Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-18 / 141. szám
1980. JÜNIÜS 18., SZERDA Heti jogi tanácsok meg eredményesen. A korábbi végrendelkezés, ami csak az ingatlanokra vonatkozott, ha alaki szempontból nem támadható, az is érvényes. • Ha a címzettit nem veszi át a levelet, az nem jelenti azt, hogy nem kézbesítették. Több olvasónk érdeklődött, a tértivevényes levél mikor kézbesített, milyen következményekkel járhat, ha a címzett nem veszi át. Ezzel kapcsolatban azt is kérdezik, hogy ajánlott küldeményeket, ha levélszekrénybe helyezi el a postás, azt kézbesítettnek kell-e tekinteni. (Ez utóbbiról legközelebb.) A kézbesítés a 43/1953. MT. számú rendelet alapján térti- vevénnyel, vagy tértivevény nélkül történhet. A tértivevényes közönséges vagy ajánlott levél a címzetten kívül felnőtt családtagjának, alkalmazottjának, szállásadójának vagy a címzett által a postai üzletszabályzat szerint meghatározott személynek — postafiók bérlete esetében a fiókot kiürítő meghatalmazottnak — is kézbesíthető. Ha a címzett jogi személy, a közönséges tértivevényes levelet is csak a könyvelt postai küldemények átvételére jogosult személynek lehet átadni. Ha a megadott címen a megjelölt személy nem található, a- levélszekrényben vagy a postai küldemények elhelyezésére szolgáló más helyen, ilyennek hiányában pedig az ajtóra (kapura) kifüggesztve figyelmeztetést ■ kell hagyni. Egyik olvasónk azért érdeklődött, mert egy fontos hivatalos iratot olyan személy vett át, aki abban az ügyben, amelyre az irat vonatkozik, olvasónk ellenfele. Ez a kézbesítés érvénytelen, erre kellő alaDoal hivatkozhat. Ha a tértivevényes levelet a címzettnek, illetőleg az átvételre jogosult s az előbbiekben említett személynek kézbesíteni nem lehetett, az iratot a kézbesítés második megkísérlésének, illetőleg a második figyelmeztetés postafiókba helyezésének napját követő 5 munkanapon át o kézbesítő postahivatalban kell tartani. Ha a címzett nem veszi át, akkor az iratot visszaküldik a feladónak. A visszaküldött iratot — egyes iratokat kivéve, így például a keresetlevelet <— a kézbesítés második megkísérlésének, illetőleg a második figyelmeztetés posta- fiókba helyezésének napját követő 5. munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni. Dr. M. J. Tíz nap rendeletéiből Az állami zeneiskolákról a kulturális miniszter 7/1980. (VI. 4.) KM. szám alatt rendeletet adott ki, amely a Magyar Közlöny 37. számában jelent meg. Az Állami Artistaképző Intézetről ugyanitt jelent meg a 6/1980. (VI. 4.) KM. sz. rendelet is. A növény- és állatfajták állami minősítéséről a Minisztertanács ip/1980. (VI. 6.) sz. rendelete intézkedik, a Magyar Közlöny 38. számában. A gyermektartásdíj végrehajtására vonatkozó rendelkezések módosításáról az igazságügyminiszter 4/1980. (VI. 6.) IM. sz. rendeletében intézkedett ugyanitt. Ebben szó esik az állam által való ideiglenes folyósításról is, ha a tartásdíj átmenetileg behajt*- hatatlan és a gyermek megfelelő tartása nem biztosítható. Az export- és Importflgy- letek deviza lebonyolításának szabályairól a Pénzügyi Közlöny 9. számából ismerhetik meg az érdekeltek a 2/1980. számú MNB. körlevelet. Az üzemi, munkahelyi demokrácia fejlesztésével kapcsolatos állami- és szakszervezeti feladatokról az Egészségügyi Közlöny 10. számában jelent meg fontos állásfoglalás. A hatályos jogi Iránymutatásokról ad tájékoztatást az a közlemény, amelyet a Nehézipari Értesítő 10. számában tettek közzé. A Legfelsőbb Bíróság döntései A visszavont engedély Egy tisztviselő telket vásárolt, amelyen szobából, konyhából, éléskamrából és nyárikonyhából álló ház volt. Azt tervezte, hogy a korszerűtlen épületet lebontja és helyébe családi házat épít. Erre az engedélyt a tanácstól megkapta. A bontás megtörtént, de nem sokkal később, megdöbbenésére a tanács arról értesítette: o bontást és építési engedélyt visszavonja,. mert ezen és a szomszédos telkeken lakótelep épül és a telkeket kisajátítják. Ezek után a tisztviselő a tanács ellen pert indított Arra hivatkozott, hogy a hatvanezer forint értékű ház lebontásával ennyi kár érte. A tanács azzal védekezett, hogy az engedély kiadásakor még nem tudta, hogy a szóban forgó telekkel milyen tervek lesznek. Az építkezések megakadályozása, a jelentős népgazdasági kár keletkezésének megelőzése miatt indokolt volt. Az ügyben végső fokon a Legfelsőbb Bíróság a következőképpen döntött: — A tisztviselő igényének elbírálásánál elsősorban azt kell vizsgálni, vajon az épület lebontásával érte-e kár. Időközben a kisajátítás megtörtént. A peradatok szerint az ingatlant négy évvel korábban harmincezer forintért vásárolta, s 180 ezer forint kártalanítást kapott. Ez az összeg, az árak négy év alatt történt emelkedésére tekintettel is, feltétlenül eléri a vételkori árat. így tehát a tisztviselő nem hivatkozhat arra, hogy vagyoni hátrány érte, ezért keresetét el kellett utasítani. Elhagyták a lakást — kié legyen? Magántulajdonban levő családi házban bérelt lakást egy fiatal házaspár. A tulajdonos a bérleti jogviszony megszüntetéséért pert indított ellenük, arra hivatkozva, hogy hosszú idő óta egyikük sem tartózkodik a lakásban. A járásbírósági tárgyaláson a férj arra hivatkozott, hogy évek óta azért van távol, a lakástól, mert azt egészségtelennek tartja, az asszony pedig arra, hogy súlyosan beteg édesanyját kell ápolnia, különösen az éjszakai órákban nem hagyhatja magára. A járásbíróság ítéletében megállapította: a lakás használható állapotban van, de a férj jogos indok nélkül elhagyta, s nem is kíván oda visszaköltözni. Ezzel a bérlőtársi jogviszonya megszűnt. Az orvosszakértő szerint azonban felesége anyjának egészségi állapota szükségessé teszi, hogy hosszabb időre ne maradjon egyedül, ezért az asz- szony távolmaradása a bérleti jogviszonyt nem szüntette meg. A járásbíróság döntését a megyei bíróság helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság kimondta: az asszony bérleti jogviszonyát is megszünteti, s kötelezi, hogy a lakást 15 napon belül ürítse ki. A határozat indoklása szerint a vonatkozó kormányrendélet értelmében, ha a bérlő a lakást két hónapot meghaladó időre elhagyta, a bérleti jogviszonyt a bíróság a bérbeadó kérelmére megszüntetheti. A lakást nem lehet elhagyottnak tekinteni, ha a bérlő azért van távol, mert családi, illetve egészségügyi körülményei ezt indokolják. Az asszony évek óta nem tartózkodik a lakásban, a perben tehát azt kellett eldönteni, hogy távolléte indokolt-e. Az orvosszakértő szerint, bár anyja — betegsége miatt — esetenként fel ügyeletre szorul, ez elsősorban az éjszakai órákban válik szükségessé. Állandó felügyeletet azonban nem igényel. így tehát .anyja éjszakai felügyeletét akkor is el tudja látni, ha a nappali órákban a lakást használja. Egyébként az a körülmény, hogy a lakásból minden személyes ingóságát elszállította, továbbá a bérleményt átmenetileg sem használta, még akkor sem, amikor anyja több hétig kórházban feküdt, arra lehet következtetni, hogy nem is kíván oda visszaköltözni. Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg. hogy évek óta indokoltan van távol a lakásból. Nem volt jogos a felemelt tartásdíj A házasság felbontásakor a férjet 50 százalékosan rokkant felesége részére havi 800 forint tartásdíj fizetésére kötelezték. Négy évvel később az asszony a tartásdíjnak 1200 forintra emeléséért pert indított. A volt férj azzal védekezett, hogy időközben- nyugdíjba ment, és nyugdíja valamivel kevesebb, mint az a jövedelme, amennyi annak, idején, a tartásdíj megállapításakor volt. A járásbíróság elutasította a keresetet, fellebbezésre azonban a megyei bíróság helyt adott neki és a volt férjet havi 1200 forint házastársi tartásdíj fizetésére kötelezte. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra, a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. A döntés Indokolása szerint a Családjogi Törvény értelmében tisztázni kellett volna, hogy azok a körülmények, amelyek alapján a tartásdíjat négy évvel ezelőtt megállapították, lényegesen változtak-e. Az erre rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, ezért "a jogerős ítélet megalapozatlan. Orvosszakértői vélemény szerint, az asszony munkaképesség-csökkenése továbbra is 50 százalékos. De a véleményből nem derül ki, hogy ez a csökkenés, milyen jellegű, munkára vonatkozik. Tehát nem lehet elbírálni, hogy az asszony életkorára és egészségi állapotára tekintettel, megmaradt munkaerejét tudná-e hasznosítani, vagy a munkavégzés további egészségromlással járna-e. önmagában az, hogy időközben a nyugdíjkorhatáron túllépett, nem jelent feltétlenül alapot a tartásdíj felemelésére. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy házassága felbontása után hosszú időn át, ha csökkent mértékben is, de munkaképes volt, s a helyi körülményektől függően esetleg nyugdíjjogosultságot is jelentő munkaviszonyt vállalhatott volna. Ha ezt saját hibájából nem tette meg, nem indokolt, hogy ennek hátrányát kizárólag elvált férjére hárítsa. Végül a határozat rámutatott arra, hogy az asszony együtt él családos fiával, és a háztartásban nyújtott segítséggel nem végez-e olyan tevékenységet, aminek ellenében gyermekétől ellenszolgáltatásra tarthat igényt. Viták a termelőszövetkezetekben Egy vizsgálat tapasztalatai és tanulságai • Lakásbérlet, albérlet, I«. J. duna haraszti olvasónk 1929 óta bérel egy magántulajdonban levő házat. A negyedik tulajdonos pert in- cmott, és az olvasónk által oda fogadott albérlő kihelyezését kérte a bíróságtól. Olvasónk méltánytalannak tartja, hogy az új tulajdonos az albérlőt ki akarja rakni, mert hiszen ő évtizedek óta bérli az egész házat, bár igaz, hogy a bérleti szerződést — a levélből megállapíthatóan — nem újították meg. Albérlő tartására sincs meg a tulajdonosi hozzájárulás, így az ön lakója a tulajdonos házának jogcím nélküli használója. Egyébként nyilván olvasónk albérlője legalább vagy inkább még több bért fizet, mint ön a háztulajdonosnak lakbér elmén. Ezek szerint joggal sérelmezi a háztulajdonos is ezt a jogviszonyt, amit olvasónknak kellett volna már évekkel előbb rendeznie. A helyzetet még jobban bonyolítja az, hogy olvasónknak nincs az új tulajdonossal bérleti szerződése, s bár a tulajdonos lakottan vette még a házat, ez azonban nem mentesíti olvasónkat az alól, hogy bérleti szerződést kössenek. Könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy olvasónk Is jogcím nélkülivé válik. Így olvasónknak sajnos Rém tudunk kedvező választ adni. ' • A végrendelet megírása soránj kit kell közreműködőnek tekinteni? Egyik olvasónk azt pana- szolja, hogy az örökhagyó halála után vita merült fel, mivel több végrendelet készült, és az utóbbi szóbeli volt, aminek alapján levélírónk az ingóságokat örökölte. Olvasónk írja, hogy az elhunyt egyik testvére a korábbi végrendelet alapján, általános örökössé lett megnevezve. Majd egy újabb végrendeletben az ingatlanokról másként rendelkezett. Az ingatlant fele részben olvasónkra hagyta, másik részét pedig olvasónk egyik rokonára. Ez utóbbi végrendeletben nem történt intézkedés az ingóságokat illetően. Az inóságokra vonatkozóan, ezt követően mintegy két hónappal szóban végrendelkezett az örökhagyó, mégpedig úgy, hogy olvasónk éppen ott volt nála, amikor közölte vele az örökhagyó, hogy egészségi állapotára tekintettel, végrendelkezni - kíván, menjen át a szomszédba, és hívjon .két tanút. A két tanú át is jött, olvasónk végig ott volt, amikor az örökhagyó az ingóságokra vonatkozóan végintézkedésben úgy nyilatkozott, hogy azt olvasónkra hagyja. Másnap reggel az örökhagyó meghalt, olvasónk kérdezi, mire számíthat most, mert az örökhagyó testvére, aki korábban általános örökös volt, az ingóságok kiadását kérte ügyvéd útján, és azt is közölték vele, hogy mivel közreműködő volt a végrendelet megalkotásánál, nem lehet örökös. Nyilván ez csak a szóbeli végrendelkezésre vonatkozik. Az elmondottak alapján azonban úgy látjuk, hogy a végrendelet tartalmi kialakításában olvasónknak nem volt meghatározó szerepe, ennélfogva nem lehet közreműködőnek tekinteni. A Polgári Törvénykönyv ugyanis való igaz, kimondja, hogy a vég- rendeleti juttatás érvénytelen azzal szemben, aki közreműködött a végrendelet tartalmi kialakításában. Tehát szerepe volt abban, hogy mi legyen a végrendeletben. Az a körülmény, hogy olvasónk éppen ott volt, amikor az örökhagyó egészségi állapota válságosra fordult, és ő csupán a tanúkat hívta át a szomszédból, ez a végrendelet tartalmi kialakítását illetően, nem tekinthető közreműködő jellegűnek. Ezért, véleményünk szerint az ingóságokra vonatkozó örökhagyói végintézedést a korábban általános örökösnek kinevezett rokon nem támadhatja A közelmúltban a Pest megyei főügyészség és 9 járási ügyészség 31 mezőgazdasági termelőszövetkezetben megvizsgálta a tagsági viták intézésének törvényességét. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a tagsági viták intézése a szövetkezeti döntőbizottsági eljárások és határozatok megfelelnek-e a törvényességnek, miiként érvényesülnek a jog- alkalmazás jogpolitikai elvei? Az önkormányzat mércéje A szövetkezetek életében jelentős a szövetkezet és tagjai között előforduló érdek-összeütközések feloldása, amelyhez’ a szövetkezetnek és tagjainak egyaránt érdeke fűződik. Ezért igen fontos követelmény az érdekegyeztetés, az érdekösszeütközések csillapítása, a közösségi érdek elsőbbségének mindenkori szem előtt tartása mellett' az egyéni érdekeltség biztosítása is. Tapasztalat szerint a szövetkezeti tag a felmerülő vitákban hozott döntések alapján érzékeli a törődést, a jogszabályok és a belső szabályzatok érvényesülését még akkor Is, ha nem személyesen érdekelt az ügyben. Ebből következik, hogy a döntések jelentőst hatást gyakorolnak a tagok közérzetére, munkaerkölcsére, s ezáltal a törvényes és a jogpolitikai elveknek megfelelő döntések a nevelés, a gondolkodás és az életmód alakításának Is fontos eszközévé válnak. A viták jogszerű, gyors, igazságos eldöntése a szocialista törvényesség és a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének alapkövetelménye. A viták többségének szövetkezeten belüli intézése — természetesen nem önmagában mércéje a szövetkezeti ön- kormányzat terjedelmének is. A döntőbizottság működése politikai szempontból is jelentős, ezért nem közömbös a szövetkezeti mozgalom szempontjából sem, hogy a döntő- bizottságok hogyan felelnek meg a reájuk háruló feladatoknak. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a hozott határozatok többsége érdemben helyes. Elfogulatlan döntések Figyelemre méltó, hogy a tag kérelmét teljesítő 207 határozatból a szövetkezet 11 esetben, a 206 elutasító határozat ellen az érdekelt tagok 32 esetben fordultak a bírósághoz. A bíróság a vizsgálat napjáig elbírált 21 ügyet, 18 esetben változtatás nélkül jogerőre emelte a döntőbizottságok határozatát, 3 ügyben helyt adott a tag, illetve a szövetkezet kérelmének. Ez jól szemlélteti, hogy a döntőbizottságok a rájuk bízott igazságszolgáltatás jellegű feladataikat felkészülten, hozzáértéssel oldják meg. Kielégítik azt az igényt, hogy az eljáró szerv elfogulatlanul döntsön a tagsági vitákban. Az a tény, hogy a döntőbizottság a közgyűlés szerve, a vezetőséggel nem alá, hanem mellérendeltségi viszonyban működik, arra készteti a vezetőséget, hogy határozatainak meghozatalakor, intézkedései során legyen figyelemmel a döntőbizottság eseti döntéseire, állásfoglalásaira. A vizsgálat e tekintetben is összhangot talált, ez egyben bizonyítja azt is, hogy a szövetkezetek vezetőségei döntéseik során általában megtartják á jogszabályok és a belső szabályzatok rendelkezéseit. A szövetkezeti döntőbizottságok eljárásuk során a döntéseik alapját képező tényállást — 4 ügy kivételével — pontosan és kellő részletességgel felderítették. Az a tapasztalat, hogy előnyt jelent, ha a döntőbizottsági tagok ott élnek abban a kollektívában, amelyben a jogvita keletkezett. Nehézséget okozott viszont egyes ügyek elbírálásánál, amikor a belső szabályzatok és a vezetőségi határozatok egyes rendelkezéseivel szemben a méltányosság gyakorlása vált indokolttá. Így pl.: a nagykovácsi Rozmaring Tsz döntőbizottsága előtt 1979- ben 25 olyan vitás ügy volt folyamatban, melynek alapja a háztáji földre Jogosultság mértéke, illetve az ezzel kapcsolatos pénzbeni megváltás nagysága volt. Egyes tagok a maximális mértékű háztáji föld pénzbeni megváltásához szükséges munkaóra-mennyiséget néhány óra híján nem teljesítették — azért csökkentett mértékű pénzbeni megváltásban részesültek. Ennek az volt az oka, hogy a kialakított munkarend a maximális mértékű háztáji földre igényjogosultságot teremtő munkaóra teljesítését nem tette lehetővé, mert a szövetkezet egyes részlegeiben december 15-től kezdődően a munkát szüneteltette. A döntőbizottság 6 ügyben a döntést mellőzve, az jügyeket a méltányosság gyakorlása érdekében a vezetőséghez utalta vissza. Ügyfelek egyenlősége Említést érdemel az is, hogy Pest megyében a vizsgált szövetkezetekben 1979-ben átlagosan minden 76-ik tagnak keletkezett tagsági vitás ügye. Az átlagtól való eltérés nagy. így pl.: a nagykovácsi Rozmaring Tsz-ben minden 25-ik tagnak, a hernádi Március 15. Tsz-ben minden 400-ik tagnak keletkezett egy-egy vitás ügye. Az eltérések okait nem sikerült feltárni, de merültek fel adatok arra, hogy esetenként a belső szabályok prob- lématikus rendelkezései vezettek a nagyszámú vitára (nagykovácsi Rozmaring Tsz). A döntőbizottsági eljárásokban megfelelően érvényesül az ügyfélegyenlőség. Ez azt jelenti, hogy a tagnak és a tsz képviselőjének egyenlő jogai és kötelezettségei vannak. Tapasztalataink szerint azokat megfelelően gyakorolták. A termelőszövetkezet képviselői éltek azzal a jogukkal, miszerint a tényállás kiegészítését, módosítását javasolták, észrevételeket tettek, a döntőbizottság, illetőleg a tag által feltett kérdést megválaszolták, kötelezettséget vállaltak, egyezséget kötöttek. Egyetlen ügyben sem tapasztaltuk, hogy a tsz képviselője tanácskozási jogosultságra is igényt tartott volna, vagy hogy a döntés meghozatalában részt vett volna. Távollétében is Bizonytalanság volt tapasztalható viszont abban, hogy a felek távolmaradása akadályozza-e a tárgyalás lefolytatását és az érdemi döntést. A szabályszerűen megidézett felek távolmaradása a tárgyalás megtartását és a döntés meghozatalát nem akádályozza. Kívánatos erre a felek figyelmét már a tárgyalásról szóló meghívásban, értesítésben felhívni. Ha a kézbesítés szabályszerű, a felek távolmaradásukkal nem akadályozhatják a döntőbizottság működését, az ügy érdemi eldöntését. A jogszabályok lehetővé teszik, hogy' a tag a döntőbizottsági tárgyaláson a bizonyítékait előterjeszthesse, véleményét kifejthesse. Ez azonban jog, de nem kötelezettség. A távolmaradás úgy fogható fel, hogy nem kíván jogaival élni. Ezzel azonban nem akadályozhatja meg az ügy eldön- tését« Dr. Major Miklós Pest megyei főügyész
