáival: feketék kizárólagos lakóhelyeit lépi engedély nélkül át. Dr. Balázs Dénes geográfus utazó. (Igen, a fizikumom sokakat meglep, néha még engem is. Izlandon nálam húsz évvel fiatalabb kolléga dőlt ki mellőlem, Ma­dagaszkáron ugyancsak fiam- nyi férfit kellett hátrahagy­nom: nem bírták az utat. De nem is a testi erősségen van a súly: jómagam is panaszko­dom néhanapján a szívemre, Indiában kiszáradtam, vese­görccsel éltem mindaddig, amíg a gyaloglás a Kalahári- ban meg nem gyógyított. Egy­szerűen szívós vagyok, nem testileg — lelkileg. Utazásaim soha nem öncélúak, én nem a veszélyt keresem. De el aka­rok érni valamit, ismerem a célomat és mindent e cél el­érésének rendelek alá.) Debrecenben született, de apja révén Csíkbői: Kászon- ból való. Innen hozhatta az Ábelek természetszerelmét, világlátni vágyását: földrajzos lett a kolozsvári egyetemen. Tanulmányait csak a háború után, esti tagozaton végezhet­te el. Itthon barlangkutató csoportot szervezett, társaival feltárta az aggteleki karszt harmadik legnagyobb barlang­ját, de karsztmorfológiai ta­nulmányai a trópusokra szólí­tották: járt Kínában, a Közel- Keleten, Indonéziában, Afri­kában, Észak- és Dél-Ameri- kában, Ausztráliában, Óceá­nián, Ázsiában. Dél-Afrikában, Izlandon, Grönlandon, Közép- Amerikában és Madagaszká­ron. Utazásai során nyolc évet töltött külföldön és tíz köny­vet írt. (A magam erejéből utazom: turistaútlevéllel, sa­ját pénzen, saját elképzelé­seim alapján. Egy-egy útra társat is kapok, de ha magam vágok neki az útnak, akkor sem vagyok egyedül. Sok az ismerős; egyetemi tanárok, tu­dósok, kollégák barátként fo­gadnak: a szállás éjszakára, és a betevő falat, ennyi az, amit elfogadok. Az utazásaim fő pontjait tervezem meg, ami közte van, az a véletlen, de még sohasem csalódtam. Én mindig nyitott szívvel tudtam állni az emberek elé és ők ugyanúgy fogadtak, s bár karsztok, kövek miatt indul­tam útnak, gyalogosan menve, éjszakára idegenektől szállást kérve mindig az emberekhez jutottam. Volt az én utazá­saimnak egy előiskolája: gye­rekfejjel körbebicikliztük Ma­gyarországot és ma is azt mondom, csak az induljon messzi vidékeknek, aki ismeri a saját hazáját.) Inni kell a sorait: ahogy bölcs humorral szemléli (per­sze. így utólag) saját és társai csetlásét-botlását, ahogy irigy- lésreméltó könnyedséggel tanít földrajzi és történelmi múltra, A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 1980.. AUGUSZTUS 13., SZERDA Luca széke vagy műszaki telep? Építkezés - ingoványos talajon Meglehet, forradalmasodott egy ősi magyar mondás. Ha szerte az országban nem is, Érden a közismert Luca széke helyett, akár így is forgathat­ják a szavakat: úgy készül, mint a Volán műszaki telepe. Ez az 1975-ben kezdődött és napjainkban a befejezésről legföljebb csak álmodó épít­kezés méltán vívta ki magá­nak e talán nem egészen di­cséretes mondás alapítványát. Vállalás — kényszerből A történet tehát kezdődik 1975-ben, amikor is a KEV METRO Vállalat megkezdte a Volán 1. és a Volán 20. sz. Vállalat közös (teherautó-au­tóbusz) műszaki telepének ta­lajmunkáit. Szilágyi István, a beruházó Volán 1. sz. Vállalat osztály- vezetője: — A telep helyét terepkijelöléssel kaptuk meg az akkor még nagyközségi ta­nácstól. Azt, hogy mocsaras a talaj, ránézésre is láttuk, de Hiába ágáltunk ellene. Azt viszont, hogy milyen hatalmas alapmunkákat ró ránk, ál­munkban sem gondoltuk. Két évbe tellett a terep rendezése. Klement András, a Volán 20. sz. Vállalat érdi üzemegy­ségének igazgatója: — Tőlünk meg sem kérdezték, megfelel-e a terep. Nem felelt volna meg, hiszen mocsaras, és egyébként is a pályaudvarhoz közelebb eső bázisra lett volna szüksé­günk. Most majd buszaink utazgathatnak nyolc kilomé­tert oda-vissza. ahogy tiszteletreméltó sze­rénységgel megérzi a határt: hol ér véget az ő feladata. Ve­le utazunk — mondják köny­veinek kedvelői. (Alapelvem a szakszerűség és a tárgyilagos­ság. Hagyok magamnak elég időt egy-egy ország megisme­résére és nem sajnálom, a te­rület múltja után kutatva, a könyvtárban töltött órákat. Mindig van nálam egy piciny­ke kis jegyzetfüzet, persze csak akkorka, amit a Szaha­rában,. negyven fokos hőség­ben, egy teveháton is elő le­het venni, és fölírom a leg­fontosabbakat. Esténként jegy­zem le a napot, aztán haza­térve, itthon megírom az él­ményeket és ilyenkor újra élem az utat.) TTudós férfi — gyakorlati ember. Utazik, könyvet ír, lapot szerkeszt, előadásokat tart, szakcikkeket publikál, több társaság rendes és tisz­teletbeli tagja. A Magyar Földrajzi Társaság Múzeumi Bizottságának titkáraként most a Magyar Földrajzi Mú­zeum megszervezésén fárado­zik. (Nem is hinnénk, hogy a magyar utazók és földrajzi fel­fedezők milyen nagy szerepet játszottak a föld megismeré­sében. Sokan, akik „pénz és taps nélkül", ahogy Széchenyi Körösiről írta, tiszteletet és megbecsülést szereztek ha­zánknak. Az 6 emléküket, munkásságukat megőrizendő határoztuk el egy múzeum fölállítását. A relikviák meg­mentésének utolsó órájához ér­keztünk, ha most nem tud­juk megmenteni őket, talán elvesznek nemzeti kultúránk számára. Hátralevő életem egyik fő célkitűzése e mú­zeum megszervezése.) Bejárta a világot, de — így vallja — nem talált szívének kedvesebb tájat a Földön. Szebbet, gazdagabbat igen, de- hát olyan ő, mint a fecskék és a gólyák, amelyekkel Dél-Af­rikában találkozott. Érdliget­ről indulnak el, s ha megszó­lal valahonnan a hívó szó, ide térnek vissza. Kertész Gyula, a telepet épí­tő KÉV METRÓ Vállalat mű­vezetője: — 1977-ben kerültem Érdre, akkor már készen volt a tereprendezés. így utólag is azt mondhatom: az építkezés elhúzódásának egyik oka a szo­kottnál nehezebb talajmunka volt. Két év — 1975—76 — telt el tehát tereprendezéssel. Az 1976. áprilisában befejezett ta­lajmunka és az 1977. közepén kezdődött csapadékcsatorna- építés és mélyépítés közötti idő haszontalanul múlott el. Végtére is 1978 közepére tehet­jük a műszaki telep építésének valóságos indulását. Variációk időpontra Szilágyi István: — A KÉV csupán a mélyépítési munkára szerződött velünk, mi mind­végig a PÁÉV-vel tárgyaltunk a magasépítés ügyében. A PÁÉV az utolsó pillanatban lemondta a munkát, akkor fordultunk a KÉV-hez. Mi kö­nyörögtünk: vállalják el gene­rálszinten a munkát, ök már akkor is hivatkoztak többfelé fennálló kötelezettségükre, s miután kényszerből és a két vállalat között fennálló jó kapcsolat miatt vállalkoztak, nem sok beleszólásunk volt, ha egyéb dolgukat fontosabbnak tartották, Klement András: — Miután nem a Volán 20. a beruházó, a legkevesebb közünk volt az építkezéshez. A Volán 1. szak­emberei tárgyaltak a kivite­lezővel, s ha hozzánk el is ju­tott a gondok híre, nem sokat tehettünk. Kertész Gyula: — Egy ilyen építkezés időtartama két és fél, legföljebb három év. A csúszásban legfőbb ok a mun­kaerő hiánya: a szükséges negyven emberből jó, ha 12— 13 megvolt. Még mostanában állok a legjobban: húszán va­gyunk. 1979: miniszteri szemlét tar­tottak az építkezésen. Ezt kö­vetően a KÉV kétszer vitte más építkezésre munkásait: az agárdi gyalogos aluljáró és a tárnold raktárbázis építésén dolgoztak — az érdi telep épí­tői. Az építkezés legújabb ha­tárideje: 1980. IV. negyedéve. Papíron. Most 1980. II. félévé­nél tartunk. A KÉV készíti generálkivitelezési tervét. Szilágyi István: — Nem ha­lad rosszul az építkezés. Nem azt mondom, hogy megva­gyunk elégedve, de a megyé- Den van negyven hasonló Be­ruházásunk es a legtöbbjén en­nél rosszabb a helyzet. Egy ilyen műszaki telep megépíté­sé három és fél, négy év. 1981 közepére átadjuk a műszaki telepet Erden. Klement András: — Egy mű­szaki vizsgálat szerint a telep elkészültsegi foka 30 százalé­kos. Nem reméhykedem, hogy akár egy éven beiül is költöz­hetnénk. Kertész Gyula: — 1981 köze­pére a KEV a maga részéről oefejezi a munkát. Az azt kö­vető feladatokkal együtt sze­rintem 1982 közepére lesz kész a telep. Nyitott kérdések Luca széke tehát vagy — a beruházó szavával —, „nem rosszul haladó" építkezés? A kérdésben ott van mind­az a kettősség, ami jellemzi a fent elhangzottakat, s amelyek további kérdéseket hagytak nyitva. Azt, például, hogy va­lójában hány év is egy műsza­ki telep építésének elfogadha­tó ideje? (A beruházó és a ki­vitelező szakember ellentétes véleményéből ez ugyanis nem derül let.) S akármennyi is ez az idő, a mindenféle időhatá­ron túlnövő építkezés ütemét miért tartja éppen a beruházó elfogadhatónak? S végül: miért kell kívülállóként vé­gignézni beruházó és kivitelező csöndes huzakodását (avagy éppen csöndes egyetértését) az ügyben legérdekeltebbnek, a várost kiszolgáló Volán 20. Vállalatnak? Az azonban már lezárt kér­dés, hogy Érd harmincezerfős utazóközönségét kiszolgáló vállalat teljes műszaki felada­tait megoldó telep építésének ügyét nagyobb felelősséggel kellene szívén viselnie beru­házónak, kivitelezőnek egy­aránt. Augusztusi műsorshow Film és disco. Walt Disney, Joseph Barbara és William Hana, s a híres rajzfil­mesek, híres rajzalakjai visszatérő vendégei a Műve­lődési Központ szombat esti discójának. A lemezlovas: Gazdag György. Táborzáró. Tíz napon át csupa sport volt az élet a sakk- és sporttábor részvevőinek. A sakk (és a sport) ifjú kedve­lői augusztus 13-án, szerdán tartják zárónapjukat, amely nem csupán az ő, de a tábori évad búcsúját is jelenti a Mű­velődési Központban. Tinódi. Ha nem is maga Lan­tos Sebestyén, de modem utó­dai látogatnak el augusztus 23-án a Benta-völgye Terme­lőszövetkezet parkjába. A 19 órakor kezdődő hangversenyen reneszánsz zene, velencei can- zonák, régi magyar táncok és a törökkori Budáról zenész­komédiák hangzanak föl a Ti­nódi Kamarazenekar előadásá­ban. Kiírás. Idén ismét megren­dezik a brigádok kulturális vetélkedőjét a városban. A verseny kiírását szeptember első hetében kapják kézhez, illetve olvashatják lapunkban az érdeklődők. K. K. Azaz: Korái Koncert színhelye lesz a Művelődési Központ augusztus 23-án, 19 órakor. Beiratkozás. Ősztől folytat­ják munkájukat a Művelődési Központ klubjai, szakkörei. Az érdeklődők a szeptemberi első foglalkozáson iratkozhatnak be a klubvezetőknél. Anyakönyvi hírek Házasságot kötött: — Hor­váth András Pleskó Honával; Juhász István Kiss Klára Ve- ronnal; Garai Gábor Cserhal­mi Annával; Teisenhoffer Já­nos Póth Erzsébettel; Jakab Gábor Tamon Erzsébettel; Nagy József Timári Zsuzsan­na Máriával; Juhász László Hekli Katalinnal; Tamás And­rás Paule Rózsa Ilonával; Czink István Brodnyák Ágnes­sel. Elhunyt: Rakovics Imréné Szécsi Irma; Farkas Rezső; Walter Frigyes. Visszhang Minaret Szinte még meg sem száradt az oldalon a nyomdafesték, máris vissz­hangra talált lapunk Mi­naret című írása (megje­lent: július 23-án, a 24. számban). Varga László, a Texelektro 4-es KlSZ-alap- szervezetének titkára je­lentkezett felajánlásával: az alapszervezet ' fiataljai vállalják, hogy a tájékoz­tató táblákat elkészítik és a jövőben figyelemmel kí­sérik az . értékes műemlék sorsát. A városi tanácsban Ké­ső Géza fejlesztési főmér­nök vette a KlSZ-felaján- lás hírét,' s tett ígéretet, hogy a táblák felállításá­nak engedélyezéséhez meg­keresi a KPM illetékeseit Vállalva egyben a mina­ret körül megforduló autó­buszok rezgéshatásának fe­lülvizsgálását, s azt is,, hogy a tanács megkeresi a lehetőséget a műemlék látványát romboló villany­huzalok elvezetésére. örülünk a Texelektro KISZ-fiataljai vállalá­sának, a tanács segítő vé­leményének és a minaret sorsáról rendszeresen tá­jékoztatjuk olvasóinkat Erzsébet utca Nem mondhatjuk, hogy minden útkeresése siker­rel járt lapunknak, de pró­bálkozásaink között itt-ott akadt eredmény az elmúlt félévben. Egy dolgot azon­ban akár saját kudarcunk­nak is tekinthetünk: az Erzsébet utca sorsát. Első évfolyamunk máso­dik számában (február 20- án) írtunk a témáról „Ha azt mondom, Erzsébet ut­ca ...” címmel, kifogásolva az utca állapotát, amelyet a lakótelep körül szorgos­kodó PÁÉV-teherautók tettek tönkre. Akkori fel­zúdulásunkra megnyugtatás volt a felelet: az építési vállalat helyi vezetője tett ígéretet az eredeti állapot helyreállítására — tava­szi határidővel. így került cikkünkbe a kálvária szó mellé a biztatás. A kálvária is, a biztatás is, sőt: az út állapota is máig a régi maradt. Itt- ott látni feltöltés nyomát, de véljük: az utca lakói únhatták meg jobb sorsra érdemes Erzsébetük álla­potát. A PÁÉV-nél járva a na­pokban újabb biztatást kaptunk: Miké László, a vállalat új építésvezetője megígérte: még az őszi esőzések előtt salakréteget kap az Erzsébet utca. Ma­gunk részéről hiszünk az újabb ígéretnek, s távol áll tőlünk, hogy kételked­jünk az igyekvő, fiatal (és főleg: posztján új) szak­ember szavában. Csak hát Erzsébetet saj­náljuk, aki egyszer már bedőlt egy szép szavú épí­tésvezető biztatásának. Könyvtár Több dolog között a könyvtár körüli kert álla­potát kifogásolta Az olva­só érdeklődése című cik­künkben (július- 30., 25. szám) idézett levelében Vi­rág Lajosné. Nos, azóta a könyvtáro­sok jelentették; meg lehet nézni a kert állapotát. Megnéztük, s jelentjük mi is Virág Lajosnénak (s mindenkinek, akit illet): megszépült a könyvtár környéke. S egy üzenet a könyvtárosoktól a levél­írónak: tagjaik között nem találták a nevét. S ha már ilyen érdeklő­déssel követi a könyvtár életét, nem lenne-e kedve a most már megszépült intézmény tagjainak sorát gazdagítani? Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Iiancsovszky János ISSN 0209—546? (Érdi Hírlap) Balázs Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents