Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-31 / 126. szám

xJiirUw 1980. MÄJUS 31., SZOMBAT ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1980. Múlt; jelen, jövő nyékét énnek el a termelő­munkában, a tanulásban, az élet minden területén. Az em­beri akarat magasra szárnyal, magyar űrhajós kering a vi­lágűrben. Micsoda szorgalom­ra, kitartásra volt szükség, hogy a Szabolcs megyei mun­kásgyerek eljusson a csilla­gokig?! Egyetlen ilyen vagy ehhez hasonló hőstettről sem olvas­hatunk a 29 riportban. Annál többet a periférikus esetek­ről. Az 1848—49-es évek nem­zetiségi kérdéseiről, a nemze­tiségieknek a 48-as forrada­lomhoz val5 viszonyáról szól Spira György A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas for­radalom Magyarországán cí­mű történelmi tanulmányá­ban. Torzítás nélkül Talán az utóbbi idők egyik legjobb kötete ez. Torzítások nélkül igyekszik megmutatná, hogy miért fordultak szembe a negyvennyolcas magyar forradalommal, és hogyan vál­tak az ellenforradalom esz­közévé a Magyarországon élő nemzetiségek, noha maguk­nak is mindennél előbbre- való érdekük fűződött a ma­gyar forradalom céljának: Magyarország polgári átala­kulásának megvalósulásához. Annál inkább is érdekes és nagyra értékelendő a könyv tartalma, mert az ezzel a té­mával foglalkozó seregnyi szerzőt az esetek többségében láthatóan nem az a vágy ve­zérelte, sőt ma sem az vezér­li, hogy minél ht'vebb képet fessenek az akkori helyzet­ről, hanem, hogy elkendőzzék, Egy járás példája A z MSZMP XII. kongresszusának határozatában ez áll: Több gondot kell fordítani az olvasás, a művelődés iránti igények felkeltésére és kielégítésére, e területen is serkentve az önte­vékeny társadalmi közreműködést. A fogalmazás tömör, egyértelmű, s kimondatla­nul felel a miért?-re is: azért kell gondot fordítani az ol­vasás, művelődés iránti igények erősítésére, mert a szo­cialista társadalom dinamikus fejlődése csak az önma­guk helyét a kisebb közösségben és a nagy egészben vi­lágosan látható, sokoldalúan művelt állampolgárokkal képzelhető el. A budai járásban az ünnepi könyvhét kezdetéig, csak a budaörsi pavilonban árultak könyvet. Működtek ugyan üzemi, intézményi könyvbizományosok, de nyil­vánvaló, hogy at ő munkájuk nem pótolhatja a könyvesbol­tokét Az ünnepi könyvhétre tegnap egyszerre tíz, egyenként húsz négyzetméteres alapterületű pavilont avattak; Budakeszin, Diósdon, Perbálon, Pilisszentivánon, Sóskúton, Tárnokon, Törökbálinton és Zsámbékon. Ez a változás — amely példa nélküli az országban — nem következhetett volna be, ha a budai járási hivatalból hiányzik a kultúrpolitikai célok gyakorlati megvalósítá­sa iránti szándék, ha a Művelt Nép Könyvterjesztő Vál­lalat vezetőiből hiányzik a vállalkozó kedv, a községi tanácsokból,' s a lakosságnál pedig a jó ügyek iránti fo­gékonyság. Szerencsére semmi sem hiányzott, így történ­het, hogy most egycsapásra megszüntetik a sok évtize­des lemaradást. Április végén a könyvterjesztő vállalat és a járási hivatal között’megkötött szocialista együttműködési szer­ződésnek megfelelően, most tíz, a következő időszakban pedig további hét községben javul a könyvellátás, vál­toznak a művelődés lehetőségei. Piliscsabán és Nagyko­vácsiban könyvesboltot nyitnak, a budaörsi új lakótele­pen 200 négyzetméteres könyvüzlet nyílik majd, már meglevő és felszabaduló helyiségeket tesznek alkalmas­sá könyvterjesztésre Solymáron, Biatorbágyon és Buda- jenőn is. Ilyen még nem volt — mondják a szakemberek. De ahhoz, hogy a kitűnő gondolatból valóság legyen, ahhoz széles körű társadalmi összefogásra volt szükség. Például ahhoz, hogy a pavilonok a legmegfelelőbb helyre kerül­jenek, hogy időben végezzenek az alapozási, felállítási munkálatokkal, hogy egyáltalán elkészüljenek a pavilo­nok. A kivitelezés nagy részét a Pilisvölgye Magyar— Bolgár Barátság Termelőszövetkezet ürömi vasipari rész­legének dolgozói, szocialista brigádjai vállalták. Ösztönző-e a budai járás példája? Igen. Akkor is, ha más járások esetleg már korábban is kedvezőbb hely­zetben voltak. A budaiak éppen a rossz adottságokra, az anyagi nehézségekre hivatkozhattak volna — ehelyett bíztak saját erejükben, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat és a lakosság segítőkészségében. Az eredmény: egy közművelődési szempontból fontos, könyvárusitó hálózat. Bizonyságára annak, hogy érdemes és kell kez­deményezni, okosan kihasználni az anyagi lehetőségeket, helyi energiákat! A könyvheti rendezvénysorozat járási megnyitóját tegnap Ürömön tartották, amelyet Csicsay Iván, a me­gyei tanács elnökhelyettese nyitott meg. Amit az össze­fogás jelképez — nemcsak a község és a járás, hanem a megye és az ország számára is fontos. P. Szabó Ernő KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Plasztikák és grafikák Az érdi művelődési központ helyesen értelmezi a közmű­velődést azzal, hogy sok irányban szervezi. Ilyen té­nyező, hogy a látogatók a Pest megyei Hírlap érdi kü­lönkiadásának nemcsak ol­vasói, hanem ötleteikkel, kér­déseikkel szerkesztői is. Múlt­kor a gombáról folyt hasznos vita, faliújság és kisebb ki­állítás is készült az előcsar­nokban. Mindez eszmecsere a népművelők és a közönség kö­zött, tisztázza a közérdekű problémákat. Az Eőry Emil vezette kép­zőművészeti gyerekszakkör raj­zait egy korábbi kiállításon már láthatták, saját szobrai­nak egyéni kiállítását pedig most. Lelkes szakkörök A másik gyermekrajz-kiál- lítás a 8. számú általános iskolában váltott ki érdeklő­dést. Különösen Horváth Ani­kó, Brückner Éva és Erdélyi Csilla munkái szépék, nem­hiába kaptak díjakat. Ezt a szakkört hozzáértő lelkesedés­sel Szepesi Gyula vezeti évek óta, aki egyébként festőmű­vész és értékes képet adomá­nyozott az iskolának Domon­kos Bélához hasonlóan, aki Móra Ferenc domborművével kedveskedett a tavaly új tan­termekkel bővült oktatási in­tézménynek. Érd közművelő­dési, képzőművészeti élete egyre mozgalmasabb. Itt al­kot |i Munkácsy-díjas Rozanits Tibor grafikusművész, itt rendeznek egyre átfogóbb tár­latokat nemcsak a művelődé­si központban, hanem iskolák- baa, vasúti állomásokon. Ott, ahol sok ember fordul meg naponta, sok munkás és diák kaphat kulturális indíttatást. Kőbányán, a Pataky Ist­ván téri művelődési központ­ban a ceglédi Nagy László Lázár és a nagykőrösi Király László grafikáit mutatták be. Metszetek és karcok Nagy László Lázár nem­csak jales fametszeteket és rézkarcokat késZít. Annál sok­kal többet. Jelenség és a kis- grafika országos teendőinek Nagy László Lázár ex librise nélkülözhetetlen mindenese. Hivatásérzetétől átfűtött mun­kássága sokrétű. Szervezi a műfaj országos kiállításait, vezeti a ceglédi Kisgrafika Barátainak Körét és fametsze­teket Részit tömérdek ötlettel, finomsággal. Jószándéka és te­hetsége elvitathatatlan — kö­zösségi lelkülete fontos szemé­lyiséggé avatja. Ahhoz is megvan a képessége, hogy csöndet teremtsen maga kö­rül. számára a művészi mun­ka belső öröme a fontos el­sősorban, nem a társadalmi elismerés. S ha ebben a ma­ga szempontjából igaza is van, éppen műveinek egyre tisztább tökélye kötelez min­ket arra, hogy jobban felis­merjük valós értékeit. Egyetlen motívummal Király László az ő tanítvá­nya. Érdeme, hogy vonalveze­tése mégis más. Rajzai leve- gősebbek, .fanyarabbak, s ott jó igazán, ahol Bzinte egyet­len motívumra bízza a té- makifejtést. Az iszákos em­bert fának nézi a kutya. Nem durva aZ ötlet, szellemes és kedves. Mint maga Király László, aki szívósan készül pályájára, grafikus jövőjére, mely komolysága és tehetsége révén biztosított Ugyancsak itt láthatók a Magyar Iparművészeti Főis­kola textilhallgatóinak mun­kái. Szép, ízléses alkotások, melyek jelzik az itt szervezett művészképzés hatékonyságát, azt, hogy a magyar iparmű­vészeinek értékes múltjához méltó jövője épül mesterek és tanítványok baráti összefogá­sából. Losonci Miklós Nagydíjas filmek Cannes-ból MAGYAR ALKOTÁSOK BEMUTATÓI KÜLFÖLDÖN legutóbb a Gondviselés című művével lépett a magyar kö­zönség elé. A 22 film közül egyébként hét szerepelt a hi­vatalos fesztiválprogramban, á többi az egyidejűleg lebonyo­lított filmvásáron keltette fel a magyar szakemberek érdek­lődését. A magyar filmek iránt vál­tozatlanul nagy az érdeklő­dés — ezt igazolják a cannes-i átvételi tárgyalások. Tizen­négy ország filmszakemberei kötöttek szerződést pontosan egy tucat hazai filmalkotás ki­vitelére. A cannes-i filmfesztivál mindkét megosztott nagydíjas alkotása szerepel a magyaror­szági moziforgalmazásra kivá­logatott produkciók között. A magyar mozinézők elé kerül a történelmi tárgyú japán Ár­nyéklovas, Akira Kuroszova alkotása, valamint az egy ze­neszerző életútját nyomon kö­vető amerikai film, a Bob Fosse rendezte Mindhalálig dzsessz. Az átvett filmek sorából ki­emelkedik még a különdíjra méltatott Amerikai nagybá­csi, rendezője: Alain Resnais Valóságot tükröző tv { Ax ünnepi könyvhétre a kiadók 95 könyvet ajánla- | nak az olvasóknak. A drá- ! máktól a verseken és el- ! beszéléseken át megtalál- § hatók köztük a szocioló- 5 giai, művészeti kötetek. | Most három könyvheti | Kossuth-kiadványt mutá­lj tunk be, az egyik múl- I tunkkal, a másik a mai | magyar valósággal, míg a Z harmadik az ezredforduló i műveltségével foglalkozik. Irószemmel A könyvsátrak polcain az idén is megtalálhatjuk a már ismert és közkedvelt riport- kötetet, amely a múlt eszten­dőben megjelent riportokból nyújt válogatást. A válogató Pelle János a mai magyar társadalomban meglevő prob­lémákról, gondokról akarta tájékoztatni az olvasót. Hogy »lyan-e a mi társadalmunk, amilyennek a kötet mutatja, nem tudom. Az az érzésem, hogy vannak olyan jelenségek i®, amilyeneket a riportok tükröznek, de a szocialista társadalom ennél sokkal ösz- szetettebb és a változások is nagyobbak, mint ahogy a ri­portokból kitűnik. Bár mind­egyik írás jó a maga nemé­ben, és olvasmányossága mel­lett táiékoztat is eev-egy ese­ményről, jelenségről. Az író­kat elsősorban a gyermekek, a fiatalok, a fizikai munká­sok, a falu átalakulásának problémái izgatják, s -ezt igyekeznek több oldalról meg­világítaná. Nálunk épülnek toronyhá- I zak, összkomfortos, kertes vil­lák, óriási üzemcsarnokok, az emberek kimagasló eredmé­s A borsodi székhelyen egy hé­E tig minden a képernyősök fesz- E tiválját szolgálta; a fellobogó- £ zott utcák, az üzletek kiraka- E tai, a filmszínházak, sőt a ki- E állítótermek is. A 20. miskolci E fesztivál tiszteletére a város = Minigalériája csíkszentmihályi Z Róbert és Deim Pál szentend- E rei képzőművészek alkotásai- | bői rendezett tárlatot. A Szőnyi E István-terem kiállításán is több E Pest megyei művész munkáját E láthattuk. Az ünnepi program- E bői a színház is kivette részét, = a fesztivál vendégeit meghívta = — a cím nyilván nem célzás — E a csapodár madárka éjszakai r előadására. AZ IDŐPONTBAN nem is volt nagy választási lehetőség: mindennap délutántól este ti­zenegyig szakadatlanul pereg­tek a vetítőgépek. A Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében tíz színes ké­szüléken nézhette a szorgalmas közönség az utóbbi két év te­levíziós termését. Napközben közönségtalálkozókat rendez­tek Miskolc és Borsod megye üzemeiben, iskoláiban. Dr. Gerhard Sieler, az NDK tele­víziójának rendezője, a Lipcsei Nemzetközi Fesztivál igazgató­ságának küldötte éppen az al­kotók és a nézők közötti kap­csolat elmélyítésében, a köl­csönös információcserében lát­ta a miskolci fesztivál hasznos­ságát. Romeo Chiriac, a buka­resti Sahia filmstúdió operatő­re a magyar dokumentum-, ri­port- és híradófilmesek prob­lémaérzékenységét, őszinte hangvételét dicsérte. Alekszej Gabrilovics, a moszkvai köz­ponti televízió rendezője fi­gyelmeztetett arra, hogy álta­Gondolatok egy sí Iában negatív jelenség a doku­mentumfilmek idejének meg­hosszabbodása, s ez nem min­dig kedvez az alkotások érde­kességének, feszültségének. A fesztivál bizonnyal leg­hasznosabb programsorozatát a szakmai viták alkották, ima néhány cím ízelítőül: Gazda­ságpolitika a tévében, avagy hogyan jelentkeznek a képer­nyőn a mindennapi feladatok; A riporter mint közéleti sze­mélyiség; Társadalomkritika a tévé dokumentumfilmjeiben. Ezek a beszélgetések őszintén, néha személyre szólóan és fő­leg a gondokra koncentrálva tárták fel a televíziózás olyan belső porblémáit, amelyeknek vetületeivel nap nap után ta­lálkoznak a nézők is. Általános véleményként fogalmazható meg, hogy a televízióban ké­szült rövidfilmek témája na­gyon változatos, alig-alig le­hetne olyan társadalmi prob­lémát említeni, vagy gazdaság- politikai kérdést felidézni, amely kimaradt volna látókö­rükből. Korántsem lehetünk vi­szont elégedettek azzal, aho­gyan az egyes műsorok kibont­ják témájukat, azzal amennyi­re megvilágítják az összefüg­géseket, s gyakorta tűnik las­súnak reagálásuk az egész tár­sadalmat foglalkoztató kérdé­sekre. A VERSENYPROGRAM so­rán 63 alkotást mutattak be híradó, riport, dokumentum, tudósítás, ismeretterjesztő és keres fesztivál után portréfilm kategóriában. E so­rok írójának alkalma volt vé­gignézni a két évvel ezelőtti miskolci fesztivál filmjeit is, és ez összehasonlításra ösztönző. A legfontosabb, hogy a politi­kai demokratizmus erősödéséi vei összhangban javult a mű­sorok színvonala. Ugyanakkor még mindig jelentős különbsé­gek mutatkoznak a kül- és a belpolitikai adások között, az előbbi kategória javára. Ma­gyarán: többet, izgalmasabban, gondolatébresztőbben tudunk meg az iráni, a spanyol vagy a távol-keleti eseményekről, mint a magyar társadalom leg­égetőbb problémáiról. A hazai témákat feldolgozó alkotások­ban nehezebben fejthető meg a szerkesztői-rendezői koncep­ció, azaz a szándék; és drama­turgi ailag lazább a szerkezet. Máriássy Judit, az' Élet és Irodalom rovatvezetője hivta fel a figyelmet az egyik vitán arra, hogy ma is létezik a hét­köznapi értékelésekben a pozi­tív és negatív, az elismerő és bíráló summás műsorkategori­zálás, amelynek kedvezőtlen következményei is lehetnek né­hány esetben. Pedig a valósá­gos eredményeket bemutató filmekkel azonos társadalmi értékűek, a cselekvésre, jobbí­tásra Ösztönző konfliktusokat ábrázoló művek. A díjat nyert alkotások kö­zött bőségesen találhatunk pél­dát az elhangzottak bizonyítá­sára. A hatvani nevelőintézetet bemutató Nem felejték és nem emlékezem című film emléke­zetes képsorai mintául szolgai­hatnak az ország szinte vala­mennyi intézetének.' Ugyanak­kor a Perújrafelvétel megszál­lott pedagógusa a legjobb szán­déka ellenére is bukásra ítél­tetik, mert módszerein képte­len változtatni. Mégis közel áll hozzánk ez a magatartásforma, mert az egész falu lakosságát mozgósítja, ez a szimpatiku- sabb, mint a racionális döntés, amelyet az emberek tájékozta­tása nélkül hoztak. A DÍJKIOSZTÁS után fog­lalta össze véleményét Dobozt; Imre Kossuth-díjas iró, a Ma­gyar írók Szövetségének el­nöke, a miskolci fesztivál zsű­rijének vezetője: — Televíziópárti vagyok, mert a világról pontos, hiteles és érdekes információkká! szolgál a képernyő. Tapasztala­tom szerint fokozatosan javul a tévé műsora, és ehhez nagy­mértékben hozzájárulnak a híradó, a dokumentum és £ tudósítás műfajában jelentke­ző alkotások. Kétségtelen, hog- a belpolitikai munkának sajá­tos lehetőségekkel kell számol­nia, de ugyanannyi jó hazai műsorokat készítő riportert tud­nék felsorolni, mint külpoliti- kust. A jövőre nézve fontosnak tartom, hogy nagyobb drama­turgéi feszességgel készüljenek ezek a filmek, mert a legéle­sebb szemmel kiválasztott té­mákat is fel lehet hígítani. S az alkotók nem felejthetik el: legjobb üzlet az igényesség. A miskolci fesztiválon bemutatott filmek érdemének tartom, hogv érdekesen felsorakoztatták a dokumentalista módszer mes­terségbeli eszközeit. Kriszt György I vagy legalábbis kimagyaráz­zák az annak idején egy­mással meghasonlott felek egyike vagy másika által el­követett ballépéseket. S .ez, amennyire sajnálatos, annyi­ra érthető is, hiszen a nem­zetiségi kérdés nyitját sem a negyvennyolcas forradalom részesei, sem az utánuk kö­vetkező nemzedékek nem tud­ták megtalálni, az 1848-ban felszínre tört problémák kö­zül tehát nem egy — az ál­lamhatárok időközben végbe­ment eltolódásai ellenére — még m.a is mint elevenen élő probléma üti fel a fejét újra meg újra — írja Spira György ajánlásában. Az ezredfordulón A műveltségkép az ezred­fordulón című kötet tanulmá­nyokat tartalmaz, mégpedig az Akadémia távlati muvelt- ségkoncepciója alapján. A kö­tetbe olyan szerzők, akadémi­kusok írtak, miint Szent- ágothai János, Marx György, Berend T.- Iván, Szépe György és mások. A szerzőik összefoglalják, rendszerezik a korszerű, ál­talános műveltség tartalmi követelményeit, bemutatják az elmúlt évtizedekben bekövet­kezett változásokat, „tudomá­nyos robbanást”, amely szük­ségessé tette, hogy felülvizs­gáljuk és átértékeljük az ál­talános műveltség fogalmát A szerzők kiszámították, hogy a felnövekvő ifjú nemzedék, a tanulóifjúság az ezredfordu­lón válik fejnőtt nemzedékké. Tehát olyan lesz a műveltsé­ge, a tudásanyaga, olyan lesz a társadalom az ezredfordu­lón, amilyenné ma formál­juk. A kötet ráirányítja a fi­gyelmet a tanulás fontosságá­ra, arra, hogy mit kell elvé­geznünk ma, Szent-Györgyi Al­bert professzor szavaival: „... amit az iskolának el kell végezni, elsősorban az, hogy megtanítsa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy meg­tanítson arra, hogy szeres­sük, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.” Ez lesz a műveltségesz­ménykép az ezredfordulón is. Gáli Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents