Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

SZAVAZÓKÖRZETBŐL SZAVAZÓKÖRZETBE PEST MEGYÉBEN Nem könnyű a döntés Csöndes, békés képet mutat vasárnap déltájban Százha­lombatta központja; az elnép­telenedett utcákon csak azok járnak, akik végeztek az ebéddel, s most a tűző napon sietnek le a Dunához. A vá­rosi tanács dísztermében ki­alakított X. számú szavazókor ajtaja is már ritkán nyílik. Miként Szabó Lajos, a városi választási elnökség elnöke tá­jékoztat, a tíz szavazókörzet­ben a választásra jogosult 7 és félezer állampolgár — köz­tük hatszáz első választó — 60 százaléka délelőtt IX óráig az urnák elé járult. Nagyobb számban legközelebb csak dél­után érkeznek, amikor az erő­műben és az olajfinomítóban befejeződik a délelőtti mű­szak ... — Fegyelmezetten, kellemes hangulatban zajlik a válasz­tás — jegyzi meg Muzslai Lászióné, a választási elnökség tagja. — Pedig nem voltköny- nyű dolgunk! Jó pár fővárosi és környékbeli lakos, akinek telke, nyaralója van a duna- füredi üdülőövezetben, s itt tölti a hét végét, megfelelő igazolással nálunk szavazott. A hatvannégy választókerületből négyben kettős tanácstagjelö­lés van. Az alapos szervezői- előkészítő munka eredménye­ként azonban mindenki pon­tos tájékoztatást kapott, s így zökkenőmentesen tudjuk vé­gezni a munkát. A fiatal Papacsek Árpád és feleségé érkezik, kezükben a kék színű cédulával. Mivel az 50. számú körzetben, ahová lakóhelyük szerint tartoznak, két tanácstagot jelöltek, Ba­logh Zsigmondné, a szavazat­szedő bizottság elnöke gyor­san elmagyarázza a szavazás módját. Bár nem első ízben választottak, mégis elkel a segítő-útbaigazító szó ... — Egy éve élünk a város­ban, de sikerült már jó kap­csolatokat kialakítani. Mind­két tanácstagjelöltet ismerem, becsülöm, nem könnyű bizony a döntés! — mondja a fiatal­ember, majd eltűnik a füg­göny mögött. Gyermekgondo­zási segélyen levő felesége hozzáteszi: a frissen megvá­lasztott tanácstagot rövidesen felkeresi, hogy közelebbről megismerkedjen a szűkebb la­kóhely képviselőjével, a kör­zet ügyes-bajos gondjaival. Ä Duna két oldalán Jól választottam . Kell a jó tanácstag A zöld urna mellett idős, fekete ünneplőbe öltözött né­ni toporog, kezében a két sza­vazólap, a boríték. — Régen volt már válasz­tás, kedveském — mondja. — Elfelejtettem, hogyan kell csinálni. Azért akárhogy is van, nem jó az öregség. Sok a bajunk. Kell a jó tanács­tag. Nekünk jó volt, megvá­lasztjuk megint, szereti az öregeket... A nagykőrösiek leggyako­ribb beszédtémája ezen a va­sárnapon valóban az volt, ki mit vár az országgyűlési kép­viselőjelölttől, Gyenes And­rástól, az MSZMP Központi Bizottságának titkárától, va­lamint a kerületekben il­letékes tanácstagoktól. A szépen fejlődő város leg­sűrűbben lakott, talán a leg­több kommunális gonddal küszködő negyedében, az úgynevezett tabányi részben, él Kasza Károly, a Volán 1. Vállalat helyi kirendeltségé­nek lakatosa. Jól tudja, hogy itt valamikor, tíz-tizenöt év múlva modern városrész lesz, s ennek megteremtésében so­kat segíthet az országgyűlési képviselő. — Addig is élni kell, s nem mindegy, hogy milyen körülmények között — ma­gyarázza, míg sorára vár a s^avazóhelyiségben.— Például nincs járdánk az utcában. A városi tanács adott anyagot a megépítéséhez, most már arra van szükség, hogy a tanácstag segítségével megszervezzük az építést. Én mindenesetre ott leszek. Persze, van ennél na­gyobb gondunk is. Én azt vá­rom a tanácstagtól, hogy a tel­kek dolgában tájékoztasson minket, otthonra vágyó fiata­lokat. No. és persze, ha lehet, járjon utána, hogy minél töb­ben saját fészket teremthesse­nek maguknak. sabb hely a tanácsháza ódon épületében a városi választá­si iroda. Szüntelen csengenek a telefonok, ajtó csapódik. Elkél a frissítő is mór, hi­szen hajnali fél 5-től nehéz helytállni. A szemlélődő nehezen igazod­na el a pontosan szabályo­zott rendet takaró forgatag­ban. Ám most egy pillanat­ra mintha minden megállna, elégedett sóhaj száll végig a szobákon. Elkészült a máso­dik választási jelentés: „Nagykőrös választópolgárai­nak 86,7 százaléka adta le szavazatát délelőtt 11 óráig.” Háromnegyed ötkor A krónikásnak már ezúttal nem sok dolga akadt. Egy óra tájban már nyolc körzet­ben fejeződtek be a választá­sok. Nagykörös újabb jelen­tése délután 15 óra 15 perc­kor készült el, ekkor már a választók 94,02 százaléka ad­ta le szavazatát. Végül há­romnegyed ötkor az egyet­len ügyeletet tartó szavazó­körzet kivételével valameny- nyi választókörzet befejezte munkáját. Elégedettek voltak a város vendégei is ezen a napon. Közöttük Jámbor Miklós, az SZMT vezető titkára is, aki a délelőtti órákban kereste fel a választókörzeteket, s min­denütt rendet, jó hangulatot és ünneplő kedvű választó- polgárokat talált. A jövő választópolgárát Is elhozták .,, Betonozok, spárgaszedők Ceglédbercel úgynevezett ingázó község. Ezt figyelembe vették a választás napján. Hajnali 5 órakor már kinyi­tottak a szavazóhelyek, mert a fél hatos vonattal ezen a vasárnapon is sokan utaztak fővárosi munkahelyükre. A község főutcáján, az óvoda előtt, vagy másfél tu­cat szülő dolgozott Orosz Já­nos kőműves brigádvezetői fennhatósága alatt. Az Egyet­értés Tsz szakembere irányí­totta a járdalapok lerakását, mások a főúttól az óvoda ka­pujáig autóbejárót betonoztak. Szavazás után, reggel 7-kor láttak munkához. Versed Erzsébet vezető óvó­nő és társai zsíros kenyérrel, zöldhagymával és teával ven­dégelték meg a társadalmi munkásokat. Lür László vb- tátkár becslése szerint a vég­zett munka értéke 25 ezer fo­rint. Albertirsán a Dimitrov Tsz kertészetében kora hajnalban népes, csapat látott munká­hoz. A tsz-tagok családjuktól is hoztak alkalmi segítőtársa­kat: szedték a spárgát. Bánszki Györgyné, a Tyeres- kova szocialista brigád veze­tője, amint a földekről bejöt­tek a majorba, nyomban sza­vazni indult az egyik irodá­ból kialakított szavazóhelyi­ségbe. Térült-fordult, és már fürge kézzel válogatta, rakta a gondosan kibélelt rekeszek­be a spárgát A mázsánál Németh Péter, a kertészet ágazatvezetője szá­molt. Elmondta, hogy a hi­deg idő miatt késik a spár­gaszezon, és ez baj, hiszen szükségük van minden be­tervezett forintra. Most ép­pen Angliába szállítanak. Tíz óra felé szétszéledték a spár­gaszedők. Aki még nem sza­vazott, az is igyekezett mi­előbb leadni a voksát. Dunakeszi északi bejáratá­nál két lakótelep. A régi, amit ma is MÁV kolóniaként em­legetnek a városban, s az új, toronyházakból, sorházakból, modern családi házakból álló. A zeneiskola faépületében há­rom választókerület polgárai szavaznak. A bejáratnál jóvá­gású fiatalember lép a bi­zonytalankodókhoz. — Szavazni jön? Szívesen eligazítom — mondja Matus Attila, a Mechanikai Labor dunakeszi gyárának munka­társa, aki népfront- és KISZ- aktivistaként vállalta a kalauz szerepét. A szavazólapon az egyik je­lölt nevét olvasom. Tóth Im- réné, a Dunakeszi Konzerv­gyár meo-jának vezetője az előző ciklusban is tanácstag volt. Jól ismerik a körzetben, főként a Rév-dűlőiek, akik régebben itt élnek. Az új há­zak lakói közül sokan ezután ismerkednek majd meg vele, hiszen többségük nemrégiben költözött az új lakásba, ök annak alapján szavaznak ne­ki bizalmat, amit a jelölő gyű­lésen hallottak róla: hogy hi­vatott, mindig következetes érdekképviselőjük volt a vá­rosi tanácsban. A 2-es út túlsó oldalán a kolónia déli iskolájában há­rom körzet polgárai tűnnek el a fülkékben. Jurtin László- né, Pityi Gyula és Gebe Sán­dor neve szerepel a lapokon. Szőke fiatalember ki-kinéz a fülkéből, felesége és kisfia várja. Timpauer Ferenc a Jár­mű javítóbán dolgozik. A kér­désre, hogy ismeri-e a jelöl­tet, magától értetődően vála­szol: — Már hogyne ismerném, ő is járműjavítós, ott lakatos. De egyébként Is, egy lakás- szövetkezetben építkezünk. Tu­dom, hogy belevaló, közéleti szereplésre termett ember. — Minden a legnagyobb rendben folyik — mondotta. A művelődési házban mű­ködő 2-es szavazóhelyiség előtt háromnegyed 9-kor türelme­sen várakoztak az állampol­gárok, hogy szavazataikat le­adhassák. Egyikük, Trapp Já­nos, maga sem fiatal ember, a szavazatszedő bizottság el­nökének, Gányi Istvánnénak bejelentette, hogy időá édes­anyja járóképtelen beteg. Megnyugtatták, fölírták a cí­mét, s közölték vele, hogy mozgóurnával fogják felke­resni beteg édesanyját. Eperszüret Korán kezdődött a nap... Vidám hangulat Vasárnap délelőtt — Nagy­kőrös. Néhány perccel múlt tizenegy. Vidám majálisokat idéző hangulat uralkodott a Vági István lakótelepen is. Ünneplő ruhás gyerekek ker- getőztek az óvoda előtt, s a felnőttek jókedvűen beszél­getve vártak sorukra, hogy leadják szavazataikat. Most már a legforgalma­Korán kezdődött a nap Tel­kiben is. — Fél hatkor nyitottuk ki a szavazóhelyiséget, hogy még az ünnepen dolgozók is le tud­janak szavazni — mondta Ba­rabás Józsefné, a 14—15-ös körzet választási bizottságának elnöke. Régi elnöklő asszony Barabás Józsefné: a Hazafias Népfront 'helyi bizottságának titkáraként a kezdettől részt vesz a választásokon. . — Más ez a mostani szava­zás, mint a régiek? Döntenek a felnőttek . — Hogyne lenne más! Min­den év meghozza a maga új­donságát, és olyan munka ez, amibe nem lehet beleunni. Bár, igaz, a legszebb napok azért azok voltak, amikor elő­ször szavaztunk a tanácsta­gokra. Nem mintha alkkor nem lett volna nehezebb is, bonyo­lultabb is az élet. De mi ak­kor voltunk fiatalok. Hompoth Alajos akár a vá­lasztási elnökségek rangidős elnöke is lehetne: 68 éve elle­nére ma is olyan lelkesedéssel vezeti a budajenöi választáso­kat, mint tette harminc évvel ezelőtt. — Mi változott az elmúlt időben? — Minden — az életünk. Vgn sok külsőségbeli különb­ség is, akkor kisdobos dobolta ki a hírt, a fúvószenekar adta a hangulatot. Most hangszóró­ból jön a zene. De ami a lé­nyeg: másképp élünk és ettől kap más fényt ez a választás is. Tíz órakor farmernadrágos csapat gyülekezett az ifjúsági klub előtt: első választók. A választóbizottság rövid ünnep­ségen köszöntötte a fiatalokat, akik Telki község öt választó- kerületének szavazói között először élhettek állampolgári jogukkal. Az öregek, így tartják, rossz alvók. Meglehet ez volt az oka, hogy Tök községben Kozma Sándor és felesége az elsők között látogatott el az ifjúsági házba. Lányuk Zsigulija hoz- ta-vitte őket, fáradtságba csu­pán a 14-es választókerület szavazásra kijelölt helyiségé­nek néhány lépcsője került. — Mióta élnek itt Tökön? — Amióta az eszünket tud­juk. És bizony, már mind a ketten hetvenen fölül vagyunk. — Ismerik a választottju­kat? — Hogyne ismernénk! Szom­széd, szegről-végről talán ro­kon is. Bár ekkorka község­ben mindenkivel van valami kapcsolat. Eddig se fordulhat­tunk úgy hozzá, hogy ne kap­tunk volna segítséget. Így re­méljük a jövőben is. — Most, a választás utáni pillanatokban úgy gondolják, jól döntöttek? — Igen, biztosak vagyunk benne. Nemcsak abban, hogy helyesen szavaztunk a személy mellett, hanem abban is, hogy választottunk jó ügyet képvi­sel. Azt csak mi tudjuk, öre­gek, mit változott errefelé a világ. Annak idején gazdálko­dók voltunk, igaz, volt föld is, de vele munka is, elég. Most se nem vetünk, se nem ara­tunk, mégis kenyeret eszünk. Nyugdíjasok vagyunk. A szentendrei járás legna­gyobb községében, Pomazon kilenc szavazóhelységben ad­ták le szavazatukat az állam­polgárok, s választották meg nemzetiségi képviselőjüket, il­letve tanácstagjaikat. Dr. Czink József, a nagy­községi tanács vb-titkára el­mondta, hogy délre a válasz­tópolgárok mintegy 80 száza­léka megjelent már a szava­zókörökben. A községben mintegy 200 — ágyban fekvő — beteget kell majd délután, a mozgó urnákkal felkeres­niük, de ez nem okoz gondot, mert a vállalatok biztosították a gépkocsikat. A járás egyik különleges községe Kisoroszi volt a vá­lasztás napján. Reggel 5-kor nyitottak a szavazóhelyiségek, hogy az emberek minél előbb leadhassák voksaikat, hogy eleget tudjanak tenni másik kötelezettségüknek is: itt az eperszüret, minden kézre szükség van. Budakalászon hat szavazó­helyiség működött, jól eloszt­va a községben. Az ünneplő ruhába öltözött választópolgá­rok itt is kora reggel elindul­tak, s délelőtt 11 órakor kide­rült, a nagyközség választás­ra jogosult állampolgárainak már több mint a fele szava­zott. Budakalász nagyközség is Pomázhoz, Dunabogdányhoz, Pilisszentkereszthez hason­lóan nemzetiségi község, nem­zetiségi képviselőt választ — és ugyanakkor 49 tanácstagot is. A legfrissebbek Napos, derült reggelre éb­redt Dunabogdány lakossága is a választás napján. Már reggel 6 órakor ünneplőbe öl­tözött embercsoportokkal le­hetett találkozni, a községben a legfrissebbek mégis a sza- vazatszfedő bizottságok elnökei, tagjai voltak. Ök már fél 6-kor elfoglalták helyüket a virá­gokkal feldíszített szavazóhe­lyiségekben. Pintér Mária, az 1-es sza­vazókor szavazatszedő bizott­ságának elnöke, reggel 8 óra­kor: Fehér cédulák Szentendrén vasárnap is ér­dekes kép fogadta az embert. A városban 16 szavazókör­zetben adhatták le voksukat az állampolgárok, de Itt már sok a fehér cédula, sok fő­városi választópolgár kedvenc kirándulóhelyén, Szentendrén adja le szavazatát képviselő- jelöltjére. A Felszabadulás lakótele­pen levő, tizenhat tantermes iskolában van a 10-es körzet, ahol Borbély Józsefnek, a sza­vazatszedő bizottság elnöké­nek vezetésével folyik a mun­ka. A szavazatszedő bizottság jól állta a rohamot, minden simán, zökkenőmentesen ha­ladt. Estig kiderült, hogy Szent­endrén összesen 228-an, a já­rás községeiben pedig 1133-an szavaztak azzal a bizonyos fehér cédulával. A kitűnő ki­rándulóidő kicsalogatta az embereket a Dunakanyarba. Az arborétumban Örbottyán, Csornád, Vácrá­tót közös tanácsot választ. A zömében szlovákok lakta Cso­rnádon a délelőtti órákban már majd mindenki leszava­zott. A székhelyközségben, ör- bottyánban, Nagy Béláné vb- titkár és Szeszler Géza, a Pest megyei Tanács váci járási hi­vatalának munkatársa, éppen a választásról adtak jelentést, amikor megérkeztem. A köz­pont arról érdeklődött, há­nyán szavaztak olyan polgá­rok, akik valahol másutt vol­tak felvéve a választók lajst­romába. Mint a vb-titkár el­mondta, harmincnégyen. El­sősorban az őrbottyáni tó kör­nyéki üdülők tulajdonosai, akik kihasználva az első igazi nyári hét végét, kint töltötték az éjszakát. Kirándulókkal egyébként Foton, Csornádon, s mindenekelőtt Vácrátóton ta­lálkoztunk tömegesen. A vác- rátóti arborétum előtt már délelőtt 11-kor kitehették vol­na a megtelt táblát. Egy La­dából 5 tagú család szállt ki: Kovács Sándorék, Budapestről érkeztek. — Mi, hajnalban, látva a szép időt, korán elmentünk szavazni lakóhelyünkön, a fő­város XII. kerületében. Három kislányunknak már régen be­ígértük ezt az arborétumi sé­tát, most beválthattuk. A sződi tanácsházán arról tájékoztattak, hogy társköz­ségünkben, Vácdukán délig minden választópolgár leadta szavazatát. És Szódon is már csak azok voltak hátra, aki­ket vándorurnával kerestek fel. S északabbra, Verőcemaro­son,. ahol egyébként nyaranta több mint kétszeresére emel­kedik hétvégeken a lélekszám, vasárnap is nagy volt a for­galom. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a kirándulók — főleg a budapestiek — a kora hajnali órákban éltek a lehetőséggel, s már hat óra tájt leadták szavazatukat, hogy mielőbb vonatra, autóba ülve felkeressék víkendházaikat. Ugyanakkor itt is szép szám­mal akadtak, akik a régi kis- marosi tanácsházán kialakított szavazóhelyiségben — a hely­béli választókerületek lakos­ságával együtt — adták le voksukat országgyűlési képvi­selőjelöltjükre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents