Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-08 / 158. szám

1980. JÚLIUS 8., KEDD x/uriav Felmentés, választás Ülést tartott tegnap az MSZMP váci járási bizottsága. A testület személyi kérdések­ben döntött. Balogh László, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának titkára ismertette a megyei pártbizottság személyi javaslatát. Ennek megfelelően dr. Tóth Albertet, az MSZMP váci járási bizottságának első titkárát — más fontos megbí­zatása miatt, érdemei elisme­rése mellett —, a járási párt- bizottság felmentette jelenlegi beosztása, valamint pártbizott­sági és végrehajtó bizottsági tisztsége alól. Dr. Tóth Albert eredményes munkájáért a Já­rás Fejlesztéséért emlékpla­kettet kapta meg. A testület Frankó Jánost, a járási pártbizottság eddigi tit­kárát választotta meg a váci járási bizottság első titkárává. Frankó János 1972-ben szer­zett agrármérnöki diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetem üzemszervezési sza­kán. Ezt követően az egyetem KISZ-bizottságának titkára, majd 1974-től a gödöllői járá­si pártbizottság titkára volt. 1977. augusztusától látott el titkári teendőket a váci járá­si pártbizottságon. Növekvő gazdasági szerep Nemzetközi szövetkezeti nap Csaknem harmincezren ér­keztek vasárnap Borsod me­gyéből és a szomszédos me­gyékből a Miskolc határában levő Csanyik-völgy majális parkjába, az 58. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából rendezett központi ünnepség­re. A diósgyőri munkásmoz­galom illegális találkozóhelyén felállított emlékmű megko­szorúzása után Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke, az OrsZágos Szövetkezeti Ta­nács soros elnöke nyitotta meg. áz ünnepséget, amelyen Kovács Antal, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője mondott beszédet. A nemzetközi szövetkezeti nap jelentős ünnep a magyar szövetkezetek négymilliós tá­bora számára — hangsúlyozta, majd így folytatta: A szocialista társadalmi rendszerben eredményesen al­kalmazhatók a szövetkezeti módszerek. A tapasztalatok igazolták, hogy a szövetkeze­Árdosszié AHHOZ, hogy a gazdasági, társadalmi környezet folya­matosan és kellő intenzitással kikényszerítse a cserearány­romlásból származó nemzeti- jövedelem-veszteségek felszá­molását, az ésszerű takarékos, hatékony munkát, a szerkeze­ti változások meggyorsítását, egyebek közt olyan árrend­szerre van szükség, amely csak a vevők által igényelt és elismert költségek felszámí­tását teszi lehetővé. A válla­latok az eddig érvényes ár- kaikulációs séma szerint ugyanis eleve minden felme­rülő költséget felszámolhat­tak. Sőt mivel a nyereséget a kimutatott költségek arányá­ban képezték, azokban az iparágakban, például ahol a divatváltozás miatt a termék­cserélődés gyors, még a drá­gább anyagok felhasználásá­ban is érdekeltek voltak. Az ilyen mechanikus költ­ségáthárító gyakorlat árfel­hajtó, az infláció irányába ható erőnek bizonyult. Nem nehéz nyomon követni azt a logikát, miszerint a csere­arányromlás kivédhetetlen, a külgazdasági veszteség pótol­hatatlan, ha a drága anyag és energia felhasználásával járó minden költségnöveke­dés teljes egészében áthárít­ható a belföldi vevőkre. Az árképzés ezért a ter­mékek túlnyomó többségénél szakított az eddigi kalkulá­ciós elvvel és így a felmerült költségek átháríthatóságának mechanikus gyakorlatával is. Az új árrendszer a tőkés vi­lágpiaci árakat tekinti alap­nak, kiindulópontnak. Még­hozzá úgy, hogy az ár rang­sorolja a vállalatokat attól függően, hogy exporthaté­konyságuk milyen fokon áll az igényes nemzetközi mércé­hez viszonyítva. A VILÁGPIAC üzenetét jól továbbítják a felhasznált nyersanyagok, energiahordo­zók új árai. De hogyan „vi- lágpiacosították” a késztermé­kek árát? Az lett volna a ra­dikális megoldás, ha a válla­latokat kötelezik, hogy ideha­za is átlagos tőkéspiaci ex­portáron adják el termékei­ket. így azonban olyan mér­tékben kellett volna a kész­termékek árszínvonalát csök­kenteni, hogy minden harma­dik gyár működésképtelenné vált volna. A hazai üzemek nemzetközi mércével mért alacsony hatékonyságának szó szerint meg kell fizet­nünk az árát. A vállalatoknak a felzárkózáshoz, türelmi időt kellett adni, s a hazai ellá­tás védelme szintén komp­romisszumokra késztetett. Mindezekre tekintettel ez évtől a belföldi árak többnyi­re meghaladják a tőkés piaci exportárakat, de nem nyújt­hatnak fedezetet a külpiaci veszteségek fedezésére. Az ár és az árba épített nyereség megállapításánál határozott különbséget tettek az élenjáró, a közepes és az elmaradott színvonalú munka közt. Mi­nél jövedelmezőbb az export, annál magasabb nyereséget tartalmazhatnak a belföldi értékesítés árai. A többlet- költségeket — így például az energiaárak növekedését, vagy a termék korszerűsítésével já­ró kiadásokat — a termelő csak akkor érvényesítheti a belföldi eladási árakban, ha a külföldi vevő is elismeri, megfizeti azokat. A FOKOZATOSSÁG meg­követelte, hogy jövedelmeket csoportosítsanak át,. egyik iparágból a másikba. Ez óha­tatlanul fékezi a versenyké­pes termékek gyártását, a rá­fizetéses termelés megszünte­tését. Sajnos nem mondha­tunk még le jelenleg a ke­véssé jövedelmező árualapok­ról, sem az exportban, sem a hazai ellátásban. A támoga­tások azonban — szemben a korábbi gyakorlattal — most időre, 4—5 évre szólnak, s addig is fokozatosan csökken­nek. A vállalatoknak a türel­mi idő alatt rendbe kell hoz­ni gazdálkodásukat. A különböző nyers- és alap­anyagok, energiahordozók árai 1980. januárjában, majd áprilisában eltérő módon nö­vekedtek, követve a világpia­ci árváltozásokat A hazai ár­képzés alapja a mindenkori tőkés piaci beszerzési ár. A hazai termelésű és a szocia­lista importból származó fa és kőolaj átlagárainak képzé­sénél azonban minden eset­ben a tényleges, a tőkés be­szerzéseknél alacsonyabb fu­varköltségeket vesszük ■ figye­lembe. így a fa és a kőolaj átlagárait bár a tőkés világ­piaci árak alapján képezik, a közel-keleti, illetve a nyugati beszerzéseknél kisebb fuvar- költségek terhelik. Végered­ményben tehát a felhasználók a kőolajhoz, illetve a fához valamivel olcsóbban jutnak, mintha szükségleteiket kizá­rólag nyugati forrásokból elé­gítenék ki. Azért, hogy az árak és az árarányok, el ne évüljenek, folyamatosan és ne csak a bevezetés időszakában legye­nek aktuálisak, a termelői árak lényegében folyamatosan követik a világpiaci változá­sokat. AZ ESETLEGESSÉGEKET, az átmeneti hullámzásokat, konjunkturális és spekulációs ármozgásokat természetesen kiszűrik és csak a tartós (ál­talában negyedévi) árváltozá­sokat érvényesítik. Az ármoz­gások csillapítására a válla­latok árkockázati alapot lé­tesítenek. így is előfordulhat, hogy egy-egy termék ára nem túl hosszú idő, mondjuk egy év alatt, emelkedik és csök­ken. Mivel a termelői és fo­gyasztói árak a jövőben együtt mozognak, az ilyen el­lentétes irányú ármozgást a lakosság is érzékelni fogja. Kovács József ti tulajdon — mint a szocia­lista tulajdon egyik elismert formája — nem tiszavirág életű. Kovács Antal beszédében kiemelte, hogy a szövetkezetek rendkívül jelentős szerepet töltenek be hazánk gazdasó életében. A mezőgazdasági szö­vetkezetek közös és há . gazdaságai az ország élelmi- sZer-termelésének mintegy kétharmadát adják. Az áfé- szek a kiskereskedelmi for­galomból egyharmados arány­ban részesednek, a vidéki el­látásban pedig meghatározó a szerepük. Az ipari szövetkeze­tek az ország ipari termelé­sének hét százalékát, az épí­tőipari termelésnek pedig 10 százalékát adják. A szövetke­zetek részt vállalnak az em­berek lakásgondjainak meg­oldásából is. Az általuk ke­zelt lakásállomány napjaink­ban meghaladja a 190 ezret A takarékszövetkezetek a la­kosság összes betétállományá­nak 13 százalékát kezelik. A változó gazdasági környe­zet a szövetkezetek alkalmaz­kodóképességét is próbára tet­te. A nehezebb körülmények, a megdrágult gazdálkodási feltételek mindenkitől na­gyobb erőfeszítést, jobb, pon­tosabb munkát követelnek. A megnövekedett feladatok meg­oldásához, így a termelési költségek csökkentéséhez, a szolgáltatások olcsóbbá tételé­hez és a szűkös fejlesztési források célsZerű felhasználó sához egyre sürgetőbb a gaz­dasági együttműködés fej­lesztése. Végezetül a szónok emlé­keztetett arra, hogy szövetke­zeteink széles körű és tartal­mas kapcsolatot tartanak fenn több mint ötven ország száz szövetkezeti szövetségével. A magyar szövetkezeteknek egy­re növekszik a nemzetközi te­kintélye. Boltosok kontra szállítók Nyakukon az üres palack? — Még itt sincsenek a szál­lítók, csak tudjuk, hogy jön­nek, s mi már félünk. Külö­nösen a Füszért áruk átvétele­kor kerülünk nehéz helyzet­be. Valóságos bűvészmutat­ványként hat, ahogy a szállí­tómunkások a rekeszek, a do­bozok, a kartonok tartalmával mesterkednek. Mindezt miért? Néhány üveg sör, egy üveg pálinka, dobozos szörp, egy zsák liszt és így tovább, va­gyis a saját szükségletükre, meg zugeladásra próbálnak szerezni. Mintha nem kapná­nak tisztes fizetést. Egyszer 260 ezer forint értékű szállít­mány kipakolása közben 1200 forintba kerülő, úgymond visszatartott árut találtunk... A fentieket a Vác és Vidéke Áfész őrbottyáni élelmiszer- üzletének dolgozói mondták el. Közös ellenőrzések Hogyan látják ezt a másik oldalon, például a Füszértnél, tehát a Pest—Komárom—Nóg- rád megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál? — Az értékesebb apró áru­kat plombáit kartonokban szállítjuk. Ezeket rakodóink természetesen nem bonthatják fel. A többi cikket darabszám­ra vagy mérlegelve kell átven­ni. Ha hiányt vagy lopást ta­pasztalnak, akkor azt megfe­lelő bizonyítékokkal alátá­masztva a fiókvezetőnknek kell jelenteni. De csak konk­rét, bizonyítható esetekkel foglalkozhatunk — mondta Fa­ragó László, a Füszéft titkár­ságvezetője. — S önök ellenőrzik a jár­műveiket, illetve a szállító- munkásokat? — A kérdésre Vasanits Béla ellenőrzési és biztonsági főosztályvezető-he­lyettes válaszolt. — Rendszeresen, tervsze­rűen, de az érintettek számá­ra a legváratlanabb időpontok­ban tartunk túlaellenőrzése- ket. Például úgy is, hogy dél­után ellenőrizzük az adott ko­csit, majd éjszaka ismét. Gyakran az illetékes városi, járási rendőrkapitánysággal Solymári fiatalok Több közös programot A solymári KlSZ-bizottsá- gon a nagyközség KISZ-tit- kára fogad. — Kunné Darabos Éva — nyújt kezet. — Ülj le. Miről szeretnél hallani? — Kezdjük az elején. — A bizottság két éve ala­kult. Jelenleg tíz alapszer­vünk van. — Közös rendezvények? — Kéthavonként tartjuk. Rendezünk vetélkedőket, el­megyünk együtt a művelődé­si házba, részt vettünk az óvoda építésében, vitaköröket, szemináriumokat tartunk, — A vitaköröknek mi a té­mája? — Általában a járási KISZ- bizottságtól kapott anyagot dolgozunk fel, de van, hogy a tagok kérdeznek rá egy-egy problémára. Tavaly nagy si­kere volt, ezért idén 4s meg­rendezzük a politikai totót. Egyébként ezt a múlt évben a PEVDI alapszervezete nyer­te meg. Részt vettünk a járá­si rendezvényeken: egyebek között a FIN-megnyitón, a Kossuth-emlékmű koszorúzá­sán, az úttörőavatásokon. — Milyen nyári programo­kat terveztetek? Nyárra, a szabadságok miatt, különösebben nem tud­tunk tervezni. Az egyetlen, amit minden évben tervsze­rűen beiktatunk: a hathetes sződligfti KISZ-iskola, ame­lyen több alapszervezeti veze­tő tanul. — A KISZ-tagság átlag- életkora? — Olyan huszonöt, huszon­hét év. Most alakult a nyol­cadik általánost frissen vég­zettek KISZ-alapszervezete. A járásban ez a harmadik. Az idén csaknem húsz fiatalt vettek fel a helyi KISZ-esek közül a pártba. — Milyen más ifjúsági kö­zösségek vannak még a köz­ségben? — Volt a PEMÜ-nek egy Ifjú Gárda-alakulata, de két éve megszűnt. Azóta is egyre alakulóban van. Viszont mű­ködik egy csupa fiatalból ál­ló tűzoltócsapat. Jelenleg huszönketten vannak, remek közösség! Most éppen egyhe­tes üdülésre utaztak, Csopak­ra. — További tervek? — A legfőbb feladatunk a község alapszerveit közelebb hozni egymáshoz. Ezt több közös programmal kívánjuk elérni. Ilyenek például a tár- sadalmimunka-akciók, a mű­velődési ház kiállításainak rendszeres látogatása, a sport- rendezvények, és ilyen volt a disco, de megszűnt. Remélem, ez a probléma is har.varosan megoldódik^ Nyulász Tamás közösen vagy egy-egy áfész- szel együtt. Borravaló a boltban — Milyen eredménnyel jár­nak ezek az ellenőrzések? — Célunk a megelőzés. S mivel már háromszor elnyer­tük a Kiváló vállalat címet, s a leltárhiányunk évről évre kisebb, ezek alapján az el­lenőrzéseket is eredményesnek minősíthetjük. Május 15-én például a váci járás terüle­tén tartottunk egy nagysza­bású túraellenőrzést, aminek a következménye rendőrségi fel­jelentés, majd büntetőeljárás, lett. V. J. kocsikísérőt fegyel­mivel elbocsátottuk, V. Z. kocsikísérő idei nyereségének felét megvontuk, B. G. gép­kocsivezető ellen a munka­adója, a Belkereskedelmi Szál­lítási Vállalat folytatott le fe­gyelmi eljárást. Döntésük: el­bocsátás. Faragó László, a Füszért tit­kárságvezetője még egy — egyébként nem új — jelenség­re is felhívta a figyelmet: a boltvezetők kérés nélkül is ad­nak egy-két üveg sört, ciga­rettát, konzervet vagy egyéb árut a szállítóknak. Olyan ez mint a hálapénz vagy a bor­ravaló, s persze nem csak Pest megyére jellemző. Erre viszont a boltvezetők azt válaszolják, ha nem adná­nak, akkor pórul járnának. Hogyan? Máshová vinnék a kurrens árut, késve érkezne a szállítmány, mert mintegy vé­letlenül útközben elromlana a kocsi, s még számos útja-mód- ja van a kellemetlenségek szerzésének. A brigád kitesz magáért Első látásra, hallásra úgy tűnik, hogy nehéz igazságot tenni. Valóban alapos, átfogó, vizsgálatra s eredményétől függő intézkedésekre lenne szükség. Szinte nincs ugyanis olyan bolti dolgozó, aki ne panaszkodna a szállítókra. (Sajnos sokan általánosítva egy kalap alá veszik mindnyáju­kat.) Örbottyánban maradva azon­ban találhatunk bizonyítéko­kat. (Bár a boltosok, kontra szállítók ügyben ez közvetett bizonyítéknak mondható.) Az őrbottyáni élelmiszerbolt dol­gozói a Csillag szocialista bri­gád tagjai. S tavalyi munká­juk alapján elnyerték a válla­lat kiváló szocialista brigádja elismerést. S központjuk, a Vác és Vidéke Áfész pedig a kiváló szövetkezet címet. Nos, ha csak ezt nézzük, tudnunk kell, hogy nem dol­gozhatnak rosszul, s magatar­tásuk ellen sem merülhetett fel kifogás. De ezt adatokkal is alátámaszthatjuk. A bolt működési engedélye eredetileg élelmiszer árusítá­sára szólt. Néhány éven át azonban engedéllyel ABC- áruház jellegű üzletként mű­ködtek. Az időközben hozott döntés értelmében most már szigorúan csak élelmiszert árusítanak. — Nem szerettük volna, hogy forgalmunk csökkenjen — tette hozzá Kazi Vincéné boltvezető-helyettes. — Nem is lett kevesebb. De bizony eh­hez sok felvágottat kell fel­szeletelnünk és sok napi ház­tartási cikket eladnunk... — mondta. Tavaly a kilenc eladót fog­lalkoztató bolt csaknem 14 millió forintos forgalmat ért el, s ez ebben a kategóriában tiszteletre méltó teljesítmény. Evek óta nem volt leltárhiá­nyuk. A kálóból is évről évre több mint 50 ezer forintot, az egésznek csaknem háromne­gyed részét megtakarítják. A hiánymentes leltár a tisztessé­güket, a kálómegtakarítás pe­dig gondosságukat, a helyes árukezelést bizonyítja. Az őrbottyáni kollektíva sa­ját erőből megoldotta a hiány­zók helyettesítését is, s meg­honosította az úgynevezett részmegosztásos pihenést. (Az utóbbi azt jelenti, hogy mivel a bolt 16 és 14 óra között ke* vésbé látogatott, néhányan ilyenkor hazamennek. (Tavaly ezzel a módszerrel három — tartósan távollevő — tár­sukat sikerült túlórázás nélkül pótolniuk.) Elvonják a népgazdaságtól De van még egy kézzelfog­hatóbb bizonyíték, hogy nincs minden rendjén a szállitók háza táján. Az őrbottyáni — 51. sz. — boltban tapasztalhat­tuk, hogy nem tudnak szaba­dulni az üres palackoktól. Több ezer halmozódott fel a raktár folyosóján, s még az árutároló helyiségekbe is ju­tott belőlük. Ebben az ott igazán felesleges készletben a rengeteg sörösüveg mellett de­cemberi pezsgős üvegek * februári szobi szörpös palac­kok egyaránt megtalálhatók. Nemcsak épségük forog ve­szélyben, nemcsak tárolásuk is gond! Felvetődik a kérdés: milyen megfontolásból vonják el ezt a törékeny értéket a gazdasági körforgalomból? De a legfőbb kérdés: valóban el­fogadható a kialakult gyakor­lat? A szállítók kénye-kedve dönti el az áru útját és for­galmát? Egy kiegészítő információ: mielőtt a fenti cikk nyomdá­ba került volna, Vasanits Bé­la, a Füszért főosztályvezető- helyettese tájékoztatott ben­nünket, hogy Jánosi Ferenccel, a Vác és Vidéke Áfész osz­tályvezetőjével együtt felke­resték az őrbottyáni 51. sz. üzletet, ahol kedvező tapasz­talatokat szereztek. Ezt a boltot is bekapcsolták a kor­szerű — biztonságos — áru- szállítási rendszerbe, s Bata Sándorné boltvezető-. Mezei Zoltán kocsikísérőről elége­detten nyilatkozott. Időközben — június vége felé — a Bu­dapesti Likőripari Vállalat, a Pest megyei Pincegazdaság, a Füszért és az Áfész saját erő­ből az üres üvegek többségét elszállította. Most már csak a söriparra várnak az üres pa­lackok ! Vasanits Béla hangsúlyozta, hogy ezt a mi úgymond ér­deklődésünktől függetlenül is megtették volna ... Bizonyára ez így igaz. De miért csak ak­kor szállították el az üvege­ket, amikor már majdnem el­borították az üzletet, s a KÖJÁL ellenőre is kifogásol­ta? Szente Pál Otthonok elemei A dunakeszi ház­gyárban mintegy négyezerkétszáz lakáshoz készíte­nek előregyártót! elemeket az idén. A féléves tervüket várhatóan tizenöt- húsz lakással tel­jesítik túl. Napon­ta csaknem hat- hétszáz elem hagyja el a gyá­rat» Balaton József felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents