Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
nsr tier.tr. t 1980. JÚNIUS 22., VASÄRNAP Szerb házi múzeum * Nyári Károly több mint három évtizede gyűjti Pomáznak és környékének szerb nemzetiséggel kapcsolatos tárgyait, festményeit, könyveit és iratait. Lakása valóságos múzeum. A nagy értékű festmények, ikonok és iratok rendezése a szerb családból származó nyugdíjas napjának nagy részét kitölti. Karlovy Vary Minden szerdán A .Minden szerdán című Gyarmathy Lívia rendezte alkotás képviseli a magyar filmgyártást a versenyfilmek kategóriájában Karlovy Varyhan, a június 27-től július 10-ig tartó nemzetközi filmfesztiválon. Az elsőfilmesek mezőnyében Vitézy László filmje, a Békeidő szerepel, az információs vetítéseken pedig Fábri Zoltán Fábián Bálint találkozása Istennel című produkció' ját tűzik műsorra. A mostanit megelőző 21. filmvetélkedőn a bemutatott magyar versenyfilmek közül 7 alkotás 11 különféle díjat nyert. Az utóbbi időben kétévenként megrendezett versenyen 1976-ban az Árvácska, 1978-ban pedig a Veri az ördög a feleségét érdemelte ki a zsűri nagydíját. KÖZMŰVELŐDÉS VISEGRADON Vendégeknek, helybélieknek Visegrád kisközség. Visegrád nagyhatalom. Kicsi, mert állandó lakosainak száma 1 ezer 600 körül mozog. Nagyhatalom, mert évente százezrek érkeznek ide, hogy felkapaszkodjanak a fellegvárba vagy a Salamon-toronyba, megcsodálják a királyi palota romjait — s a Duna-ka- nyart, amelyre talán innen nyílik a legszebb kilátás. Ez a kettősség több mint száz év óta jellemzi a települést. Összefogás A kettősség, a turisták, üdülők és a helyi lakosság sajátos helyzete, igényei nem kis feladat elé állítják a település közművelődési szakembereit. Egyrészt arról kell gondoskodniuk, hogy a helyiek, akik a régit már nem őrzik, az új kulturális értékeket pedig még nem ismerhették meg eléggé, megfelelő közművelődési lehetőségeket kapjanak, másrészt arról, hogy a két hétre érkező üdülő, az egy napot itt töltő turista a táj szépségének, a műemlékek élményén kívül mást is vihessen magával. Ezt a feladatot pedig egy ilyen kis településen, ahol a közművelődési szempontból valóban aktívnak nevezhető helyi réteg hatvan-hetven embert jelent, csak úgy lehet végrehajtani, ha a különböző intézmények ösz- szefognak. Annál is inkább szükség van ezen a nyáron az összefogásra, mivel a művelődési házat éppen ebben az időszakban tatarozzák, újítják fel, s nem mindegyik helyisége használható. A munkálatoktól függetlenül folyamatosan dolgozik persze a fotószakkör, az általános iskolásokból álló pantomimcsoport, havonta egyszer tartja összejöveteleit az autóklub, s a művelődési ház pinceklubja is lehetőséget ad kis csoportok működésére. Hetente kétszer itt találkoznak a Hazafias Népfront-klub tagjai, ide jönnek a nyűge'jasok, itt alakult újjá az i iúsági klub, amely korábban a megfelelő vezető hiánya miatt szűnt meg. Működik honismeTV-FIGYELÓ Adáshiba. Kevés olyan sikerdarab született mostanában, mint Szakonyi Károly Adáshibája. Mondhatni, minden megvan benne ahhoz, hogy színpadról színpadra kerüljön, hisz’ a remeknél re- mekebb ziccerszerepei (a színházi bennfentesek szó- használata minősít így), no meg a nem nagy költséggel berendezhető játéktere egyaránt alkalmassá teszik a sorozatos bemutatásokra. No és hát ott van benne (vagyis hogy első számú szereplőként beleképzeltetik) modern korunk fő-.'ő jelképe, a televízió, amely családi életeket kormányoz, napi ritmusokat szab meg immár csaknem az egész világon. Ami e körül a masina körül bonyolódik, az — megint egy szakzsargonnal jelezve — eladha- tóan nemzetközi. Jó oka volt tehát A magyar dráma 30 éve című sorozat gazdáinak, hogy e rangos vállalkozás keretében az Adáshibát is a képernyőre vigyék. Noha már volt ott! Igen, egyszer már sugározták ezt a játékot, mégpedig a Vígszínház híres előadásában, amelyet Várkonyi Zoltán rendezett, és amelyben Bulla Bírna meg Páger Antal ragyog- tatta humorát. Illik, nem illik — nyilvánvalóan ehhez a korábban lepergett közvetítéshez méri ezt a mostani, Ruszt József irányította változatot az előfizető. Egyszerűen nem tehet mást, mert nagyobb dramaturgiai újraszabásokat hiába keresett (nem is volt. rájuk szükség), és amúgy, általában is egy kifejezetten színházi produkció került a szeme elé. Akárha annak rendje és módja szerint egy teátrumi pódiumra szegeződtek volna a kamerák, úgy következett képre kép, és a közreműködő színészek egy csoportja is pontosan úgy gesztikulált, mimi- kázott, amint azt a színházak emelvényein szokás. Az előbbi jelleg kevésbé bántott, mert végtére is minek — úgymond — megtévé- síteni azt, ami így, önmaga eredeti formájában előadva is élvezhető. Az utóbbi játékmodor viszont már erősen zavart. Különösen azoknak a stúdióba kevesebbszer behívott, jószerivel csak a nevükről ismert színészek esetében, akik most ily váratlan s egyúttal igen megtisztelő megbízatást kaptak, ök — az inti- mebb környezetet nem eléggé megszokva — a hagyományos nagyszínházi eszközrendszerüket alkalmazták, s ezzel bizony erősen elütöttek azoknak az ismertebb és a tévészereplés szabályait jobban értő kollégáiknak a stílusától, akikkel most így összekerültek. Két csapat fáradozott tehát azon, hogy a könnyedebb szórakozást és a kispolgári lét szinte szociográfiai pontosságú leleplezését egyszerre szolgáló jelenetsort megelevenítse. Ezért aztán csak hellyel- közzel teremtődött meg a kívánt összjáték, és a néző végül is elégedetlen maradt. Jó persze, hogy jó, ha ily bátran állítanak be alig ismert játszó személyeket, de ha már ekkora a vállalkozói merészség, akkor legyen meg hozzá az eligazító türelem is, miszerint a grimaszokból, a kar- lendítgetésekből ekkor csak ennyit, amakkor meg még annál is kevesebbet. (Az is meglehet, persze, hogy a fölvétel llőtti próbákra nem jutott elég idő...)' Akácz László réti kör is, a nagyteremben folytatják a kiállítássorozatot, mégis, ahogyan a helyi szakemberek mondják, tudatosan törekednek arra, hogy a művelődési ház elsősorban koordináló szerepet töltsön be, s ne egyedül vállalja — hiszen sem a személyi, sem az anyagi feltételek nincsenek meg hozzá — a közművelődési munka egészének elvégzését. Munkamegosztás A munkamegosztáshoz, együttműködéshez tartozik, hogy például a Mátyás király Múzeum nyaranta a Salamon-torony egyik szintjén időszaki tárlatokat rendez; a művelődési ház kamaratárlataihoz pedig teremőrt biztosít. Közösen szervezik a nyári koncerteket, szinte minden helyi intézmény részt vett a Gyertek játszani Viségrádra! egész napos program előkészítésében, lebonyolításában. Nemcsak az ilyen látványos rendezvények köszönhetők a közös munkának. Tavaly például a Pilisi Parkerdőgazdaság nagytermében az Eötvös Boránd Tudományegyetem színjátszóinak fellépésével, irodalmi műsorral, a Hadtörténeti Múzeum anyagából rendezett kiállítással ünnepelték március 21-ét. Eltértek a szokványos felépítéstől: vers, ünnepi beszéd —, de jó irányba tértek el, valóban érdekessé, emlékezetessé téve az eseményt. Az együttműködés nyitottságot feltételez — s ez nemcsak egymás között jellemzi a visegrádi intézményeket: időnként több település értékeit mutatják be egyszerre, kapcsolatot találtak a rádióval is, amely évente nyilvános felvételt készít itt a Magyar múzsák sorozat számára. P. Sz. E. Államvizsga zsambekon Akik ősztől már tanítanak Az államvizsga. Három év után egy utolsó próbakő. Legalábbis az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki tagozata 61 végzős növendékének ... Szerencseforint Szatmári Irén tanítójelölt. Kabala-egyforintost szorongat markában. Rövidesen ő kerül sorra, be kell lépnie a terembe, amelynek ajtaján papírlap hirdeti: 3. számú államvizsga bizottság. — Négy órát aludtam csak, éjjel fél egyig a tételeket olvastam. Ráadásul rosszat is álmodtam. Rengeteget kell tudni a vizsgára, a 27 tétel közül akadnak nagyon átfogóak is. Amit nem szeretnék húzni? A tanítási-tanulási folyamatot. Amit viszont igen: a hátrányos helyzetű gyerekek nevelése. Talán ha a kezemben lesz a tétel, megnyugszom. Sok függ a kérdező tanártól is. És kísért a sors: dr. Novák István volt a vizsgaelnök az érettségimen is, s most ő elnököl az államvizsgán is... Wágner Magdolna tanítójelölt. Játékoroszlánt tart kezében: — én is drukkolok, de nem magamért, a szobatársnőmé az oroszlán, megkért, hogy amíg vizsgázik viseljem gondját az állatnak. Én leszek az utolsó. Nem izgulok: biztos, hogy legalább kettesre felelek, a diplomám tehát négyes kell hogy legyen. Egész éjjel aludtam, jóízűen reggeliztem. Nem jó éhgyomorra vizsgázni... Domokos Kázmér, a tanulmányi hivatal vezetője sorolja: a diplomába számító utolsó szigorlati jegyeket május 12-től megkapták a végzősök. A gyakorlati tanítás az utolsó szemeszterben folyt, a szak- dolgozatokat március 30-ig mindánnyian leadták. Ezeken az osztályzatokon kívül csak egy jegy maradt: az államvizsgáé. Hétfőn, június 16-án reggel kezdődött ez az utolsó próba, s kedden délben zárul. Más mint a többi vizsga, ünnepélyesebb, s bizottság előtt kell bizonyítania mindenkinek: megalapozott elméleti tudással indul, hogy a tanítói gyakorlatban kamatoztathassa az elmúlt három év erőfeszítéseit. A vizsga komplex. Ez azt jelenti, hogy amit a tanulmányok évei alatt pedagógiából, lélektanból, tantárgyi módszertanból, neveléstörténetből, filozófiából, s még sok más tárgyból elsajátítottak, s amit a gyakorlaton tapasztaltak, azt most egy-egy tétel kapcsán kell összefüggésbe hozniuk, egységes gondolatkörként taglalniuk. — Idén kilencedik éve, hogy államvizsgáztatok — így dr. Gábris József, az Esztergomi Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettese, az egyik vizsgabizottság elnöke. — A mostani jelöltek szereplése nem különbözik azokétól, akik nagyobb tapaszialatú főiskolákon végeztek. Neveléselméleti, didaktikai ismereteik jók, pedagógusként megállják majd a helyüket. Tény viszont: az egyhónapos tanítási gyakorlat nem elégséges ahhoz, hogy sok gyakorlati példával támaszthassák alá elméleti ismereteiket. De a mindennapi munka meghozza majd a tapasztalatokat, az itt elsajátított elmélet pedig segít eligazodni az ifjú nevelőknek a gyakorlat dzsungelében. — Az államvizsga csak látszólag nehéz. A kérdések eléggé általánosak ahhoz, hogy a növendékek szabadon válogathassák össze mondandójukat, s kifejthessék egyéni véleményüket is. Ehhez azonban nem ártana a már említett több tapasztalat. Az igazi bizonyítás későbbre marad, amikor alko- tóan kell alkalmazniuk itt szerzett ismereteiket. Kérdések és válaszok Dr. Hargitai Károly főigazgató-helyettes, a zsámbéki tagozat vezetője: — A tételeket márciusban megkapták a hallgatók, volt idejük a felkészülésre. Csoportonként szintetizáló — a több tantárgy ismereteit összefoglaló és összekapcsoló —szemináriumokon vettek részt. Most ugyancsak csoportonként államvizsgáznak, külön a pedagógiai, külön a könyvtári és külön a népművelési szakkollégiumok hallgatói. A kérdező tanárok ugyanazok, akik a szemináriumokat vezették. — Jómagam az utolsó félévben oktatáspolitikára tanítottam a fiatalokat. Öröm volt látni, hogy a szinte még gyermek elsőévesekből milyen felkészült, érdeklődő, szakmai elhivatottságot érző emberek lettek. S most újabb tények bizonyítják azt, ami nemcsak az én véleményem, de az egész tanári karé is: a három év fáradozásai nem voltak hiábavalók. Hallottam olyan államvizsga-feleletet, amely beille- ne pedagógus-továbbképző előadásnak is: a jelölt a napköziről, az egész napos iskoláról beszélt, méghozzá neveléshistóriai megalapozottsággal. Igaz, ebből a témából írta a szak- dolgozatát is. S hogy ez miért fontos? Mert a napközik zöme ma még elmarad a kívánalmaktól. Hogy ne így legyen, az a jövő pedagógusaitól függ. A vizsga. Hárman a tételvázlatot írják, míg társuk a vallatószéken felel a bizottságnak. Sorolja a nevelési módszereket, a tudnivalókat a követelésről, a meggyőzésről, a gyakorlásról. Amikor elakad, segítő kérdést kap. Megfelel rá. Azután az elnök kérdez : állása van, hányadik osztályban szeretne tanítani? Gyors a válasz, majd a fekete indexkönyv a bizottság elé kerül, s csak a várakozás marad — az eredményhirdetésig. Jöhet a következő hallgató. „Holnap költözöm" — Kérdezni? Könnyű, hiszen több éve vizsgáztatok, s együtt készültem a hallgatókkal. — Bódi Andrásné kérdezőtanár módszere egyszerű: hagyja önállóan felelni a diákot. Csak akkor állítja meg, ha úgy érzi, téves vágányon haladnak gondolatai. Tízből ha két-három diák akad meg. Így mondja Bódi Andrásné: a kérdés célja nem az, hogy megtudjuk, mi az, amit nem tud a diák, hanem, hogy kiderüljön, mit tud... ■ Balázs Attila már szandálban, rövidnadrágban, pólóingben: — Tegnap levizsgáztam, • csoportból elsőnek. Ügy alakult, hogy én lettem az első, aki ezen a főiskolai tagozaton végzett. Négyes lett az államvizsga, a többi jegyem jeles, a diploma is az. Most csak lődörgők már, hazaküldöm a csomagjaimat, s holnap kiköltözöm a kollégiumból. Daba- son váy az állás ősztől. Ismét Domokos Kázmér: — A végzősök mindegyike elhelyezkedett már. A 61 hallgató közül 34-en ösztöndíj-szerződést kötöttek a Pest megyei Tanáccsal, s várja őket a sok iskola a megyében. A többiek pályáztak, versengtek az állásokért, közülük még 13-an Pest megyében fognak taníta-; ni. Dr. Novák István, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának vezetője, vizsgaelnök: — ebben az esztendőben több mint kétszáz új általános iskolai és napközis tanulócsoport létfesül Pest megyében. Így ősztől négyszáz fiatal pedagógust várunk, s mai adataink szerint még kilencven nevelői állás gazdátlan. Jó lenne, ha - minél kevesebb szakképzetlen pedagógus tanítana, nevelne ősztől. Ezen a gondon máris enyhít a zsámbéki tanítókép- ző tagozat, s a következő években még többet várunk. Ugyanis idén már száz elsőéves kezdi itt tanulmányait. A vizsgaelnök szélesre tárja az ajtót: — tessék befáradni, eredményt hirdetünk... Három esztendeje érkeztek az első fecskék Zsámbékra. Most ismét elsők itt — végzett tanítók. Diplomások: Nyolcán jeles, harmincnyolcán jő, tizenöten közepes oklevél-minősítéssel. A meghívón ez áll: a diplomaosztó ünnepség ideje 1980. június 30. 15 óra, helye: Zsám- bék, a főiskola aulája. V. G. P. MEGALLAPODAS SZÜLETETT Egy népzenei együttes jövője Nemrégiben figyelemre méltó megbeszélés helyszíne volt az Örkényi tanácselnök hivatali szobája. Az esemény egyik résztvevője, Járvás Ferenc járási közművelődési felügyelő, summázva az eredményt, megállapította: így tehát ők lesznek a járás első, közösen fenntartott műkedvelő csoportja. Ösztönző erő De miről folyt tulajdonképpen a megbeszélés ? Kik és miért szövetkeztek? Milyen megállapodás született? Több mint három éve egy lelkes fiatalember, Birinyi József, népihangszer-együttest szervezett Táborfalván. Az első állomás: nyolctagú citeraze- nekar megalakulása. A népzene iránti otthonról hozott sze- retete (édesapjától tanult cite- rázni) olyan ösztönző erő volt, mely rövid idő alatt nem várt eredményeket hozott. Elsősorban az együttes létszámának bővülését. A citera mellett csakhamar majd minden népi hangszer megjelent (duda, tekerőlant, nádsíp, furulya, doromb, töröksíp, köcsögdudaj, egyre több fiatalban, öregben, gyerekben sikerült felébreszteni a lelkesedést, az érdeklődést a közös muzsikálás iránt. Ma már 12 tagú felnőttzenekar, 11 tagú énekkar, 21 tagú úttörő és 28 tagú kezdő csoportból áll a táborfalvi népzenei együttes. E számszerű növekedés mellett zenei fejlődésük is egyre több elismerést, sikert hozott, szaporodó fellépéseket és végül, most márciusban, a kiváló együttes minősítést is megszerezték. Első szóra Tehát a községben rövid három év alatt megszületett egy figyelemre méltó amatőr kul- túrbázis, amely továbbfejlődéséhez immár szélesebb összefogást, hathatósabb támogatást érdemel. A tanács vezetői megoldást kerestek, és a Va- bas és Vidéke Afész első szóra felajánlotta támogatását. Ez volt tehát a történelmi előzménye a júniusi tanácskozásnak, ahol (most már konkrétan válaszolva az elején föltett kérdésekre) a táborfalvi Jókai Mór Művelődési Ház, az Örkényi közös községi tanács, a Dabas és Vidéke Afész együttműködési szerződést kötött. A táborfalvi népzenei együttest ezentúl közösen tartják fenn. A megállapodás értelmében teljes anyagi és erkölcsi támogatást élvez az együttes. A szükséges hangszerutánpótlásról és fejlesztésről gondoskodnak (ez jelenleg 37 ezer forintot jelent!), segítenek a fellépések szervezésében, lebonyolításában, a különböző amatőrversenyeken való részvételt biztosítják, és ígérik népviseleti öltözék beszerzését is. . A tanácskozás végén Birinyi József arra a kérdésre, mit is jelent számukra a megállapodás, elmondta, hogy igen nagy jelentőségű ilyen komoly bázist tudni maguk mögött. Nemcsak anyagilag — erkölcsileg is. Egy egész járás vallja magáénak az "’ttest, és ez kötelez. Ugyanakkor r~’'kal több alkalmuk lesz a fellépésekre is, ami további zenei fejlődésükhöz nagyon fontos. Komoly bázis A másik fél részéről Kővári György, . a Dabas és Vidéke Áfész elnöke így összegezte a megegyezés .lényegét: — Mi széles tömegbázissal rendelkezünk. Szövetkezeti tagjaink létszáma 9 ezer 500. Majd’ tízezer ember, akik mindannyian a járásban élnek. Tulajdonképpen ők a pat- ronálói az együttesnek mind anyagi, mind egyéb téren. Tudjuk: amit mi adunk pénzben, az kulturális javak formájában visszakerül hozzánk. S. H. K.
