Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-12 / 188. szám
<J(Man 1980. AUGUSZTUS 12., KEDD KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A sokarcú táj változásai Az augusztusi tárlatok sorából kiemelkedik Bene Géza életműve. Lenyűgöző teljesítménye azért kelt meglepetést, mert jóval keveseboet beszéltünk róla, mint azt megérdemelné. Képeit szemlélve érzékeljük rokonait — Barcsayt, Czóbelt, Ilosvai Varga Istvánt, Hinczet, Gadányi Jenőt, Frank Frigyest. Csakhogy ezen rokonságnak nem mindig ő az átvevő alanya, sokszor inkább kezdeményezője. S ez az a pont, ahol valós értékei nem igazságosan, eddig eléggé hátterűén maradtak. Nem tul- zunk, ha megállapítjuk azt, hogy a múveszeiturtenet-íras- ncuc adóssága van Bene Géza muveszetevel. Konstruktív rend és a megőrzött látvány boldogít alkotásain — ad fogódzót a szemnek, feladatot az értelemnek. Az isaszegi, du- navarsányi, csobánkai házak, útkanyarok, falombozatok általános érvényűek — elszakítja őket helyi vonatkozásaiktól, fogalmazása általános érvényű. A sokarcú táj változásait rögzíti. A lírát háttérbe szorítja a szerkesztés alapossága, Bene Gézánál ez teremti meg sajátos képi költészetét. A mikrovilág festőiségét szabadítja fel olyan feszültséggel, mint Egry a tájét, s ha a pék és a halárus alakját tekintjük, akkor életművének ez a vonulata Derkovits eszményeivel rokonítja. Mégsem más hatás ez, hanem szuverén művészetének kiteljesedése egyéni hanghordozásban. Bene Géza, a magyar festészet azon klasz- szikusa, akit még mindig nem fedeztünk fel eléggé igazán, olyan mellékág, melyben szintén a főáramlás sodródik előre. Arany Kolumbiából Ezúttal nem szójáték, hanem valóság, hogy Eldorado Budapestre érkezett, ugyanis a kifejezés aranyozott embert jelent, s ilyen arannyal díszített figurát is látunk. Annyira természetes e nemesfém előfordulása Kolumbiában hogy a muiszka törzs tagjai aranyporral dörzsölték be testüket, s miközben aranyékszereiket Bene Géza: Óbudai táj hajigálták a folyóba, magukról is lemosták a sárgaszínű értéket. Ok még kevéssé értékelték, bár a vallásuk tartozéka, fémművességük alapja volt, s az aranyat tárgyaik készítésekor platinával, rézzel és ezüsttel ötvözték. A bogo- tai Arany Múzeumból Budapestre szállított kincsek, komoly érdeklődést keltenek, hiszen az arany fülbevalók, csörgők, mágikus figurák, nyakékbe készült szemek formája is izgalmas különlegesség. Ez az, ami még az arany értékénél is több. A paraszti konyha Lehet, hogy a látogató ellentétnek érzi azt, hogy a Néprajzi Múzeum a kolumbiai aranyékszerekkel azonos időben mutatja be a magyar parasztkonyha múltjának fából faragott emlékeit. Ez az egyszerű találékonyság győzi a versenyt, még akkor is, ha a kiállított köcsögök, kopicok, krumplitörők, sózóteknők anyaga fa vagy agyag. Győzi, mert a lelemény, a szegénységet legyőzni akaró és tudó szépség felveszi a versenyt bármilyen értékkel. Olyany- nyira felveszi, hogy a félegyházi gabonatárló, melynek fotója itt látható — nemes, öszszéfogott, sűrű egyszerűségével akár Le Corbusier egyik mintája lehetett volna. S ez azt is jelzi, hogy modern építőművészetünk még mindig nem mérlegelte eléggé népi forrásait, pedig ez a felismerés szülhette volna meg a műfaj máig hiányzó Bartókját. Losonci Miklós VÁLSÁGBAN A KLUBOK? Megfelelő alkalom, de... Sokszor, sok helyütt elmondták, leírták — a kelleténél talán többször is —: válságos időszakot él át az ifjúsági klubmozgalom. A megállapítás lényegében helytálló és nemcsak Pest megyében. A hatvanas évek első feléhez képest csökkent a klubok népszerűsége, aktivitása és hatása: nem tudják betölteni azt a szerepet, hogy a fiatalság nagy részének vonzó és tartalmas szórakozást nyújtsanak. Ez persze általánosítás és nem zárja ki, hogy egy-egy lakóterületen jól működő ifjúsági klubokat is találhatunk. A különös az, hogy ezeknek a kis közösségeknek, a munkájához megfelelő szintű elméleti, módszertani útmutatással rendelkezünk és anyagi támogatásuk is általában megfelelő. Az ifjúsági klubmozgalom mégsem tudott hosszú évek óta kimozdulni a holtpontról. Kevés résztvevő Ezt a helyzetet igazolta a vasárnap este véget ért háromnapos ceglédberceli Cserebere fórum. A helybeli Dózsa TV-FIGYELO Az egyetemes kultúra része KÖNYVTÁROSOK TALÁLKOZÓJA Világhírű könyvtárak mun katársai, tudós szakemberei találkoztak tegnap magyar kollégáikkal Budapesten, a Kossuth Klubban, ahol 6 napos programmal nemzetközi tanácskozás kezdődött a külföldi magyar könyvgyűjtemények gyarapodásáról-gyarapí- tásáért. A tanácskozás valamennyi résztvevőjének feladatai közé tartozik a magyar nyelv- és könyvkultúra ápolása, terjesztése valamelyik nyugati országban. Mintegy félszázan érkeztek európai és tengerentúli államokból, s a magyar könyvtárosok képviselőivel megbeszélik a magyar nyelvű könyvek és folyóiratok beszerzési lehetőségeit, valamint a könyvtárügy nemzetközileg is időszerű kérdéseit. A találkozó szükségességét — miként a megnyitó ülésen elhangzott — a külföldön élő magyar könyvtárosok vetették fel, s a Magyarok Világszövetsége, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete váltotta valóra az ötletet. Az első három nap programjában elméleti előadások szerepelnek. Szabó Zoltán, a Magyarok Világszövetségének főtitkára a megnyitón elhangzott előadásában kitért egyebek között arra, hogy mindaz, amit tudományban vagy művészetekben népünk és a Magyar Népköz- társaság az emberiség ismeret- anyagához adott és ad — a nagy országokhoz és népeikhez mérve — talán csekély; azonban szerves része az egyetemes kultúrának, nekünk különösen kedves, s magunkénak tudva büszkék vagyunk rá. Ez a tudás és ismerethalmaz kisebb vagy nagyobb mértékben része azoknak a könyvtári gyűjteményeknek is, amelyeknek képviseletében most eljöttek fővárosunkba a Magyarországról származó külföldi könyvtárosok. Jelentős mértékben rajtuk is múlik, hogy könyvtáraikat milyen mennyiségben és minőségben gyarapítják magyar nyelvű, illetve magyar vonatkozású művekkel, s hogy ezeket kik és hányán olvassák, merítve belőlük valós ismereteket múltunkról és jelenünkről. Az egyhetes program másodig részében a vendégek ellátogatnak a Széchényi, az Akadémiai, az Országgyűlési könyvtárba, a Pannonhalmi Apátság nagy múltú könyvtárába, majd Szombathelyen részt vesznek a Magyar Könyvtárosok Egyesületének vándorgyűlésén. Cannes. Most, amikor olyan filmsztárok régebbi darabjait láthatjuk újra, mint Marlene Dietrich meg Jean Gabin, hogyne lennénk kíváncsiak arra, ami a világ leghíresebb celluloidszalag-árverésén manapság történik. Már elnézést a csúf szóért, de amióta mozi a mozi, ez a tengerparti üdülőhely a kínálgatók első számú placca, Dicséretére a honi tévének, a legutóbb megrendezett nagy cannes-i adok-veszekre egy külön forgatócsoportot indított útnak azzal a megbízatással, hogy a felhajtásoknak e modern kori non plus ultrájáról egy terjedelmesebb ösz- szefoglalót készítsen. A méltán megtisztelt kiküldöttek — bizonyság erre a szombaton délután látott Cannes, Cannes ... című riportfilm — feladatukat példaszerűen látták el. Egyrészt a nézők elé varázsolták azt a hol nagyon vonzó, hol meg kellemetlenül taszító forgatagot; másrészt meg számos résztvevő kifaggatásával fölmutatták annak görbe tükrét is. Mondani sem kell, ez utóbbi részletek tetszettek igazán. Az olyasmi, amikor a Jean Marais tekintélyű színészek maguk tanúsították, hogy abból a valamikori mértékadó és mértéktartó seregszemléből a készségek és képességek csiricsáré zsibvására lett; meg az olyasmi, ami — s ezt aztán hosszú perceken át láthattuk — a korrekt híradás lehetetlenségét jelezte. A sérülésekkel járó lökdösődések, a futószalagszerűen készülő kommersz nyilatkozatok mind a fényképészek, mind a tollal, magnetofonnal dolgozó tudósítók számára kivihetetlenné teszik, hogy valami érdemlegesebb mondanivalót is előbányásszanak. Nagy ügyesség, találékonyság és szelíd rámenősség kell ahhoz, hogy legalább egy olyan csokornyi érv, illetőleg forgatási ars poetica összegyűljön, mint amennyit ez a szóban forgó ötven perc tartalmazott. Jólesik tehát leírni azt a remekül leszűrt tapasztalatot, amely József Attila híres és sokat idézett verssorával minősíthető igazán: mint a világ annyi egyéb helyén és vállalkozásának színterén, ott, Cannes-ban is „... cseveg a felszín, de hallgat a mély.” PCSt megye. Rá-ránézve készülékünkre, az utóbbi néhány napban is több olyan híradást láthattunk, amely szűkebb országrészünket idézte. Leginkább az esti híradót figyelve kaphattuk fel a fejünket az ismerős településnevek hallatán. Így volt ez akkor is, amikor a most folyó aratás alakulását részletezték és túdatták, hogy Ráckevén e munkának immár vége. Az ott felszabadult emberek és gépek a bábolnai termelési rendszer taggazdaságaiba települtek át. (Ugyanekkor jelezték, hogy a dabasi aratók viszont hosszabb útra kelnek: ők Csehszlovákiában folytatják a betakarítást.! Törökbálintról gyümölcsös — mármint a mostanság oly nagy tömegben érő gyümölcsök feldolgozásáról szóló — hírek továbbítódtak. Ezek szerint ott egy négytagú készítménycsalád tartósítását kezdték meg — a hatalmas készletnek megfelelően nagy igyekezettel. No és hát láthattuk a Duna- varsányban megrendezett szántóverseny néhány pillanatát is. A földhántókat figyelve megjegyezhettünk egy szép új szót: szántómester. Köszönet annak, aki kitalálta ... Akácz László Művelődési Ház és a Radnóti Ifjúsági Klub már az év elején megkezdte az eseménysorozat szervezését. A meghívást 2 klubnak küldték el és több-kevesebb késéssel 7 helyről ígérték meg a részvételt. Végül is az elmúlt hét péntekén este a VI. Cserebere fórum megnyitó ünnepségén 4 járásból 6 ifjúsági klub tagjai jelentek meg: a szobiak, a tatárszentgyörgyiek, az al- bertirsaiak, a pilisiek, az abo- nyiak és természetesen a Cegléd bérceitek. A résztvevők száma annál is inkább kevésnek tűnik, mivel a korábbi évek Cserebere fórumai nagyobb érdeklődés mellett kitűnően sikerültek. S a rendezvény célja ma is aktuális probléma megoldására ígér alkalmat: a fórumon találkozó fiatalok bemutatkoznak más település klubtagjai előtt, elmondják, hogyan működnek, miként szervezik programjaikat, bemutató foglalkozásokat tartanak és kaput nyitnak a különböző klubok közös műsorlehetőségeire. Módszereket lehet tehát csereberélni a ceglédberceliek fórumán, mégpedig olyan módszereket, amelyeket már valahol kipróbáltak, sikeresen alkalmaztak. Kitűnő lehetőséget szalasztottak el a távolmaradók. Jó program Az elmúlt három napban nagy klubcentrummá alakult a Dózsa Művelődési Ház, úgy is mondhatnánk: mintáját adta egy hatalmas klub működésének, amelyben hat kisebb közösség dolgozik. A fiatalokat a sportpályán felállított sátortáborban helyezték el, az iskolai konyhán bőséges és ízletes koszt várta a fiúkat és a lányokat, s a művelődési ház valamennyi helyisége a rendezvénysorozatot szolgálta. Jól kihasználták az előcsarnokot is: a büfé és a beszélgetésekre hívogató asztalok mellett Orosz István salgótarjáni festőművész akvarelljeiből és olajképeiből rendeztek kiállítást. A színházterem pedig a klubok bemutató foglalkozásaihoz, az esti discóhoz, a filmvetítéshez adott teret, s egy jól sikerült dzsesszkon- certhez. De kiléptek rendezvényeikkel az épület kapuján: szombaton késő este társadalmi munkában árkot ástak a fiatalok a faluban. S ez a program nem valami üres látványosság, hiszen az ifjúsági klubok munkájának szerves része, hogy feladatokat vállalnak lakóterületük szépítésében, gazdagításában. Így hát az árokásás is átvehető módszer lehet. A jó időt kihasználva a közeli kis tó partján is rendeztek műsorbemutatót, s ha már ott voltak, hát horgászversenyt is. Vasárnap délután pedig nagyon izgalmas vitával, a programot értékelő beszélgetéssel zárult a cegied- berceli Cserebere fórum. A rend kedvéért említjük meg: a résztvevő közösségek közül a legjobb munkáért kei együttest díjaztak, így Tatárszent- györgy Űj tükör klubját és Albenirsa Tessedik Sámuel ifjúsági klubját. Üresjáratok Ezek után talán meglepőnek tűnik, hogy az értékelő vita hozzászólói elsősorban a problémákról beszéltek: a sátorszállás kényelmetlenségéről — jobbára tizenévesek voltak a résztvevők — arról, hogy a klubtagok többnyire csak saját közösségükkel szórakoztak, hogy nem alakult ki közvetlen kapcsolat a többi fiatallal és sok volt az „üresjárat”. Miért? Erre a kérdésre éppen a kifogások felvetőinek kellett volna válaszolni, hiszen a feltételek optimálisan adottak voltak. Az úgynevezett üresjáratokban lett volna alkalom a közvetlen hangú, személyes beszélgetésekre, talán mindenki a másiktól várta a kezdeményező lépést. S ezt a lépést elsősorban a klubok vezetőinek kellett volna megtenni. Ismét eljutunk ahhoz a gondolathoz, hogy a közösségek irányítóinak döntő a szerepük, Kriszt György A TELEVÍZIÓBAN Új irodalmi sorozatok SZÉP SZÓ ÉS KORTÁRSUNK Nemzetközi Bartóktanfolyam Szombathelyen megnyílt a XIV. nemzetközi Bar- tók-szeminárium. A kéthetes tanfolyamra tizennyolc országból kilencven hallgató érkezett. A karmestertanszakot a Svájcban élő világhírű karmester, Somogyi László vezeti. Somogyi László Adam Ja- sinski lengyel hallgatónak ad instrukciókat. József Attila folyóiratának, a Szép Szónak -a fejlécéről választotta címét a televízió októberben induló új irodalmi sorozata. Kéthavonta, mintegy 70 percben olyan szép- irodalmi és kritikai összeállítás jelentkezik majd a képernyőn, amely — a költő eszmei örökségét vállalva — értékes alkotások bemutatása mellett az irodalmi élet kü- löböző jelenségeivel foglalkozik. A tervek szerint a Szép Szó egy-egy számában — változó hangsúllyal — szerepelnek novellák, versek, egyfelvonásos darabok, valamint beszélgetések és viták. Teret kapnak induló, fiatal írók és költők, s bemutatnak olyan dokumentumokat — írásos, illetve tárgyi emlékeket —, amelyeket nemzetközi örökségként, illetve nemzeti vagyonként tart számon az irodalom. A műsorban — melynek szerkesztő bizottságában Baranyi Ferenc, Bata Imre, és Kocz- kás Sándor dolgozik — olyan művekkel is megismerkedhetnek majd a nézők, amelyeket még sehol sem láthattak- hallhattak, vagy amelyek éppen a Szép Szó számára készültek. Ilyen lesz az induló számban Tatay Sándor új novellája, a Hess páva, amely Mádi Szabó Gábor tolmácsolásában hangzik el, s Weöres Sándor verseinek egy része is. Ugyanebben az adásban látható majd Szakonyi Károly Három dobás hat forint című hangjátékából készült mű is: szereplői többek között Páger Antal és Tábori Nóra. Az októberi összeállítás meghívott beszélgető partnerei Karinthy Ferenc és Zelk Zoltán, de a neves költők és írók mellett egy-egy adásban megszólalnak különböző foglalkozású és korú olvasók, tévénézők is. A nemrégiben befejeződött Nyitott könyv „utódjaként” induló Szép Szóval egyidejűleg egy másik sorozat forgatása is elkezdődött. A „Kortársunk ...” — .mely a tervek szerint a jövő év elejétől látható a képernyőn — adásaiban a mai magyar irodalom neves képviselőivel, többek között Cseres Tiborral, Karinthy Ferenccel és Kolozsvári Grandpierre Emillel találkozhatnak a nézők. A kéthavonta jelentkező műsor szerkesztője Katkó István.