Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-07 / 105. szám

1980. MÁJUS 7., SZERDA wZrn Jf K/imav Heti jogi tanácsok • A házastársi vagyonközös­ségről. A házasság megkötésével a házastársak között, a házas­sági életközösség idejére há­zastársi vagyonközösség ke­letkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a há­zassági életközösség fennállá­sa alatt akár együttesen, akár külön-kölön szereztek, kivéve azokat a vagyontárgyakat, amelyek valamelyik házastárs külön vagyonához tartoznak. Ilyen különvagyon például a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy, és ez vonatkozik a Kitehet-e a férjem a lakás­ból című jeligén kért olvasói kérdésre. Olvasónk nem először for­dult hozzánk, és korábbi ta­nácsunk alapján is helyesen járt el. Ez év februárjától már panaszkodott, hogy fér­je durván bánik vele, azóta többszöri verekedése után a rendőrség figyelmeztetését is semmibe vette. Olvasónk el­keseredett hangú levelében azt írja, hogy számtalanszor me­nekült már a szomszédba férje brutalitása miatt, de már nem bírta tovább, és kénytelen volt beadni a váló­pert. Még ha simán is mennek a dolgok, akkor is több jogi probléma merülhet fel. Itt van rögtön olvasónknak az a kérdése, hogy mi történik a férje különvagyonát képező telekre közösen épített házzal, igaz-e az, hogy mivel a telek a férj tulajdona, minden to­vábbi nélkül kiteheti olvasón­kat az utcára és ingóságait is el kell-e szállítania, mint ahogy erre a férje már cél­zott. Közösen tervezték még a telken egy újabb ház épí­tését, amihez már nagy érté­kű építőanyag is be van sze­rezve. Megteheti-e férje, hogy mindenből kizárja őt, teszi fel a kérdést olvasónk. A családjogi rendelkezések szerint, a vagyonközösségi igények rendezésénél arra kell törekedni, hogy egyik házas­társ se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz. A bíróság­nak figyelembe kell vennie a családvédelmi érdekeket is, ha a házasság vagy az élet- közösség megszűnésekor a volt házastársak közös laká­sának használatáról dönt. Az a körülmény, hogy fér­je tulajdonát képező telken áll a régi ház, amelyben je­lenleg is laknak, férjének nem biztosít korlátlan és kizáróla­gos jogot, a lakás használa­tára, és nem lökheti ki elvált feleségét az utcára. Férjének ilyen tervéhez egyetlen bíró­ság sem nyújt segítséget. Ha a régi házra nincs is bejegyez­ve a tulajdonjoga, akkor is a lakáshasználat kérdését el kell választani a tulajdonjo­gi problémától. A közös la­kást általában annak kell el­hagynia a házasság felbontá­sa esetén, akt okot szolgálta­tott arra, hogy a házasságot tovább fenntartani már nem lehet. A házastársi vagyon­közösség jellegéből, a házas­társak kölcsönös támogatási kötelezettségének a jogi és er­kölcsi tartalmából követke­zik, hogy a házastársak va­gyoni jogviszonyainak a ren­dezésénél a közös vagyon vé­delmét fokozottan szem előtt kell tartani. Minthogy olva­sónk házasságának további fenntartása lehetetlenné vált, egészségi állapota sem meg­felelő, nem dolgozik, önhibá­ján kívül keresetkiegészítés­re szorul, ezért kérje a bon­tóperben a közös lakásra a használati jogosultság megíté­Egyszerűbb szabályozás A dolgozók választják ' a munkaügyi döntőbizottságokat Az idén január 1-én ha­tályba lépett új Munka Tör­vénykönyve módosította a munkaügyi döntőbizottságok szervezetére, eljárására vonat­kozó szabályokat. Ezek a vál­tozások elsősorban a döntő- bizottságok demokratikus jel­legének erősítését, működé­süknek egyszerűbbé tételét szolgálják. A döntőbizottságok az utób­bi években társadalmi megbe­csülést vívtak ki maguknak. A munkahelyeken kialakult szervezetük és működési gya­korlatuk. Ezért lényeges, hogy a törvény szabályai csupán keretül szolgáljanak, ne nehe­zítsék a munkaügyi viták helyszíni eldöntését. Ezt az el­vet tükrözik a Munka Tör­vénykönyvének Vonatkozó rendelkezései, amelyeknek száma csö<kkent, ugyanakkor — a változások révén — na­gyobb teret engednek a he­lyi sajátosságok érvényesítésé­nek. Fontos tartalmi változás, hogy ez évtől a munkaügyi döntőbizottságok elnökét, el­nökhelyetteseit és tagjait — a munkáltató és a szakszerve­zet munkahelyi szervének együttés javaslata alapján — a dolgozók választják. Ko­rábban lényegében adminiszt­ratív módon történt a dön­tőbizottságok létrehozása, mert a tisztségviselőket és a tagokat a munkáltató és a szakszervezet vállalati vezető testületé jelölte ki, tevékeny­ségük pedig a munkaügyi bíróság jóváhagyásától függött. Az új rendelkezés jelentős mértékben megváltoztatta a döntőbizottságokra vonatko­zó illetékességi szabályokat is. Növekszik a vállalatok köz­pontjaiban választott döntő- bizottságok szerepe, mert a jövőben ezek járnak el ak­kor is, ha dolgozójuk más já­rás vagy megye területén dolgozik. Eddig ugyanis ilyen esetekben a területileg szer­vezett döntőbizottság elé ke­rült az ügy, amely azonban nem ismerhette a vállalati sa­játosságokat. Az eljárás rendjét a szabá­lyozás módosításáig sok for­mai szabály kötötte gúzsba, alakiságai indokolatlanul kö­zel álltak a bírósági eljárásé­hoz. Ezt egyszerűsítik az új rendelkezések, amelyek mind a bizonyítékok megítélésében, mind a tárgyalás egész me­nete során egyetlen rendező elvet követnek: az igazság kiderítését, a legcélszerűbb módon. Az új szabályozás alapján működő döntőbizottságokat a szakszervezet munkahelyi ve­zető testületének választásá­val egyidőben május 1-től jú­lius 15-ig kell létrehozni min­den olyan munkáltatónál, ahol szakszervezeti szerv működik. Tíz nap rendeletéiből A lakásépítési és -megszű­nési statisztikai nyilvántartás és adatszolgáltatás rendjéről az 1/1980. ÉVM—KSH. közle­mény intézkedik. (Tanácsok Közlönye 16. szám.) Az intézményi demokrácia fejlesztéséről az oktatási mi­niszter és a Pedagógusok Szakszervezete irányelveket adott ki, amelyeket az érde­keltek a Művelődésügyi Köz­löny 8. számából ismerhet­nek meg. A tervpályázati bíráló bi­zottságok munkájában közre­működő személyek feladatai­ról a 15/1980. ÉVM. számú közlemény rendelkezik, amely az Építésügyi Értesítő 12. szá­mában jelent meg. A Munka Törvénykönyvé­nek a nehézipari ágazatban történő végrehajtásáról a 6/1980. (IV. 28.) NIM. számú rendelet rendelkezik. (Magyar Közlöny 30. szám.) A kukoricatermesztésben részt vevő mezőgazdasági dol­gozók külön juttatásainak el­számolásairól kiadott MÉM. tájékoztatót az érdekeltek a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Értesítő 6. számában ta­lálják meg. lését, valamint kérjen házas­társi tartásdíjat is. Ezenkívül az építőanyagba belefektetett összeg fele vagy az építő­anyag fele illeti meg olvasón­kat. # A házastársak közös va­gyonába tartozik a házasság- kötés alkalmából adott ajándék (nászajándék). Egy másik olvasónk témá­ját is ide kapcsoljuk, aki a há­zasságkötés alkalmával adott ajándékok szétosztását ille­tően tetfc fel kérdéseket, te­kintettel arra, hogy házassá­guk felbontás előtt áll. Az általános joggyakorlat szerint, a házasságkötés alkal­mával adott ajándék (nász­ajándék) a házastársak közös vagyonába tartozik, kivéve, ha az ajándékozó nyilatkoza­tából, az ajándék jellegéből vagy egyébként az ajándéko­zás körülményeiből arra le­het alaposan következtetni, hogy a juttatás csak az egyik házastárs részére történt. E tekintetben a bizonyítás a kü­lönvagyonba tartozást állító házastársat terheli. Ha tehát olvasónk férje azt állítja, hogy a két szoba bútor őt illeti meg, mert azt anyjától kapta, annak különvagyon! jellegét neki kell bizonyíta­nia. A házasság nem volt hosszú életű. Nem vitás, hogy a férj szülője a házasság tar­tósságának reményében ren­dezte be a lakást. Még az anyós részéről is helye lehet az ajándék visszakövetelésé­nek. Olvasónk azt is kérdezi: mivel lehet bizonyítani, hogy az ajándékozó a nászajándé­kot kifejezetten a férjének adta, és mit fogad el majd a bíróság. Az ajándéktárgy kö­zös vagyoni vagy különvagyo- ni jellegével kapcsolatos vizs­gálódásnál nem hagyható fi­gyelmen kívül az ajándékozó személye és a megajándéko­zotthoz fűződő kapcsolata sem. így pl. a szülő, hozzá­tartozó vagy barát részéről nagyobb értékű vagyontárgy (családi ház, nyaraló, bútor, gépkocsi stb.) ajándékozásá­ban — a tapasztalatok szerint — a gyatmek, a hozzátartozó, illetőleg^ barát részére tör­ténő juttatás, tehát a külön­vagyonba utalás szándéka is rendszerint kifejezésre jut. Természetesen ilyen esetben is történhet a juttatás mind­két házastárs részére. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság döntései Autóján érkezett külföldi vendég szállt meg az egyik szállodában. Amikor az illető nem tartózkodott otthon, az egyik felszolgáló beült a ko­csiba, karambolozott és az autó teljesen tönkrement. A vendég a szállodát fenntartó vállalat és karambolozó alkalmazottja ellen kártérítési pert indított. Az elsőfokú bíróság szakértői vélemény alapján a vállalatot 13 ezer nyugatnémet márka megfizetésére kötelezte. A bí­róság csak a szálloda felelős­ségét állapította meg, a fel­szolgálóét nem, mert az mun­kaviszonyával kapcsolatban okozta a kárt. A Polgári Tör­vénykönyv szerint ugyanis, ha az alkalmazott munkaviszo­nyával összefüggésben, har­madik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a mun­kaadó felelős. Fellebbezésre a másodfokú bíróság a kártérí­tés összegét 120 ezer forint­ban állapította meg. A jog­erős ítélet ellen emelt törvé­nyességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet ha­tályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás­ra, valamint új határozat ho­zatalára kötelezte. A döntés indoklása szerint o kárért felelős személy kö­teles az eredeti állapotot hely­reállítani, ha pedig ez nem lehetséges, vagy a károsult a helyreállítást alapos okból nem kívánja, köteles a kárt megté­ríteni. Ebben a perben a ki­rendelt igazságügyi szakértő lényegében a gépkocsi műsza­ki értékére vonatkozóan adott elméleti számításon alapuló vé­leményt és ebből vezette le a tönkre ment autó eredeti bel­földi forgalmi értékét. Ez a szakvélemény azonban nem megalapozott, mert o forgal­mi érték a műszaki értéktől jelentősen eltérhet. A forgalmi értéket elsősorban az azonos típusú és adottságokkal ren­delkező használt gépkocsi ér­tékesítésekor elérhető piaci vi­szonyok alapján kialakult árakra figyelemmel kell meg­állapítani. Ha tehát külföldi személynek olyan típusú gép­kocsija károsodik Magyaror­szágon, ami belföldön nem kapható, s így nincs kialakult forgalmi értéke, úgy a külföl­di személyt megillető kártérí­tés összegét nem a feltétele­zett forgalmi érték, hanem a külföldi piaci árak alapján kell megállapítani. Az eljárt bíróságok tehát té­ves adatokból kiindulva, hely­telenül határozták meg a gép­kocsi értékét, amelyre viszont megbízható adatok nem áll­nak rendelkezésre. Ezt az új eljárásban kell tisztázni és csak ezután lehet a kártérítés összegét megállapítani. Iránymutatásul a Legfel­sőbb Bíróság még utalt arra is, hogy belföldi személyt a külföldinek okozott kár meg­térítésére nem lehet valutában marasztalni. A kártérítési ösz- szeget belföldi pénznemben vagy forintban kell megszab­ni. Mindezekből következik, hogy a sérült kocsi értékét külföldi valutában kell meg­állapítani, ezt az összeget pe­dig nem kereskedelmi árfo­lyam szerint átszámítani fo­rintra és a vállalatot az így meghatározott összeg fizetésé­re kötelezni. A diákszerelem vége — apasági kereset a tényállás alapos tisztázására van szükség. Ennek érdekében minden rendelkezésre álló bi­zonyítást le kell folytatni és csak gondos mérlegelés után szabad dönteni. Ebben az eset­ben az anya állítását a perben kihallgatott tanúk nem erősí­tették meg, sőt ketten kifeje­zetten vele ellentétes vallo­mást tettek. Egymagában az, hogy a vér­csoport-vizsgálat az apaságot nem zárja ki, még nem bizo­nyíték arra, hogy a gyermek a fiatalembertől származik, hangzik tovább a határozat. —• Ilyen körülmények között esetleg döntő jelentőségű le­het az antropológiai vizsgálat, ami fontos kiegészítő bizonyí­tékot adhat. Elrendelésének elmulasztása lényeges bizonyí­tási adattól fosztotta meg a bíróságot. A vizsgálat eredmé­nye ugyanis megerősítheti vagy gyengítheti az anya ál­lítását. A fiú és a leány osztálytár­sak voltak, amikor egymásba szerettek. Egy év múlva azon­ban a leánynak egészséges gyermeke született és az apa­ság megállapításáért a fiatal­ember ellen per indult. Az il­lető mindent tagadott. Az el­rendelt vércsoport-vizsgálat az apaságot nem zárta ki, a bio­statisztikai szakvélemény sze­rint pedig az apaság igen nagy fokban valószínű. Ezek után a járásbíróság az apaságot meg­állapította. Ezt azzal indokol­ta, hogy az anya vallomása határozott és meggyőző volt, ezért ítélkezésre alapul elfo­gadta. Vallomását a vizsgála­tok is megerősítették. A jog­erős ítélet ellen emelt törvé­nyességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ügyben új tárgya­lást rendelt el. A határozat indokolása sze­rint az apaság az anya egye­dülálló vallomása alapján is megállapítható, ehhez azonban Végrendelkezés a halálos ágyon Nővérem nemrég elhunyt és én vagyok az örököse — adta elő egy asszony a bíróságon. — Ezzel szemben egyik barát­nője azt állítja, hogy testvé­rem, közvetlenül a halála előtt, két tanú jelenlétében kijelen­tette: minden vagyonát reá hagyja. E két tanú állítása azonban nem fogadható el, mert az egyik a barátnő veje, a másik pedig akkor érkezett amikor nővérem már halott volt. A per a Legfelsőbb Bí­róságon dőlt el, amely a test­vér keresetét elutasította. Az ítélet indoklása szerint szóbeli végrendeletet az te­het, aki életét fenyegető, rend­kívüli helyzetben van és írás­beli végrendeletet egyáltalán 'nem, vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. Ez az elő­feltétel ebben az esetben nyil­vánvalóan fennállott, amit egy­részt az elhunyt magas kora, másrészt teljes testi gyönge- sége, elesettsége, rosszulléte, s végül a végrendelkezést köve­tően egészen rövid idő alatt bekövetkezett halála kétségte­lenné tesz. A szóbeli végren­delet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú jelen­létében, az azok által értett nyelven, végakaratát előadja és kijelenti: ez a nyilatkozata a végrendelete. A két tanú vallomása sze­rint a nagybeteg asszony kö­zölte: rnrnden vagyonát az ál­tala megnevezett barátnőjére hagyja. Kétségtelen, hogy ez­zel végakaratát nyilvánította és ha ezt a kifejezést nem használta is, szóbeli végrende­letet tett — hangzik tovább az ítélet. — A szóbeli végren­delet egyébként megfelelt az elhunyt korábban készített, de alakilag érvénytelen írásbeli végrendeletének. Minden ember ügye fontos Szakszervezeti érdekvédelem és jogsegélyszolgálat EGYRE FONTOSABB szín­terei a .szakszervezetek ér- dekvédel'mi munkájának a jogsegélyszolgálatok. Csak­nem kétezer munkahelyen több mint 3 millió dolgozó veheti igénybe a jogsegély- szolgálat szakszerű, ingyenes segítségét az ügyes-bajos dol­gok intézésében. Amióta pe­dig megalakultak az önálló jogsegélyszolgálatok a szak- szervezetek megyei tanácsai­nál és az ágazati szakszerve­zeti központokban is, gya­korlatilag minden szervezett dolgozó és nyugdíjas kérhet díjmentes jogi támogatást, se­gítséget. Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1974. márciusi határozata nyomán a Minisz­tertanács előbb csak arról intézkedett, hogy kísérletkép­pen 50 vállalatnál és egy ipa­ri szövetkezetnél szervezzék meg a szakszervezeti jogse­gélyszolgálatot. A kedvező ta­pasztalatok nyomán döntöttek úgy, hogy széles körben kiter­jesztik a jogsegélyszolgálatot az ipar, az építőipar, a közle­kedés, valamint a mezőgazda­ság területén valamennyi ki­emelt, továbbá A vagy B kategóriába sorolt állami vál­lalatnál, a legalább 600 főt foglalkoztató ipari szövetke­zeteknél. A kormányhatározat azonban már akkor lehetősé­get adott arra, hogy a szak- szervezet a fel nem sorolt népgazdasági ágazatokban és a kisebb vállalatoknál is kez­deményezhesse jogsegélyszol­gálat létrehozását. A SZOT Elnöksége 1979 elején a jog­segélyszolgálatok további ki- terjesztése mellett foglalt ál­lást: azóta ezek sorra alakul­nak egyebek között az élelmi­szeriparban, a nyomda- és papíriparban; a helyiipari és városgazdasági munkahelye­ken, de még az autójavító vállalatoknál és a gyógyszer­tári központokban, kórházak­ban is. A kisebb vállalatok­nál, ahol külön jogsegélyszol­gálatot nem érdemes szervez­ni, úgy gondoskodnak a dol­gozók érdekvédelméről, jogi támogatásáról, hogy többen összefogva úgynevezett kö­zös jogsegélyszolgálatokat szerveznek. A MEZOGADASÁGBAN te­vékenykedők jogos panaszát orvosolta az a tavalyi kor­mányintézkedés, amely az ál­lami gazdaságok mellett már a termelőszövetkezetekben is lehetővé tette a jogsegély- szolgálatok megszervezését. Azt, hogy milyen ügyekben járhat el és milyen jellegű segítséget adhat a jogsegély- szolgálat a dolgozóknak, je­lenleg egy 1976-ban született SZOT irányelv szabályozza. Eszerint a szolgálathoz fordu­ló valamennyi dolgozó ügyé­ben (munkaügyi, munkavédel­mi, társadalombiztosítási, csa­ládjogi, polgári jogi ügyek­ben stb.) o felvilágosítás és a tanácsadás kötelező. Az irányelv szerint a jogsegély- szolgálatok fogadóóráin ese­tenként tanácsi dolgozók is részt vesznek, a helyi taná­csok tájékoztatókkal, nyom­tatványokkal is ellátják a szolgálatokat, hogy ezek miatt a dolgozóknak ne kelljen a hi­vatalt járniuk, helyben meg­kaphassák az egyszerűbb ügyekben a szükséges felvi­lágosítást, papírokat. Miután a jogsegélyszolgála­tok legfontosabb feladata a jogi tájékoztatás, a felvilágo­sító és tanácsadó munka, nyilvánvaló, hogy beadvány­szerkesztésre, perbeli képvise­letre csak különösen indokolt esetekben kerülhet sor. A fel­világosításon túli közreműkö­dés elsősorban munkaügyi, társadalombiztosítási, esetleg családjogi ügyekben, valamint egyes tanácsi eljárásokban in­dokolt. Alapelv, hogy a va­gyonjogi ügyekben általában tanácsadásra kell szorítkozni. Az ügyek intézése során fi­gyelemmel kell lenni arra is, hogy a jogsegélyszolgálat per­ben, jogvitában csak akkor láthat el képviseletet, ha az adott ügy támogatása nem ellentétes a szocialista er­kölcs követelményeivel és a dolgozónak ténylegesen szük­sége van a jogsegélyre. GYAKRAN NEHÉZ eldön­teni, hogy mikor indokolt és mikor indokolatlan a szak- szervezet ingyenes jogi támo­gatása. Az azonban nyilván­való, hogy a gyermekeit egye­dül nevelő kiskeresetű mun- " kásnő a tartásdíj felemelése iránt indított perben biztosan számíthat a jogsegélyszolgá­lat támogatására, ha kérelme megalapozott. Az is biztos, hogy az üzemi balesetet szen­vedett dolgozó vállalattal szembeni kártérítési jogvitá­jában — ha kérése jogos — szintén indokoltan kéri a szakszervezet ingyenes jogi támogatását, még a bíróság előtt is. Hasonló példa lehet a dolgozó nyugdíjvitája, vagy pedig a megalapozatlanul ka­pott fegyelmi, vagy kártérí­tési határozat elleni fellépése. Nem indokolt viszont a jogsegélyszolgálat ingyenes beadványszerkesztése, perbeli képviseletek azokban a mun­kaviszonytól teljesen függet­len vagyonjogi ügyekben — például öröklés, adásvétel, stb. —, amelyekben a dolgo­zó ügyvédet is megbízhat. Kivételesen előfordulhat per­sze olyan méltánylást érdem­lő eset, ami nem kapcsolatos ugyan a munkaviszonnyal, de a dolgozó a jogsegélyszolgálat szakszerű támogatása nélkül képtelen lenne érvényesíteni jogait —, mert ügyvédre nincs pénze — és így méltánytala­nul hátrányos helyzetbe ke­rülhetne. A szakszervezeti bi­zottság ilyenkor is dönthet úgy, hogy megadja a kért tá­mogatást. AZ ESETEK döntő többsé­gében a szakszervezetek ezen a területen is jó, igaz ügyért állnak ki, és ténylegesen tud­nak is segíteni a jog érvénye­sítésében. Talán magyarázni sem kell, hogy milyen nagy politikai hatása van ennek, mennyire erősíti a segítségre szorult, ügyüket önerejükből elintézni nem képes emberek kötődését a szakszervezetek­hez, s rajtuk keresztül a párt politikájához, amelynek kö­zéppontjában mindig is a dol­gozó ember állt és áll, mint társadalmunk legfőbb értéke. A jogsegélyszolgálatok eddigi működése is azt bizonyítja, hogy a mi társadalmunkban minden ember ügye, jogos pa­nasza egyformán fontos. Deák András Külföldi vendég karambolja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents