Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

Vasárnap Veresegyházon A hatodik találkozó Hagyományőrző együttesek az egész országból A hét végén Veresegy­házon rendezik a hagyo­mányőrző népi együttesek ha­todik országos találkozóját. A találkozó eseményei szomba­ton délelőtt fél tízkor kezdőd­tek, amikor sorra mutatkoz­tak be a találkozóra érkezett együttesek. Tizenhat együttes Színpadra lépett a bagi Mu- haray Elemér népi együttes, a ceglédberceli német nemze­tiségi együttes, a galgahévízi népi együttes, a galgamácsái népművészeti csoport, at! ecsé- di népi együttes, az ele ki nem­zetiségi együttes, az izményi székely népi együttes, a mi- kófalvi népi együttes, a nagy- ecsedi Fekete Szemek cigány­együttes, az öregcsertői népi együttes, a szalántai Marica táncegyüttes, a szeremlei, a tápiószecsői, a váraljai, a zeti- gővárkonyi és a zsámboki népi együttes. Vasárnap délelőtt tíz óra­kor kezdődik a gálaműsor, amely várhatóan egy órakor ér véget. Délután két órától öt óráig az együttesek vezetői szakmai tanácskozáson vesz­nek részt. A szakmai megbe­szélésen az ország legkiválóbb szakemberei. — Andrásfalvy Bertalan, Borbély Jolán, Fel­földi László, Martin György, Olsvai Imre, Pesovár Ferenc, .Vadasi Tibor, Vásárhelyi László — mondják el véle­ményüket a látottakról, s ad­nak segítséget a csoportok to­vábbi munkájához. r Uj anyag Az elmúlt években, a talál­kozókon harminchat együttes vett részt, úgy, hogy ha vala­melyik együttes mindig ott volt, akkor is csak egynek számít. A cél az volt, hogy a népi együttesek többnyire 30 —40 éves kompozícióit újabb gyűjtés anyagával frissítsék fel. Nézzenek utána falujuk­ban, vidékükön, nincs-e az elfelejteti szokásanyagban olyan, ami színpadra állítha­tó. Már a második találkozón kiderült, hogy a cél helyes volt, s az együttesek többsége nemcsak élettel töltötte meg a régi kompozíciókat, hanem so­kan hoztak új anyagot. A sokszorosított jegyzőkönyv szinte krónikája a találkozók történetének. Izgalmas, okos vita közben arra keresték a felszólalók a választ: hogyan fejlődhet tovább, hogyan él­het hosszú távon a hagyo­mányápolás, s azt kutatták, mi a feladata a meglevő cso­portoknak, s azoknak a kö­zösségeknek, vezetőknek, akik­nek tájékán erős ez a moz­galom. A járásunkból felszó­lalók, Vankóné Dudás Juli, Pásztor Béla tanácselnök sa­ját tapasztalataikat mondták el, Polónyi Péter, a gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény ve­zetője a feladatok közül a csoportok tagjainak a megbe­csülését szorgalmazta, amikor a következőkről szólt: Nagyobb megbecsülést — Tudatosítani kell a helyi vezetőkben ennek a munká­nak az értékét, egyáltalán azt, milyen nagy dolog, hogy akadnak emberek, akik pró­bákra járnak, ruhákat mos­nak, vasalnak, szerepelnek, amikor a környezetükben leg­többen fóliáznak, állatot te­nyésztenek, pénzt akarnak keresni a szabad idejükben. Gondjaink is vannak jócs­kán. Népművelőkről, pedagó­gusokról tudnánk beszélni, akik fittyet hánynak azokra az értékekre, amiket a falu népe őriz és amiket néhány ember keserves erőfeszítéssel próbál életben tartani. Ta nácsi vezetőkről, akik soha meg nem jelennek az együtte­sek próbáin, előadásain. Az, hogy ezek az együttesek mégis fennmaradnak, csodaszámba megy. Biztos, ismét sZó lesz a gondokról. De minden mozga­lomnak vannak gondjai, s éppen ezek teremtik a mozga­lom legodaadóbb híveit. Es most ők találkoznak. A ve­resegyházi seregszemle min­den bizonnyal további ered­ményeket hoz. / . M, X Nyitva három hétig Bábkiállífás a városba! Gödöllőn már pénteken megkezdődött a gyermeknap, délután a Helytörténeti Gyűj- . temény kiállítótermében meg­nyílt a városi-járási Petőfi Művelődési Ház és az Iparmű­vészeti Vállalat közös bábkiál­lítása, amely az lparművészet- Gyermekvilág címet viseli, s csemege nemcsak a gyerekek­nek, de a fiataloknak, a szü­lőknek is. Nem ez az első gyermekté­májú kiállítás a Helytörténeti Gyűjteményben, a tavalyi gyermekév alkalmával több si­keres tárlat csalogatta már a nézőket, péidául Vankóné Du­dás Juli galgamáesai gyermek- világot idéző és az egykori gö­döllői művesztelep gyermekté­májú alkotásai. Ahhoz az élő közművelődési munkához is kapcsolódnak a gödöllői tárlatok, amelynek egyik fellegvára Szada, ahol a nyári közművelődési táborok­ban gyerekeknek, pedagógu­soknak egyaránt oktatnak báb­készítést, bábjátszást. Ez kü­lönösen alkalmas a gyermekek nevelésére, amit a többi kö­zött a szadai bábesoport nagy­szerű játéka is igazolt. Ök már Kerényi Katalin pedagógus vezetésével, többször igazolták tehetségüket, legutóbb példá­ul a televízióban is. A meg­nyitón a vendégeknek adtak ízelítőt játékukból, amelyhez méltó környezet volt a kiállí­tás; a nyolc bábtervező ki­fogyhatatlan ötleteiről tanús­kodtak a tárlókban látható bábuk, amelyek vagy neve­tésre, vagy szomorúságra kész­tetik a látogatót. A kiállítást Földiák András, a Népművelési Intézet osz­tályvezetője nyitotta meg, s elmondta, hogy a tárlat a művelődési ház. Kecskés Jó­zsef érdeme, aki éles szem­mel csapott le a gazdag ván­doranyagra. örvendetes az is, hogy a városban egy idő óta egymást követik a kiállítások, érdeke­sebbnél- érdekesebb anyagok csalogatják a közönséget. A most nyílt kiállítás június 15-ig tart nyitva, megtekint­hető kedden, csütörtökön és pénteken délután 2-től, este 6, szerdán, szombaton és vasár­nap délelőtt 10-től délután 2 óráig. Közben június elsején, vasárnap délelőtt fél tíztől játéknapot rendeznek, ame­lyen bábkészítést tanulhatnak a gyerekek. G. Z. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM 1980. MÁJUS 25., VASÁRNAP Bagón és Hév'tzgyörkön Összefogással óvodabővítés Bőven akad mindenkinek tennivaló Társadalmunk óriási erőfe­szítéseket tesz, hogy segítsé­get adjon a kisgyermekes szülőknek, s bizonyos részt átvállaljon a gyermeknevelés gondjaiból, költségeiből. Saj­nos, az életnek ezen a terü­letén is igaz a közmondás: csak addig lehet nyújtózkod­ni, ameddig a takarónk ér. De mennyi példát ismerünk arról, hogy társadalmi össze­fogással, üzemek, szövetkeze­tek, magánosok segítségével hogyan sikerült meghosszab­bítani ezt a rövidre szabott takarót. Jamrik László, a bagi nagy­községi közös tanács elnöke csak néhány hónapja került hivatalába, s az új emberek frissességével különösen ér­zékenyen látja Bag és Héviz- györk községek gondjait. Feszítő gond — Két ilyen nagy település sok megoldásra váró feladat­tal küzd — mondja —, de ezeket rangsorolni kell. Aho­gyan megismerkedtem a köz­ségek életével, felitűnt két számadat. Az 1979/80-as esz­tendőre Hévízigyörkön 65 szá­zalékát, Bagón pedig 55 szá­zalékát kellett elutasítani az óvodai felvételre jelentkezet­teknek. Miint választópolgár, nem találkoztam ezzel álgond­dal, de-'-mimt- kisgyermekes szülő, azonnal éreztem, mit jelentett a családoknál a fel­vétel elutasítását közlő érte­sítés. — Mit lehetne tenni? A nagyközségi közös tanács már előbb is kereste a megoldást, ám a különböző elképzelések megvalósítására csak most nyílt lehetőség. Hévízgyörkön a tanácsi kirendeltség és az iskolagondnokság áthelyezé­sével felszabadították a köz­ségi tanács volt épületét. Ba­gón az óvoda melletti peda- góguslakás átalakításával és az óvodához való csatlakoz­tatásával biztosítható egy óvo­dai csoport elhelyezése. — Felmértük a munkákat, meghatároztuk, mát szükséges elvégezni az elképzeléseink megvalósításához. Bagón fa­lat kell bontani, festeni, me­szelni, parkettát csiszolni,- s megépíteni a szennyvízelveze­tő rendszert, valamint az új létszámnak megfelelően bőví­teni a konyhát. Hévízgyörkön a festés, mázolás, parkettacsi­szolás mellett mellékhelyisé­geket kell építeni, s itt is ki kell alakítani a szennyvizei- vezetőt Akik segítenek Jamrik László úgy beszél ezekről a munkákról, hogy érződik, sokszor és alaposan átgondolt terv megvalósításá­nak a részleteit ismerteti. — Az átalakítási költségek mellett 'jelentkező másik ki­adás a csoportok működteté­sével függ össze: 60—70 gyer­meket kell élelmezni, szüksé­ges új dadák és óvónőik al­kalmazása. Elképzelésünk a Pest megyei Tanácshoz ke­rült, s megvalósításához, ala­pos indokolással, segítséget kértünk. 1980. szeptember 1- től két csoport működtetésé­hez megkapjuk a béralapot, szólt a megyei határozat, de az óvoda bővítéséhez, az új helyiségek kialakításához, be­rendezéséhez állami támoga­tást jelenleg nem tudnak ad­ni. Vannak, akik ilyenkor le­mondanak a további tervez- getiésről, felhúzzák a vállu- kat, lemondóan legyintenek, a felsőbb szervek értetlensé­gére hivatkoznak. A bagi nagyközségi közös tanács ve­zetői nem ezt tették. Két vasárnapon — Már megkerestünk né­hány környékbeli üzemet, s próbálkozásaink eredménye­sek voltak. A Gödöllői Gép­gyár 20 ezer, az aszódi Ferro- mechanika Szövetkezet 10 ezer, a kartali Petőfi Terme­lőszövetkezet 40 ezer forint­tal segített. Várható, hogy se­gít a Mezőgép bagi üzemegy­sége, az Ipari Műszergyár, a Galgavídéke Áfész és termé­szetesen megkeressük azokat a munkahelyeket, ahol nyil­vántartásaink szerint a ba- gáak és a hévízgyönkiek na­gyobb létszámmal dolgoznak. — Az igazi segítséget azon­ban nem elsősorban a válla­latoktól várjuk. Kéréssel for­Örökifjú vadgesztenye dúltunk és fordulunk a két község dolgozóihoz, elsősor­ban azokhoz a szülőkhöz, nagyszülőkhöz, akiknek óvo­dás korú gyermekük, unoká­ink vám. vagy a közeljövő­ben lesz, hogy segítsenek a munkák elvégzésében, segít­senek, hogy ne kelljen a szakmunkákért, segédmunká­kért bért fizetnünk. Május 31- én és június 1-én mindkét községben megszervezzük a társadalmi munkát. Minden­kit várunk. Jelentkezni az óvónőknél, vagy a községi ta­nácsnál lehet. Ott lesznek Próbát tettem. Két, gyer­mekét sétáltató, gyesen levő kismamának mondtam el a terveket. Nagyon örültek, s ígérték, ha őik nem is, de fér­jük ott lesz május 31-én és június 1-én is a társadalmi munkán. Fercslk Mihály Fonyomévezeték A Közép-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat elkészítette a Szabadság téren épülő, 210 lakás ivóvíz- ellátását biztosító 200 milli­méteres főnyomóvezetéket. Képünkön: nyomáspróbát tar­tanak. Barcza Zsolt felv Zeneiskola Délutáni hangverseny Hangversenyt ad ma, vasár­nap délután 4 órától a gödöl­lői Körzeti Állami Zeneiskola növendékeiből alakult zenekar. A gödöllői városi-járási Petőfi Művelődési Házban tartandó koncerten Pálfalvi Ferenc igazgató vezényel, a műsoron Händel, Haydn, Mozart, Csaj­kovszkij és Farkas művei. — Évente legalább egyszer felülvizsgáltatják az elektro­mos hálózatot a Pécel—Isaszeg Áfész kereskedelmi, vendéglá­tó és más üzemi részlegeiben. Az ilyenkor kiütköző hibák, hiányosságokat már saját ma­guk, Ramovill szervizük szak­emberei szüntetik meg. Felesleges a búbos Finomabb lett a kenyér Jó egy éve, hogy a tréfá­nak szánt, de komoly okok miatt közzétettük: búbos ke­mencét vennénk. Mondanom sem kell, senki sem ajánlott fel ilyet, gondolták, csináltas­suk magunknak. Bizonyos jelek viszont arra mutatnak, hogy talán fölösle­ges kiadáis lett volna kenyér­sütésre berendezkednerrvmert, ha nincs is ilyen kisiparos a városban, s a környékén is kevés, megnyugtatóan, javult a kenyér minősége. A Dózsa György úti pékség üzletében, de másutt is árusítják a ré­gen várt burgonyapelyhes ki­lós kenyeret. Azután: most rnjár huzamosabb ideje , olyan jól sikerült, finom az említett Dózsa György úti üzletben árusított, gödöllői (!j sütésű háromkilós kenyér, hogy arra már csettinteni is lehet. Mivel mi, vagy olvasóink néhányszor már dicsérték a helyi kenyeret, aztán meg sok­szor bosszankodtunk miatta, most igazán tanácstalan va­gyok. Én mindenesetre biza­kodom, hogy e szerény dicsé­ret biztatás lesz a tehetségü­ket igazoló sütőipari szakem­bereknek. F. J. Városi kispályások Gólokban gazdag forduló Volt miről beszélgetni a vá­rosi kispályás labdarúgó szö­vetségi nap résztvevőinek. Például arról, hogy a Vízmű, nevéhez híven, alaposan meg­fürdette az Áfész együttesét, hiszen annak ellenére, hogy viharszünetet is tartottak, a szövetkezetiek 9-2-es vereség­gel hagyták el a pályát Kre- kács Oszkár a gelkásoktól el­mondta, hogy ugyan 4-1-re nyertek a Pedagógus ellen, de nem ez a szenzáció, hanem, hogy végre együtt volt a csa­pat. Nagy Zoltán, a Ganz Szb Intézője biztos abban, hogy meglövik a hiányzó 13 gólt a 200-hoz. ü Most legutóbb is 9-2-re megverték a Zöldértet, s már hagyomány, hogy a népszerű Csiszi, azaz Szabadi István mérkőzésenként egy­maga négyszer-ötször talál a hálóba. A Városgazdálkodás csapa­tából hárman, Kiss Nagy Bé­la, Szabó László és Pólyák Lajos látogattak be a szövet­ségi napra, örömük érthető, hiszen 4-0-ra nyertek a János utca eilen, igaz, hogy ők az utolsó helyen tanyáznak, s eddig nagyon kevés babér ter­mett nekik. A János utcaiak­nak. ugyan szerencséjük van, hiszen a II. osztályból már nem lehet hová kiesni, annál inkább az elsőből, ahol úgy látszik, a HTÜ sorsa már megpecsételődött. Az I. osz­tály élén még nagy a harc a bajnoki címért, a II. osztály­ban viszont a Ganz Szb-nek már csak a sokat emlegetett kétszáz gól az ellenfele. A legutóbbi forduló ered­ményei; I. osztály: Barátság —MGI 2-2, Vegyesipari Szö­vetkezet—Szabadság tér 3-3, Gépgyár—Veresegyház 2-5, TV. Mikro—Erdőgazdaság 6-5, ATE GM—Állami Biztosító 2-1, Vízmű—Áfész 9-2, Alsó- park—HTÜ 6-1. II. osztály: Ganz Szb—Zöl­dért 9-2, MÉMM1—Vadgazda­ság 8-2, Pedagógus—Gelka 1-4, Járási Hivatal—Építőipari Szövetkezet 1-1, Városgazdál­kodás—János utca 4-0, KKMV —Híradótechnika 1-1. A BAJNOKSÁG ÁLLASA: I. osztály: 1 ATE Gm. 22 18 3 1 92-36 39 2. Alsópark 22 18 3 1 81-35 39 3. Barátság 22 15 4 3 9S-4S 34 4. Vízmű 22 14 5 3 89-54 33 5. AB 22 10 4 8 59-G4 24 G. Veresegyház 22 8 4 10 59-69 20 7. ÁFÉSZ 22 6 7 9 51-49 19 8. Szabadság tér 22 7 5 10 55-G5 19 9. Tv. Mikro 22 7 2 13 5S-77 16 10. V -ip. Szöv. 22 6 3 13 47-78 15 11. MG1 22 6 2 14 39-61 14 12. Gépgyár 22 6 2 14 54-79 14 13. Erdőgazd. 22 6 1 15 57-85 13 14. HTÜ 22 3 3 1G 41-79 9 II. osztály: 1. Ganz Szb. 22 22 ------ 187- 29 44 2 Jár. Hív. 21 16 2 4 78- 30 S3 3. Zöldért 22 15 2 5 92- 60 32 4. Ep ip. Szöv. 23 14 2 7 72- 43 30 5. Szilasmenti 22 15 — 7 70- 5G 30 22 12 2 8 92- 48 26 22 7 5 10 61- 65 19 22 8 2 12 56- 87 18 21 8 1 12 36- 65 17 22 7 2 13 62-102 16 21 5 3 13 66- 88 13 21 5 3 13 36- 81 13 21 3 3 15 39-104 9 22 1 1 20 28-129 3 Csiba József 6. MEMMI 7. Hirtechn. 8. Vadgazd 9. Városgazd. 10. Gelka 11. KKMV 12. Pedagógus 13. Ganz 14. János u. Megint virágzik a vadgesz­tenye. Szerkesztőségünk abla­ka előtt az öreg, terebélyes fa újra fiatalos pompájával gyö­nyörködtet bennünket, pedig már három-négy éve aggód­va nézzük: meddig bírja a folytonos megújulást. Hiszen ahogy lehullanak az ilyenkor büszke, gyertyához hasonló vi­rágokról a fehér, szöszös levél­kék, a fa egyik oldalán kis­vártatva száradni kezdenek a levelek: a csak nyárutóra, ősz­előre esedékes rozsdafoltok ha­mar megszínezik a haragos­zöld, éppencsak megerősödött leveleket. Gondolatban tavaly is elsi­rattuk: ez volt az utolsó, jövő­re aligha vet árnyékot abla­kunkra a jó öreg. De évről év­re megkönnyebbült lélekkel nyitjuk ki az ablakot május­ban: ilyenkor nyoma sincs az öregségnek, tombol a tavasz, az újjáéledés, büszkén mere- deznek a gyertyácskák, s mi is új erőre kapunk tőlük: fris­sebben, jókedvűbben megy a munka. Nem először szerepel az örökifjú kedves fa é «hasábo­kon, jelkép lett, s miként az élet többi, évenként ismétlő eseménye, amilyen a ballagás, az aratás, az iskolakezdés, az ünnepek, ő is az időt méri, a legújabb, legpontosabb óránál is finomabban. De az időtlen­séget is átcsepegteti egyben a szívünkbe, ahogy elgyönyörkö­dünk terebélyes lombozatában, ahogy megfejteni igyekszünk a méltóságteljesen bólogató ágak bátorító üzenetét. A mi fánk, semmi kétség, mert igaz, hogy akik erre jár­nak mind megállapíthatják: no, ez igazán derék dolog, mi­lyen hűs árnyék, milyen meg­nyugtató szín, milyen méltó­ságteljes megjelenés. De md, akik évről évre tanúi vagyunk kivirágzásának, mi másként, talán jobban, mélyebben átél­jük az ő létezését. S vele együtt le is lassítjuk kicsit lép­teinket, megáll a kezünkben a toll, ha kipillantunk az abla­kon. Nem túlzás, mintha szám­vetésre sarkallna: mit végez­tünk a legutóbbi virágzás, a ta­valy őszi lombhullás óta, s mi vár ránk ezután, a zöld lom­bok jegyében beköszöntő nyá­ron, őszelőn. Azt mondtam, a mi fánk. S ahogy a városban járói?-kelek, mindenütt hasonlókra bukka­nok, csak itt, a szűk belváros­ban is, a tanács előtt, a Sza­badság téren. Hatalmasak, erő­sek, s öregségükben is fiata­lok. Értem már azokat, akik nem, restellik, s valahányszor tollat fognak, hogy felemeljék a szavukat a fákért, városunk parkjaiért, amelyek messze földön is hírnevet szereztek neki, s amelyek még híreseb­bé, Vonzóbbá tehetnék. Értem már, hogy a tősgyökeres gö­döllőiek miért siratnak el min­den, akár kényszerből, akár körültekintés nélkül, kivágott vadgesztenyét, nyárfát vagy platánt. Alighanem mindenki­nek van saját fája, s nem is egy. Tőle kap üzenetet, benne gyönyörködik, alatta pihen. Vigyázzuk hát őket na­gyobb gonddal, s ne csak ilyen­kor, amikor tavasz van, s pom­pájukkal kedveskednek ne künk.

Next

/
Thumbnails
Contents