Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
Vasárnap a Fóti Gyermekvárosban Nem jött látogató Kedves Édesanyám!... Hazafelé szállnak a gondolatok Hosszú a délután Ide szúrták az injekciót? Együtt vidámabb bozsAn Péter KÉPRIPORTJA ...például amikor elkészül egy járda... Nem átmeneti vendég A hajdani dabasi úri kaszinó ma művelődési ház. A vakító fehérre meszelt tornác oszlopai között megbúvó sarokszobát sok mindenre használhatják, Tanteremnek is, jelzik a most éppen összetologatott iskolapadok. Fiatalok klubjának, hiszen az ezüstösen csillogó betűk discót hirdetnek, s a hangszerek sem hiányoznak. Heten ülünk körbe egy padot. Néhány perce fejeződött be a tanácsülés, melyen a tizenötezer lakosú Dabas, hetven tanácstagja megválasztotta, beiktatta tisztségviselőjét. A korábban megbízott tanácselnökként tevékenykedő Pétiké Jánosné dr.-ra adták voksu- kat. Tanácselnöknő. Harmincnégy éves. Lassan elfelejtik, hogy betelepülő, úgy négy és fél évvel ezelőtt, amikor a nagyközségi tanács vb-titkáraként Kezdett dolgozni, bizony szembe kellett néznie ezzel a ténnyel. De rég volt ez, s azóta annyi minden történt. Ezt erősíti meg Gugyerás László tanácstag, a Dabas és Vidéke Áfész alapszervezeti párttitkára is: — A végrehajtó bizottság titkáraként ismertük meg. Majd megbízott tanácselnökként dolgozott közöttünk, a mai napig, megválasztásáig. Dabason még sohasem bízták ezt megelőzően nőre az elnöki teendőket. Csendes határozottsága, ten- niakarása, az eddig közösen végzett munka alapozta meg a tanácstagok mai döntését. Tudjuk, hogy jól választottunk. Nőt, jogászt. Az utóbbi sem megvetendő szempont. Hiszen a tanácsi munka feltételezi a paragrafus ismeretét. Sokat várunk tőle. Én például a kereskedelmi fejlesztésekkel szembeni türelmet. Mert bizony a kasszában a fejlesztésre fordítható forint nálunk is kevés. Nem megy minden máról holnapra. Vajon mivel egészíti ki a tanácselnök portréját Vörös Ferenc, aki 1967. óta a helyi tanács és végrehajtó bizottság tagja, s egyben a dabasi költségvetési üzem vezetője? — Hét év alatt nagyon sokat fejlődött Dabas: új iskola, óvoda, lakás épült, a vízellátásban is előrébb léptünk. S ebben Petikéné munkája is benne van. A fejlesztésekben rengeteg lenne a tennivalónk, mert nagy az elmaradásunk. Két évvel ezelőtt megforgattam magamban azt a gondolatot, mi lesz abból hogy a tanácselnök nő, s ráadásul jogász? Az utóbbit azért, mert nem műszaki. Kellemesen csalódtam! Nemcsak megérti, de rá is érez, a kivitelezésekhez szükséges fejlesztések hogyanjára. Jó szervező is. Ennek példáját adja a nagyközség társadalmi munkában felmutatott tavalyi eredménye. S az új, most még csak épülő óvodánk is. Továbbra is sokat várok tőle. Mert mint tanácstag új körzetet kaptam, ahol bizony a közművesítés, az utak állapota rossz. Igaz, hetven tanácstag közül én csak egy vagyok, aki a körzet gondjainak megoldásával ostromolja majd az elnököt. Varga László, a nagyközségi párt- bizottság titkára is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Azt, hogy a tanácselnök munkájáról, hogyan vélekednek a helybeliek, mi sem bizonyítja jobban: nem dabasi, s mégis megkapta a tanácstagok szavazatának száz százalékát. Jó vitapartner. Akkor is, amikor a teendőket összegezzük, hogy a település regionális központtá nő- hesse ki magát. Vagy lett légyen szó a tanácstagok közül azokról, akik nehezen teljesítik a rájuk bízott kötelezettségeket. A fiatalokra gondolok, amikor visszahúzódnak, hallgatnak. A tanácselnök meggyőzött: felkészítésükre nagyobb gondot kell fordítanunk. Kálvin László, 1950. óta megszakítás nélkül tanács- és vb-tag, a 2-es számú általános iskola igazgatója: — Becsülöm, s értékelem, hogy a község és az oktatási intézmények vezetői között nagyon jó kapcsolat alakult ki. Petikéné példát adott abban, hogy jó szervezéssel, körültekintéssel, ha átmenetileg is, de mennyi mindent megoldhatunk. Pedig sok a gond. Hogy csak egyet említsek: a nagyközség 730 gyereke hét helyen tanul. Szétszórt az oktatás, nincs mindenkinek hely a napköziben. Olykor előfordul, hogy a tanács két kulcspozícióban lévő tisztségviselője, a vb-titkár és az elnök két malomban őröl. Vajon Dabason a volt vb-titkár, most elnök, s Schönweitz Tamas, a jelenlegi tisztségviselő munkakapcsolata milyen? — Előny, hogy a tanácselnök jól felkészült. Csakúgy, mint az: vb-titkárként dolgozott, így aztan a munkakörömmel összefüggő gondjaimat joboan érti, megérti. Néha erőn felül vállalunk, kockáztatunk a községért. A már említett óvoda építé- seoen is. De a kockázat vállalására még a tanácsi munkaoan is szükség van. Hiszen háromszáz gyerek maradt az ovoda kapuján Kívül. Éppen az elnök által kialakított jó munkakapcsolatnak köszönhető, a t ener Anac Tsz, a PEFEM, a nyomda, az áfész, a költségvetési üzem pénzzel, illetve a társadalmi munkában végzett tervezéssel toldotta meg forintjainkat. A hosszúra nyúlt beszélgetésbe elvétve szólt csak bele Petiice Jánosné dr., a tanácselnök. Ha valami adatot kellett pontosítani. Időnként zavartan elmosolyodott a dicséreteket hallgatván. Amikor például hihetetlen munkabírását, szervezőkészségét, az emberekkel kialakított jo kapcsolatait, megfontolt döntéseit említették. A munkájáról, saját közérzetéről kérdezem: — A munka? A tanácselnökség nagyon szép hivatás. Nem akarok nagyképű lenni, nagy szavakat hangoztatni, de én ebben találtam meg kibontakozásom lehetőségét. Ha kevés is a pénz, mindig megtalálható, a tisztességes, a célravezető megoldás. Mérgelődni szoktam, de panaszkodni sohasem. Kis dolgoknak is lehet örülni. Például amikor egy utcában végre elkészült a járdá, valakinek az ügyes-bajos dolgát sikerült elintézni. Kipirult arccal, határozott hangon beszél. Vékony termetén sötétkék szóknya, fehér blúz. Inkább diplomaosztás előtt álló diáklánynak nézném, mint a nagyközség tanácselnökének, két gyerek anyjának. A beszélgetés fonalát három váratlan vendég szakítja meg. A tanács dolgozóinak nevében néhány szál szegfűvel gratulálnak megválasztásához. Nem nagy szavakkal, hanem egyszerűen, őszintén, szívből jövően. Fordult a kocka: ebben a pillanatban hívatlan vendégnek, feleslegesnek érzem magam. E rövid intermezzó után a tanácstagi jelölő gyűlésekre terelődik a szó: — Majdhogynem egy időpontban került sor a tanácstagok jelölő gyűlésére. Sűrű volt a program. Alighogy befejeződött az egyik, máris a másikon kellett volna ott lennünk. Előfordult, hogy a jelölő gyűlés végére toppantunk be, amikor már szedelőzködtek, hazafelé indultak. Kérés nélkül, a világ legtermészetesebb dolgaként keresték újra széküket, mondván: beszélgessünk. Jólesett. Hiszen ellenfelünk az idő, a gyorsan múló percek, órák. Különös, ha a szabad időről van szó. Azonban közös dolgainkra nem sajnálták a szabad idő perceit. Ilyenkor látja az ember, hogy munkájának értelme, becsülete van. S kap újabb biztatást, lökést a soron következő feladatokhoz, a nehézségek leküzdéséhez. _ Nehéz Volt az első két év itt Dabason. Idegenből jöttem. Két év kellett hozzá, hogy megértsék, nem átmeneti vendég vagyok itt. Szeretem a sportot. Kijártam, járok a meccsekre. Akkor fogadtak be, amikor a meccsen megkínáltak tök- maggal. Nem olyan könnyen kínál- gatnak errefelé. Három kilométerre lakok a tanácsházától. Amikor gyalogosan vágok neki az útnak, negyed nyolckor indulok. Sokszor nyolcra sem érek be, annyian állítanak meg. Nemcsak panaszkodnak, készek olykor tereferére. Jólesik, a megbecsülés, s talán a szeretet jele, hogy az otthoni gondokat is megosztják velem. VARGA EDIT I I
