Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-22 / 170. szám
nsr ureter 1980. JÜLIUS 22., KEDD Testvérvárosok ipari vására Pest megyei kiállítók Évtizedes hagyományként a Szegedi Ipari Vásáron és a szabadkai Pannónia Vásáron kölcsönösen kiállítják termékeiket mindkét testváros —, újabban pedig egész országrészek, főként a határmeriti területek iparvállalatai, szövetkezetei. Az idei szegedi vásáron részt vevő jugoszláv cégek képviseletében a Pannónia Vásár igazgatósága hétfőn sajtótájékoztatót tartott. Szirovica Antal, a szabadkai Körzeti Gazdasági Kamara elnöke elmondotta: a vásáron 100 jugoszláv cég mutatja be termékeit 1500 négyzetméternyi területen. A termékek széles skáláját vonultatja fel az élelmiszeripar, a textil-, a bőr-, a fafeldolgozó ipar, és a vegyipar. A Pest megyei kiállítók közül a kerepestarcsai Szilas- menti Tsz folytat eredményes termelési kooperációt a jugoszláviai Biljana Hemijska In- dustrija nevű zombori céggel, a Centrocoop Sombor, illetve a Hungarokoop külkereskedelmi vállalatok közreműködésével. A partnerkapcsolat több évvel ezelőtt született a mostanihoz hasonló vásáron. Ámint Siti Imre, a szabadkai vásár igazgatója elmondotta, nagy jövő áll az együttműködés előtt. Fetsőpakonyban Tojásgyár a szántóföldön Kot, kot, kot, kot, kotko- dááács! Mindennapra nem egy, hanem 90 ezer tojás. Legalábbis ennyit remélnek a gyáli Szabadság Tsz vezetői a felső- pakonyi tojótelepen elhelyezett baromfiállománytól. Tyúklakok Az erdő és a szántóföld helyén alakították ki azt a korszerű technológiával működő telepet, amely tulajdonképpen csak a jövő hónapban nyeri el végleges formáját, kezdi meg igazi életét. Vitkai Kálmán főmezőgazdász elmondta, hogy ekkor telepítik be 19 hetes, Bábolnai — Tetra fajtájú jér- cékkel az utolsó két tojóházat is. — Mi történt ezt megelőzően? — Az elmúlt év szeptemberében az első két tojóházba telepítettük az állományt. Saját építőbrigádunk készítette el, nagyon fegyelmezett, jó munkával a tojásgyár első házait. Nagy hozzáértést, és gyakorlatot igényelt a tyúklakok kivitelezése. Á rutin megszerzésére volt alkalmuk az építőknek. A gazdaság gubacs- pusztai telepén 1974-ben és 1975-ben már két, ugyanilyen battériát beszereltek a brigádok. Felügyelet Még néhány hét tehát, s megindul teljes üzemmel a tojásgyár. Indokolt ez a kifejezés, mert egy-egy tojóházban 23 és fél ezer jércét tudnak elhelyezni, s a telepre hat ilyen házat építettek ... A gazdaság vezetői jó előre gondoskodtak arról is, hogy hozzáértő kezek gondozzák a kényes állományt. A baromfigondozók a gubacspusztai telepen leshették el a mesterség fortélyait, s már teljes szakmai tudással felvértezve kezdhették meg a munkát Felsőpakonyban. A technológia, no meg az előrelátás lehetővé teszi, hogy a 15 baromfigondozó csupán egy műszakban dolgozhasson. Nem maradnak azonban a nap többi részében sem felügyelet nélkül a drága (egy tyúk: 85 forint) állatok. Éjjeliőröik vigyázzák, hogy ne történhessen semmi rendkívüli a telepen. Szerencsére eddig nem kellett riasztaniok. Selejtezés Az előzetes elképzelések szerint szeptemberben, októberben már naponta, mintegy 90 ezer barnahéjú, egyenként 65 gramm súlyú tojást adnak a tyúkok. S ekkor kezdik meg az első két ház állományának selejtezését is, mert a jószágok csupán egyéves és háromhetes korukig termelnek. Addig azonban megteszik a magukét ... G. M. Szófia megyei fia faiok Csákányokkal a Börzsönyben Épül a Börzsönyben az úttörővasút Méghozzá nem is akárhogyan: az idei nyáron építőtábort szervezett itt a KISZ Pest megyei Bizottsága. A második turnusban testvérmegyénkből, Bulgária fővárosának, Szófiának környékéről .jött • harminc tagú csoport. ű Ilyennek képzeltem Lilia Cvetkova, a Szófia egyei Szuope-ból: — Most a kilencedik osztályba járok, Magyarországon ez a gimnáziumi elsőnek felel meg. Nagyon jó itt, s tulajdonképpen ilyennek képzeltem. Árkot ásunk a sínek mellett Nem, nem nehéz a lapáttal, csak ott, ahol köves a talaj. — Szokatlan?, Talán az, hogy sok a kék szemű ember. Más, de nem rosszabb, mint otthon az ételek íze. Hamar Összebarátkoztam a magyar vasútépítő fiatalokkal, Vaszil Paroov — Kopristi- cából. Gimnazista ő is, két évvel idősebb. Liliánái: — Úgy érzem magam, mint otthon. Persze, az itteni fiatalok beszélnek oroszul, de kézzel-lábbal mutogatva is megértetheti magát az ember ... — Magyarul? Keveset még, egy hét nem elég, csak a legfontosabbakra: igen, nem, nem értem, kés, víz, szép lány... és már köszönni is tudok. — A lényeg azonban a munka. Az, hogy elkészüljön ez a vasút az úttörőknek — s a kabátján levő emblémára mutat: a bolgár építőtáborok jelvényére, melyen. ez a szöveg áll: „A hazát építjük”. Ezúttal egy testvéri országban, testvérmegyében teszik. A vízhőlycg vele jár Rumen Zelenkov, a Bolgár Kommunista Párt Szófia megyei Bizottságának szervezési instruktora a csoport vezető- je: • . — A börzsönyi uttorovasut építésére az a tizenöt fiú és tizenöt lány jött, aki a korábbi építőtábori munkákban már jeleskedett. Középiskolások mindannyian, 15—17 évesek, s a Dimitrovi Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai. Zászlónkon brigádunk példaképének, Liliana Dimitrová- nak neve, ő egyike volt az öt komszomolista titkárnak, akit annak idején a fasiszták megöltek. — Mi itt és most, a mun|rím® Munkában a Szófia megyéből jött építőtáborozók Csulák András felvétele kánkkal szeretnénk helytállni, naponta hét órán át. Bizony az első nap szokni kellett a lapát, a csákány nyelét. De természetes dolog ilyenkor a vízhólyag az ember tenyerén. AZ első napon átlagosan 2 méternyi árkot ástunk csak ki egyenként, ma, hat nappal később, már 6 métert. — A táborban akad más is, ami jó. Elsősorban az, hogy nemzetközi barátságok szövődnek s hogy a szabad időben megismerhetjük egymás életét. Jártunk már Vácott az Egyesült Izzó Gyárában és megyünk még más üzemekbe, találkozunk ott is a KISZ-fiatalokkal. Ha véget ér a kétheti munka, a Balatonra utalunk. r Címer a sapkán Berki András, az Ipoly-vi- déki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság építésvezetője: — Nagyon fegyelmezetten, jól dolgoznak a Szófia megyei fiatalok, s szemmel látható lelkesedéssel, pedig nem könnyű a feladatuk: eddig 400 méter hosszú vízelvezető árok mutatja a helytállásukat. Soós Tamás, a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola harmadévese, most műszaki vezető: — Túlzás nélkül mondhatom: válogatott, kiváló társaság a bolgár fiúké és lányoké. Ügy építik a vasutat, mintha maguknak készítenék, s néha a magyar KlSZ-fiata- lokét is felülmúlja a teljesítményük. Szüts László, a Mányoki Ádám Építőtábor vezetője, a KISZ Pest megyei Bizottságának az úttörővasút építésével megbízott felelőse: — Nagy segítség, amivel a Szófia megyei fiatalok járulnak a munkánkhoz. Talán ezért is törekszünk arra, hogy megismertessük őket a magyar KISZ-fiatalok tevékenységével, életével, Pest megye, s az ország szépségeivel. Szokolya határában jár a csapat. A drapp egyenruhás fiatalok küszködnek a kövekkel, mélyítik az árkot. Piros sapkájukon az építőtábor címere, melyen vörös vonal jelöli az épülő börZsönyi úttörővasút vonalát. V. G. P. Szögre akasztott tarisznyák Ne bízzuk el magunkat azért, mert szöigre került néhány ezer vándortarisznya, ám a tényt értékelni kell: ha nagyon lassan, ha vontatottan is, de folyamatosan csökken az iparban és más termelő- ágazatokban azok tábora, akik alapos indok nélkül s gyakran változtatják munkahelyüket. Igaz, még mindig nem kicsiny tábor ez, hiszen a megyében egy esztendő alatt — amint azt tapasztalataink, valamint számításaink mutatják — a termelőágazatok minden száz keresőjéből tizen, egy, tizenkettő ilyen akad. Vállukra vetik a vándortarisznyát, útnak indulnak, mert jobbat remélnek — több bért, könnyebb munkafeltételeket, kedvezőbb munkaidőbeosztást —, ám közülük sokan csak azért mpzdulnak, mert szeszélyük löki őket, nincsenek semmiféle indokaik, nem is keresnek cselekedetükre magyarázatot. Ami nagy pénzbe kerül Egy valami azonban bizonyos: aZ így útnak indulók — az ismert korlátozó rendelkezések következtében, mint amilyen az előző helyen kapott bérrel egyenlő javadalmazás, a kötelező kiközvetítés bizonyos esetekben, újabban bizonyos területeken a föL vételi zárlat — most már nem annyira zavartalanul, akadálytalanul mozognak, mint korábban. Jó néhányan megtanulták a legutóbbi hónapokban — bármennyire Is tudták korábban, miként kell selyemcipellőben gödrös úton járni —, hogy valami „más van a levegőben”, mint két vagy három esztendeje. Jól tükrözi ezt a mást a Dunakeszi Járműjavító Vállalat fölvételi gyakorlata. Amíg korábban minden jelentkező leadhatta a munkakönyvét, ma nem ez a helyzet. A gyár politikai és gazdasági vezetése — annak ellenére, hogy több munkaterületen valóban súlyosak s nem papíron létezők a létszámgondok — „megmakacsolta” magát. Fölismerték: ha bárki bárhová beállhat az ott levők mellé, az többet árt, mint. amennyit hasánál. Ezért azután alaposan megkurtították azoknak a munkahelyeknek a sorát, ahová különösebb firtatás nélkül fölveszik a jelentkezőket. A kulcshelyeknél, bármennyire szorítja is őket a szükség, válogatnak, szóba sem jöhetnek a tipikus vándormadarak. a pecsétektől tarka munkakönyvvel kopogtatók. Mielőtt ferde szemmel néznénk minden ki- vagy belépőre: a munkaerőmozgás egy része társadalmilag szükség- szerű, sőt akadnak esetek, amikor kimondottan hasznos. A pályát keZdő Ifiú — a járműjavítónak saját szakmunkásképzője van, s ez az egyetlen olyan támasz, amelyre némi biztonsággal számíthatnak — új belépő. A megérdemelt pihenést választó nyugalomba vonuló ott szerepel a Újabb huszonnégy lakás Jól halad a munka* Monoron az épülő 24 lakásos háztömbnél. A Monori Építők Ipari Szövetkezetének dolgozói decemberre ígérik az átadást. Halmágyi Péter felvétele kilépők statisztikájában Ugyanígy az a fiatal asszony is, aki gyermekgondozási szabadságra megy, vagy a fiatal férfi, aki katonai szolgálata letöltésére vonul be. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor a korábban említett tizenegy, tizenkét főhöz a megye iparában hat, hét, termelőágazatainak összességében pedig öt, hat személy társul. Ez utóbbiaknak azonban semmi köze a vándortarisZ- nyákhoz! Ahogy azoknak sem, akik úgy keltek útra, hogy — jogos népgazdasági érdekből — elvesztették a megszokottat, a begyakoroltat; mes- szűnt a műhely, az üzem addigi tevékenysége s ők nem vállalták a változást, az újat. így kerekedtek fel jó néhányan az Egyesült Izzó váci gyárából, a Csepel Autógyár hajtómű-gyáregységéből, a Mechanikai Művek szerviz részlegéből. Ök korholást érdemelnének? Támogatást a beilleszkedéshez, új feladataik minél gyorsabb megismeréséhez ...! Mert esetük — ami eddig kivételnek tűnt —egyre gyakoribb lesz, egyre indokoltabb okok, előzmények következtében. Az már kétarcú eset, amikor — a megye ruházati ipari üZemei adják rá a példát — a végzett szakmunkások tizenöt százaléka két éven belül nemcsak munkahelyét hagyja ott, hanem az iparágat is. Bizonyára vannak közöttük, akiknek nyomós oka van erre — például a férjhez menetel s az elköltözés —, de olyanok szintén vannak e csoportban^ akik így korrigálják a ross2 pálya- választást, a felületes, majd meglátjuk alapon történt elhatározást. Erkölcsi veszteség Ez a korrekció azonban már pénzbe kerül, s nem azoknak, akik mennek, hanem a maradóknak! Egy-egy nagyobb vállalat pénzben mérhető vesztesége — a munkaidőalap átmeneti csökkenése, a betanulási szakaszban: nyújtott alacsony teljesítmény stb. miatt — a munkahely-változtatások következtében esztendőnként forintmilliókban mérhető...! Egy gépipari és egy textilipari cégnél — az Ipari Szerelvénly- és Gépgyárban, valamint a Lenfonóéi Szövőipari Vállalatnál — kérésemre kimutatták: egy- egy munkahely-változtatás — a munkakörtől függően — három-, ötezer forint közötti veszteség, illetve árbevételkiesés a gyárnak. Az egyedit általánossá téve: számítások és becslések egyaránt arra a végeredményre vezettek, hogy a társadalmilag nem indokolt munkahely-változtatások • egyetlen esztendőben 3,5—4 milliárd forint kárt okoznak — közvetlenül. A közvetett kár, s még inkább az erkölcsi veszteség — amikor a maradók azt látják, hogy az elmentnek sikerült a több, a kqnnyebb — fölmérhetetlen. Ennek tudatában már másként látjuk — másként kell látnunk — a hol kopott, hol nagyon díszes vándortarisznyákat; nem olyasminek, ami kizárólag magánügy, amihez senkinek semmi köze. Súlyos kölönc ez a társadalom nyakában, azaz jó lenne attól mielőbb megszabadulni. Nemcsak az ipar gondja ez! A megyében például a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, a kereskedelem, s a szolgáltatás semmivel sem mondhat kisebb mértékű munkaerő-váltást a magáénak, mint az ipar...! Ugyanakkor megkülönböztetett figyelmet érdemel: vannak olyan termelőhelyek — így például a Pilisi Parkerdő Gazdaság, a Vác és körnlyéke Élelmiszer- kiskereskedelmi■ Vállalat —. ahol a hozzájuk hasonló cégekhez képest jóval kisebb a minden indok nélkül távozók aránya! Aligha alaptalan a föltételezés: a légkör, a mun- Kastílus, a vezetési munka- módszer, az emberekké való törőcés körében találhatjuk tnig a miért van így re a feleletet. A könnyedén fölkapott vándortarisznyáknak — a társadalmi célokkal, érdekekkel összhangban nem levő munkaerő-mobilitásnak — vajmi kevés köze van a tervszerűséghez, a munkaerőgazdálkodáshoz, a kívánatos irányú munkaerő-áramláshoz. Nem közös kötelesség Az egyéni elhatározáshoz természetesen mindenkinek joga van, ámde — s itt a lényeges különbség a vélt és a valós igazság között — a társadalomnak nem kikelme az egyéni óhajok mindenféle részletének teljesítése. Sőt, gyakran az lenne a társadalom érdeke, hogy intézményei szembeszegüljenek az irreális kívánságokkal, már á pályaválasztáskor* s azután mindenkor tovább, erre azonban ma még ritka a példa. Sajnos, hogy ritka, mert ez a hűséges, józan többséget sújtja. Azokat, akik tisztességes munkával, s nem a munkahelyek közötti pend- lizéssel akarnak több bért, nagyobb jövedelmet elérni. Vándornak se bírája, se barátja, möndták valamikor, arra utalva ezzel, aki nem kötődik sehová, senkihez, annak az értékrendje is teljesen elüt a másokétól. Mi tagadás, keserves b'zonyítékot kapott erre a megyében jó néhány munkahely, ahol némelyek úgy jöttek és mentek, hogy elprédált anyagokat, szerszámokat, lerobbant gépeket, silány, árengedménnyel sem eladható termékeket hagytak maguk után. Józan belátás volt tehát az alapja antnak a döntésnek, hogy ma már a megyében sok vállalat szóba sem áll az olyan jelentkezővel, aki egy éven belül két munkahelyet megkóstolt, s csodák csodája: boldogulnak az ilyenek nélkül is. Sokféle intézkedésnek, szabályozó változtatásnak — így a bértömeggazdálkodás kiterjesztésének — része van abban, hogy a vándortarisznyák tucatjával kerültek szögre, s hordozóik jobbnak látják most egy helyben maradni. Mégis, ezeket a tényezőket nem lebecsülve, úgy véljük, legalább ilyen súllyal, erkölcsi erővel hatott és hat a közhangulat változása — amihez újabb biztatást adott az MSZMP XII. kongresszusának állásfoglalása a munka- fegyelemről, az ésszerű foglalkoztatás-politikáról —, a szembefordulás a szíre-szóra fölkerekedő vándorokkal, a közösségek eigészséges önvédelme, amit mind több helyen tapasztalhatni a megyében, most legutóbb a szak- szervezeti választások alkalmával is. A munka a mérce Ügyeske lók, rendelkezések lapjait fcoszoikányosan keverék persze ma is vanruak, de valahogy megrendült alattuk a föld, már nem mindenütt várják tá’t karokkal — nyitott kapukkal, s a járandóságok listáiiivai — őket. Kezdik elveszíteni a hitüket abban, hogy nem a munka értéke, hanem a munkaadó szorultsága szabja meg az elérhető jövedelmet. Meghökkenve hallják, jelentkezésükkor egyre több helyen nem azt sorolják, mi jár nekik, hanem azt, tőlük mit vár, sőt uram bocsá’, mit követel munkaadójuk. Örvendetes folyamat ez, figyelemre, támogatásra, erősítésre érdemes. S elsősorban nem azért, hogy akikre ráfér, megtanulják, a munka a mérce, hanem aZért, hogy a túlnyomó többség ne csak higgye, hanem tapasztalhassa is mindenkor: valóban a munka a mérce. Mészáros Ottó