Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

EL LOS A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1980. JŰLIUS 20., VASÁRNAP Fogytán a türelem Még mindig az alapszolgáltatás A segítő szándék nem hiányzik Fiatalok és nyugdíjasok Sugárcsóvát árasztó reflektorok A tanácstagi jelölő gyűlése­ken sokat lehetett hallani az Alsó-Galga völgyi Regionális Vízműtársulat gondjairól. A felszólalók egy része elisme­réssel szólt arról, hogy ott, ahol működnek a közkifolyók, vagy már bevezették a vizet a lakásba, milyen nagy gondok­tól szabadultak meg a lakók. Akadtaik olyanok is, akik el­marasztalták a vízmű építésé­nek igen lassú ütemét, s tü­relmetlenül követelték, minél előbb jussanak jó ivóvízhez ők is. Három község — A panaszok és türelmet­lenség jogosak — mondja Skotnyár Ferencné, a társu­lat elnöke. A munka már 1973-ban elkezdődött, s akkor senki sem gondolta, hogy még 7—8 év múlva is az alapszol­gáltatás gondjaival kell fog­lalkoznunk. A kivitelezés jó­val túl van a félidőn. A las­sulásában közrejátszik az is, hogy ez idő alatt háromszor volt árváltozás. — Eddig 180 kilométernyi vízhálózattal büszkélkedhet a társulás, öt községben, Karta­lon, Aszódon, Ikladon és Ba­gón befejeződött a hálózat ki­építése. Ezekben a falvakban az új településrészek és né­hány, a központi vonalaktól távol eső utcarész bekötése esedékes. Sajnos, három köz­ségben, Túrán, Galgahévízen és Hévízgyörkön még a közki­folyók sincsenek teljesen ki­építve. Türelmetlenséggel és panasszal elsősorban itt talál­kozunk. — Mik jelenleg a főbb ten­nivalók? — Túrán elkészült a 700 köbméteres víztartály, de a tervezett 14 kút kiépítése még folyamatban van, s a végle­ges üzemeléshez fel kell épí­teni a kezelőépületet is. A fa­lai már állnak, de a munka üteme nem túlságosan biztató. A bagi vízműtelep ugyan el­készült, de az aszódi 12 ku­tat még nem kötötték be. Ezt a területet a korábban épült 100 köbméteres víztorony lát­ja el, míg Túrán 3 éve egyet­len kút üzemel, ebből kapnak vizet a már működő kifolyók. Alvállalkozók Beszélgetésünket rövid idő­re félbe kell szakítanunk, ügyfél érkezik Ikladról. Gyet- ván József a József Attila ut­cában kimaradt, a kissé távo­labb levő három épület egyi­kében lakik, építkeznek, na­gyon kellene a víz. Mutatja nyugdíjasigazolványát, beteg­ségére és még sok, minden másra hivatkozik, kéri a mun­ka mielőbbi elvégzését. Skot- nyárné türelmesen végighall­gatja, majd igyekszik meg­nyugtatni. Elmondja, amint az alapszolgáltatás t mindenütt kész, sor kerülhet ezekre az elmaradt munkákra is. — Megesik, hogy naponta tucatnyi panaszos keres fel — mondja magyarázólag Skot- nyárné. — Megértem pana­szaikat, de a nehéz körülmé­nyek között be kell tartanunk a fontossági sorrendet. A vízmű üzemeltetője a Pest megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat. A főbb kivite­lezési munkálatokat ők vég­zik. A most már kölcsönösen megértő kapcsolatot korábbi bírósági tárgyalások, súlyos ezreseket jelentő kötbérezések nehezítették. De hát a válla­latnak a megye több helyén is van érdekeltsége. Semmi­képpen sem lehetett például a kerepestarcsai kórház munká­latait késleltetni az itteni építkezések miatt. A segítő szándék a vállalat részéről abban is megnyilvá­nul, hogy a nyári vízgondok enyhítésére maga készít nagy­hozamú kutat, amely percen­ként 1200 köbméter vízzel gazdagítja a hálózatot. Kapcsolatban áll a társulat a kartali Petőfi Termelőszö­vetkezet építőbrigádjával is, ők készítik a felépítményeket. Jelenleg a Pest megyei Vil­lanyszerelő Vállalat szakem­berei is a társulás alvállalko­zói. Jól együttműködnek a Galga-völgyi Víztársulattal is, sokszor nélkülözhetetlen a segítségük bizonyos vonalsza­kaszok gyors kiépítéséhez. Egy házon belüli barátságos mérkőzés után harmadik fél­időre jött össze a túrái Vö­rös Meteor Sportklub vezető­sége és a labdarúgó-szakosz­tály. Az összejövetel színhe­lye az ificsapat által társa­dalmi munkában kialakított új klubhelyiség volt, amely már önmagában jelképezte azt, hogy valami új irányzat kezdődött a labdarúgók kö­zött. Sikeres szakosztályok Valamikor híres volt a túrái foci. Nekik is volt egy verhe­tetlen aranycsapatuk, melynek a szelleme is nagyon jó volt. Aztán új idők köszöntöttek Túrára is, fokozatosan csök­kent az együttes jó híre, s ezzel arányosan a csaknem ezer fős szurkológárda is zsugo­rodott. Pedig a sportkör veze­tői mindent elkövettek a fia­talok sportolásának megmen­tésére. Amikor divatos lett, a lab­darúgó-csapat mellett kézilab­da-csapatok születtek, mind a fiúk, mind a lányok nagyon szépen szerepeltek, nemegyszer megszerezve az első vagy má­sodik helyet, sok felejthetetlen percet ajándékozva a meg­gyérült nézőseregnek. Majd, főleg az általános iskolából ki­kerülő kiváló tornászokra ala­pozva létrehozták a tornaszak­Űjabb kérdéssel fordulunk az elnökhöz: Igaz-e az állítás, hogy Túrán illegálisan már lakásokba is bekötötték a víz­vezetéket? — Előfordult, hogy kérvé- nyezés alapján egy-két, főleg gyermekintézménynek meg­engedtük a bekötést. Magán- rendeléseket még nem fogad­tunk el. Ha van ilyen, az csak az üzemeltető engedélyével történhetett. I / • re JO IVÓVÍZ — Mit kérnek a lakosság­tól? — Elsősorban továbbra is türelmet, megértést. Mi min­dent megteszünk azért, hogy a munka haladjon és mielőbb élvezhessék a jó ivóvizet. És még valamit: a törlesztést pontosabban fizessék. Csak­nem másfél millió forintunk van kint, Túra, Hévízgyörk és Galgahévíz vezet, egymillió­háromszázezer forinttal... Takács Pál osztályt, amely szintén sike­resen szerepelt. Tíz éve sakk- szakosztály is működik, e csen­des sport szerelmesei is lel­kesek. Amikor Seres László, az ik- ladi Ipari Műszergyár cso­portvezetője vállalkozott a labdarúgók edzésére, nagyon mélyről kellett indulnia. De fokozatosan kikerültek a hul­lámvölgyből. Mindenekelőtt a csapat szellemén kellett sokat javítania. Rá kellett ébreszte­nie a sportolás szépségeire és jelentőségére azokat, akik úgy kívánták ezt a kedvelt játékot űzni. hogy másokat sportolóvá, sportszeretővé neveljenek. Né­hány játékost le kellett szok­tatni arról, hogv akkor jelen­jen meg az edzésen, amikor neki éppen jólesik Elsők az ifisták A szurkolók között is akadtak, akik bíztak a fel- emelkedésben, Háromszázan- négyszázan megmaradtak a régiek közül. A kezdeti sike­rek újakat vonzottak a zöld gyep köré vasárnaponként. Je­lenleg ott tartanak, tudtuk meg Galyó János gazdasági felelőstől, hogy a tavaszi idényben teljesítették az egész évre tervezett pályabevételi összeget. Meg is érdemlik a túrái labdarúgók a megbecsülést. A A munkát Kalmár Elemér kezdte azzal, hogy minden ké­rés és hívás nélkül ecsetet vett a kezébe, kifestette a hévíz- györki művelődési ház föld­szinti klubját. — Én innen vagyok a huszadik életévemen — mondja arra a kérdésre, hogy mit, miért tett —, min­den héten legalább kétszer megfordulok itt. Olyan mint­ha haza jönnék, ezért nem mindegy, hogy milyen falak közé ülök be. Háromezerből kihozták Szokolay István nyugdíjas, a művelődési ház dolgozója, fűtő, portás, anyagbeszerző, gondnok, egyszóval mindenes, azonnal lecsapott az ötletre, s másnap reggel már azzal fo­gadta Bankó Jánost, az intéz­mény vezetőjét, hogy meg kel­lene szépíteni a hvzat. A vá­lasz egyértelmű volt: Nincs rá pénz. De ő nem hagyta ma­gát: Nem is kell ahhoz sok, csak bízza rám. S hamaro­san már Bankó János is ne- kigyűrkőzött, hogy hárman, mert időközben Kmett Mihály nyugdíjas is csatlakozott Hoz­zájuk, fessenek együtt. Hadi­tanácsot tartottak, tervet ké­szítettek. Elhatározták, hogy kifestik a helyiségeket, még a nagytermet is, új mázt kap­nak az ajtók és az ablakok, szólnak a fiataloknak, jöjje­nek ők is, segítsenek. A munkák azóta már javá­ban folynak. Minden ablakke­ret új ruhába öltözött, s csil­lognak a friss festéstől az aj­tók is. Felújították az elektro­mos hálózatot: a maszek vil­lanyszerelők húszezer forintról beszéltek, ők kihozták három­ezerből. Szokolay István nem is tudná összeadni, hogy hány órát töltött a munkával, de az biztos, hogy büszke a négy éve nem működő, s most su­gárcsóvát árasztó reflektorok­ra, a színes fényt adó fali­karokra. — Szép lesz itt min­den — mondja. Kmett Mihály nyugdíjba me­netele előtt asztalos volt. Most a mozgóállványt készíti, mert a nagytermet csak erről lehet meszelni. Az állványzat anya­gát Knstra Gábor kisiparos adta. ö így segít, hiszen* mun­kát vállalni nem tud. a szoba­festőknek. mázolóknak most van az idény. — Itt festettek vasárnap a KISZ-esek is — újságolja Ban­kó János — szorgalmasan dol­gozott Lukes Gábor, Aszódi Ferenc, Dobronai János, Dob­felnőttek az elsők Hozott vé­geztek az elmúlt bajnokság­ban, az ifisták pedig megsze­rezték az első helyet A bőrgolyó kergetése mel­lett nagyon jelentős az a tár­sadalmi munka, amit a fiatal labdarúgók a sporttelepért vé­geznek. Visy György sportkö­ri elnök szerint mintegy 20 ezer forint értékű az a mun­ka, amit a klubhelyiség kiala­kításában a pálya gyomtala­nításában, a sporteszközök ja­vításában végeztek. Tíz nap jutalom Kiemelkedőt nyújtott Bíró Ferenc, Pásztor Péter és Pusz­tai Csaba. Nemegyszer segí­tettek a szülők is. A zsúfolásig megtelt új klubteremben osztották ki az if istáknál: az aranyérmeket, Seres László edzőnek pedig át­adták azt a tízezer forintot, amit a társadalmi szervek ajánlottak fel a balatonszeme- si tíznapos edzőtáborozás költ­ségeinek kiegészítésére. Ez a nyári tábor nem lesz teljes üdülés, hiszen már lekötöttek jó néhány edzőmérkőzést, kö­zöttük egy-két ott tartózkodó külföldi csapattal is. a játéko­sok mégis úgy érzik, jutalom ez a tíz nap, a becsületes, jó munka jutalma. T. P. rónai Miklós, Maródi István. A segítők keze, arca masza- tos a festéktől. Biztosan ját­szottak, tréfálkoztak is munka közben. — Előfordult az is, de in­kább tervezgettünk, azon gon­dolkoztunk, hogy milyen új dolgokat csinálunk majd a megszépített épületben. Persze addig még sok mindent el kell végeznünk. Az a szerencsénk, hogy újabb és újabb fiatalok kapcsolódnak be a munkába. A nagyterem festését, ennek nagyon magas a mennyezete, három fiatal festőlegény vál­lalta: Aszódi Zoltán, Úrbán Dezső és természetesen az el­ső fecske. Kalmár Elemér. Három festőlegény Gombos Tibor az utcai vas­kerítést festette és a stúdió, valamint a vetítőfülke ajtaját. — Néhány zárat, pántot meghegesztettem — válaszol­ja érdeklődésemre. — Én ugyan már nem vagyok tizenéves, de nem múlik el nap, hogy ne jöjjek a házba. Magamnak csinálom, amit csinálok. Deme Attila incselkedően közbeszól, miközben mosolyog: — Tibinek a művelődési ház az otthona. — S hogy elvegye a megállapítás élét még hoz­záteszi: — Igaz, annyit én is vagyok itt. Javában tart a nyári szün­idő, elnéptelenedtek az isko­lák, legfeljebb az osztályter­meket, folyosókat, szertárakat festő, mázoló munkások bri­gádjai verik fel a csendet az egyébként máskor zajos helyiségekben. A diákok nya­ralnak, a pedagógusok is meg­érdemelt pihenőjüket töltik, igaz, sokan közülük a tábo­rokban felügyelve a gyerekek­re. De ez is éppen úgy hozzá­tartozik a pedagógushivatás­hoz, mint az ilyenkor szoká­sos számvetés: mit végeztek az elmúlt egy esztendő alatt, mire kell jobban vigyázni szeptembertől. Csokornyi tanulság A mérleg elkészítésében a legutolsó állomás valamennyi általános iskolában a tanév­záró nevelői értekezlet volt, június végén. Mostanra a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályán is összegezték a ta­nulságokat, s ebből nyújtott át egy csokorra valót Barkó- czi István osztályvezető. Elmondta, hogy az oktatási igazgatás összességében jónak ítéli a tantestületek munká­ját. Különösen örvendetes, hogy az új tanterv értelmé­ben a neveléssel is többet törődtek a pedagógusok. Ami szintén üdvözölhető; minden korábbinál több tanuló része­sül napközis ellátásban, kö­rülbelül ezerhatszázan. Kevés város büszkélkedhet olyan jó feltételekkel, mint amilyenekkel a gödöllőiek, még akkor is, ha a zsúfoltságot a szeptemberre elkészülő új ti­zenkét tantermes általános is­kola sem szünteti meg. Ami­ben előbbre járunk az orszá­gos és a megyei átlagnál, az a szakos ellátás. A leadott órák 94,3—100 százalékát szaktanárok tartották az idén. Az ingadozásnak is csak egyetlen oka van: a gyes. Érdemes összehasonlításul idézni az országos és a me­gyei átlagot is, az előbbi 82, J az utóbbi 85. Nem lehet pa­nasz a váltakozó tanításra sem, hiszen a mintegy há­romezer tanulóból mindössze 235 járt felváltva, délelőtt, délután iskolába. S bár jó volna, ha ez a szám tovább csökkenne, vagy eltűnne a kimutatásokból, összességében mégis jónak ítélik, legalábbis a városi tanácson, a feltéte­leket. Több elégtelen Éppen ezért elgondolkodta­tó, hogy a tanév eleji céllal szemben; csökkenjen a bu­kott, az osztályozhatatlan ta­nulók száma, ellenkező elője­lű lett az eredmény. A négy Ez meg Bankó Jánosnak jó végszó: — Dolgozz is annyit, mint a Gombos Tibi! A stúdiót is Obreczán Barnát mostaná­ban keveset lehetett látni a házban. Nem csoda: — Katona vagyok éppen.. Tegnap délután, amikor eltá­vozásra hazaérkeztem, hallot­tam a társadalmi munkáról. Bevonulásom előtt nagyon szerettem itt lenni, s ha le­szerelek, biztosan ismét állan­dó vendég leszek. Természetes hát, hogy a szabadságomból ezt a fél napot a munkára szá­nom. Megszólalnak a hangszórók. A művelődési ház stúdiója, amelyet most Gombos Tibor kezel, jó munkáért, szép mu­zsikát sugároz az önkéntes munkásoknak. A stúdió ajtaja nyitva. Benézek, s bent bizony nagy a rendetlenség. — Felújítjuk ezt is — mondja Bankó János — Gyet- ván Mihály, aki a ház egyik legszorgalmasabb látogatója, civilben asztalos, ő készíti el a keverőasztalt. A régi, amit évekig mutogattunk, mára el­avult, korszerűtlen. Kinőttük. Nekem úgy tűnik, nemcsak kinőttek itt egy-két dolgot a hévízgyörki fiatalok, hanem fel is nőttek a nagyobb ter­vek megvalósítására. F. M. általános iskolában a mulasz­tások miatt kilenc, túlkoros­ság, erkölcsi, magatartásbeli okok miatti felmentés követ­keztében tizennyolc tanuló nem volt osztályozható. Osztályismétlésre tizenket- ten, pótvizsgára húszán buk­tak, s az első osztályosok kö­zött is tizenkét olyan akadt, aki nem bizonyítványt, ha­nem csak iskolalátogatási pa­pírt kapott. Magyarul: nem feleltek meg a követelmé­nyeknek. A kisegítő iskolában huszonötén tartoznak ezekbe a kategóriákba, s így össze­sen kilencvennyolc diákkal volt súlyos probléma az el­múlt tanévben. Ez pedig sok. Különösen ha a tavalyi ha­sonló adatot nézzük, amely csak 47. A művelődésügyi osztályon nehezményezik azt is, hogy a kibővült napközi javító hatá­sa sem látszik. Hiba lenne azonban a visszaesésért csak a pedagógusokat okolni, hiszen nagyon sok múlik a családon, a tanuló környezetén is. Csak együtt, a hiányosságok kikü­szöbölésével, a jobb együtt­működéssel érhető el szep­tembertől jobb eredmény. Iskola és család Ezt a tantestületek is meg­állapították, a pedagógusok igyekeznek feltárni az oko­kat, s az augusztus végi tan­évnyitó értekezleteken meg­határozzák a legfontosabb teendőket. Ami már most nyilvánvaló; a pedagógusok­nak jobban kell törődniük a tanulók mindennapi munkájá­val, azzal, hogy a tanulás fo­lyamatos, rendszeres legyen. Éhhez kérik a szülők segítsé­gét is, akik nem háríthatják az oktatás, a nevelés minden gondját az iskolára. Az iskolákba egyébként még mindig várják szakképzett ta­nítók jelentkezését s az ugyancsak a városi művelő­désügyi osztály irányítása alá tartozó óvodákba felsőfo­kú végzettségű óvónőket. G. Z. Városi moziműsor Halálos tévedés: Olajkút az indiánok földjén. Színes NDK kalandfilm. Csak 4, 6 órakor! Államérdek. Fegyverszállí­tás minden áron ... Színes olasz—francia társadalmi drá­ma. Kísérőműsor: utcák, te­rek, tárlata, Magyar Híradó. 14 éven aluliaknak nem aján­lott! Kezdési idő: 8 óra. ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) Már állnak a túrái kezelőépület falai. Jelenleg az épít­kezés is ... A szerző felvétele Túrái mérleg Javuló szellemű labdarúgók Számvetés - szünidőben Legyen kevesebb a bukott diák á p

Next

/
Thumbnails
Contents