Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-05 / 156. szám

Hej, Dodola, Dodola... ffalamikor a Dodola a ' szentendrei Szamárhe­gyen vonult végig fűzfagaly- lyakba öltözötten, a terecské- ken megállva énekelte, dal- mátul: „Ó, Dodola, Dodola, / Mi kellene teneked? / Egy kis kanna vizecske, / Istentől har­matocska.” Ilyenkor a többi dalmát, hiszen a „hegyen” ők laktak, vizet zúdított a nya­kába, hogy megidézze az aszá­lyos nyáron régen várt esőt. Valamikor a Szamárhegyen — s a név nem csúfolódásból született, hanem azért, mert a meredek lejtőkön a teher­szállításhoz nélkülözhetetlen volt a szívós, igénytelen ál­lat — tüzet is ugrottak a legé­nyek, így ünnepelték Ivan Dánt, Iván napját, vagyis — ahogyan dr. Katona Imréné írja — a nyári napfordulót. Valamikor... a negyvenes években még élő volt ez a hagyomány, s jó lenne, ha ma sem csak a nemzetiségi néprajzi tanulmányokból is­mernénk e szép népszokáso­kat, nemcsak a leírás idézné: „a legények sorra nagy ívben átugrották a tüzet, s a nem­zetiszínű szalagai átkötött fe­hér ingük a tűz fényében, mint egy fáklya, lobogott utá­nuk. Amikor az ugratás vé­get ért, a fiatalság a tambu- ra dallamára vidám kólót járt a tűz körül.” Valamikor. Mert az a kísér­let, amelyet az elmúlt héten, a Szentendrei Nyár nyitónap­ján tettek e hagyományok új­raélesztésére, sok mindent fel­idézett a nézőben, csak éppen elégedetté nem tette, arról nem győzte meg, hogy érde­mes ilyen módon hagyomá­nyokat ápolni. S aki ott volt, látta a bizonytalan léptű Do- dolát, a ravaszul a lejtő alá helyezett tűzrakást ragyogó napfényben átugró néhány kisfiút, s aki hallotta, hogy a A Ludas Matyi hazai és kül­földi sikerei után újabb egész estés rajzfilmen dolgozik Dar- gay Attila: Fekete István több kiadást megért regényéből, a Vukból készít négyrészes, 80 perces filmet a televízió meg­bízásából. — A munkálatok javában tartanak: a rajzfilmfigurákat tambura néhány szám után a „Sej, haj, Rozi” dallamát pengette, tudja, miért nem volt meggyőző ez a rendez­vény. De azért hozzáteszem magam is: mert hiányzott be­lőle a megkomponáltság, a szokás lényeges elemeinek ki­emelése, hatásuk fölerősítése, hiányzott az interpretálásból az a színvonal, ami a magán­ügyet közösségi élménnyé változtatja. Valamikor... Azt már csak mellékesen említem a fentiek mellett, hogy arra a kólóra, amely később a magnószalag­ról felhangzott, kevés dalmát és szerb ifjú táncolhatott egykor, mert a dallamok, rit­musok legtöbbje makedón' volt; ahogyan tehát a népszo­kások bemutatóját is legfel­jebb azok élvezhették, akik szerepeltek, a kólóban is szin­te csak egy láthatóan régen összeszokott csoport tagjai vettek részt, végső soron ke­vés élményt kínálva a nézők­nek. Utolsó lehetőségként a csevabcsicsával próbálkoztam, de amikor a műsorfüzetben hirdetett vörösbort akartam inni hozzá, a Duna Étterem elárusítói csak egész palackot adtak volna el. alamikor... talán azt is megkérdezték volna, jég­gel kérem-e azt az egy deci bort. Valamikor. Persze, most azt mondják, ez van, nem kell a nosztalgia. Elismerem, ma­gam is szerettem volna gyor­san elfeledkezni az egészről, s azt is teszem, ha nem ró­nak meg az elmaradt cikkért. Hát itt van. Enyhítésképpen hozzáteszem: ha szakemberek bevonásával rendezték volna az Ivan Dánt, lehet, hogy nem is lett volna ilyen érdekte­len. Talán majd a szakembe­reket is bevonják a munkába. Valamikor... F. Szabó Ernő igen jól megjelenítő Csáká­nyi Lászlót ezúttal is sikerült megnyerni a közreműködésre: a kis Vukot felnevelő aggle­gény róka, Karak szerepében hallhatják majd a nézők. Vukot Pogány Judit, a róka­papát Szabó Gyula, a róka­mamát pedig Földi Teri ala­kítja. A film zenéjét Wolf Pé­ter komponálja. KI nyer ma Vácott? Öt hely cs válasz Kevés olyan műsor van a rádióban, amely sorozatban egy évtizedig ébrentartja a hallgatók érdeklődését. E ke­vesek közé tartozik a Ki nyer ma? — 1969. márciusában je­lentkezett először az Astoria szállóból. Annak is több éve már, hogy pénteki napokon a rádiós-stáb mindig vidékre utazik, olyan városba, vagy nagyközségbe, ahol különösen pezsgő a zenei kultúra. Tegnap a váci Madách Im­re művelődési központ klub­termében hozzávetőleg hetven ember várta, hogy a Déli kró­nika után felcsendüljön a köz­ismert szignál, majd a szoká­sos mondat: Aki kérdez — ezúttal — Némethy Attila; aki válaszol Vincze Imre váci pe­dagógus. A közönség között ki­osztott számokból sorsolással döntötték el a válaszadó sze­mélyét: o 13-ast húzták. A ba­bonás szám szerencsét hozott Vincze Imrének és dicsőséget a városnak, mert a kérdések­re minden alkalommal ponto­san adott feleletet. Rövidke zenei részletből felismerte Ko­dály Galántai táncok című művét, aztán Fischer Annie zongorajátékát, sőt a három­száz évvel ezelőtt élt muzsi­kus művét is. A kérdező Né­methy Attila zongoraművész mind a négy választ elfogad­va igent mondott, s ez annál elismerésre méltóbb, mert Vincze Imre nem a hírnevet szerzett váci zeneiskola taná­ra. A versengés, a vetélkedés, a játék feszültsége is sokakat ösztönöz arra, hogy a zene- hallgatás mellett új és új is­mereteket szerezzenek a mu­zsika világának történetéből. A tegnapi Ki nyer ma? játék teljes sikerrel zárult, az ötö­dik, a tartaléknak szánt kér­désre Ungarnien László válla­lati belső ellenőr adott pon­tos választ. A rádiósoknak és a zenekedvelőknek kellemesen zárult hát a tegnapi adásnap. Bizonnyal hasonló lesz a foly­tatás is, hiszen ma, szomba­ton délután kezdődik a váci művelődési központban a rá­dió kétnapos népzenei talál­kozója, amelyen több Pest me­gyei együttes is részt vesz. Kr. Gy. Filmszalagon: a Vük ŰJ POLITIKAI KÖNYVEK A szocializmus rendszere A TANULMÁNYOKAT ösz­szeíogó kötetben — ameiyet a Kossuth Könyvkiadó jelente­tett meg — hét szocialista or­szág társadalomtudósai mond- jáK el véleményüket a szo­cializmus politikai rendszeré­ről. Mégpedig különböző ol­dalakról közelítik meg a kér­dést. Saját országuk tapaszta­lataiból indulnak ki, vizsgál­ják a társadalomban azt, ami közös, s kimutatják azt is, ami eltérő, az adott ország sajátos helyzetéből adódik. Nyilvánvaló, hogy a marxiz­mus—leninizmus elméletének, a kommunizmus építése álta­lános törvényszerűségeinek alapján valamennyi szocialis­ta országban osztályjellegét te­kintve azonos típusú politi­kai, gazdasági és társadalmi rendszer van. Mindez azon­ban nem zárja ki azt, hogy a társadalmi élet, a politikai in­tézmények működése, a de­mokrácia fejlődése sajátosan, sokféle konkrét formában nyilvánuljon meg. Ennek tudatában szükség van arra, hogy minden or­szág felhasználja azokat a tapasztalatokat, amelyeket a másik országban szereztek, mert csak így lehet állandóan tökéletesíteni a szocialista tár­sadalmat. A kötet idézi Leo- nyid Brezsnyev szavait, aki az SZKP XXV. kongresszusán ezzel kapcsolatban a többi között a következőket mon­dotta: A testvérpártok egy­más közötti viszonyában ma a közös ügyért küzdők, a szo- cializlmust és a kommuniz­must építő ezrek és ezrek mély, sokoldalú és rendszeres kapcsolatai nyilvánulnak meg — a pártok vezetőitől a he­lyi párti zervek tisztségviselőin át az üzemi és termelőszövet­kezed partszervezetekig. Ezek a kapcsolatok értékes tapasz­talatcserére adnak módot, se­gítenek a magabiztosabb elő­rehaladásban, megsokszorozzák erőnket. AZ IS VILÁGOS, hogy ahogyan előrehaladunk a szo­cializmus építésében, úgy vá­lik szükségessé az új elméle­ti és gyakorlati megoldások út­jainak a keresése. Hiszen ko­runkban összetett folyamatok játszódnak le a világban: az erőviszonyokban gyökeres vál­tozások kövekeztek be, a bé­kés egymás mellett élés reá­lis lehetőséggé vált, ugyanak­kor az elméleti és ideológiai területen az egység további megszilárdítását követeli meg az élet, szükség van az együt­tes fellépésre stb. Mindez méginkább megkö­veteli a szocialista országok­tól hogy együttesen lépjenek fel, egységes álláspontot kép­viseljenek, még akkor is, ha vannak eltérések, ha egyes kérdéseket sajátosan ítélnek meg. Ezzel kapcsolatosan a kötetben a többi tanulmányok­hoz igazodva Lakos Sándor, Schmidt Péter, Bihari Mi­hály és Madarász Tibor fej­tik ki a magyar álláspontot. Hangsúlyozzák, hogy a szo­cializmus politikai rendszeré­nek központi problémája a hatalom kérdése. Ha ei a munkásosztály, a dolgozók kezében van, akkor szélesre lehet tárni a demokrácia aj­taját, hiszen a párt, mint a munkásosztály élcsapata, az egész nép érdekeit fejezi ki, tehát céljai ugyanazok, mint a dolgozóké. Társadalmunk politikai rendszerében fontos helyet foglal el az állam, amelynek demokratizmusa fontos tényező. Nálunk éppen a mostani országgyűlési és ta­nácsi választások bizonyítot­ták, hogy a szocialista de­mokrácia eavre jobban érvé­nyesül, fejlődik és megszilár­dul. Ennek a szervezetei is meg­vannak, hiszen a szakszerve­zetek, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szövetkezeti szö­vetségek, a különböző társa­dalmi szervezetek és egyesü­letek bő teret és lehetőséget nyújtanak, hogy az emberek kifejtsék nézeteiket, egyeztes­sék álláspontjaikat, hogy de­mokratikus formában old­ják meg a feladatokat. Igaz, hogy a szocialista társada­TÉVÉSEK VESZPRÉMBEN Választottak fesztiválja Nincs európai tekintélyű magyar filmes-tévés' fesztivál. Ennek hiányát bizonnyal az alkotók érzik leginkább, köz­vetve persze a .Közönség is. Mert való igaz: vannak iesz- tiválvárosainK, mint Budapest, Pécs, Veszprém, Miskolc, Kő­szeg és a szinkron-szemle szín­helye Debrecen, de ezeken a találkozókon mindig saját le­vében forr — vagy inkább csak buzog — a filmes-tévés termés. Az elmúlt hét végén befejeződött veszprémi tevé- találkozóhoz aktualizálva úgy fogalmazhatunk, hogy lénye­gében konkurrencia nélküli a versengés: egyetlen csapat fu­tott a pályán, s még szintidőt sem kellett teljesíteni, a rész­vétel volt a fontos, nem a győ­zelem. Meghívásos alapon összesen 23 versenyfilmet láthattak — nagyszerű körül­mények között — a veszpré­mi meghívottak, s láthatott a közönség is a második csator­nán két kategóriában: 12 drá­mai és 11 szórakoztató művet (a kategóriák nem azonosítha­tók műfaji elnevezésekkel). Az alkotóknak lényegében már az is sikernek számított, hogy ott lehettek a találkozón. Veszp­rémbe ugyanis nem lehet ne­vezni: a Film- és Tévéművé­szek Szövetsége, valamint a Magyar Televízió elnöksége választotta ki, hívta meg a produkciókat, amelyek előzsü- rizés nélkül kerültek a prog­ramba. A veszprémi találkozó a kiválasztottak fesztiválja, és talán éppen azért tekintik so­kan a legrangosabb magyar televíziós eseménynek. Ezen ugyan lehet vitatkozni, de az tény, hogy a meghívások pon­tosan tükrözik a szakma irá­nyítóinak követelményrend­szerét, mind a témaválasztás­ban, mind az esztétikai minő­ségekben. Ez különösen izgalmassá te­szi a kérdést: milyen volt a program általános színvonala? Vállalva kiátkozást és fenn­tartva a tévedés jogát, talán azt mondhatjuk: az utóbbi év termése nem hozott megúju­lást, nem születtek műfajala­kító művek, sem feledhetetlen élményt nyújtó produkciók. Viszonylag kevés a társadal­mi életünk mai problémáival foglalkozó műsor és ezzel ösz- szefügg, hogy halványnak tű­nik az alkotók konfliktusérzé­kenysége. Nem nyert rangot a frappáns kisjátékfilmek cso­lomban vannak egyéni, cso­port-, valamint össztársadal­mi érdekek, de ezek egyezte­tése lehetséges, mert meg­teremtődtek azok a társadal­mi és politikai feltételek, amelyek lehetővé teszik az egységes vélemény kialakulá­sát. UGYANEZT FEJTEGETI Kerimov és Malcev szovjet professzor is, mégpedig a Szovjetunióban végbemenő ha­talmas változások tükrében. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a szovjet társadalmat mindig is mély demokratizmus hatotta át. Már Lenin lefektette en­nek alapjait. Természetesen az is igaz, hogy ez a demokra­tizmus osztályalapokon nyu­godott, a munkásosztály ha­talmát képviselte és erősítet­te. Ugyanakkor a mai szovjet szocialista demokrácia — az előbbit megtartva —, az egész politikai rendszer a hatvan év fejlődésén alapul. Magában foglalja azokat a politikai, gazdasági, társadalmi változá­sokat, amelyek a hat évtized alatt ebben a hatalmas or­szágban végbementek. Ezek­nek a változásoknak közös nevezője a szovjet társadalom növekvő szociális homogenitá­sa. Még szilárdabb a dolgozó osztályok szövetsége, mint va­laha, méginkább elmosódnak a különbségek az alapvető szo­ciális csoportok között. S a szocialista demokratizmus egy­re jobban áthatja az egész szovjet népet, s ez a gazdaság fejlődése mellett biztosítéka a továbbhaladásnak. A bolgár, az NDK-beli, a lengyel, a román és a cseh­portja, mintha a produkciók értékét a filmszalag hosszá­val mérnék, öt percre elegen­dő ötletekből egész estét ki­töltő filmek is készülnek. Állják a versenyt? Megvolt persze minden ver­senynapnak az átlagból ki­emelkedő alkotása. Ezek a mű­vek méltán váltanak ki elis­merést és szereznek tiszteletet készítőiknek, sőt talán az idő múlásával is állják majd a versenyt. Ide sorolhatjuk Ka­pás Dezső és Nemere László Prolifilmjét; a nagyszerű szí­nészi alakítás tette rangossá (Gobbi Hilda) a Használt ko­porsó című tévéfilmet; témá­ja és rendezői, operatőri meg­oldásai a Fürdőigazgató című produkciót, amelyet Berta Bul­csú, Ráday Mihály és Várko- nyi Gábor munkája fémjelez; a találkozó valószínűleg leg­jobb alkotása az Esztergályos Károly által rendezett Cse­resznyéskert; újranézve is iz­galmas maradt a Mesterházi Lajos művéből készült Zebe- gényiek, Zsurzs Éva rendezé­sében. A szórakoztató kategóriából sajnos nehezen választható ki egyetlen műsor is, amelyet fel­tétel nélkül jónak érezhetünk. Az egyik fődíjas Egymillió foltos hangjegy mellett legin­kább Alfonzó Világszínháza keltett jogos figyelmet, s kel­lemes félórát kaptunk a Disz­kó-diszkó című produkciótól. A találkozón díjazott alko­tások közül vitathatatlanul legrangosabb a Vaszilij Suksin novelláiból Bacsó Péter által írt és rendezett Sértés című film. Rendezőileg — szokvá­nyos megoldásai miatt — az előbbinél már kevésbé sikeres az ugyancsak fődíjat kapott Kiálts, város. Kísérő események A veszprémi tévétalálkozó versenyprogramját kísérő ese­A vakáció kellemes eltölté­séhez változatos gyermekprog­rammal járul hozzá a televí­zió: rajz-, báb- és játékfilme­ket vetít, mesejátékokat újít fel a legifjabbaknak szóló jú­liusi-augusztusi műsorában. A Csak gyerekeknek című, kis­sZlovák szerzők is saját ta­pasztalataikból kiindulva fej­tik ki álláspontjukat a szo­cializmus politikai rendszeré­ről, hangsúlyozzák azt, ami közös, s azt, ami ugyan elté­rő. de mégis a fejlett szo­cialista társadalom megterem­tését szolgálja. A lényeg azon­ban mindenütt egy, vagyis a szocializmus politikai rend­szerének kö2ös vonása, hogy a társadalom állandóan gondos­kodik az egyén minden irányú fejlődéséről. Az államnak ez a legfőbb feladata. Ez mutat­kozott meg nálunk is a XII. pártkongresszus határozatai­ban és a legutóbbi parlamen­ti ülésen, ahol az újonnan megalakult kormány minisz­terelnöke, Lázár György fej­tette ki a párt és az állam ál­láspontját: Meg kell keres­nünk és meg is kell talál­nunk a módját annak, hogy a képességek jobb kibontakozta­tásával felszínre hozzuk anya­gi és szellemi javainkat — mondotta. — Ugyanakkor a legbonyolultabb, legnehezebb gazdasági feladatokat is úgy kell megoldanunk, hogy ne szenvedjen csorbát, ellenkező­leg, még teljesebben érvé­nyesüljön a szocialista társa­dalom humanizmusa, fejlőd­jön a tudomány és a kultú­ra, a tisztességesen dolgozó ember pedig még nagyobb rangot kapjon. LÉNYEGÉBEN ebben Ösz- szegezhető ennek a könyvnek is a tanulsága, amelyet D. A. Kerimov és Lakos Sándor szerkesztett, s amely jól szol­gába a szocialista országok jobb megismerését. Gall Sándor mények néhány érdekességét is meg kell említeni, hiszen szervesen beépültek a prog­ramba. Mindenekelőtt a tele­vízió Fiatal művészek stúdió­jának bemutatói voltak von­zóak és egyben vitára ösztön­zők. Két jegygyűrű címmel Felvidéki Judit rendezett té­véfilmet Pap Károly sok-sok nosztalgikus utánérzést muta­tó írásából. Szinte érthetetlen a fiatalok címkéje alatt a Krúdy-s, Szép Ernő-s, Koszto- lányi-s borongás. Meglepetést keltett Radó Gyula rendező nevével találkozni a legifjabb nemzedék között, s portré­filmjének főszereplője Szirtes Ádám bármennyire is izgal­mas alany, mégis sokszor ki­mondott igazságokat sorolt. Viszont a jól megcsinált film kategóriájába sorolható Vár- konyi Gábor és Gém György Modell-filmje a testük szépsé­géből élő fotómodellekről. A fiatal művészek stúdió­jának céljával leginkább a Kern András rendezte Orosz­lánszáj című tévéjáték talál­kozik. A találkozó résztvevői abból is ízelítőt kaptak, hogy mit ígér a következő veszprémi fesztivál, mert hét ősbemuta­tót láthattak. Nos, ezek szín­vonala is a szélső értékek kö­zött húzható meg. S a ver­senyfilmekhez hasonló ered­ményt ígér. Lépcsőfok lehetne Valóban nincs európai ran­gú filmes-tévés fesztiválunk, persze televíziónk is csak egy van. Jó volna hinni, hpgy az alkotók meg-megállnak a ta­lálkozók erdejében egy kis kö­rültekintésre: megnézni, mit mutattak a közönségnek, a vendégeknek és önmaguknak. Jó volna, ha a fesztiválok, a találkozások kellemességén túl egy-egy lépcsőfokot is jelente­nének. Kriszt György filmeket bemutató sorozat újabb részeit szombaton dél­előttönként sugározza csak­nem egy órán át, szerdán és vasárnap reggel pedig az Óvo­dások filmműsora jelentkezik. A nyári szombat esték meséje A vízipók, csodapók című ma­gyar rajzfilmsorozat lesz. Leg­közelebbi — A légnadrág cí­mű — epizódját színesíti — július 6-tól — az Utazás egy mosolyért című lengyel já­tékfilmsorozat, amely két kis­fiú kalandjaival ismertet meg. Elsősorban a nagyobb gyer­mekek érdeklődésére tarthat számot az a háromrészes szovjet filmsorozat, amely Verne Gyula Nemo kapitány című műve alapján készült. Vetítését a tervek szerint jú­lius 22-én kezdik. A külföldi játékfilmek közül műsorra tűzik az NDK-ban készült, a Testvérek című, a Mi hárman és A kutya című csehszlovák alkotást és bemu­tatják a Hagymácska című szovjet rajzfilmet. Az utóbbi műfaj magyar képviselői kö­zül a közeljövőben láthatják a gyerekek a Ludas Matyit, valamint a Pocok, az ördög- motoros című négyrészes filmsorozat és a Csillagszemü című kétrészes játékfilmet. Júliusban megismétli a tele­vízió az Óz, a nagy varázsló és A szépek szépe című mese­játékot, valamint a Süsü, a sárkányt. Tíz évvel ezelőtt mutatkozott be a képernyőn a Papírsárkány, s azóta több mint ötven alkalommal jelent­kezett. Vasárnap délelőttön­ként újra sugározzák a legér­dekesebbnek' és a legszórakoz- tatóbbnak ítélt hét-nyolc elő- adást. A XXII. nyári olimpiai já­tékok hétköznap délelőtti közvetítései előtt egyórás rajz-, báb- és játékfilmekből álló gyermekműsort sugároz a tele­vízió a legkisebbeknek, s ott lesznek kamerái a Bácsi, ké­rem, hol lehet itt focizni? cí­mű sportakció augusztusi döntőjén Is. TV-PROGRAM Vakációzó gyermekeknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents