Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-05 / 103. szám

1980. MÁJUS 5., HÉTFŐ

Mieter "4T

___

k/una

p

s

Pillanatkép Budaörsön

Minden munkájuk első osztályú

Főbizalmiak válaszolnak

Egyszerre két lovon ülni?

Munkáltán a hóMisok. A kép jobb oldalán: Bozsik Sándor

Barcza Zsolt felvétele

Szemerkél az eső, hűvös az idő. Az útépítők nem bánják. Kérdezik: gondolom, kellemesebb talán, amikor tűz a fejükre a nap, s mellettük, lábuk alatt meg a forró aszfalt? Belátom igazukat. Egyébként semmihez sem hasonlítható kesernyés, torokmaró a felszálló &őz, éppen az újabb szállítmányt billentik a teherautóból az aszfalt- finiser — terítőgép — ládájába.

Itt, Budaörsön, a tanács megbízásából vonultak föl a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat szakemberei; a Kismartoni út válik hamarosan igazi úttá — földútból.

Szabados Gyulával, a fini- ser vezetőjével jut most néhány percnyi idő a beszélgetésre. ö a legfiatalabb tagja a brigádnak, a többiek jóval idősebbek nála.

Olcsón — gazdaságosan

— Ez csak kezdetben okozott kis gondot — emlékszik vissza —, de a három év alatt, mióta velük dolgozom, megszoktuk egymást. Ügy is mondhatnám, befogadtak. Az eredeti szakmám általános építőipari gépszerelő, a nehéz- gépkezelői vizsgát 1972-ben tettem le. Megkedveltem ezeket a nagy monstrumokat, szívesen dolgozom velük. És nézze: a számításomat is megtaláltam. Szezonban, azaz, ha a munka jól beindul, megkeresem az öt-hatezret havonta. Igaz, viszont, nem lessük az óránkat, hogy hány óra, hanem dolgozunk, amíg csak jön az aszfalt. Kell a pénz is: nemrégen építkeztünk. Érden. Mert, hogy én odavalósi vagyok.

Elhallgat. Kicsit elgondolkodik. A volán mögül szólal újra meg.

— Szeretem-e a munkámat? Az az elvem, hogy nemcsak szeretni kell, hanem csinálni is. De rendesen és becsülettel. Tavaly, a vállalatunktól valamennyi utat első osztályúként vettek át.

— Jól is néznénk ki, ha nem így lett volna! — lép mellém a munkahely vezetője. Pontosabban, a budakeszi

Il-es főépítésvezetőség művezetője, Huszka László. — Idén még inkább ügyelnünk kell a minőségre, hiszen csökkent a beruházó kedv, kevesebb a megrendelés. Itt most már a legfelső réteget készítjük; ez az út 15—20 évig is kiváló lesz. Tárnokról érkezik hozzánk az anyag; nem panaszkodhatunk, hogy nem ütemes a szállítás. Csak így tudjuk jól kihasználni a korszerű, komplett gépláncunkat. Olcsón és gazdaságosan — ez az idei jelszavunk.

Hóblisok

Széles János főmérnöktől tudom meg, hogy Huszka László az egyik legügyesebb emberük; 1969 óta dolgozik a vállalatnál. Korábban elvégezte a művezető tanfolyamot, de ismét vállalkozott a tanulásra: jelenleg technikumba jár. Miután Pest megye távoli csücskében, Abonyban lakik, munkásszálláson él, csupán hétvégeken utazik haza a családjához.

— Vándorélet a miénk! De ehhez is hozzá lehet szokni — summázza a művezető. — Mint ahogv a szemünket, a torkunkat sem csípi-marja már az aszfalt szaga. Én már nem is tudnék másként élni.

Megindul a finiser, :zórja, tolja, simítja maga előtt a 180 fok meleg aszfaltot. Vastag talpú cipőben, gyalogosan követi két munkás, kezükben fából készült simítólapát. Ök hóblinak nevezik, s magukat hóblisoknak.

— A mi dolgunk, hogy az anyag egyenletlenségeit elsimítsuk a gép után, oldalirányban igazgatjuk az aszfaltterítéket — magyarázza Bozsik Sándor, kiállva a csatasorból a kemény talajra,

miután egyik társa lép a helyére. — Ha gép terít, az még csak istenes. Haj, de mennyit kellett teríteni kézi erővel! Az csak a nehéz munka. Mi köt ide? — nevet a kérdésemen. — Útépítő vagyok már húsz éve, a cégnél is több mint tíz éve dolgozom. Kilenc tagú a brigádunk, összeszokott társaság. Tudja mindenki a dolgát, nem kell itt dirigálni. De nem is probléma, ha brigádvezetőként szólok valamiért; s, ha hajtani kell, hát hajtunk. Heves megyében lakom, ha összerakhatnám egy végiébe a sok-sok kilométer utat, amelyet mostanig építettem, eljutnék rajta hazáig. Sajnos, csak hetente egyszer utazhatom. A vállalat törökbálinti munkásszállója az otthonon^.

Gumihengerek

A szakmában dolgozók egyszerűen csak gumihengernek nevezik a hóblizókat követő gépet. Képzeljünk el azonban egy olyan hatalmas berendezést, amelynek hét gumikereke van, s egy-egy, különböző súllyal préseli össze a lassan hűlő anyagot maga alatt. Ennek nyergéből száll le a magasból, kérésemre, Baráth Antal.

— Eredetileg traktoros voltam, csak 1962-ben kötöttem barátságot az útépítő gépekkel — mondja. — Nemrégen váltam meg a korábbi munkahelyemtől, főként azért, mert itt, ennél a vállalatnál, korszerűbbek a berendezések,

jobbak a munkakörülmények. Gyomron lakom, egy barátom csábított át. En leginkább a hétkerekűt kedvelem, de nyolc fajta géphez szereztem meg a vezetői engedélyt. így azután a gépláncban azt vezetem, amit éppen kell. Nálunk most a munkaidő fél héttől öt óráig tart, de az a célunk, hogy egy-egy útszakaszt minél röviaebb idő alatt elkészítsünk. Az emberek, azaz a lakók is nagyon örülnek, ha végre nem süppednek bokáig a sárba, hanem jo úton járhatnak. Néhány kivétellel, még a munkánkkal járó zajos, büdös kellemetlenségeket is szó nélkül viselik.

Indulhat útjára a nagy testű gumihenger, ám a gépláncnak még nincs vége. Az utolsó simításhoz egy nyolctonnás vibrohengert használnak, majd legvégül, a kis méretű négy és fél tonnás, ugyancsak vibrohenger zárja a sort.

— íme az út, egyelőre félszélességben. Még néhány nap, és a , Huszka-brigád tovább- állhat egy házzal, azaz egy községgel — mutatja a kész művet Széles János. Hangjából elégedettség cseng.

Sok-sok kilométer

A Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat tavaly 250 munkahelyen dolgozott; elkészítettek 99 kilométer utat; egy kilométer építése mindössze

2,3 millió forintba került. Idén hasonló nagyságú feladat vár a vállalat brigádjaira: 230 millió forint értékű útépítést terveztek.

Dodó Györgyi

Arról beszélgettünk három főbizalmival a Csepel Autógyár szakszervezeti szobájában, hogyan látják soron következő feladataikat. Hol a helyük a gazdasági, érdekvédelmi és nevelő munkában? Fehér János csattant fel először, -mikor megtudta, hogy Szentgyörgyi László művezetőt főbizalminak választották meg.

— Lehet valaki bármilyen rendes ember, s őt is annak tartom — mutat társa felé az idős gépbeállító lakatos —, akkor sem érezheti beosztottainak gondjait. A bizalmit és a főbizalmit csakis magunk közül szabad kiválasztani. Mint ahogy egy takarítónő sem lehet az irodisták bizalmija, úgy szerintem egy gazdasági vezető se legyen főbizalmi.

— Egy percig sem gondolkodtam ezen, így váratlanul ér ez a kérdés — vallja be kissé pirosló arccal Szentgyörgyi László, az Alkatrész- gyártó üzem művezetője. — Annyi bizonyos, hogy régóta részt vállaltam a szakszervezeti munkában, s most társaim bizalma azt jelenti, nem csináltam rosszul.

Nehéz helyzet

Hévvel magyarázza, hogy a művezető is az emberek érdekeit nézi. Annál is inkább nem tartható összeegyeztethetetlennek főbizaltnisága a művezetőséggel, mivel napi munkájában partnere csoportjának a bizalmija, s helyettesei. De amikor az egész üzem érdekét kell védeni, szem előtt

A Ganz-MÁVAG-ban még az idén elkészül a Paksi Atomerőmű 440 megawattos reaktorának kazettaátrakó berendezése. Ez a több mint 110 tonnás szerkezet helyezi el, illetve cseréli a reaktorban a hasadóanyagokat, egyúttal megtisztítja a reaktorteret a különböző szennyeződésektől. A berendezést pontos ellenőrző műszerekkel is felszerelik.

A gyárban a közelmúltban elkezdték a Paksi Atomerőmű másik, ezer megawattos reaktorába kerülő • kazettaátrakó gyártását is. A berendezésekhez szükséges alapanyagok

tartani, legyen az beutaló, tüzelőutalvány vagy bármi, akkor ő az üzemvezetővel tárgyal. A kéthetente összeülő üzemi négyszögben is az egész üzemet képviseli.

— Lehet, hogy így van —- hajlik a szóra Fehér János —, de a mi üzemünkben a többség úgy gondolkodik, mint én. Nálunk gazdasági vezető nem lett főbizalmi vagy bizalmi. Ki-ki végezze munkáját. S ne legyen keveredés. Mert akárhogyan is ismeri a dolgokat valaki, kicsit fura helyzet, hogy egyszer gazdasági vezetőként, máskor pedig főbizalmiként beszél. Neki a legnehezebb, elismerem.

Az eddig hallgató Kóródl Ferenc is bekapcsolódik a vitába.

Kivételes esetek

— Igaza van János bátyámnak; ha kifogásolja ezt a tényt. De esetek és kivételek mindig lesznek. Én is művezető és főbizalmi vagyok. De gondosan ügyeltem mindig arra, hogy kellő emberséggel, felelősséggel döntsék minden esetben. Szentgyörgyi László is régen dolgozik a szakszervezetben, ezelőtt műhelybá- zottsági titkárként is jól megállta helyét. Az emberek bíztak benne, hiszen megválasztották.

— Csak ismételni tudom — a gazdasági vezetőnek elsősorban a feladatokra, a munkaszervezésre kell összpontosítania. De ha közben még az érdekképviseletet is gyakorolja, valami csorbát szenved — vallja Fehér János.

nagy részét, köztük a kovácsolt- és csőtermékeket a Szovjetunióból, a lemezanyagokat pedig a hazai kohászati üzemekből szerzik be.

A Ganz-MÁVAG a KGST gyártásszakosítási megállapodása alapján vállalkozott más szocialista országok ilyen igényeinek kielégítésére is. Szerződést kötöttek NDK-beli és csehszlovák vállalatokkal. Hosszabb távon is jelentős megrendelésre számítanak, összhangban a szocialista országok atomerőmű-építési programjaival.

Ügyis lehetne mondani, suszter maradjon a kaptafánál. De* amint a későbbiekben kiderült, bizony ma még nem könnyű rávenni, ránevelni az embereket, hogy vállaljanak társadalmi munkát. Való igaz, egyre inkább él az a szemlélet: minek vegyem én vál- lamra más emberek gondját- baját. Anélkül remekül megvagyok, s fejem sem fáj. így azután azok húznak, vállalnak magukra többet, akikre számítani lehet.

Szentgyörgyi László tréfásan a fejéhez kap.

— Jaj, szegény fejemnek! Hát kellett nekem még egy újabb feladat? — érezni azért, hangjában az aggodalmat is. — Hiszen gazdasági munkában is van éppen elég gond. De ha már megbíztak, nem vallhatok szégyent. Mint gazdasági vezető is tapasztalom, segítség nekem a szakszervezet.

Kivételes feladatok

— Nem kétlem — zárja le a vitát Fehér János —. akadnak egy páran, akik becsülettel eleget tesznek ennek a megbízatásnak. De ismétlem, nem szerencsés, hogy összekeverednek a gazdasági, a szak- szervezeti feladatok. Mindenki ismeri a mondást: Egy fenékkel nem lehet megülni két lovat!

A hasonlat nevetésre készteti a vitázókat. S a három főbizalmi már azt bizonygatta, hogy nekik kell nevelni arra is az embereket, hogy vállaljanak többet, ne féljenek a megbízásoktól. Arról is szót ejtettek, hogy nagyon sokat javult, s erősödött a szak- szervezeti munka. Ma már tekintélye van a legtöbb bizalminak. Hogy még inkább az legyen, rendszeres képzés, oktatás folyik számukra.

Fehér János, az 1-es számú üzem főbizalmijaként is elmondta, minden lényeges kérdés megvitatásában szava van ma már a szakszervezeti választott vezetőknek.

— Társaimat arra biztatom, tanuljanak — mondja Szentgyörgyi László, művezető. — Én is csak így lettem művezető, de azért ma is közéjük valónak, munkásnak érzem magam. Ha nehéz is lesz & kettős feladatnak maradéktalanul eleget tenni, talán társaim segítségével sikerül.

Szalai Mária

TVlost aztán kipihenem magamat, gondolta Zalai, amikor a csomagokat behordta a faházikóba. Két napig lazíthatok, még sörözhetek is.

A gyerekek a kertben hancúroz- tak, a felesége a kávéfőzővel bíbelődött, ő meg fogta a nyugágyat és a magányosan árválkodó szőlőbokor mellé állította. Leheveredett, rágyújtott. Becsukta szemét és úgy eregette a füstöt. Az elmúlt hetek hajszájára gondolt, az idegbeteg főművezetőre, aki utasításait csak üvöltve tudja kiadni. Zalai próbálta megérteni az öreget, mert valóban lemaradtak a munkával, szállítani nem tudtak, pedig a külföldi megrendelők kényesek a határidőre. De mit ért az együttérzése, amikor berobbant hozzá és az egész üzemcsarnok füle hallatára azt üvöltötte: Tudja, hegy tíznapos lemaradása van? Tudja, hogy maga pályatévesztett!? Tudja, hogy magának óvó-bácsinak kellett volna lennie, mert talán tíz kölyköt még el tudna irányítani, de nem ennyi embert?! Mindenki döbbenten hallgatta, mindenki tudta, hogy az öregnek bizony igaza van. Most isszák meg a levét a korábbi lazsálásnak. Ekkor jött a hajrá! És egy hét múlva az öreg vidáman telefonált neki, hogy számíthatnak a prémiumra. Régen elfelejtette dühét, ő is igyekezett elfelejteni a csípős, már-már sértő mondatokat.

— Mi az, drágám, álmodozol? — kérdezte a felesége nevetve. — A kávé sem kell, vagy azt azért megiszod?

Felült. A cigaretta majdnem a körmére égett. Eldobta. Másikra gyújtott.

— A hajrára gondoltam — mondta. és a kávé után nyúlt.

Felesége egy kicsi, gyermeksámlin ült mellette.

— Mért kell neked most is az üzemre gondolni? Van két szabadBába Mihály:

^Jlétvée^e a telken

napunk és az idő csodálatos. Azon töprengj, hogyan tudjuk két nap alatt rendbe tenni a kertet. Láttad a szomszédokét? Milyen szép, milyen tiszta. A mienk? Szomorú ránézni! Csupa gaz. A tavalyi szemét a sövény mellett pöffeszkedik, a virágágyások, mint a behorpadt sírok. Na, igyuk meg a kávét és lássunk munkához.

— Csak nem gondolod komolyan? — kérdezte kacagva a férje.

— De, komolyan gondolom.

— Pihenni jöttünk.

— Pihenni, persze, hogy pihenni, de amellett még rendbe szedhetjük a kertet. Hidd el, neked sem árt a mozgás, a napozás. Csak nem akartál itt ülni az árnyékban két napig?

— Nem — mondta Zalai szontyo- lodottan. — Ügy gondoltam, hogy délután a kert végében, a sövény, mellett heverészek meg sörözök majd.

Felesége kacagva ugrott fel. —

•*- Jó, hogy eszedbe jutott a sör. Rögtön hozok egy üveggel. Megisz- szuk és kezdjük a gyomirtást. Befogjuk a gyerekeket is.

Terve, álma elröppent Zalainak. Tudta, hogy a felesége makacs és hiába minden tiltakozása. Meg nem is volt kedve vitatkozni.

Megitták a sört, előkereste a kapákat, a gereblyét, összeterelték a két gyereket, a szalonnasütő-gödör- ben tüzet gyújtottak, hogy elégessék a tavalyi gazt, a felesleges limlomot. Zalai a kert végébe ment, ott kezdte a kapálást, felesége pedig a virágágyásokat szedte rendbe. A

nap egyre hevesebben tűzött, Zalairól lecsalta az inget is. A nehéz munkától elszokott tenyere pirosodott. Hólyagos lesz hétfőre, gondolta. Ám egy cigaretta szünetnyi után folytatta a kalapálást. Kisvárdait át kell helyezni a kis műhelybe, jutott eszébe hirtelen, mert a közelében dolgozók két-három napig csak lógnak és vitatkoznak a meccseken, a gólokon, a bírói ítéleteken, no meg a kedvenc játékosaik apró kis csíntevékenységeiken. A lemaradás is akkor kezdődött, amikor a nagy csapatok mellett még a gyári tizenegy is játszott. Igen, Kisvárdai a hangadó, az beszél lyukat az emberek hasába, az vitatkozik boldog-boldogtalannal. Kirakom a sorból és minden rendben lesz, határozta el.

Földbe vágta a kapát, rátámaszkodott a nyelére, úgy, ahogy a filmeken látta. Nem gyújtott rá. Csak bámészkodott. Nézte a virágba borult fákat, a szomszédok kertjét, aztán az égre röppent a tekintete és arra gondolt, ha eleredne az eső, pihenhetne. De az égen egy tenyérnyi bárányfelhőt sem látott. Tiszta volt és kék.

— Géza, Géza! Mi van veled? Már megint ábrándozol?

A felesége állt mellette egy üveg sörrel.

— Hogy? Ugyan, dehogy — mondta zavartan.

— Na, igyál egy kortyot, ebben a melegben nem árt meg. És vigyázz, le ne égjen nagyon a hátad. Inkább vedd fel az ingedet, csak ne gombold be. Teremtőm — rebbent körbe a tekintete —, még csak ennyit kapáltál meg?

— Ennyit — mondta Zalai. — Most majd igyekszem, behozom a lemaradást. Igaz, nem tudom menynyi a norma, hány négyzetméter.

— Jaj, ne bolondozz már, hanem dolgozz — nevetett a felesége és az üres üveggel ellibegett a bungaló felé.

Ebéd után már érezte, hogy tenyere fáj, izmai nyugt"lankodnak, karjait egyre nehezebben tudta felemelni. Pedig még csak azután kezdődött az igazi hajrája. A felesége a sarkába szegődött, mint egy pallér, egy hajcsár, és csendes szóval, mosolyogva, néha kacagva biztatta egyre lassabban, lustábban mozduló férjét. Zalai ha zsebébe nyúlt a cigarettáért, felesége már rászólt, hogy fékezze . íagát egy kicsit, legalább egy kis friss levegővel szívja tele tüdejét. Alig várta az est közeledtét. A vacsora nem ízlett neki. Még a híreket sem hallgatta meg, lefeküdt. Tenyere sajgott, izmai fájtak. Hamar elaludt. Reggel viszont a gyerekek korán ébresztették. Fáradtnak érezte magát. Fáradtabbnak, mint egy hajszás nap után az üzemben. Reggeli után, délig megállás nélkül dolgozott. Felesége tekintetét szüntelenül a hátában érezte. Még akkor is, amikor elszaladt, hogy beterelje a gyerekeket az utcáról.

És hirtelen függönyt húztak a nap elé. Van isten az égben, kiáltott fel. Néhány perc múlva már szemerkélt az eső, aztán záporként zúdult. Zalai csuromvizesen rohant a bungalóba.

— Végre! — kiáltotta nevetve. — lgv legalább estig pihenhetek!

A felesége és a gyerekek furcsán

** néztek rá. Nem törődött velük. Lefeküdt és egy pillanat múlva már hangosan horkolt.

Az atomerőműhöz

Kazettaátrakó Paksnak