Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-22 / 170. szám

1980. JÜLIUS 22., KEDD 'é/pr V K/imav SZÁZMAjJDMBATTAI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Beköltözés július 21—26. Rekordot döntenek A városi pártbizottság előtt Fejlődésünk első alapkérdése A tízemeletes vagy ötszintes épületek árnyékában, a pane­leket beemelő' toronydaruk szomszédságában az első gon­dolata az embernek: újabb otthonokkal gyara­podik a város. Csak nem eléggel. Hiszen minden erőfeszítés ellenére nap mint nap a gyarapodás gondjaival kell szembenézniük a város vezetőinek. Csak egy példa erre: Százhalombattán ma is 840 jogos lakásigénylőt tart nyilván a tanács igazga­tási osztálya. Pedig épülnek a lakások, az ötödik ötéves tervben összesen 1450. Az idén az év első felében hetven munkáslakást vehettek birtok­ba tulajdonosaik. S még eb­ben az évben összesen 256 munkáslakás, s 79 célcsoportos beruházásból finanszírozott készül el. Rekordot döntenek a kivite­lezők — teszi hozzá a tényék­hez dr. Szegedi Sándor, az igazgatási osztály vezetője. — Kivitelezőink, a 26-os Állami Építőipari Vállalat s a Budai Járási Építőipari Szövetkezet a korábbi években kétszázhet­ven lakásnál többel nem tu­dott elkészülni. Ez volt az egy­éves produktumuk. S most, 1980-ban először 334 új ott­honba költözhetnek be a tulaj­donosok. a bérlők. — Ebből a , háromszázhar- mincnégy lakásból újabb 98-at foglalhatnak el a családok jú­lius 21-e és 26-a között. A Déli lakótelepen tízszintes épület 60 lakásába költözhetnek. Itt negyven darab 54 négyzetmé­teres, kétszobás, s húsz egy plusz két félszobás, 58,5 négy­zetméteres van. Szőnyegpadlós lakások, a tapéta lemosható, távfűtés, melegvíz-szolgál­tatás, Hamarosan újból kézhez kapjuk a munkabérünket tar­talmazó borítékot. Hol lapo­sabb, hol meg vastagabb ez a boríték, attól függően, mennyit tettünk le a közös asztalra. A három- és négy-, vagy ennél több gyermekes, s az egyedülálló, két gyermeket nevelő szülők borítékja azon­ban a megszokottnál vasta­gabb lesz. Most először kapják meg a társadalmi gondoskodás jegyében á július elsejétől gyerekenként felemelt családi pótlékot. Többre futja — öt év alatt négy fiam Született. A legkisebb tizen­kettő. a legnagyobb meg ti­zenhét éves Szóval hatan ülünk le az asztalhoz. Nagyon be kell osztani a pénzt! Két méter magas a nagyobbik fiam, s vacsorára bedolgoz egy kiló kenyeret. S cipőt sem könnyű olcsón venni neki. nagy lábon, negyvenhatoson él — magyarázza Kiss Józsefné bérelszámoió a DHV-ban. — Nem szégyellem bevallani, én bizony már beszámítottam, be­építettem a családi költségve­tésbe azt a hatszáz forintot, amit pluszban kapunk. Elhi­heti. mennyire örültem neki, hogy ismét gondoltak ránk. Jó érzés, hogy megértik, ész­reveszik, nem könnyű kama­szodé gyerekeket nevelni. Ez az állami gondoskodás. De itt, hogy a komfortról is szóljunk. Pannónia lakótelepen két öt­szintes épület 38 lakását fog­lalhatják el. Itt egy plusz két félszobásak az otthonok, 56,5 négyzetméter az alapterület'. Több lakás, több beköltöző. S tegyük hozzá, a várakozási idő három év. Nagy idő ez annak, akinek nincs lakása, s albérletben húzza meg magát családjával. De az ország más városaiban, településein össze­hasonlíthatatlanul nagyobb az az idő, ami az igény benyúj­tása s a lakás elfoglalása kö­zött eltelik! Olykor hat-nyolc év. S csak óvatosan becsültük. Tény azonban, hogy a három- vagy több gyer­mekes családoknak két éven belül lakást adnak Battán. Az utób­bi öt évben mintegy tizen­nyolcán kaptak — anyagi helyzetüktől függően — taná­csi bérlakást, vagy munkásla­kást. A DKV ebben a terv­időszakban 230, a DHV 100, míg a kisebb cégek, beruházók — Kőolajipari Gépgyár, 26-as ÁÉV, ÁFOR — újabb 150-re tartott igényt. S ezek jó részét megkapta, megkapja. Rekordot dönt az építőipar, a kivitelező Battán. Csak egy szépséghibája van ennek az elismerésre méltó eredmény­nek — ahogy az igazgatási osztály vezetője is mondja —, nem elég ütemesek az átadá­sok. — Ahogy közeledik az év vége, jön a hajrá. A kiutaláso­kat még csak valahogy győz­nék, de az OTP-vel megkö­tendő szerződéseknél ez a haj­rá sokszor okoz fennakadást Bizony, ezt a szépséghibát kellene már csak eltüntetni... az erőmű kapuján belül sem hagynak bennünket magunk­ra. Kilencszáz, ezer forintot minden évben kapunk az is­kola kezdése előtt, meg kará­csonykor. A férjem is, meg én is. Mert mind a ketten szak- szervezeti tagok vagyunk, itt dolgozunk. Az ilyen rendkívü­li segélyek nélkül nyolcezer fo­rint jön össze, hát ezt osztjuk, szorozzuk. De jövőre már a nagy fiam mint villanyszere­lő, s négyes tanuló, ugyancsak kap egy kis pénzt. Most a 350 forintos ösztöndíja elmegy az utazásra. Puskás Imre, a turbinakar­bantartási osztály csoportve­zető lakatosa bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Az a jó az ilyen segé­lyekben, ha nem kell kérni. Nálunk is négy gyerek van otthon. Most mint bedolgozó nem is igen keres a feleségem. De kérni én bizony restellnék. Döntse el azt a bizalmi, a szakszervezet szociálpolitikai bizottsága, rászorulok-e arra a segélyre. S én a döntésükbe belenyugszom. Igazán nem mondhatok egy rossz szót a helyi tanácsra sem. Sok a gye­rek nálunk, hát kaptunk egy kis földet bérbe. Évi száz fo­rintért. Azon megtermelem a zöldséget, ami a konyhára kell. Ez is gondoskodás, segítség. — Nálunk a két nagyobbik iskolás, az ikerpár meg négy­éves. Kaptam a vállalattól A városi pártbizottság leg­utóbb július 17-én — Balázs Cézáné első titkár vezetésé­vel — tartott ülést. A testület előtt több, lényeges kérdés szerepelt, így az a tájékoztató, mely az MSZMP Központi Bi­zottsága június 24-i üléséről adott áttekintést. Majd Róto- si Ernő, a Dunai Kőolajipari Vállalat vezérigazgatója adott számot a termékszerkezet fej­lesztéséről, az exporttevékeny­ségről — az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i határozatának végrehajtásá­ról. Ezt követően a pártbizott­ság saját, második félévre szóló munkatervét határozta meg. A követelmény ismert A termékszerkezet fejleszté­se. exporttevékenység —ahogy a népgazdaság, úgy nem utol­sósorban a DKV munkájában is döntő jelentőségű. Címsza­vak, de gazdasági életünk, to­vábbi fejlődésünk alapkérdé­seként határozta meg az 1977. október 20-i határozat. Ponto­san megjelölve a népgazdaság minden területén a fejlődés le­hetséges útjait. Ismert tény, hogy az alapvető energiahor­dozókból, az alapanyagokból óvodai helyet. Most meg la­káscserét, mert kinőttük a kétszobást. Hót ezért mondom, nekem aztán panaszra nincs okom. A pénz, amit az állam ad? Hát bizony jól jött, jól jön. Havi hatszáz plusz, akár­hogy is számolom, évi hét da­rab ezres. Kétszer is meghall­gattuk a rádióban, a tévében ezt a jó hírt Van, ahol a sok pénz is kevés. Én azonban azt vallom: kevesebből is lehet, megszorításokkal, becsületes embereket nevelni. S mi ott­hon nem is akarunk ennél többet. Ezzel tartozunk önma­gunknak, s ennek a társada­lomnak ... Meghallgattuk — A családi örömet nem le­het ezer vagy ötezer forintok­ban mérni — mondja a ma­ga csendes módján Biiics Já­nos, a számítástechnika kar­bantartó technikusa. Három gyereket nevel. De hogy le­het hogy a legnagyobb tizen­három éves, ő meg nincs még harminc? — fordulok hozzá a kissé tapintatlannak tűnő kér­déssel. — A feleségem édesanyja meghalt. S a kishuga árván maradt. Hát hol lenne helye, ha nem nálunk? Megszoktuk mi a nagy családot. A felesé- gemék tizen vannak, mi meg öten testvérek. Ahol két gye­rek elfér, ott a harmadiknak is jut hely. ötünkre havi ki­behozatalra szorulunk. Termé- [ szetes, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy az állam- | háztartás mérlegét javítván — gyártott termékeink legna­gyobb hányadát exportáljuk. Ehhez azonban nem kevesebb­re volt és van szükség, mint­hogy a műszaki színvonalat emeljük, a meglévő kapacitá­sokat ésszerűen Ifihasználjuk. Csak így juthatunk el oda, hogy termékeink minősége egyaránt megfeleljen a belföl­di, a szocialista, s a tőkés piac igényeinek. Dupla élettartam Éppen ezért nem öncélú ele­mezni, értékelni, a DKV mi­ként tudott ezeknek a követel-, ményeknek megfelelni? Nemcsak a hosszú távú ter­veik összeállításánál érvénye­sítették a Központi Bizottság határozatát, hanem az elkép­zeléseket — melyek a valóra- váltást szolgálták — az üzemi demokrácia fórumain — bri- gádértekez'let, termelési ta­nácskozás, műszaki konferen­cia — is megvitatták. Az ész­revételek, a javaslatok az ak­tuális termelési, fejlesztési és szervezési intézkedésekbe épül­tek be. S eredményt adtak a lencezer jön össze, megélünk belőle. A gyerekek nőnek, mint eső után a gomba. Csak kapkodom a fejem: már me­gint új cipő kell? Persze, ha olyankor is új cipő kerül a ház­ba, amikor a réginek csak az orránál horzsolódott le a fes­ték. Nem is állom meg szó nélkül. Másodállást vállaltam, csak azért, hogy egy kis ko­csit vegyünk, amivel kirándu­lásra, országjárásra mehetünk mi öten. Nem éhezünk, arról szó sincs. Hisz hallotta. De ez a hatszáz forint hozzásegít ah­hoz, hogy több gyümölcs, zöld­ség kerüljön az asztalra. Fő­leg gyümölcs, ami elég drá­ga... Holnap is el kél... — No, meg ahhoz is, hogy a mi gyerekeink se öltözzenek rosszabbul, mint az egykék — szól közbe Puskás Imre. — Nem a divat vadhajtásaira, a pénzpocsékolásra, az erőn fe­lüli puccra gondolok. Nem. De ne látszódjon meg a gyereke­men, hogy otthon rajta kívül még három nyűvi a cipőt, szaggatja a ruhát... A DHV-ban a részesedési alapból évente egymillió fo­rintot vesznek el a jóléti alap­ra. — A részesedésből — hangsúlyozza Kékesi István, a vállalat szakszervezeti bizott­ságának titkára. — S az em­berek nem morognak. Hiszen a saját óvodára, az óvodai helyekre, a bölcsődére, meg­értik, áldozni kell. Éppúgy, mint a balatonkenesei üdülőre — melynek fényképeit velem együtt nézték, büszkén muto­gatták beszélgető partnereim is. Mert a nagycsaládosok két. évente eljutnak az üdülőbe. tervek végrehajtásában, a gaz­dálkodásban. A könnyűbenzin-izomeráló üzemet 1978. II. félévében ad­ták át rendeltetésének. Hasz­na? Hazánkban a megnöveke­dett motorbenzin-fogyasztást maradéktalanul kielégítették, kielégítik, ugyanakkor a tőkés piacokon reformált — átalakí­tott — benzint is értékesíte­nek. Fejlesztették a kenőolaj- gyártást. Az általuk előállított MDC jelű Diesel-motorolajok használhatóságának, magya­rán szólva élettartamának ideje kétszerese a korábbiénak. S az sem lebecsülendő, nem kis ha­szon: a Diesel-motorolaj fel- használása megközelítőleg a fe­lére csökkent. Tavaly novemberben láttak hozzá az oldószeres paraffin­mentesítő üzemek produktu­mának intenzívebbé tételéhez. A kapacitást növelő egységek beépítésével az idén, a negye­dik negyedben készülnek el. Az úgynevezett kenőolajblokk másik, szűk keresztmetszetét jelentő, oldószeres kenőolajfi­nomító üzemben- ugyancsak a kapacitás bővítéséhez fognak hozzá az év utolsó felében. Ezt követően, 1981-től számítanak arra, hogy az exportálható mi­nőségű bázisolajok mennyisé­gét mintegy 15—20 ezer ton­nával gyarapíthatják. A saját mérleget is A termékszerkezet átalakítá­sát, a mennyiségi növekedést szolgálta a bitumengyártó üzem korszerűsítése is. A B- reaktor termelőképessége — az alkalmazott intézkedések nyo­mán — hozzávetőleg 30—40 százalékkal nőtt. A DKV a termékszerkezet átalakítására, s az exporttevé­kenység fejlesztésére tett in­tézkedéseivel nemcsak a nép­gazdaság céljait szolgálta — hanem saját, vállalati gazda­sági mérlegét is javította. A soron következő, hatodik öt­éves tervben megközelítőleg 150—200 ezer tonna összmeny^ r.yiségben szeretnék gyarapí­tani exportképes termékeik választékát. Az új beruházások, az inten- zivitásnövelés — s feldolgo­zandó kőolaj mennyiségének emelése nélkül! — a korábbi évekhez viszonyítva jóval több, exportra alkalmas terméket ad. S ez a munka nem egyfaj­ta termékcsoportra terjed ki, hanem az aromás termékeken át a különféle kenőolajokra, paraffinokra, mikroparaffi- nokra, cezerinekre, bitume­nekre. A termékféleségek gya­rapítása, új termékek gyártá­sa — egyértelműen szolgálja a közös kassza, az államháztar­tás mérlegének javítását is. S akik erre képesek — bizonyít­ják alkalmazkodókészségüket, gyors reagálásukat, s mindig találnak vevőt a belföldi, a szocialista, a tőkés piacon ter­mékeikre. ★ A városi pártbizottság elis­merően szólt a DKV kollektí­vájának — párt-, gazdasági és társadalmi vezetésének — ed­digi munkájáról. S a VI. öt­éves terv előkészítésében, a termékszerkezet átalakításá­ban, az ahhoz kapcsolódó be­ruházásokhoz igyekszik a tes­tület a jövőben is minden se­gítséget megadni. Hirtelenjében nem találom az utcanévtáblát. Sebaj, meg­kérdezem a fejkendős nénit, aki ezt a bevásárló-kocsit te­relgeti. — Tessék mondani, milyen utca ez? — Ahogy így nézem, eléggé új, meg nem is keskeny ... Röstelkedem a saját pon­tatlanságom miatt, újra kér­dezek, mondván, az utca nevét szeretném tudni. — Ja. a nevét? Azt nem tu­dom. Dózsa utca? Ez jó lenne neki, nem? Huncut pillantásokkal mé­reget, s folytatja: — Ilyeneket honnan tudjon egy bevándorló? Mert úgy van ez, hogy a fiatal, huszon­Cégtáblák Nincs annál nagyobb bosszúság, mint amikor a vízcsap jelmondja a szol­galatot. Vagy netán elzárás után is orran-száján dől a víz. Niás: míg az ember kiviszi a szemetet, a huzat becsapja a lakásajtót. Ben­ne belül a kulcs. Mi tör­tént? A családtagok távol- letében kint rekedtünk. Ilyenkor aztán kapkodunk fühöz-fához. Szakember kellene, de a házfelügyelő, s a szomszédok távollété­ben az ajtó előtt toporog­va tétlenségre vagyunk Ítél­ve. Merre fussunk? Hol az a kisiparos, aki gyorsan se­gíthetne? Fejből nem tud­juk a címét, a papír, mely­re felírtuk, benn lapul va­lamelyik fiók mélyén — vagy fel sem írtuk .. . Mindennapi életünk apró- cseprő eseményeihez kap­csolódó kérdőjelek. Am oan arra példa, hogy ötlettel, gondossággal, körültekin­téssel tálcán lehet ilyen esetekben is megoldást kí­nálni. ötvennégy takaros, szép kis táblácska, ötven­négy névvel, lakcímmel, szakmával. Arra figyelmez­tet a Damjanich utca 14. szám alatt levő ABC-áru- ház bejáratának oldalán, az üvegportál mögött: az em­lített esetekre hol találunk megoldást. Kisiparosok a lakosság szolgálatában — olvasom. Órás, parkettázó, villany-, víz-, gáz- rádió-tévészerelő, kőműves, kútfúró, kézihur­koló, hegesztő, fazekas, ács, fodrász, fuvaros, műszerész és elektroműszerész, kéz­műves, lakatos, géplakatos. S ha nyalánkságra támad kedvem, még maszek cuk­rászt is találok. Takaros a tábla, ragyo­gó az ötlet. Mindenki által hozzáférhetően, forgalmas helyen függesztették ki a kisiparosok nevét, lakcímét. A lakosság szolgálatában, a lakosságot szolgálva! Úthálózat Betoncsíkok Városépítők, városlakók örök gondja, hogy a szilárd- burkolatú utak a kocsikerekek alól hamar elfogynak. Külö­nösen igaznak vélték ezt a balta iák, hiszen a régi telepü­lés szomszédságában gomba­módra szaporodnak az új öt­vagy tízszintes épületek. Ezek­hez, ha előbb nem, utóbb el­vezetnek a szürke betoncsíkok, kiépül az út, a járda. De az óváros, a régi település mag­ja? Nehéz az újat ötvözni a ré­givel, tíz- vagy éppen húszéves gondot máról holnapra megol­dani. összhangot teremteni a régi és az új között. A szán­dék, az akarat önmagában még nem minden. Ehhez is pénz, és pénz kell! Tény azon­ban, hogy a város úthálózata korszerűsödött, számottevően növekedett. Különösen az üdü­lő, a családi házas övezetben, s nem utolsó sorban az óvá­rosban. A szilárdburkolatú utak aránya — öt év alatt —, a korábbi 19 százalékról 18-ra nőtt! S korántsem lebe­csülendő eredmény. és harmincévesekkel teli vá­rosban, ha megvan a gyerek, a lakás, elkél egy nagymama is. így kerülnek ide a magam­fajta betelepülők. — És honnan tetszett bete­lepülni? — Az elején nem nagyon tetszett. De ma már más a helyzet. Itt vagyok. Megszok­tam, hogy egy jóízűt pletykál­ni is csák a fiatalokkal lehet. Honnan jöttem? Ha legköze­lebb találkozunk, azt is meg­mondom ... Remélem, találkozunk. Az oldalt írta: Varga Edit Esti fénypompában a Dunai Kőolajipari Vállalat aromásüzemének legmagasabb tornya A többgyerekesek 150 forintjai ...számolom, évi hét darab ezres! Huncut betelepülő Legközelebb találkozunk!

Next

/
Thumbnails
Contents