Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-19 / 142. szám

POSTABONTÁS Várjuk leveleiket, címünk: Pest megyei Hírlap Budapest, Pf. 311. — 1446 Körzeti nővér Tizenöt éve járja kerékpár­jával Mogyoród utcáit a köz­ség körzeti nővére, Sleisz Ar- pádné. Rendszeresen sorralá- togatja és ellátja a betegeket, az orvos mellett segédkezik rendelési időben. Jut ideje és energiája társadalmi tevé­kenységre is: mint a helyi Vöröskereszt titkára egész­ségügyi ismeretterjesztő elő­adásokat, véradónapokat szer­vez, ebben az évben a tava­szi véradáson huszonegy liter vért vettek. Ez az eredmény jelentős, mert a község la­kosságának túlnyomó része bejáró dolgozó, s munkahe­lyükön vesznek részt térítés- mentes véradáson. Magdika, az Egészségügy Kiváló Dolgozója, a júniusi választáson bizalmat kapott, mert a most következő cik­lusra ő is tanácstag lett. Mit vár ettől a társadalmi meg­bízatástól? Reméli, hogy lehe­tősége nyílik fokozottabban küzdeni az alkoholizmus és a környezetszennyezés ellen. Ügy érzi, a tanácstagság nem je­lent majd számára különösebb megterhelést, hiszen eddig is sok embernek segített szo­ciális és családi problémáik megoldásában. Legsürgősebb feladatának tartja, hogy meg. ismerkedjen választóival, jó kapcsolatot építsen ki velük, s felmérje a megoldandó gon­dokat. Kőváry Ferenc Mogyoród Lapjaink Tökölön régebben sok gon­dot okozott a lakosságnak az, hogy a napilapok kézbesítése időnként elmaradt, mert nem volt elég dolgozója a helyi postának. S ha nem kaptuk meg előfizetett lapunkat, sem­mit sem tehettünk, mert se­hol sem tudtuk beszerezni, ar­ra pedig végképp nem volt lehetőség, hogy más, általunk nem előfizetett hetilapokat, folyóiratokat vásároljunk. Két éve működik a Piac téren egy hírlapárusító pa­vilon, ahol nemcsak napila­pok kaphatók, hanem min­den korosztály megtalálhatja a neki megfelelő képes új­ságokat is. Mindennap találkozhatunk Sztahó Pállal, aki nyugdíja mellett foglalkozik az újsá­gok árusításával. Vásárlóinak nagy réstót már annyira is­meri, hogy kérés nélkül is tudja, milyen lapot adjon ne­kik. Ügy érezzük, ez a hír­lapárusító pavilon fontos sze­repet tölt be kulturális éle­tünkben. Pletser József Tököl Sportnap Tápióságon rendezték meg Pánd, Tápióbicske és Tá- pióság közös sportnapját. Több, mint nyolc órán át vál­tották egymást a különféle versenyszámok: a tápióbics- kei fiatalok motocross-verse- nye nagy élmény volt szá­munkra, de nem kisebb ér­deklődés kísérte a tápiószent- mártoniak fogathajtó bemu­tatóját és lóversenyét. A fiúk a tápiószecsői MHSZ-klub harcijármű- és repülőmodell- bemutatóját tartották a legsi­keresebbnek. A három község fiú- és leánytanulói kézilabdában és kispályás labdarúgásban mér­ték össze tudásukat. Steigervald János Tápióság Csúfság Tök község központjában, az Egyetértés Termelőszövetkezet irodaházával szemben áll két lakatlan, rogyadozó épület. Nem tudom, kinek a tulajdo­nában állnak, de véleményem szerint a tanács illetékeseinek intézkedniük kellene, hogy hozza helyre, vagy bontsa le a tulajdonosa a düledező házat, hiszen egy elhanyagolt épület veszélyezteti az arra járók tes­ti épségét, ezenkívül csúfítja a falu képét, s rossz benyomást kelt építkezésünkről, javaink­kal való gazdálkodásunkról. Padányi Lajos Budakeszi ★ Buzsikné dr., Dinnyés Terézia, Zsámbék nagyközség közös taná­csának vb-titkára elmondta, hogy korábban mindkét épület több tu­lajdonosé volt, egyikük sem törő­dött a rendbehozással. Az egyik házat nemrég eladták, az új tu­Rigófüttyre ébred ötvennégy év­vel ezelőtt, a bor­sodi Sáta község­ben született, bá­nyász szülők he­tedik gyermeke­ként Sík István. Kitűnő eredmény­nyel végezte el az elemi iskola hat osztályát, de szü­lei nem taníttat­hatták, dolgoznia kellett. Egy csok- vaományi gőz­malomban volt gé­pészinas 1943-ig, amikor őt is elér­te a háború. A felszabadulás után az ózdi oas­es acélgyárban dolgozott, vezető­ségi tagja volt a MAD1SZ és a NÉ- KOSZ szerveze­teknek. Esti ta­gozaton végezte el a négy polgárit, majd a sellyei Dolgozók Tanító­képző Intézeté­ben tanult to­vább. Az Egyete­mi Orosz Intézet­ben két év alatt jól elsajátította az v rósz nyelvet, majd elvégezte az Egri Tanárképző Főiskola rajz, föld­rajz szakát is, s Komlón kezdett tanítani. Nemcsak a katedrán tevé­kenykedett, ha­nem aktívan részt- vett a társadalmi munkában is, ezért megkapta a Kom­ló építéséért ki­tüntetést. Ezután Kazincbarcikára került, itt érte az ellenforradalom. 1956 decemberé­ben önként bevo­nult a karhata­lomhoz, s 1957. nyarán szerelt le. Megkapta a Mun­kás-Paraszt Ha­talomért emlékér­met. Ezután sokfelé megfordult: vidéki iskolákban taní­tott; munkásőr volt; kinevezték iskolaigazgatónak; dolgozott mint gimnáziumi ta­nár. 1973 óta él családjával Gö­döllőn. Négy gyer­mekük van, a leg­idősebb 23, a leg­kisebb 2 éves. Bu­dapesten tanít, éli a mindennap uta­zók életét. Ma is szembeszáll a garázdákkal, nem tud szó nél­kül elmenni a visszásságok mel­lett. Tanítványait, gyermekeit is erre a közösségi maga­tartásra neveli: az ő egyénisége pél­daként áll a fel­növekvő nemze­dék előtt. Az iskolában madárházakat ké­szítettek a gyere­kekkel. ő erősí­tette a mestersé­ges fészkeket a gödöllői Erzsébet park fáira. 0 — Azóta sokkal több itt a rigó — — mondja, s büsz­kén néz a lom­bokra, mert eze­ket a madarakat ő hívta ide, s azok reggelente az 6 ébresztésére is fü­tyülnek a park­ban ... lajdonos építkezni fog, Így hama­rosan lebontja a romot. A másik ház jelenlegi tulajdonosa most sorkatonai szolgálatát tölti, lesze­relése után ö is építkezni szeretne. Buzsikné dr., Dinnyés Terézia arról is felvilágosított bennünket, hogy amennyiben egy épület élet- veszélyessé válik, a tulajdonoso­kat kötelezhetik a lebontásra. Lábbelik Tavaly szeptemberben vá­sároltam egy félcipőt a gödöl­lői nagy ABC-áruházban. Csaknem ötszáz forintot fi­zettem érte, így természetesen azt reméltem, sokáig használ­hatom. Sajnos, néhány alka­lommal viselhettem csak, mert az egyiknek levált a talpa. Miután megragasztották, is­mét felhúztam, de első utáni­ról dl egyik cipő sarka nél­kül tértem vissza. Űjra meg­csináltattam, a következő ese­mény sem váratott sokáig magára: mind a két cipő tal­pa levált. Ebben az évben, április kö­zepén megint kénytelen vol­tam cipőt vásárolni, ám ez a 380 forintos cipőm sem tartott sokáig, hamarosan letört a sarka. A napokban a helyi üzlet­ben újfent vettem egy pár cipőt 328 forintért. Egyelőre semmi baja, de félek felven­ni, mert ha ez is tönkremegy, nem tudok miben járni, ugyan­is a másik cipőmet éppen ra­gasztják ... Igaz, nem kell fizetnem érte, mert a jótál­lásban benne foglaltatik a rendeltetésszerű használat so­rán keletkezett hibák díjta­lan javítása. Nem tudom, miért van szükség rendeletekre az áruk javítását, illetve cseréjét il­letően, nem lenne-e egysze­rűbb úgy elkészíteni a lábbe­liket, hogy hordani is lehes­sen azokat? Lengyel Inlréné Kartal ★ Killer István, a Belkereskedel­mi Minisztérium cipőosztályának főelőadója elmondta nekünk, hogy 1980. január 1. óta a fogyasztók kártalanítása a következőképpen történik: ha a keletkezett hiba javítható, nem cserélik ki a ki­fogásolt cipőt, hanem ingyen ja­vítják. Cserére csak akkor van lehetőség, ha a hiba nem javít­ható, vagy a javítás esztétikai szempontból a lábbeli kárára válna. Az intézkedésre azért volt szükség, mert sokan a korábbi cserélési lehetőséggel visszaéltek. A vásárlóknak természetesen jogukban áll továbbra is rekla­málni, ha a termék minősége nem megfelelő — hangsúlyozta Killer István. Ha a vásárló npm fogadja el a javítást, az üzlet vezetője köteles a cipőt a KERMI-hez továbbítani vizsgálat­ra. Éticsiga A Pest megyei Hírlap jú­nius I2-i számának Postabon­tásában Súlyát változtató cso­dacsiga címmel olvashattunk arról, milyen nagy szükség van az éticsigára, s arról is tudomást szereztünk, hogy egy kilogramm csigáért 12 fo­rint 14 fillért fizetnek az át­vevők. Azt hiszem, nemcsak a sa­ját nevemben érdeklődöm, ugyanis a gyűjtéssel eléggé szép mellékjövedelemre te­hetünk stórt, ezért azt kér­dem, meddig lehet gyűjteni csigát, s hol lehet értékesíte­ni? A mostani' párás időben rengeteget láttam a füves, bokros részeken, de addig nem akarok összegyűjteni nagy mennyiséget, amíg nem tudom, van-e, aki átveszi. Nagy József Érd ★ v, Okosan cselekedett olvasónk, amikor hozzánk fordult, mielőtt nagy munkába fogott volna — feleslegesen. Érdeklődtünk ugyan­is a MÁV AD -nál, s Janzsó Ist­vánná tói, a lőttvad osztály veze­tőjétől megtudtuk, hogy az idén már befejeződött a csigaszezon, s az Afész felvásárlótelepek be­szüntették az átvételt. Azt a mennyiséget, amennyire szerző­dést kötöttek partnereikkel, már leszállították, s ezen felül többet nem tudnak eladni. Legközelebb jövő áprilisban lesz ismét időszerű az éticsigák gyűj­tése. Diabem uta tők A ceglédi Kossuth Lajos Művelődési Központban mű­ködő Látomás színesfényképe­ző kör Kaczur Pál Közép­ázsiai képek című képriportja bemutatásával zárta az '1979/80-as évadját. A vetítés előtt Kürti György gimnáziumi tanár tartott tá­jékoztatót Közép-Átóiáról. A jó minőségű diaképek meg­nyerték az egybegyűltek tet­szését, bár kissé bosszantó volt, hogy nem használták ki a vetítővászon egész nagysá­gát, így a hátsó sorokban ülők nem láthatták eléggé a felvételeket Jó lenne, ha a rendezőség erre is figyelmet fordítana a jövőben, mert biztos, hogy a jelenlegi szép számú közönség mellé újabb érdeklődők is felsorakoznának. Szeker Béla Cegléd Ömlesztve A sülysápi sütőüzem dolgo- tói Monorról szállítják a sü­teményeket nap mint nap. Az az előírás, hogy külön lá­dában kell hozni a kiflit és a zsömlét, s külön az édes süteményeket ennek ellenére a dolgozók egyetlen ládában, keverve szállítják a különféle pékárukat. Azt mondják, hiá­ba kérnek még egy ládát a monori sütőüzemben, nem adnak, ezért kénytelenek így megoldani a szállítást. ' Jó lenne, ha gondunkat megoldanák a sütőüzem ve­zetői, s még egy ládát biz­tosítanának, hogy ne ömleszt­ve kapjuk a pékárut, ugyan­is nem éppen kellemes, ha a sóskifli átvesd egy keveset a túrós bélés édességéből... Krátky László Sülysáp ★ Gyócsos Viola, az ÉS7,ak-P«st megyei Sütőipari Vállalat mono-ri üzemének vezetőhelyettese ér­deklődésünkkor elmondta: a pa­naszosnak igaza van, valóban kü­lön ládákban kellene szállítani a különböző pékárukat, de egyelőre nem tudnak segíteni a bajon, ugyanis nincs elegendő ládájuk. Hamarosan termelés-átszervezés lesz, s akkor ezt a gondot is megszüntetik. Egy hónap múlva már nem lesz okuk panaszra a vásárlóknak, kü­lön ládákban kapják a péksüte­ményeket — addig az üzem tü­relmet és elnézést kér. Szerkesztői üzenetek S. F.-né, Albertirsa: Már foglal­kozunk ügyével, s beszéltünk is az illetékesekkel, de még nem kaptunk megnyugtató választ. Ha- marosan hasábjainkon visszaté- rünk a problémára, addig tür“'- mét kérjük. K. T„ Cegléd: Kérdésére hogy miért nincs városukban Her- bária-szaküzlet — választ kaptunk a vállalat Igazgatójától. Anyagi lehetőségeik nincsenek új szaküz­let létesítésére, s üzlethálózatukat úgy építették ki, hogy az ország minden részén legyen egy köz­ponti, a környékbeliek számára jól megközelíthető boltjuk. A ceg­lédiek Szolnokon beszerezhetik gyógynövény-szükségletüket. Ta­lán van azonban más megoldás is: ezzel később foglalkozunk Postabontásunkban. Sz. L., Szödliget: A küldött anyagot megkaptuk, köszönjük, és hamarosan felhasználjuk. Kér- |ük, a Jövőben is mutasson be ér­dekes embereket! L. L,., Szokolya: A levél és mel­léklet megérkezett. Visszaküldjük a dokumentumokat, de előbb fel­használjuk — bizonyára néhány hétig tudja nélkülözni azokat. K. i„ Nagykáta: A közeljövő­ben felkeressük a termelőszövet­kezet illetékeseit, s tolmácsoljuk panaszát. Reméljük, nemcsak vá­laszt kapunk a kérdésre, hanem Intézkednek Is, mert a jelenlegi állapot — leveléből Ítélve — tart­hatatlan. W. S.-né. Gödöllő: Hogy mennyi ideig tartózkodtak a körhtntások a városban, s betartották-e a rá­juk vonatkozó szabályokat, , azt utólag ellenőrizni lehetetlen, jár­tunk a helyszínen a levele érke­zését követő napon, de akkor már nem volt a parkban egyetlen körhinta sem. Legközelebb időben értesítsen benünket. mert külön­ben nem tudunk segíteni. A szórakozott temetőőr Utolsó út — félórás kitérővel Az eset, amelyről idősebb Kuti Márton budakeszi olva­sónk tájékoztatott bennünket, az élet legszomorúbb állomá­sával, a halállal kapcsolatos. Sokan talán azt mondják most, hogy erről nem illik beszólni, mert az elmúlásról nem szíve­sen ejtünk szót akkor, ha nem vagyunk kénytelenek rá. Mégis: most nyúljunk hoz­zá a tabu témához — nem ta­pintatlanul, hanem olyan tár­gyilagossággal, ahogyan más szertartásainkkal foglalkozunk. A temetésre is legalább akkora gondot kellene fordítanunk, mint a névadók és esküvők megszervezésére. Ha ezt a szertartást valami megzavar­ja, ha a gyász érzését bosz- szúság váltja fel, az megbo­csáthatatlan. A levél Nemrég szomorú hírt kap­tam — írja levelében id. Kuti Márton. Gyászjelentésben ér­tesítettek a családtagok en­gem és a többi jó ismerőst egy barátom élhunytáról. A megjelölt időben elmen­tem a budakeszi temetőbe, hogy végső búcsút vegyek ba­rátomtól. A ravatalozó előtt már sokan várakoztak, mind­nyájan idegesek, felháboro- dottak voltak. Megtudtam, hogy a fél órával korábban le­zajlott szertartáson tévedésből az én barátomat temették el, mi pedig egy idegen ember ra­vatalánál álltunk. Bizonyára mindenki el tudja képzelni, milyen kellemetlenül érintette ez az eset az amúgy is lesúj­tott hozzátartozókat... Döbbenten olvastuk e soro­kat, hihetetlennek tűnt, hogy ez ismét megtörténhetett. Fel­kerestük Budakeszi nagyköz­ség tanácsát, hogy bővebb fel­világosítást kapjunk az eset­ről, s hogy megtudjuk, ki a fe­lelős az okozott botrányért. Dr. Répássy András vb-tit- kár elmondta: tud a temetői esetről, s nagyon sajnálja a történteket, de sajnos, semmi biztosíték nincs arra, hogy a jövőben nem éri hasonló kel­lemetlenség a gyászolókat... A csere 1 — A temetőőri teendőket félállásban látja el egy em­ber, ezért természetesen nincs mindig jelen, amikor megér­keznek a halottszállítók — mondta Répássy András. — Ez azt jelenti, hogy sen­ki sem veszi át az elhunyta­kat? — A temetkezési vállalat dolgozóinak van kulcsuk az épülethez. Ha a temetőőr nincs ott, ők saját maguk in­tézkednek, s a temetőőr csak a ravatalozó.­— Hogyan történhetett meg a csere? — A véletlen is közreját­szott: mindkét elhunyt —fér­fi volt, a koporsók sem külön­böztek egymástól, így a teme­tőőr tévedésből nem azt rava­talozta fel először, akit kellett volna. Sajnos, az első temeté­sen a hozzátartozók nem néz­ték meg halottjukat, s mire a második elhunyt hozzátartozói megérkeztek, az előző szertar­tás már befejeződött. — Végül miképp oldották meg a nehéz helyzetet? — Az elhunytat ismét elte­mették, ezúttal már saját hoz­zátartozói részvéte mellett. Természetesen így sem mond­hatjuk, hogy mindent jóvá tet­tek, hiszen az utolsó út kitérő­jét nem felejtik el azok, akik részt vettek a temetésen. — Milyen megoldást java­sol? — Jó lenne, ha minden te­lepülésen a temetkezési válla­lat intézné a temetéseket — nemcsak a szállítást és a kel­lékek biztosítását, hanem a szertartás minden részletét. Ez is megoldás lehet, de ez nem kenheti el a felelőssé­get! Nehézségek Balogh János, a Pest me­gyei Temetkezési Vállalat igaz­gatója kérdésünkre, hogy vál­lalnák-e a megye minden te­lepülésén a temetések lebo­nyolítását, nemleges választ adott. ' — Nincsenek meg azok a feltételek, amelyek ezt lehető­vé tennék — indokolta eluta­sítását. — Milyen feltételek hiá­nyoznak? Talán munkaerő- hiánnyal küszködnek? — Nem a hagyományos munkaerőhiányról van szó esetünkben. Inkább az a baj, hogy az előítéletek miatt ke­vesen jönnek hozzánk dolgoz­ni, ezért nem válogathatunk a jelentkezők között. Mindenkit felveszünk, s gyakran nem ál­líthatunk megfelelő embert egyes helyekre. — Napjainkban is meg kell küzdeni az előítéletekkel? — Sajnos, igen. Állandó gondunk többek között az, hogy a halottszállító autókat sehol sem vállalják javításra. Sokszor ezért akadozik a szál­lítás, mert járműveink vannak ugyan, de ha hibásak, hóna­pokig nem használhatjuk. Most épül Budapesten a köz­pontunk, ahol külön járműja­vító műhelyünk is lesz. Előítéleteinket az is jól pél­dázza, amit Balogh János vé­gül hozzáfűzött: ő nem gyász­huszár, hanem egy nagy és nélkülözhetetlen vállalat igaz­gatója, mégis sokszor találko­zik olyan emberekkel, akik nem fognak vele kezet... Érdemes elgondolkoznunk: fintorgunk, ha megtudjuk va­lakiről, hogy temetkezési dol­gozó. Rangot kellene adnunk ennek a munkának is: becsül­jük az orvost, aki világra se­gített bennünket, becsülnünk kell azokat is, akik az életből kivezető útunkon segédkez­nek. Pável Melinda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents