Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-14 / 138. szám

OgíiöízÉ a gépjármüveket LLOI ívfa A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM 1980. JÜNIUS 14., SZOMBAT A KFM budapesti igazgatósága rendszeresen ellenőrzi a fő­útvonalon közlekedő gépjárművek tengelynyomását, és meg­vizsgálja, hogy betartják-e a gépkocsivezetők a megengedett szelességet és magasságot járműveiken. A most folyó ellenőr­zés az egyes, kettes, hármas, négyes, ötös, hatos és az 51-es számú fő közlekedési útvonalon történik. Felvételünk a Ba» előtti autóspihenőben készült, ahol egy Skoda pótkocsis tekert autó tengelyeire nehezedő nyomást vizsgálja Demeter Istváá Barcza Zsolt felvételei Már toboroznak Nyolcadikosok klubja Sikeres évet zár a városi­járási Petőfi művelődési ház ősszel alakult nyolcadikosok klubja. A ház igazgatója, Kecskés József és a klubve­zető, Pál Gábor elsősorban azt szerették volna elérni, hogy a végzős általános isko­lásokat beszoktassák a műve- velődési házba, s ez a rövid idő alatt is elég jól sikerült. A szabad szombat előtti, kéthetente, pénteken tartott foglalkozásokra általában hetvenen jártak el. A szervezők érdekes, von­zó és tanulságos programok­ról igyekeznek gondoskodni. Honos iitt az ismeretterjesz­tés, a játék, a tánctanulás, a díscó s minden egyéb, ami érdekelheti a 14—15 éves fia­talokat. A klub célja a töb­bi között az, hogy megköny- nyítse a végzősök dolgát, hi­szen akik a nyolcadik után középiskolába mennek, egé­szen megváltozott körülmé­nyeket találnak. Az általános iskolában ők az öregek, a legidősebbek s legtaipasztal- tabbak. A szakmunkásképző intézetben vagy a gimná­ziumban, szakközépiskolában viszont ők lesznek a legfia­talabbak. A beilleszkedést az is segítheti, hogy a nyolcadi­kosok klubjában összeszokott társaság átigazol a diákklub­ba, s elvegyül az idősebb ta­nulótársak között. A klub most bezárja kapu­ját, de már toborozzák a szeptemberi folytatás résztve­vőit, a város négy általános iskolájából várnáik klubtago­kat a leendő nyolcadikosol köréből. Zeneiskola Növendék­hangverseny A gödöllői Körzeti Állami Zeneiskolában holnap, vasár­nap 16 óraikor tartják meg az évzáró növendékhangver­senyt, amelyen 28 szólista és az Ütő kamaraiegyüttes lép fel. 1 — Jól kezdte az idei évet a Lati Közös Vállalat: öthavi feladattervét 107,7 százalékra teljesítette. A laboratóriumi kisállattenyésztők 55, a ta­karmánykeverők 49 százalé­kát dolgozták le az egész év­re előirányzottnak május vé­géig! Az értelmes időtöltés' esélyei Nincs könnyű dolga Pál Gá­bornak, a gödöllői városi-já­rási Petőfi Művelődési Ház diákklubja vezetőjének. E lát­szólag szórakoztató foglalko­zás megannyi gonddal, tö­mérdek munkával, s nemegy­szer rendészeti teendőkkel jár. Az idén június végéig tart a klubidény, majd szeptember­ben kezdik újra a foglalkozá­sokat, amelyeket hetente szom­baton este tartanak a szűkös nagyteremben. Rétegklub — Mi okozhat fejfájást a klubvezetőnek? — A munka, az, hogy prog­ramokat kerítsünk, hogy be­csalogassuk a fiatalokat, hogy kulturált szórakozásról gon­doskodjunk, nem okozhat fej­fájást. Sokkal inkább az, hogy egyesek nem értik meg, ez ré­tegklub, kifejezetten a 14 és 18 év közöttieknek, tehát a kö-1 zépiskolás korosztálynak szer- | vezzük. — Sajnos néha előfordul,'! hogy idősebb, többnyire kapa- I tos és erőszakos vendégeink | akadnak, akikkel nehéz szót I érteni. S nem elég, hogy meg- | zavarják a rendezvényeinket, 1 ráadásul sok klubtagunkat el- ; riasztják, s az egész tévé-1 kenységünket rossz fényben j tüntetik fel. Holott, s ezt nemcsak Pál. Gábor szavai igazolják, az el- j múlt években a klubnak si-, került kivívnia az áhított el- j ismerést, s ezt elsősorban a ] pedagógusoktól várták, akik | többségükben belátták, hogy a klubban hasznos, kulturális orogramokkal fűszerezett el­foglaltságot találnak diákjaik, hozzáértő szervezők és saját maguk gondoskodnak arról, hogy egymás között, értelme­sen töltsék idejüket. Erre pe­dig annál is inkább szükség van, mert egyébként a tiné­dzser korosztály nem nagyon dúskálhat hasonlókban a vá­rosban. Drága műsorok. — Hogyan áll össze egy-egy klubest programja? — Általában ti, fél 7 körül kezdünk, a műsorokkal, ame­lyekből minden hétre jut egy- egy. Az idén különösen sike­res volt a lézerbemutató és M. Kecskés András pantomim­művész fellépése. Ami azt il­leti a programok összeállítá­sakor nem vagyunk túl köny- nyű helyzetben. — A lézerbemutató ugyan csak 600, a Kecskés-féle mű­sor ezer forintba került, s ez az olcsó kategória. A kínálkozó hasonló műsorok többsége azonban zsákba­macska, sok a kókler, az élős- di ezen a vonalon. A drága, s valóban jó műsorok megvéte­lére viszont nem nagyon gon­dolhatunk. Amint megtudtuk, ilyen pél­dául a Régi idők mozija című összeállítás 2 ezer forintért, egy-egy táncház költsége 1500 forint és sorolhatnánk. Ezek­re nem jut pénz a költségve­tésből. s tíz forintnál drágább belépőjegyet nem kívánnak szedni. Érthető: a diákok több­ségének lapos a zsebe. S az sem mindegy, hogy miért ad­ják ki ezt a pénzt. Volt jó néhány vetélkedő, TIT-előadás is,. de a jogi tá­jékoztató sorozat, amit előző­leg biztos sikernek könyveltek el, lanyha érdeklődés mellett futott. A klubvezető szerint azért, mert hiába a jó téma, az csak akkor érdekli a fiata­lokat, ha mindennapi életük­hoz kapcsolódik vagy ha kü­lönösen érdekes, színvonalas. A kulturális program után jön a disco, ami este fél tízig tart. Közben a diákklub tagjai közül felváltva árusíta­nak szigorúan alkoholmentes italokat, szendvicseket, önel­látók, s eddig nem volt sem­mi baj az elszámolással. Ez is érettségüket bizonyítja, mint ahogy a törzsgárda kitartása, a klub iránt tanúsított hűsé­gük is. , / Érettek, önállóak Szombat estenként legalább 100—150 fiatal szórakozik az ódon falak között, s a műve­lődési ház vezetői éppen azt szeretnék, hogy az épülő új művelődési házban is, sokkal jobb körülmények között foly­tassa tevékenységét a klub. Sok múlik a klub vezető­jén, s ha nem is dicsekszik vele, elárulhatjuk, hogy meg­szakítás nélkül hat éve motor­ja a társaságnak, szavára hall­gatnak, tekintélye van, s a fegyelem fenntartásában ez az elsőrangú szempont. Munká­ja, a klub eredményei válasz azoknak, akik gyanakodva né­zik a fiatalok érthetően a felnőttekétől különböző, más hangulatú szórakozását. G. Z. / Felmentés/^ megbízás A Hazafias Népfront gö­döllői városi bizottságának elnöksége tegnap délután ülést tartott, ,amelyen sze­mélyi kérdésekben foglalt ál­lást, illetve döntött. Az MSZMP városi végrehajtó­bizottsága előterjesztésé­ben elfogadta a tanácsi tisztségviselőikre tett javasla­tot, majd, mivel más mun­katerületre ment, felmentette titkári funkciójából Vilmos Györgyöt és egyidejűleg meg­bízta Földi Sándort, a Volán 1-es Vállalat 12-es üzemigaz­gatósága főnökségvezetőjét a városi bizottság titkári teen­dőinek ellátásával. Az ülésen részt vett Plutzer Miklós, a gödöllői pártbizottság első tit­kára és Kovács Antalné, a népfront Pest megyei titkára. Városi moziműsor A fekete varázsló ajándé­ka: Színes szovjet mesefilm. A nagy álom: A gyilkosság a családban marad. Színes, szinkronizált amerikai film. Kísárőműsor: A macska; Ma­gyar Híradó. Csak 16 éven felülieknek! Kezdési idő: 4, 6, 8 óra. Galgahéviz Locomotiv GT A Locomotiv CT koncert­jét tartják meg ma, szomba­ton este 8 órai kezdettel a galgahévízi Kodály Zoltán művelődési házban. Utána vetítik a Piedone Afrikában című filmet. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Gödöllőn, Erdő­kertesen, Isaszegen, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, Nagy- tarcsán, Pécelen, Szadán, Ve­resegyházon június 15-én, va­sárnap: dr. Rédling Tibor, Ke- repestarcsa, Templom u. 3. Aszódon. Bagón, Dányban, Galgahévízen, Ikladon, Karta­lon, Versegen, Zsámbokon jú­nius 15-én, vasárnap: dr. Ipacs Imre, Galgamácsa, Egresi u. 7/a. Szombati jegyzet Mérce Mettől' számít a felnőtt­ség? Hány évesnek kell lennünk ahhoz, hogy fiata­labb embertársaink ezzel a titulusai illessenek bennün­ket, milyen tulajdonságok szükségeltetnek a nemze­déki megkülönböztetéshez? S valóoan különbségek ezek? Mitől lesz felnőtt a felnőtt, s a korán kívül mi teszi a fiatalt? A fiatalok szemében minden bizonnyal a külső is jelez: a kor, amely rán cokkal, ősz hajszálakkal, netán pocakkal és hagyo­mányos öltözködéssel jár, no meg felelős munkával, állással és leginkább csa­láddal. Ezek a formai je­gyek jól elkülönítik szá­mukra a felnőttek társadal­mi csoportját, s többé-ke- vésbé tudják, hogyan kell velük szemben viselkedni, mit várhatnak tőlük. S ha valaki felnőttsége ellenére megértő velük, ha be tud illeszkedni világukba, az elismerés is imigyen szól: mintha közénk tartozna, nem felejtette el, hogy ő is volt fiatal. S bármilyen közhelyszerű is, ez a fél mondat kulcsfontosságú. A minap egy f iatal járás­beli klubvezetővel beszél­gettem, aki maga sem szá­míthat a felnőtt jeligere, hiszen felelős munlcáján kívül a formai jegyek, a fiatalok közé sorolják, s még évei száma szerint is legfeljebb a határzónán ta­nyázik. Miközben a fiata­lok, a tinédzserek szórako­zásairól folyt a szó, ö értet­lenül tette fel a kérdést: vajon miért vannak felhá­borodva a felnőttek azért, mert tánc közben lekap­csolják a villanyt, s csak diszkrét világítást hagynak a teremben? Hát elfelejtet­ték már, hogy ők is voltak fiatalok? Hát elfelejtették? Aligha hinném, hogy erről van szó! Ahány olyan összejö­vetelt, népszerű nevén bu­lit láttam már, ahol a fel­nőttek is félhomályban táncoltak! S nemcsak a harminc és negyven közöt- • tiek. Ebben az égvilágon seriki sem talált kivetni­valót. A felnőttek fiatal ko­rukban és később is termé­szetesnek veszik az ilyes­mit Csak mintha visszafe­lé nézve, a náluknál fiata­labbakra más szabályokat tartanának mérvadónak. Elsősorban természetesen a saját gyerekeikre. Egy dolog biztos, hogy két világszemlélet ütközik ilyenkor, kár is volna ta­gadni. Az azonosságok el­lenére igenis szembeötlőek a különbségek. Sokan és sokszor leírták már, a lo­bogó, állítólag bolondos f ia­talság és a megállapodott, a. törvénytisztelő felnőttség ellentmondásait, s hogy előbb-utóbb minden kü­löncségével, eredetiségével tüntető, a szokásokat bát­ran felrúgó fiatalokból többé-kevésbé szabályos felnőtt válik, s a nemzedé­ki különbség két oldala alig változik: csak éppen mindig mások és mások altnak a két póluson. Nincs titok, a különböző­ségek az élethelyzetek elté­réseiből fakadnak, a sajá­tos gondok, feladatok, a m.ás-más lehetőségek össze­függő rendszeréből elsősor­ban s csak aztán a sejtek, szövetek, érzékek bioló­giájából. A közeledés, a kölcsönös megértés, az egy­más tiszteletének alapja éppen ezért csak a megis­merés lehet, alighanem en­nél sokkal okosabbat nem mondhatunk. De vajon kell-e egyálta­lán egyetértés? Nem in­kább csak megértésre van szükség? Mit tehet az em­lített klubvezető? Magya­rázza el mindenkinek, hogy a félhomály, szerinte s a klubtagok szerint is ártat­lan, ámde jóleső dolog? Azt hiszem, kár lenne a fá­radságért. Nem árt ugyan róla beszélni, de túl sokat sem érdemes. Csak éppen annyit, hogy valamelyest elősegítse a megismerést és a megértést. A nemzedéki ellentétek ügyében ennél többre talán nincs is szük­ség. Gáti Zoltán gozik a tanácstag, messzebb pedig egyelőre nem kívánko­zom. Negyven év nem kevés ezen a pályán, de természete­sen ha kell, szívesen jövök se­gíteni az iskolába is, a Haza­fias Népfrontba, a tanácsra. Később majd elválik mire lesz erőm, s mire lesz szükség. Otthon, a családi házban is akad majd elég teendő, s a család is népes. Felesége, szin­tén nyugdíjas pedagógus, s gyermekei ugyancsak közéleti emberek. András fia gépész- mérnök, a felesége pedagógus, Kati lánya az Imre utcai álta­lános iskolában tanít, s emel­lett a művelődési házban is vállal szakkörvezetést. Gábor, a kisebbik fiú ugyan agrár-, egyetemet végzett, de a peda­gógusvér őt is egy határos te­rületre, a közművelődésre haj­totta, most éppen a városi-já­rási művelődési ház munka­társa, s két klubban is fiata­lokkal foglalkozik. Nyilván sokat tanult édesapjától, aki nyugdíjba ment ugyan, de nem visszavonult. G. Z. a pályán tornateremmel rendelkezik. Az utóbbihoz természetesen öltö­zők, zuhanyozók és udvari lé­tesítmények kapcsolódnak, s nem véletlenül. Itt működik ugyanis a város általános is­kolai sportközpontja. — Négy éve szerveztük meg az első testnevelési osztályt, amelyben az öttusa elemeivel ismerkedhetnek meg a fiúk, akiket alapos felmérés után az egész városból toborzunk. Együttműködünk az egyetem­mel, a GEAC patronálja az is­kolát. Sokat segített természe­tesen a szülők és a város Is. ennek is köszönhetjük, hogy bitumenes kézilabda- és kosár­labdapályánk van, s mellette futópálya, lőtér, s az udvaron jó néhány sportszer. Egyetlen bánatom, hogy egyelőre tan­uszodát nem sikerült építeni. Ezzel együtt sincs mit szé­gyenkeznie a visszavonulás előtt álló igazgatónak, hiszen a harminc évvel ezelőtti álla­potokra ma már nem lehetne ráismerni. Felnőtt egy fiatal tanárnemzedék is, amely ép­pen Pál István korosztályától, tőle magától is tanulta a hiva­tást. s akiknek most jó szívVel adhatja át a stafétabotot. De vajon végérvényesen búcsú­zik? Aktív pihenés — Mi tagadás, egyelőre fő­ként pihenni szeretnék. Ezért nem vállaltam a tanácstagsá­got sem, hiszen eddig itt, Bes- nyőn képviseltem a körzet la­kóit. Ahol'lakom, ott jól dol­iher esztendő; két évet a Szőlő utcai, majd egyet a fácánost általános is­kolában tanítottam, s 1950-től egyfolytában ebben az isko­lában dolgozom. Ma már csak Akác Jánosné kplleganőm ver­senyezhet velem, hiszen ő 47- től van itt. — Hogyan festett akkor a besnyői iskola? — Az alsó és a királytelepi iskolába jártak előbb össze­vonva az 1—2. és a 3—4. osz­tályba az alsósok, a vörös is­kolába pedig a felső tagozato­sok. Gyorsan gyarapodott a létszám, s 1965-re mindenütt kialakultak a párhuzamos osz­tályok. Ekkor már sürgetővé vált az új iskolaépület megéoí- tése, amelyet a tanácsban 1950 óta viselt tisztségein folytán magam is szorgalmazhattam. Az építkezést 1973 novembe­rében kezdtük, s két év múl­va szeptemberben már itt ta­nítottunk. Kétségtelen, hogy ez volt életem egyik legnagyobb szakmai sikere. Hivatásra nevelt Pál István munkássága te­hát egybefonódott a Damja­nich iskola épületével, fejlő­désével. Ma három helyszínen folyik az oktatás, az alsó tago­zatosok egy osztály kivételé­vel a felújított alsó és király- teieoi iskolában tanultak, a felsősök és egy alsós osztály nériig a korszerű, szén Illés István utcai iskolaépületben, amely a 8 tanterem mellett tágas előadóval, szertárakkal, önálló konyhával, 2 műhelyte­remmel, orvosi rendelővel és Példás közéleti en Negyven Nem mintha feltétlenül al­kalom kellene ahhoz, hogy Pál • Istvánról, a Damjanich János 1 általános iskola igazgatójáról, i a városi tanács -végrehajtó bi- i zottságának volt tagjáról ír- . junk, hiszen barátságos, meg- : nyerő személyisége, a sokak által ismert kiváló szakmai, közéleti munkája is elég in­dok volna. De ha mindenkép­pen hivatkozni szeretnénk va- : lamilyen különleges okra. nos, akkor sem jövünk zavarba hi­szen, hogy csak a legfontosab- i bakat említsük, az idén kan- : ta meg a kiváló pedagógus és ' úttörővezetői elismerés mellé a 1 Munka Érdemrend bronz fo­kozatát, szeptembertől pedig elbúcsúzik az iskolától is: nyugdíjba vonul. i Az út kezdete Bemutatni egyébként is csak keveseknek kell, hiszen éppen : az előbb felsoroltak miatt So­kan ismerik őt a városban, s . kiváltképp a besnyőiek, a szü­lők, akik között nagymama és nagypapa korú éppen úgy akad, mint huszonéves. Hiszen idestova három évtizede tanít, s huszonhét éve igazgat egy helyen. Kérésünkre először a pályakezdésről beszélt. — Pontosan negyven évvel ezelőtt, 1940-ben szereztem ta­nítói oklevelet Komáromban, s először a szlovákiai Nagype- szeken. ebben az alig hatszáz lelket számláló kisközségben tanítottam, igaz, csak rövid ideig, mert közbeszólt a kato­naság, a háború. 1947-ben ke­rültem Gödöllőre, itt először

Next

/
Thumbnails
Contents