Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1980. JÜLIUS 13., VASÁRNAP Megkezdték az őszi árpa aratását Az aratás első méterei A szerző felvételei Bár a gabonatermesztés egyre iparszerűbbé válik, ta­lán soha nem lesz hétköznapi munka, szürke rutinfeladat. Ma is különös felelőséggel, iz­galmakkal jár. Már napokkal az aratás megkezdése előtt érződik ez a gépműhelyekben, az agronómia irodáiban, az udvari beszélgetések mondat- foszlányaiból. Az aratás min­den évben premier. És mennyi külső tényező befolyásolja sikerét! A jégkár, a sok csapadék mellett nem elhanyagolható a szétverés veszélye sem. Az őszi árpa hajlamosabb a törésre vagy a lenyaklásra, mint az ellenál- lóbbá nemesíthető búza. Érett gabonánál előfordulhat össze­keres, melynek hatására ki­verődik a szem, ablakos lesz a kalász. Hosszú tehát az út, míg a vetésből sikeres telelé­sen ót szakszerű növényápo­lással jó termés lesz. A túrái Galga menti Ma­gyar—Kubai Barátság Terme­lőszövetkezetben a héten, csü­törtökön kezdődött az aratás. Délelőtt 9 órakor hagyta el a kombájnkonvoj a Haraszti­majort. Szinte ünnepélyes pil­lanat, amikor a község végén feltűnik az erőt sugalló, ke­nyeret teremtő gépek sora. Gyerekek és öregek próbál­ják elkapni a vezetőfülkében ülő kombájnotok pillantását. Egy idős néni megkérdezi az urától: — Hát mi az ördögök ezek. — Hát mennek az ár­pába — válaszolja a;z, és ta­lán felötlik benne a gondolat: hány évszázada jelenti a ga­bona millióknak az életet, a kenyérkét. Galgahévíz és Túra határá­ban csaknem 1700 hektáron vetettek gabonát a turaiak. Ami mintegy húszmillió fo­rintot képvisel. Áts Etele ja­vítási ágazatvezető elmondta, a gabonatáblákról olyan nagy termés érkezik be naponta, mint még soha. A betakarítás teljesen gépesítve van. Jelen­tős előny, hogy itt nincs any- nyi gépkapcsolat, mint mond­juk a borsónál. Az aratás technológiája a kombájnra és a szállító járművekre alapo­zódik. A tavalyihoz képest Túrán erősödött a géppark. Vásárol­tak egy hatvan tonna napi teljesítményű új arató-cséplő gépet. A tipizálási program részeként egy kombájnt át­adtak a vácszentlászlóiaknaik, egy gyengébbet pedig átállí­tottak magborsó-betakarítás­hoz. Az egységesebb géppark­nak könnyebb a karbantartá­sa, s egyébként is ütőképe­sebb. A mindenkori munka szín­helyén műhelykocsi áll, egy vezető szerelővel, egy hegesz­tővel és két szerelővel. Nél­külözhetetlen a tartozékkocsd és a tartalék traktoros, aki többek között tűzvédelmi fel­adatokat is teljesít. Tíz óra körül érkezett a ki­lenc kombájn Galgahévíz északi határába, a Tófalusi major fölé. Az aratás hely­színi irányítása Darnyik An­tal feladata. Az utolsó meg­beszélés után fél 11-kor in­dult az első gép, a Gólya Ist­ván által vezetett SZK 5-ös a napsütésben aranyló táblába. Egészen pontosan az M—5 je­lű táblában kezdődött az ara­tás a túrái termelőszövetke­zetben. Itt és az M—4-esen találha­tó a gazdaság összes őszi ár­pája, 240 hektáron. Amint az első sáv megnyílt a táblán, Darnyik Antalhoz fordultam: — Ugye, ez már a nyár be­tetőzése. — Igen, nagyon szép munkafolyamat ez, talán ép­pen azért, mert nehéz. A munka a délutáni, késő dél­utáni órákban halad a leg­jobban, ember és gép ekkor nyújtja a legnagyobb teljesít­ményt. Jó termést, fiel(.táron­ként ötven mázsát várunk az őszi árpától. Az első után hamarosan táblába álltak a többiek is, Tordas József, Tóth Mihály, Fekete Sándor, Bankó Ernő, Molnár Sándor, Kovács Ist­ván, Ondreász András, Varjú István. Szakértelmükre nagy szükség lesz a következő he­tekben. Valamennyien milliós értékekre ügyelnek, milliós értéket takarítanak be. Az utolsó megbeszélés B. G. Íróasztal és gidagyógyítás Lehet, hogy kinévetsz vagy sajnálkozol rajtam, de szerin­tem nagyon jó dolog nekünk ez a szakmai gyakorlat. Bár a szerződésemben negyvenórás munkahetet írtak elő, öt nap­ra elosztva, ha nem jöttek volna vendégeim, talán még szabad szombaton is benéz­tem volna a szövetkezetbe ... Feladatterv Mitől ez a pálfordulás, kér­dezheted joggal, hiszen pár hete, a harmadik év utolsó vizsgái közben még azon mor­fondíroztam, hogyan lehetne lecsökkenteni három hétre a négyheti szakmai gyakorlatot. Ezekkel a mondatokkal kezdtem hosszú levelemet a Dél-Alföldön gyakorlatozó év­folyamtársamhoz. És talán ez a természetes. Májusban még úgy gondoltuk, csonka lesz a nyári vakációnk. Most viszont a négy egyetemi évet tekinte­ném szegényebbnek szakmai gyakorlat nélkül. Jól sejtettük Budapesten, a Dimitrov téren, hogy kevés lesz az egyetem falai közt el­töltött négy esztendő a szak­ma elsajátításához. Munkába állásunkkor ezért különösen hálásak leszünk egy jól sike­rült gyakorlat tapas_ztalataiért. Az évközi egy-kétnapos cso­portkirándulások kirakatüze­mek napfényes oldalaira ke­vés a későbbiekben felhasz­nálható tapasztalatot nyújta­nak. A szakmai gyakorlat pe­dig nem más, mint a majdani munkába állás tét nélküli pró­bája. Tevékenységünk nem munka, hanem egyszerűen fo­galmazva: ellesés. Talán nincs is olyan közöttünk, aki meg­elégszik azzal, hogy beül a kölcsönkapott íróasztal mellé és eleget téve az egyetemen kigondolt feladattervének, négy héten keresztül csak ír­ja az adatokat és osztja, szo­rozza, kivetíti őket. Ismerkedés A különböző szobák, irodák, osztályok megismerése után kiállók a tsz-központ udvará­ra és keresem a lehetőséget egy dzsipben, Volgában, teher­autóban. — Ugye kivisznek a termelésbe — kérdezem. (Hány­szor nyilatkozunk a suliban, hogy nem megyünk vállalat­hoz dolgozni, most pedig nem tudom elképzelni, hogyan me­het valaki irányító szervhez, ha nem élt benne bizonyos ideig az értékelőállító folya­matokban.) — Gyere csak, van hely — mondják a járművek vezetői. S milyen jó, ha a következő alkalomkor már hívják az embert. Ha a gépesítés ökonó­miai kérdéseiről kell diplo­mamunkát írni, az első fel­adat a gépek megismerése. Indulunk a gépállomásra, a borsó- és gabonatáblákra. A növényvédő helikoptert talán csak a másik szövetkezetben érjük utol. Máskor: fiatal ágazatvezető és a vakációban dolgozó diák éppen a kecsketelepre indul. Örömmel csatlakozom hozzá­juk, hiszen már kezdett bán­Magyarok Afrikában Szövetkezetalapítás Beninben A fejlődő országok körében terjed a saját mezőgazdaságuk fontosságának felismerése, amely a különböző fejlesztési programokban is megnyilvá­nul. Magyarország is kész ta­pasztalatainak átadására. Egyik ilyen hírvivője volt a hazai szövetkezeti tapasztala­toknak Kiss Ferenc, az Agrár- tudományi Egyetem tudomá­nyos segédmunkatársa, aki Beninben alapított modern szövetkezetét. Így beszél út­járól: — A’ tavasszal három hétig voltam ebben a rokonszenves, haladó országban. Rendkívül széles körű feladatkomple­xummal bíztak meg. Többek között azzal is, hogy mini­mális esélyekkel egy modern szövetkezetét létesítsünk vala­melyik megyében. — Kikkel tárgyaltak oda­kinn? Isaszegen sokat fáradoznak a ! tömegsporthoz nélkülözhetet- | len létesítmények megterem­tésén. A tanács és a lakosság összefogásával, társadalmi munkával öt kispályát építet­tek, amelyeken 9—11 csapat játszik évről évre bajnoki rendszerben. Az idén megszervezték a női kézilabdacsapatot, amelyet a járási bajnokságban indítot­tak. Nekik is jutott a társa­dalmi munkából, hiszen a sporttelepen levő pályájukat szélesíteni és hosszabbítani kellett. — Hivatalosan Filippe Akpo mezőgazdasági miniszterrel. De a sorban szerepelt pálma­termesztési felelős, elefánt­csontparti cirokszakértő, vala­mint a szovjet szójatermesztés népszerűsítésével foglalkozó katolikus misszió. De találkoz­tam volt iskolatársammal, Gregoireval is, aki a hat me­gye közül az egyiknek kutatá­si-fejlesztési felelőse. — És milyen eredményekre jutottak? — Mindenekelőtt kapcsola­tot kezdeményeztünk a helyi nemzeti egyetem mezőgazda- sági fakultásával, megfelelő mennyiségű és minőségű ada­tot gyűjtöttünk, s helyet is választottunk a közös gazda­ság alapításához. Piackutatás­sal is foglalkoztunk. Ottani tárgyalópartnereink például szívesen vásárolnának tőlünk baromfikombinátokat, sőt or­markoltak-e túl sokat az isa- szegiek? A sportkör vezetői szerint nem, hiszen támogatja őket a tanács, a pártszervezet, a községben működő gazda­sági egységek, s nem utolsó­sorban a lakosság. így szűkö­sebb anyagiak birtokában is merészebben lehet tervezni. vosi műszereket, gyógyszere­ket is. — Magyarország az egyet­len, amely segítő kezet nyújt ennek az országnak? — Nem! Itt az egész szocia­lista tábor jelen van, ió szán­dékával. A szomszédunkban, ahol mi dolgoztunk, most kezdte meg a munkát egy 1000 hektáros gazdaság, amelyet szovjet segítséggel hoztak lét­re. De Románia, Bulgária és az NDK is gépesít. — Mindezek mellett na­gyon keveset tudunk erről az országról. Egy pár szóval, ha leírná. — Nyugat-Afrikában a Fran­kofon területén fekszik, terü­lete akkora, mint Magyaror­szágé, ám lakossága csak har­mada a miénknek. A legna­gyobb városa és közigazgatási központja Kotonou, 175 ezren lakják. Az országot, amely népköztársaság, a marxista— leninista népi forradalmi párt vezeti. Érdekes, hogy a lakos­ságnak csaknem 90 százaléka városlakó. Hat megyére oszlik, az ország elsősorban mező­gazdasági termékeket expor­tál: Franciaországba. — A mezőgazdaság tehát fontos szerepet játszik az or­szág életében. — Természetesen! Az első pártkongresszus alkalmából leszögezték, hogy a haladó mozgalmaknak az agrárreform végrehajtásához és a szövetke­zeti szervezés megvalósításá­hoz kell vezetni. Sch. L Aszódi tekézők Sikeres első félév Isaszeg Megalapozott tervek, társadalmi összefogással Nagy terveik vannak a kö­vetkező 2—3 évre is, hallot­tuk Szentesi Sándortól, az Isa- szegi KSK elnökétől. Aszta- liteniszezőiknek nincs megfe­lelő terme, hol az egyik, hol a másik iskolába költöznek. Ez a jellemző különben más sportágakra is. A község ta­nácselnöke Gödöllő támogatá­sát kérte, s meg is kapta. Egy lebontásra ítélt épületből az­óta kitermeltek 15 ezer tég­lát, 3500 cserepet és 15 köb­méter faanyagot. A bontás és a szállítás csak­nem ezer órát vett igénybe. S kell-e mondanunk, a község lakói és sportolói önkéntes munkával végezték el ezt a feladatot is. A még nagyobb munka ez­után következik. Tornatermet, klubhelyiséget tervezne^, sze­retnék rendbehozni a tekepá­lyát, de labdarúgó-, röp- és tollaslabdapályát is akarnak -építeni. Ehhez azonban feltöl­tési anyagra lenne szükségük, törmelékre, hogy az épületeket magasabbra helyezhessék, ne­hogy elöntse őket a víz. Fölmerülhet a kérdés, nem tani, hogy az állattenyésztési főágazattal még nem ismer­kedtem meg. Szóhoz sem tu­dok jutni a helyszínen, amikor lelkes vezetőm a világ legter­mészetesebb hangján szól, hogy ha már itt vagyok, segítsek a gidák gyógyításában. Egy bó- lintás és már reszelem is a desztillált vizes ampullát, éle­temben először, majd munka­köpenybe bújok és sorra be­cserkészem a párhónapos ál­latokat a kezeléshez. Majd megköszönöm, hogy segíthet­tem. Most itthon gépelem ezt a pár sort, miközben elégedet­ten érzem kezem jódos illatát. Az állatok gyógyítása után mostunk kezet a fertőtlenítő oldatban. Biológia Agrárközgazdásznak készü­lök. Ha valakinek, neki ala­posan meg kell ismerkednie a termelés valamennyi folyama­tával. Jobban beszéli a szabá­lyozók, a statisztika, a gazda­ságtan nyelvét, ha a technoló­gia és a biológia nyelvén is tud legalább — olvasni. Ehhez segít a szakmai gya­korlat a túrái termelőszövet­kezetben. Balázs Gusztáv Tavaly decemberben ott fejeztük be értekezésünket Ondrik II. Pállal: hogy akkor majd meglátjuk, mit hoz a tavasz! "Az Aszódi Spartacus Sport Egyesület tekeszakosz­tályának vezetője ugyanis fél éve arról adhatott számot, hogy versenyzőik három év leforgása alatt két bajnoksá­got megnyertek: előbb a já­rásit, azután a múlt őszön a megyeit, ennélfogva az idén a nemzeti bajnokság III. vo­nalában újoncként mutathat­ják meg oroszlánkörmeiket, vagy inkább jó érzéküket, kézügyességüket. Aszódon nem szőttek me­rész álmokat, hiszen abba a tizenhat csapatos NB III-as bajnoki csoportba, amelyben most már végigküzdötték a I tavaszi szezont, nem kevesebb, mint tizenkét budapesti sportegyesület versenyzőit ne­vezték. Ráadásul: valamennyi NB III-as csoport közül — lévén ez a fővárosban és kör­nyékén — a szakemberek szerint a legerősebb. No, de ne magyarázzuk a bizonyít­ványukat előre, nézzük az eredményt. — Ügy gondolom, reális célként tűztük ki, hogy az el­ső évben megpróbálunk meg­kapaszkodni a nemzeti baj­nokság harmadik vonalában — mondja a szakosztályve­zető. — A tavaszon tíz pont begyűjtését terveztük, ezt két ponttal túlteljesítettük, s csak rosszabb játszmaarányunkkal szorultunk a tizenötödik hely­re. Előttünk három csapat­nak ugyanennyi pontja van. így tehát látok lehetőséget az előbbre lépésre az ősszel. Ugyanakkor azt is elmondha­tom, hogy nemcsak a tizen­két pont megszerzésével hív­tuk fel magunkra a figyelmet, versenyzőink sportszerű ma­gatartását is megemlítették az ellenfelek és a szövetség veze­tői. Az Aszódi Spartacusban utá­nanéztek, hogy az elmúlt években feljutott megyei baj­nokok, nem fél év, hanem egész év alatt mindössze 4—6 pontot voltak képesek az NB Ill-ban összegyűjteni. Így hát megállapíthatjuk, hogy vala­mi titkuk, plusz adottságuk lehet a tekében az aszódiak­nak, erre építve valóban meg­valósíthatják minimális ter­vüket, s ősszel kiharcolhat­ják a bentmaradást. Hogy az­után edzőjük, és szakosztály­vezetőjük újra azt mondhas­sa: a többit majd meglátjuk! Ami mindenképpen kell, az a további szorgalom. Eddig nem volt belőle hiány. A szakértelemből, a csapat mun­kájának irányításából meg éppenséggel nem, hiszen ed­zőjük az a Kiss Pál, aki évek­kel ezelőtt a magyar tekevá­logatott vezetője volt, s aki ma is a tekeszövetség szakta­nácsadója. Aszódd tanítványai a nyáron sem dobják sutba a tekegolyót: lényegében edzés­ben maradnak, és két barát­ságos mérkőzést is beiktatták programjukba. Július 18-án az NB III-as Vegyterv, 25-én az NB II-es Ikarusszal mérik össze erejü­ket. Hasonló próbának már ki tették őket az idén: az Egri Spartacus azonos nevű kupá­jáért egyebek közt az NB I-es BKV Előrével, az Ózdi Ko­hásszal, és az NB II-es Hon­véd Gyulai SE-vel küzdöttek, s ez utóbbit sikerült leköröz­niük. — Kik voltak a csapat erős­ségei a tavaszon? — Általában mindenkivel elégedett vagyok, de ha még­is muszáj kiemelni a sikere­sebbeket, hadd mondjam el, hogy különösen jól szerepelt Búzás László, Kiss Sándor és Gyebnár Sándor, akik a há­romszáz dobásos házibajnok­ságban is az élen végeztek, de kitűnt még a bajnokságban Gyebnár Zoltán és Juhász Jó­zsef is. De mondom: annak örülünk a legjobban, hogy a csapat NB Ill-ban nyújtott tavaszi szereplése kivívta a budapesti tekeszövetség szak­embereinek elismerését. F. I. Úttörővasút Harminc építő Tart még a börzsönyi úttö- rövasút építkezése, amelyen a KISZ megyei felhívására fia­taljaink, az elmúlt évihez ha­sonlóan, az idén is részt vesz­nek. Pénteken, a KISZ járási bi­zottsága szervezésében három napra, harmincán utaztak az építkezéshez. Együtt dolgoznak ott a bolgár testvérszervezet fiataljaival, s minden bizony­nyal a munka után a kulturá­lis. a szórakoztató programok­ból is kiveszik részüket — a verőcemarosi KISZ-táborban.

Next

/
Thumbnails
Contents