Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-24 / 120. szám
\Jiwmv 1980. MÁJUS 24., SZOMBAT-VHangosított összeállítás Diafihmíjdonságok Négy politikai témájú, hangosított összeállítással bővül a közeljövőben a diafilmek választéka. A középiskolai tananyaghoz kapcsolódik, illetve az üzemi ismeretbővítő tanfolyamok tematikáját egészíti ki. A „Lenin és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom” című alkotás. A képanyagot Leninről készült festmények reprodukcióiból válogatták össze, a mellékelt magnókazettán pedig a műveiből vett idézetek és Majakovszkij költeményeinek kapcsolódó sorai hallhatók. A Tanácsköztársaság plakátjaival ismertet meg „A hadak útján” című diafilm, kísérőszövegében Ady Endre, Balázs Béla, Lányi Sarolta, Móra Ferenc és Szamuely Tibor idézeteivel. A történelmi emlékek mellett a felszabadulás óta épült ipari és oktatási létesítmények fotói szerepelnek a „Hazai riportképek” című összeállításban, amelynek alcíme: Harmincöt év harminchat kockában. Szintén az elmúlt három és fél évtizedből meríti anyagát az „Űj honfoglalás”. A felszabadulást köszöntő válogatásban képző- művészeti alkotások fotói szerepelnek, a kortárs írók és költők műveiből vett idézeteket pedig Császár Angéla, Juhász Jácint, Kozák András, Szoko- lai Ottó színművészek mondták hangszalagra. Két életrajzi diafilmújdon- ság is az érdeklődőkhöz kerül. Ezekben József Attila és Radnóti Miklós életútjának legfontosabb állomásaihoz kapcsolódó fotók, fakszimilie másolatok, korabeli rajzok, grafikák láthatók, Kútvölgyi Erzsébet és Kozák András tolmácsolta művek kíséretében. BÚVÁROK, BARKÁCSOLÓK, TUDOROK Mire jó az iskolai szakkör? Ki ne hallott volna már iskolai szakkörökről. Jókról, amelyekben érdekfeszítő, szórakoztatva nevelő, személyiségfejlesztő foglalkozásokon tölthetik szabad idejüket a tanulók, s gyengébbekről, ahonnan lemorzsolódnak, ahol unatkoznak. Százhalombattán, a Ságvári általános iskola tanuszodájában szinte naponta tartanak edzést a búvárkor tagjai... Hobbi vagy szakma Nagymányai Rita ötödikes: — Az úszómester szólt, hogy ha van kedvem, jöjjek búvárkodni. Szeretek úszni, a 25 métert ki is bírom a víz alatt. Olyan különleges, nem mindenütt lehetnek búvárok az iskolások. Cseszárik László egy evvel idősebb Ritánál: — Rádióelektromkus szeretnék lenni. Ha nem sikerül, akár hivatásos búvárnak is szívesen elmennék, ha igen, akkor a búvárkodás hobbi marad. A nyolcadikos Kántor Barnabás már versenyez. Tavaly a margitszigeti Sportuszodában 100 méteres búvárúszásban a negyedik lett. Szalai Jenő a tanuszoda úszómestere: — Bár szakkörnek számít, tulajdonképpen több annál. A ráckevei köny- nyűbúvár klub ifjúsági szakosztálya a miénk, 1976 óta. Harminc iskolás gyerek jár rendszeresen edzésre, 11 nap alatt nyolcszor is. Idén harmadik éve, hogy már az országos versenyeken is részt vesznek, Valóban különlegességnek számít a búvárkodó gyerekek szakköre. S hogy az érdekes időtöltés vonzó, azt tanúsítja, hogy aZ évente jelentkező 8— 10 gyerek közül hárman-néJEGYZET Találkozás Veresegyházon Jf imeríthetetlen kincs a népművészet, mondjuk, mert valóban így van; s mert különböző országos, vagy helyi rendezvényeken találkozunk a népi tárgyformálás, a néptánc, a népdal, a hagyományőrzés mai teljesítményeivel. azt is mondjuk, hogy még mindig élő, a valóságban, az átalakulás számos jegyét mutató falvak életében gyökerező értékekről van szó. Mégis, éppen a nagyüzemi mezőgazdálkodásra való áttérés, a hagyományos faluközösség felbomlása következtében egyre kevesebben vannak olyanok, akik még gyermekként ismerték meg, s szinte öntudatlan természetességgel őrzik, mutatják be ezeket az értékeket. Éppen ezért fontos, hogy a hagyományőrző együttesek tagjai és a szakemberek tudatosan törekedjenek a teljes hagyományanyag összegyűjtésére, hiteles bemutatására, ahogyan a tárgyformálóknak a helyi motívumok, anyagok, a pávaköröknek a helyi dallamok megőrzésére kell törekedniük. Ez a szándék, amióta a néphagyományok megmentésére irányuló mozgalom elindult, valamilyen módon mindig érvényesült. A két világháború közötti Gyöngyösbokréta mozgalmat — ahogyan a hagyományőrző népi együttesek tavalyi veresegyházi országos talákozóján Martin György elmondta —, a néprajzkutató szakemberek, művészek, írók, például Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond támogatták, nem egyszer kemény bírálattal. illetve a felszínes megoldásokat. Az 1950-es évek népi együtteseivel szemben még magasabb követelményeket állítottak, mint a korábbi korszakéival. Később azonban évtizedes szünet következett, s a hetvenes évek elején kezdődött ismét a népi együttesek legújabb mozgalma, amelyet azonban már nem segít igazán átgondolt közoonti irányítás, rendszeres szakemberképzés — és jó ideig hiányzott az együttesek közötti komoly kapcsolatteremtés, a tapasztalatcsere, kölcsönös bemutatkozás lehetősége is. Jó ideig, mondom, mert hat évvel ezelőtt, példamutató módón megszületett a hagyományőrző népi együttesek országos fóruma. A Népművelési Intézet kezdeményezése után, a helyi vezetők, közművelődési szakemberek, átérezve a falusi együttesek rendszeres találkozásának, az együttesvezetők tapasztalatcseréjének fontosságát, megrendezték az első veresegyházi találkozót, amelyet évenként követett a többi. Ebben nyilván nagy szerepe volt annak, hogy a gödöllői járás népművészete ma is igen gazdag, hogy a megyében negyvenöt népi (közöttük számos falusi, hagyományőrző) együttes dolgozik —, de annak is, hogy a Népművelési Intézet és a helyi vezetők mellett a Pest megyei Tanács is anyagi segítséget nyújt a találkozók megszervezéséhez. Tekintve persze, hogy országos eseményről van szó, jó lenne, ha példáját a többi megyében is követnék. A ma kezdődő kétnapos ta- ■'* lálkozón tizenhat hagyományőrző együttes vesz részt. Az ország különböző részeiből érkező csoportok mellett, ott lesz a bagi, a ceglédberceli, a galgamácsai, galgahévízi, tá- piószecsői, zsámboki együttes, amelyekről tudjuk, hogy eddig is sokat tettek tájegységük, nemzetiségük hagyományainak megőrzéséért, s most, ahogyan a többiek, nyilvánvalóan új elemekkel, új szokások bemutatásával gazdagítják műsorukat, segítik a kölcsönös tájékozódást, a mozgalom to- válbbfejlődését. Hogy ne maradjanak élmény nélkül a veresegyházi és a megye más részeiből érkező érdeklődők sem. azt az biztosítja, hogy vasárnap délelőtt az általános iskola udvarán gálaműsort adnak a hagyományőrző együttesek. P. Szabó Ernő gyen — akik bírják az edzések szigorú egymásutánját és tempóját — ki is tartanak a nyolcadikig. Ez a szakkör persze csak egy a sok közül. Fél évtizede már annak, hogy a százhalombattai Ságvári iskolában megkíséreltek rendet teremteni a szakkörök körül. Akkor tizenöt többé-kevésbé érdekes foglalatosság közül választhattak a gyerekek. Ma csaknem 30 kö^ül. De nézzük inkább miféle szakköri rendszer született itt. A harmadik osztályosoknak már játékos klubfoglalkozásokat tartanak a napközis nevelők. Jöhetnek a bábozás, az éneklés, a könyv, a népi játékok, a barkácsolás, az irodalmi színpad iránt érdeklődő kisebbek. A negyedikesek már leendő úttörőnek számítanak. Így szívesen fogadják őket a felsőtagozat tantárgyi szakköreiben, s az úttörőgárdában. Ez utóbbi 180 tagú, s a gyerekek között akad, aki a honvédelmi, aki a közlekedési, vagy vízi, esetleg a tűzoltói, munkásőri, egészségőri tevékenység vagy az ifjú gárda iránt érdeklődik. Önként vállalják A tantárgyi szakkörök közül a matematikai, a zenei, a képzőművészeti, a könyvbarát, és az idegennyelvi a leglátogatottabb. Más szakkörök gazdája nem az iskola. Így a sakk-kört, a fafaragó kört, a modellező csoportot, s a helyismeretit önként vállalkozók vezetik. Közöttük az itteni üzemek dolgozói vagy épp a városi tanács elnökhelyettese. akinek irányításával nemcsak a felnőttek. az iskolások is megismerhetik a kelta Matrica. a mai Százhalombatta históriáját. A támogatók között ott a két nagyüzem, a DHV és a DKV, a Tempe- ráltvizű Halgazdaság, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat helyi lerakata, s például az MHSZ, a Vöröskereszt, a HNF helyi szervezete, a város két művelődési háza. Az iskola igazgatója, Dávid László mondja: — A szakköri rendszert az iskolánkban ötödik éve folyó fakultatív képzés tetőzi be. Ennek a kísérletnek az a lényege, hogy a hetedik és nyolcadik osztályos tanulók sZinte kivétel nélkül választhatnak olyan elfoglaltságot, amely heti két órára kielégíti érdeklődésüket. Mérhető haszon — összevetésül csak néhány számot: öt éve a tanulók egyharmada — kizárólag a jobb tanulók — jártak szakkörökbe, most a gyerekek kilencvennyolc százaléka, s azok is, akik közepes, vagy még gyengébb eredményűéit. — Mit nyújt nekik a fakultatív foglalkozás? Többet mint a régimódi szakkör. Például itt a komplex esztétika. Irodalom, képzőművészet, történelem, zene, könyvtári foglalkozások, múzeumlátogatások — mindez együtt a programban. Vagy a fizika-szerelő csoport: ők nemcsak mechanikai ismereteket sajátítanak el, hanem üzemlátogatásokat tesznek, megfigyelhetik a mai korszerű gyártástechnológiát, s megismerhetnek számos szakmát, akárcsak a kémialaboratóriumi foglalkozásokra járók. Azután a földrajz-környezetvédelmi fakultatív órákon a gyerekek a népfront aktivistáival együtt vesznek részt a környezet óvását szolgáló őrjáratokon. A biológusokat a halgazdaságban fogadják, s ott nemcsak tankönyvből, előadásokból szerzik ismereteiket. — Hogy mire jó a szakkör? Nos, nem kevésre, legalábbis ezt bizonyítják a középiskolák és szakmunkásképző intézetek jelzései. Mostanában megalapozottabb lett a pálya- választás, mert minden gyerek éveken át foglalkozik az érdeklődésének megfelelő témával. Vasvári G. Pál GOTHAi Énekesek yacott Zene és barátság Fiatal vendégei voltak Vác- nak: az NDK-beli Gotha városának gyermekkórusa. Szombaton — május 17-én — a gothai kórus, a békehónap tiszteletére — a vendéglátók közreműködésével — két nagy sikerű hangversenyt adott az állami zeneiskola nagytermében. Délután a gyerekek, este pedig a felnőtt közönség töltötte meg zsúfolásig a termet. A himnuszok elhangzása után Zseb esi István, az Árpád úti általános iskola igazgatója méltatta a békehónap jelentőségét, majd három énekkar — a vendégek mellett a Géza király téri Egészségügyi Szakközépiskola női kórusa és az Árpád úti iskola gyermekkara — énekelte Kodály Békedalát. Ezt követően Klaus Hähnel vezényletével a gothai kórus egyórás műsort adott, amelyben többek között népdalok, Mendelssohn, Kodály és Bartók művei szerepeltek. Nemcsak a műsor sokszínűsége, hanem a karmester kedves, közvetlen modora, szuggesztív vezénylése és Dagmar Borm zongorakísérete is megragadta a közönséget. A hangverseny második részében az Árpád úti iskola kamara- és nagykórusát Nenin- qer Márta dirigálta. Előbb a kamarakórus olasz, német, amerikai és magyar népdalokat. madrigálokat, kánonokat énekelt, majd Farkas Ferenc Légy áldott szép hazánk című művével zárta — nagykórussá kiegészülve — műsorát. A gyermekhangok által keltett élményt tovább fokozta dr. Baksai László orgonálása. Egzakt játékkal — amely rendkívüli technikát és fizikai felkészültséget is igényel — adta elő a Grand choeurt és J. S._ Bach G-dúr preludium című művét. A hangverseny során elhangzott még César Franck egy lírai műve, amelyet az ifjúsági előadáson Ábrahám Márta hegedült, este pedig Tóth Gabriella gimnáziumi ta- • nuló énekelt a mű szépségéhez méltó hangon. Végezetül újra felsorakozott a három kórus. Megtelt a pódium és Händel két monumentális kórusműve csendült fel orgonakísérettel. Az Ama- digi című opera zárókórusának és a Judás Maccabeus című oratóriumból vett szabadsághimnusznak, a Győzelmi kórusnak témája a béke, barátság, szabadság és öröm. A művek felhangzása előtt két nyelven, németül és magyarul hangzott el: legyenek e szavak mindannyiunk számára vezércsillagok mindaddig, amíg meg nem valósul Schiller, Beethoven, Bach, Händel és valamennyiünk álma — „Alle Magischen werden Brüder!”, vagyis minden ember testvérré lesz! N. G. IPARMŰVÉSZÉT _ GYERMEKVILÁG Bábkiállítás Gödöllőn Jól ismert iparművészek tervezték azokat a bábokat, amelyeket a gödöllői helytörténeti gyűjtemény tegnap megnyílt kiállításán mutatnak be a látogatóknak. Antoni Rozália, Bán Mariann, Bonin Katalin, Csete Ildikó, Kecskés Ágnes, Székelyi Katalin, Széles Judit és Szilágyi Júlia azoknak a gyerekeknek ajánlja a bábokat, „akik szeretnek játszani — s ki nem szeret? —és’ azoknak az értő és szerető szülőknek, pedagógusoknak — van-e másmilyen? —, akik gyermekeik egészséges szellemi és lelki fejlődésén fáradoznak.” A kiállítást — amelyet az Iparművészeti Vállalat és a gödöllői járási-városi Petőfi Művelődési Ház közösen rendezett — Földiák András, a Népművelési Intézet osztály- vezetője nyitotta meg, közreműködött a szadai bábcsoport. A bemútató június 15-ig kedden, csütörtökön, pénteken 14—18, szerdán szombaton, vasárnap 10—14 óra között tekinthető meg. Június elsején játéknapot rendeznek. IVapjainkban, amikor az enyhülést bizonyos imperialista törekvések veszélyeztetik, érdemes a dolgok mögé tekinteni, megismerkedni a nemzetközi kérdésekkel közelebbről is, mert így jobban le tudjuk mérni: milyen erők munkálkodnak a mélyben, amelyek a béke ellen hatnak. A Kossuth Könyvkiadó nemzetközi kérdésekkel foglalkozó legújabb kiadványaiból mutatunk be néhányat. Ki ellenzi a leszerelést? A kötet szerzője, Ernst Henri ismert szovjet publicista tanulmánya előszavában megírja, hogy könyve 1979 nyarán jelent meg különböző nyelveken. Azóta bonyolultabbá vált a nemzetközi helyzet, de úgy véli, hogy műve ma is időszerű, hiszen a nemzetközi erőviszonyokban ez alatt az idő alatt nem mentek végbe radikális változások. Sem a nyugati hatalmak, sem a szocialista országok nem tértek el korábbi álláspontjuktól a fegyverkezési versenyben A nyugati hatalmak változatlanul arra törekednek, hogy fokozzák a fegyverkezést, s a szárnyas rakéták Nyugat-Európá- ban való elhelyezésével veszélyeztetik a békét, míg a Varsói Szerződés tagállamai ép-' pen a minapi nyilatkozatukban újból leszögezték, hogy a fegyverkezési verseny határozott megfékezését tartják feladatuknak, természetesen a felek egyenlő biztonságának az elve alapján. Ebből az elvből kiindulva vizsgálja a leszerelés helyzetét, rámutat, hogy a leszerelés legfontosabb kérdés a világon, hiszen az első világháború 10 millió, a második pedig 50 millió ember életét követelte, míg a harmadik egészen bizonyosan több száz millió ember pusztulását eredményezné. Tehát mindenkinek érdeke a béke megtartása S ha mégis vannak, akik a tűzzel játszaUJ POLITIKAI KÖNYVEK Nemzetközi kérdések, közelről nak, azok az emberiség ellenségei, azok a tókés imperialista körök, amelyek a halaiból is hasznot akarnak húzmi. A szerző kimutatja, nogy meiyex ezek a körök, minde- nexelott a nagy hadiipari konszernek, amelyeket hajt a minél nagyoDb profitszerzés vágya. Ezek poiitikai képviselői az Egyesült Államokban a „héják”, akik lényegében Cáriért is mozgatják, illetve ezek szavazatait, is szeretné megnyerni az elnökválasztási küzdelemben. Az imperialista országokban a fegyvergyárosok, a régivágású hidegháborús diplomaták, hírszerzők, harcias generálisok és fanatikus anti- kommunisták szövetkeztek a béke, a leszerelés ellen, mert csakis a krónikus hidegháború légkörében tudnak élni. Más erkölcsi alapra helyezkedni képtelenek. Ezeket leplezi le Ernst Henri, kimutatva, hogy a világnak össze kell fogni a fegyverke- zők ellen, követelni kell a tömegpusztító fegyverek betiltását, támogatni a leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatokat, állhatatosan küzdeni a békéért. Könyvét is ennek a szolgálatában irta meg, rámutatva, hogy mi mindent tehetne az emberiség, ha nem fegyverkezne. Szabálytalan haditudósítások Győri Sándor könyve más oldalról világítja meg a békére leselkedő veszélyt. Évekig, mint a Népszabadság tudósítója Hanoiban élt, és bejárta Indokínát. Éppen abban az időben, amikor a kambodzsai konfliktus és a kínaiak háborúja folyt a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Hallatlanul érdekesek Győri írásai, riportjai, hiszen szinte elsőként jutott el azokra a helyekre, ahol az események zajlottak, ahonnét például tudatta a világgal, hogy Pol Poték milyen mészárlást hajtottak végre népük ellen. Erről Találkozásom a pokollal című riportjában számol be megrendítő erővel, olyan hűen. hogy szinte megborzong az ember: hát ilyen is létezik? Megmutatja a rémuralom társadalmát, azt, hogy a kambodzsai népirtók, miként ítélték halálra az emberek millióit, egész városok lakosságát. Ugyancsak ő tudósít elsőként a poraiból újjászülető országból. barangol a borzalmak földjén és villámlátogatásokat tesz az éledező kambodzsai országrészekben, pillanatképeket villant fel az újjáépítésről, nem hallgatva el a nehézségeket, azt, hogy a kambodzsai átalakulás, a megtisztulás útja mennyire göröngyös. Hogy mégis lesz újjászületés vietnami segítséggel, azt is meg tudta mutatni. Könyve második részében a Vietnam elleni kínai támadással' foglalkozik, a háború első napjairól, a helyszínről tudósít. megmutatva, hogy milyen szisztematikusan készítették elő a kínaiak az inváziót, s hogy milyen erős ellenállásba ütköztek, és hogy a vietnamiak képesek voltak megvédeni hazájukat, meghátrálásra kényszerítették a betolakodókat. Doberdó, Isonzó véres csatái A harmadik kötet, amelyet olvasóinknak ajánlunk, Szabó László alezredes, hadtörténész műve, aki az első világháború egyik véres ütközetének megrajzolásával tiltakozik a háború ellen. Eddig is sokat olvashattunk már Doberdóról, apáink, nagyapáink elbeszéléséből tudjuk, hogy milyen szörnyű embermészárlás történt, mennyi magyar, osztrák, román, cseh, német, olasz pusztult el a csaknem három éven át tartó földi pokolban, ahol a forróság és a fagy, a szomjúság és a férgek kínozták a katonákat, ahol a kartács, a tüzérségi tűz, milliárd vas- és sziklaszilánk vágott rendet a harcosok soraiban. Nemcsak magukat a harcokat írja le, hanem azt is vizsgálja, ami a harchoz vezetett, felvázolja a diplomáciatörténeti hátteret. Megismertet bennünket a hármas szövetséggel, amely a külpolitikai kapcsolatok történetében igazi anomália volt, megmutatja az olasz hadbalépés mozgatórugóit, majd nyomon követi a küzdelmet, amelyben lényegében mind a két fél kimerült, s a terület százezrek vesztőhelyévé vált. Mivel „Doberdó” népünk tudatában ma is a borzalmas vérengzés, az emberi kínszenvedés emlékeként él, hiszen a harcokban magyar katonák tízezrei áldozták életüket, idegen, imperialista érdekekért. Jó, ha megtudja a mai nemzedék, hogy mi az igazság, jó ha hű képet kap a hat évtizeddel ezelőtt történt eseményekről. Gáli Sándor A
