Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-30 / 177. szám

Keresett árut kínálnak Nagy a forgalom az Arany János Termelőszövetkezet Dózsa György úti fatelepén, a korábbi ERDÉRT-boIífcan. Képünkön: a Jobb munkáért szocialista brigád tagjai fenyő fűrészárut ra­kodnak egy pótkocsis teherautóra. A keresett portékáért Nagy- kátáról jöttek ide a vásárlók. Varga Irén felvétele Munkásőrök közt Előképző, egyenruhában A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 177. SZÄM 1980. JÚLIUS 30., SZERDA Környezetvédelem Szemléletváltozásra van szükség Az idői ne magyarázással töltsék — Nyújtsd a kezed — biz­tatnak a teherautóról. ■— Ka­paszkodj, majd meghúzunk! Lesz hely, szorítunk! ' Izmos karok ragadnak meg, s mire behuppanok a csoport tagjai közé, már indulunk is. A járási munkásőr-elöképző csoport bevonulásának más­napján, a tervnek megfelelően, bázisra vonul. k Forró a reggel. Egyenruhá­sán ülünk a kemény fapadon, zötyög a jármű, hallgatjuk a motor monoton mormolását. Tegnap óta munkásörök va­gyunk. Munkahelyünk és a pártbizottság együttes javasla­tára, jóváhagyásával öltöttük fel a kékesszürke egyenruhát. Idestova két évtizede múlt, hogy ez a dolgozó nép, a mun­kásság fegyveres szervezeté­nek jelképe. Bizalomra jogo­sít, munkatársaink, elvtár­saink számítanak ránk. Vállal­tuk hazánk, szocialista ren­dünk védelmét. Mialatt fegy­veres szolgálatunkat teljesít­jük, otthon gondol ránk a csa­lád. Amíg távol leszünk, mun­katársaink állnak helyt ne­vünkben is a munkapadok mellett, s végzik a megnöve­kedett feladatot. ★ Kanyargós utakon, ringó bú­zatáblák közt vezet most utunk. A távolban kombájnok aratnak, nyomukban, mint megannyi szorgos gyűjtögető hangya, a szállító teherautók. Szorosan ülünk. — Sok jó, kis helyen is el­fér — mondja valaki. Tréfálkozunk, viccelődünk. A szakaszparancsnok munkás­Mi legyen a községi könyv­tárainkkal? — tette fel a kér­dést a Magyar Televízió ri­portere a nemrégen bemuta­tott dokumentumfilmben. Ér­dekes megoldásra találtak a Dunántúlon, Veszprém me­gyében. Az aprófalvas telepü­lések között létrehoztak egy központi irányítású könyvtá­rat Olyan struktúrát alakítot­tak ki, melynek segítségével a legkisebb faluban is városi szinten oldják meg az újon­nan megjelenő könyvekkel való ellátást. Tiszteletdíjért A katalógus elkészítése, a kiadványok nyilvántartása a központi helyen történik, így a falusi könyvterjesztő jókora tehertől mentesül. Ez az or­szágban egyedüli példa, vajon milyen visszhangra talál majd? Hol választják ezt az új, okos megoldást, melynek gazdasá­gossága abban nyilvánul meg, hogy a legszerényebb ráfor­dítással, a legjobb eredmény­hez vezet. Mi legyen a községi könyv­tárral? — teszem fel ezek után a kérdést Kocséron. Va­lakinek a kézébe könyvet ad­ni igen nagy felelősség. Sza­bó Ervin szavaival étve, a „népkonyhái ellátás” a könyv­táros igen nehéz feladata. Fő­leg olyan faluban, ahol a la­őr-élményeit meséli. A jármű hintázik, s a nevetéstől is dől a csapat egy-egy mulatságo­sabb fordulatnál. A legfegyel- mezettebb, legszigorúbb maga­tartást követő életnek is van­nak adomái, pauzapillanatai, sztorijai. És — túl komoly feladat ez ahhoz, hogy komo­ran fogjuk fel. önként jöttünk, tisztában vagyunk azzal, amit vállaltunk. S ahogyan a nehéz­ségeket, épp oly tisztán látjuk a munkásőrélet szépségeit is. Miért ne volnánk hát jóked- vűek? Az autó ponyvája alatt szin­te minden foglalkozást képvi­selünk. Munkás, mezőgazdász, tanár és adminisztrátor, ko­moly férfiak, családos nők, pá­lyakezdő fiatalok: együtt va­gyunk. k A jármű visz, imbolyog a földúton. Közel már a hely­szín, a régi öreg iskolaépület. Ugrálunk lefelé a teherautó­ról. Bakancsunk tompa puffa­nása, mintha a szolgálat kez­detét jelezné. „Vigyázz, pi­henj, menet indul.” Megigazítom öltözékem. Sze­mezek a napsugárral. Kicsit hevesebben ver a szívem, fel­adatot, élményt várok. Szeret­ném azt adni. amit akarok, amit várnak tőlem. Hiszen ez most bemutatkozás. No gye­rünk fiú, hát elkezdődött! Csilléi Béla Moziműsor A sáska napja I—II. Szí­nes, szinkronizált amerikai film. (16 éven felülieknek!) Előadás kezdete: 6 óra. kosság nagyrészt mezőgazda- sági munkaoól el, s csak ke­vesen dolgoznak az iparoan. A háztáji gazdálkodás is elfog­lalja az oivasó népét. Mert­hogy állítólag a falusi oivasó nép. Kérdés: valóban szeret­nek-e könyvet kezükbe venni a mai faiulakók? Kocséron a felszabadulás előtt nem volt községi könyvtár, csak néhány jeientósebb magángyűjtemény. Ezek a néhányszaz kötetes „házikönyvtárak” aligha ol­dották meg a közművelődés gondjait. Nem így az 1945 után megalapított könyvtár. Kez­detben a legnagyobb nehézsé­geket a helyhiány okozta. Először az 1947 őszén meg­nyitott kultúrház kistermében alakítottak ki a könyveknek „menedéket”. Sokáig nem volt olyan falubeli, aki ellátta vol­na a könyvtárosi szolgálatot. Nyolcszáz kötetet, szűkös he­lyiséget és a vezetést vette át Pecze Szilveszter történelem —földrajz szakos tanár, aki azóta is tiszteletdíjasként te­vékenykedik a könyvek biro­dalmában. Külön polcon Milyen ma egy községi könyvtár? Szűk helyiség, né­hány ezer kötet, kevés olvasó, tiszteletdíjas vezető. Mind­ezeket a kocséri bibliotékáról Nemrégiben adtunk hírt ar­ról, bogy a városi tanács veg- ranajto bizottsága megvitatja a kurnyezetvedeiem helyzetét és feladatait varosunkban. A testület szerepkörének meg­felelően e tanácskozáson első­sorban arról esett szó, hogy az államigazgatási szervei, a Va­rosgazdálkodási Vállalat szak- emoerei és az üzemek mit te­hetnek környezetünk védel­méért. Magától értetődik azonban, hogy szóba került a lakosság magatartása, környe­zetet építő vagy romboló te­vékenysége is. Nem kívánunk a vitának erről a részéről tudósítani. A nagykőrösiek környezetvédel­mi szemléletének alakításában ugyanis ez a testület hivatalo­san csak a jogszabályok ke­retei között vénét részt. Más kérdés, hogy példamutató lel­kesedéssel ad tanácsot, figyel­meztet és kutat a jeiensegek okai után olyan területeken is, melyen intézkedéseket nem foganatosíthat. Erre az igye­kezetére feltétlenül szükség van, hiszen nyilvánvaló, hogy a környezetünk jövője talán nagyobb mértékben függ az emberek szemléletétől, mint a jó vagy rossz rendeletektől. Vegyünk egy példát a bi­zonyság kedvéért. Mindenki tudja, hogy szemetet csak a kijelölt telepen szabad elhe­lyezni. Mégis tavaly a felmé­résre vállalkozó ifjúkommu­nisták egy híján száz szemété rakást találtak a városban az utcákon, tereken, üres telke­ken. Vagyis tiltott helyen. A környezetvédelmi törvény, a városi tanács köztisztasági rendelete eszerint nem több írott mailasztnál. S mit tehet ilyen esetben a jogszabályal­kotó? Sajnos, nagyon keveset. A nagykőrösi városi tanács például elhordatja ezeknek az illegális lerakóhelyeknek a szemetét a Városgazdálkodási Vállalattal. Eddig 160 köbmé­ternyit sikerült eltakarítani a is elmondhatjuk. A könyvtár- nelyiseg annyira kicsinynek bizonyult, hogy tavalyelőtt egy Olvasóteremmel bővítet­téit. A tágasnak most sem rnondnató Könyvtár uj polcai­ra kerültek a lexikonok, kézi­könyvek, a folyóiratok. A külterületi iskolákba ki­helyezett könyvtári könyvek — a tanyasi iskolák megszű­nésével — a községi épületbe költöztek. S abban az évben egy fiatal népművelő vette irányítása alá Kocsér közmű­velődését és a könyvtár veze­tését. A kocsériak változást, új kezdeményezéseket remél­tek. Sajnos, hiába. A felújí­tott és kibővített könyvtárban a beígért események sem zaj­lottak le. (író—olvasó találko­zó, mesedélelőttök, bábelő­adás szerepelt az új könyvtá­ros terveiben.) Némi változás azonban tör­tént: a nyitvatartásban. A hét szinte valamennyi napján lá­togathatták a könyvtárat Ko­cséron. így utólag felvetődik a kérdés, vajon jobb volt-e ez a megoldás? Nem. Többen úgy­sem mentek könyvekért, hi­szen a dolgos embereknek nap­közben nem a könyvtáron jár az eszük. A gyerekek igé­nyeit pedig az iskolai könyv­tár kínálata jórészt kielégítet­te. Két év úgy telt el, hogy Ko­cséron alig haladt előre a köz­felmérés során talált 213-ból. Szép eredmény, csak az a baj, hogy a vállalat a legtöbb he­lyen kezdheti elölről a mun­kát, mert a hulladékrakások bámulatos gyorsasággal újul­nak meg. Hasonlóképpen csekély ha­tása volt annak, hogy az arra illetékesek a korábbinál na­gyobb igyekezetted büntették a szabálysértőket. Persze, ez utóbbiak nagyon jól tudták, hogy rosszban sámlikéinak, s úgy intézték a dolgot, hogy ne kerüljenek a hatóság szeme elé. Bizonyság erre, hogy egy év alatt mindössze öt helyszí­ni bírság kirovására és 32 sza­bálysértési eljárás lefolytatá­sára nyílott lehetőség. Az ilyesmihez ugyanis bizonyíték kell, tanú kell s hát mitaga­dás, ezeknek szűkében áll a város. Mi tehát a helyzet ma a környezetvédelemmel? Az, hogy jogszabály szép számmaii akad. Nincs hiány a végre­hajtást szorgalmazókban és ellenőrzőkben sem. Seregnyi társadalmi aktivista vállal szíves-örömest környezetvédel­mi munkát. Mégis gyűlik a szemét a leglehetetlenebb, he­lyeket. Sokan mondhatnák erre, hogy majd tiszta lesz a talaj­víz, ha minden utcában lesz csatorna. Hát nem lesz tiszta, mert addigra úgy elszennyező­dik, hogy évtizedekig, vagy talán, soha nem számolhatunk a bűzös lé vízzé változásával. Ne szaporítsuk a szót to­vább. A lényeg így is nyilván­való. A környezetvédelem nemcsak a városi tanács, a Hazafias Népfront, a rendőr­ség, a KÖJÁL és a Városgaz­dálkodási Vállalat feladata, hanem mind a 28 ezer nagy- kőrösié. Otthonában és a munkahelyén is. Ez világos. Csak az rejtély, hogy miért nem lehet megér­teni? Miért gyarapodnak a vá­rost soha nem látott mérték­művelődés, egy helyben topor- gott a kulturális élet. Egyre több új kötettel gazdagodott a könyvtár állománya. Ma már nyolcezernél is több kötet vár­ja a kocséri olvasókat. Szép- irodalmi, művészeti, politikai, zenei, sport vonatkozású köny­vek között kereshetnek ked­vükre valót. A gyerekek külön könyvespolcokon böngészhet­nek. Aki kikapcsolódni megy a könyvtárba, leülhet a sakktáb­la fölé, vagy a folyóiratokat lapozgathatja. A rádióból hal­kan zenét, vagy más érdekes műsort lehet hallani. Most he­tente három alkalommal — csütörtökön, szombaton és va­sárnap — újra a régi könyv­tárvezető, Pecze Szilveszter fo­gadja az olvasókat. Négyszáz­nál is kevesebb az állandó lá­togató. Miért nem olvasnak többen ebben a háromezeröt­száz lakosú faluban? Miért nem járnak többen könyvtár­ba? Alapos szaktudás A két kérdés a község veze­tői körében is felmerült már. A megoldásra mindenesetre nem lehet sokáig várni. Egy olyan népművelő kell a köz­ségbe. aki alapos szaktudás birtokában kezébe veheti a közművelődés irányítását, s ezzel együtt a könyvtár pezs­gőbb életének beindítását. A községi könyvtár a tudás meg­szerzésének, a szórakozásnak, s mindenképpen a hasznos időtöltés színhelye lehet(ne)... B. T. ben szépítő virágágyásokkal együtt a szemétkupacok is? Ha lehetséges, senki se tölt­se idejét a magyarázat meg­fogalmazásával. Azzal ugyan­is nem segít. Annál inkább a már említett jogszabályok be­Fejér megye adott otthont az országjáró diákok XIV. országos találkozójának, több mint kétezer középiskolásnak. A találkozó résztvevői a Ve- lencei-tó partján, az ifjúsági üdülőközpontban verték fel sátraikat. Erre a nagyszabású rendezvényre azok juthattak el, akik a legutóbbi tanév fo­lyamán a legtöbb túrán vet­tek részt, aktív szervezői és irányítói voltak iskolájuk or­szágjáró diákkörének. A rendező szervek hármas célt tűztek az ODOT elé: az Edzett ifjúságért mozgalom és a természetjárás további nép­szerűsítésére, módszercsere, valamint ismerkedés, Fejér megye nevezetességeivel. A hatnapos nagyszerű hangula­tú rendezvényen a kétszáz fős Pest me­gyei csoportnak nagykő­rösi tagjai is voltak: Burgyán Zsuzsa, Gráner Ani­kó, Szűcs Rózsa és Végvári Judit gimnazisták személyé­ben. ODK-vezetőjük, a fiatal Hegedűs Eszter tanárnő — aki szintén ott volt az él­ményekben dús találkozón az Arany János Gimnáziumból. A diák turisták találkozójáról a következőkben számolt be. — A viszonylag jó idő ked­vezett a diák természetjárók országos összejövetelének, csupán két este esett az eső. A Pest megyeieknek már a kezdet megadta a jó hangu­latot: Érdtől egyforma mele­gítőben kerékpárral mentünk Velencére. Nagyon szép lát­vány volt a kétszáz kerékpá­ros, a dimbes-dombos, szép útvonalon. A sátortábort a résztvevők maguk verték fel. — Másnap megkezdődtek a tábori sportversenyek: kaja­kozás, evezés, fekvőtámasz- verseny és más vízi és száraz­földi vetélkedők biztosították a változatosságot. A harmadik napon székesfehérvári kirán­dulás szerepelt a program­ban, majd mi a könnyűfém­Takarékos szövetkezet A Mészáros János Termelő- szövetkezetben az idén is nagy gondot fordítanak az energia­takarékosságra. Az elképzelé­sek szerint például az erőgé­pek üzemanyag-fogyasztását a normál hektárban mért telje­sítmény, a felhasznált üzem­anyag mennyisége és a mun­kára fordított üzemórák ösz- szevetésével elemzik. A szö­vetkezet vezetősége arra szá­mít, hogy az így meghatáro­zott energetikai mutatók meg­könnyítik a takarékos gépüze­meltetésre törekvő dolgozók munkáját. Zöídbabfajta­kemutató A Magyar Agrártudományi Egyesület nagykőrösi csoport­ja, a Nagykőrösi Konzervgyár és az ócsai Vörös Október Ter­melőszövetkezet zöldbab-fajta­bemutatót és termelési tanács- kózást rendez augusztus 5-én, kedden délelőtt 10 órakor Ócsán, az Egressy Gábor Mű­velődési Házban. műben voltunk üzemlátoga­táson. Az egykori királyiszék­helyen délután városismereti vetélkedő, majd vidám parki szórakozás fokozta a jó han­gulatot. — A leglátványosabb az esti hazatérés volt: Fehérvár­ról negyven autóbusz vitt bennünket vissza Velencére. A Velencei-tó körüli kon­vojt rendőrségi kocsi biz­tosította. A következő napon túra volt a pákozdi 1848-as emlék­műhöz, katonai bemutatókkal és honvédelmi versennyel fű­szerezve. Délután tájékozódá­si futóverseny volt a Velen­cei-hegységben. — Az utolsó előtti napon volt a tábori sportversenyek döntője, ahol a legaktívabb megyének járó különdíjat a Pest megyeiek kapták. Este karnevált rendeztek a vízpar­ton. Berendezték a turisták jelképe alapján Bakancsfai- vát, s három színpadon népi együttesek szép műsort ad­tak. — Posta, büfé, könyvárusí­tás, trikóra embléma-nyomta­tás, minden este diszkó és filmvetítés biztosította a szó.- rakozás mellett a művelődést is. A befejező napon tábor­bontás és a sátrak leszerelé­se folyt, majd a fővárosig különvonattal, onnan pedig menetrend-szerintivel érkez­tek a Pest megyeiek, sok él­ménnyel gazdagodva haza. A következő ODOT-ot két év múlva rendezik. Ha lenne, jövőre is sokan részt venné­nek rajta, szívesen. S. Z. Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak ismerősöknek, akik szeretett férjem, NAGY IST­VÁN temetésén részt vettek, sír­jára koszorút, virágot helyeztek, részvétükkel mély gyászunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. ISSN 0133—3108 (Nagykörös! Hírlap) Kevés az olvasó Könyvtári gondok Kocséron tartásával. Farkas Péter Lubickolnak a gyerekek A nyár eddig nagyon csalóka, változékony volt. Ez meglátszik a strand forgalmán is, bár a gyerekek minden időben szíve­sen lubickolnak a medencék vizében. Varga Irén felvétele SPORT —SPORT —SPORT —SPORT —SPORT A Velencei-tó partján 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents