Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-31 / 178. szám

^Míiian A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1980. JÚLIUS 31., CSÜTÖRTÖK Rekordtermés kajsziból Fófon Szerződésben a feldolgozókkal Már javában tart a gyü­mölcsszezon. A bogyósok sze­dése lassan a beiejezéséhez közeledik, a dinnye és az őszi­barack azonban jobbára még primőrnek számít. A váci járás egyik legna­gyobb gyümölcstermelő szö­vetkezete a fóti Béke Tsz, amely kizárólag csak csonthé­jasokkal foglalkozik. Mint Templom József mezőgazda- sági elnökhelyettestől meg­tudtuk, összesen 465 hektárnyi gyümölcsösük van. Igen sok a fiatal telepítés, így mindössze 183 hektárról szüretelnek az idén. A tavaszi és a nyár eleji változékony időjárás sok kárt okozott a mezőgazdaságnak, a fóti gazdaság szakemberei is aggódva figyelték a természet szeszélyeit. Gyakori ugyanis, hogy a korai fagyok tönkrete­szik a termést, s bár fizet a biztosító, ez csupán sovány vi­gasz. Ezért okozott hát — ért­hetően — nagy örömet, ami­kor kiderült: ebben az esztendőben a ta­vaszi fagyok nem tettek jelentős károkat a virág­zásban lévő fákban, így várhatóan a telepítés óta eltelt évekhez képest az idén szüretelik le a leggaz­dagabb termest például a kajszibarackfákról. A becslések szerint ez a meny- nyiség először éri majd el az ezertonnás határt. A mintegy 166 hektárnyi kajszi így való­ban rekordtermést ad. Szintén keresett a meggy is, amelyből összesen 22 hektár­nyi telepítményük van. A ter­vek szerint a mostani termés mintegy 4o tonna lész. A lóti termelőszövetkezet éveit óta jó kapcsolatot tart ienn a közeli város, Dunake­szi konzervgyárával. Az idén is kötöttéit szerződést a fel­dolgozóval, ám emellett szál­lítanak a szintén hagyomá­nyos partnernek számító Szo­bi Gyümölcsfeldolgozó Közös Vállalatnak és a HUNGARO- FRUCT-on keresztül külföldre is. A szüret az idén is megmoz­gatja a tagságot, s bár a mun­kák egy része a betakarítással egybeesik, sikerült megoldani a folyamatos szedést. Ez nagy­részt annak köszönhető, hogy alkalmaznak alkalmi munká­sokat, de segítséget kapnak más helyekről is. A szövetkezet nem csak a közösben megtermelt gyümöl­csöt értékesíti: jelentős mennyiséget vá­sárolnak fel a háztáji gaz­daságokból is. Elsősorban szamócát, cseresznyét, meggyet és kajszit vettek, illetve vesznek át a ve­resegyházi felvásárlótele­pen. Ám emellett mindent felvásá­rolnak a kiskertekből, amit csak értékesíteni lehet. A fótiak gondolnak a jövőre is: igen sok az új telepítés a termelőszövetkezetben. Rövi­desen termőre fordulnak a már hagyományos kajszin és megy- gyen kívül a gazdaságban új­donságnak számító szilva- és cseresznyeültetvények is. Jó eredményekre számíta­nak az idén a kosdi Lenin Tér­Zefeegény közel van Múzeum, műemlék és a Duna Vonattal, autóval vagy bi­ciklivel, mindegy — de aján­lom az olvasónak — jöjjön Zebegénybe. A Dunakanyar legszebb, legcsendesebb, ózon­dús levegőjű üdülőhelyére. Nem túlzás festői jelzővel il­letni. ezt a falut. Gondoljunk csak Szőnyi István itteni munkásságára és művészi is­kolájára. Az úthoz és a vasúthoz leg­közelebb esik a kis hegyi templom, amelyben belülről is megcsodálhatjuk az erdé­lyi Kós Károly alkotását, a kis Bauhaus stílusú katoli­kus templomot. Itt láthatók egyébként Feszty Masa az emberi kezet és szemet mes­terien ábrázoló vallási tárgyú festményei is, melynek alak­jai „nemtelenül” tekintenek a látogatóra. A nagyszerű fes­tőiskolát életre hívó SZőnyi Istvánról elnevezett múzeum­ban. A mester érdeklődési körét, stílusrendszerét, az em­berről, szépségről, a világról alkotott véleményét kísérhet­jük figyelemmel. Minden al­kotó korszakából láthatunk egy-egy kiemelkedő képet. Ö volt a Dunakanyar festőpoétá­ja Ha az emlékmúzeumot be­jártuk, az első futó benyo­másokat kiegészíthetjük, meg­erősíthetjük a meghitt, kis moziteremben vetített Szőnyi- filmek megtekintésével. Bár a kópiák és a hang időközben megkoptak, ennek ellenére a színes ismeretterjesztő film­mel közelebb kerülhetünk a művész személyéhez és mű­vészetéhez. A múzeumból kijövet In­dulhatunk a művésztelepre, ahol az úgynevezett szabad­iskola működik. Itt ki-ki ké­pességeihez mérten, érdeklő­dési körének megfelelően dolgozhat. A kéthetes turnu­sokban művészek, a művé­szetkedvelők több mint száz­nyolcvanán vesznek részt rajz, szobrász, festő, tűzzo­mánc és keramikus csopor­tokban. Ez a szabadiskola ti­zenhárom éve fogadja a mű­vészettel foglalkozókat, tizen­négytől hatvanéves korig. Be- ke Györgyi szintén tizenhá­rom éve oktatja, tanítja, irá­nyítja a keramikusság tudomá­nyát, s most húsz hallgatót irányít. Az ország egyik legjelentő­sebb művésztáborában alkal­mi kiállításokat rendeznek a hallgatók alkotásaiból. A ke­ramikusokat a nap minden szakában — munka közben is — megcsodálhatjuk, ök most boldogok, mivel az idén befüthettek a kemencéjükbe. A többi művészeti ág képvi­selői nem szeretik a hívatlan vendégeket, mert zavarják őket és a modelleket munka közben. A művésztelep bebarango­lása után — ha még van erőnk, kedvünk — egy ki­adós erdei sétát tehetünk; vagy fölmehetünk a kilátóba, ahonnan — tiszta időben — megcsodálhatjuk a Dunát, a jobb és bal parton húzó­dó hegylánccal körüldíszítve. Mindezekkel kellőképpen föl­fokoztuk étvágyunkat, ame­lyet aztán a vasútállomás környékén levő bisztrókban megfelelően csillapíthatunk. A közel félnaposra kirúgó csatangolás sok történelmi­művészeti élményt nyújt, amellyel igazán gazdagabbá válhatunk. Zebegény közel van. Érdemes itt tölteni egy napot a szabadságunkból, vagy a hét végéből. Váci Gyula melőszövetkezetben, ahol mint­egy 77 hektárnyi őszibarac­kot, 12 hektáron pedig almát gondoznak egyebek között. Emellett termesztenek még bogyós gyümölcsöket is, s vár­hatóan jövőre szüretelhetnek először szilvát és meggyet is. A fagykár a kosdi téeszben sem okozott számottevő káro­sodást. A metszést március elejére befejezték, s a növény- védelem is a kellő időben vé­gezte el a permetezéseket. F. Z. Kecsegtető, de kihagyott lehetőség Mi foglalkoztatja a lakosságot? Patthelyzet a kolónián Csikós József utcai alagút­ból kijutva tanácstalanul tor­pannak meg a személyautók vezetőt. Merre tovább? Úgy látszik, a szokványos közleke­dési jelzőtáblákon kívül hatá­sosabb figyelmeztető tábla is kellene. Vigyázz, építkezés! Balesetveszély A munkálatok megkezdése­kor, még a tavasszal egy ha­talmas erőgép beleszántott a DCM-lakótelep partoldalába, nyomában ma is ott virít a sebhely. Vajon mi szükség volt rá? — kérdezik az emberek, akiket élénken foglalkoztat az építkezés üteme és módja. A kiásott árkok mentén be­repedezett a bitumen. Nincs korlát, esténként nem világí­tanak a máshol ilyenkor el­helyezett jelzőlámpák. Köny- nyen belecsúszhatnak a ta­pasztalatlan járókelők, a ke­rékpárosok és a motorosok, akiknek ugyan nem lenne sza­bad most erre közlekedniük, de mégis ezt teszik. Mások kö­zülük a gyalogjárón közleke­dők közé hajtanak, s olykor itt Töredékek Ügy hírlik, hogy a Kőka­pun túl, a Kisváci presszó­ban főzik a városban a leg­jobb kávét. Van ebben né­mi igazság, márcsak azért is, mert az ott felszolgált kávénak hamisítatlan za- mata van. Nem mintha má­sutt nem ugyanolyan, vagy hasonló típusú gép főzné a barna színű folyadékot. Csakhát az igazi íz gya­korta elmarad. Vagy ahogy egy ismerősöm fogalmazta: a gép mögött álló szíve-lel- ke hiányzik belőle. Lehet. De azért az sem árt, ha elegendő mennyiségű ká­vé kerül a gépbe. S ha már az íznél és a színeknél tartunk... Szin­te már közhelynek számít, annyit beszélünk róla, hogy az idei nyárnak is elma­radt a sava, borsa. A mi­nap a Sebes Imre úti busz­megállóban mégis akadt valaki, egy harminc körüli fiatalasszony, akit szinte négerbarnára égetett a nap. Igaz, hogy nem itthon, ha­nem az Adriánál. Eleven lehetett még benne az uta­zás élménye, hiszen a busz­ra szállva is azt emlegette, ismerősét, vagy talán ba­rátnőjét szórakoztatva. A baj ebben mindössze csak annyi volt, hogy az előadás­ra a leszállóajtó előtt ke­rült sor. S ugye, aki beszél, annak illetlenség a szavába vágni. Akik nem addig utaztak, mint a kreolszínű nő, jól megtanulták ezt az etikai szabályt, mert szó nélkül, nagyokat nyújtóz­kodva nyomták meg a jel­zőgombot, s úgy szálltak le, ahogy éppen sikerült, át­bújva a szabadon hagyott résen... A sportbarátoknak az olimpia legalább nagysze­rű izgalmakat jelent, szen­zációs eredmények szület­nek. S valljuk be, büszkék vagyunk a mieink teljesít­ményére. Amióta tartanak a versenyek, a televíziós közvetítések ideje alatt szinte elnéptelenednek a város utcái. Sokan a sza­badságukat is erre az idő­szakra tartogatták, s így a hivatalokban és az üze­mekben is legalább arany­érmes teljesítménynek szá­mít, ha sikerül megtalálni azt, akire éppen szükség lenne. A telefon azért nyújt némi vigaszt azokra a gya­kori válaszokra, hogy X elvtárs szabadságon van, durva vagy éppen kedves tréfáival. A kis fekete ké­szülék ötletgazdagsága szin­te kimeríthetetlen. A mi­nap a városi tanács száma helyett háromszor külön­féle magánlakásokat csör­getett fel. Aztán negyed- szerre a három korábbi la­kások közül az egyiket. A gépies, s már-már bosszús kérdésre: tanács?, a vonal túlsó végén egy öblös férfi­hang tréfásan azt mondta: tanácsot, sajnos, nem tu­dunk adni. Pedig egy-egy jó tanács időnként hasznos lehet, mondjuk, fontos döntések előtt. No, de sebaj. Alig­hogy a készülék okozta bosszúság kissé alábbha­gyott, valaki másnajc a pró­bálkozása is csődöt mon­dott. A vonal végén csilin­gelő női hang a keresztne­vemen szólított. Igent felel­tem a kérdésre, pedig ké­sőbb kiderült, hogy én nem én vagyok. A telefonhang döbbentett rá erre, miután számonkérte, hogy az elő­ző nap miért nem voltam a megbeszélt időben az Ételbárban. Várt, de én át­vertem. Eltelt egy kevés idő, amíg a csilingelő hang megértette, hogy szívesen ott lettem volna, ha tudom azt, hogy vár, de hát erről engem nem értesített. Le­het, hogy akivel a találkát megbeszélte, az is hasonló dilemmába került? Mire közöltem volna aggályai­mat, a vonal megszakadt, így ez már aligha derül ki... Cs. J. Előnyben a fiatal házasok Telekparcellázás A Vác Városi Tanács VB műszaki osztálya értesíti a vá­ros lakosságát, hogy elkészült a deákvári lakótelep Gombá­st út és Híradó laktanya kö­zötti területének parcellázási terve. Ezen a területen föld­szint, plusz egyszintes családi házak építhetők, elsősorban sorházas megoldással. A telkek eladásáról és a ve­vők kijelöléséről a végrehajtó bizottság fog dönteni. Az el­adási ár előreláthatólag 200 forint lesz négyszögölenként, ez magába foglalja a víz, vil­lany és szennyvízcsatorna köz­műveket. . A telekvásárlási szándékot a tanács műszaki osztályán, augusztus 4-től, ügyfélfogadási időben lehet bejelenteni. A je­lentkezőknek be kell nyújta­niuk az állandó lakóhely sze­rint illetékes adócsoport iga­zolását, mely szerint nem es­nek tulajdonszerzési korláto­zás alá. (A korlátozás alól fel­mentést a városi tanács igaz­gatási osztályán lehet kérni.) A telekigénylések elbírálásá­nál előnyben részesülnek a fiatal házasok, valamint azok. akik jelenleg nem rendelkez­nek személyi tulajdonban lé­vő lakással. közlekednek az eltévedt sze­mélyautók is. Nem csoda hát, ha a környéken lakók nehe­zen várják a munkák befeje­zését. Az ötkilométeres földgázve­zeték Deákvár felé tartva először a Telep utcán ágazik el, s a fővárral tovább halad a Csikós József utcán. A városi tanács itt most azt tartja a legfontosabbnak, hogy az út mellett elhelyezkedő közintézményeiket minél előbb bekapcsolhassák a távfűtés rendszerébe. A Népek Barát­ság útja és a Deákvári főút vonaláig több szakaszban épü­lő vezetéket, amely a Rigó utca, Harkály utca környékén szétágazik a lakótelep belsejé­ben, októberig kell úgy átad­ni, hogy a lakásokat be lehes­sen kötni a hálózatba. Az árok ás ás és az útburko­lat újjáépítése a váci Városi Tanács Kommunális Üzemé­nek a feladata. Honti János főmérnök szerint rajtuk nem múlik a határidő tartása. Ha a Pest megyei Üt- és Hídépí­tő Vállalat lefektette a csöve­ket, a nyomáspróba után át­adja a munkaterületet, kez­dődhet az árokbefedés és az útépítés. A Telep utcában már föld alá kerülitek a csö­vek, míg a Csikós József ut­cán a múlt hét közepén kezd­tek egy hosszabb szünet után a munkához a megyei válla­lat dolgozói. 1981-ben a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat köti be a gázt a DCM 96 lakásába, amely a hetve­nes években épült fel. A vá­ros legelső munkáskolóniája, a Csikós József utcától jobbra elterülő, 450 lakásból álló DCM-lakótelep kimarad a ve­zetéképítésből, hiába halad el mellette a fővonal. Ügy lát­szik, hosszú időre, hiszen a közeljövőben újabb fejlesztést sem a város, sem a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat, mint beruházó nem terveznek. — Miért? — kérdezik a deákvá­riak, akiket élénken foglal­koztat a kérdés, válaszolni pe­dig nehéz, mert a telep fej­lesztési gondjai ennél sokol­dalúbbak. A telep sorsa Az itt épült lakásokat a hatvanas évek elején a ce­mentipari szakemberek letele­pítése, a DCM dolgozóinak la­káshoz juttatása céljából épí­tették. Az idő múlásával azon­ban sokan kiléptek a vállalat­tól, másokat elhelyeztek. A lakosság kicserélődött, s csak egv viszonylag kisebb réteg maradt a tulaj dnos alkalma­zásában. Az épületfenntartá&i költségek viszont továbbra is a DCM-et terhelik, s ez nem kis teher egy eredetileg ce­menttermelésre berendezke­dett üzem számára. Néhány éve ezért is kezdtek tárgya­lást a váci Városgazdálkodási Vállalattal, hogy vegyék taná­csi kezelésbe és tulajdonba a telep lakásait. — Rendben van — mond­ták a város lakásaival gazdál­kodó vállalat vezetői. Am ve­gyük figyelembe, hogy az itt épült házak lassan két évtize­de állnak a helyükön, s ennyi idő alatt megrongálódnak az épület csatornái, külső és bel­ső tartozékai, kezdődhet az évről évre szükségessé váló felújítás időszaka. Ez pedig pénzbe kerül. Fizessen hát a DCM lakásonként 100 ezer fo­rintot erre a célra, valamint egyszeri fejlesztésre 10 milliót. Vagy — javasolták másik le­hetőségként — adják át fel­újítva a telepet. Ez sem ke­rül kevesebbe, különösen ha azt is figyelembe vessszük, hogy a munkálatok ideje alatt 10—12 családnak kellene szük­séglakást adni, s mivel más nincs, ezt is fel kellene előre építeni. Higiénia A cementipar a már ismer­tetett okokból nem vállalhat magára ekkora terhet, mert nincs miből — mondta Kállai Imre igazgató, majd később Szauer Emil, a Cementipari Országos Vállalat beruházási főosztályának vezetője is, aki­ket ez ügyben megkérdez­tünk. A szempontjaik éppúgy érthetőek, mint a városgaz­dálkodóké. Az idő azonban nem kérde­zi, kinek van igaza. A vako­lat mállani kezd, az épület- szerkezetek elkopnak, a sze­méttárolás higiéniája már-már járványveszélyes. És most itt a kecsegtető, de kihagyott le­hetőség a korszerű fűtésmeg­oldásra, amiért talán még anyagi áldozatokra és társa­dalmi munkára is készek len­nének az itt lakók. Kiutat kel­lene találni ebből a patthely­zetből. Kovács T. István Bajnoki sikerek Velencén A napokban rendezték meg az idei kajak-kenu junior, if­júsági, serdülő- és úttörőbaj­nokságot. A versenyt Budapest és vidékbajnokság előzte meg, melynek az 1—10. helyezettjei szereztek jogot az OB-n való indulásra. Nem fogadta ke­gyeibe az időjárás a résztve­vőket. Szinte végig kellemet­len szél fújt, mely a pálya- beosztástól függően egyeseknek előnyt, másoknak hátrányt je­lentett. Azok a versenyzők, akik a magasabb számú pá­lyákon indultak, nagy hát­rányban voltak a többiekkel szemben, ilyen pályát kapott a juniorok közt induló, de már felnőtt válogatott keret­tag Konecsni Péter és a ser­dülő bajnoki cím legnagyobb esélyese, Fidel László, akik­nek a dobogóra jutásért is nagyon meg kellett küzdeniük. A nehézségek ellenére’ azon­ban a váciak igen jól felké­szített csapattal vettek részt az OB-n, becsületesen helyt­álltak, jól szerepeltek. Ki­emelkedő volt a Makrai—Ko­vács páros, akik korcsoport­jukban nem találtak legyőző­re, s mindkét számukat meg­érdemelten nyerték, valamint Tóth Mária, aki a serdülők közt egy ezüst- és egy bronz­érmet szerzett, s a rövidtávon csak attól a Polgár Erikától kapott ki, aki az elmúlt év­ben serdülő kora ellenére fel­nőtt bajnoki címet nyert. Eredmények: Juniorok: Kajak I. 500 m: 4. Konecsni Péter, 1000 m: 3. Konecsni Péter. Ifjúságiak: Kajak II. 500 és 1000 m: 1. Makrai Csaba—Ko­vács Ottó. Kajak I. 5000 m: 4. László Csaba. Kenu I. 5000 m: 5. Szabó Miklós. Serdülők: Kajak I. 500 m: 2. Fidel László. Kajak II. 500 m: 5. Fidel László—Moór Ró­bert, leány kajr.k I. 500 m: 2. Tóth Mária, 1000 m: 3. Tóth Mária. Úttörők: leány mini kajak: 2000 m: 4. Dónusz Éva, 6. Orgoványi Erika, kenu I. 2000 m: 6. Kapecska Imre. A felsorolt versenyzőkön kí­vül még többen rajthoz áll­tak és szereztek pontot érő helyezéseket, kivételt jelentett az idei úttörő-olimpiai bajnok páros (Ligeti—Kovács), akik Kovács betegsége miatt nem tudtak indulni. Nyári József Kiállítás Nagymaroson A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Dunaka­nyar Intéző Bizottság és a Nar maros Nagyközségi Ta­nács közös rendezésében au­gusztus harmadikán, vasárnap délelőtt 11 órakor — a műve­lődési ház nagytermében — megnyílik Kárpáti Éva és Gyémánt László festőművészek közös kiállítása. Megnyitót mond Bereczky Loránd művé­szettörténész. A kiállítás au­gusztus 17-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, naponta 10 —18 óráig. ISSN 0133—-IS59 (Váci Hírlap) i

Next

/
Thumbnails
Contents