Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-26 / 174. szám
NAGYKŐRÖSI t/íma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM 1980. JÜLIUS 36., SZOMBAT Korszerű üzemben Amíg a rönkből láda lesz Rekonstrukció után a NEFAG-ban Ha helytörténész vagy ipartörténész volnék, a sok kínálkozó nagykőrösi téma kutatása során bizonyosan nem feledkeznék meg a Nagykunsági Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság helyi fafeldolgozó üzeméről. Hitem szerint hálás feladat volna a düledező manufaktúrából korszerű ipari üzemmé válás folyamatának megörökítése. S ehhez mindössze néhány év adatait kellene ösz- szegyűjteni. Hagyjuk azonban a történetírást, talán akad hivatot- tabb mestere, s ezért borítsuk a feledés fátylát a mondjuk, 4—5 évvel ezelőtti állapotokra. Ehelyett nézzük meg közösen a mai NEFAG-ot. Idegenvezetőnk Kiss György üzemigazgató lesz. Készlet két hónapra Elöljáróban annyit, hogy az üzem rekonstrukciója befejeződött. Még egy kazán épül majd, melyben a most még kidobott hulladékot lehet hasznos energiát nyerve feltüzelni. Ettől eltekintve a nagy mű kész, s az új feltételekhez igazodott az üzemszervezés is. A termelő egységek mellett, s azok gondjait enyhítve, az idén januárban megszerveződött az úgynevezett 4-es üzem, melynek az anyaggazdálkodás, a nyersáru fogadása s a késztermékek kezelése, kiszállítása a dolga. Azelőtt e feladatokkal valamennyi termelő egység külön-külön foglalkozott. Az idei eredmények bizonyítják, hogy e változtatásra nagy szükség volt Minden átalakult hát, csak a fa maradt a régi. Kiszámíthatatlan, göcsörtös, görbe, túl vékony vagy túlságosan vastag. Azért akad különbség a régmúlt idők és a jelen között a fával kapcsolatban is. Mind több a nyárfa a fenyő mellett. „Látszik ez itt a fogadótéren is — magyarázza az üzem- igazgató. — Most két hónapra szükséges készletünk van itt, mintegy hétezer köbméter rönk. Magam sem akarom elhinni. hogy ez csak ennyi időre elég. Nagyon sok ez a fa. Egy jó nagy erdő szépen elfektetve ...” Nem csekély rugalmasság Tényleg sok a farakás. Némelyik emeletnyi építmény. Szinte eltörpülünk a tövében. A 15 méter magas és vagy 40 méter terpesztésű bakdarunak és kezelőjének nyilván nincs ilyen kisebbségi érzése. A hatalmas berendezés halk zúgással gurul ide-oda a síneken. Osztályozza a fát. Ide kerülnek a vékonyabb, amoda a vastagabb rönkök. A daru tövében motoros fűrésszel szorgoskodik néhány ember. A fatörzsek töve szélesebb a kelleténél. Nekik ezt a fölösleget kell levágni. No és a görbületet kimanipulálni. E borzasztó szó persze nem azt jelenti, hogy a görbe fát kiegyenesítik. Mindössze egyenes darabokra vágják. Nem csekély gond kitalálni, hogv mi készüljön ezekből a rövi- debb darabokból. Lassan búcsúzunk a lenyűgöző fogadótértől és Babicz Páltól, Balogh Ferenctől, akik a hatalmas rönköket görgetik szakadatlanul a szalagra. Ezt a szerkezetet követjük az 1-es vagyis a fűrészüzembe. Minket Varga Imre üzemvezető, az éppen beérkező rönköt Dudás Gerzson gépkezelő fogadja. aki a rönkkocsival tolja a fát a keretfűrészbe. Nagy figyelemmel és hozzáértéssel. A gép másik oldalán már deszkák futnak tova a szalagon egészen a következő gépig, mely darabol, ismét osztályoz. A gépkezelőknek alig egykét másodperc ideje van dönteni arról, hogy a deszka mekkora darabokban folytassa útját. Az üzemigazgató most nem a gépeket nézi. „Rászoktattuk az embereket a füldugó használatára.” — összegzi megfigyeléseit. „Sajnos, még nem mindenkit” — teszi hozzá. A zaj egyébként csaknem fülsiketítő. S az a következő teremben is, melyben Klinyecz József drezeli a nevezetes gépet, a Bon Giovanni. Ez, ha mindent nem is tud, de nagy szorgalommal fűrészel deszkát a legkülönbözőbb méretű rönkökből. Nem lebecsülendő tudomány, hiszen sok a méreten kívüli fa. A keretfűrészt és a „Bondzsi”-t egyébként még megszámlálhatatlan fűrészgép követi. Ez már a szabászműhely. A mezőgazdasági ládákhoz szükséges vékony deszkalapok készülnek itt. „Állandóan változik a mezőgazdasági ládapiac — magyarázza Kiss György. Nem csekély rugalmasságot igényel az alkalmazkodás. Ezért készül itt, meg az összeszerelő műhelyben kész láda mellett ládaelem is. Félkésztermék. Ahogy megrendelik.” Kevesebb a hulladékfa Odahagyjuk a szalagfűrészeket, a szögezőgépeket, s kerülünk egyet a fűrészárutéren, a szép rendbe rakott deszkamáglyák között. Fenyőillatot lenget a szél. A tér végén zúgnak a magyar gyártmányú Sirokkó szárító berendezések. Mellettük jutunk be a 2-es üzembe. Itt készülnek a raklapok és a bútoralkatrészek, az éoítkezéseknél használt zsalutáblák és állvány- oadozatok. Persze előbb itt is fűrészelni kell. A hatalmas, tiszta és főleg pormentes üzemcsarnok leglátványosabb berendezése a svéd gyártmányú rakodó, ap- készítő gépsor. Ez emberi kéz érintése nélkül fabrikál bámulatos gyorsasággal deszkából készterméket. Vág, szögez, emblémát éget, leszedi a kiálló sarkakat, rakományt képez. Az üzemigazgató szemmel láthatóan büszke az okos szerkezetre. Odébb, a fűrészek, görgős szalagok és gyalugépek serege között -az egyik jelentéktelennek tűnő fűrész melleit álldogálunk hosszasabban. Pál Ferenc dolgozik itt. A semmire sem jó hulladékokból készít a bútorgyárakban nasvon keresett léceket. „Dr. Papp Mihály, a NEFAG igazgatnia szokta mondogatni — meséli a nagykőrösi üzemigazgató —. hogy az osztrák faipari üzemekben csak egy aktatáskára való hulladékot találni. Hát mi még nem tartunk itt, de ma már valóban kevesebb a hulladék, mint teanap. s ho'nap még kevesebb lesz...” Az egyik hulladékmentőve], hadár Lajos üzemvezetővel a toldó-ragasztó berendezések mellett találkozunk. Arról van szó, hogy a rövidebb fadarabokból igenis lehet hosszabbat készíteni — mutat egy össze- toldott lécet Kiss György. Nemrégiben mondtam Ladár elvtársnak, hogy oldják meg most már a többi után a zsalutáblák toldását is. Két nap múlva jelentkezett, hogy készen van. Tessék, íme az eredmény. Inkább máshol törik el, mint a toldásnál. Ismét kevesebb a hulladék.” Jöhetnek a szállítók A sürgő-forgó targoncák útját követve jutunk a 2-es üzem szereldéjébe. Kézi tűzőgép kopogása hallatszik. Hasonlít á gépfegyverropogáshoz. Az eredmény azonban jóval békésebb. Heverők kárpitrámája készül itt. A terem végén a betonozok által várt zsalutáblák, no és az állványozók pallóinak rakásai sorakoznak. Jöhetnek a szállítók ... A fa útja véget ért. Farkas Péter Kevesebb vándormadár Javul a munkaerő-gazdálkodás Városunkban a munkaképes korú lakosság foglalkoztatottsága gyakorlatilag teljes. Ezt állapította meg az elmúlt öt évet értékelve a városi pártértekezlet is, s azóta sem változott a helyzet. Mozgásba hozható üzemen kívüli tartalékok ma sincsenek. olyan látszatmunkavállalók, akik inkább odébbállnak, de nem fogják meg a dolog nehezebb végét. Ezt a módszert azonban mind nehezebb követni. Régen elmúlt az az idő, | amikor a vállalatok még a I nyilvánvalóan nem sokat j nyújtó jelentkezőt is alkalmazták, mert valamilyen módon érdekükben állt a létszám növelése. A foglalkoztatási viszonyokat kevéssé ismerők ugyan gyakorta emlegetik munkába állítható csoportként a mun- ^ hatékony munkaerő-gaz- kaviszonnyal nem rendelkező d41kodás keretei között ilyen háziasszonyokat, ám rájuk va- érdek nincs. Kezdenek errerá- lójában nem lehet számítani, ; jönni a vándormadarak is. Ök Túlnyomó többségük ugyanis j azokj akik viselt dolgaik miatt egyáltalán nem elhanyagol- | kénytelenek felkeresni a munható mértékű termelő munkát j kaközvetítőt, pontosabban a végez a kisegítő gazdaságok- ^ v4rosi tanács vb pénzügyi, a ban. Erre a tevékenységükre nemcsak a családnak van szüksége, hanem a társadalomnak is. Sokféle mód Nem tekinthető munkaerőtartaléknak a városból eljárók, az ingázók nem túlságosan népes tábora sem. Ök leginkább helyben kevéssé hasznosítható szakmájuk, vagy a megszokott munkahelyhez való ragaszkodásuk miatt vállalják a mindennapos utazást. Egyébként körülbelül ugyanannyian járnak máshonnan Nagykőrösre dolgozni, mint amennyien a városon kívül keresik kenyerüket. Ezek a tények, de nem kevésbé a munkaerő-gazdálkodást szabályozó rendeletek, arra kényszerítik az üzemeket, hogy a munkaerő-foglalkoztatás hatékonyságát javítsák. Ennek sokféle útja-módja lehetséges. A legáltalánosabban érvényes megoldás azonban az, ha minden munkavállaló becsülettel teszi a dolgát. Nos, ezzel kapcsolatban mindenki tudja, hogy akadnak Piaci jelentés Pénteken élénk piac volt, nagy felhozatallal. Budapesti vásárlók is növelték a zöldség- és gyümölcskeresletet. A baromfipiacon tyúk kevés volt. A szemestermény-piacon a búza literje 5, az árpa és a morzsolt kukorica 4,50 forintért kelt. A gyümölcs- és a zöldségpiacon az oltott meggy 22—28, az apró meggy 14, az őszibarack 12, a sárgabarack 10—12, az arabicska körte 5—8, a nyári alma 4—10, a burgonya 6—6,40, a karfiol 14, az uborka 3—5, a fehér káposzta 2,80—4, a kelkáposzta 6—10, a vöröshagyma 8—10, a zöldbab 9, á paradicsom 8—16, a zöldpaprika 14—22, a szárazbab 27—32, héjas dió 30, a vegyes zöldség csomója 4—8, forint volt. A baromfipiacon a tyúk párja 160—200, a vágócsirke 70— 150, a kacsa 150—170, a napos csirke darabja 8—12, a tyúktojás 1,60—1,70 forintért kelti A halászati szövetkezetnél élőhal nem volt. A csirkecombot 70, a csirkemájat 70, a nyúl- májat 70, a csirkeaprólékot 24 és a csirkefejet 5 forintért mérték. Még mindig munkában Dolgozik a legidősebb mester A napokban meglátogattuk Nagykőrös legidősebb, még mindig dolgozó ácsmesterét: Pozsgai Istvánt, akit már csak néhány hónap választ el a 90 esztendőtől. A mester még 70 évesnek sem néz ki, és még most is rendszeresen vállal munkát. Kisebb-nagyobb javításokat kérve, sok régi munkáltatója felkeresi. A múlt évben még az Arany János Általános Iskola Rákóczi úti új emeletes szárnya tetőszerkezete építésének egyik vezetője volt. Koszorú utcai, szépen berendezett házában most is munkában találtuk. A ház előtti betonteret nagyobbította. A régi inasélet — Az én életemről talán a munka himnuszát lehetne megírni. Életemben mindig dolgoztam. Beteg nem voltam, csak egyszer tört el a karom, amikor az egyik munkatársam vigyázatlansága folytán, leestem a tetőről. A 44 hónapi első világháborús frontszolgálaton és 9 hónapi második világháborús szolgálaton kívül, mindig az iparomat folytattam. — Apám kőművesmester volt, a nagyapám is házakat I csinált, s mindig azt mondta, hogy a kőművesé és az ácsé a legszebb szakma, mert azok építik a falut és a várost. Bársony Sándor jó nevű körösi mesternél voltam inas, akinek szobrász, kőfaragó, kőműves és ács képesítése volt. Ez a sokféle tanulási lehetőség elfeledtette velem az akkori inasélet minden nehézségét. Pedig bizony, még a vasárnapunk sem volt szabad. Az akkori inasiskolában vasárnap tartották a rajzórákat. Az építőszakmákról — Inaséveim után 3 évig Pesten dolgoztam. Majd letöltve a katonai szolgálatot, 1919- ben önállósítottam magam, s Nagykőrösön több szép családi házat építettünk. A felszabadulást követően nagyobb vállalati munkákba kapcsolódtam. Részt vettem a helybeli külső laktanya, a kecskeméti OTI-székház, vagyis a rendelő- intézet, a ceglédi vasgyár, a kiskunhalasi kaszárnva építésében, s többek között a kazincbarcikai gyárépítéseken is dolgoztam. Letettem a technikai vizsgát, s a kiváló dolgozó kitüntetés után. 1955-ben megkaptam a sztahanovista jelvényt, maid egy elismerő oklevelet építési munkáimért. A beszélgetés során megkérdeztük Pozsgai Istvánt a mostani építkezésekről, és az építőszakmák helyzetéről. — Az építkezések fejlődése állandó lendületben van, de a felszabadulás óta kialakult építési lehetőségekhez képest szerintem kevés az építő szakember — mondta. — Majdnem olyan a helyzet, mint a 18. század végén és a 19. század elején volt, amikor kialakultak a gazdasági lehetőségek, a nemesi kúriák és családi házak építéséhez, de nem volt elég helybeli képzett szakember. Ezért akkor, ahogy én tudom, a vármegye parancsot adott a városnak: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy főleg a több gyermekes családok, adjanak gyermeket kőműves- és ácsmesterségre. Fél tucat ácsceruza — Mi o titka hosszú és eredményes életének? — A folytonos munka — mondotta. — A búcsúzásnál megmutatott egy fél tucat vastag ácsceruzát, és azzal fejezte be a beszélgetést: — Szeretném még ezeket a ceruzákat elhasználni. Kopa László terv- és munkaügyi osztályát. Sorsukat, vándorlásukat tehát pontosan ismerjük. Adataik arról tudósítanak, hogy tavaly az első félévben közülük 22 százalékkal többen fordultak meg az irodában, mint az idén. Ügy tűnik, hogy a gazdasági élet szabályozóinak változása a munkaerővándorlás tekintetében is kedvező hatású. Egyébként érdemes tudni, hogy a gyakrabban munkahelyet változtatóknak 90 százaléka szakképzetlen. Nyilvánvaló, hogy gyakori helykeresésükhöz ez is hozzájárul. Tízszer felmondott A munkaerő-fluktuáció, néhány kivételes esettől eltekintve nem okoz megoldhatatlan gondokat a város üzemeiben. A vándormadarak sincsenek sokan. Az idén alig másfél száz munkavállaló volt kénytelen a jogszabályok szerint felkeresni a munkaközvetítőt. Ám ez a kényszer nemcsak a gyakran munkahelyet változtatókra vonatkozik. Következésképpen ez utóbbiak kevesebben vannak. Nézzünk néhány példát a munkaerő-fluktuáció mértékére Vonatkozóan. Az elmúlt negyedévben a két termelő- szövetkezetben a ki- és a belépők aránya alig haladta meg a három százalékot az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva. Az áfésznál ugyanez az arány 7, a konzervgyárban 4 —5, az építőipari szövetkezetnél 5, az Irodagéptechnika Vállalatnál 1—3, a Gépjavító- és Faipari Szövetkezetnél 1—3, a TRAKIS szövetkezetnél 2—3 százalék körül mozgott. Érdekesség, hogy a ki- és a belépők száma ebben az elmúlt negyedévben sok munkahelyen közel azonos volt. Még figyelemre méltóbb, hogy ahol a kilépők száma lényegesen meghaladta az újonnan munkába állókét, nem feltétlenül beszélnek most keletkezett munkaerőhiányról. Munkaügyi kimutatásokban ezek az üzemek nem jelzik, hogy a hiányt kívülről kellene pótolni. Nyilvánvaló, hogy a gyárkapun belüli tartalékot kívánjak mozgósítani, hiszen ez a gazdaságosabb megoldás. Mindezek után felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e munkát kapni Nagykőrösön? Nos. annak ellenére, hogy a létszám növelése sehol sem cél, s vannak belső tartalékok is. sok helyen várnak munkásokra. Kivétel nélkül mindenütt a már hiányzó szorgos munkáskezek indokolt pótlására. Megbízhatatlan munkavállalókra azonban egyetlen munkahelynek sincs szüksége. Még a nagyon szorult helyzetben lévő üzem sem fanyalodik arra, hogy azt, aki már tízszer felmondott, tizenegyedszer is felvegye dolgozni. Ennél mindenütt akad jobb megoldás. Megfontoltság A lényeg az, hogy nincs kényszerhelyzet. Aki meg akar válni munkahelyétől, kaphat munkát máshol. Nem lesz munkanélküli. Esetenként szükségfis van bizonyos mértékű egészséges fluktuációra. Mindenesetre az adatok azt mutatják, hogy a munkáltatók igyekeznek mind okosabban foglalkoztatni dolgozóikat és a jelentkezőket, s azt is. hogy ugyanez a megfontoltság kezdi jellemezni az eddig gyakran meggondolatlan munkavállalókat is. F. P. Főorvosi kinevezés A vezető orvosok kinevezése a jogszabályok szerint négy évre szól. Az egyesített kórház és rendelőintézet kórházi belgyógyászati osztálya vezető főorvosának, dr. Kósa Ferencnek a megbízatása az év végén jár le. Ezzel kapcsolatban a városi tanács végrehajtó bizottsága a napokban, a rendeletek szerint meghatározott időpontban, dr, Kósa Ferenc osztályvezető főorvosi megbízatását további négy évre meghosszabbította. Meggyszüret gépekkel A nagykőrösi Arany János Termelőszövetkezet gyümölcsösében folyik a meggyszüret. Miután nem volt elegendő kézi szedő, a rázógépeket is munkába állították. A termelőszövetkezet eddig 15 vagon meggyet adott el. Szünet a könyvtárban A városi könyvtár értesíti olvasóit, hogy a gyermek- könyvtárban augusztus 4-től 16-ig, a felnőtt könyvtárban pedig augusztus 18-tól augusztus 31-ig a kölcsönzés szünetel. Moziműsor Az áruló balegyenes: Szovjet bűnügyi film. Előadás kezdete: 4 óra. A férfi, aki szerette a nőket: Színes, szinkronizált francia filmvígjáték. (16 éven felülieknek!) Előadás kezdete: 6 és 8 óra. Vasárnap vásár Július 17-én vasárnap, Nagykőrösön országos állat- és kirakodóvásár lesz. T ' "———............... . - — r*«.\ 11133—270» (NavyttöiCm Hírlap)