Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-22 / 170. szám

Egységesebb zöldség- gyümölcs árak Egységesebbé válnak a zöld­ség-gyümölcs árak a Zöldért rendelkezése szerint, amely­nek értelmében tegnaptól a vállalat üzleteiben a napi bu­dapesti árak az irányadók, ettől az eddigi gyakorlattal, ellentétben, felfelé és lefelé legfeljebb 15 százalékos elté­rések engedhetők meg a vidé­ki elárusítóhelyeken. Ugyan­akkor, a kisértékű, de alapve­tő termékeknél 15 százaléknál, nagyobb különbség is megen­gedhető. Az egységesebb árak előre­láthatóan a Zöldérttől vásá­roló áfészek és d népboltok zöldség-gyümölcs áraira is kedvezően hatnak majd. Félé vmér/eg Egyenletes kínálat Százötvenmilliárdos kiskereskedelmi forgalom A kiskereskedelem az év el­ső felében 158,8 milliárd fo­rintos forgalmat bonyolított le, folyó áron, 10,7 százalékkal na­gyobbat, összehasonlítható áron viszont kevesebbet, év azonos mint a múlt időszakában. A bolti és a vendéglátóipari forgalom együttesen 11,9 szá­zalékkal, a ruházati 6,5 száza­lékkal, a vegyes iparcikkek forgalma 11 százalékkal emel­kedett, összehasonlítható áron viszont egyetlen fő árucsoport­T Rejtve \ ■réfának hittem először a kérdést, azutan rá kellett jönnöm, na­gyon is elgondolkoztató ta­pasztalatok, tények húzód­nak meg a kérdésbe bújta­tott mondandó magvában. A kérdés így hangzott: hi­szem-e, hogy vannak, nem is kevesen, illegális tanács­tagok? A kérdés a gödöllői járási pártbizottságon hang­zott el, s oka, eredője az a meghökkentő tény, amire a járás vezető politikai testületé bukkant, amikor áttekintette a tanácstagi választások előkészületei­nek és lebonyolításának jellemzőit. Kiderült ugyan­is, a munkahelyek jelen­tős részének fogalma sincs róla, hogy alkalmazottja lakóhelyen tagja a tanács­nak, gyakran nem is elő­ször, hanem második, har­madik alkalommal. Ha ez olyan ember esetében tör­ténik meg, aki a fővárosba jár el dolgozni, még hagy- ján, bár akkor sincs rend­jén az ügy, hiszen a köz­életi tevékenység nem kö­tődik közigazgatási hatá­rokhoz. Ilyen eset is sok volt, ám olyan szintén, ami­kor a szomszédos község­ben dolgozó boltvezetőről cége újdonságként hallot­ta, falujában megbecsült ta­nácstag, tagja a végrehajtó bizottságnak, sokat dolgo­zik. S ez még nem kirívó tapasztalat, csupán átlagos. Természetes: a munka­hely azért alkalmaz vala­kit, hogy az illető becsü­lettel ellássa azt, amire vállalkozott, amiért a bé­rét, a havi fizetését kapja. Természetes-e azonban, hogy a munkahely — a munkahelyek egy jelentős része — csak arra kíváncsi, ami falain belül zajlik, s csakis azt fogadja el tár­sadalmi tevékenységnek, amit munkavállalója hely­ben csinál, fogalmazhatunk úgy is, neki? S ez a neki nem véletlenül kerül be a szövegbe, mert — szintén a gödöllői járásban szerzett tapasztalat — több cégnél az hangzott el: miért nem nekünk végez társadalmi munkát, amikor t/gyis hí­ján vagyunk a kádereknek? Nekünk? Mi ez a nekünk? Miféle fölosztása, szétszab­dalása a társadalom szol­gálatának, a közügyeknek, milyen illetékességi nehéz- feiűség ez? M int nyomot fogott vadászt, érdekelni kezdett az ügy, ho­gyan is van ez, nem vélet­lenek szerencsétlen össze­játszása-e a gödöllői, el­gondolkoztató ismeretek so­ra? Sajnos, nem. A megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának titkára úgy fogal­maz, hogy: nem egyértel­mű a kép a tanácstagok munkahelyi megbecsülésé­ben, azaz sok a tennivaló. S bizony vannak példáik arra, amikor a munkahely a megyei tanácstagot is csak huzakodás árán volt hajlandó elengedni a tes­tületi ülésre — amire egyébként jogszabály köte­lezi —, azzal érvelve: nem nekünk dolgozik, az a ma­gánügye, hogy mit vállalt a lakóhelyén. Ha ezt a furcsa logikát követnénk, akkor egyik napról a másikra elnépte­lenednének a különböző testületek, néhány nyugdí­jast és háziasszonyt leszá­mítva alig maradhatna más ott, hanem bevonulhatna katonás rendben munka­V helye társadalmi tevékeny­ségébe, mint rendes, meg­bízható ember, aki tudja, mi a kötelessége. Hagyjuk a maliciát, komoly dolog ez, hiszen a megyében nem kevesebb, mint 5888 férfi és nő, idős és fiatal, fizikai és szellemi foglalkozású vállalt tisztséget tanács­tagként, s ha közülük csak tíz százalék találkozik mun­kahelyén értetlenséggel, közömbösséggel, az majd­nem hatszáz feszült vagy éppen elkedvetlenítő lég­körben élő, dolgozó ember. A tapasztalatok figyelmez­tetnek rá, nem tíz száza­lékról van szó, hanem több­ről, némely területen sok­kal többről. A gond tehát nem személyes ügy, hanem a köz szolgálóinak köz­ügyé, politikai jelentőség­gel átitatott probléma, hi­szen — megyei körben ér­vényes tény — jónéhányan azért nem vállalták ismé­telt jelölésüket a tanács­tagságra, mert mint mond­ták, munkahelyük gyana­kodva nézi e tisztséget, ha tud róla, s ha nem tud, akkor meg könnyen meg­kaphatja a jelzőt az illető, ami szerint kivonja magát a kollektívából. ajop úgy épül-e a fejlett szocialista tár­sadalom, Jiagx, „szinte bejelentkezési kötelezett­séggel az érintettek szá­mára, fölparcellázzák a közéletet a munkahelyeken, s azt mondják, ami ami ke­rítésünkön kívül van, azt ott egye meg a fene?! Szán­dékolt a nyers fogalmazás, de nevén nevezve a té­mánkat adó szemléletet, valójában erről van szó! Dunakeszi város hatvanöt tanácstagjának némelyikét csak hosszas viták után le­hetett munkahelyétől „meg­szerezni”, s olyan is volt, aki azt kérte, nem fontos munkaadójának értesülnie a jelölésről, mert szeretné elkerülni a konfliktuso­kat ... Igaz, az utóbbi eset­ben nem a városban levő cégről állított ki elgondol­koztató bizonyítványt a sa­ját alkalmazottja, de a konfliktusok lehetősége így is meghökkentő akkor, amikor . közszolgálatról, közszereplésről beszélünk, s nem arról, hogy valaki azt nézi, hogyan bújhat ki a feladatok alól. Bizonyos: elképesztő ta­pasztalatokkal gazdagítana bennünket egy olyan, szo­ciológiai módszerekkel le­folytatott vizsgálat, amely o nem munkahelyen kifej­tett közéleti tevékenység munkahelyi elismerését, megbecsülését firtatná, s összegezné. Mert ez a gond nemcsak a tanácstagok egy részét szorítja, feszélyezi, hanem társadalmi munká­sok nagy seregét, akik tisz­tességgel dolgoznak fizeté­sükért a munkahelyükön, de közéleti aktivitásuk sze­repe — ezerféle ok követ­keztében — a lakóhely, vagy éppen az annál is tágabb környezet. Ennek méricskélése, ha valahol, akkor a közéletben igazán idegen módszer, alkalmat­lan bárminek a megállapí­tására. minősítésére. A rejt­ve dolgozók erre figyelmez­tetnek, s arra, hogy a szűk látókör azok csoportját is szűkíti, akik vállalkoznak a közéleti tevékenységre, már­pedig ez a csoport kellően tágas soha nem lehet. M. O. ban sem érte el a tavalyi szin­tet. Élelmiszerekre és élvezeti cikkekre 51,7 milliárd, a ven­déglátásban 20,4 milliárd - fo­rintot költött a lakosság. A ke­reskedelem — egy-két nem alapvető cikktől eltekintve — a fél év során egyenletesen megfelelő kí­nálatot nyújtott. A 86,7 milliárd forintos ipar­cikkforgalomból ruházatra 20,1 milliárd, vegyesiparcikkekre 66,6 milliárd forint jutott. A Belkereskedelmi Minisz­térium értékelte a júniusi el­látás helyzetét is. Eszerint az elmúlt hónapban is kiegyensú­lyozott volt az élelmiszerek és élvezeti cikkek kereslete és kínálata. A ruházati forgalom júniusban élénkült. Az összes­ségében javuló kínálat ellené­re sem tudták kielégíteni az igényeket egyes termékekből. Az előző hónapokhoz képest javult a vegyiáru-ellátás. A műszaki áruk iránt a kereslet erősen visszaesett, így sok termékből megszűnt a korábbi hiány. Továbbra is mérsékelt volt a bútorkereslet, a kedvezményes tüzelőakciót eredményesen be­fejezte a kereskedelem. Az épí­tőanyag-forgalom összességé­ben megegyezik a tavalyival, egyes termékekből — például hullámpalából, födémgeren­dából, falburkoló csempéből — azonban többet vásárolt a la­kosság. Az ellátás a megelőző hónapokéhoz javult, s csak vasbetongerendából és egyes faárukból volt kevés. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 170. SZÄM Ára 1.20 forint 1980. JÚLIUS 22., KEDD Az első magyar arany Kosaras és röpös bravúr — Élen as oftusacsapat Sikerek a szőnyegen ■— Új helyszín: Tallinn A színpompás szombati nyitány után beindult az olimpiai nagy­üzem. Az első versenynapon öt aranyérem talált gazdára, négy a hazaiak birtokába jutott. Hétfőn a magyarok is „feliratkozhattak”, még­hozzá egy „ismeretlen” sport­lövő, Varga Károly állt a do­bogó legmagasabb fokára. A labdajátékokban még csak az előcsatározásoknál tartanak. Női kosárlabda- és röplabda­együttesünk kitett magáért, utóbbi drámai küzdelemben nyert Brazília ellen. A magyar öttusázók a második nap után az élre „vívták” magukat, és bravúrosan helytálltak kötött­fogású birkózóink is. Úton a Duna-túra Tegnap Kisorosziban a szigetcsúcson táboroztak A meglepetésszerző sportlövő, Varga Károly gyer­mekkorában, egy iskolai versenyen ismerkedett meg a sportággal. Érdekes, hogy ezt megelőzően a motocrosshoz vonzódott... Ám 1972-ben már sportlövőként igazolt az MHSZ Kismotor- ás Gépgyár egyesületébe, egy évvel később pedig átlépett az MHSZ Központi Lövészklubjá­ba. Dorcsák Lajos edző irányításával szépen fejlődött, 1975-ben első osztályú sportoló lett, 1976-ban megnyerte a magyar bajnokságot. Mostani bravúros győzelmét az NDK-beli Hailfort fenyegette leginkább, hiszen ő is 599 kört ért el, ám ő az utolsó sorozatok egyikében lőtt egy kilencest, s ez Vargának kedvezett. Tizenkilenc napos evezés, több mint 700 kilométeres ví­ziót után, vasárnap Eszter­gomba érkezett a 25. nemzet­közi Duna-túra —1 a TID — mintegy 600 résztvevője. Az Ingolstadtból indult vízitúrá­zókhoz csatlakoztak a Moson­magyaróvárról érkezett Mo­som Duna-túra és a Szent- gotthárdtól evező Rába-túra tagjai. A tíz országból érkezett evezősök vezetőinek tisztele­tére a városi tanács fogadást adott és esztergomi emlékpla­kettel ajándékozta meg őket. A népes nemzetközi me­zőny hétfőn indult tovább a városból és aznap Kisoroszi­ban, a Szentendrei-sziget-csú- cson táborozik, kedden pedig Budapesten a Római-parton kötnek ki. A külföldiek a kétnapos fővárosi tartózkodá­suk során mégismerkednek Budapest nevezetességeivel, majd Dunaújváros, Paks és Baja után Mohácsnál hagyják el a Duna magyarországi sza­kaszát. A kéthónapos nemzet­közi víziót augusztus 30-án a bulgáriai Szilisztrában fejező­dik be. 1S^; Á Magyar Távirati Iroda híranyagai, a rádió, a tévé fő témája érthetően az olimpia. A helyszín hétfőn Tallinn-nal gazdagodott. Itt kezdődtek meg a vitorlásversenyek. Igaz, először csak két számban. A kedvezőtlen szélviszonyok köz­beszóltak. Később elhárult az akadály. S vajon mi történt női ké­zilabdázóinkkal? Jobb rajtot vártunk tőlük a tegnap esti mérkőzésen. Sajnos nem így sikerült, alulmaradtunk & Ju- goszlávokkal szemben. A kötöttfogású birkózók — Rácz Lajos, Tóth, Kocsis Fe­renc, Növényi — derekasan helytálltak. Növényi kétvállas , sorozatát hétfőn ötödik győ­zelmével folytatta, a „tus­király” méltó volt nevéhez. Legrosszabb esetben is már — ezüstérmes! A részletekről,' az olimpia első két napjáról a 7, oldalon számolunk be. Kölcsöngépek Csehszlovákiából Vasárnap is arattak - Kombájnok árengedménnyel A' Szilasmenti Termelőszövetkezetben is megkezdték a búza vágá­sát, a Nagytarcsa határában levő 53 hektáros Libelulla fajta takar­mánybúza-táblán. Barcza Zsolt felvétele A hét végén sem tétlenked­tek a kombájnok, igyekeztek kihasználni a napsütéses, szá­raz időjárást: ez idáig KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke hétfőn fogadta Ngongo Kamanda rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tet, a Zaire Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban üd­vözölte Zenko Suzuki új japán miniszterelnököt. Apró Antal, az Országgyűlés elnöke Hajime Fukudának és Masatoshi To- kunagának, a japán parlament képviselőháza, illetve szenátu­sa új elnökeinek küldött üd­vözlő táviratot. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke megkezdte éri rendes szabadságát. Gunnar Martin Knutsen, a Norvég Kommunista Párt el­nöke, aki az MSZMP Közpon­ti Bizottságának meghívására pihenés céljából tartózkodik Magyarországon, hétfőn talál­kozott Gyenés Andrással, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkárával. A találkozón a nemzetközi helyzet, a nem­zetközi -kommunista és mun­kásmozgalom főbb kérdései­ről, valamint a két párt kap­csolatainak további erősítésé­ről folytattak véleménycserét. több mint 4 ezer hektáron aratták le a búzát Pest me­gyében. Megfelelő ütemben halad a szalmabetakarítás és a tarló­hántás is. A hét végén a ha­tárt járva sokfelé tapasztaltuk, ■a tárcsák szinte közvetlenül az arató-cséplő gépek nyomában jártak, nem késlekedtek e fon­tos munkával. A Pest megyei Tanács me­zőgazdasági osztályán kapott tájékoztatás szerint csak a hét második felében, és akkor is csupán a megye déli járásai­ban lesz általános az aratás, az északi tájakon viszont csak a jövő héten indulnak meg a kombájnok. A termés különböző érési ideje inkább előny, mint hát­rány a gazdaságoknak, mert így kölcsönözni tudják egy­másnak gépeiket. így cselekszik egyebek között a megye legnagyobb búzater­mesztője, a dabasi Fehérakác Tsz is. Nógrád megyei és cseh­szlovákiai gazdaságok kölcsön- gépedvel — összesen 24 kom­bájnnal — kezdtek hozzá a ha­talmas, 2300 hektár területű gabona betakarításához. A se­gítséget majd augusztusban ad­ják vissza. A dabasi tsz az idén először alkalmazza az olcsó műanyagfóliás tárolást: mint­egy 200 vagon terményt rak­tároznak a levegőtől elzárva. Dolgoztak az aratók a hét végén a kiskunlacházi Kiskun Tsz-ben is. A 9 kombájn az el­múlt szombat, vasárnap 192 hektár búzát aratott le, a be­takarított termés mennyisége megegyezik a tervezettel: 48 mázsa hektáronként. Mivel a módszer költséges, ezért csak azt a szalmát bá­lázzák, amelyet a háztájiban értékesítenek, a többit kazal­ba rakva ömlesztve tárolják. A búza teljes mennyiségének magtárba juttatásáig még 10 —11 munkanapra van szükség. A szakemberek egyetértenek abban: az idén nehéz az aratás, sok mú­lik a gyorsaságon. Az eredmények attól is függe­nek, milyen gépkapacitás áll rendelkezésükre. Ezért is tart­hat nagy érdeklődésre számot az Agrotröszt nemrégiben be­jelentett döntése: 30 százalékos árengedménnyel SZK—5-ös kombájnok vásárlására nyílik lehetőség. A gazdaságok közül feltehetőleg sokan használják ki ezt a jó alkalmat. VB.

Next

/
Thumbnails
Contents