Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-24 / 146. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM 1980. JÜNIUS 24., KEDD Újdonságok Kartalon Megnyílt a takarékszövetkezet Angolai diákok Tudást, barátságét visznek haza Kartalon, ha a község fej­lesztés« felől érdeklődöm, sokszor meglepetésben része­sülök. Most is ez történt. Hó­napokkal ezelőtt még arról beszélgettünk Sőregi János ta­nácselnökkel, hogy jó lenne, ha hamar befejezhetnék a Vö­rös Hadsereg és a Ságvári Endre utcákban az útépítést. No persze, csak egyiket a má­sik után, ahogy a lehetőségek engedik, hiszen ez a község sem dúskál új létesítmények­re szánt pénzekben. Annál in­kább megfigyelhető, hogy a kevéssel is jól gazdálkodnak, vagyis alaposan megfejelik társadalmi munkával, ami vi­szont, bármennyire hisszük, nincs magától, rengeteg múlik a szervezőkön is. Engedmény Persze a leleményességgel sem állnak rosszul, ez a ké­sőbbiekben még kiderül. De hát hogyan haladnak az útépí­tésekkel? — A Ságvári utca már meg­kapta az aszfaltburkolatot is — mondja Sőregi János. — A padkát, az átereszeket és aa árkot az utca lakói hozzák rendbe. Ehhez tartozik, hogy mivel közműfejlesztési hozzá­járulást kell fizetniük, ebből annyi engedményt tettünk, hogy akik az útszélt rendbe- teszik, azoknak csökkentjük a befizetnivalóját. A Vörös Hadsereg utca út­testjének építése most van so­ron. Már csaknem teljes egé­szében a helyszínre szállítot­ták a vasúti töltéskövet, ami­vel az aljazatot meg terítik. Nemcsak ennek a kőnek a megszerzése, más hasonló eset 'is bizonyítja, hogy ha a ta­nácsnak vagy éppen a tanács­elnöküknek van is sok irányú egyéb gondja, természetesen olykor-olykor öröme is a kö­zösség dolgainak intézése köz­ben, a találékonyság, a kitartó szorgalom jól gyümölcsözhet a falu számára. Sőregi János sem tartozik a dicsekvők közé, azt viszont jólesően mondja, hogy még egy régi óhaja teljesült a kar- taliaknak. Javasolja, menjek át a tanács szomszédságában levő takarékszövetkezetbe, mert amióta utoljára náluk jártam, az is megnyílt. Bizta­tása és csodálkozásom hajtott ezután, hogy valóban így áll-e a dolog, noha semmi szükség nem volt a kételkedésre. Több kölcsön Hogy nem vettem észre a ta­karékszövetkezeti fiókot, ami­kor a tanácsba mentem, an­nak egyszerű oka van: az út- széll fáktól takartan, egészen kis tábla, a takarékszövetke­zet emblémája hirdeti, hogy valóságos a hír. — Május elejéin nyitottuk meg a túrái takarékszövetke­zet kartali kirendeltségét — mondja a kis pénzintézmény fiatal vezetője, Tóth Józsefné, aki Sinkó Mihály né pénztá­rossal várja az ügyfeleket. — Magánházban béreltünk helyi­séget, de úgy tudom, hogy nemsokára hozzálátnak a ki- rendeltség új épületének ala­pozásához. Eddig több mint kétszázan váltottak részjegye­ket, annyi tagja van Kartalról a takarékszövetkezetnek. Mint várható volt, hiszen' azért nyitottak a turaiak Kar­talon is kirendeltséget, mert nagy érdeklődés nyilvánul meg munkájuk iránt, bár kétségtelen, hogy egyelőre itt még nagyobb a kölcsönök, s jóval kisebb a betétek állomá­nya. Személyi, építési és ház­táji kölcsönt félmillió forint értékben adtak eddig. Foglal­koznak természetesen külön­féle betétekkel, így gépkocsi- nyeremény-betétkönyv is vált­ható náluk. Árusítanak totó- s lottószelvényeket, a kisebb nyereményeket helyben fize­tik, ezekért tehát már nem kell messzebbre menni a kar- taliaknak. Nincs vége még az újdonsá­gok sorolásának, hiszen aki Aszód felől érkezik a község­be, láthatja, hogy jobboldalt az utcasoron épül a túrái Gal- ga vidéke Áfész új, meleg­konyhás étterme, amelynek el­készültét a lakosság egy je­lentős része már nagyon vár­ja. Költözik a községi könyv­tár, amelynek állományát a jelenlegi pártházból a volt anya- és csecsemővédelmi ren­delő helyiségeibe telepítik át. tekintve, hogy ez utóbbi az orvosi rendelők épületében kapott helyet. Ennek az átadásakor, még áprilisban indult meg a kör­zeti gyermekorvosi rendelés Kartalon, ahol az eredeti rend szerint délelőttönként fo­gadták a kicsiket. Az a jogos kívánság, hogy bizonyos napo­kon délután is rendeljen a népszerű gyermekorvos, a vá­lasztásokat megelőző tanács­tagi jelölő gyűléseken vető­dött fel. Így lett, most már hetenként három napon dél­után, hármon délelőtt kereshe­tik fel a rendelőben a gyer­mekek orvosát ' Előkészítés Valóban érdekes elgondol­kodni rajta, ennyi változás, újdonság hallatán, hogy mi minden történik egy-egy köz­ségben akkor is, amikor felü­letesen szemlélve, s csak a még meg nem oldott gondokra figyelve, azt mondják sokan: A vidékünkön átutazók gya­korta dicsérik falvaink szép­ségét és az itt élő emberek szorgalmát. Bár minden köz­ségnek megvan a maga sajá­tos arculata, a korunkat tük­röző lényegi vonások mind­egyikre jellemzőek;, a feketén fénylő műutak mentén lassan­ként felszívódnak a régi há­zak, világos, fürdőszobás koc­kaházak vagy kétszintesek emelkednek a magasba mand- zárdtetőved, antennacsáppal. Történelmi hely Az utakon, ahol néhány év­tizede még a csorda ballagott délutánonként hazafelé, most autók húznak el. Megváltozott a határkép, s az életmód sem a régi. Az átutazó mindezt a látvány alapján méri. Csodál­kozik, gyönyörködik, s alkal­masint történelmi, irodalmi té­nyek, olvasmányélmények buk­kannak fel az emlékezetében. Vajon mi jut eszünkbe, ha a település kezdetét jelző táb­lán ez áll: lsaszeg. Az 1849. évi dicsőséges tavaszi hadjá­rat felemelő győzelme minden bizonnyal. Talán ennél több is, mert lsaszeg igazi történelmi hely. Aki itt jár, múltunk jó néhány jelentős eseményének színterén lépked: a mogyoródi csata előtt Salamon király itt lassan, nehézkesen alakulnak a dolgok. Nincs mindig így, Kartalon sem, másutt sem. Aki nem tudja, annak érdemes elmondani — de ez például a tanácstagok feladata lehet —, hogy amikor még nem húzzák az új iskola, óvoda, bölcsőde falát, még valóságosan nem készül az út, a járda, a vízve­zeték, azért közben tart o tervezgetés, az előkészítés, a forintok szinte fillérre való beosztása. Mert ez nem látvá­nyos! Ami sokszor, sokaknak napig tartó vitája, meggyőző érve és ellenérve között válik véglegessé, hiszen csak foko­zatosan jut mindenre külön- külön. Ehhez kell a türelmet­lenségben is némi higgadtság, sőt optimizmus! gyűjtötte össze seregét, 1265- ben a második honalapítóként emlegetett IV. Béla és fia, V. István a Katonapallagnak ne­vezett határrészen csaptak ösz- sze, amiről Gárdonyi Géza Is­ten rabjai című regényében is részletesen olvashatunk. A gubacsi csatában szétvert paraszthadat, amelyben sok hajdú is részt vett, idáig ül­dözték 1514-ben. Harcoltak itt a törökök, majd a kurucok a labancok ellen. Mindezek alap­ján méltán nevezhetjük Isa- szeget történelmi helynek. Iro­dalmi emlékei sem szűkösek, s ráadásul nem is akármilyen személyiségek fordultak meg itt: Petőfi Sándor, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, hogy csak a legjobba­kat említsem. Egy éve kész Büszkék is rá, őrzik, ápol­ják az emlékeket, s ha egyet­len mód van, gazdagítják is. Az emlékek leglelkesebb ku­tatója, őrzője Szatmáry Zoltán, a falumúzeum vezetője, aki csaknem a századdal egyidős. Gödöllőn született 1901-ben, de jelenlegi lakóhelyét, Isaszeget is úgy szereti, mintha itt rin­gott volna a bölcsője. Nem is csodálkozhatunk rajta, hiszen úgy ismer itt mindent, mint a Csaknem egy éve, tavaly július elején tizennyolc ango­lai fiatal érkezett a Gödöllői 'Agrártudományi Egyetem Tan­gazdaságába. Tanulni és dol­gozni jöttek, hogy egyéves magyarországi tartózkodásuk alatt elsajátítsák a baromfi- tenyésztés alapvető tudniva­lóit, gyakorlati fogásait. Jó kapcsolat Fogadójuk a Tesco, a Nem­zetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda volt, amely eredetileg úgy tervezte, hogy a fiatalok három hóna­pot a gödöllői tangazdaság­ban töltenek, majd más, a baromfi tenyésztésiben élenjá­ró gazdaságba irányítják őket. Ez utóbbi nem valósult meg: végig Gödöllőn maradtak, s csak egy-egy üzemlátogatásra utaztak el Bábolnára, Bikái­ra, ahol ugyancsak a barom­fitenyésztést tanulmányozták, s jártak baromfifeldolgozókban is. A rendkívül szimpatikus, érdeklődő, szorgalmas angolai fiatalok hosszabb itt tartóz­kodását talán nem is bánták nagyon a gazdaságban, ez de­rült ki azon a búcsúvacsorán, amelyet a napokban tartottak számukra. Ahogy dr. Puskás Attila igazgató elmondta, jó kapcsolat alakult ki a diákok és a gazdaság minden olyan dolgozója között, akinek ré­sze volt oktatásukban. Tanul­mányaik befejeztével, a Péce- li Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Iskola vizsgabizott­sága előtt betanított baromfi­tenyerét. Megismerte a kövek, halmok titkait, jegyezgette és jegyzeteli a helybeliek életé­nek fontos eseményeit, érde­kes, már csak az emlékezetben élő szokásokat, históriákat. Ha az új házak gyűrűjében meghúzódó kopott falumúzeum épületébe belép, felhőtlen öröm ül ki az arcán, mert ami ott látható, s ami a raktárban sorakozik a polcokon, az ő munkáját és szorgalmát is di­csérik. Beszéde akár a sámá­noké; varázslat: életre kelti a holt, sokaknak semmitmondó­vá tárgyakat, filmszerűen ele­veníti meg a múltat. Arcán semmi jele, a fáradtságnak, még sok munkát tervez. Sze­retné, ha a múzeum, füzetei­nek újabb száma is mihama­rabb megjelenne, az anyaga ugyanis már egy éve az aszta­lán fekszik. Szatmáry Zoltánnak voltak lelkes elődei is. Stiegler Géza helybeli amatőr régész például már 1910-től hangyaszorgalom­mal gyűjtött leleteket a leendő isaszegi múzeum számára. Ti­zenöt éven keresztül járta a határt, s rengeteg tárgyi em­léket halmozott fel: kő-, bronz- és vasszerszámokat, különféle fegyvereket, pénzérméket. Féltve őrzött, muzeális anyagát négy nagy ládába csomagolta tenyésztő munkás képesítést szereztek. — Bízunk benne, mondta a tangazdaság vezetője, hogy a tanultakat, a mezőgazdasá­gunk egészéről nyert kedve­ző tapasztalatokat is jól hasz­nosítják majd az újjászer­vezés alatt álló angolai me­zőgazdaságban. Nem kis fel­adat vár rájuk, hiszen a ma­gyar mezőgazdaság szocialista átszervezése sein volt egysze­rű dolog. — A mi példánkon keresz­tül szerettük volna érzékel­tetni a feladatok nagyságát. Ebben a biztatásban termé­szetesen az is benne van, hogy ezekre a fiatalokra, még, ha csak az alapokat tanulták is meg, bizonyára nagyobb fel­adat hárul szűkebb szakmá­jukban, mint a mi betanított munkásainkra. Szerepük lesz abban, hogy a szocialista or­szágok, köztük hazánk, segít­ségével Angolában épülő ba­romfitelepek eredményesen termeljenek. Egyet kért Bizonyos fokú politikai elvá­rásnak is meg kell felelniük, hogy az itt tanultakat hasz­nosíthassák. ezt hangsúlyozta számukra Tábik Ferenc, a tangazdaság párttitkára. Hi­szen, amikor az angolai me­zőgazdaság felemelkedését szolgálják, a szocializmus ügyét segítik. A csoport nevében Viktor Manuel Airosa kért szót, s köszönte meg a velük való foglalkozást. Ahogy ő mond­ta: társaival együtt már az új Angolában születtek, s ne­vükben is mondhatja, örül, hogy a két nép együtt dolgozik, Nekik még nagyok a nehézsége­ik, fejtegette, de ezen az úton akarnak végighaladni, s jó, hogy magyar barátaik támo­gatják őket. — Barátságot vi­szünk haza, s majd azt mond­juk: tudást hoztunk Magyar- országról, a gödöllői tangazda­ságból! Hetek óta legkedvesebb ol­vasmányommá lépett elő a Rádió- és Televízióújság. A IV. Galga menti népművésze­ti találkozó május 11-én Gal- gamácsán rendezett gálamű­során a rádió és a televízió is népes stábbal képviseltette magát. Berregett a filmfelvevő­gép, sebesen forgott a mag­nószalag. Ám a hetek teltek, s én mindig csalódottan rak­tam félre az újságot. Már- már azt hittem, nem sikerül­és elásta a kertjében. Sajnos hiába: a gyűjteményt kiásták, elvitték. lsaszeg helyneveinek, törté­nelmi emlékhelyeinek azonosí­tása Szentiványi Gyula nevé­hez fűződik, s amellett is sok tárgyat, valamint támogató ba­rátokat a felállítandó helytör­téneti gyűjtemény részére. Tárgyi és szellemi Az isaszegi múzeumbarátok köre nagy gondot fordít a ma­gyar—lengyel barátság ápolá­sára, s a szabadságharcban részt vett lengyel katonákkal kapcsolatos emlékek felkutatá­sára, összegyűjtésére. E mun­ka különösen Domszky Pál ré­vén lendült fel, aki tagja volt a Bem József Lengyel Kultu­rális Egyesületnek. A falumú­zeummal 1967-ben ismerkedett meg, amelynek anyagát jelen­tős mennyiségű" lengyel—ma­gyar történelmi vonatkozású dokumentummásolatával gaz­dagította. Hogy miféle belső erő haj­totta Stiegler Gézát és társait eme munkájukban, csak sejt­jük, ők már nem vallhatnak róla, Szatmáry Zoltán azon­ban igen. 1975-ben Egerben egy műemléki értekezleten vett részt, s az ott hallottak sarkallták arra, hogy össze­gyűjtse lsaszeg tárgyi és szel­lemi emlékeit. Teszem ezt azért, hogy az utánam jövő honismereti és helytörténeti kutatók számára legyen egy fonál, melyet kutatásaikkal to­vább gombolyíthatnak. Bene Mihály A búcsúzásnál természete­sen ott volt Luca Ferenc, a tangazdaság oktatási felelőse, és Földi Péter, a baromfite­nyésztési ágazat vezetője is. Luca Ferenc egyet kért tőlük: úgy dolgozzanak, úgy tanul­janak továbbra is, és erre ta­nítsák az otthoniakat, mint ahogy azt itt tették. Névjegycsere A baráti hangulatú összejö­vetel az angolai diákoknak is, a tangazdaság szakemberei­nek is gyümölcsöző munka végére tett pontot. A diáko­kat gödöllői ajándékkal lep­ték meg. S, hogy mennyire nagyszerű kapcsolat alakult kd, bízó -yítja: ez nem szakad meg ezután sem. Ennek első jele, hogy , az angolai fiatalok kölcsönös névjegycserére kérték pro­fesszoraikat, ahogy ők mond­ták, s ezzel még az újságírót is meglepték. Domingos Bezerra, Alvaró Filomenó Nunes Gomes, Abel Pereire Lucas, Paulina Fi- gueiredo, Pedro Domingos, Adao Jósé Correia, Joáo An­tonio Simóo, Maria Fernanda Matos, Serafin Gonga és An- tónió M. Mateus neve sorako­zik jegyzetfüzetemben. Nekik, s a többieknek is jó munkát kívántunk odahaza. Fehér István Diákok az üzemben Az iskolai év befejeztével megkezdődött a diákok nyári szünidei munkája az Áram- mérőgyárban is. Június köze­péig már 35 tanuló vállalt munkát, s további jelentkező­ket is várnak. A terv szerint két turnusban 100—100 fiatalt foglalkoztatnak, akik hozzájá­rulhatnak a termelési terv teljesítéséhez. A gyerekeket elsősorban könnyű fizikai munkát igénylő helyeken dol­goztatják, egyszerűbb techni­kai feladatokkal bízzák meg. tek a felvételek és most, szin­te az utolsó pillanatban, rá­akadtam a keresett műsorok közvetítési idejére. Ügy gon­dolom, sokaknak teszek jó szolgálatot, amikor hírül adom, mikor találkozhatnak ismerőseikkel a rádióban, il­letve a televízióban. A Kossuth rádió kedden 19.15 órakor sugározza a Nép­zenei Hangos Újság, című mű­sorát, s ebben kapott helyet a Galga menti népművészeti találkozón felvett anyag. Akiknek a műsor meghallga­tására ez az időpont nem al­kalmas, meghallgathatják a Petőfi rádió csütörtökön 8.33 órakor sugárzott ismétlését. Bi­zonnyal érdemes lesz az ér­deklődőknek az anyagot mag­nóra venni,, mert később ked­ves emlékük lehet a galga- mácsai műsor. A televízió ugyancsak csü­törtökön, a 21.30 órakor kez­dődő Zene, zene, zene című műsorában közvetítik a film­szalagra rögzített eseménye­ket. Ügy tudom, a kartali ci- terásokkal kezdődik az adás, de természetesen rajtuk kí­vül még sok mindent látha­tunk, hiszen a kamera ott volt szinte valamennyi hely­színen, s rögzítette az utcán árusító túrái népművészeket, a népi ételfőzőverseny rész­vevői között az isaszegieket, a hévízgyörki Koszta Jánost, de filmre vették a csoportok színes felvonulását is. A ké­ső este sugárzott műsorban a járás dolgozói sok ismerőst felfedezhetnek, érdemes lesz a szokottnál később kikapcsol­ni a televíziót. F. M. Városi moziműsor Csizmás kandúr a világ kö­rül: Színes, szinkronizált ja­pán rajzfilm. Kísérőműsor: Sün a mesében és a valóság­ban. Csak 4 órakor. Kaszkadőrök: Színes, szink­ronizált amerikai kalandfilm. Kísérőműsor: Az igazság pil­lanata. Kezdési idő: 6 és 8 óra. Fehér István FékpáEya az autóbuszoknak A 21-es Állami Építőipari .Vállalat dolgozói készítik Nagy- tarcsa mellett az Ikarus autóbuszgyár megrendelésére az 5 ezer négyzetméter alapterületű próbafékpályát. Képünkön: a burkolatkészítő gép sínpályáját fektetik le. Barcza Zsolt felvétele A múltról a mának Tovább gombolyítható fonál Érdemes meghallgatni Szalagon a gálaműsor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents