Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-12 / 162. szám

Szépülnek a város parkjai Mindenütt dolgoznak a parkok és a zöld területek csi­nosításán a gödöllői Városgazdálkodási Vállalat parkfenn­tartó brigádjai. A Dózsa György úti szakaszon formára vág­ják az élősövényt. Barcza Zsolt felvétele fi segítőkész brigád Az Árammérőgyár erdőker- tesi gyáregységében tevé­kenykedő szocialista brigádok közül a múlt évi eredmények alapján a Martos Flóra nevét viselő közösség bizonyult a legjobbnak, s így megkaphat­ta a bronz plakettet. Az 1975- ben alakult, akkor még mun­kabrigád vezetőjével, Daludi Istvánnéval beszélgettem. Elmondta, 'hogy 1977-ben már elérték a szocialista cí­met, s a mostani fokozat meg­lepte őket. No nem azért, mintha úgy éreznék, nem dol­goztak volna eleget, de elis­meri, hogy az üzem terüle­tén működő többi brigád sem dolgozik náluk gyengébben. Azonos feltételek között te­vékenykednek és sokszor a véletlen műve, hogy adott időszakban ki tud valamivel többet tenni az asztalra. Közösségük először a meg­munkálóban dolgozott, de az elmúlt évben szétszóródtak, mivel üzemük profilja kiszéle­sedett, s így a maxiszerelés, a normálóramű-szerelés és a megmunkálás is ide tartozik, így kicsit nehezebb összefog­ni a brigádot, de remélik, ez nem fog meglátszani a mun­kájukon. Tizenketten vannak, zömében lányok. asszonyok, ráadásnak egy férfi, aki beál­lító, s nagy segítségére van a betanított munkásnőknek. Dolgozni nemcsak szeretnek, hanem tudnak is. Ezt bizo­nyítja az, hogy eddig mindig túlteljesítették a tervet. A jó minőségre is figyelnek, hiszen mit ér a mennyiség, ha sok a selejt, és úgy sem lehet be­építeni a termékbe. Arról nem adtunk hírt, hogy a tagok közül sokan tanul­nak, hiszen 40 év fölött már nehéz az iskolapadot koptatni. A brigád átlagéletkora pedig e körül van. A szakszervezet­nek mindannyian tagjai, ép­pen úgy, mint a Vöröskereszt­nek. Sokat olvasnak, s az el­múlt esztendőben is mintegy 5—6 ezer forint értékben vá­sároltak könyvet. Közös szín­házlátogatásokat is szervez­nek, s több sikeres brigádki­rándulásról szóló krónika is szerepel naplójukban. Erdőkertesen nagy hagyo­mánya van a társadalmi mun­kának. Ez a brigád is mindig tevékeny részt vállalt az ön­kéntes munkaakciókból. Ott voltak a község óvodájának és iskolájának építésénél is ép­pen úgy, mint a parkosítás­nál vagy akkor, amikor nagy- takarítani, ablakot tisztítani, függönyt mosni kellett az is­kolában. Csak gyáron kívül 80Ó óra társadalmi munkát végez­tek. Üzemen belül is mindig ké­szek az önkéntes munkára, s ha kellett, akkor még az Árammérőgyárba is bejártak segíteni. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM 1980. JÚLIUS 12., SZOMBAT A kellő időben elhatározott változtatásoknak az idén már szép eredményei mutatkoznak a gödöllői Háziipari Szövet­kezetben. A döntés nem volt könnyű. Évtizedek megszoká­sait, munk^ritmusát- kellett megbolygatni, úgy, hogy köz­ben a termelés üteme se lan­kadjon, hiszen a bevétel en­nek a függvénye. A szövetke­zet és termékszerkezete még az ötvenes évek elején alakult ki. s maradt lényegében vál­tozatlan a legutóbbi évekig. Más kell Ami azt illeti, fejlődést csak az üzem falain belül sikerült elérni, az épületeket nemigen korszerűsíthetik, a terjeszke­désnek is vannak korlátái. Alsóruházati termékeket ké­szítettek sok-sok évig a szö­vetkezet központi műhelyében és a bedolgozók otthonaikban. A vezetők azonban jó szem­mel vették észre, ha lépést akarnak tartani a szigorodó követelményekkel, valami mást is kell csinálniuk, olyan árut előállítani, amely nemcsak kelendő, hanem kifizetődő is. A szellemi előkészítést kö­vetően a gyakorlati lépések következtek. Fokozatosan át­állítani a műhelyt alsóruháza­ti cikkekről felsőruházati ter­mékekre. Nehéz hónapok kö­vetkeztek. Nem volt megfele­lő irányító gárda, s idegen­kedtek az átállástól a dolgo­zók is. Jó néhányan ki is lép­tek. A döntést hozók azonban nem torpantak meg, szívósan, kitartóan haladtak a maguk szabta úton, mígnem elérkez­tek a mába, amikor a textiles részlegben a kapacitás két- [ harmadát a felsőruha köti le. ( A gyengébb nemnek, ki­csiknek és nagyoknak, gyár­tanak ruhát, szoknyát, blúzt, nadrágot. Méghozzá saját ter­vezésű modellek alapján. A modellek készítéséhez találtak egy olyan tervező, szerkesztő, szabász szakembert, akinek munkáit a bemutatókon túl­nyomó többségében megvásá­rolják. Házi zsűri Vesztergom Lászlóné fiatal- asszony látja el ezt a fontos tisztséget a szövetkezetben. Április óta dolgozik itt, s mint állítja, jól érzi magát, hagy­ják dolgozni, s ő él is a le­hetőséggel, mindent megfigyel, milyenek a divatirányzatok, az anyagellátási lehetőségek, s még környezete asszonyai, lá­nyai reagálásait sem hagyja annyiban, hiszen ők és társaik lesznek a termékek vevői. Természetesen munkakap­csolatról van szó, épp ezért nem meglepő, ha vitáról is értesülünk, aminek általában akkor van itt az ideje, amikor a házi zsűri vizsgálja felül a Vesztergomné által megterve­zett modelleket. A külcsín mel­lett gondosan elemzik a költ­ségeket, s nemkülönben, kap­hatók-e hozzá megfelelő kellé­kek. A kellék egyáltalán nem mellékes. Ahogyan az anyag- ellátás akádözik néha-néha, a kellékfronton is ébernek kell lenni. Megesik, hogy a leg­közönségesebb dolgokban van hány. Nincs gomb, cipzár, hogy a csatos övről ne is beszéljünk. Ilyet Vesztergomné már nem Úttörő-olimpia után Követelményrendszerek Nem volt könnyű szóra »írni Lendvai Márton testne- relő tanárt, a túrái leány tor- lacsapat egyik' edzőjét, amikor i Szolnouon megrendezett ÍVI. nyári úttörő-olimpia be- ejezése után a,csapat eredmé- lyéről érdeklődtem. — Nincs miről beszélnem, ászén csak a nyolcadik he- yet sikerült megszereznünk, ledig mennyit dolgoztunk! 7arjú Mihályné kolléganőm­nél szinte minden szabad főnket arra szenteltük, hogy megyénkben jól ismert, és negbecsült, nagy múltú csapa- unk a dobogóra vagy annak özeiébe kerüljön. Dobogó és kedv Tanári asztalán itt vannak z olimpiáról hozott plakátok, jándéktárgyak és jelvények. • ott van az a lista is, amely tornásziányok versenyének redményeit tartalmazza. Eb­től hamarosan kiderül: még- incs szégyenkeznivalójuk a urai lányoknak. Előttük bu- apesti, debreceni, kecskeméti, yíregyházi csapatok sorakoz- ak, csupán egy kisebb vidéki ikola, a murakeresztúri csa- ata előzte meg a mieinket. — Ha nem változtatták vol- a meg a korábban érvényben íve versenyrendszert, valóban dobogóra kerülhettünk vol-' a — mondja Lendvai Már- jn. — Sajnos, így nem tud- jk a nagyvárosok és az élvo- albeli sportegyesületek vers­enyzőivel a lépést tartani. Így gondolom, az új verseny- endszer sok vidéki iskolának, 51eg a kis iskoláknak elveszi kedvét a versenyzéstől. Korábban négy .kategóriá­ban folytak a küzdelmek. Az A kategória két csoportjában — külön az ötödik, hatodik és külön a hetedik, nyolcadik osztályosok — csak az egyesü­letben igazolt versenyzők in­dultak; míg a B kategóriában labdába rúghattak azok az is­kolák is, amelyek nem tudtak egyesületekben versenyezni. Most — állítólag azzal az in­dokkal, hogy egyszerűsítsék a versenyeket — megszüntették ezt a rendszert, és egy kategó­riában indulhatott minden csapat. Az új kiírással negye­dére csökkent az úttörő-olim­pián részt vevő csapatok szá­ma. Miközben azon gondolko­dom, nem mond-e ellent ez az intézkedés a sport tömegesíté­sének, Lendvai Márton még hozzáteszi: — Sajnos, az egyéni teljesít­mények értékelése elmarad az új rendszerben, pusztán a csa­patok összteljesítményét érté­kelik, amelyet szintén nem tartok túlságosan helyesnek. A tehetségek ápolásához ez nem nyújt segítséget, nagyobb ösztönzést. Időrablás Most hirtelen eszembe jut Várkonyi József testnevelő tanár véleménye, amelynek tantestületünk év végi érte­kezletén adott* hangot. Ebben arra utalt, hogy szerinte nincs meg a megfelelő lehetőség az Edzett ifjúságért mozgalom követelményrendszerének el­éréséhez sem. A mozgalom tel­jesítményfüzete bonyolult, ki­töltése annyi időt rabol el a nevelőktől, hogy ennek jelen­Együtt a Pest megyei larnászválogatott: Tóth G. Erzsébet, Mal'Jrik Erika, Léva Gabriella, Szénási Mónika, Hámori Csilla és Dúsa Erzsébet tős részét inkább a sporttelje­sítmények fokozására kellene fordítani. Nincs kellő összhang a mozgalom követelményrend­szere és a tantervi követel­ményrendszer között sem. A mozgalom- jelvénye meg egye­nesen minősíhetetlen: mai gyerek ilyen jelvényt nem tűz ki. Inkább fizetnének az úttörőcsapatok nevezési díjat, de a jelvény formáján változ­tatni kellene. — Kiváló sporteredmények, kiemelkedő csapatok csak ott születhetnek, ahol a tömeg­sport is megfelelő lehetősé­gekhez jut — mondja Lend­vai Márton. — Nálunk az is­kolai tornaversenyen több mint 80 tanuló indult, de a házi verseny előtt az őrsi sportfoglalkozásokon szinte minden gyerek megpróbálta az egyes tornagyakorlatokat. Nyugodtan mondhatom, hogy a labdajátékokban és az atlé­tikában még ennél is többen részt vettek. Mégis vidámak Miközben még beszélgetünk, sorra gyülekeznek a kislányok, színes tapadóik meg-megvil- lannak a kis tanári szoba előtt. Edzésre gyülekeznek. Vi­dámak, nem olyanok, mint akik csalódottak az olimpiai nyolcadik helyezés miatt. Kü­lönösen Tóth G. Erzsébet és Dúsa Erzsébet gyakorlata volt kiemelkedő a nagy versenyen. A iövő nagy ígérete Hámori Csilla is, aki talán a legnép­szerűbb a csapatban. A tanár pedig gyorsan fel­öld tornacipőjét, búcsúzik, és máris hallható harsány kiáltá­sa, a tornaterem visszhangoz­za: Szép volt! De a következő ugrásnál ügyelj a lábfej he­lyes tartására is! Irta és fényképezte: Takács Pál is tervez, hisz úgysem kapha­tó. Időközben jól képzett üzem­vezetőt is sikerült szerződtetni a textilüzem élére, megtör­téntek a technológiai sorrend­nek megfelelő átalakítások, a fejekben is sikerült rendet te­remteni, s ami a legfőbb, a kezek is hozzászoktak a más­fajta munkához. Olyannyira, hogy akadt, aki azt mondta: úgy megy ez már, mintha min­dig ezt csinálta volna. Hogy jól megtanulták, azt a nyuga­ti bérmunkát rendelők is el­ismerték, amikor kifogás nél­kül vették át a kiszállított munkadarabokat. A bérmunkában mindazon­által nincs minden a legna­gyobb rendben. Magyarán: ke­vés a megrendelés. A szövet­kezet vezetősége mindent meg­tesz, hogy a bérmunkára ter­vezett bevételtől mégse esse­nek el. Kutatásainak e téren is vannak bíztató jelei. Hiánycikk a kord Ha az említett és szóba nem hozott dolgok szépen össze­jönnek, vevő is akad, akkor már csak szabni, varrni, vasal­ni kell? Nem ilyen egyszerű. Az első negyedévük az idén is rossz volt. Igaz, a vevők is bizonytalanok voltak még egy kicsit, az anyagszállítók azon­ban teljesen. Nem küldték a szerződésben lekötött anya­gokat, s még kevésbé a megszabott ütemben. A máso­dik negyedévre javult a hely­zet, fölgyorsíthatták a munkát. A nadrág alapanyaga, a kordbársony azonban tovább­ra is hiánycikk, pedig ezekből a termékekből sok ezret ad­hatnának el. Mint ahogy a női jersey köntösből is, de az anyagot kis tételekben kell összehordaniuk. Kötödéjük természetesen fo­nalhiánnyal küzdött, február­ban érkezett az első szállít­mány, nem csoda, ha a félévi lemaradás 10 ezer darab. A kötődé vevőköre különben t>ő- vült: szovjet, cseh és román piacra is szállítanak. A II. félévre jelentős fonalbázist alakítottak ki, aminek alapján várhatóan teljesítik kötelezett­ségeiket. S végül a gyorsmérleg. A háziipari szövetkezet erre az esztendőre 44 millió forintos tervet határozott el. Az első félévben 18,5 milliót teljesítet­tek, ha termékekben nézzük, éppen a felét. Városi moziműsor Nem fáj a feje a harkály­nak. Színes, szinkronizált szovjet film. Kísérőműsor: Dallal, tánccal Finnországban. Csak 4 órakor! Felek. Színes, szinkronizált olasz bűnügyi film. Kísérőmű­sor: Magyar Híradó. Csak 16 éven felülieknek! Kezdési idő: 6, 8 óra. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Gödöllőn, Erdő­kertesen, Isaszegen, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, Nagytar- csán, Pécelen, Szadán, Veres­egyházon július 13-án, vasár­nap: dr. Szőke Ferenc, Gödöllő, Stromfeld sétány 16. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen, Váckisújfa- lun, Vácszentlászlón, Versegen. Zsámbokon július 13-án, va­sárnap: dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth u. 86. Szombati jegyzet Városközpont Toljátok képzeletben a Szabadság tér környékére a Tessedik Sámuel utcát, javasolta valaki, s meglát­játok, mindjárt városiasabb lesz Gödöllő központja. Né- gyen-öten villámgyorsan elvégeztük a műveletet, s valóban, egészen más ar­culatot öltött a tér, váro­sias város centrumában éreztük magunkat, azon a helyen, ahol a település közélete zajlik, ahol ki-ki elintézi ügyeit, beszerzi a nagyobb, értékesebb szük­ségleti tárgyakat, eszközö­ket, amelyek a kisebb for­galmú külső területeken érthetőén nem kaphatók. Másvalaki az egyetem közelebb húzását javasolta, egy harmadik a Madách Imre Szakmunkásképző In­tézetet képzelte a központ­ba. Olyan épületekre esett a választás, amelyek kül­lemükkel nemcsak beillet­tek a centrumba, hanem meghatározói lehetnének Gödöllő legfontosabb teré­nek. A képzeletjáték még sokáig tartott, a végén egy sóhajban halt el: hiszen ez úgysem lehetséges. Az épületeket nem lehet csak úgy húzogatni egyik( hegy­ről a másikra. Vajon kell-e sóhajtoz­nunk? Nemrég Gödöllőnek a mostani ötéves tervben el­ért gyarapodásáról írtunk. A város egyik vezetőjével, némi keresgélés után ta­láltuk a legjobban illő szót a Szabadság tér, vagyis a centrum jellemzésére. A kibontakozóban van mel­lett maradtunk. Választá­sunkat ma is szerencsés­nek érzem, hiszen hűen ki­fejezi Gödöllő városmagjá­nak mai állapotát, s azt a folyamatot, amely évek óta tart, s egyhamar nem fe­jeződik be. Teljesen talán soha, hiszen amíg él a vá­ros, fejlődik, addig aligha lehet olyan jelentős terüle­te, amely változatlan ma­rad. Ha csupán arra gondo­lunk, hogy az épületeket nem egy időben emelik, pusztán a koruk miatt is az egyik előbb, a másik később szorul felújításra, s esetleg meg is változtatják ilyenkor a küllemét, de az sem kizárt, hogy annyi­ra elfárad, le kell bontani. Vegyünk egy példát. Nem is olyan régen, a város egyik szerelmese, a tősgyö­keres gödöllői azt javasol­ta, a téren ne építsenek magasabb házat, mint ami­lyen a járási hivatal épü­lete. Mert, érvelt, hogy fes­tene az, ha egy közönséges lakóépület vagy üzletház, nagyobb a város és a járás legfontosabb intézményeit magában foglaló építmény­nél. Hol vagyunk már et­től? A kétemeletes épület szomszédságában tízemele­tesek állanak. S néhány év múlva, midőn elkészül az új tanácsháza, nem ott fognak székelni a legfon­tosabb intézmények. Mint ahogy a városi tanács ma sincs ott, külön helye van a pártbizottságoknak is. Nyilván sajnálták va­lakik a lebontott Dózsa György úti üzleteket is. Látva az újakat, szebbe­ket, tágasabbakat, talán már kevésbé. Ezek beleille­nek a városias város köz­pontjába, miként a tízeme­letes házak, s azok az ala­csonyabbak, amelyek a Kossuth Lajos utcában és a HÉV vonala mellett emel­kednek, egészen a Tán­csics Mihály útig. Ez a kibontakozó város- központ ugyanis nem a Szabadság térre korlátozó­dik. Beletartozik az Imre utcai, látványnak is szép, rövidesen elkészülő új is­kola, s az országút túlolda­lán magasodó művelődési központ. S ha időben és térben tovább fürkészünk, lelki szemeinkkel láthat­juk a restaurált, eredeti szépségében pompázó kas­télyt, szép parkjával. A park végében a Tessedik Sámuel utca, impozáns iro­daházaival. Milyen közel vannak egymáshoz! Addig persze még lókat kell tenni. Az alapok azon­ban megvannak Biztató­ak. és távlatot hirdetőek. Kör Pál Háziipari szövetkezet Bevált üzlet a felsőruházat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents