Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
1380. MÄJUS 25., VASÁRNAP ap Nem akarok más Seime... Ha húsleves, akkor húsleves Fiatal ember Turcsek Ferenc. Harmincnégy éves, de még ennél is fiatalabbnak látszik. Amikor beszélni kezd, megsűrűsödik körülötte a levegő. Arcán kamasz elevenség, tekintetében belső energiák csillogó fénypontjai. — Sok minden akartam lenni! Például olimpiai bajnok! Diákkoromban elég komolyan sportoltam, úsztam, atlétizál- tam. ez utóbbin belül közép- és hosszútávon futottam, de akartam én író is lenni, meg szónok, valószínűleg azért, mert amikor a KISZ vezetőképzőbe jártam, szónokversenyt nyertem. Persze ezek a vágyak csupán az ifjúkor kedves emlékei, felnőtt fejjel mosolyogva emlékszik rá ez ember. Miért épp engem ? Turcsek Ferenc Dánszent- miklóson született, általános iskolába Albertirsán járt, a mezőgazdasági technikumot pedig, mint az albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezet ösztöndíjasa végezte el Cegléden. A közös gazdaságba jött vissza dolgozni tizenhat évvel ezelőtt. És most a 8. választó- kerület Albertirsa, Ceglédber- cel, Dánszentmiklós, Csemő, Nyársapát, Mikebuda — országgyűlési képviselőjének jelöltje. — Váratlanul érte a megtiszteltetés? — Nagyon. — Biztosan föltette magában a kérdést; miért épp engem jelöltek? — Hát persze! — És? *— Talán, mert mindenben szeretek részt venni. Tagja vagyok a termelőszövetkezet pártvezetőségének és a gazdasági vezetőségnek is, segítek a társadalmi munka szervezésében, de bármi adódik, biztos, hogy ott vagyok. Lehet, hogy most azt gondolja, üres szavakat pufogtatok, de én állandóan politizálok, hiszen végső soron minden munka, akár társadalmi, akár napi feladat, ha jól csináljuk, maga is politikai tett, én pedig szeretek dolgozni. Gyűlölöm a nemtörődömséget, a közömbösséget, a partikuláris önzést. A közösség érdekében — A megbízatás, amire vállalkozik, nagy felelősség. Hogyan vélekedik erről? — Remélem, nem veszi szerénytelenségnek, ha Kádár János elvtárs szavait idézem. A XII. kongresszuson hangzott el, és engem nagyon megfogott. Sajnos nem tudom pontosan visszaadni, körülbelül így szólt: — ... elvtársak, ha tőlem megkérdezik, mit szeretek enni, azt válaszolom, hogy azt, aminek az ételt hívják. Ha húsleves, akkor húslevest* ha krumplileves, akkor krumpli- levest ... — Csak az legyen, aminek hívják. — És hogyan értelmezi ezt a gondolatot önmagára? — Ha megválasztanak, nem akarok más lenni én sem, csak az, aminek hívnak. Vagyis valóban képviselő, a közösség, mindannyiunk érdekében. — Milyen feladatok Várják? — Nagyon sok, amit várnak az emberek, a terv, az elképzelés. Tele van a jegyzetfüzetem velük. Minden jelölő gyűlésen részt vettem, figyeltem és szorgalmasan gyűjtöttem az észrevételeket. A dánszent- miklósiak, csemőiek például a közvilágítás hiányaira panaszkodtak, a ceglédbercelieknek orvosi rendelőre van szükségük. De vannak nagy terveink, olyanok, amelyek félig-med- dig már a megvalósulás stádiumában vannak, s akadnak, amelyek egyelőre inkább a vágyak kategóriájába sorolhatók. — Éspedig? — Elsősorban a strand itt Albertirsán. A vízmű építésekor 41 fokos melegvíziorrás- ra bukkantak, ami jelenleg le van zárva! Ezt a nagyszerű lehetőséget kellene a melegházak fűtésére és a strand építésénél kiaknáznunk. Amikor a strand tervét a jelölő gyűléseken felvetettem, örömmel tapasztaltam, milyen lelkesen — főleg a fiatalok! — támogatnák társadalmi összefogással az építkezést. — Csak mondjátok meg, mit kell csinálni, mit akartok, és mi jövünk, akár holnap! — mondták. — És azok a tervek,- melyek már a megvalósulás felé tartanak? — Albertirsa határában 803 hektáron csonthéjas gyümölcsöst, hazánkban a legnagyobbat, telepítünk, amihez majdan egy mirelitüzem is csatlakozik. Ez nagyon fontos beruházása nemcsak Albertirsá- nak, hanem a többi öt községnek is. Munkaalkalmat teremt, ezzel csökkenteni tudjuk az ingázók számát. Jelenleg csak Albertirsáról több mint áromezren járnak be Pestre ilgozni, és jönnek haza későn, fáradtan, éppen ezért sokszor közömbösen minden iránt! Turcsek Ferenc szabad idejében — ami igencsak kevés — tanul. Most éppen politikai gazdaságtant. Ha elfárad, a ház körül, a kertben dolgozgat. Levegő és mozgás — Ez pihentet a legjobban. A szabad levegő és a mozgás. Sokszor úgy érzem, két kamaszra való mozgásigény halmozódott fel bennem. Ilyenkor, esténként fogom magam és kilométereket futok. Amikor elváltunk, hangosan ugyan nem mondtam ki, de magamban szívből azt kívántam, Turcsek Ferencet még hosszú ideig fűtsék robbanó energiái. Akkor biztosan' választói sem csalódnak benne. S. Horváth Klára Úiabb lehetőséget kaptam Nagy felelősség Nemes Ildikó, első szavasó Nagyon csinos kis piros ruhájának színét két orcája játssza vissza, szemében apró tüzek gyúlnaik, amikor felkérik, foglalja el helyét ő is a választási gyűlés elnökségében. Meg illetőd ve indul el a nagyok között, a most már gyakorlatiban is felnőtt jogokkal rendelkező fiatal lány: Nemes Ildikó, első szavazó. A kosdi Lenin Termelőszövetkezet dolgozója, anyag- könyvelő. Életének huszonhar- madik esztendejét tapossa. Nagykorúságával kapott választói jogot, ám most él vele először, hiszen az utóbbi négy évben nem került sor általános választásokra. A közélet egyéb fórumai nem ismeretlenek számára. A közös gazdaság KISZ-alapszervezetének titkára, társadalmi megbízatásként vállalta. Hallatja szavát a fiatalok, a közösség érdekében, véleménye megalapozott, mielőtt bármit megfogalmazna, körültekintően tájékozódik. — Nagyon jó tudni — vallja —, hogy odafigyelnek ránk, meghallgatják és megfontolják a javaslatainkat. A demokratikus jogok elméletben semmit se érnének. Hogy előbbre jussunk, kötelességünk élni ezekkel a jogokkal. Ösztönöz bennünket erre az is, hogy bátran alkothatunk véleményt mindarról, ami körülöttünk zajlik, nem intenek le, nem legyintenek, hogy ti ezt még nem tudhatjátok, fiatalok vagytok hozzá. Ez teremt alapot ahhoz, hogy a későbbiekben is mindig ott legyünk, ahol szükség van ránk. — Ügy érzem, azzal, hogy most én is szavazhatok a választáson, újabb lehetőséget kaptam. Ezután nem csupán a helyi, hanem egy kicsit az országos közügyekben is szót kaptam. Akire adom a vok- somat, képviselőtársaival törvényeinket alkotja az országgyűlésben. Nagy felelősséggel jár a szavazás. A képviselőA negyedik ciklus előtt Sem hétköznap, Tíz perce, hogy a bemutatkozáson túljutottunk, de egyetlen megkezdett mondatot sem sikerült még befejeznünk. Szünet nélkül cseng a telefon, nyílik az ajtó. A szobába benyitok csak egy aláírást, útbaigazítást kémek a munkásellátási felelőstől. A telefon berregése pedig az országgyűlési képviselőt szólítja cselekvésre. Egy ember két megbízatása. Amit a munkaköre diktál: a Hazai Fésűsfonó kerepes tárcsái gyárában dolgozó 660 munkás, a száz gyereket befogadó óvoda, a hatvan apróságnak helyet adó bölcsőde ellátása körül minden rendben menjen. S itt van még az üzemi konyha, ahol ebédet nemcsak az említettek kapnak, hanem a nyugdíjasok, a községben élő idős, magukra maradt öregek is. Kovács Istvánná választói bizalmából 1967 óta országgyűlési képviselő, az 1-es számú kerepestarcsai választó- kerületben. Három ciklust, választást hagyott maga mögött már. A negyedikre most készül. Isimét jelölt. Sugárzik belőle az életerő, a derű — pedig hajában fel-felcsillannak a fehér szálak. A tizenhárom év, a jelölő gyűlések tapasztalatairól beszélgetünk. S nem állom meg, hogy ne kérdezzem a telefon örökös csengésének okáról. — Ha az ember egyszer bizalmat kapott, akkor nincs hétköznap, ünnepnap. Rengeteg a munkám, ajtóm a fogadóórán túl is mindig nyitva áll a Riasztók előtt. Szeretek az emberek, a települések ügyeivel bajlódni, s a lehetőségeken belül harcba szállni az ésszerű ötletek, javaslatok valóra váltásáért. Ez éltet! A mostani jelölő gyűlésem? Nem hiszem, hogy van annál jobb érzés, ahogy ötszáznál több résztvevő az eredmények mellett megfogalmazta: mi az, amit újra együtt kellene megoldanunk. Tizenhárom esztendő. Személyes találkozások, segítséget kérő, s azt köszönő levelek. Elkerülnek a dossziék. Takaros rendben lapul meg bennük az elintézésre váró ügy. Egy másikban a köszönő levelek sora. Találomra kiveszünk egyet. Nánási Ferencné írta, Pé- celről. „Amióta elkészült az a csöppnyi csatorna, a nagyobb esőzés nem mossa el a kert termőföldjét. Tudom, kis ügy, de nekünk a legnagyobb, legfontosabb." — Igen, az embernek érteni, tudni kell, hogy a nagy egészhez képest parányi, jelentéktelennek silányuló dolgok egy ember, egy család életében döntőek. Netán nyugdíjasokról lévén szó, a megélhetés múlhat rajta. Olyan sok minden van, akár Pécelre, Maglódra, Mogyoródra gondolok. Kis dolgok, melyek megoldásához nem kell pénz, csak több figyelem. Az idős, a magukra maradt emberek ebédeltetésének megszervezése a legtöbb helyen nem csup(án pénzkérdés! — Igen, az örökké csengő telefon. Nagy fába vágta fejszéjét a kerepestárcsái tanács. Szilárd burkolatot kell kapnia a Móra Ferenc utcának. Ugyanis az autópálya építéséhez itt szállítják az anyagot, de a tsz-ek, a vállalatok is ezt az utat veszik igénybe. A környező házak reggeltől estig porfel- nooen úsznak. A lakosság joggal tesz panaszt újra es ujxa. na ezen az 1200 méteres szakaszon szilárd burkolat lenne! De csak négyszáz méteren van. A nyolcszáz méter a tervező, kivitelező szerint ötmillióba jön, de a helybeliek csak hárommilliót tudnak összekaparni. Pedig a tsz-ek is beszálltak egy- egy millióval. Most van a tanácsnál a tervegyeztető tárgyalás. Közben kértek, segítsek más kivitelezőt szerezni. Ezért cseng a telefon egyre-másra. Ügy nézem, megússzuk hárommillióból. — A terveim, ha újra választanak? Nincs külön elképzelésem nekem, s másik annak az öt községnek, ahol a több mint negyvenezer ember él. Terveink, céljaink a pénzügyi lehetőségeken belül közösek. S amire a forintokból nem jut, oda segítségül hívjuk a társadalmi munkát. Az 1-es. számú választókörzetben élők szép példáját' adták eddig is a társadalmi ösz- szefogásnak. Nem sorolom fel, hol kelt új iskola, óvoda, melyek még a fehér foltok a villamosításban, hol lehetne játszótereket, grundokat kialakítani, utcákat rendbehozni, aszfaltozni, konténeres gázcseretelepet létesíteni. Ezernyi közös dolgunk lesz, ha netán másra is esne végül a választás. Mert nemcsak képviselőként érzem alapvető kötelességemnek, hogy erőmhöz mérten mindent megtegyek a települések fejlődéséért! Holnap Pécelen a művelődési házban lesz Kovács Istvánná választási gyűlése. Hogy is mondta? „Szeretek az emberek, a települések ügyeivel bajlódni — ez éltet!” Nem hiszem, hogy többet várnánk, várhatnánk ennél országgyűlési képviselőinktől, mint a közös ügy szolgálatát, vitelét! Varga Edit jelöltet, Divald Bélánét személyesen nem ismerem, csak látásból. De sokat érdeklődtem, tudni akartam, milyen ember, hogyan birkózik meg azokkal a feladatokkal, amelyeket választóinak megbízásából vesz a vállára. Csak jót hallottam róla. Bízom benne. Nyugodt szívvel fogok június 8-án szavazni. Gyűlések holnap Holnap újabb öt választási gyűlésre kerül sor. Nagykörösön, a konzervgyár nagytermében. 14 órakor, előadö: Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságánál! titkára (10. vk.>; Pécelen, a művelődési házban IS- órakor, előadó: Kovács Istvánná, a Hazai Fésűs- fonó kerepestarcsai gyárának csoportvezetője (1. vk.); Tápiógyör- gyén, a faluházban, 17 órakor, előadó: Matula Pál. a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyárának művezetője (6. vk.); Jász- karajenőn. a művelődési házban, 18 órakor, előadó: Győré Sándor, az Elnöki Tanács tagja, az abo- nyi Ságvári Tsz elnöke (9. vk.) s Taksonyban, a művelődési házban, 16 órakor, előadó: Tarjányi Bélámé, a dunaharaszti általános iskola tanára (17. vk.). A választópolgár H oppon maradt az újságíró, bár nem váratlanul, mert számított rá. Azt tudakolta, vajon hányán vannak olyanok, akik felnőtt létükre — pontosao- ban: választójogosultságot adó koruk ellenere —, június nyolcadikén nem járulhatnak az urnákhoz? Az egészségügyi okok miatt, valamint a jogerős bírói ítélet alapján a választási névjegyzékeié fői nem vehetők száma ázonban olyan csekély, hogy a választópolgárok hatalmas táborához képest ezrelékben is alig kifejezhető, azaz jelentéktelen. A választójog a legalapvetőbb állampolgári jog, s erre azért nem árt emlékeztetni, mert a mai idősebbek hatalmas tábora emlékezik még rá: a formális választójog sem volt járandósága annak idején, nemhogy ténylegesen beleszólhatott volna a képviselet ügyébe. A felszabadulás előtt az ország felnőtt lakosságának milliós része rekesztődött ki ilyen módon is a haza dolgaiból, azaz választópolgárságunk, választójogunk tömegessége, szinte feltétel nélkülisége — mert az egészségügyi okokat és a bírói ítéletet, szabályt erősítő kivételként kezelhetjük —, az új Magyarországhoz kötődik, el- téptistetlenül. Ka most azzal bővítjük go n>do latmenetünket, hogy a választópolgár minden tekintetben birtokosa választójogának, akkor tökéletesen igaz megállapítás került a papírra, de ebből az elvi érvényű tényből korántsem szabad arra következtetni, hogy e nemes birtokunkkal gondos, értő gazdaként bánunk mindenkor és mindenütt. Megemlítve csupán: a sikeres, nagyon aktív jelölő gyűlések tömege mellett bizony akadt néhány föltűnően csöndes, már-már közömbös összejövetel, s egy-két helyen az is megtörtént, hogy nem gyűltek össze kellő számban az érdeklődök, új időpontot kellett megjelölni az aktusra. •oly tathatjuk azzal a töprengésre okot adó tények, mozzanatok sorolását, hogy mindössze egyetlen egy esetben éltek a választópolgárok a legutóbbi öt évben visszahívási jogukkal a megyében, tanácstagtól vonva meg a bizalmat. Ok nem ennyire lett volna, ám a választó- polgárok helyett — bár természetesen ilyen értelemben is nevükben és képviseletükben — testületek, választott tisztségviselők tették meg a kezdeményező lépést. Óvatosság, közömbösség lenne a magyarázata ennek? Talán. S esetleg az, hogy a választópolgárok egy tekintélyes része nem ismeri tényleges választópolgári jogait, azok gyakorlásának mikéntjét. A közéletben szereplő emberek közül néhányat megkérdezve például arról, voltak-e már tanácsülésen, azt a csodálkozó választ kaptam, hát hogyan lehettek volna, amikor nem tanácstagok?! Nem tudták, hogy a testületek ülése — ritka alkalomtól eltekintve — nyilvános, azon bárki részt vehet a teiepülés lakói közül. Ahogy azt is először az újságírótól halF 0 lották, tanácstagjuknak nem lehetősége, hanem kötelessége a beszámoló rendszeres megtartása... s az országgyűlési képviselőnek, a fogadóóráján elhangzottakra, feljegyzettekre válaszolnia kell. Választójogunk részleteit ma az 197U. évi III. törvény tartalmazza, s persze, túlzás lenne azzal az igénnyel föllépni, hogy az urnákhoz járulók kívülről fújják a törvény egyes paragrafusait, tudorai legyenek annak, miként épülnek egymás mellé és egymás fölé a népképviselet szervei, intézményei. Azt azonban megkockáztathatjuk, mint természetes kívánságot: először ismerni kell a jogokat ahhoz, hogy a gyakorlatban rendszeresen éljünk azokkal. A választópolgár feladata ugyanis nem a választás napján kezdődik és végződik, sőt, bármennyire is fontos esemény az általános választás, az csak jogai gyakorlásának egyik részlete, de nem kizárólagos lehetősége. yakori panasz volt a legutóbbi egy-két évben — különösen az aoaiomerációs övezet településein —, hogy két csoportra szakadt a tanácsi testület, a nagyon aktívakra, a kezdeményezőkre, s azokra, akik már-már magára az ülésre sem mentek el, egyéb feladataik ellátásáról nem beszélve. Aligha indokolatlan a kérdés: a tanácstagi választókörzet lakói nem látták, nem tapasztalták, mit tesz — pontosabban: mi mindent nem tesz meg — képviselőjük? Látták, hallották, csak... Csak? Csak ritkán jut eszükbe, hogy valójában m.nket, személy szerint ér jogsérelem akkor, amikor képviselőnk nem tesz; eleget megbízatásának! S ez a jogsérelem nem marad meg az elvek elvont terepén, hanem az élet seregnyi dolgában válik kézzelfogható- •vá. Egy-egy körzet másokénál lassúbb fejlődése, apró panaszok gyorsan megoldható, de mégis megoldatlanul maradt hegyeinek halmozódása gyakran arra vezethető vissza, hogy baj van a képviselettel, annak hatásosságé v? 1, olykor egyáltalán létezésével. Önmaga és társai érdekeit oltalmazza tehát akkor a választópolgár, amikor választójogát, mint folytonosan élő jogot értelmezi és gyakorolja, azaz amikor szá- monkér, ellenőriz, javasol, bírál két választás között, fórumokon és beszélgetéseken, amikor érdekli, mit hogyan csinál az, aki őt képviseli. A mostani választások előkészületei aat bizonyítják, hogy a választópolgárok korábbinál nagyobb csoportjában él ez az igény, létezik ez a szándék, azaz: többet várnak a jelöltektől, mint amennyit elődeik teljesítettek. Erre. az igényre, szándékra alapozva már kezdettől fogva a tanácsi testületeknek úgy kell dolgozniuk, hogy számítanak a választópolgárra, nemcsak azon az egy napon, amikor eldől a jelöltek ügye, hanem minden további napon is, amikor a köznapi munka hívja a tettre, cselekvésre készeket. Mészáros Ottó i
