Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-28 / 123. szám

1980. MÁJUS 28., SZERDA Együttműkcdés nyolcvan országgal A Tesco négy földrész 80 or­szágának több mint száz cé­gével áll üzleti kapcsolatban. A Tesco vezetői között el­mondták: az idén is, akárcsak az elmúlt esztendőkben 30—40 százalékos forgalomnövekedés­sel számolnak. Jelenleg NDK- beli cégek megrendelésére köz­reműködnek hő- és atomerő­művek, vegyikombinátok, ce­mentgyárak technológiai sze­relésénél, Csehszlovákiában részt vesznek víztárolók épí­tésében. Több szocialista or­szágból importálnak is műsza­ki dokumentációt, nagyobb hazai beruházásokhoz. A fej­lődő országok közül legna­gyobb partnerünk Algéria. Évi 40—50 algíri megbízást vállalnak, jelenleg is magas és mélyépítő munkáknál, víz­gazdálkodási létesítményeknél dolgoznak magyar szakembe­rek, s a Tesco algériai vasút­vonalak tervezésében is részt vesz. Hasonlóan közreműkö­dik erőművek és más létesít­mények tervezésében Jordá­niában. Tunéziában, Líbiában, Kuvaitban és Abu-Dhabiban. A fejlődő országokkal ál­lamközi megállapodások alap­ján egyre több hosszútávú komplex műszaki-tudományos együttműködést alakítanak ki, s eddig több mint 50 ilyen or­szággal kötöttek szerződést. A szocialista országokkal létre­jött együttműködés keretében rendszeres a szakembercsere, s egyre gyakoribb a kölcsönös licencvásárlás is. A vállalat vezetői arról is beszámoltak, hogy piaci szer­vezetüket állandó irodák és vegyes vállalatok nyitásával bővítik. Eddig az NSZK-ban és Nigériában hoztak létre ve­gyes vállalatot. Féltéi elek és lehetőségek Kapun belüli titok marad A munka- és üzemszerve­zők vállalati helye iránt ér­deklődve a portástól még vi­szonylag könnyen kaphatunk választ: második emelet, a folyosó végén jobbra. Lénye­gesen bonyolultabbá válik a felelet, ha azt tudakoljuk, mi­lyen helyet foglalnak el a vállalat életében, a termelési folyamatban — s egyáltalán, milyen rangja van nálunk a szervezésnek? Kész helyzet Van Svájcban egy szerve­zési cég — Gherzinek hívják, s Zürichben székel —, amely a textiliparban teljes beru­házások lebonyolítására, meg­szervezésére vállalkozik — kezdve onnan, hogy egy ala­pos piackutatásból kiindulva felderíti, most éppen hol ér­demes befektetni, egészen ad­dig, hogy a teljesen elkészült üzemet egy-másfél évig üze­melteti, s ezután adja át a megrendelőnek. A két végpont között mindent a szervezők intéznek: a tervek elkészítésé­től kezdődően a technológia kialakításáig és a személyzet összeverbuválásáig minden lé­pést ők irányítanak. Hazai beruházási gyakorla­tunk ezzel szemben úgy néz ki, hogy van valaki, aki ter­vez, valaki, aki beruház, vala­ki, aki kivitelez — utóbbiak­ból az esetek nagy részében féltucatnyi is található egy helyen —, s mikor már min­den elkészült, akkor esetleg (!) szóhoz jutnak a szervezők is. Frank Tibor, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Lovascentrum a hegyen Pomáz és Csobánka tájait ajánlják Már sok példa van arra, hogy egy utazási iroda és egy termelőszövetkezet együttmű­ködése mindkettőjük számára hasznos. Így van ez az IBUSZ és az Óbuda Termelőszövet­kezet esetében is. Hagyományok alapján Évek óta tart ez a kapcso­lat; szinte naponta megtalál­hatjuk az utazási iroda ven­dégeit a tsz lovasiskolájában vagy éppen a szentendrei Du­na étteremben. Nem kétséges, miért jó ez mind a két fél­nek: kiegészítik egymás szol­gáltatásait, együtt nyújtanak egészet. A siker sem marad el. a vendégek, közülük a kül­földiek, jó benyomásokkal tá­voznak, s többen legközelebb is vissztérnek. Ez a gyümölcsöző együtt­működés adta a gondolatot; közösen előbbre kellene lépni, fejleszteni elsősorban a meg­levő lehetőségeket és aztán az újabbakat. Ennek hatására kö­töttek 10 éves. együttműködési és fejlesztési szerződést, mely­nek máris megvannak a kéz­zelfogható jelei. Gombik István, az IBUSZ programosztályának vezetője erről a következőket mondta: — Már az Öbuda Tsz előd­jével is együttműködtünk, vittünk csoportokat a pomázi lovasiskolába. Most, az egye­sülés után is folytatjuk ezt, s nyugodtan mondhatom, hogy jó partnerra leltünk. Ennsk eredményeként jött létre a 10 évre szóló keretmegállapodás, melvnek az első megnyilvá­nulásai máris észlelhetők. Az Országos Idegenforgalmi Hi­vatal közreműködésével há­rommillió forintot adtunk fejlesztésre, ebből az istálló- irat rendbehozták, pályaépítés­re is jelentős összeget fordí­tottak, sokat tettek a. lovasis­kola udvarának alakításáért, szépítéséért, hiszen nem mind­egy milyenek a vendégek első benyomásai. A Purgatórium- ban pedig — valószínűleg augusztustól — a jövőben a vendégek meleg ételt is kap­nak. Csillagtúrák indulnak — A távolabbi tervek? — Egy egészen biztos: sze­retnénk egy olyan lovascent­rumot létrehozni, ahol nem­csak lovasiskola lesz, hanem bemutató is és az egyre ked­veltebb lovasüdültetést kíván­juk meghonosítani. A Cso­bánka irányában lévő hegy­oldalban, ahol a méneshajtást tartjuk; építenénk egy erre al­kalmas pályát és mellé fahá­zakat. Innen indítanánk aztán a közeli hegyekbe a lovas- csillagtúrákat, kirándulásokat. Erre egyébként egyre nagyobb az igény, tudomásom szerint. — Kik jönnek Pomázra lo­vagolni, honnan ismerik ezt a helyet? — Elsősorban nyugatnémet és osztrák vendégeink vannak. A külföldi kirendeltségeink fél évvel előbb árulják, kínálják, propagálják ezt a lehetősé­get. S miután sok ország­ban egyre népszerűbb a lo­vaglás, számíthatunk arra, hogy az érdeklődés csak nö­vekedni fog. A lovasiskola üzemeltetése költséges, s nem mindig gaz­daságos. Az utazási iroda és a tsz vezetői nagyon jól tudják, hogy a fejlesztés és piaci igé­nyek összehangolása hosszú távon kifizetődő lesz, ezért is fontos és hasznos ez az együtt­működés. S. P. főtitkárhelyettese szerint — akitől egyébként a fenti pél­da is származik — igen ko­moly veszteségek származnak abból a tényből, hogy a ter­melőhelyek bővítésénél / a technológiai sorok felépítése, az anyagmozgatás megterve­zése, s az egész munkafolya­mat kialakítása szinte tör­vényszerűen szervezők közre­működése nélkül történik va­gyis ..kész helyzet elé állítják őket. Hogy ez a fajta gyakorlat milyen veszteségeket okozhat, azt jól illusztrálja a Csepel Autógyár Oerlikon-üzemének példája. Hiába volt a korsze­rű üzemrész, a nagyteljesít­ményű berendezések, a mun­ka végzésével kapcsolatos er­gonómiai, szervezési kérdések megoldatlansága végül arra késztette a gyár vezetőit, hogy utólag végeztessenek el egy problémafeltáró vizsgálatot. Nyilvánvaló, hogy az ebben megfogalmazott javaslatokból csak annyit lehetett megvaló­sítani, amennyit a már kiala­kult körülmények megenged­tek. Messziről jött Sok szó esik manapság ar­ról, hogy minél nagyobb mér- ] tékben kell feltárni és mozgó- 1 sítani gazdasági életünk tar­talékait. A szervezési szakma képviselői egyöntetűen vall­ják: éppen a termelési folya­matban, a munka- és üzem- szervezésben rejlik a legtöbb kiaknázatlan lehetőség. Hogy ezekhez miért nem nyúlunk az eddigieknél jóval bátrabban, annak számos oka közül — melyekhez a szervezőintézetek tevékenységéről folytatott vi­ta, az érdekeltségi rendszer, a képzés, a továbbképzés, és a tapasztalatok cseréjének kér­dései tartoznak — a személyi és tárgyi feltételek csoportjá­ból nézzünk meg egy-egy pél­dát. Könnyen belátható, hogy annak a szervezőnek, aki si­kereket akar elérni mondjuk egy gyártósor komplex tech­nológiai, munkaszervezési ki­alakítása során, alaposan kell ismernie — természetesen sa­ját szervezői szakmáján kívül — az ott folyó munkát, a gyár­tás jellemzőit, a lehetőségeket és a korlátokat, egyszóval: üzemi gyakorlattal kell ren­delkeznie. Ezzel szemben ma még többnyire az a helyzet, hogy a szervezők nagy része nem rendelkezik ilyenfajta tapasztalatokkal, így aztán nem is válhatnak egyenrangú part­nerekké a termelést irányító vállalati szakemberekkel. Ez egyébként arra is ma­gyarázatot ad, miért járnak több szerencsével az egyes ese­tekben megbízott külföldi szer­vezők. A messziről jött ember nagyobb tekintélye mellett sokkal többet nyom a latban az a tény, hogy munkatársaik egytől-egyig sok helyütt meg­fordultak, sokat tapasztaltak, s korszerű szervezési ismere­teik mellett az adott iparág vagy szakma minden csínja- bínja is a kisujjukban van. így tehát ha arra keressük a választ, hogy a megyében miért mindig a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat és a Wer- ner-féle munkaszervezés sze­repel első helyen a példák között, ezt is figyelembe kell venni. Mert, az ugyan biztos: könnyebben tudták magukat elfogadtatni, javaslataikat ke­resztül vinni a tekintéllyel is rendelkező külföldiek, de csu­pán tekintélyből még nem le­hetett volna megteremteni az 50—60 százalékos termelékeny­ség-növekedést. Nézzük most a rendelkezés­re álló szervezési segédeszkö­zök területét. Ha egy válla­latnál sikeresen vezettek be egy új munkavégzési módszert, egy korszerű anyagmozgatási eljárást, ez sokszor kapun be­lüli titok marad. Nem azért, mert irigyek, s sajnálják kol­légáiktól a tapasztalatokat, ha­nem elsősorban azért, mert hiányoznak a megfelelő esz­közök ezek terjesztéséhez. A szakfilmek nem csak ilyen esetekben, hanem a szervezé­sek előkészítésében, az okta­tásban is nagy segítséget je­lenthetnének — ha lennének. Fontosabb a focinál Ugyanez a helyzet a kép­magnóval. Nem szorul bizony- gatásra, hogy munkamozdula­tok elemzésénél, szerelési tech­nológiák vizsgálatánál mit je­lenthetne, ha a lassítás, a visszajátszás lehetőségeit ki­használva dolgozhatnának a szervezők — s természetesen ugyanilyen fontos lenne a vizuális segédeszköz az új módszerek betanításánál is.. Természetesen nem arról van szó, hogy holnaptól min­den vállalat rendezzen be egy filmstúdiót, vagy vásároljon képmagnót. De azon érdemes elgondolkodni, hogy míg bot­ladozó-gyengélkedő labdarú­gásunk élvonalában már al­kalmazott módszer a kézi ka­mera és a videorecorder segít­ségül hívása, addig mindez a termelésben szinte ismeretlen. Mert fontos dolog ugyan, hogy a leendő ellenfél jobb­szélsője hogyan cselez, de azt sem lenne utolsó dolog meg­tudni, hogy az egyre szigo­rúbb piaci ítéletnek kitett ter­mékeinket, hogyan lehetne jobban, gazdaságosabban elő­állítani. Weyer Béla Családi otthon - panelből m A családiház-építés kor­szerű lehetőségeit jól szemlél­teti az a két — egymásra szimmetrikus — panelból ösz- szeszerelt lakás, amelyet a SZÁÉV Nyíregyháza-Sóstón épített fel. A terveket Gere Mihály Ybl-díjas építész, a Keltterv mérnöke készítette: a Debreceni Házgyár sorozat- gyártásban levő paneljeinek felhasználásával. A most még kiállítási célokat szolgáló csa­ládi házak első szintjén kony-. ha, fürdőszoba, lépcsőház, két nagyobb és egy félszoba, ga­rázs lomkamra — a felső szin­ten két hálószoba, fürdőszo­ba, tetőterasz épült. Az alap­terület százharminchárom négyzetméter. A panelből épült lakásokat a SZÁÉV dolgozói mindössze ötven nap alatt építették fel. Gazdaságosság és minőség Az építésügyivezető-utánpótlásról Az építő- és építőanyag-ipar munkájának, irányításának korszerűsítését sürgetik a ve­zetőutánpótlás-képzésben részt vett hallgatók. Azokból a vá­laszokból, amelyeket az írásos kö z véleményk utatás alapján adtak — kitűnik, hogy több­ségük elavultnak minősíti a jelenlegi szervezési módszere­ket, kétharmaduk nem tartja kielégítőnek a termelőeszkö­zök kihasználását, ezért szor­galmazzák a tudományosan megalapozott, fejlett termelé­si és irányítási módszerek el­terjesztését, az ágazató és a felügyeleti irányítás jobb ösz­szehangolását. A hallgatók válaszaiból megfogalmazható követelmények összhangban állnak az ágazat fejlesztési céljaival, s a fiatal vezetőket is elsősorban a legfontosabb tennivalók foglalkoztatják: & gazdaságosság és a minőség javítása. A hallgatók egyebek között indítványozták, hogy a leen­dő vállalati vezetők kineve­zésük előtt legalább egy-két évet töltsenek el kötelezően a minisztériumban, hogy még nagyobb áttekintést szerezze­nek az egész ágazatról. A gyermekek örömére épülne... Egy szentendrei tanácstagielölt gondjai és tervei K. és L., ez a két épület jeientó Szentendrén a 24. szá­mú választókörzetet. A Fel­szabadulás lakótelep e két házában 99 család él. Itt la­kik Ács Mihály is, akit 1977 márciusában választottak meg először a körzet tanácstagjá­nak, most pedig egyhangúlag ismét megszavazták jelölését. Késik a garancia — Először féltem, nem tud­tam, hogy megf eleiék-e, be tudom-e tölteni ezt a tisztsé­get — emlékezik Ács Mihály gépkocsivezető, akivel mun­kahelyén, a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottságon be­szélgettünk. — Aggodalmam egyik oka az volt; lesz-e elég időm arra, hogy a körzetem-' ben felmerülő ügyes-bajos dolgokat el tudjam intézni. A gyakorlat bebizonyította, hogy bár kora reggel eljövök ott­honról, és legtöbbször késő este érkezem haza. de ha szükség van rá, főnökeim le­hetővé teszik, hogy tanácsta­gi megbízatásommal járó fel­adatokkal foglalkozzam, azon­kívül a szombat délelőtt is kiválóan alkalmas erre. — Mi foglalkoztatja legin­kább körzetének lakóit? —■ Mi haragban vagyunk a PÁÉV-vel, a Pest megyei Ál­lami Építőipari Vállalattal, a lakótelep felépítőjével. Saj­nos, ez szó szerint értendő, és ez a gondok egyik eredője. A legtöbben azt kérdezik tőlem: mikor kezdi el a PÁÉV a ga­ranciális javításokat? Erre ugyanis eddig még nem ke­rült sor — ezért a per —, és napirenden vannák a csőtöré­sek, beázások, ezért a harag. Válaszolni csak azt tudom, hogy mint tanácstag, és mint a lakásfenntartó szövetkezet igazgatóságának tagja, a töb­biekkel együtt, minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy az imént említett kérdést már ne kelljen sokáig feltenniük az embereknek. — Részt vettem azon a je­lölő gyűlésen, ahol ismét önt javasolták tanácstagnak, ott legtöbbször ez a szó hangzott el: parkosítás. — Valóban, ez a másik probléma, ami állandóan be­szédtéma az emberek között. Már lassan öt éve, hogy a la­kótelepre költöztünk, de még mindig nem dicsekedhetünk azzal, hogy rendezett lenne házunk környéke. Elképzelé­sem az, és szerencsére, mint ez a jelölő gyűlésen is kide­rült, lakótársaim többségének is, hogy társadalmi munká­ban randbehozzuk a közterü­letet. Fákat, bokrokat, virá­gokat szeretnénk ültetni, de ennek alapvető feltétele, hogy a PÁÉV elvégezze a terület- rendezést, amivel szintén el­maradt. r Utromboló teherautók — Sokan azt panaszolták, a sártól nem lehet közlekedni a lakótelepen. — Ez is együttes gond, nemcsak az én, hanem a Fel- szabadulás lakótelep vala­mennyi körzetére vonatkozik. A sár valóban bokáig ér, en­nek oka az, hogy a most épü­lő házakhoz anyagot szállító teherautóknak, valamint a munkagépeknek nincs kijelölt útjuk, amelyen az építkezést elérnék, s így azon járnak, amelyen mi, természetesen alaposan tönkretéve azt. Sze­rencsére a megoldás már nem várat sokéig magára, a vá­rosi tanácson megígérték, hogy segítenek, rövidesen utat jelölnek 'ki az építőknek. Szabad idő, park — önnek, mint tanácstag­nak, mi jelentene különös örö­möt a jövőben? — Szeretném, ha megvaló­sulna a már néhány éves álom, és elkészülne a lakóte­lephez tartozó szabadidő-park. A hely már megvan ennek ki­alakítására, és azt hiszem, ez raj'tunk, táncos tagokon, vala­mint. a lakókon is múlik, hogy mikor készül el. Sokat segíthetünk a társadalmi munka megszervezésében, la­kótársaink pedig —természe­tesen velünk együtt — a park kialakításában. Örömmel mondhatom, a tenniakarás, a segítőkészség mindenkiben megvan. Ez érthető, hiszen közös érdekünk, hogy gyer­mekeink ne a házak közötti szűkre szabott tereken töltsék szabad idejüket. Erre lenne kiválóan alkalmas a park, ahol többek között futfoaü- pálya, teniszpálya és. játszótér várná a telepieket. Koffán Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents