Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

Az ember legyőzi a természetet Képek az űrhajózás történetéből 1957. november 3.: egy híres ese­mény — élőlény a világűrben. Képünkön: a Szputnyik—2. utasa, Lajka kutya, az első űrélettani kísérlet alanya A Holddal való ismerkedés után kutatórakéták indultak a távolabbi bolygókra. Képünkön: a szovjet Venyera (Vénusz) sorozat egységeinek célja az Esthajnalcsillag titkainak felderítése volt. 1975. július 15—24.: újabb történelmi esemény — a Szoiuz—Anollo program keretében, több éves felkészülés után. sor került az első szovjet—amerikai űrrandevúra. Képünkön: az összekapcsolódott űrhajók és a két legénység 1969. július 16—24.: újabb mérföldkő a világűr meghódításában — az amerikai Apolló—11. legénysége a Hold felszínére lépett. Képünkön: ez még csak egy földi próba volt, de a valóságban is épp így hajtotta végre a kőzetgyűjtést a Holdon Neil Armstrong és Edwin Aldrin 1978. március '2—ló.: az első nemzetközi legénység az űrben. Képün­kön: a szocialista országok közti együttműködési tervek valóra vál­tása során először csehszlovák űrhajós, Vladimir Remek vett részt — a szovjet Gubarev kíséretében — a Szaljut űrállomás munkájában A SZOCIALISTA orszá­gok űrkutatási együttműkö­dési programjában különleges helyet foglal el a szocialista országok állampolgárai be­vonásával kialakított nemzet­közi legénységek tudományos repülési programjának, előké­szítése és végrehajtása. Sike­resen folyik azoknak a prog­ramoknak - az előkészítése, amelyeket a magyar, a ku­bai, a mongol, a román és a vietnami űrhajósoknak kell majd végrehajtaniuk az orbi- tális állomások és az űrha­jók fedélzetén végzendő mun­kájuk időszakában. Hangsúlyoznunk kell, hogy o nemzetközi űregyüttesek re­pülése során végrehajtandó tu­dományos programok egységes egészet alkotnak, s mindegyik nemzetközi repülés az egy­séges program teljesítése egy- egy szakaszának tekintendő. A Szaljut—6. állomás, vala­mint a Szojuz- és a Progressz űrhajók repülései lényegesen kibővítették a szocialista or­szágok űrhajózása fejlődésé­nek technikai lehetőségeit. Noha a Szaljut—6. sok te­kintetben hasonló is elődjei­hez, több dologban jelentősen eltér tőlük. Vegyük *orta a Szaljut—6. egyes mutatóit. Az állomás hossza' 15 méter, maximális harántmérete nyi­tott napelemekkel számítva kb. 17 méter, tömege pedig 20 tonna körül van. AZ állomás­nak két csatlakozó szerkezete van, ennélfogva az állomás egyidejűleg két szállító űrha­jó fogadására képes. Lénye­ges kérdés az állomással együtt a kozmoszba juttatható tudományos berendezés meny- nyisége, mivel az állomást már nem kell a rajt előtt a Föl­dön igen nagy mennyiségű élelmiszerrel, üzemanyaggal, sűrített gázokkal megterhelni, hiszen két szállító űrhajó egyidejű dokkolásának lehető­sége esetén a készletek spe­ciális szállítóeszközök segítsé­gével könnyen feltölthetők. ELŐDEITŐL ELTÉRŐEN en­nek az állomásnak tökélete­sebb berendezése van a vizuá­lis és az automatikus tájolás­hoz, a bonyolult navigációs feladatok megoldására. A A Szaljut—6. orbitális állomá­son felszerelt érzékenyebb hő­szabályozó rendszer lehetővé teszi a levegőköZeg hőmérsék­letére és nedvességtartalmára vonatkozó állapotjellemzü.. jobb fenntartását. Az orbitális állomás minden rekeszében meghatározott mikroklímát, földi gázösszetételt és lég­nyomást biztosítanak, jobbak a szellőztetési feltételek. Némileg módosították a belső helyiségeket, amelyek kényelmesebbekké váltak. A fülkék padlóját, mennyezetét és falait borító dekoratív anyagok sötét és színes tó- nusúak, antitoxikusak és tűz- állóak. A legénységnek ren­delkezésére 411 tus (eZ az ál­lomások korrábbi modifiká­cióin nem volt), izolált vizes blokk, gyógyszertár, speciális víz- és élelmiszertároló. A Föld természeti kincsei távkutatási módszereinek fej­lesztése céljából a különböző földi képződményekről készí­tendő kozmikus felvételekhez az orbitális állomáson több zó- nás MKF—6M fényképezőgé­pet helyeztek el. A múlt év folyamán az űr­hajósok által irányított Szal­jut—6—Szojuz—32 tudomá­nyos kutató komplexumban folytatódtak a munkálatok. Pá­lyára állították a Szojuz—33 pilótás űrhajót. A lakott orbi­tális államásra három Prog­ressz automata teherűrhajóval berendezést, üzemanyagot stb. szállítottak. 1979-BEN AZ ÜRHAJÖSOK által irányított Szaljut—6— Szojuz tudományos kutató komplexumon egy sor kísérle­tet hajtottak végre. Folytatódtak a Szplav és Krisztall berendezések segít­ségével végzett kísérletek an­nak tanulmányozására, hogyan hat a súlytalanság különböző anyagok előállításánál a tech­nológiai folyamatokra, vala­mint az anyagok tulajdonsá­gaira. A Sziréna elnevezésű szovjet—lengyel technológiai kísérletben „higany-kadmi- um-tellur” vegyületeket, vala­mint ólmot és szelént tartal­mazó összetételeket használ­tak. A szovjet és NDK-beli szakemberek által kidolgozott Berolina elnevezésű kísérlet célja „bizmut-antimón” félve­zetők, valamint különleges op­tikai tükör előállítása volt. A Morava elnevezésű szovjet— csehszlovák kísérlet során klór tartalmú fémek eutektikumait és „germánium-kén-antimón” üvegszerű félvezetőket állítot­tak elő. A Pirin elnevezésű szovjet—bolgár technológiai kísérlet során cinkegykristá­lyokat és nagyon könnyű, a vízben el nem merülő habalu­míniumot állítottak elő. 1979-ben az orbitális állomás fedélzetén az űrhajósok mun­kaidejük jelentős részét a ter­mészeti kincsek és a környezet tanulmányozásának szentelték. Erre egyaránt felhasználták mind a vizuális megfigyelése­ket, mind pedig a földfelszín és a világóceán MKF—6M és KATE—140 készülékekkel való fényképezését. V. LJAHOV ÉS V. RJUMIN szovjet űrhajós pilóták 1979- ben új, 175 napos időtartam- rekordot állítottak fél az űr­repülésben. Május közepén telt el Leonyid Popov és Vale- rij Rjumin űrhajósok orbitá­lis repülésének első hónapja a Szaljut—6—Szojuz—35— Progressz—9 orbitális komp­lexum fedélzetén. Az űrhajó­sok folytatják az orvosi kísér­leteket, a kozmikus anyagis­merettel kapcsolatos kísérlete­ket, naponta megfigyelik és fényképezik a Föld felszínéta természeti kincsek kutatása és a környezet tanulmányozása céljából­A kozmikus tér kutatásában való nemzetközi együttműkö­dés programja szerint 1979- ben föld körüli pályára állítot­ták az Interkozmosz—19 és az Interkozmosz—20 mesterséges holdakat. Ugyancsak felbocsá­tották a Vertikal—8 geofizikai rakétát. A? Interkozmosz—19 felbocsátásának célja a Föld ionoszféra-szerkezetének = a hullámfolyamatok sajátos­ságainak és a rádióhullámok ionoszférikus plazmában való terjedésének komplex kutatá­sa. Az Interkozmosz—20 szput- nyik azt a célt szolgálja, hogy kifejlesszék a világóceán és a földfelszín komplex vizsgálati módszereit, valamint a tenge­ri és a földi állomásokról a tu­dományos információ automa­tikus begyűjtésére szolgáló rendszereket. A Vertikal—8 geofizikai rakétát azért bocsá­tották fel, hogy folytassák u Nap rövidhullámú kisugárzá­sának komplex .vizsgálatát. FOLYTATÓDOTT a kozmi­kus technikai eszközök segít­ségével korábban kapott infor­mációk feldolgozása. A legér­dekesebb asztrofizikai ered­mények közé tartozik a ke­ményröntgen- és a lágy gam­ma-sugárzás felerősödéseinek és elcsitulásainak vizsgálata azzal a berendezéskomplexum­mal, amely magában foglalta a Venyera—II és Venyera—12 önműködő bolygóközi állomá­sokon, valamint a Prognoz—7 mesterséges holdon elhelyezett francia műszereket is. Az ezekről az objektumokról szár­mazó információ elemzése le­hetővé tette annak a következ­tetésnek a levonását, hogy az említett sugárzásimpulzusok galaktika! eredetűek. Bebizo­nyosodott, hogy a kemény su­gárzás impulzusainak több tí­pusuk van, amelyek jellegük­ben különböznek egymástól. Következtetésképpen a szo­cialista országok együttműkö­dése az Interkozmosz-program keretében az űrkutatások és gyakorlati felhasználásuk na­gyon széles skáláját öleli fel, központi helyet foglal el a koz­mosz tanulmányozásának és r birtokbavételének nemzetközi programjaiban. K. B. Clpkln Tudományos programok Együttműködés a kozmoszban i

Next

/
Thumbnails
Contents