Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-31 / 126. szám
József Attila emlékére Kollektívák vetélkedője Három szervezője, rendezője is van annak a vetélkedőnek, amely egy január óta folyó sorozat végére tetsz pontot A városi tanács művelődésügyi osztálya, a városi-járási Juhász Gyula könyvtár és a Petőfi művelődési ház hirdette meg József Attila születésének 75. évfordulója alkalmából a Jó szóval oktasd, játszani is engedd című vetélkedőt, amelyen szocialista brigádok vehettek részt. Most, az ünnepi könyvhét keretében már a döntő következik. A végső sorrendet eldöntő vetélkedőt június 2-án, hétfőn, délután 5 óraikor rendezik a járási hivatal nagytermiében. A döntőbe jutott kollektívák: az Árammérőgyár Várnai Zseni, a Gépgyár Delta, a MÉM Műszaki Intézet dr. Rázsó Imre, Váci Mihály és Kocsis Pál, a HTÜ Marx Károly, Radnóti Miklós és Sallai Imre, az Agrártudományi Egyetem Puskás Tivadar és a Gödöllő és Vidéke Áfész Kozmosz elnevezésű szocialista brigádja. Szülők figyelmébe Vasárnap bábkészítés Nagy a sikere, különösen a gyermekek körében, a városi-járási Petőfi Művelődési Ház és az Iparművészeti Vállalat közös bábkiállításának, amely az Iparművészét, gyermekvilág címet viseli, és a gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény kiállítótermében látható. A tárlókban megelevenednek a jól ismert mesék, a Piroska és a farkas, a rakoncátlan répa története és a többiek. A tervezőművészek egyszerű, ötletes és szép bábukat készítettek, s ami külön örvendetes, a bábuk közül jó néhány a játé'kboltOK- ban is megvásárolható. De talán még az ajándéknál is jobban örültek a legkisebbek azoknak a bábuknak, amelyeket maguk készíthettek el, némi segítséggel. Most erre nyílik alkalom, hiszen a művelődési ház hagyományos játéknapját ezúttal itt, a kiállításon tartják június 1-én, vasárnap, délelőtt fél tíztől. Az Iparművészeti Vállalat tervezői, a kiállított bábuk készítői tanítják a gyerekeket. A hír mégis inkább a felnőtteknek szól, hiszen ők, a szülők döntenek többnyire a gyermekek vasárnapi programja felől. A játéknap szervezői nemegyszer panaszolták már, hogy a nagyszerű lehetőségek ellenére kevesen érdeklődnek a gyermekeknek szervezett programok iránt, pedig a vasárnap délelőtt még ma is jobbára a főzéssel, a házi teendőkkel telik a családoknál. Jogos a kérdés:közben az egyik szülő vagy nagyszülő, esetleg egy felnőtt több szomszéd kisgyerekkel miért nem megy el például a játéknapra? Nem elsősorban a szervezőnek szereznének ezzel örömet, hanem éppen gyermekeiknek, akik hasznosan, egymás között, jókedvűen töltenék idejüket. Még arra is van lehetőség, hogy egy időre magukra hagyják a gyerekeket, hiszen a rendezők felügyelnek a kicsikre. S még egy szempont, ami ugyancsak fontos. A már nagyobb, felsős általános iskolásoknak szervezett programok sem vonzanak nagy tömegeket, az ifjúsági pódium például sokkal több figyelmet érdemelne. Biztos, hogy a gyermekeket ezért sem lehet elmarasztalni, hiszen ha már kiskorukban sem vesznek a szülők annyi fáradságot, hogy az értelmes, nevelő hatású programokra vigyék őket, miért is szoknának hozzá az ilyesmihez? Még egyszer: most itt a jó alkalom. Játéknap vasárnap délelőtt a városi Helytörténeti Gyűjteményben. Aki még nem tudná, a volt moziiskola épületében, az ideiglenes piacnál, a Petőfi mozi mellett az emeleten. Eltéveszteni sem lehet. És még valami: a köny- nyebbség kedvéért a gyerekek hozzanak magukkal ollót, tűt, cérnát. G. Z. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Gödöllőin, Erdőkertesen, Isaszegen, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, Nagy- tarcsán, Péoelen, Szadán, Veresegyházon június 1-én, vasárnap: dr. Békési Béla, Bécsi, Isaszsgi út 24. Aszódon, Bagón, Dámyban, Domonyhan, Galgahiévízen, IkäeSaa, Kartalon, Túrán, Valkón, Vácegoesen, Váckis- újfalluin, Vácszewtlészilóin, Versagen, Zsámbokom június 1- én, vasárnap: dr. Dóka József, Vácszentlászló, Kossuth u. 3. Városi moziműsor A leigázottak bolygója: Színes, szinkronizált NDK tudományos-fantasztikus film. Apokalipszis, most I—II: Utazás a poklon át... Színes amerikai háborús dráma. Kezdési idő; 4 éá- 6 óra. ___ w m .__ n ** GQ DOLLOI Otília A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 126. SZÄM 1980. MÁJUS 31., SZOMBAT Szükséges és hasznos Vizsga és társadalmi munka A KIOSZ gödöllői körzeti csoportjánál a szükségest ösz- szekötötték a hasznossal. Mit értsünk ez alatt? A csoporthoz tartozó kisiparosok 96 ipari tanulót foglalkoztatnak, akiknek elméleti felkészítése zömmel a gödöllői 202-es Madách Imre Szakmunkásképző Intézetben történik, jó néhónyan azonban Budapestre és Hatvanba járnak; míg a gyakorlati alapok nagy részét a mesterembereknél szerzik meg, s az úgynevezett félévi, év végi gyakorlati szintvizsgákat ugyancsak ott teszik le. Ezek a szükséges dolgok. Csinosodó épület Az viszont már a hasznosság — s több éves gyakorlat a KlOSZ-csoportnál —, hogy amilyen szakmákban ez lehetséges, a vizsgamunkákat többnyire úgy jelölik ki a fiataloknak, hogy azokkal a város gondjain is enyhítenek egyúttal. Mégpedig azzal, hogy a diákok vizsgamunkájának színhelyén, például a szobafestő- és mázolószakmában, valamilyen közintézmény rendbetételét segítik. S ami még ennél is dicséretesebb, nemcsak az ipari tanulók maradnak ott a vizsgamunka teljesítése után a helyszínen, de a mesterek is, hogy valameny- nyien, társadalmi munkával, valóban újat, hasznosat tegyenek. Bánkúti Béláné KIOSZ-tit- kár és Parádi Lajos oktatási felelős társaságában az egykori szülőotthon kopott épületében jártunk, ahol tanúi lehettünk annak, hogyan folynak a szobafestő- és mázolótanulók gyakorlati vizsgái, s hogyan csinosodik az épület belülről, hogy új rendeltetésének megfeleljen. Ott volt dr. Mersány Géza, a járási-városi egyesített egészségügyi osztály vezető főorvosa is. — Nagyon örülünk, hogy a kisiparosok és az ipari tanulók is segítségünkre siettek at épület rendbehozatalában — mondja dr. Mersány Géza. — Szociális gondozási központot alakítunk ki itt, ahol ötven idős, rászoruló embert tudunk majd elhelyezni. Ügyszólván minden társadalmi munkában készül, amelyben oroszlánrész jut a kisiparosoknak és másoknak. Tanulók, segédek Az előszobákkal, a folyosókkal együtt több mint harminc helyisége van a leendő szociális otthonnak. Az első lépés természetesen az volt, hogy felújításának tervei elkészüljenek. Az átalakítás építészeti terveit Orth Mihály főmérnök és Csépi Lajos gépész- mérnök készítették. A munkabérekre és az anyagokra vonatkozó költségvetést ifjú Hrustinszki Ferenc vállalta térítés nélkül, ugyanő a társadalmi munkákban is részt vesz. A KIÖSZ felhívása természetesen másokat is sarkallt erre a nemes feladatra, amely nemcsak a város, a járás ügye is. Látogatásunk napján, ami még a szobafestők-mázolók vizsganapja volt, Ecseri István és Boda Elek isaszegi kisiparosokat találtuk nagy munkában tanulóikkal és segédeikkel együtt. Megtudtuk azt is, hogy például Samu András gödöllői szobafestő, csakúgy mint ifjú Hrustinszky hat szoba teljes rendbetételét vállalta. A vízvezetékszerelők viszont természetesen már az előző napokban végeztek: Kaiser Ferenc és ifjú Rehb András gödöllői mesterek négy fürdőkádat szereltek be, felújították a régi I vízvezetékeket, és ahova kellett, újakat húztak be. A hét | második felében Szász László és Boros Sándor gödöllői, valamint Kapuvári Gyula erdő- kertesi szobafestő mesterek és tanítványaik vették kezelésbe a fennmaradt helyiségeket. A KlOSZ-különítmény, amelyhez csatlakozott Lehr Lajos, a járási hivatal és Such Zoltán, a városi tanács iparügyi főelőadója, még számos helyen megfordult ezen a napon, hiszen tizenegy szakmában tartottak a szintvizsgák. Az egyik színhely Veresegyház volt, ahol műhelyében Türgyei Imre épületasztalos fogadott. Róla megtudtuk, hogy tizennégy évvel ezelőtt váltott ipafengedélyt, folytatva édesapja iparát. Keze alatt eddig hatan szabadultak fel, közülük jelenlegi alkalmazottja tizenhárom éve dolgozik nála. Ezen a napon Mundrucz István péceli épületasztalossal hét tanulónak adtak feladatot és gyakorlati jegyet. — A mi szakmánk nem tár- tozik a divatosak közé, de nekem már jövőre is van egy jelentkezőm, aki ezt a mesterséget szeretné megtanulni — mondja Türgyei Imre. — Hogy mi a fontos? Az, hogy nekünk is a mai igényeknek megfelelően kell dolgozni, akkor van jövő ... Tízéves kisfia igyekszik felénk a műhelybe. Illetlen? Korai? Azért megkockáztatom: — Te is asztalos leszel? — Igen, válaszol a gyerek és egy fölkapott léccel tovaszalad. Mester, sikerült! — Akár a vizsgán, akár kezdő korban nagyon fontos, hogy akit meg akarunk a szakmára tanítani, olyan munkát adjunk a kezébe, hogy tudja mit, miért csinál — mondja Türgyei Imre. — idézze — mutat két, alig húszcentis ablakráma darabot — ezt az egyik tanuló marta, véste, illesztette. Sokat vesződött vele, míg a minta alapján a megfelelő szerszámokat megtalálta, de amikor elkészült vele, boldogan mutatta: mester, sikerült! Türgyei Imre nemcsak azzal tűnik ki, hogy ritka szakma művelője, s hogy évek óta nemcsak tanít, s vizsgáztat. De, mint az említett szobafestők, sok-sok társával együtt a társadalmi munkában is az élenjárók között van. Fehér István A nyugdíjas mindenes lemssal tanítani, nevelni is gyümölcsért, zöldségért ellenszolgáltatást várna. Igazi közösségi ember, aiki másokért és mások javára él és dolgozik. Egyedül, de nem magányosan — mondja. A közösség az éltető eleme, az pótolja a családot, ami kimaradt az életéből. — Nem ilyen tragikus ' a helyzet. Van egy szűkeb b családom* is, a testvéreim, azoknak a gyereked, velük töltök minden ünnepet, a nyári és téli szünidőt, amikor csak tudok, utazom hozzájuk. Legyőzni a nehézségeket Senki nem gondolná róla, hogy nem született gödöllői, pedig igen messziről, Györ- Sopron megyéből került városunkba 1948-ban, amikor az akkori premontrei iskola megbízott igazgatójaként és francia szakos tanárként bábáskodott az új rend születőben levő iskolarendszere fölött. Szinte mindenki ismeri, az utcán lépten-nyomon megállítják ügyes-bajos dolgaikkal, s ő türelmesen végighallgat mindenkit, ha tud, segít, nem feledve, hogy néha a puszta beszélgetés is elég, hogy valaki megkönnyebbülve folytassa útját. Hogy neki is vannak gondjai? Arról senki sem tud. Panaszkodni nem hallották, azt vallja, a nehézségek nem arra valók, hogy legyőzzék az. embert, az embernek kell győznie felettük. S. Gy. Gyerekek sportnapja Mozgalmas, érdekes program várja ma, szombaton, á fiatalokat, a gyerekeket az ikladi Ipari Műszergyárban, ahol a szakszervezeti és a KISZ-bi- zottság egész napos elfoglaltságról gondoskodik. Délelőtt .9 órakor, a megnyitó után közös bemelegítést tartanak a részt vevő csapatoknak, majd megkezdődnek az atlétikai, a kézilabda- és kispályás labdarúgóversenyek, valamint a lövészet. A bajnokságokon kívül is megmozgathatják magukat a résztvevők, lesz kötélhúzás, súlyemelés, lábtenisz és különféle ügyességi számok. A meghívottak ebédet is kapnak, délután kulturális program, este pedig tábortűz szórakoztatja a sportnap résztvevőit. Vendégek az egyetemről / Diaképes bemutató Szombati jegyzet Gödöllőre szervez kirándtolást vasárnapra, június lire az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem szakszervezeti bizottsága az intézmény oktatódnak és dolgozóinak. Az egésanapos programban megtekintik a városi Helytörténeti Gyűjteményt, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre látogatnak. Délelőtt 9 órai kezdettel a Petőfi moziban A gödöllői járás népművészete címmel Polónyi Péter, a hely- történeti gyűjtemény vezetője tart diaképekkel illusztrált előadást, amelyre a lakosságot is várják; a belépés díjtalan Irigység Bevallom, irigykedtem a minap, s hogy vallomásomat éppen most adom közre, nem véletlen: a pe- ' dagógusnaphoz kapcsolódik. Véletlenül tévedtem be a KISZ járási bizottságára, ahol éppen ifivezetők tartottak megbeszélést; lányok, fiúk a járás különböző községeiből. A nyári feladatokról volt szó, ar ról. hogy mikor kezdődnek a táborozások, kinek hol kell segítenie a szervezőknek, melyik turnussal töltenek el egy-két hetet. Mivel későn érkeztem, éppen csak foszlányokat csíptem el a megbeszélésből, inkább csak a kötetlen, baráti társalgás jutott osztályrészemül, de nem bántam meg. Három diáklány beszélt iskolájáról, a tanulásról, az érettségiről, a tanárokról. Hogy melyik középiskoláról, esetünkben mindegy. Az irigység sem egy meghatározott tantestület egy- egy tagja iránt kelt bennem, inkább általában a pedagógusok, a nevelők iránt. S hogy miért? Voltaképpen egyszerű a dolog. A lányok *véleményéből annyi szeretet, ragaszkodás csendült ki, olyan bájosan, fiatalos hévvel, lelkesedéssel, őszinteséggel elevenítették fel az iskolai közösség mindennapjait, a feladatokat, a diákcsínyeket, hogy akárki láthatta, az iskolát igazi alma ma térként szeretik, tisztelik. Nem mintha ez a tiszte let túlságosan tekintélyelvű lenne, hiszen anélkül, hogy bárkit meg akartak volna bántani, nem tettek lakatot a szájukra. Kacagva, huncut mosollyal idézték azokat a tanárokat is, akik nem egyszer törtek borsot az orruk alá, legalábbis a saját nézőpontjukból. Egymás szavába vágva mesélték a nem éppen példás magatartási jegyet érdemlő ügyeskedések, csínytevések sorát, akár maguk is szereplők voltak benne, akár csak a virágzó iskolai diák száj- hagyomány útján jutottak ismeretük birtokába. De ki az, aki másmilyen diák volt? Akinek csak a házirend volt a bibliája? A csínyek éppen úgy hozzá tartoznak a diákélethez, mint a csöngetés, a házi feladat, a feleltetés vagy a bizonyítvány. S ezt a tanárok is tudják, s többségük általában megértéssel veszi tudomásul a tréfákat, még akkor is, ha nem illenek a tanmenetbe. A diákok szívéhez nem utolsósorban éppen ezzel lehet közelférkőzni, a megértéssel, a fiatalos szívvel. S hogy az emlegetett iskolában így van, arról győztek meg az ellesett pillanatok, az emlékek, élmények sorjázása, a szeretet, a különös diáktisztelet hangjai. Így, a pedagógusnap tájékán gyakoriak a megemlékezések, de ezeket általában az iskolás korból már alaposan kinőtt felnőttek tartják, írják, mondják. A gyerekek, az ifjoú- cok legfeljebb egy-egy szál szegfűvel, egy-egy csokor orgonával kedveskednek tanáraiknak, s nem beszélnek sokat. Nem foglalják írásba, nemes veretű sorokba tiszteletüket, kö- szönetüket, ahogy a virágot átadják, az is inkább csak suta, ügyetlen gesztus. Ügy tűnik, kamaszaink, bakfisaink alkalmatlanok a hagyományos ünnepségekre. Annál inkább megnyilatkoznak egymás között, az érintettektől, esetünkben a pedagógusok távolabb, ahol egymásnak mesélhetik történeteiket. Ezekből pedig, ha alkalmunk van ellesni, egyértelmű a tanulság. Ha nem is minden percben, ha nem is folirto- nosan köszönetnyilvánítások között, de pedagógusnak lenni nagyszerű dolog. Nos, ezért irigykedtem, s talán megbocsátható. Gáti Zoltán i k tők, de én még mindig reménykedem, hogy ha nem is egy új Fáklya, de valami ehhez hasonló pedagógus-sport- egyesülete lesz városunknak. — Amióta nyugdíjas vagyok, ismét bekapcsolódtam Gödöllő sportéletébe, mint a GSC elnökségi tagja teljes erőmmel és szenvedéllyel hódolok a sportnak. így aztán unatkozni most sem érek rá. Ha mégis akad egy kis szabad időm, olvasgatok, olykor francia és orosz könyveket újságokat, hogy az idegen nyelveket sem felejtsem el, vagy szívesen összejövök barátaimmal, és kertészkedünk. Magam nem sokat fogyasztok abból, amit megtermelek, a termés a szomszédoké, barátoké. Elhintett mag Akaratlanul is a pedagógusok munkájának jelképévé nő ez a gondolkodásmód: dolgoznak, munkálkodnak a gyerekek sorsán, elhintik a tudás magjait, hogy aztán a termésből egy életre táplálkozzanak. Gráfi Vendeltől azonban az ilyesfajta fennköltség épp olyan messze áll, mint az, hogy a megtermelt — Én erre tettem fel az életemet, és amikor ma is, már családos emberként, volt tanítványaim felkeresnek gondjaikkal, érzem, megérte. S ha újra kezdeném, ugyanezt tenném, mert érdemes. M.a már nem tanítja az Imre utcába járó gyermekeket az orosz nyelvre, de kapcsolata sem velük, sem a tantestülettel nem szakadt meg. — Ó, én el sem tudnám képzelni az életemet az iskola, a gyerekek nélkül. Amíg erővel bírom, az iskola vezetése igényt tart rá, nyugdíjasként is dolgozom. Korrepetálok a napköziben, ha kell, helyettesítek. Szóval olyan mindenes vagyok, de ezt is szívesen vállalom. Az iskola, a gyerekek mellett harmadik szenvedélye a sport. — Valamikor aktívan sportoltam a városi Fáklya klubban. Annak idején ez egy oedagógusokból álló, mai NB Il-es színű csapatnak felelt meg. Egyesületünk 1949-ben alakult, vezetője a már szántén nyugdíjas Lencsés Rezső volt. Szívvel-lélekkel dolgoztunk mint röplabdások, amíg ki nem öregedtünk. Sajnos, később nem akadtak folytaGráfi Vendelre, a gödöllői Imre utcai általános iskola volt igazgatóhelyettesére, aki tavaly óta nyugdíjas, tanítványai, kollégái is szeretettel és egy kis nosztalgiával emlékeznek. Hogy miért? Arra nehéz válaszolni, talán magyarázatot ad rá, ha rpsgis- merjük személyiségét, elveit, azt, hogyan tanított 30 éven keresztül. Családos emberként — Mindig arra törekedtem, hogy olyan gyerekeket engedjünk ki az iskolából, akik az életben bárhol megállják helyüket. Ehhez nem elég csupán tanítani őket, megértéssel vagy ha szükséges, kemény kézzel nevelni is kell. Ezt az elvet nem én találtam ki, de egész életemben ez vezérelt. —• Boldog vagyok, amikor találkozom volt tanítványaimmal üzletben, hivatalban, gyárban, sőt egyikükkel, másikukkal együtt tanítottam is az Imre utcai iskolában. Tudom, nemcsak az én érdemem, hogy tisztességes emberekké váliak, de jó érzés tudni, hogy nekem is van benne valami részem.
