Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-19 / 168. szám

xJimap 1980. JÚLIUS 19., SZOMBAT A HARMINCADIK Vasutas képzőművészek tárlata Július 24-ig tekinthető meg a easutasszakszervezet VIII. kér., Népszínház utcai kiállítóter­mében a vasutas képzőművé­szek XXX. országos kiállítása, naponta 10 és 18 óra között. Komoly hagyománya van a szakszervezetek műpártolásá­nak, s annak a segítő munká­nak, mellyel felkarolták tag­jaik körében az amatőr moz­galmat. Ez az öntevékeny for­ma jórészt megmaradt és meg­marad az egyéni önképzés keretében, társadalmi haszna az az egyéni öröm, mely a képalkotásból és szoborformá­lásból adódik. Játék és küzde­lem együtt látható e tárgyak­ban, s időnként az amatőrök ezres táborából szerveződik az új képzőművészek csoportja. Művészeti életünk tartaléka is e mozgalom, nemcsak egyik formája. Huszonegy díj és oklevél Külön dicsérendő a vasutas­szakszervezet rendszeressége, mely budapesti, szegedi, mis­kolci, szombathelyi köreiben folyamatosan biztosította dol­gozóinak önkéntes művészi to­vábbképzését. Tárgyilagosan állapíthatjuk- meg azt, hogy ebben a közművelődési közeg­ben a vasas- és a vasutasszak­szervezet érte el eddig a leg­nagyobb eredményt. Nem vé­letlen, hiszen Kirchmayer Ká­roly szobrászművész évtize­dek óta vezeti a budapesti vas­utas képzőművészeti kör mun­káját, s legutóbb méltó segítő­társa akadt Benedek György festőművész személyében. Ta­valy is, idén is ők ketten ren­dezték a gyűjteményes kiállí­tást, mely egy esztendő közös munkájának vizsgája és se­regszemléje. Most is jó erők mozdultak meg, s igazán ki­vételes a vasutasszakszerve­zet művészetpártolása, hiszen a vasutas képzőművészek közül Durkó Gábor: Butaörsi t'j huszonegy alkotónak és ama­tőrnek juttatott díjat és okle­velet. Alkotó és amatőr Nem véletlenül említettem az alkotó és amatőr fogalmat. A kiállítók e két minőségből verbuválódtak. A dunakeszi Czinege István, a szobi Zi- mann Lajos kész szobrász és Jóba Éva, Bottyán János, Kli­ma; György kész festők. Meg­fontolt mű Durkó Gábor Bu­daörsi tája, Szabó László Be- , ce-hegyi pincéje, Telkes Ta- más Vasúti hajnala. Gomola József Szerelőcsarnoka. Helyes mértékre vall a mű­vek tematikai osztása is, hi­szen nem erőltetettem, de szép számmal akadnak képek, szob­rok, melyek a munkáshétköz­napokat idézik, mások a ma­gyar táj szépségeit elemzik. Az is helyes törekvés, hogy a szakszervezet nem túlzottan ambicionálja a speciális, vas­úti témákat, de az még helye­sebb, hogy a képzőművész kö­rök tagjai önként gondolnak erre. Kiemelkedik Zimann La­jos plasztikája, a kőbe fara­gott Határállomás, mely emlé­ket állít a Vác és Szob között 1850-ben épített vasútvonal­nak. Zimann Lajos: Határállomás Czinege István: Hegesztő Nemzetközivé szélesíteni Nem hallgathatjuk el azon­ban azt sem, hogy az érték­rend megállapodott, s egyes alkotók, így a szombathelyi Simon Iván és a monori Sze- mök György elmaradtak a vas­utastárlatokról. Indokolt, hogy a vasutasszakszervezet gon­doljon az 1984-es jubileumi esztendőre, ekkor lesz száz­éves a Magyar Államvasutak, a MÁV. Pályázati kiírás te­hetné azon esztendő tárlatát még tartalmasabbá, ha sze­rephez jutnának a vasúttörté- neti és a jelen munkát ár­nyaltan reprezentáló grafikák, szobrok, festmények, a vasút romantikáját, felelős tevé­kenységét bemutató alkotások. Az sem ártana, sőt méltóvá tenné a jubileumot, ha erre az alkalomra, 1984-re nemzet­közi tárlattá bővítenék a szo­kott évi országos bemutatko­zást. Űgv. ahogy az 1960-ban történt. Mindez természetesen GYERMEKFILM Dédelgetett kedvenceink Űjabb gyermekfilm forgatá­sa kezdődik még e hónapban a Mafilm Dialóg Stúdióban; a hiánypótló vállalkozás — a Dédelgetett kedvenceink — a rendezője Szalay Györgyi — aki a Jutalomutazásban, a Filmregényben és a Harcmo­dorban íróként, illetve társ­rendezőként működött közre —, ezúttal először szerepel rendezőként. A film a 14—15 éves fiata­lokhoz szól. A történetben egy pesti értelmiségi család leá­nya vidéken nyaral, ahöl meg­ismerkedik a falusi környe­zetből kikerülő fiúval, akinek az apja traktoros, és anya nélkül nevelkedik, mert az már régebben elhagyta csa­ládját. Kettejük szünidei kap­csolatát követi nyomon a film. A filmet Boldogkőváralján forgatják. A rendező döntésé­ben a speciális képi látvány, a történethez szükséges falu zártsága, valamint a régi és az új lakóházak viszonylag legkedvezőbb aránya egyaránt szerepet játszik. Papp Ferenc operatőr egy később kijelö­lendő budapesti lakótelepen, a képzőművészeti gimnázium­ban és egy szakmunkásképző intézetben is készít majd fel­vételeket. A szereplőket másfél hóna­pos munkával válogatták ki a 600 jelentkező közül. A fő szempont a rajztudás volt. A leendő filmben számotte­vő szerep jut a zenének is: a Dédelgetett kedvenceinkben a Kraftwerk és a Beatrice együttes tagjai egyaránt szó­hoz jutnak. A forgatást szep­tember közepéig befejezik, s a film első kópiája az év vé­gére dobozba kerüL önmagában vetné fel azt a kérdést, hogy a vasutas kép­zőművészek maradandó mü­veken is fáradozzanak, ne elé­gedjenek meg a máskülönben tisztességes és tiszteletre mél­tó amatőr mércével. Nem kép­telenség ezen óhaj, annál in­kább sem, mivel a mostani kiállításon is akadt jó szobor, jó festmény — remény és irány a holnap, a jövő jobb átlagához. Losonci Miklós PILISSZENTKERESZTEN Tábornyitás GAZDAG PROGRAM Ma délután ünnepélyes megnyitóval kezdődik a pilis- szentkereszti általános iskolá­ban a Nőve Zámky-i Lenin úti általános iskola úttörői­nek tíznapos táborozása. A megnyitót — amelyen Sipos Árpád, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának tit­kárhelyettese mond ünnepi beszédet — követő napokban egyebek között szentendreit fővárosi, balatoni kirándulás szerepel a programban. A tábor annak a cserekap­csolatnak a részeként nyílik, melynek keretében a pilis- szentkereszti szlovák nemze­tiségű gyerekek augusztus 4 —13. között Szlovákiában, Szklene Teplicében táboroz­nak majd. A cseretáborozás­ra az idén a tavalyi esztendő után második alkalommal ke­rül sor — a pilisszentkereszti gyerekek a korábbi években itthon rendezett nyelvművelő táborok után vehetnek részt anyanyelvi környezetben szer­vezett nyári olvasótáborban. UJ KIÁLLÍTASSÁL Borom isza-em lékszoba KÉZIRATOK, LEVELEK, MŰTÁRGYAK Szentendrei és hortobágyi tájak aZ akvarelleken, egy keleti témájú gobelin, a tár­lókban elhelyezett cikkek, ki­állítási katalógusok, az 1928- ban rendezett Cik-cakk es­tek műsorai, Ferenczy Ká­roly festőművész kézírása, Medgyessy Ferenc, Egry Jó­zsef és Szép Ernő levelei, verskéziratok, néhány egyko­ri berendezési tárgy — teg­nap délután óta hangulatos kamarakiállítás (Mucsi András rendezése) — fogadja a Boro- misza Tibor festőművész utol­só lakhelyén, a szentendrei Duna-parti házban berendezett emlékszoba látogatóit Az emlékházban — a mű­vész születésének századik évfordulójára — rendezett új kiállítás megnyitóján Bihari József, a Pest megyei Mú­zeumok igazgatója dr. László Gyuia - professzornak a nemzeti galériabeli emlék- kiállításon mondott szavait idézve, hangsúlyozta az em­lékezés fontosságát, anpak a segítségnek a jelentőségét, amelyet az' új kiállítás meg­rendezéséhez a festőművész (a tegnapi ünnepségen is résztvevő) özvegye adott Boromisza Tibor munkás­ságát Haulisch Lenke művé­szettörténész méltatta. Sok tájhoz, emberhez kötődött a festőművész — mondotta —, a haza szolgálatának gon­dolata vezette, ez azonban nem zárta ki azt, hogy aZ emberiség egyetemes kultúrá­jának értékeit is befogadja. Ferenczy Károly hívására ke­rült a nagybányai művészte­lepre, a húszas évek elején ő fedezte fel, hogy az ottani tö­rekvések folytatására Szent­endre nyújt kitűnő környeze­tet. A művész „színes, me­ditációit és dingmikusságát egyesítő” személyiségére gyer­mekkori élményeit idézve Hasznosné Szöllős Ilona res­taurátor emlékezett Az emlékszoba a nyári hó­napokban a hét három utol­só napján délelőtt 10 és es­te 6 óra között tekinthető meg. P. Sz. E. POLITIKAI KÖNYVEK Az értelmiség a szocializmusban EGY NAGYON FONTOS és eleven témát adott közre a napokban a Kos­suth Könyvkiadó Az értelmiség a szo­cialista országokban címmel. A kötet­ben neves szociológusok tanulmányai hat európai szocialista ország tapaszta­latait rögzítik. Ügy gondolom, nem kell külön felhívnom a figyelmet, hogy mennyire fontos ennek a rétegnek a múltbeli és jelenlegi heyzetével, a tár­sadalomban elfoglalt helyével és sze­repével megismerkedni, hiszen a fej­lett szocialista társadalom építésével fokozódik szerepük. Az is világos, hogy a kötetben közölt tanulmányok lehető­vé teszik az összehasonlítást a hat ország értelmisége, illetve szellemi dolgozók rétege között, mégpedig azt, hogy milyen, a jellegük, hogyan ala­kult összetételük és melyek az eltérő vonások az egyes országok értelmisége között. Szinte valamennyi írás vizsgálja, hogy milyen volt az értelmiségiek helyzete a kapitalista viszonyok között. A szov­jet szerZő idézi Lenin idevonatkozó megállapításait, amelyek szerint az ér­telmiségi réteget nem lehet elvonat­koztatva vizsgálni, mert az osztályvi­szonyok függvénye, s mert az értelmi­ségiek az osztálykülönbségek megszű­nésével egyre inkább nagyobb szerepet töltenek be a társadalom formálásá­ban. hisZen maga a társadalom is ér­telmiségi szintre emelkedik. Huszár Tibor tanulmányában kifej­ti, hogy hazánkban a polgári átalakulás megkésett, s a kapitalizólódás ellenére erős volt a kötődés az úri-birtokos osz­tályhoz. az arisztokráciához. Ez megha­tározta az értelmiség összetételét, szer­kezeti sajátosságát. Míg a dinamiku­san fejlődő, iparosodó országokban a mérnök, a közgazda, az agronómus már a XIX. században a legnagyobb számú értelmiségi csoportok közé tartozott, hazánkban visZont még a felszabadulás előtti utolsó békeévben sem érte el a közgazdászok, a mérnökök, a mezőgaz­dasági szakemberek együttes aránya a jogászokét: minden száz diplomás kö­zül 34-nek volt jogi, 13-nak műszaki, nyolcnak agráregyetemi, négynek köz- gaZdasági diplomája. A FALUSI értelmiség helyzete még rosszabb volt, hiszen a paraszt úrként tisztelte (vagy gyűlölte), míg az ura­ság nem tekintette az úri társadalom teljes értékű részének. Szerepe ennek ellenére meghatározó jellegű volt, mert mégis az ország legnépesebb társadal­mi csopdrtja, a parasztság között vég­zett szellemi munkát A felszabadulás után nemcsak falun, hanem az egész országban megválto­zott az értelmiségiek helyzete, közülük sokan felismerték szerepüket, helyü­ket, s szívvel-lélekkel az új rend mellé álltak, tudásukat a kibontakozó szo­cialista társadalom érdekében kama­toztatták. S emellett új értelmiség jött létre, amely már a szocializmus emlőin nevelkedett, s amely a munkások, pa­rasztok fiaiból került ki. Számuk is megsokszorozódott. Míg 1928-ban ha­zánkban 277 543 szellemi munkást tar­tottak nyilván, addig a statisztika 1970- ben már egymillió 275 ezret, a diplo­mások száma pedig a korábbi 61604- gyei szemben meghaladta a 380 ezret Változott az összetételük is: az ipa­rosodó megyeszékhelyeken, s más ipa­ri városokban új szellemi központok vannak kialakulóban, átalakult a falusi értelmiség is. A többi szocialista országban is az értelmiség sajátos utat futott be, bár sok kérdésben hasonló volt a helyze­tük a magyarokéhoz. Mára már alkotó részévé vált a szocialista társadalom­nak. A tudományos-technikai forrada­lom kibontakozásával szerepe és je­lentősége mind a hat vizsgált ország­ban jelentősen megnőtt. Ezt mutatták ki a szociológusok tanulmányai, egy­ben rávilágítottak, hogy ma is sok a közös vonás, hasonlóak a problémák, így érdemes megismerkedni egymás gondjaival. A SZERZŐK foglalkoznak az értel­miségieknek a fejlett szocialista társa­dalomban elfoglalt helyükkel, hangsú­lyozzák, hogy a műszaki fejlesztés, a tudomány vívmányainak széleskörű al­kalmazása, a szocialista kultúra befo­gadása csak növeli szerepüket. Szük­ség van, s a jövőben még jobban szükség lesz a magasan kvalifikált szel­lemi dolgozóra. A szerzők kitérnek ar­ra a kérdésre, hogy vajon társadal­munkban valóban elkerülhetetlen-e az értelmiségi „szakbarbárrá” válása, de­valválása, fenyegeti-e, s ha igen, mi­lyen mértékben az úgynevezett civili- zatorikus fejlődés a kulturális értéket? A tanulmányírók Marxot idézik, aki­nek felételezése szerint a kommunista társadalom a tudomány és a termé­szet, a társadalmi kombináció és a tár­sadalmi érintkezés minden hatalmát annak érdekében hasznosítja, hogy a szükséges munkaidő csökkenésével pár­huzamosan a tényleges munkaidő is csökkenjen. Így a dolgozó munkaerejé­nek számottevő része felszabadul. Vagyis lehetővé válik számára, hoigy ne csak a szakmájával foglalkozzzék, hanem gondot fordítson általános mű­veltségének gyarapítására is. Így a szellemi ereje megsokszorozódik, ame­lyet a társadalom javára fordíthat S VÉGÜL arra a megállapításra jut­nak a szerzők tanulmányaikban, ame­lyet az MSZMP programja is hangsú­lyoz: a tudomány és a kultúra társa­dalmi szerepének növekedésével nő az értelmiség szerepe, a szocializmus épí­tése során fokozatosan csökkennek a fiZikai és a szellemi munka, valamint a falu és a város közötti lényeges kü­lönbségek. így a szocialista társadalom bővülő lehetőségeket teremt a személyi­ség sokoldalú fejlődéséhez. S ez áll az értelmiségiekre is. Gall Sándor Elhunyt Komlós János A Művelődési Minisztérium, a Fővárosi Tanács, az MSZMP VI. kér. Bizottsága, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Színházművészeti Szövetség és a Mikroszkóp Színpad fáj­dalommal tudatja, hogy Komlós János érdemes művész július 18-án, 58 éves korában, váratlanul elhunyt. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar színházművészetet. Temetéséről későbh történik intézkedés. mint színházigazgató, hanem mint féltucatnál több szatíra- gyűjtemény szerzője, konfe­ranszié. Elbeszéléseit, s főleg a jelenkori irodalommal fog­lalkozó kritikáit napilapok­ban, a Csillag, a Kortárs és a Valóság című folyóiratok­ban gyakran olvashatták az érdeklődök. Kultúrpolitikus volt, a mű­vészetet elválaszthatatlannak tartotta a napi politikától és e kapcsolatot fanyar, sajátos, néhol szelíd, néhol harsány szatírával fogalmazta meg. E szatíra napra- és helyrekész volt, valódi magyar, pesti hu­mor, nekünk szóló. A kezei. Ahogy Az én csa­tornámban, a Hónapban, a pi­ci képernyőn, vagy a majd­hogynem kisebb pódiumon láttuk. Okos kéz volt. Komoly és okos dolgokra mutatott rá. Ránk. A kezei. Kupolaként zárul­tak össze, majd figyelmezte­tően emelkedtek a magasba. Egy ország ismerte meg a ke­zeiről. A televízió tette köz­ismertté, de népszerűvé csak az válhat, akinek van tehet­sége, mondanivalója, szelleme, vagyis — egyénisége. Neki volt: független, összetéveszt­hetetlen. 1922-ben született Budapes­ten, s a budapesti egyetem bölcsészeti karán szerzett ta­nári diplomát. A felszabadu­lás után különböző állami funkciókat töltött be. 1957-től került szorosabb kapcsolatba a sajtómunkával. A humorista Komlóst ismertük jobban, rá­diós szilveszterekből, a Mik­roszkóp Színpadról. Pedig po­litikus volt. Nemcsak mint újságíró, a Magyar Nemzet, Népszabadság kulturális ro­vatának vezetője, nemcsak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents