Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-28 / 123. szám

POZITÍV Köszönet Divat szidni a tanácsot. Nem érdi sajátosság ez, hiszen menjünk bár az or­szág másik végébe, nehezen akad olyan ember, aki a tanács munkájában ne ta­lálna kivetni valót. S ke­vés az a tanács is, ame­lyik szidás helyett a köszö­nő szót szokhatta volna meg. Igaz, ez a legköny- nyebb: ujjal mutogatni másra. Annál mindeneset­re könnyebb, minthogy e helyett mi magunk tegyünk valamit. S ha a szidás el is ma­rad olykor (mert van ám ilyen csoda is), akkor is nehezen jön a köszönet. Ezért szokatlan öröm az el­ismerő szó, az például, amelyről Bányai Sándorne (Rákóczi u. 22.) leveléből értesülhettünk. Olvasónk a Rákóczi úti járda építéséről írt, hírt adva a munka ál­lásáról, Bizderi Lajos hely­béli lakos másokat is moz­dító lelkesedéséről, s kö­szönve a tanácsnak — idézzük — „megértését és segítségét”. Ami bizonyára nem volt egyéb, mint má­sutt: jóváhagyó fejbólin- tás, szakmai tanácsadás, a szükséges anyagok biztosí­tása. S hogy mégis más lett ez az építkezés, mint a töb­bi, Bányai Sándorné leve­le tette azzá. Mert a ma­gunk mértéke mutatkozik meg abban, hogy észre- vesszük-e és, akár egyetlen köszönet erejéig, értékel­jük-e a mások — legyen az a tanács — munkáját. NI G AT IV Szólni kell egyszer már a szemétről. Nem mintha a városba belépve ki lehetne kerülni a szemét dolgát, hanem hát éppen azért, mert szemét­ügyben nem csukhatjuk be a szemünket. Pedig legfel­jebb így nem vennénk ész­re papirdobozok, műanyag zacskók, ételmaradékok sza­naszét heverő halmait. Sze­métdombokat ott, ahol is­meretlen fogalom a konté­ner, s szemétdombokat a gyűjtőnek kitett konténe­rek — mellett. Elhanyagolt árokpartokat ott, ahol ke­rítésen belül pályázati díj­ra méltó kertek sorakoz­nak; utazástól riasztó koszt az autóbuszokon, ahol pe­dig a fél város tölti sza­bad idejének felét. Különösen feltűnő ez Szemét most, amikor a város — Így tartják hívői — leg­szebb napjait éli: a tavaszi virágzás élményét rombol­ja szét a szemét. „Amikor meglátom a szemétdombo­kat — mondja egy Bala­tonról gyakran a fővárosba utazó —, onnan tudom, hogy Erden vagyunk”. Rá­rímeltek egy jelölő gyű.esi felszólaló szavai: én szé­gyellem az idegenek előtt, magamat. Annyian és any- nyiszor háborodtak már fel szemétügyben (szinte min­denki — igaz is, akkor ki szemetel?), hogy felesleges minden szó. Valóban szégyen. Sport, mozgás, egész nap Csak felnőtteknek! Nevezés: vasárnap kilenckor Az idősebbeké: a 18 éven felülieké lesz egy vasárnapra az érdi sporttelep. Június 2-án rendezik meg a városi spartakiádot, amely a település első ilyen jellegű eseménye. Az atlétika külön­böző számaiban versenyezhet­nek a 18 éven túliak: lesz fu­tás (persze, csak rövid távo­kon), ugrás, súly lökés és érem — a győzteseknek, oklevél pe­dig — a legjobb hat helyezett­nek. Nevezni az iskolába szét­küldött nevezési lapokon vagy személyesen, a helyszínen, va­sárnap 9 és fél tíz között le­het. I. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1980. MÁJUS 28., SZERDA A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Havi egyetlen forint... A könyvekbe vetett bizalom Szoba könyv nélkül olyan, mint test lélek nélkül. (Cicero). Szabad idő könyv nélkül ha­lál, élve eltemettetés. (Seneca). A könyvek valamiféle társa­ságot alkotnak, amelyet mi formálunk magunknak. (Mon­tesquieu). A könyv egyik nemzedék végrendelete a másikra. (Her­zen). Aki kinyit... egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki. (Csoóri Sándor). Részlet a népművelő egye­temisták „ÉrdrőL eljáró dol­gozók helyzetéről és életmód­járól” készített felmérésének tapasztalataiból: „Az átlag érdi lakos, aki a fővárosba, jár dolgozni, a 2—5 órányi szabadidejét az aláb­biakkal tölti el: 1 óra kertmű­velés, állattenyésztés; 1 óra ház körüli munka; 1 óra tévé­nézés; 1 óra személyes jellegű időtöltés; fél óra újság- és könyvolvasás.” • ••• •• •• — Milyen az érdi könyves pavilon forgalma? Varga Mihályné eladó: — Havonta ötvenezer forin­tot forgalmazunk. — Ez azt jelenti... — ... azt jelenti, hogy min­den érdi lakos havonta egyet­len forintot fordít könyvvá­sárlásra. — Ez, ugye, kevés? — Nagyon. Különösen, ha azt vesszük, hogy visszatérő vásárlóink vannak, akik hat- nyolcszáz forintot is elkölte­nek nálunk egy hónapban. Adott tehát egy szűk kör: a rendszeresen vásárlók és egy jóval nagyobb, amelyik be sem teszi a lábát a boltba. — Mitől függ a bolt válasz­téka? — Százhalombattához tarto­zunk, így „másodkézből” kap­va a könyveket, megérzi a vá­laszték. Ha önállóak lennénk, ez talán könnyítene a beszer­zésen. „A könyvtári látogatók szá­mára rendkívül csekély. Érde­kes, hogy a megkérdezettek házi könyvtárukat sokkal na­gyobbra becsülik a reálisnál. Ez jelzi azt az általánosan el­terjedt hamis nézetet, amely a sok és drága könyvet tartal­mazó házi könyvtár és a rend­szeres olvasás közé egyenlő­ségjelet tesz. Azt mindenkép­pen leszögezhetjük, hogy a be­iratkozott könyvtári olvasók számánál jóval többen olvas­nak rendszeresen (kb. a la­kosság 20 százaléka).” • ••• •• •• — Hány olvasója van a könyvtárnak? Vogronics Lászióné, a városi könyvtár igazgatója: — 3624, ebből 1877 a tizen­négy éven aluli. — Hogyan értékeljük ezt az adatot, figyelembe véve a vá­ros lakosságának számát? — Az ötvenezerhez mérve — nagyon kevés. Van azért ebben, ami biztató: a gyerek­olvasók nagy száma. Az ő ér­deklődésük, igényük ad re­ményt egy majdani olvasó fel­nőtt társadalomra. A másik pozitív vonás: egyetlen év alatt több mint ezerrel nőtt a könyvtári tagok száma, amit elsősorban a bibliobusz beál­lításával értük el. Ez az előre­lépés azt mutatja, hogy ha lassan is, dé növelhető a könyvtár hatása. — Mennyire felel meg a könyvtár a városi követelmé­nyeknek? — Ketté kell választani a mércét. Az egyik az, amely minden hozzánk hasonló, B- típusú könyvtárral szemben I jelentkezik. A könyvtár állo­mányát, munkáját tekintve, mind jobban megfelelünk a I követelményeknek. A létesít­mény tervezett bővítésével tár­gyi feltételeink is felnőnek a kívánalmakhoz. Ami az olva­sók igényeit érinti: itt még a könyvtár jár lehetőségeiben elöl. • ••• •• Zöm Ágnes, a városi tanács közművelődési előadója: — Amikor az érdi lakosság könyvigényéről, olvasottságá­ról beszélünk, akkor sem sza­bad megfeledkeznünk mind­azokról a mozgatókról, ame­lyek a városra hatnak. A dol­gozók munkábajárása, a ház­építéssel, kertészkedéssel járó többletmunka éppen azt az időt veszi el, amit olvasásra i fordíthatnának. A különböző közművelődési intézmények együttesen igyekeztek megta­lálni a járható utat, s úgy vé­lem, meg is találták: a gyere­kekben. Számukra igyekszünk olvasásélményt adni, ezt szol­gálják az óvodások könyvtár- látogatásai, a rendhagyó iro­dalomórák. Rajtuk keresztül keressük az utat a felnőttek­hez: a szülőklubban tartott könyvtári óra mozdító élmény lehetett minden részvevőnek. A könyvtári, művelődési ház­beli irodalmi műsorok is egyet szolgálnak: elindítani az em­bereket a könyv felé. Azt hiszem, az emberiség jö­vőjének rendkívül fontos alap­ja a könyv. De hogy a könyv teljesíthesse ezt a mindjobban ráháruló feladatot, az kell, hogy az emberek bízzanak benne. (Móricz Zsigmond.) Pedagógusok köszöntése megszabni az emberi utakat Ifi-infó Kör, klub, kupa, kapocs Ezt te. vezik a fiatalok Pedagógusokat köszöntünk a hét végén. Nevelőket, akik nem kevesebbet: nemzedékek útnak indítását vállalták ma­gukra. Közülük mintegy ket­tőszáz városunkban dolgozik, ők segítik, irányítják a hat­ezernyi diák sorsát, miközben kiveszik részüket Érd város­sá válásának feladataiból. Jel­képes virágcsokorként Pintér Lajos tanár portréjával kö­szöntjük a pedagógusokat. amikor beszabadultam a mű­helybe. Szóval az inasság, az lebe­gett előttem. Álomnak tűnt fel még így is, dicsőség számba menő dolog volt az inaskodás akkoriban. Csakhát közbeszólt a sors. Emlékszem, nyár volt, s egy fővárosi tanár a szom­szédunkban nyaralt. Somogyi #9 — 9. Kilenc város — kilenc ifjúsága címmel indult útjára az az akció, amely évente egy alkalommal össze­hívja az 1979. január 1-én született új városok (Barcs, Berettyóújfalu, Celldömölk, Érd, Fehérgyarmat, Körmend, Lenti, Paks és Vásárosna- mény) fiataljait. Az idei ta­lálkozóra harminc érdi fiatal utazik június 27. és 29. között Lentibe. ■ Kör. Kilián-körnek hív­ják a Vörösmarty gimnázium kezdeményezését, amely a KISZ „előiskolája” az általá­nos iskolából felkerült fiata­lok számára. • Testvérüzem. Hagyomá­nya van immár a Volán 20. sz. Vállalat érdi és a cseh­szlovák közlekedési vállalat rimaszombati üzemegysége kapcsolatának. Az érdiek jú­liusra várják a testvérüzem fiataljait, labdarúgó-mérkőzés és balatoni kirándulás szere­pel a kétnapos programban. ■ Klub. Társadalmi mun­kában építették meg klubju­kat az ófalui fiatalok az egy­kori Károlyi-kastély pincéjé­ben. A modern klubban szom­batonként discót rendeznek. ■ Kupa. Belépés nemcsak tornacipőben címmel idén is megrendezi hagyományos Sportversenyét a MEZŐGÉP Vállalat KISZ-szervezete. • Huszonévesek. Minden kedden 19 és 21 óra között tartja összejövetelét a műve­lődési központban a huszon­évesek klubja, Pató Simon ve­zetésével. — És a forgalmon? — Talán. A gyerekkönyvek iránt mind nagyobb a keres­let, itt érvényesül az óvoda jó hatása. Igaz, volt olyan is, aki visszaadta a gyereke kötelező olvasmányát azzal, hogy drá­ga. ■ — Mit tud a bolt tenni az olvasókért? — Nagyon keveset. • ••• •• •• Részlet a felmérésből: Cose akartam tanár lenni. Apám ács volt, afféle mindenes, aranykezű ember; egyetlen dróton is azt kereste, abból mit lehet csinálni. Ki­tanulta a méhészetet, ahhoz fúrt-faragott minden szüksé­gest, mert méhész vidék volt a miénk, Tabajd és környéke. Ott volt tőlünk egy ugrásra a Vajda János megénekelte váli erdő. Onnan jártam el iskolába is, Bicskére. Csakhát Tabajd kis település volt, ma is alig ezer­ötszáz lelket számlál, még a vasúthoz is Alcsútra kellett menni, odáig is gyalog. Oda- vissza tíz kilométer volt az út napjában. Így lettem ven­dégtanuló: akkor jártam isko­lába, ha jó idő akadt és a vizsgákért, mert azokért csak át kellett menni. Igyekeztem nagyon a tanulással, akkor már erős volt bennem az el­határozás: inas leszek. A tá­volabbi cél még nem fogal­mazódott meg bennem, talán mérnökségre gondoltam; de azt tudtam, valami gyakorlati mesterséget keresek, ahol az apámtól örökölt-tanult képes­ségemet, a kézügyességet hasz­nosíthatom. Mert akkor már nem akadt szög a házban, amit ki ne próbáltam volna és a legszebb idők azok voltak, Ferencnek hívták, úgy áll ma is előttem a fiatal, matemati­ka—latin tanár, amint arra biztat engem is, apámékat is: tanuljak tovább. Ő vállalta egy nyáron át korrepetáláso­mat, s őszön sikerrel felvéte­lizhettem a pesti István Gim­náziumba. Később, kis kitérő­vel, magánúton a Fáy András Gimnáziumban folytattam a tanulást, nagy-nagy szorga­lommal, hiszen mérnöknek készültem. Dehát jött megint a sors, az érettségi, ahol az elnök, egyen­ként értékelve a tanulókat, en­gem kiváló tanártípusnak ta­lált. Döntő lehetett ez a vé­lemény, mert amikor a mű­egyetemről — mert hát azért csak oda felvételiztem — át­irányítottak tanárnak, akkor már nem tiltakoztam. Legföl­jebb annyira, hogy elértem: a tőlem oly távol álló magyar- történelem helyett matematika —fizika szakra kerültem. A végső döntést aztán az el­ső két gyakorló év hozta meg. Tihanyba szegődtem, ahol ad­dig talán sose oktattak fizi­kát. Nemhogy szertárba va­ló, de szertár sem volt. Ügy kezdtünk, a semmiből, a ma­gunk erejéből, kigondolva, ösz- szetákolva az eszközöket. De­hát nem volt jobb a helyzet később sem, amikor 1956-ban Javuló ellátás Alkatrész és szaktanács Üj bolttal gazdagodott a város: a Diósdi úton megnyílt a PIÉRT járműalkatrész-szaküzlete, amelynek kétmillió forint értékű áruja között található kerékpár-, moped- és autóalkat­rész. Az árusítás mellett a bolt dolgozói szaktanáccsal is a vevők rendelkezésére állnak. Tudja-e, hogy...? ... építik a Sárd utcát? ... hamarosan megkezdik a Kutyavári út teljes felújítá­sát? ... még az idén befejezik az Aradi úti bölcsőde építését? ... július végén adják át a lakótelepen a NYÉK 160 négy­zetméter alapterületű önki- szolgáló rendszerű FORFA élelmiszerboltját? ... ebben az évben három­ezer méternyi vízvezetéket fektetnek le a városban? ... mintegy kétezer méterrel bővítik idén a villanyhálóza­tot Érden? ... a Csurgói úti rendelő felújítása során egy gyógy­szertári szoba is elkészül? ... már 2,5 kilométer jár­dát épített a lakosság társa­dalmi munkában az elmúlt két hónapban? ... a Népstadiontól kapott betonokból megkezdődött a sportpálya lelátójának építése? ... a társadalmi munkában készült tervek alapján nyolc öltöző, zuhanyozók, klubszoba és orvosi rendelő készül a sporttelepen? ... befejeződött a Kamilla utca csatornázása? ... már a nyár elején meg­kezdik az áruház építését a Volán pályaudvar mögötti te­rületen? ... új műszaki létesítmény­nyel bővül a 20-as Volán érdi üzemegysége? ... szombaton avatják a parkvárosi, 8-as iskola új épü­letét? Június 2-ig Szobrok kiállítása Érdekes, ritka kiállítás szín­helye ezekben a napokban a művelődési központ. A ház klubtermében nyílt meg a vá­rosban élő és dolgozó Eőry Emil szobrász kiállítása. Szép feladatra vállalkozott a művelődési ház vezetője, ami­kor a nagyközönség elé vitte a városszerte ismert művész al­kotásait, aki alkotói munkája mellett' — éppen á ház egyik csoportját vezetve — segíti a rajzot kedvelő gyerekek mun­káját. Szombaton, az ünnepé­lyes megnyitón, Hann Ferenc művészettörténész méltatta Eőry Emil munkásságát. A kiállítást június 2-ig te­kinthetik meg az érdeklődők. Tárnokligetre jöttem. De itt már tudtam, hogy kell egy szertár összeállításához fogni. Tíz éve tanítok az érdi kettes iskolában, amit itt lát, azt mind én meg a gyerekek büty­költük össze. Mert ennyi megmaradt a régi álomból: a gondolkodás mellett, a saját kezemunkám szeretete. Ezért kötöttem ki a fizika mellett végül: ez a tan­tárgy megadja azt az örömet, amit valaha az apai műhely­ben éreztem. Mellé fölvettem a gyakorlat oktatását, valami­kor politechnika volt, most majd technika néven tanítjuk az élet gyakorlati oldalára a gyerekeket. És naponta elné­zem, hogyan tudnak a gyere­kek lelkesedni, ha iátják mun­kájuk eredményét, s azokból, akik a kezem alatt tanulták meg a mindennapi élet apró fogásait, egy se lett elveszett ember. Ne felejtsük el komolyan venni a gyerekeket, ez az én pedagógiai ars poeticám. Kö­zéjük kell menni, s az ő sze­mükön keresztül kell — leg­alábbis megpróbálni — nézni a világot. Ezért is vállaltam az úttörőcsapat vezetését. Igaz, annak idején egyetlen hónap­ra. Tíz éve csinálom. Nem gyerekes dolog az úttörősdi és sokszor nekünk felnőtteknek kell fölmagasodni hozzájuk, ho°v átvegyük az ő hitüket, gyakran jut eszembe első tanárom, az István-beli Somogyi Ferenc, akinek volt annyi emberi és pedagógiai ereje, hogy egy életre meg­szabja utamat. Vallom, hogy hasonló nagy lehetőség ott van, korunk valamennyi pe­dagógusa kezében is. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János

Next

/
Thumbnails
Contents