Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-26 / 174. szám

1980. JÜLIUS 26., SZOMBAT A nyár társadalmi munkásai A háttérben álltak névtelenül Holnap, vasárnap este, ün­nepélyes keretek között befe­jeződik az idei Szentendrei Nyár. Átadják majd a Szent­endrei Nyár 1980 emlékérme­ket, az élet pedig visszatér a megszokott, a hétköznapi ke­rékvágásba. Nem látványosan Ejtsünk most szót azokról, akik a háttérben névtelenül, látványos tettek nélkül, már jóval a rendezvénysorozat megkezdése előtt munkához látnak, majd dolgoznak folya­matosan azért, hogy a Szent­endrei Nyár minden eszten­dőben emlékezetes maradjon. Szóljunk most róluk, s áldo­zatkész munkájukról. Az ál­dozatkész szót szándékkal használom, mert ilyen rendez­vénysorozatot évente létrehoz­ni, csak széles körű társadal­mi összefogással lehet. S eb­ben itt soha sincs hiány. Ennek az összefogásnak a motorja a Hazafias Népfront városi, illetve területi bizott­ságai. A népfront tisztségvise­lői, aktivistái az előkészítéstől a befejezésig tevékenyen, a munka oroszlánrészét vállalva dolgoztak a sikerért. A város valamennyi közmű­velődési intézménye, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Dunatours, a városi tanács Jókor jött Legyünk őszinték: az építkezés magánerőből nem is olyan könnyű dolog. Aki megpróbálta már, nagyon jól tudja. Nemcsak az anya­giak miatt. Gyakran nehe­zíti még mindig a helyze­tet egy sereg hivatalos for­maság. összeszámlálni se lehet hirtelenjében, hány­féle kérvényt, folyamod­ványt kell az első kapavá­gásig benyújtani, mi min­denféle engedélyt beszerez­ni, melyik hivatalba hány­szor járni. És ez még csupán a kez­det. Ezt a bizonyos kezdetet megkönnyítendő határozta el a városi tanács, hogy még többet segít az építke­zőknek: tájékoztató füze- tecskét ad ki az ügyintézés módjáról, az építési enge­délyek beszerzésének felté­teleiről, a kölcsönkérelmek és egyebek benyújtásának mikéntjéről. S hogy a tanács ne ma­radjon egyedül, az Orszá­gos Takarékvénztár helyi fiókja vállalta, felkutat megfelelő mennyiségű és minőségű (!) típustervet, a gyűjteményt ügyfeleinek rendelkezésére bocsátja, a fióknál bárki megtekinthe­ti, s válogathat belőle. Jókor jött segítség. Élni kell vele! illetékes osztályai, a városbar élő és alkotó művészek álta megalakított operatív bizott­ság ugyancsak kivette részé' a munkából. Még nem elég Az elmúlt esztendőkben sol jogos kritika hangzott el, ki­fogásolva: nem fogadóképes s város. Igen, a vendéglátásról volt szó. Ha valaki összeha­sonlítja mondjuk a két évvel ezelőtti helyzetet a maival annak örvendetes fejlődési kell észrevennie. Ezt a fejlő­dést talán legszembetűnőbben a húsz különféle étterem, eszpresszó, cukrászda, söröző, kisvendéglő és bisztró repre­zentálja. Ezzel természetesen korántsem akarjuk azt állíta­ni, hogy ez elég, de azt igenis valljuk: a város és vezetői so­kat tettek azért, hogy Szent­endre fogadóképes legyen. Ezt a tényt elhallgatni — öreg hi­ba lenne. De nem mehetünk el szó nélkül az Idegenforgalmi Hi­vatali életrevaló kezdeménye­zése mellett sem. A diákok az iskolában, a honismereti moz­galmon belül megismerkedtek városuk múltjával, jelenével, történelmével, s művészi érté­keivel. Ez a tudás — úgy tűn­het — holt tőke. Nos, ezt a szellemi tökét hasznosította az Idegenforgalmi Hivatal úgy, hogy a gimnázium tanulóiból idegenvezetői gárdát szerve­zett. A sikerért Csak elismeréssel lehet szól­ni arról a segítségről, melyet Demokrácia a gyakorlatban Negyvenhárom lakás sorsa A demokráciáról lehet sokat írni, beszélni; s lehet a de­mokráciáit gyakorolni. A jo­gokkal élni, a kötelességeket teljesíteni, s mindig figyelni a közösség általános érdekeire. Ilyen gondolatok jutottak eszembe a városi tanács vég­rehajtó bizottságának ülésén. Az előterjesztett anyagok — vaskos inaitköteg •— a város­nak, s lakóinak mindennapi életével foglalkoztak, közülük egyet, a legfontosabbat eme­lem ki: a végrehajtó bizottság tagjai ezen az ülésen döntöt­tek (s milyen körültekintő mérlegelés után) negyvenhá­rom OTP-lakás vevőkijelölési névjegyzékéről. A végrehajtó bizottság meg­hallgatta a lakásügyi társadal­mi bizottság jelentését, mely szerint az OTP Pest megyei Igazgatóságával kötött megállapodás alapján a laká­soknak csaknem háromnegye­dére a vb választhatja ki a vevőt. A névjegyzéktterveze- tet a városi tanács hirdető- tábláján közszemlére kifüg­Eseményekben gazdag év Ünnepi közgyűlés gesztették, május 30-tól június 30-ig bárki megtekinthette, aki érdekelt volt az ügyben. Ezen idő alatt hat észrevétel érkezett. Nos, az észrevételek, s az azt kiegészítő jelentés alapján kellett dönteni a vég­leges névjegyzékről. A döntés helyes, megalapo­zott volt, mert messzemenően figyelembe vette az 1976. évi 4. számú tanácsrendelet 3. paragrafusát, mely szerint a lakások 70 százalékát fizikai és a termelést közvetlenül irá­nyító munkakörben dolgozó jogosultak között kell kioszta­ni. A többi otthon is a legrá- szorultabbaknak, köztük fiatal házasoknak jutott. A végleges vevőkijelötési névjegyzéket a városi tanács hirdetőtáblájára augusztus 1-én függesztik ki. SZENTENDREI KSCírian A PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA A magasban A kenyér nyomában Okos átszervezés Az elmúlt időben sok szó érte a ház elejét. Jogosan? Jog­talanul? Soíí panasz volt a sütőipari munkára: nem jó a kenyér minősége, akadozik, pontatlan a szállítás ... Az Észak-Pest megyei Sütő­ipari Vállalat 101-es üzeme, Szentendréin. Hollósi Géza üzemvezető, Győri Vilmos üzemcsoport-vezető és Fülöp Bertalan üzemvezető a be­szélgető partnereink. Ők a sü­tőipart, Matuschek Gyuláné, a járási hivatal kereskedelmi ta­nácsosa a fogyasztókat képvi­seli. A 101-es üzem éjjel-nappal, két műszakban dolgozik. Az éjszakai műszak esté 19 órá­tól reggel 5 óráig tart. A ti­zenhat munkás feladata 68— 70 ezer darab péksütemény, zsemle, kifli, zsemleveknd, ci­pó, vajas kifli, mákos rigó, óriás kifli elkészítése. A nappali műszak reggel öt­kor indul, s délután három-négy óráig tart, közben megsül 30 mázsa 2 kilós ke­nyér és 20—25 mázsa burgo­nyáskenyér. Persze nem elég megsütni, el is kell szállítani. Ez is az üzem dolga, összesen kilenc gépkocsival. Ezen a gépkocsiparkon kívül van még egy tartalék autójuk is. Nos, akkor hol a hiba? Sok van. Közülük a legfon­tosabb, hogy az üzemnek egyetlen, úgynevezett PTC ke­mencéje van csak, s bár azt száz százalékig kihasználják, nem nagyon jutnak előbbre, mért közben az igények ál­landóan növekednek. A má­sik: az üzemnek nem volt gépkocsiszerelője, s ha az egyik autó meghibásodott, Vácról kellett szerelőt, al­katrészt kérni. A harmadik, örökzöld indok — a munkaerőhiány. Hogyan lehet ezeken segíteni? Ésszerű szervezéssel, a bel­ső tartalékok feltárásával. Két évvel ezelőtt építettek két ikerkazánt. Folyamatosan mindig csak az egyik műkö­dik, ha azzal történik valami, ott a másik. Három hete van már az üzemnek saját autó­szerelője. A javításokat azon­nal, s a helyszínen tudják el­végezni. Július 20-án pedig beindították a vasárnapi műszakot, csak a nyári szezonra, hogy hétfőn is legyen mindig friss kenyér. Az üzem tehát sokat tett az ellátás javításáért, de még így sem tudnak minden igényt kielégíteni. A megoldást csak az új kenyérgyár jelenti majd! A fogyasztók igényeit a boltvezetők közvetítik az üzemnek. Az ő feladatuk ren­deléseiket 48 órával korábban leadni, ám ez sokszor nem történik meg. Az üzem mindig képez bizonyos tartalékot, ki­elégíti a pótrendeléseket is ... Ennyit tudtunk meg az üzemben. Mi a helyzet a bol­tokban ? Pomáz; a 413-as és a 111-es bolt. Az üzletvezetők vélemé­nye szerint a sütőipar munká­ja június közepétől kezdve folyamatosan javul. A szállítással sincs baj, s a rendelt mennyiséget mindig megkapják. Budakalászt a Nyugat-Pest megyei Sütőipari Vállalat vö­rösvári üzemegysége látja el kenyérrel, pékáruval. Itt is elégedettek az üzletvezetők. Ügy tűnt, hogy a vörösvári kenyér ízre, formára jobb. mint a szentendrei. Azonkívül mákoskalácsot is készítenek, amit itt nagyon kedvelnek, s keresnek a fogyasztók. Akár versenyezhetne is a két üzem egymással. A ver­seny díja: a vásárlók elége­dettsége ! Telefonvezetékek felújítását kezdték meg Szentendrén. A régi csupasz huzalokat mű­anyag burkolatúra cserélik. Ennek eredményeként viharos időben is üzembiztosak ma­radnak a város telefonjai Bencze Lilla kiállítása A szentendrei Pest megyei Művelődési Központ és Könyv­tár látogatói augusztus 10-ig érdekes tárlat alkotásaival ta­lálkozhatnak. Bencze Lilla fes­tőművész, Szőnyi István egy­kori tanítványa tűzzománc ké­peit mutatja be. A művésznő, ahogyan a katalógus szövegé­ben áll, „tudatosan vállalja műfaja hagyományait: tűzzo­mánc képei azonban ennek a hagyománynak nemcsak elfo­gadását, hanem megújulását is \ mutatják”. A kiállítást — amelynek képeit a mesterség­beli felkészültség, az áhítat és komolyság, de az olykor-oly­kor felbukkanó irónia is jel­lemzi — szombaton délután öt órakor Kovács Éva művé­szettörténész nyitja meg. Örök kötődés a szülőföldhöz NEM A MÜLTAT visszatük­röző regényről, sem a múlt egyik hősi epizódját ábrázoló festményről, vagy szoborról van szó, hanem egy gyűjte­ményről. . Régi és különféle háztartási és használati tár­gyak, szerszámok, régi ruhák és fotók, textíliák. És mind­ezek a tárgyak hozzáértéssel és ízléssel két szobában elren­dezve. Antos Károlyné, nyugdíjas pedagógus, dunabogdányi la­kos, tizenöt éve foglalkozik a gyűjtéssel. Mi adja az indí­tékot ahhoz, hogy valakiből gyűjtő legyen? Hogyan fog hozzá? És miért? — Az én esetem világos, ha úgy tetszik: törvényszerű — válaszol Antos Károlyné. — Pedagógus vagyok, s valami­kor régen volt egy tantárgy, amit akkor környezetismeret­nek neveztek ... Ahogy követ­keztek az órák, egyik a má­sik után — a gyerekek el­Bontják a Teátrum nézőterét Köztudott, hogy Szentend­re Barátainak Köre a múlt esztendőben új elnökséget vá­lasztott. A majdnem egyéves munkáról, július 23-án, ünne­pi közgyűlésen számolt be a tagságnak Szakonyi Károly író, a baráti kör elnöke, és Zaszlavik Jenő, a kör titkára. Az elhangzott beszámolók­ból kiderült, hogy az elnökség gazdag, s változatos progra­mokról gondoskodott, s közü­lük nem egy messze túlmuta­tott a város határain is. A ba­ráti kör egy-egv rendezvényén részt vett dr. Kornidesz Mi­hály. az MSZMP KB osztály- vezetője. dr. Csicsay Iván, a Pest megvei Tanács elnökhe­lyettese, Vujicsics D. Sztoián, a Szerb Egyházművészeti Mú­zeum igazgatója, Békés András rendező, Malonyai Dezső szín­házigazgató, Osmo Tapani Väi- nolä. Finnország budapesti nagykövete, dr. Gombár End­re egyetemi tanár, műfordító, dr. Erdélyi István, az .MTA Régészeti Intézetének, dr. Sop­roni Sándor, a Magyar Nem­zeti Múzeumnak és Tóth An­tal, a Nemzeti Galériának kép­viseletében. A baráti kör tagjai elláto­gattak Szentendre testvérváro­sába, Kőszegre, s számos olyan találkozót rendeztek (finn ba­ráti est, kamarazenei est, ku­tatások Szentendre múltjá­ból), amelyek tartalmukban gazdag, s nem felejthető él­ményt adtak. aáf” * "W* y ‘ * , « , x Ezen a nyáron is sikeresen bontják a Teátrum nézőterét. zárták a Szentendrei Nyár műsorsorozatát. Képünkön: kezdték behozni az iskolába a régi tárgyakat, korsókat, szer­számokat, amiket otthon ta­láltak. Eleinte ezek csak il­lusztrációk voltak a tanultak­hoz, később... KÉSŐBB KIALAKULT va­lami, amit úgy is nevezhe­tünk: kötődés a szülőföldhöz. — A gyerekek mind több ré­gi tárgyat hoztak, én meg szé­pen sorjában beraktam azo­kat a szekrénybe. Aztán kevés lett az egy szekrény, s hama­rosan megtelt a másik is... Megtelt a másik is, és akkor a két szekrényben rendet kel­lett csinálni. Tehát: megvizs­gálni, melyik darab az, amire még szükség lehet az illusztrá­cióhoz ... — És akkor — megdöbben­tem. Egy egész polcra való tár­gyat úgy tudtam egymás mel­lé rakni, ahogy az régen édes­anyám konyhájában volt. Na, látja, akkor váltam tudatos gyűjtővé. Tudatos gyűjtővé, olyanná, aki már tervszerűen, tematikuson keresi a régi, a múltat idéző tárgyakat... FEJLŐDÖTT A VILÁG, a falu élete is. Először simán ment minden. Az emberek fel­számolták a régi lakást, szí­vesen váltak meg a sulykolófá­tól a mosógép kedvéért. Szíve­sen szabadultak az ócskaíd- goktól. Ma a község tulajdona, két teremnek is beillő szobában, a német nemzetiségi gyűjte­mény, amelynek híre régen túljutott már a járás határán. Az oldalt írta: Karácsonyi István Fotó: Veress Jenő V a városi üzemek, gyárak, vál­lalatok, intézmények és szö­vetkezetek nyújtottak a za­vartalan, zökkenőmentes lebo­nyolításért. A sikerért. De szólni kell a névtelen katonákról is, akik a tisztasá­gért, a rendért dolgoztak. A Városgazdálkodási Vállalat és a technikai részleg, a rendőr­ség minden egyes dolgozója hivatalos munkáján felül vál­lalt részt a feladatokból, akár a közbiztonságról, akár a vá­ros szépítéséről volt szó. Szándékosan hagytam utol­jára — hogy hangsúlyt kap­jon — Szentendre Barátainak Körét, s tevékenységüket. Az ő munkájuk meghatározó. Egy mondatban így lehet össze­foglalni: féltik a várost attól, j hogy patinája megkopjék. A város múltja, jelene, történél - I me és művészi értékei panan- i csolóan követelik ennek a helyes szemléletnek a meg­tartását. Jövőre még jobban Ha ) számvetést készítenék az idei Szentendrei Nyárról, sok dicsérő szót, de kritikai megjegyzést is kellene monda­nom. A szervezést, a rendezést dicsérni kell, de ugyanez nem vonatkozna a rendezvénysoro­zat összes produkciójára.. Na­punk mindezekről bőségesen beszámolt, most csak ennyit: a kritikai megjegyzések nem találtak süket fülekre, s jövő- 1 re még jobban vigyáznak majd arra az illetékesek, hogy a városhoz nem méltó pro­dukciók ne kapjanak helyet egy koncepciózus rendezvény­sorozatban.

Next

/
Thumbnails
Contents