Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

1380. MÄJUS 25., VASÁRNAP ap Nem akarok más Seime... Ha húsleves, akkor húsleves Fiatal ember Turcsek Fe­renc. Harmincnégy éves, de még ennél is fiatalabbnak lát­szik. Amikor beszélni kezd, megsűrűsödik körülötte a le­vegő. Arcán kamasz elevenség, tekintetében belső energiák csillogó fénypontjai. — Sok minden akartam len­ni! Például olimpiai bajnok! Diákkoromban elég komolyan sportoltam, úsztam, atlétizál- tam. ez utóbbin belül közép- és hosszútávon futottam, de akartam én író is lenni, meg szónok, valószínűleg azért, mert amikor a KISZ vezető­képzőbe jártam, szónokver­senyt nyertem. Persze ezek a vágyak csupán az ifjúkor ked­ves emlékei, felnőtt fejjel mo­solyogva emlékszik rá ez em­ber. Miért épp engem ? Turcsek Ferenc Dánszent- miklóson született, általános iskolába Albertirsán járt, a mezőgazdasági technikumot pedig, mint az albertirsai Di­mitrov Termelőszövetkezet ösztöndíjasa végezte el Ceglé­den. A közös gazdaságba jött vissza dolgozni tizenhat évvel ezelőtt. És most a 8. választó- kerület Albertirsa, Ceglédber- cel, Dánszentmiklós, Csemő, Nyársapát, Mikebuda — or­szággyűlési képviselőjének je­löltje. — Váratlanul érte a meg­tiszteltetés? — Nagyon. — Biztosan föltette magá­ban a kérdést; miért épp en­gem jelöltek? — Hát persze! — És? *— Talán, mert mindenben szeretek részt venni. Tagja va­gyok a termelőszövetkezet pártvezetőségének és a gazda­sági vezetőségnek is, segítek a társadalmi munka szervezésé­ben, de bármi adódik, biztos, hogy ott vagyok. Lehet, hogy most azt gondolja, üres szava­kat pufogtatok, de én állan­dóan politizálok, hiszen végső soron minden munka, akár társadalmi, akár napi feladat, ha jól csináljuk, maga is po­litikai tett, én pedig szeretek dolgozni. Gyűlölöm a nemtö­rődömséget, a közömbösséget, a partikuláris önzést. A közösség érdekében — A megbízatás, amire vál­lalkozik, nagy felelősség. Ho­gyan vélekedik erről? — Remélem, nem veszi sze­rénytelenségnek, ha Kádár Já­nos elvtárs szavait idézem. A XII. kongresszuson hangzott el, és engem nagyon megfo­gott. Sajnos nem tudom pon­tosan visszaadni, körülbelül így szólt: — ... elvtársak, ha tő­lem megkérdezik, mit szeretek enni, azt válaszolom, hogy azt, aminek az ételt hívják. Ha húsleves, akkor húslevest* ha krumplileves, akkor krumpli- levest ... — Csak az legyen, aminek hívják. — És hogyan értelmezi ezt a gondolatot önmagára? — Ha megválasztanak, nem akarok más lenni én sem, csak az, aminek hívnak. Vagy­is valóban képviselő, a közös­ség, mindannyiunk érdekében. — Milyen feladatok Várják? — Nagyon sok, amit várnak az emberek, a terv, az elkép­zelés. Tele van a jegyzetfüze­tem velük. Minden jelölő gyű­lésen részt vettem, figyeltem és szorgalmasan gyűjtöttem az észrevételeket. A dánszent- miklósiak, csemőiek például a közvilágítás hiányaira panasz­kodtak, a ceglédbercelieknek orvosi rendelőre van szüksé­gük. De vannak nagy terveink, olyanok, amelyek félig-med- dig már a megvalósulás stá­diumában vannak, s akadnak, amelyek egyelőre inkább a vá­gyak kategóriájába sorolhatók. — Éspedig? — Elsősorban a strand itt Albertirsán. A vízmű építése­kor 41 fokos melegvíziorrás- ra bukkantak, ami jelenleg le van zárva! Ezt a nagyszerű le­hetőséget kellene a meleghá­zak fűtésére és a strand építé­sénél kiaknáznunk. Amikor a strand tervét a jelölő gyűlé­seken felvetettem, örömmel tapasztaltam, milyen lelkesen — főleg a fiatalok! — támo­gatnák társadalmi összefogás­sal az építkezést. — Csak mondjátok meg, mit kell csi­nálni, mit akartok, és mi jö­vünk, akár holnap! — mond­ták. — És azok a tervek,- melyek már a megvalósulás felé tar­tanak? — Albertirsa határában 803 hektáron csonthéjas gyümöl­csöst, hazánkban a legnagyob­bat, telepítünk, amihez maj­dan egy mirelitüzem is csat­lakozik. Ez nagyon fontos be­ruházása nemcsak Albertirsá- nak, hanem a többi öt község­nek is. Munkaalkalmat te­remt, ezzel csökkenteni tudjuk az ingázók számát. Jelenleg csak Albertirsáról több mint áromezren járnak be Pestre ilgozni, és jönnek haza ké­sőn, fáradtan, éppen ezért sok­szor közömbösen minden iránt! Turcsek Ferenc szabad ide­jében — ami igencsak kevés — tanul. Most éppen politikai gazdaságtant. Ha elfárad, a ház körül, a kertben dolgozgat. Levegő és mozgás — Ez pihentet a legjobban. A szabad levegő és a mozgás. Sokszor úgy érzem, két ka­maszra való mozgásigény hal­mozódott fel bennem. Ilyen­kor, esténként fogom magam és kilométereket futok. Amikor elváltunk, hango­san ugyan nem mondtam ki, de magamban szívből azt kí­vántam, Turcsek Ferencet még hosszú ideig fűtsék robbanó energiái. Akkor biztosan' vá­lasztói sem csalódnak benne. S. Horváth Klára Úiabb lehetőséget kaptam Nagy felelősség Nemes Ildikó, első szavasó Nagyon csinos kis piros ru­hájának színét két orcája játssza vissza, szemében apró tüzek gyúlnaik, amikor felké­rik, foglalja el helyét ő is a választási gyűlés elnökségében. Meg illetőd ve indul el a na­gyok között, a most már gya­korlatiban is felnőtt jogokkal rendelkező fiatal lány: Nemes Ildikó, első szavazó. A kosdi Lenin Termelőszö­vetkezet dolgozója, anyag- könyvelő. Életének huszonhar- madik esztendejét tapossa. Nagykorúságával kapott vá­lasztói jogot, ám most él vele először, hiszen az utóbbi négy évben nem került sor általá­nos választásokra. A közélet egyéb fórumai nem ismeretle­nek számára. A közös gazda­ság KISZ-alapszervezetének titkára, társadalmi megbíza­tásként vállalta. Hallatja sza­vát a fiatalok, a közösség ér­dekében, véleménye megala­pozott, mielőtt bármit megfo­galmazna, körültekintően tájé­kozódik. — Nagyon jó tudni — vall­ja —, hogy odafigyelnek ránk, meghallgatják és megfontolják a javaslatainkat. A demokra­tikus jogok elméletben semmit se érnének. Hogy előbbre jus­sunk, kötelességünk élni ezek­kel a jogokkal. Ösztönöz ben­nünket erre az is, hogy bát­ran alkothatunk véleményt mindarról, ami körülöttünk zajlik, nem intenek le, nem legyintenek, hogy ti ezt még nem tudhatjátok, fiatalok vagytok hozzá. Ez teremt ala­pot ahhoz, hogy a későbbiek­ben is mindig ott legyünk, ahol szükség van ránk. — Ügy érzem, azzal, hogy most én is szavazhatok a vá­lasztáson, újabb lehetőséget kaptam. Ezután nem csupán a helyi, hanem egy kicsit az országos közügyekben is szót kaptam. Akire adom a vok- somat, képviselőtársaival tör­vényeinket alkotja az ország­gyűlésben. Nagy felelősséggel jár a szavazás. A képviselő­A negyedik ciklus előtt Sem hétköznap, Tíz perce, hogy a bemutatkozáson túljutottunk, de egyetlen megkezdett mondatot sem sikerült még befejez­nünk. Szünet nélkül cseng a telefon, nyílik az ajtó. A szobába benyitok csak egy aláírást, útbaigazítást kémek a munkásellátási felelőstől. A telefon berregése pedig az országgyűlési képvi­selőt szólítja cselekvésre. Egy ember két megbízatása. Amit a munkaköre diktál: a Hazai Fésűsfonó kerepes tárcsái gyárában dolgozó 660 munkás, a száz gyereket befogadó óvoda, a hatvan apróságnak helyet adó bölcsőde ellátása körül minden rendben menjen. S itt van még az üzemi konyha, ahol ebédet nemcsak az említettek kapnak, hanem a nyugdíjasok, a községben élő idős, magukra maradt öregek is. Kovács Istvánná választói bizalmá­ból 1967 óta országgyűlési képviselő, az 1-es számú kerepestarcsai választó- kerületben. Három ciklust, választást hagyott maga mögött már. A negye­dikre most készül. Isimét jelölt. Su­gárzik belőle az életerő, a derű — pe­dig hajában fel-felcsillannak a fehér szálak. A tizenhárom év, a jelölő gyű­lések tapasztalatairól beszélgetünk. S nem állom meg, hogy ne kérdezzem a telefon örökös csengésének okáról. — Ha az ember egyszer bizalmat kapott, akkor nincs hétköznap, ünnep­nap. Rengeteg a munkám, ajtóm a fogadóórán túl is mindig nyitva áll a Riasztók előtt. Szeretek az emberek, a települések ügyeivel bajlódni, s a lehetőségeken belül harcba szállni az ésszerű ötletek, javaslatok valóra vál­tásáért. Ez éltet! A mostani jelölő gyű­lésem? Nem hiszem, hogy van annál jobb érzés, ahogy ötszáznál több részt­vevő az eredmények mellett megfogal­mazta: mi az, amit újra együtt kellene megoldanunk. Tizenhárom esztendő. Személyes ta­lálkozások, segítséget kérő, s azt kö­szönő levelek. Elkerülnek a dossziék. Takaros rendben lapul meg bennük az elin­tézésre váró ügy. Egy másikban a kö­szönő levelek sora. Találomra kive­szünk egyet. Nánási Ferencné írta, Pé- celről. „Amióta elkészült az a csöpp­nyi csatorna, a nagyobb esőzés nem mossa el a kert termőföldjét. Tudom, kis ügy, de nekünk a legnagyobb, leg­fontosabb." — Igen, az embernek érteni, tudni kell, hogy a nagy egészhez képest parányi, jelentéktelennek silányuló dolgok egy ember, egy család életében döntőek. Netán nyugdíjasokról lévén szó, a megélhetés múlhat rajta. Olyan sok minden van, akár Pécelre, Mag­lódra, Mogyoródra gondolok. Kis dol­gok, melyek megoldásához nem kell pénz, csak több figyelem. Az idős, a magukra maradt emberek ebédelteté­sének megszervezése a legtöbb helyen nem csup(án pénzkérdés! — Igen, az örökké csengő telefon. Nagy fába vágta fejszéjét a kerepes­tárcsái tanács. Szilárd burkolatot kell kapnia a Móra Ferenc utcának. Ugyan­is az autópálya építéséhez itt szállít­ják az anyagot, de a tsz-ek, a válla­latok is ezt az utat veszik igénybe. A környező házak reggeltől estig porfel- nooen úsznak. A lakosság joggal tesz panaszt újra es ujxa. na ezen az 1200 méteres szakaszon szilárd burkolat len­ne! De csak négyszáz méteren van. A nyolcszáz méter a tervező, kivitelező szerint ötmillióba jön, de a helybeliek csak hárommilliót tudnak összekapar­ni. Pedig a tsz-ek is beszálltak egy- egy millióval. Most van a tanácsnál a tervegyeztető tárgyalás. Közben kértek, segítsek más kivitelezőt szerezni. Ezért cseng a telefon egyre-másra. Ügy né­zem, megússzuk hárommillióból. — A terveim, ha újra választanak? Nincs külön elképzelésem nekem, s másik annak az öt községnek, ahol a több mint negyvenezer ember él. Terveink, céljaink a pénzügyi lehető­ségeken belül közösek. S amire a fo­rintokból nem jut, oda segítségül hív­juk a társadalmi munkát. Az 1-es. szá­mú választókörzetben élők szép pél­dáját' adták eddig is a társadalmi ösz- szefogásnak. Nem sorolom fel, hol kelt új iskola, óvoda, melyek még a fehér foltok a villamosításban, hol lehetne játszótereket, grundokat kialakítani, ut­cákat rendbehozni, aszfaltozni, konté­neres gázcseretelepet létesíteni. Ezernyi közös dolgunk lesz, ha netán másra is esne végül a választás. Mert nem­csak képviselőként érzem alapvető kö­telességemnek, hogy erőmhöz mérten mindent megtegyek a települések fej­lődéséért! Holnap Pécelen a művelődési ház­ban lesz Kovács Istvánná választási gyűlése. Hogy is mondta? „Szeretek az emberek, a települések ügyeivel baj­lódni — ez éltet!” Nem hiszem, hogy többet várnánk, várhatnánk ennél or­szággyűlési képviselőinktől, mint a kö­zös ügy szolgálatát, vitelét! Varga Edit jelöltet, Divald Bélánét sze­mélyesen nem ismerem, csak látásból. De sokat érdeklődtem, tudni akartam, milyen em­ber, hogyan birkózik meg azokkal a feladatokkal, ame­lyeket választóinak meg­bízásából vesz a vállára. Csak jót hallottam róla. Bízom ben­ne. Nyugodt szívvel fogok jú­nius 8-án szavazni. Gyűlések holnap Holnap újabb öt választási gyű­lésre kerül sor. Nagykörösön, a konzervgyár nagytermében. 14 órakor, előadö: Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságánál! titkára (10. vk.>; Pécelen, a műve­lődési házban IS- órakor, előadó: Kovács Istvánná, a Hazai Fésűs- fonó kerepestarcsai gyárának cso­portvezetője (1. vk.); Tápiógyör- gyén, a faluházban, 17 órakor, előadó: Matula Pál. a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyá­rának művezetője (6. vk.); Jász- karajenőn. a művelődési házban, 18 órakor, előadó: Győré Sándor, az Elnöki Tanács tagja, az abo- nyi Ságvári Tsz elnöke (9. vk.) s Taksonyban, a művelődési házban, 16 órakor, előadó: Tarjányi Bélá­mé, a dunaharaszti általános is­kola tanára (17. vk.). A választópolgár H oppon maradt az újság­író, bár nem váratla­nul, mert számított rá. Azt tudakolta, vajon há­nyán vannak olyanok, akik felnőtt létükre — pontosao- ban: választójogosultságot adó koruk ellenere —, jú­nius nyolcadikén nem já­rulhatnak az urnákhoz? Az egészségügyi okok miatt, valamint a jogerős bírói ítélet alapján a választási névjegyzékeié fői nem vehe­tők száma ázonban olyan csekély, hogy a választópol­gárok hatalmas táborához képest ezrelékben is alig kifejezhető, azaz jelenték­telen. A választójog a leg­alapvetőbb állampolgári jog, s erre azért nem árt emlékeztetni, mert a mai idősebbek hatalmas tábora emlékezik még rá: a formá­lis választójog sem volt já­randósága annak idején, nemhogy ténylegesen bele­szólhatott volna a képvise­let ügyébe. A felszabadulás előtt az ország felnőtt la­kosságának milliós része rekesztődött ki ilyen mó­don is a haza dolgaiból, azaz választópolgárságunk, választójogunk tömegessége, szinte feltétel nélkülisége — mert az egészségügyi oko­kat és a bírói ítéletet, sza­bályt erősítő kivételként kezelhetjük —, az új Ma­gyarországhoz kötődik, el- téptistetlenül. Ka most azzal bővítjük go n>do latmenetünket, hogy a választópolgár minden te­kintetben birtokosa válasz­tójogának, akkor tökélete­sen igaz megállapítás ke­rült a papírra, de ebből az elvi érvényű tényből ko­rántsem szabad arra követ­keztetni, hogy e nemes bir­tokunkkal gondos, értő gaz­daként bánunk mindenkor és mindenütt. Megemlítve csupán: a sikeres, nagyon aktív jelölő gyűlések töme­ge mellett bizony akadt né­hány föltűnően csöndes, már-már közömbös össze­jövetel, s egy-két helyen az is megtörtént, hogy nem gyűltek össze kellő szám­ban az érdeklődök, új idő­pontot kellett megjelölni az aktusra. •oly tathatjuk azzal a töprengésre okot adó tények, mozzanatok sorolását, hogy mindössze egyetlen egy esetben éltek a választópolgárok a leg­utóbbi öt évben visszahí­vási jogukkal a megyében, tanácstagtól vonva meg a bizalmat. Ok nem ennyire lett volna, ám a választó- polgárok helyett — bár ter­mészetesen ilyen értelem­ben is nevükben és képvi­seletükben — testületek, választott tisztségviselők tették meg a kezdeménye­ző lépést. Óvatosság, kö­zömbösség lenne a magya­rázata ennek? Talán. S eset­leg az, hogy a választópol­gárok egy tekintélyes része nem ismeri tényleges vá­lasztópolgári jogait, azok gyakorlásának mikéntjét. A közéletben szereplő embe­rek közül néhányat meg­kérdezve például arról, vol­tak-e már tanácsülésen, azt a csodálkozó választ kaptam, hát hogyan lehet­tek volna, amikor nem ta­nácstagok?! Nem tudták, hogy a testületek ülése — ritka alkalomtól eltekintve — nyilvános, azon bárki részt vehet a teiepülés la­kói közül. Ahogy azt is először az újságírótól hal­F 0 lották, tanácstagjuknak nem lehetősége, hanem köteles­sége a beszámoló rendsze­res megtartása... s az or­szággyűlési képviselőnek, a fogadóóráján elhangzottak­ra, feljegyzettekre válaszol­nia kell. Választójogunk részleteit ma az 197U. évi III. törvény tartalmazza, s persze, túl­zás lenne azzal az igénnyel föllépni, hogy az urnákhoz járulók kívülről fújják a törvény egyes paragrafu­sait, tudorai legyenek an­nak, miként épülnek egy­más mellé és egymás fölé a népképviselet szervei, in­tézményei. Azt azonban megkockáztathatjuk, mint természetes kívánságot: először ismerni kell a jogo­kat ahhoz, hogy a gyakor­latban rendszeresen éljünk azokkal. A választópolgár feladata ugyanis nem a vá­lasztás napján kezdődik és végződik, sőt, bármennyire is fontos esemény az álta­lános választás, az csak jo­gai gyakorlásának egyik részlete, de nem kizáróla­gos lehetősége. yakori panasz volt a legutóbbi egy-két év­ben — különösen az aoaiomerációs övezet tele­pülésein —, hogy két cso­portra szakadt a tanácsi testület, a nagyon aktívak­ra, a kezdeményezőkre, s azokra, akik már-már ma­gára az ülésre sem mentek el, egyéb feladataik ellátá­sáról nem beszélve. Aligha indokolatlan a kérdés: a tanácstagi választókörzet lakói nem látták, nem ta­pasztalták, mit tesz — pon­tosabban: mi mindent nem tesz meg — képviselőjük? Látták, hallották, csak... Csak? Csak ritkán jut eszükbe, hogy valójában m.nket, személy szerint ér jogsérelem akkor, amikor képviselőnk nem tesz; ele­get megbízatásának! S ez a jogsérelem nem marad meg az elvek elvont terepén, ha­nem az élet seregnyi dol­gában válik kézzelfogható- •vá. Egy-egy körzet másoké­nál lassúbb fejlődése, ap­ró panaszok gyorsan meg­oldható, de mégis megoldat­lanul maradt hegyeinek halmozódása gyakran arra vezethető vissza, hogy baj van a képviselettel, annak hatásosságé v? 1, olykor egyáltalán létezésével. Önmaga és társai érde­keit oltalmazza tehát akkor a választópolgár, amikor választójogát, mint folyto­nosan élő jogot értelmezi és gyakorolja, azaz amikor szá- monkér, ellenőriz, javasol, bírál két választás között, fórumokon és beszélgetése­ken, amikor érdekli, mit hogyan csinál az, aki őt képviseli. A mostani vá­lasztások előkészületei aat bizonyítják, hogy a válasz­tópolgárok korábbinál na­gyobb csoportjában él ez az igény, létezik ez a szándék, azaz: többet várnak a je­löltektől, mint amennyit elődeik teljesítettek. Erre. az igényre, szándékra ala­pozva már kezdettől fogva a tanácsi testületeknek úgy kell dolgozniuk, hogy szá­mítanak a választópolgár­ra, nemcsak azon az egy napon, amikor eldől a je­löltek ügye, hanem min­den további napon is, ami­kor a köznapi munka hív­ja a tettre, cselekvésre ké­szeket. Mészáros Ottó i

Next

/
Thumbnails
Contents