Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
POZITÍV Köszönet Divat szidni a tanácsot. Nem érdi sajátosság ez, hiszen menjünk bár az ország másik végébe, nehezen akad olyan ember, aki a tanács munkájában ne találna kivetni valót. S kevés az a tanács is, amelyik szidás helyett a köszönő szót szokhatta volna meg. Igaz, ez a legköny- nyebb: ujjal mutogatni másra. Annál mindenesetre könnyebb, minthogy e helyett mi magunk tegyünk valamit. S ha a szidás el is marad olykor (mert van ám ilyen csoda is), akkor is nehezen jön a köszönet. Ezért szokatlan öröm az elismerő szó, az például, amelyről Bányai Sándorne (Rákóczi u. 22.) leveléből értesülhettünk. Olvasónk a Rákóczi úti járda építéséről írt, hírt adva a munka állásáról, Bizderi Lajos helybéli lakos másokat is mozdító lelkesedéséről, s köszönve a tanácsnak — idézzük — „megértését és segítségét”. Ami bizonyára nem volt egyéb, mint másutt: jóváhagyó fejbólin- tás, szakmai tanácsadás, a szükséges anyagok biztosítása. S hogy mégis más lett ez az építkezés, mint a többi, Bányai Sándorné levele tette azzá. Mert a magunk mértéke mutatkozik meg abban, hogy észre- vesszük-e és, akár egyetlen köszönet erejéig, értékeljük-e a mások — legyen az a tanács — munkáját. NI G AT IV Szólni kell egyszer már a szemétről. Nem mintha a városba belépve ki lehetne kerülni a szemét dolgát, hanem hát éppen azért, mert szemétügyben nem csukhatjuk be a szemünket. Pedig legfeljebb így nem vennénk észre papirdobozok, műanyag zacskók, ételmaradékok szanaszét heverő halmait. Szemétdombokat ott, ahol ismeretlen fogalom a konténer, s szemétdombokat a gyűjtőnek kitett konténerek — mellett. Elhanyagolt árokpartokat ott, ahol kerítésen belül pályázati díjra méltó kertek sorakoznak; utazástól riasztó koszt az autóbuszokon, ahol pedig a fél város tölti szabad idejének felét. Különösen feltűnő ez Szemét most, amikor a város — Így tartják hívői — legszebb napjait éli: a tavaszi virágzás élményét rombolja szét a szemét. „Amikor meglátom a szemétdombokat — mondja egy Balatonról gyakran a fővárosba utazó —, onnan tudom, hogy Erden vagyunk”. Rárímeltek egy jelölő gyű.esi felszólaló szavai: én szégyellem az idegenek előtt, magamat. Annyian és any- nyiszor háborodtak már fel szemétügyben (szinte mindenki — igaz is, akkor ki szemetel?), hogy felesleges minden szó. Valóban szégyen. Sport, mozgás, egész nap Csak felnőtteknek! Nevezés: vasárnap kilenckor Az idősebbeké: a 18 éven felülieké lesz egy vasárnapra az érdi sporttelep. Június 2-án rendezik meg a városi spartakiádot, amely a település első ilyen jellegű eseménye. Az atlétika különböző számaiban versenyezhetnek a 18 éven túliak: lesz futás (persze, csak rövid távokon), ugrás, súly lökés és érem — a győzteseknek, oklevél pedig — a legjobb hat helyezettnek. Nevezni az iskolába szétküldött nevezési lapokon vagy személyesen, a helyszínen, vasárnap 9 és fél tíz között lehet. I. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1980. MÁJUS 28., SZERDA A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Havi egyetlen forint... A könyvekbe vetett bizalom Szoba könyv nélkül olyan, mint test lélek nélkül. (Cicero). Szabad idő könyv nélkül halál, élve eltemettetés. (Seneca). A könyvek valamiféle társaságot alkotnak, amelyet mi formálunk magunknak. (Montesquieu). A könyv egyik nemzedék végrendelete a másikra. (Herzen). Aki kinyit... egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki. (Csoóri Sándor). Részlet a népművelő egyetemisták „ÉrdrőL eljáró dolgozók helyzetéről és életmódjáról” készített felmérésének tapasztalataiból: „Az átlag érdi lakos, aki a fővárosba, jár dolgozni, a 2—5 órányi szabadidejét az alábbiakkal tölti el: 1 óra kertművelés, állattenyésztés; 1 óra ház körüli munka; 1 óra tévénézés; 1 óra személyes jellegű időtöltés; fél óra újság- és könyvolvasás.” • ••• •• •• — Milyen az érdi könyves pavilon forgalma? Varga Mihályné eladó: — Havonta ötvenezer forintot forgalmazunk. — Ez azt jelenti... — ... azt jelenti, hogy minden érdi lakos havonta egyetlen forintot fordít könyvvásárlásra. — Ez, ugye, kevés? — Nagyon. Különösen, ha azt vesszük, hogy visszatérő vásárlóink vannak, akik hat- nyolcszáz forintot is elköltenek nálunk egy hónapban. Adott tehát egy szűk kör: a rendszeresen vásárlók és egy jóval nagyobb, amelyik be sem teszi a lábát a boltba. — Mitől függ a bolt választéka? — Százhalombattához tartozunk, így „másodkézből” kapva a könyveket, megérzi a választék. Ha önállóak lennénk, ez talán könnyítene a beszerzésen. „A könyvtári látogatók számára rendkívül csekély. Érdekes, hogy a megkérdezettek házi könyvtárukat sokkal nagyobbra becsülik a reálisnál. Ez jelzi azt az általánosan elterjedt hamis nézetet, amely a sok és drága könyvet tartalmazó házi könyvtár és a rendszeres olvasás közé egyenlőségjelet tesz. Azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy a beiratkozott könyvtári olvasók számánál jóval többen olvasnak rendszeresen (kb. a lakosság 20 százaléka).” • ••• •• •• — Hány olvasója van a könyvtárnak? Vogronics Lászióné, a városi könyvtár igazgatója: — 3624, ebből 1877 a tizennégy éven aluli. — Hogyan értékeljük ezt az adatot, figyelembe véve a város lakosságának számát? — Az ötvenezerhez mérve — nagyon kevés. Van azért ebben, ami biztató: a gyerekolvasók nagy száma. Az ő érdeklődésük, igényük ad reményt egy majdani olvasó felnőtt társadalomra. A másik pozitív vonás: egyetlen év alatt több mint ezerrel nőtt a könyvtári tagok száma, amit elsősorban a bibliobusz beállításával értük el. Ez az előrelépés azt mutatja, hogy ha lassan is, dé növelhető a könyvtár hatása. — Mennyire felel meg a könyvtár a városi követelményeknek? — Ketté kell választani a mércét. Az egyik az, amely minden hozzánk hasonló, B- típusú könyvtárral szemben I jelentkezik. A könyvtár állományát, munkáját tekintve, mind jobban megfelelünk a I követelményeknek. A létesítmény tervezett bővítésével tárgyi feltételeink is felnőnek a kívánalmakhoz. Ami az olvasók igényeit érinti: itt még a könyvtár jár lehetőségeiben elöl. • ••• •• Zöm Ágnes, a városi tanács közművelődési előadója: — Amikor az érdi lakosság könyvigényéről, olvasottságáról beszélünk, akkor sem szabad megfeledkeznünk mindazokról a mozgatókról, amelyek a városra hatnak. A dolgozók munkábajárása, a házépítéssel, kertészkedéssel járó többletmunka éppen azt az időt veszi el, amit olvasásra i fordíthatnának. A különböző közművelődési intézmények együttesen igyekeztek megtalálni a járható utat, s úgy vélem, meg is találták: a gyerekekben. Számukra igyekszünk olvasásélményt adni, ezt szolgálják az óvodások könyvtár- látogatásai, a rendhagyó irodalomórák. Rajtuk keresztül keressük az utat a felnőttekhez: a szülőklubban tartott könyvtári óra mozdító élmény lehetett minden részvevőnek. A könyvtári, művelődési házbeli irodalmi műsorok is egyet szolgálnak: elindítani az embereket a könyv felé. Azt hiszem, az emberiség jövőjének rendkívül fontos alapja a könyv. De hogy a könyv teljesíthesse ezt a mindjobban ráháruló feladatot, az kell, hogy az emberek bízzanak benne. (Móricz Zsigmond.) Pedagógusok köszöntése megszabni az emberi utakat Ifi-infó Kör, klub, kupa, kapocs Ezt te. vezik a fiatalok Pedagógusokat köszöntünk a hét végén. Nevelőket, akik nem kevesebbet: nemzedékek útnak indítását vállalták magukra. Közülük mintegy kettőszáz városunkban dolgozik, ők segítik, irányítják a hatezernyi diák sorsát, miközben kiveszik részüket Érd várossá válásának feladataiból. Jelképes virágcsokorként Pintér Lajos tanár portréjával köszöntjük a pedagógusokat. amikor beszabadultam a műhelybe. Szóval az inasság, az lebegett előttem. Álomnak tűnt fel még így is, dicsőség számba menő dolog volt az inaskodás akkoriban. Csakhát közbeszólt a sors. Emlékszem, nyár volt, s egy fővárosi tanár a szomszédunkban nyaralt. Somogyi #9 — 9. Kilenc város — kilenc ifjúsága címmel indult útjára az az akció, amely évente egy alkalommal összehívja az 1979. január 1-én született új városok (Barcs, Berettyóújfalu, Celldömölk, Érd, Fehérgyarmat, Körmend, Lenti, Paks és Vásárosna- mény) fiataljait. Az idei találkozóra harminc érdi fiatal utazik június 27. és 29. között Lentibe. ■ Kör. Kilián-körnek hívják a Vörösmarty gimnázium kezdeményezését, amely a KISZ „előiskolája” az általános iskolából felkerült fiatalok számára. • Testvérüzem. Hagyománya van immár a Volán 20. sz. Vállalat érdi és a csehszlovák közlekedési vállalat rimaszombati üzemegysége kapcsolatának. Az érdiek júliusra várják a testvérüzem fiataljait, labdarúgó-mérkőzés és balatoni kirándulás szerepel a kétnapos programban. ■ Klub. Társadalmi munkában építették meg klubjukat az ófalui fiatalok az egykori Károlyi-kastély pincéjében. A modern klubban szombatonként discót rendeznek. ■ Kupa. Belépés nemcsak tornacipőben címmel idén is megrendezi hagyományos Sportversenyét a MEZŐGÉP Vállalat KISZ-szervezete. • Huszonévesek. Minden kedden 19 és 21 óra között tartja összejövetelét a művelődési központban a huszonévesek klubja, Pató Simon vezetésével. — És a forgalmon? — Talán. A gyerekkönyvek iránt mind nagyobb a kereslet, itt érvényesül az óvoda jó hatása. Igaz, volt olyan is, aki visszaadta a gyereke kötelező olvasmányát azzal, hogy drága. ■ — Mit tud a bolt tenni az olvasókért? — Nagyon keveset. • ••• •• •• Részlet a felmérésből: Cose akartam tanár lenni. Apám ács volt, afféle mindenes, aranykezű ember; egyetlen dróton is azt kereste, abból mit lehet csinálni. Kitanulta a méhészetet, ahhoz fúrt-faragott minden szükségest, mert méhész vidék volt a miénk, Tabajd és környéke. Ott volt tőlünk egy ugrásra a Vajda János megénekelte váli erdő. Onnan jártam el iskolába is, Bicskére. Csakhát Tabajd kis település volt, ma is alig ezerötszáz lelket számlál, még a vasúthoz is Alcsútra kellett menni, odáig is gyalog. Oda- vissza tíz kilométer volt az út napjában. Így lettem vendégtanuló: akkor jártam iskolába, ha jó idő akadt és a vizsgákért, mert azokért csak át kellett menni. Igyekeztem nagyon a tanulással, akkor már erős volt bennem az elhatározás: inas leszek. A távolabbi cél még nem fogalmazódott meg bennem, talán mérnökségre gondoltam; de azt tudtam, valami gyakorlati mesterséget keresek, ahol az apámtól örökölt-tanult képességemet, a kézügyességet hasznosíthatom. Mert akkor már nem akadt szög a házban, amit ki ne próbáltam volna és a legszebb idők azok voltak, Ferencnek hívták, úgy áll ma is előttem a fiatal, matematika—latin tanár, amint arra biztat engem is, apámékat is: tanuljak tovább. Ő vállalta egy nyáron át korrepetálásomat, s őszön sikerrel felvételizhettem a pesti István Gimnáziumba. Később, kis kitérővel, magánúton a Fáy András Gimnáziumban folytattam a tanulást, nagy-nagy szorgalommal, hiszen mérnöknek készültem. Dehát jött megint a sors, az érettségi, ahol az elnök, egyenként értékelve a tanulókat, engem kiváló tanártípusnak talált. Döntő lehetett ez a vélemény, mert amikor a műegyetemről — mert hát azért csak oda felvételiztem — átirányítottak tanárnak, akkor már nem tiltakoztam. Legföljebb annyira, hogy elértem: a tőlem oly távol álló magyar- történelem helyett matematika —fizika szakra kerültem. A végső döntést aztán az első két gyakorló év hozta meg. Tihanyba szegődtem, ahol addig talán sose oktattak fizikát. Nemhogy szertárba való, de szertár sem volt. Ügy kezdtünk, a semmiből, a magunk erejéből, kigondolva, ösz- szetákolva az eszközöket. Dehát nem volt jobb a helyzet később sem, amikor 1956-ban Javuló ellátás Alkatrész és szaktanács Üj bolttal gazdagodott a város: a Diósdi úton megnyílt a PIÉRT járműalkatrész-szaküzlete, amelynek kétmillió forint értékű áruja között található kerékpár-, moped- és autóalkatrész. Az árusítás mellett a bolt dolgozói szaktanáccsal is a vevők rendelkezésére állnak. Tudja-e, hogy...? ... építik a Sárd utcát? ... hamarosan megkezdik a Kutyavári út teljes felújítását? ... még az idén befejezik az Aradi úti bölcsőde építését? ... július végén adják át a lakótelepen a NYÉK 160 négyzetméter alapterületű önki- szolgáló rendszerű FORFA élelmiszerboltját? ... ebben az évben háromezer méternyi vízvezetéket fektetnek le a városban? ... mintegy kétezer méterrel bővítik idén a villanyhálózatot Érden? ... a Csurgói úti rendelő felújítása során egy gyógyszertári szoba is elkészül? ... már 2,5 kilométer járdát épített a lakosság társadalmi munkában az elmúlt két hónapban? ... a Népstadiontól kapott betonokból megkezdődött a sportpálya lelátójának építése? ... a társadalmi munkában készült tervek alapján nyolc öltöző, zuhanyozók, klubszoba és orvosi rendelő készül a sporttelepen? ... befejeződött a Kamilla utca csatornázása? ... már a nyár elején megkezdik az áruház építését a Volán pályaudvar mögötti területen? ... új műszaki létesítménynyel bővül a 20-as Volán érdi üzemegysége? ... szombaton avatják a parkvárosi, 8-as iskola új épületét? Június 2-ig Szobrok kiállítása Érdekes, ritka kiállítás színhelye ezekben a napokban a művelődési központ. A ház klubtermében nyílt meg a városban élő és dolgozó Eőry Emil szobrász kiállítása. Szép feladatra vállalkozott a művelődési ház vezetője, amikor a nagyközönség elé vitte a városszerte ismert művész alkotásait, aki alkotói munkája mellett' — éppen á ház egyik csoportját vezetve — segíti a rajzot kedvelő gyerekek munkáját. Szombaton, az ünnepélyes megnyitón, Hann Ferenc művészettörténész méltatta Eőry Emil munkásságát. A kiállítást június 2-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Tárnokligetre jöttem. De itt már tudtam, hogy kell egy szertár összeállításához fogni. Tíz éve tanítok az érdi kettes iskolában, amit itt lát, azt mind én meg a gyerekek bütyköltük össze. Mert ennyi megmaradt a régi álomból: a gondolkodás mellett, a saját kezemunkám szeretete. Ezért kötöttem ki a fizika mellett végül: ez a tantárgy megadja azt az örömet, amit valaha az apai műhelyben éreztem. Mellé fölvettem a gyakorlat oktatását, valamikor politechnika volt, most majd technika néven tanítjuk az élet gyakorlati oldalára a gyerekeket. És naponta elnézem, hogyan tudnak a gyerekek lelkesedni, ha iátják munkájuk eredményét, s azokból, akik a kezem alatt tanulták meg a mindennapi élet apró fogásait, egy se lett elveszett ember. Ne felejtsük el komolyan venni a gyerekeket, ez az én pedagógiai ars poeticám. Közéjük kell menni, s az ő szemükön keresztül kell — legalábbis megpróbálni — nézni a világot. Ezért is vállaltam az úttörőcsapat vezetését. Igaz, annak idején egyetlen hónapra. Tíz éve csinálom. Nem gyerekes dolog az úttörősdi és sokszor nekünk felnőtteknek kell fölmagasodni hozzájuk, ho°v átvegyük az ő hitüket, gyakran jut eszembe első tanárom, az István-beli Somogyi Ferenc, akinek volt annyi emberi és pedagógiai ereje, hogy egy életre megszabja utamat. Vallom, hogy hasonló nagy lehetőség ott van, korunk valamennyi pedagógusa kezében is. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János
