Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-25 / 147. szám

Országjáró szakkörösök Elismerés, arany fokozattal Az alapító tagokat búcsúztatták A nyársapáti általános is- .. kólában hat évvel ezelőtt ala­kult meg a honismereti szak­kör. Alapító tagjai — akkor lelkes, harmadik osztályos kisdobosok — most fejezték be általános iskolai tanulmá­nyaikat. A napokban ünnepé­lyesen el is búcsúztatták őket, emlékezve az együtt töltött játékos, de nagyon hasznos órákra. Dokumentumok Az akkor még kisgyermek szakkörösök igen lelkesen láttak munkához. Tetszett ne­kik a program, a sok utazás, a kerékpár- és gyalogtúra. Hát még az, hogy felkutat­hatták a padlások, kamrák rej tekét, az öreg tanyákat, a régi népélet tárgyi hagyomá­nyait keresve, közben kérde­zősködhettek a falu és a ta­nyavilág idős lakóitól: hogy s mint alakult itt egykor a munka, az élet? A szakkör célja az volt, hogy összegyűjt- sék, megőrizzék Nyársapát múltjának dokumentumait. Ez sikerült is. Már egy tante­remre való gyűjteményük van, szakértők szerint sok ezer fo­rint a tárgyi értéke és szinte számlálhatatlan az eszmei ér­itek. A honismereti szakkör há­rom esztendeje csatlakozott a Tájak, korok, múzeumok el­nevezésű országos mozgalom­hoz. A gyerekek kirándulá­saik során számos múzeumot, tárlatot, kiállítást sorra jár­tak és megszerezték a bronz és az ezüst fokozatot. (A fo­kozat szám szerint meghatá­rozta, hogy hány bemutató helyen kell járniuk, jelenlétü­ket igazolva bélyegzőt szerez­niük.) Múzeumról múzeumra Ebben az évben a nyol­cadikosok, mert sok más elfoglaltságuk volt mint pat­ronáló tagok, adtak segítsé­get az arany fokozat elérésé­hez. Már a tavaly nyári ki­rándulás alkalmával elkezd­ték a pontok, bélyegzők gyűj­tését. A tanév folyamán a szakkör tagjai jártak*Kiskun­félegyházán, Nagykőrösön, Cegléden, Szentendrén, Buda­pesten. ■— így alkalmuk volt számos múzeumot felkeresni. Legemlékezetesebb a szent­endrei látogatás volt, ahol lát­ták a népművészetek házát, a szabadtéri néprajzi falumú­zeumot, a művészek: Barcsay Jenő, Czóbel Béla és Kovács Margit kiállítóházait. A nagy­kőrösi Petőfi Sándor Általá­nos Iskola természetbarát ra­jával szövetkezve, a Toldi szakközépiskola autóbuszával tettek egy körútat, Kiskunfél­egyházára, Csongrádra, Makó­ra, Szegedre látogatva. A Tájak, korok, múzeumok mozgalom értékelő bizottsága soron kívül küldte meg a nyársapáti honismereti szak­körnek az arany fokozatú el­ismerést, hozzáfűzve, hogy a megyében ez a csapat érte el elsőként ezt az elismerő pla­kettet. A dicsőségben termé­szetesen oroszlánrészük volt a most búcsúzó nyolcadikos szakköri tagoknak. Folytatása következik Azoknak, akik középiskolá­ba mennek, bizonyára alkal­muk lesz folytatni a honis­mereti tevékenységet, hasznos barangolásokat. De nemcsak nekik, hanem valamennyiük­nek életre szóló szép és hasz­nos ismeretet ad, amit az évek során oly lelkesen felje­gyeztek, megjegyeztek, szí­vükbe zártak. Takács Imréné A jövőben érik a munka gyümölcse A járás mezőgazdasági nagyüzemeiben a gépek be­szerzésére, az iparszerű ter­melési mód kialakítására, a gyümölcstermesztés fejleszté­sére, a korszerűbb tárolásra, a munka- és szociális körülmé­nyek javítására, építkezésekre több mint 1 milliárd forint jutott a múlt év végéig. Több közös gazdaságban olyan munkálatok folynak, amelyek áthúzódnak a VI. ötéves terv éveire és igazán csak akkor hoznak majd hasznot. Gondozott kiskertek Ezernél is több kiskert van Cegléden, a Budai úton. A legtöbb telken látszik, hogy gondos gazda kezében van: Ápolt a kert, adnak a nö­vényvédelemre, törődnek a fákkal, a szőlővel. Van, aki csak pihenőhelyet alakított ki. Mások arra törekedtek, hogy a család zöldségben, gyümölcs­ben ne szenvedjen hiányt. Mondják is, hogy a saját ter­mésnek jobb az íze. A több­letből jut a rokonoknak, is­merősöknek, vannak, akik a piac ellátásában segítenek, s olyanok is, akik szerződésre termesztenek. Szerdán délután Kézilabda-mérkőzés Az - Űttröszt KÖZGÉP NB I/B-s férfi kézilabdacsapata a gerjei sporttelepen ma, szer­da délután 5 órakor bajnoki mérkőzést játszik a TFSE el­len. A találkozót az őszről hozták előre, a főiskolások egyéb elfoglaltsága miatt. Serény kistermelők, segítő nagyüzemek Fokozódott az utóbbi évek­ben a járásban a mezőgazda- sági nagyüzemek háztáji és kisegítő gazdaságokat integ­ráló tevékenysége. Eredménye máris mérhető, hiszen jelen­tősen növekedett az a termék- mennyiség, amely a kisterme­lőktől érkezett. Értéke tavaly elérte a 320 millió forintot. Hatpercenként egy hordó kerül le a szalagról a Fűrész, Lemez- és Hordóipari Válla­lat ceglédi gyáregységének hordóüzemében. Éves tervük 35 ezer darab, 500 liter űrtar­talmú hordó elkészítése. A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM 1980. JŰNIUS 25., SZERDA Hadüzenet a habosnak Megelőzhető nyári veszedelmek Halálos kimenetelű vagy sú­lyosabb, több ember megbe­tegedését okozó ételmérgezés­re Cegléden még a legilletéke­sebbek, a Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség munkatársai sem emlékeznek. Hosszú évek teltek el a járás­ban is anélkül, hogy akár a romlott fagylalt, akár más, közületek által gyártott és for­galmazott élelmiszer kórház­ba juttatott volna bárkit is. Fagylaltszemle Ez az örvendetes tény a bol­tok és a vendéglátóipari egy­ségek elővigyázatosságán kí­Jubileumi találkozó Eljöttek a régi mesterek Székházukban ma könyvtár van gus, a nagyközség életének is­mert kutatója’ beszélt az ösz- szegyűlteknek az önképző egy­let történetéről. Ezután Pán- czél Ferenc, a Móra Ferenc Művelődési Ház igazgatója az egylet egykori tagja megnyi­totta azt a kiállítást, amelyet a tárgyi emlékekből, doku­mentumokból rendeztek. Az anyagot a régi tagok és a művelődési ház helytörténeti klubjának tagjai segítségével gyűjtötték és állították össze. A vendégek ellátogattak az önképző egylet volt székházá­ba, amelyben felújítása óta a nagyközség könyvtára műkö­dik. F. Sz. Évszázados fogadók és csárdák Némelyik ma is épségben áll A LÓPIHENÖ HELYEK. CSÁRDÁK voltak elsősor­ban, ezért a régi emberek nem tértek be szíre-szóra minden útjukba akadóba, hiába csa­logatták a cégérek, hogy „Itt a világ közepe, itt a jó bőr, gyere be!” Az utasember mi­előbb célhoz akart érni, nem a mulatozások kedvéért rá- zatta magát a latyakos, ká- tyús, kövezetlen országutakon. Éhség, szomjúság sem vitte be őket. Dédapáink étkezése fegyelmezett időközben tör­tént, korán keltek útra, nem ettek, ellenben a butellából néháry korty szilvóriummal fölmelegítették magukat, nyolc órakor azonban előkanyarítot- ták a tarisznyát, falatoztak a kocsin, mert ekkor volt a reg­gelizés ideje. Ám ha elfogyott húsz-harminc kilométer, meg­álltak az első csárdánál, ki­fogták a lovakat, az istállóba vezették, zaboltak, itattak, szénát szórtak a saroglyába, csak azután tértek be a nem sok kényelmet nyújtó fapados ivóba, a kecskelábú asztalra rakosgatták a szalonnát, füs­tölt kolbászt, oldalast, kenye­ret, sajtot, hagymát, sót, egyebet. Bort, a tisztesség kedvéért a csárdástól paran­csoltak. Máskülönben nagy íakulacsok, csutorák lógtak az oldalukon hazai kadarral. Ugyanúgy történt az ebéd is déli tizenkettőkor, meg a va­csora is. napszálltakor. Éj­szakára mindig födél alá hú­zódtak. Nemcsak biztonsági okokból a drága vásári por­tékák miatt, hanem a lovak miatt. Kímélni kellett a jószá­got, nem vették ki az erejét, bármilyen messze vidékre cél elrekesztett kármentőből lépcsők vezetnek a pincébe. Konyhája bolthajtásos, fele lécekkel elválasztva, belőle nyílik az árendás deszkapad- lós szobája, két vasrostélyos ablakkal, a másik végén az éléskamra bejáratával, ennek világosságát egy rácsos ablak adja. A tornácról több ajtó nyílik: a kétajtós, bádogborí­tású pincelejárat, a padlás­ajtó létrával, és a vendégszo­ba sárkemencével és rostélyos ablakkal. A csárda udvarán áll ma is a járás egyetlen meglevő, nyolc kőoszlopos, zsindelytetős szekérszínje. A negyven lóra való vaspántos ajtajú istállóban három za­boló, etetősaroglya volt a nád­tető alatt. Külön állt a foga­dós istállója és nagy kút szol­gált az itatáshoz. Ez a csárda kivédett volna egy kisebb­fajta ostromot is, körül volt kerítve kőaljú, fecskerakásos magas fallal. A falon kívül állt egy fecskefal-nádtetős is­tálló és egy gémeskút itató­vályúval. JÁRÁSUNKBAN a csárdák zöme az évezredes via mag­nón, a Budáról a Tiszára ve­zető nagy úton települt, hu­szonnyolcból tizenkilenc: az Irsai fogadó (1775 e.), a Ron­gyos csárda, a Három Rózsa, a Ceglédi fogadó Bercelen (1754), a Vörös Ökör (1840), a Vadember (1785 e.), a Fehér Ló (1840), a Bedéi csárda, a Kettős csárda, a Karai (1793 e.), a Cserepes, és a Karajé­nál A kákástói elágazásban a Kis Karai, a Harangosi, más­ként Kiskeresztes (1793 e.), és a Csintói csárda. A Szolnoki utaztak. A szegényebbje le sem vetkőzött, rákönyökölt az asztalra, úgy szundikált a hajnali továbbindulásig. A módosabbja szobát váltott, ágyban aludt. Más volt a helyzet, ha a csácda gyorskocsiállomás volt, az istállóban vártak a pihent lovak, váltották őket. Ez alatt a rövid idő alatt az utasok betérhettek az ivóba, megittak egy-egy meszely bort. A mezei csárdákat a mar­hahajtók látogatták. Itt lege­lők voltak bővizű kutakkal, mellettük bogárzott a jószág. Ilyen volt az irsai Három Rózsa és a kocséri Kutyaka­paró. AZ ITAT,MÉRÉS a feuda­lizmusban nemesi jog volt, a ius educilli, és az épületeket is a nemesek építették. A ne­mesi jogú klarissza apácák tulajdona volt a ceglédi Vad­ember fogadó, a kecskési Ka­parást csárda és a berceli kocsma. Ez utóbbit 1754-ben építették. Körülötte akkor még nem települt falu, az útonjárók Ceglédi fogadónak ismerték, lévén Bércéi puszta a ceglédi uradalom birtoka. Ismerkedjünk meg hát a ma is épségben álló épülettel! A megyei levéltár őrzi az 1849. november 1-én fölvett áren­dás! szerződést, amelyik meg­állapítja. hogyj a csárda kő, tégla és vályog, a teteje nád. Ivója az útra nyílik pléhvel borított vaspántos ajtajával és két vasrácsos ablakával, egy sárkemencével, két kereszt­lábas asztallal, három-három vastag fenyőfapallóból, mel­lettük fenyőpallópadok. A léc­úton a Kaparási, másként Kecskés csárda (1798 e.), a Világos, az Abonyi fogadó (1847 e.) és a Kincsem csárda Abony alatt. Két csárda fo­gadta a jászokat, ha déli pusztáikra hajtották nyájai­kat, a Kutyakaparó (1776) és a Kocséri csárda (1776). Nagy­kőrösről a folyóhoz menő úton állt a Kis Körösi csárda. A Gyilkoscsárda az Örkényi úton van, néhány kilométer­re a Tiszai út alatt. A Mike- budai csárda (1728) Budára mutatta az utat. Végül a Szegedi országúton a Zöldfa, másként Kinézer fogadó (1839), a Gógányi (1708 e.), és a Cifracsárda. Legtöbbnek ma is áll az épülete, de más ren­deltetéssel, bort háromban mérnek még, a Kettősben, a Kutyakaparóban és a Cifra­csárdában. VIRÁGKORUK a török há­borúk megszűnésekor kezdő­dött és tartott a gőzvasút megjelenéséig. A lendületet a Felvidékről az alföldi nagy pusztákra lehúzod) telepesek adták, ők csináltak kedvet a hasznot kereső nemességnek. Hamar felhúzták a falakat, zsúpot, zsindelyt raktak rá, az ivóben kármentőt rekesz­tettek. Iccés, árendás mindig akadt, az útonjárók ételt, italt, enyhelyet találtak, a lo­vak istállót, kutat. A várme­gye robotra rendelte a falvak jobbágyait, útjavításra. Árkot húztak s a teleken, hóolvadá­sokon, esőzéseken letúrt föl­det fölhányták a kocsi útra. A csárdákban mindig tör­tént valami érdekes eset, eze­ket öreg írások és népmondák őrzik, színesítve művelődés- történeti adalékokkal. Csak a szorgos kutató tudja például hogy nemes Irsay József 1775- ben kelt végrendeletében az irsai fogadót régi iskolájára, a sárospataki kollégiumra hagyta. Hídvégi Lajos vül elsősorban a KÖJÁL el­lenőreinek szívós és kitartó munkáját dicséri. Természete­sen az ő tevékenységük sem merül ki a rendszeres és szú­rópróbaszerű kiszállásokkal, helyszíni vizsgálatokkal. Fel­adatuk — többek közt — az átfogó megelőző intézkedések kimunkálása és foganatosítá­sa is. Kiemelten ellenőrizték például — különös tekintettel a közelgő kánikulára — a fagylaltkészítést és -árusítást: vajon minden gyártó és keres­kedő betartja-e az előírt hi­giéniai követelményeket. Ök egyébként a különösen nagy tömegeket megmozgató ak­cióknál, a minél nagyobb be­vétel reményében szoktak „megfeledkezni” erről. A KÖJÁL-osok legutóbbi, április végi, május elejei fagylaltőr­járatának tapasztalatai Ceglé­den és a járásban mást bizo­nyítottak, s így remélhető, hogy az elkövetkezendő vizs­gálódásaik során sem kell fe­lelősségre vonniuk senkit. A szolgálat dolgozói már februárban és márciusban kör­levélben figyelmeztették az érihtetteket az 1978-as mi­niszteri rendeletre: április ti­zenötödikétől szeptember kö­zepéig a krémes-tejszínhabos sütemények csak közvetlen a termelőhely melletti egységben árusíthatók. Rontják az összképet Ez a határozat elsősor­ban a ceglédi cukrászdá­kat érinti, no, meg a helybe­li, édesszájú ínyenceket: ne­kik Abonyba, Albertirsára vagy Törteire, Jászkarajenőre kell kiruccanniuk, ha például franciakrémesre fáj a foguk. Ök ebben a négy községben juthatnak csak kedvenc cse­megéjükhöz: az említett hely­ségekben ugyanis mindenütt megvannak az előírt feltéte­lek. Hogy az ínyencek rá- szánják-e magukat az utazga­tásra, nem tudni, de az, hogy szalmonellás eredetű ételmér­gezés sem a közeli, sem a tá­voli múltban nem fordult elő a környéken, bizonyítja: a rendeletet mindenütt betart­ják. Nincs különösebb probléma a Vendéglátóipari Vállalat és a Dél-Pest megyei Áfész más egységeivel sem. Kirívó, az alapvető szabályokkal ellenté­tes jelenséget sem itt, sem ott nem tapasztaltak. Megjegyzen­dő azonban, hogy mindkét cégnek, sajnos, akadnak olyan vendéglői, amelyek alaposan lerontják a kedvező összképet. Padlás sátrak A ceglédi piacon, bár több fedett, az eddiginél kulturál­tabb elárusítóhely is létesült a közelmúltban, némi aggoda­lomra adhat okot a tejtermé­keket — tejfölt, túrót — áru­sító őstermelők otthoni tevé­kenysége. Ezeknek az igen ké­nyes áruknak az előállítását — hatáskörük nem lévén —, nem tudják megfelelően ellen­őrizni a KÖJÁL munkatársai. Gyakori helyszíni szemléik és erélyes intézkedéseiknek kö­szönhetően azonban minded­dig sikerült elébe vágniuk minden lehetséges bajnak, bo­nyodalomnak, A nyár közeledtével a KÖJÁL kötelességei közé tar­tozik a KISZ-építőtáborok higiéniai vizsgálata is. Ez idén Cegléden három, Dánszent- miklóson pedig két tábort kel­lett, s kell a jövőben is — a turnusváltásokkor — ellen­őrizniük. Hogy mi mindenre kell ügyelniük egy-egy ilyen szálláshely kialakításánál, azt itt és most lehetetlen felso­rolni. Csak címszavakban: többek közt a vízellátás, szennyvízelvezetés, a hálóhe­lyiségek és lakószobák, s a konyha körülményei azok, amelyekre feltétlenül figyelni kell. A táborokat fenntartó mezőgazdasági üzemek jól kooperálnak a szolgálat dol­gozóival : az együttműködés egyik eredménye volt a kö­zelmúltban, hogy a bedei, nyolcvan férőhelyes tábor —a KÖJÁL figyelmeztetése nyo­mán — lepadlózott sátrakkal fogadja majd a lakókat. Az intézkedés, amely némi­képpen befolyásolja majd a sátorozás romantikáját, min­denképpen szükséges volt: is­mert és ismeretlen, előre nem látható nyavalyáktól menti majd meg a fiatalokat. V. I. Iskolások birkózóversenye A Ceglédi VSE ebben az év­ben is megrendezte a város általános iskolái közötti bir­kózóversenyt, melyen tíz ta­nulóval a dánszentmiklósiak is képviseltették magukat. A viadalon azok is indulhattak akik már igazolt versenyzői a sportágnak, de természetesen azok is, akik nem birkóztak ez ideig versenyszerűen. Ily módon alkalom adódott a ki­választásra is, a CVSE birkó­zószakosztálya utánpótlásának megteremtésére. Legtöbben a Mészáros- és a Várkonyi-is­kolából álltak szőnyegre. A versenyre két csoportban ke­rült sor: Eredmények: 4—5. osztályo­sok: 27 kg-ban 1. Toronyai Antal (Várkonyi), 2. Szalisz- nyó (Földvári), 3. Hornyák (Dánszentmiklós). 30 kg-ban 1. Bóbis Tibor (Táncsics), 2. Jan­kai (Várkonyi), 3. Urögdi (Mészáros). 35 kg-ban: 1. Far­kas Richárd (Mészáros), 2. Kiss (Dánszentmiklós), 3. Lu­kacsi (Mészáros). 38 kg-ban l Papp Attila (Táncsics), 2 Köcski (Mészáros), 3. Pákozdi (Földvári). Nehézsúlyban 1. Sóti István (Mészáros), 2. Se­bők (Várkonyi). 6—S. osztályosok: 35 kg-ban 1. Pataki Benő (Földvári), 2. Csala (Mészáros), 3. Klément (Földvári). 40 kg-ban 1. Táma- di Tibor (Táncsics), 2. Szikra (Mészáros), 3. Pákozdi O. (Mé­száros). 45 kg-ban 1. Dobozi Tibor (Táncsics), 2. Bóbis L. (Mészáros), 3. Soltész (Mészá­ros). 50 kg-ban 1. Papp Fe­renc (Táncsics), 2. Tóth (Mé­száros), 3. Somogyi (Földvári). 60 kg-ban 1. Kósik Tibor (Földvári). 2. Mészáros (Föld­vári), 3. Nyújtó (Mészáros). Ne­hézsúly 1. Zajac Tibor (Föld­vári), 2. Kovács (Földvári), 3. Antal (Dánszentmiklós). Az összetett pontverseny végeredménye: 1. Mészáros Lőrinc 35, 2. Földvári Károly 27, 3. Táncsics Mihály 20, 4. Várkonyi István iskola 11, 5. Dánszentmiklós-5 ponttal. ★ A Mägyar Birkózó Szövet­ség Budapesten rendezte meg az úttörő korú birkózók olim­piai reménységek elnevezésű kötöttfogású versenyét, „B” korosztályban. Az előírások­nak megfelelően a Ceglédi VSE-t tizenketten képviselték, közülük csupán ketten értek el helyezést, igaz, közülük Tá­madt az elsőt! Eredmények: 38 kg-ban 1. Támadi Tibor, 41 kg-ban 2. Dobozi Tibor. U. I» Az albertirsai Móra Műve-1 lődési Házban megalakulásá-' nak századik évfordulójára emlékezett az egykori albertir­sai iparos ifjúsági önképző egylet. A jubileumi találkozó­ra az ország különböző részei­ből érkeztek vendégek, régi ta­gok. A viszontlátás örömteli percei a régen látott barátok­kal kárpótolták az utazás fá­radalmait. Bizony már többsé­gükben idősebb emberek jöt­tek a találkozóra. Az emlékülés megnyitóját az egykori egylet elnöke, Máté- kovits István tartotta. A meg­nyitó után Gebhardt Mónika szavalata színesítette a műsort, majd Szántó József pedagó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents