Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

Tanulmány Csépiről A Vízkutatás, a Vízkutató és Fúró Vállalat negyedéven ként megjelenő híradója, leg utóbbi számában több helyen is foglalkozik a városunk- beli VIKUV-üzemvezetőség gél. Másfél oldalas, tanul­mánynak is beillő, fotókkal illusztrált cikk szól a VLJ 50—PA típusú, Csöpi fúróbe­rendezés és a hozzá tartozó kiegészítők, valamint szociá­lis létesítmények gazdaságos szállításáról. A hírrovatban a VIKUV ceglédi KlSZ-szer- vezetéröi olvashatnak a szak­mabeliek — mégpedig az it­teni fiatalok termelési, kul­turális és sporteredményeiről egyaránt. Ismerkednek az emlékekkel Egyre több átutazó turista, időző nyaraló fordul meg ezek­ben a hetekben Cegléden. A városban fellelhető látnivalók' ra sokan kíváncsiak. Elidőz­nek a vasútállomás előtti, 'ta­nácsköztársasági emlékmű kö­zelében, megszemlélik a Rákó­czi úti diákotthon előtt posz- toló fiúalakot, a város köz­pontjában levő Dózsa-szobrot, s emellett régi emlékműve­ket: Kossuth szobrát, a Lenin park árnyas fái alatt levő Le- nin-szobrot. Bekukkantanak a Várkonyi István általános is­kola udvarán, ahol Várkonyi mellszobra áll, s természetesen nem kerülik el a Kossuth Mú­zeumot, ahol a város történe­tével foglalkozó állandó kiállí­tás igen sok hasznos ismere­tet ad az érdeklődőknek. Vannak, akik az emléktáblá­kat is figyelemben tartják, sorra járva a történelmi em­lékhelyeket Bár a város nem bővelkedik műemlékekben, mégis kelle­mes órákat, élményt ad a lá­togatóknak a ceglédi séta. CEGLÉDI %^£ula .................................................................................................................................. — i w i ■ hl....un wmammmmmmmu mmmmmmmm A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1989. JÚLIUS 9., SZERDA Új szolgáltatás Szövetkezeti lakáskarbantartók Tagoknak önköltségi áron Szalagátvágással vette kez­detét a napokban az a kis ünnepség, amelynek során a meghívott vendégek jelenlété­ben átadták, a városunkbeli Rákóczi Ferenc Lakásszövet­kezet új, önelszámoló karban­tartó részlegét. Vincze Jánosnak, a városi tanács elnökhelyettesének üd­vözlő szavai után Somogyi Csizmazia György, a lakás- szövetkezet társadalmi igazga­tó tanácsának elnöke emlé­keztetett az öt esztendővel ez­előtti kezdetre: a négy hason­ló jellegű, de a mostaninál kisebb ceglédi társulás egye­sülésére. Az elnök a továb­biakban köszönetét mondott mindazoknak, akik valami­lyen módon is segítették a lakásszövetkezet tagjait ab­ban, hogy e nélkülözhetetlen javítóbázis létrejöhessen. Hangsúlyozta, hogy ez csak a kapott állami forintokból, a helyi szervek, a városi ta­nács, a Dél-Pest megyei Áfész Összefogásával; és természe­tesen a szövetkezeti tagság anyagi hozzájárulásával, ak­Száguldozok, egy keréken Sóhajt a szomszéd: kitört a szünidő, ismérvén csemetéjét, lehet is oká a sóhaj tozásra. Dini fia égető tűz, s erre nem mentség sem jó tanulása, sem szolgálatkészsege. Most, hogy kamaszodik, egyre jobban ra- , szolgál az égető jelzőre. Apja, aiiyja akkor nyugodt, amiitor a srác alszik, vagy esetenként, amikor a könyvesét bújja. Ha Dini olvas, megszűnik körülöt­te a világ, ' beleéli magát a nyomdafesték illatú történe­tekbe, olykor ő a nagy va­rázsló, a bálnavadász, a flotta hőse, vagy épp indián. Ám most, igen jó bizonyítványáért szüleitől jutalmat kapott: ki­egészítették megtakarított zsebpénzét és kerékpárt vásá­rolhatott. Dini ezen a nyáron saját ke­rékpárján karikázza végig a ceglédi utcákat. Alkonyaikor megtér, a ház előtt tisztogatja, fényesiti pompás járgányát, hogy másnapra kelve megint az ő biciklije legyen a leg­szebb, legfényesebb, leggyor­sabb. A KRESZ-t betéve tud­ja, ha álmából ébresztve kér­deznék is, pontos választ adna. Mégis a napokban észbontó tettre vetemedett. Tanú rá a Rákóczi út sok járókelője. S tanúk arra is, hogy nemcsak egy „Dini" van a világon. Délután négy múlt, növek­vőben volt a város főútvona­lán a forgalom, amikor ki­sebb, vágtató kerékpáros kon­voj tűnt fel a közelben. A jár­da mellett, egyesével szágul­dottak, majd egyszeribe’ — mintha repülni szeretnének és behúzták volna a magassági kormányt — felkapták a jár- njű első kerekét az úttestről, csak a hátsó keréken karikáz- tak. Élvezték az egy keréken rohanást, a mások megdöbbe­nését és a járókelőkből aka­ratlanul kipattanó jajt, a mö­göttük, vagy velük szemközt jövő autók fékcsikorgását, a benn ülők mérges integetését. — Fiam, ez nem motocross- pálya! — Ne csúcsforgalomban ar- tistáskodj! — Ebadta kölyke, legyen eszed! Mint az a bizonyos falra hánvt borsó, a kerekezőkről, a Piriikről úgy pergett le a szi- tíVcm. Hahotázva gurultak to­vább. Időnként estek nagyo­kat. Azután alkonyaikor bizonyá­ra ki-ki hazafelé vette az út­ját. .Számos háznál kezdődött a kerékpár-olajozás, -fényezés, a másnapra készülődés. Éjsza­ka, ki tudja, milyen álmot lát­tak. A szomszéd másnap megint sóhajthat: kitört a szünidő. Tán levegőt sem kapna a ria­dalomtól, ha látná csemetéjét, a főútvonal forgatagában, szá- guldva egy keréken ... (e. k.) tív részvételével valósulhatott meg. Külön kiemelte a jász- karajenői Árpád Termelőszö­vetkezet építőbrigádját, amelynek dolgozói fáradtsá­got nem ismerve munkálkod­tak azon, hogy az új létesít­ményt fél évvel a december 31-i határidő előtt átadhas­sák rendeltetésének. E rövid beszéd elhangzása után a meghívottak bejárták a még friss festékszagú he­lyiségeket. A vendégek közt ott volt Kurucz Sándor, a Fogyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetsége (MÉ­SZÖV) lakásszerviz titkársá­gának vezetője és Németh Klára, a MÉSZÖV lakásszer­viz titkárságának munkatár­sa, valamint Gól György, a városbeli testvér-lakásszövet­kezet elnöke is. Elismeréssel szóltak a lakatos- és a cső­szerelő-előkészítő műhelyről, a kis kéziraktárról és a ki­egészítő szociális létesítmé nyékről, az öltözőkről és a fürdőről is. Mindössze egy dolgot hiányoltak, a telefon- készüléket, amely nélkül vi­szont hosszú távon elképzel­hetetlen az új karbantartó részleg működése. (Remélhe­tőleg a Posta illetékesei ha­marosan meghosszabbítják a házban már meglevő vonalat és felszerelik a távbeszélőt is.) A szövetkezet igazgatósága márciusban a közgyűlésen, most pedig stencilezett lapo­kon értesítette a tagságot az új javítóbázis elkészültéről. A 729 lakás-, illetve a 83 ga­rázstulajdonos rendelkezésére e pillanatban . csak hat szak­ember áll: a villanyszerelő, és a festő-mázoló-tapétázó szakmákban, az igények nö­vekedésével egy időben azon­ban újabb mesterembereket szándékoznak alkalmazni. A későbbiekben aztán a lakás­fenntartók — az érvényben levő jogszabályoknak megfe­lelően —, szabad kapacitá­saik lekötésére további szol­gáltatásókat is végezhetnek a városban. V. I. Szántják a petrezselymet Vízparti házikók Nyár a horgásztanyán Hangulatosak a délutánok és a hétvégi szabadnapok a ceglédi horgásztanyák kör­nyékén. Az egykori téglagyá­ri tavacskák körül megannyi pihenő házikó, horgásztanya készült, mázsaszám telepítet­tek halivadékot, növendékha­lat, gondozzák a tó környé­két. A nyári szünidőre sok is­kolás is horgászjegyet vál­tott. Maguk készítette felsze­reléssel próbálkoznak többen, tiszteletben tartva a szabályo­kat. A Csengeritől a központig Megszépülhet a városunk Fiatal művészek pályamunkái pihenőhelyhez, játszótérhez il- íok, készulnetne.i aoooi, taooi. A pályázati határidő mostaná­ban járt le. Mint a művelődés­ügyi osztályon mondták, szá­mos pályaművet őriznek mar a Kossuth Múzeumban, lévén ott megfelelő tárolóhely —, s ezek egyike a nemrég érkezett gipszmakett is. Portálterv, diszkót — Volt, aki a városközpont­ba szánt portá,,ervet küldött. Mások díszkutat, íaplasztikat, a pihenőparkhoz ülőalkalma­tosságot terveztek, tömbház si­vár oldalára kerámiaképet. Ér­kezett mimmodell, grafika, fo­tómontázs: valamennyi a fia­talok igényességét, esztétikai érzékét dicséri, s nemkülönben azt, hogy valóban szebbé sze­retnék varázsolni. Ceglédet. Hamarosan zsűri dönt arról, hogy az alkotások, az alkotók közül ki nyerheti el a pályá­zat első díját. A ’ munkák készítői az el­múlt hónapokban itt jártak. Megismerkedtek, tüzetesen a fejlesztési, rendezési tervekkel, terepszemlét tartva bebaran­golták Ceglédet, szó szerint az alvégtől a felvégig. Ügy láttak munkához, s küldték javasla­taikat, borítékban, csomagban. A jövő parkja A fehér gipszmakett, amely­ről az imént szó volt, igen kel­lemes környezetet sejtet a jö­vő Csengeriszélén. A terv sze­rint jutna hely szánkózódomb­nak, szabadtéri kisszínpadnak, rét kisebb sportpályának, ját­szóhelynek, pihenődombnak, az dősek kertjének. S jutna fel- idat a társadalmi munkára íész ceglédieknek is. ' E. K. Szokatlan látvány a városi tanács művelődésügyi osztá­lyán, a tanácsterem asztalán, az iratkötegek közt a jókora hófehér gipszalakzat. Hirtelen­jében úgy fest, mintha valaki a masszába tenyereit volna, s a massza megdermedt úgy, ahogyan volt, amikor az illető kikapta belőle a tenyerét. Dombocska, ösvény alakult, s díszítésül megtűzdelték gom­bostűre szúrt apró habszivacs­darabkákkal, amelyek mintha miniatűr fácskává váltak vol­na. — Azok is, hiszen „térkép e táj" — mondja Szabó Alfréd, az osztály vezetője. — Három fiatal tervező, Lugossy Mária, Tóvölgyi Katalin és Papp Je- nőné ilyennek képzeli a Csen- geriszél jövendő szabadidő­parkját. A városnak ezen a ré­szén a jövőben is kertes, föld­szintes lakónegyed lesz. Szeb­bé, lakályosabbá kívánják ten­ni a parkkal. Szép a szemnek A Magyar Ifjúság hetilapban épp egy esztendeje, hogy meg­jelent a KISZ KB által meg­hirdetett Művészet és Ifjúság pályázat felhívása, amely ez­úttal Ceglédre érvényes tervek elkészítését tűzte célul. A pályázaton részt vehettek a harmincöt éven aluli terve­ző, alkotó fiatalok, az ország minden részéből. Művészeti- alap-tagok, képző- és iparmű­vészeti főiskolások egyaránt. Olyan terveket kértek tőlük, amelyek a fokozatosan átala­kuló városközpont, a lakótele­pek és a frissülő lakónegyedek kénét teszik hangulatossá. Szé­pek a szemnek és egyben vala­milyen hasznos célt is szolgál­nak. Lehetnek díszítőelemek, Sátortábor a Bedében lé hasznukat veszi a gazdaság Messziről jött, dolgos csapat Tizenkét ember munkáját végzi el az az új berendezés, amit nemrég adtak át a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregy­ségében. A tőkés exportra kerülő petrezselyemzöld feldolgo­zását ellenőrzi Pantucsek Béláné. Apáti-Tóth Sándor felvétele A tábor: kilenc sátor. A fák közt kifeszített kötélen zászló­ként lobogtatja á szél a fris­sen mosott renérneműket, zok­nikat, trikókat. Nyolcvan lány ideiglenes lakóhelye ez a kör­let. A Bedében vagyunk, a Ceglédi Állami Tangazdaság központi irodái környékén. Idilli délutáni pillanat: néhá- nyan kempingszéken napoz­nak, mások a zöld asztalnál ütik a pingponglabdát. Egy kis csapat frissen közeledik, ők a zuhanyozók tájékáról jönnek. Szorgalmas brigádok A kapuban szakállas, zord férfi tógád megbocsátható gyanakvással. Szabó László miskolci tanár a tábor veze­tője, egy személyben a csapat- nyi lány védelmezője. Meg­nyugodva vezet körbe, hiszen erdemes megtekinteni, milyen nagyszerű birodalmat alakí­tott ki nekik a tangazdaság. — Borsodból jöttek a lányok, egy része a tanítványom Mis­kolcon, a Földes Ferenc Gim­náziumban. Nem érte őket Vá­ratlanul a sátrazás, tudták, hova jönnek. Javasoltuk, es­télyi ruha helyett gumicsizmát hozzanak, bár ezt a tanácsot nem fogadták meg. — Lelkes, fegyelmezett mun­kás mind a nyolc brigád. Igaz, vannak különbségek a telje­sítményben, de mentségükre legyen mondva, hogy még a leglassúbb csoport is túltelje­síti a normát. — Nap mint nap a szőlő zöld hajtásait fűztük a támbe- rendezés huzalai közé — ve­szi át a szót a tanár úrtól az egyik lány. — Nem volt ne­héz, csak már egy kicsit un­tuk. Éppen jól jött, hogy a na­pokban átküldték bennünket a szomszédos Gyümölcs- és Dísz­növénytermesztési Kutató In­tézet gyümölcsösébe. A meggy­szedés gyorsan népszerű lett. Igaz, a 1. ;zünk egykettőre meglilult, de már az első dél­előtt elteltünk a meggyel. Kérdezném, hogy a savanyú szemektől csókra állt-e a szá­juk, de máris újabb diákok sodródnak mellénk. — A munkát győzzük, csak az időjárással nem vagyunk kibékülve — mondják egymás szavába vágva, — Volt, hogy délelőtt esett az eső, hiába jöttek értünk az autók. Gyor­san átszerveztük a programot, és ebéd után, amikor kiderült az ég, altkor mentünk a sző­lőbe. Vidám napok Az egyik sátor előtt a fán a következő felirat: KŐBŐR APACAK KOLOSTORA. Illet­lenség lenne elkerülni őket. A ponyva alatt tíz lány kuncog és kucorog az ágyakon. A ne­vet a véletlen szülte, ugyanis választani kellett valami jó­pofát minden brigádnak. Va­laki bedobta, és rajtuk ragadt. Másodikosok ezek a miskol­ci gimnazisták. Még nem jár­tak ezen a vidéken. Az első meglepetés az volt, hogy a homoktalajon eső után is vi­dáman lehet lépkedni. Ök másképp gondolták ... — Vasárnap Szolnokra men­tünk kirándulni, de jártunk már a ceglédi múzeumban is. A táborélet változatos. A leg­jobban a sturmix sikerült. Ez egy maratoni vetélkedő, dél­utántól estig tartott. Sok ér­dekes feladat volt. Azzal kez­dődött, hogy a zsűri elbújt és meg kellett keresni. Aztán ajándékot kellett adni min­den zsűritagnak. Volt, aki ele­ven tengerimalacot kapott, a műszaki vezetőnknek ostort ajándékoztunk, nem minden célzatosság nélkül. A lányok (szerint jól sike­rült a tréfás divatbemutató is. Ahogy elnézem őket, mutató­sak lehettek a papírzsebkendő­ből. törülközőből kreált fürdő­ruhák. Hozzáteszik: bánatukra hiába hozták a legapróbb bi­kinit, mégsem bámulnák le eléggé, a napot ritkán látják. — Holnan lesz a fordított nap — adják tudtukra a tit­kot. Akkor mi választunk pa­rancsnokot, és jól megdolgoz­tatjuk a tanárokat, főnököt, Sokféle tréfát kitalálunk. — Én csak attól félek, hogy ricinust itatnak velem — súg­ja a fülembe jogos aggodalom­mal a szakállas történelemta­nár. * — A Cifrakertben 163 Tolna megyei fiatal ütött tanyát — újságolja Fehér József, a tan­gazdaság KISZ-táborainak üzemeltetési felelőse. — Elé­gedettek vagyunk mindkét csapattal, éppen úgy, mint a nagykőrösi kerületünkben dol­gozó 165 személlyel. Sajnos, az időjárás részben keresztül­húzta a számításunkat. Más­kor ilyenkor már címerezik a kukoricát, most még alig nőtt valamicskét. Elégedett házigazdák — A búza és a kukorica ide­genelése (gyomtalanítása), a szőlő zöldmunkája — hajtás­bújtatás, kötözés, tetejezés —, a dolguk, s némi gyümölcssze­dés a meggyesben. — Változatos programot ál­lítottunk össze. Politikai fó­rum, diszkó és filmvetítés, ki­rándulás egyaránt szerepel benne. A ceglédi Szabadság Filmszínház jó filmeket vetít a táborokban. Mindenhol fel­lép András Tamás dzsesszor- gonista. Amerre jár belesze­retnek a lányok. Tamasi Tamás Vízilabda Győzelem Miskolcon Ceglédi VSE—Miskolci VSC 5-2 (1-0, 2-1, 1-0, 1-1). Cegléd: Sárközi, Gulyás, Le­gény, Papp, Kelemen, Ungvá­ri, Brávik. Csere: Beck I., Bóbis, Mar­kért, Pákozdi. Edző: Lakatos István. Góllövők: Papp (2), Kele­men, Gulyás, Brávik. Sikerült a bravúr! Hosszú évek óta most tudott győzni a miskolci „oroszlánbarlang­ban” a ceglédi csapat. A múlt heti gyengébb játék . után rá sem lehetett ismerni a ceglédi együttesre! A kiesés ellen har­coló helyi csapat ellen, oko­san, higgadtan, a taktikai fe­gyelmet tökéletesen betartva, biztosan nyertek vízilabdá­zóink. Az egész csapat kitű­nő teljesítményt nyújtott. A következő mérkőzés Ceg­léden lesz 12-én, szombaton délután 16 órakor a második helyen levő Tipográfia ellen. Beck Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents