Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-31 / 178. szám

KOZMUVELODES ES TUDOMÁNY Értelme^ szép kötelesség A HONISMERETRŐL - EGY TANÁCSKOZÁS ÜRÜGYÉN BEMUTATKOZIK: Szentendre A NÉPMŰVELÉS FOLYÓIRAT ÍRÁSAI Majd húsz évvel ezelőtt, a honismereti munka iránti ér­deklődés megélénkülése ide­jén született a mozgalom máig érvényes meghatározása. Eszerint o honismeret az is­meretszerzés és ismeretter­jesztés sajátos népművelési formája. E tevékenység egy bizonyos ország vagy terület múltjának, jelenének, törté­netének, anyagi és szellemi kultúrájának sokoldalú ta­nulmányozását, az itt szer­zett ismeretek összegzését és gyakorlati felhasználását je­lenti. Ha tehát honismeretről van szó, egyrészt közművelő­désről, másrészt a tudományt segítő munkáról beszélhetünk. . Két évtized Miért kell erről beszélni? Egyrészt azért, mert a közel­múltban rendezték meg Szom­bathelyen a Hl. országos hon­ismereti konferenciát és a Vili. országos honismereti akadémiát, másrészt, mert az a mintegy két évtized, amelyet a mozgalom Pest megyeben is múltjának vall­hat, bőven kínál lehetőséget az eredmények és gondok ösz- szegzésére, a feladatok meg­fogalmazására. Természetesen erre nem elsősorban az új­ságírónak, hanem a konferen­cián részt vevő szakemberek­nek keli vállalkozniuk, s az országos tapasztalatok isme­retében vállalkozhatnak is. A tanácskozáson ugyanis részt vettek a Pest megyei Műve­lődési Központ, a megyei levéltár, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága, a megye gyűjtő-, valamint hely­történeti és krónikaíró moz­galmának képviselői, támoga­tói. Mit vihettek magukkal, mi­lyen eredményekről adhattak volna számot a konferencián megyénk szakemberei? Szól­hattak volna arról,, hogy akár országszerte, "itt is az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején szaporodott meg az ér­deklődők, s ezzel a honisme­reti klubok, gyűjtőkörök, kró­nika- és helytörténetíró körök száma. A szervező munkát a Hazafias Népfront megyei bizottsága vállalta, a műve­lődési házak adtak otthont a csoportoknak, a Pest megyei Népművelési Tanácsadó pedig módszertani segítséget nyúj­tott. A megyei levéltár tizen­három évvel ezelőtti kiadvá­nya, A modern krónikaírás Pest megyében, amely elvi és gyakorlati útmutatást tartal­maz, ma már hiánycikk­nek számít. Ez a mű foglalja magában egyébként az első (1967-esj megyei krónika- és heiytörténetíró találkozó anya­gát is. Nos, ekkor indult meg az az éves pályázati rend­szer, amelynek eredményessé­get ma 532 dolgozat jelzi. A pályázati rendszer ak­kor vált még eredményesebbé, amikor négy esztendővel ez­előtt a megyei tanács végre­hajtó bizottsága a Hazafias Népfront megyei bizottságá­val egyetértésben a helyi — községi, városi — tanácsokat, népfrontszervezeteket a mun­ka erőteljesebb támogatására kérte, s a pályázat szakmai irányítójává egyértelműen a megyei levéltár vált. Az ered­mények a dolgozatok szá­mának növekedésében, a mi­nőség változásában mutatkoz­tak meg: több, önálló meg­jelentetésre alkalmas tanul­mány született, mint például a Mogyoród vagy Kocsér tör­ténetét feldolgozó mű. A kró­nikák száma mellett a mozga­lom Pest megyei eredményeit szemléltesse még egy adat: az elmúlt évben 47 honisme­reti szakkör és 45 gyűjtőkör, összesen tehát 92 csoport mű­ködött e területen. Országos tapasztalatok Arról, hogy országosan hol tart a mozgalom, egy 1978-as adat beszélhet: 468 szakkör és 485 gyűjtőkör dolgozott ak­kor, s ezt semmiképpen nem kevesellhetjük. Még akkor sem, ha a szombathelyi kon­ferencián az egyik hozzászó­lásban az hangzott el: a mozgalomban csak a társa­dalom töredéke vesz részt — bár potenciálisan mindenki honismerő. Ez a megállapítás egyébként helytálló, s ha a számokkal elégedettek is va­gyunk, valóban úgy lehetünk elégedettek, hogy a mozga­lomban aktívan résztvevőket mintegy bázisnak, a munka kiszélesítését szorgalmazó erő­nek fogjuk fel. A további fejlődésben ép­pen az elmúlt évek eredmé­nyei láttán bizakodhatunk. Az egységes honismereti mozga­lom ugyanis tulajdonképpen csupán nyolc éve alakult ki, akkor, amikor az Országos Helytörténeti Bizottság beol­vadt a Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége honismereti albizottságába, amikor az el­vi-módszertani irányítást a közgyűjtemények — a levéltá­rak, múzeumok, könyvtárak — vettték át. Öt év eredményei Erről, s természetesen szá­mos más kérdésről is szó esett a konferencián, amely­nek résztvevői az előző ta­nácskozás óta eltelt öt év eredményeit tekintették át. Melyek azok az új vonások, amelyek a mozgalom megíté­lését jellemzik? — talán ez a legfontosabb kérdés, amelyet fel kell tennünk. Alapvető jelentőségűnek tűnik az a megállapítás, amely egyébként az 1963-as meghatározást egé­szíti ki. Eszerint a honisme­ret komplex tevékenység, in­tegrálja a különböző közmű­velődési formákat, jelentősége mind az egyén, mind a társa­dalom számára éppen ezért rendkívül fontos. Hogy nem el- méletieskedő, hanem a mai társadalmi, gazdasági kérdé­sekhez igen szorosan kapcso­lódó megállapításról van szó, hadd igazolja az egyik hoz­zászólás: a magyar munkás akikor lesz igazán versenyké­nes — hangzott el —, ha többet termel. Ehhez nagyobb intenzitásra, az intenzív mun­kához tartásra, öntudatra, ezekhez pedig a múlt ismere­tére, az értékes hagyományok­kal való azonosulásra van szükség. A múltat tiszteld A hozzászólásokban felve­tett számos kérdésről részle­tesen szólni lehetetlen lenne. Két dolgot azonban fe.tétle­nül érdemes kiemelni. Azt, hogy többen hangsúlyozták: igen fontos a jelen kutatása, a munka szociográfiai jellegé­nek erősítése; s, hogy alapve­tő feladat a fiatalok történeti tudatának formálása. Az ered­ményes munkálkodás feltéte­le a feladatok pontos megfo­galmazása, tisztázni kell pél­dául, mit gyújtsunk, hogyan dolgozzuk fel, hol helyezzük el, hogyan dokumentáljuk és hasznosítsuk; ki kell dolgozni a honismereti szakkörök ve­zetőinek rendszeres tovább­képzését. É feladatok megoldása per­sze nemcsak országos, hanem Pest megyei viszonylatban is felvetődött — még a tanács­kozás előtt. Egey Tibor, a megyei levéltár igazgatóhe­lyettese szerint szükség len­ne a hatvanas években meg­jelent, de régen elfogyott mód­szertani útmutatók ismételt megjelentetésére, ezzel pár­huzamosan egy időszakos — esetleg belső terjesztésű — kiadványra, amely híranya­gokkal, beszámolókkal, mód­szertani cikkekkel segítené a mozgalom fejlődését. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár már elkezdte a honismereti munka aktivis­táinak képzését — ezen a területen, akárcsak a közgyűjtemények tevékeny­ségének összehangolásában, még bőven van tennivaló. Megtenni, amit tennünk le­het — a honismereti munka eredményei azt bizonyítják, értelmes, szép kötelesség. A szombathelyi tanácskozás jel­mondatává Vörösmarty sorát választották: „A múltat tisz­teld, s a jelent vele kösd a jövőhöz." Igen, csak ebben a szellemben élhetünk. P. Szabó Ernő A Népművelés — a Kultu­rális Minisztérium folyóirata — időnként egy-egy számát ér­dekesebb városok bemutatásá­val teszi színesebbé. Nemrégen Esztergom ka­pott helyet a lap oldalain: a júliusiban pedig Szentendre, Marosvölgyi Lajos, a városi tanács elnöke írta a vezér­cikket Várospolitika és köz- művelődés címen s adatokkal bizonyította, hogy a város Pest megye egyik kulturális központja. Szakonyi Károly író, Szentendre Baráti Kö­rének elnöke arról írt, hogy a városnak a sorsát min­dig szívükön viseltek az ott élő nemzedékek. Erről ír Má­té György is, a baráti kör elnökségének tagja. Szabó Fe­renc művelődésügyi osztály- vezető szerint negyedmillió lá­togató és 17 ezer szentendrei tapsol a Szentendrei nyár ren­delvényein. A múzeumvárost Ikvai Nán­dor, a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának tudományos igazgatója mutatja be. Szálé László újságíró Szentendre nemzetiségi kultúrájáról írt. Kajdi Béla, a Népművelés munkatársa helyi művészek sokoldalú munkásságát ismer­teti, gazdag képmelléklettel. Fellegi Beatrix nyolc szent­endrei lakossal beszélgetett A művéssítelep alkotóinak be­mutatása, kerékasztal-beszél­getés, Jánosi Ferenc, Bozóki Éva, Koncz Dezső, Bánfalvi János szép felvételei, Vas 1st. ván hangulatos verse egészíti ki a Népművelés szentendrei számát. Jó gondolat ez a vá­rosismertető sorozat — köze­lebb hozza a távolélő olvasó­kat is megyénk hangulatos, kedves, Duna-jcbbparti váro­sához. P. R. KIÁLLÍTÁS A VIGADÓ GALÉRIÁBAN Tóth Menyhért emlékére I A tárlat augusztus 20-ig te­kinthető meg, hétfő kivételé­vel, naponta 10 és 18 óra kö­zött. Bergson filozófiája a te­remtő fejlődést hangoztatja, s ha ez a filozófia vitatott is, Tóth Menyhért festői életmű­ve sértetlen fejlődés. Olyany- nyira az, hogy legjobb művei az utolsó korszak termésé­ből választódnak ki. Önmaga tudott lenni Művészete egynemű, erős rendszer, nem billent ki pá­lyájáról, saját irányának gra­vitációs terében maradt. „Se­hova nem sorolható”, így ítél soha nem ismételhető, zárt ér­tékeiről Németh Lajos. Önma­ga mert és tudott lenni —gro­teszk mozdulatai így állandó­sulnak immár festői közegben, melyet a világnak teremtett. Minden festménye liturgia. — az élet sűrű, tömör, megfel­lebbezhetetlen szertartása. Kaszásai, zsákolói, kovácsai, pulykája, pálántázói, öregem­bere mind-mind pünkösd a fogalom ünnepi értelmében. S nincs különbség növény, ál­lat és ember között; labdaró­zsái is figurák, s a Macska­lány szinte ember. Változatlan változás Az állatot annyira barátnak, testvérnek fogadja el, hogy a tigris, az oroszlán is bárány­arccal néz ránk Tóth Meny­hért festészetében. Blake a létezés problémájának érezte az élet tigris-bárány kettőssé­gét és József Attila is úgy vél­te, hogy szívében egyszerre vendégeskedik a tigris és a szelíd őz. Tóth Menyhért ké­pein az oroszlán is rózsaszelíd- ségű, ő még az ártalmat is békének látja, láttatja, fogad­ja el. A világ nagy hasonlósá­gát festi a Viráganyában és Pólyák Feriben — szinte mindegy, hogy a kép címe kentaur, strucc, útburkoló, ká­posztaszedő, betyár, paprika­fűző, tópart — mindig azt a változatlan változást festi, melynek egyetlen definíciója: Tóth Menyhért. Életének utolsó, összegező korszakában eljutott a fehér színhez, mely Bakallár József szavait kölcsönözve — „Minő­ségi emberségének” tükörké­pe volt. Elhagyta a színeket, így lett még színesebb; fehér varázsló. Zola megdöbbent, amikor állatot vett észre az emberben, Tóth Menyhért csak az angyalt látta, csak ezt akarta észrevenni jövendőnek. Tiszta látomás Tóth Menyhért minden mű­ve őskép, mintha ő fedezné fel először a nyulat, a mackó­kaktuszt, s valóban, önmagá­nak tényleg ő fedezi fel elő­ször. A tengert is, melyről oly elragadtatással beszélt, mint egy gyermek. Ügy igaz, ahogy Bakallár elemezte nagyságát: „Csak gyermekkora volt”. Tóth Menyhért soha nem lett fel­nőtt. Gyerek maradt, s ezért érkezhetett el a fehér árnya­latok gyöngyözéséhez, mely­nek segítségével festészetének jóság erkölcstanát hirdethette szótlanul, szózatát színekre bízva. Ez az áramlás fehér iz­zás; bennünk. Ebből követke­zik, hogy Tóth Menyhért mű­vészete nemcsak gyönyörköd­tet, sokkal inkább alakít. Fel­oldódnak a tárgyak, virággá szelídülnek a vadállatok Tóth Menyhért ártatlan, tiszta láto­másaiban. Losonci Miklós Paprikafüzők HETI FILMJEGYZEI Az áldozat Reviczky Gábor és Sáfár Anikó, Az áldozat főszereplői A klasszikus római joggya­korlat szerint mindenki bű­nös, míg be nem bizonyítja az ártatlanságát. Az angolszász joggyakorlat szerint viszont mindenki ártatlan addig, míg a bíróság be nem bizonyítja, hogy bűnös. Dobray György rendező Az áldozat című film­jében (melyet Juhász Sándor­ral közösen írt) viszont azt mondja: nem is annyira a bűnelkövetőt kell keresni, mint inkább a potenciális ál­dozatot. A film konkrét pél­dájában: Kristály nyomozó­nak nem azt a titokzatos kéj- gyilkost kell keresnie, aki öt év alatt negyven nőt ölt meg, hanem azt, hogy ki, melyik nő lehet a következő áldozat. Szerinte ugyanis bizonyos mértékben az áldozat is min­dig bűnös, mintegy magában hordja az áldozattá válásra való hajlamot, lehetőséget, s valósággal kihívja maga ellen a sorsot, kihívja a gyilkost a tett elkövetésére. Ez a sajátos elmélet az úgy­nevezett viktimológia gondo­latkörébe tartozik, mely való­ban azt állítja: az áldozat is oka annak, hogy áldozattá vá­lik. Élettörténete, sorsa, ka­raktere, életvitele, körülmé­nyei stb., mind-mind hordoz­hatnak olyan motívumokat, melyek úgyszólván kijelölik az áldozat szerepére. Tetszetős teória; bizonyára van is benne igazság, például már csak azért is, mert mind­nyájan ismerünk olyan embe­reket, akik valósággal vonz­zák a bajt. Csakhogy... Csakhogy, mondjuk egy ak­kora nagyváros lakosságából, mint amekkora Budapest, mi­képp lehet kiszűrni az áldo­zattá válásra eljegyzett embe­reket? Hány százezrelék lehet annak az esélye, hogy — mi­ként a filmbeli, kissé meg­szállott nyomozó, Kristály — rövid időn bedül két leendő áldozatot is kiszúr a több mil­liós tömegből: egy közértes nőt (akinek el is vágja a tor­kát a kéjgyilkos, mert Kris­tály nem eléggé biztos a meg­érzésében és nem figyelmez­teti a nőt), s egy szerfelett csinos és adakozó kedvű met­Folytassa, A 60-as évek angol film­gyártása egy filmvígjáték- sorozattal világsikert aratott A „Folytassa ...” sorozatot jó­szerivel semmi egyéb nem tar­totta össze, mint a filmek cí­mében ismétlődő „Folytas­sa ...” szó (angolul: Carry on..de ez elég is volt, mert a széria többsége. jól művelte azt az úgynevezett fa­humort, mely néhol a blődli, néhol a burleszk elemeit is felhasználja, hogy nevettes­sen. S mivel e filmek célja nem is volt egyéb, mint a nevettetés, a „Folytassa.. sorozat sikere biztosítva volt. Több darabját játszották ná­lunk ás e filmszáriánsk. Az egyik legjobbat, a Folytassa, coivboy.'-t most felújították a mozik. Bizonyos, hogy most is sok nézőt von,z majd, — de ezeket a nézőket nem árt fi­gyelmeztetni valamire: a róslányt, akit viszont figyel­meztet, még bele is szeret, le is fekszik vele, de a borot­vás gyilkostól csak úgy tudja megmenteni, hogy ő maga veti magát a gyilkos autója elé, s a lány helyett ő hal meg — igaz, ezzel a rendőr­ség kezére adva végre a gyil­kost is? Azt hiszem, ez a le­hetőség még százezrelékekben sem fejezhető ki. És ebben az esélytelenség­ben van Dobray filmjének fő hibája. Egy bűnügyi filmben — még ha úgynevezett lélek­tani-bűnügyi filmről van is szó, mint jelen esetben — szi­gorú szabályok uralkodnak. Ezek egyike, hogy a nézőt nem lehet bizonytalanságban hagyni, és főként — pestiesen szólva — nem lehet bizonyta­lansággal „etetni”. Ebben a filmben viszont éppen erre épül minden: bizonytalan, hogy Kristály jól szúrja-e ki a leendő áldozatot, bizonyta­lan, hogy Vanda, a metrós- lány, aki fűvel-fával lefekszik, éppen összejön-e a potenciális gyilkossal, illetve azzal, akit annak vél a kizárólag meg­érzéseire (és egy öreg, nyug­díjas detektív teóriáira) tá­maszkodó nyomozó, bizonyta­lan, hogy a gyilkos a budai hegyek számtalan« alkalmas erdei búvóhelyé közül épp oda viszi a lányt, ahol Kristály várja, bizonytalan, hogy Kris­tály el tudja-e kapni a gyil­kost, bizonytalan, hogy a vi­rágnyelven értesített rendőr­ség idejében odaér-e a nem is pontosan megjelölt helyre, — satöbbi, satöbbi. Ennyi bi­zonytalanság túl sok, különö­sen ha a film ezeket valami­féle logikai láncként igyekszik feltüntetni. Magyarán: Az ál­dozat áldozatul esik egy tet­szetős teóriának, a viktimo- lógiának... Ezen csak kis mértékben se­gít, hogy a Kristály nyomozót játszó Reviczky Gábor kitűnő alakítást nyújt, és hogy _ a metróslány szerepében Sáfár Anikó olyan szexis, hogy nem nehéz feltételezni róla: egy ilyen nőért a férfiak bármire képesek lehetnek. cowboy! Folytassa, cowboy! nem wes­tern, hanem westernparódia. (Amiként a csehszlovák Limo­nádé Joe is az volt.) így kell tehát nézni. És paródia voltá­ból fakad, hogy az unos-untig ismert westernsablonok itt nemcsak hogy mind előfordul­nak, hanem kivétel nélkül túl- adagoltatnak, attól, hogy a fő­hős, a lelketlen, ámde gá­láns bandita, Rumpo Kid, egyetlen lövéssel három em­bert terít le, akik nem is egy­más mögött, hanem egymás mellett állnak, addig, hogy a női főhős, Annie, különbül lo­vagol, verekszik és lő, mint egy egész ivóra való marcona cowboy. Gerald Thomas ren­dező a túlzások dramaturgiá­jával operál, s ettől lesz a Folytassa, cowboy! nem nagy­igényű, de kellemesen szóra­koztató filmmé. Evezz egyedül! Gosát, a langaléta evezőst a nyolepárevezős hajó legénysé­géből elcsábítja szóló evezős­nek egy fondorlatos konkur- rens edző, ámde Gosa ettől boldogtalanná válik és magára marad. Erről szól a szovjet Nyikolaj Litusz—Vitalij Suny- ko rendezőpáros filmje, sok­sok naivitással feltupírozva. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents