Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
wsr meg irr 1980. MÁJUS 18., VASÁRNAP Budapesti Műszaki Egyetem áramlástani tanszékén a közeljövőben felépülő bicskei erőmű hűtőtornyát vizsgálják a szélcsatornában. A százhuszonegy méter magas építmény palástjának felületét a szélnyomás csökkentésére bordákkal törik meg. A vizsgálatok alkalmával — gyakran valóságos orkánt fújnak a ventillátorok a makettre, a bordák számát és méretét így határozzák meg. Pest megye a BNV-n A barkácsgéptől a liftig Három nap múlva nyit a Budapesti Nemzetközi Vásár, mely a hagyományokhoz híven idén tavasszal is a beruházási javak seregszemléje. Pest megye vállalatai, ipari, illetve ilyen jellegű tevékenységet is folytató mezőgazda- sági szövetkezetei — összesen 28-an — jó néhány érdekességgel mutatkoznak be a szakemberek és az érdeklődők előtt. A Csepel Autógyár speciális járműveit, autódaruit, alvázait, sebességváltóit és szer- vókormányait állítja ki a szabadtéri járműipari kiállításon. A Mechanikai Művek tetszetős és strapabíró utcai telefonkészülékeit, festékszóróit, fázisjavító kondenzátorait láthatjuk. Bemutatja hagyományos termékeit és új műszaki megoldásait a PEMŰ, az 1SG, ai Ikladi Ipari Műszergyár és a Ganz Árammérő. A PEVDI a Heves megyei Építőipari Vállalattal közösen szerepel a műanyag nyílászárókkal, s ugyanilyen érdeklődésre számíthat a Mechanikai Laboratórium néhány új terméke: magnetofonok, lemezjátszók, egyéb híradástechnikai cikkek. A váci HAGY és a Hajógyár szintén piacot keres exportképes termékeinek, a Pestvidéki Gépgyár huzalzomán- cozókat, olaj- és gázégőket, hőlégbefúvókat mutat be. A barkácsolók működés közben is tanulmányozhatják at ÉVIG ceglédi villamos kisgépgyára kéziszerszámait. Inkább a szakembereket érdekli a Kőbányai Porcelángyár verőcemarosi üzemének és a Terminál Szövetkezeti Közös Vállalatnak (Szigetszentmik- lós) néhány új és hagyományos terméke. A monori MEZŐGÉP hajtóműveket és szivattyúkat állít ki. Tíz Pest megyei ipari szövetkezet is szerepel a BNV-n. A budaörsi vegyesipari többek között tv-antennákat, a ceglédi vasipari folyadékszórókészülékeket, fényreklámokat mutat be a 25-ös pavilon galériáján. A TRAKIS ipari röntgenekkel, a Klíma (Szent- mártonkáta) saját szabadalom alapján gyártott ipari hűtőkkel szerepel. Ott lesz a BNV-n a Texelektró, a nagymarosi vasipari, a Ferrome- chanika, a Ferroelektrika, a Nagykőrösi Gépjavító Szövetkezet, valamint az Orvosi Műszeripari Szövetkezet. A fóti Béke Tsz teherfelvonót, vízfüggönyös fóliasátrat és raktári állványokat mutat be az építőipari kiállításon. A letkési Ipolyvölgye kis transzformátorokkal szerepel. — ... and thank you for your attention! — köszönte meg a szakmai bemutatóra összesereglett hallgatóság figyelmét angolul a holland mérnök, majd azt is hozzátette, szívesen válaszol az érdeklődők kérdéseire. Honfitársaim azonban inkább csak szemlélődtek, egymás között tárgyalták meg a látottakat- hallottakat, s így nem volt nehéz a közszemlére tett berendezés mellett álldogáló előadó közelébe férkőznöm: — Excuse mi, may I ask in German? — érdeklődtem tört angolsággal aziránt, nem társaloghatnánk-e a számomra otthonosabb német nyelven. —; Aber natürlich — vagyis, ez csak természetes, hangzott a válasz németül a derék hollandus szájából, s így már semmi akadálya nem volt a diskurzusnak. Beszélgetésünk azonban hosszabbra nyúlt, mint gondoltam. Kérdéseimre választ kapván, éppen búcsúzni akartam, mikor az egyik szemlélődő megkért: ugyan, fordítsak már le neki valamit. A kérdésre persze válasz is következett, aztán újabb kérdés, majd egy másik érdeklődő... Alkalmi tolmácsolásom történetének csak egyik tanulsága, hogy lám, a külföldről érkezett előadó — aki nem nyelvész volt, hanem műszaki szakember! — anyanyelvén kívül két világnyelv biztos ismeretével egészítette ki szakmai tudását. A másik — számunkra szomorú — tapasztalat ismételten bizonyítja: egyre bővülő műszaki-kereskedelmi kapcsolatainkban nemigen tudunk saját lábunkra állni, s így csak mankó segítségével boldogulunk. Nevezetesen: tolmácsra van szükségünk. Tárgyalás lesi — Hat évvel ezelőtt kezdtünk el foglalkozni tolmácso- j lássál, akkor még az idegen- ' vezetés mellett. Az igények növekedésével különváltunk, s ma már önálló üzletágként működünk — mutatja be a mankó beszerzésének egyik forrását Téni György, a Budapest Tourist tolmácsszolgálatának vezetője. Az elnevezés pontosan jelzi a tevékenységet: az utazási iroda tolmácsokat küld ügyfeleinek a vállalati-üzleti tárgyalásokhoz csakúgy, mint kiállításokhoz, konferenciákhoz — vagy éppen házasságkötéshez. Leggyakrabban természetesen a vállalatok jelentkeznek: új gépet vásároltak, jönnek a külföldi szerelők, az üzembe helyezéshez, a betanításhoz kell a tolmács. Tárgyalás lesz a külhoni partnerrel, kell a tolmács. Az országhatáron túl vállalkoztak munkára, s hogy szakembereik ott is eligazodjanak, dolgozni tudjanak, kell a tolmács. S hogy milyen? Természetesen szaktolmács. Mert az ugyan elképzelhető, sót, természetes, hogy a külföldi állampolgárral kötendő házasságnál kötelezően közreműködő tolmács az átlagos műveltségnek megfelelő szókinccsel el tudja látni feladatát — ilyen munka egyébként az olasz tolmácsoknak jut leggyakrabban —, addig egy számítógép üzembe helyezésénél még az általában vett műszaki képzettség sem elegendő. Oda olyan tolmács Kell, aki mellesleg számítástechnikus. Csalr belépőjegy — Hány nyelven beszélnek? — Természetesen minden európai nyelven tudunk tolmácsot biztosítani, s a nemzetközi kapcsolatok gazdagodásával fokozatosan bővítjük szolgáltatásunkat az afrikai és ázsiai nyelvekkel, az arabbal, japánnal és társaikkal — tájékoztat Téni György, Kocz- kas Györgyné főelőadó pedig — maga is angol, Spanyol és orosz tolmács — a mintegy háromszáz fős tolmácsgárua összetételéről, az utánpótlás forrásairól beszél. Az utánpótlás legnagyobb részt az ELTE fordító- és tolmácsképzőjét végzettek közül kerül ki, hiszen ez a képzési forma készíti fel legjobban a tolmácsokat nélkülözhetetlen munkájukra. (Mint ismeretes, ide az egyetemi végzettség és a felsőfokú nyelvvizsga csak belépőjegy: ezekre alapozva folyik az oktatás.) A végzősök névsorát a tolmácsszolgálat rendszeresen megkapja: ennek alapján is bővülhet a fényképes kartonrendszer. A fénykép nem tévedés: aligha szorul bizonygatásra, hogy a tolmács külső megjelenése elengedhetetleii feltétele az eredményes munkának. Kell a mankó A laikus nem is gondolná, hogy minden egyes tolmácsolásra készülni kell. Pedig, aki úgy próbál egy műszaki vagy kereskedelmi tárgyaláson közvetíteni, hogy nem ismerkedett meg előzetesen a témával, vagy úgy szeretne egy tudományos konferencián közreműködni, hogy nem tanulmányozta a szakterület zsargonját, kudarcot vall. A tolmácsszolgálatnak vannak törzsvevői is. Sok budapesti cég mellett gyakran jelentkezik igényével a Szentendrei Papírgyár, a Harisnyagyár, régi üzletfél a Dunakeszi Konzervgyár — de említMShen sesgéihefek ? Legfontosabb az őszinteség GYAKRAN a félreértett helyzetek szülik a legjellemzőbb pillanatokat, amelyeket különben csak ritka szerencsével lehet utolérni. Egy elejtett mondat, spontán megszólítás néha többet árul el az emberről, mint a legrészletesebb életrajz. A megbeszélt időpontnál valamivel korábban érkeztem Dobos Ferencnének, a vecsé- si Ferihegy Tsz agr& rómusá- nak irodájába. Akaratlanul tanúja voltam egy indulatos, de tárgyszerű munkahelyi vitának, amelynek a 13. országgyűlési választókerület új képviselőjelöltje vetett véget, amikor észrevette az idegent az ajtóban. — Miben segíthetek? — kérdezte, meg sem várva a bemutatkozást. Miben segíthetek? Ügy mondták utólag a helybeliek is, ahogy akkor éreztem: ez a mondat Dobos Ferencné jellemének, közéleti magatartásának kulcsa. — A látszat most ellenem szól — mondta később mosolyogva. — Egyáltalán nem szoktam türelmetlen vagy mérges lenni. Tudom, hogy mindenki követhet el a munkája során hibákat. Vannak azonban határidők, létezik adatszolgáltatási kötelezettség, s én ezekhez mindig tartom magam — utalt vissza a korábbi vitára. Leírták már Dobos Ferenc- néről, ismerősét is úgy tartják: harcos asszony. Beszélgetésünk ideje alatt nekem viszont mindvégig megfontoltsága, alaposan megérlelt véleménynyilvánítása tűnt fel. — A legellenszenvesebb jellemvonásnak azt tartom, ha valaki nem egyenes. Azt mondják rólam, hogy harcos vagyok? Lehet. Lehet, hogy csak azért vélekednek így, mert tudják, soha nem titkolom. mit tartok erről vagy arról a dologról, döntésről. Az emberek előbb elfogadják azt, aki őszinte. Nem? Szerintem az őszinteség a legfontosabb emberi tulajdonság. A vékonyfalú irodaépület szomszédos helyiségében közben a szokásos hétköznapi munka zajlott. Emberek jöttek kérdéssel, kéréssel, telefonon érdeklődtek az egyik helybeli iskolából, megkapják-e a kirándulásra kért autóbuszt a közös gazdaságtól. Föltűnt az új képviselőjelölt-asszony határozottsága is. Csak egyetlen kérdés marad nyitott: — Sokat gondolkodtam már én is azon, vajon miért engem jelöltek? Jóllehet 1960 óta, amióta a termelőszövetkezetben dolgozom, tagja vagyok a szociális bizottságnak, a nőbizottságnak, természetesen mindig részt vettem a közösségi munkában. Persze hol jobban, hol kevésbé, a szakmai feladatoktól függően... De hát itt születtem, itt dolgozom, s ez kötelességem is. — Vecsést, Üllőt, azt hiszem, jól ismerem, Vasadot, Csévharasztot, a másik két, a választói kerülethez tartozó települést, az ott élő embereket még nem annyira. Ha a választásokon is bizalmat kapok, úgy gondolom, a legelső és legsürgősebb feladatom a tájékozódás lesz. Pontosan tudnom kell, mi az emberek gondja, vágya, mit várnak tőlem. Ezen a környéken nagyon sokat dolgoznak idősek és fiatalok egyformán. Kell, hogy gyorsabban változzon az életük minősége is. Ezt szolgálja az ellátás javítása, a jobb utak, a közművesítés, a több óvodai, iskolai hely. EX AZT HISZEM, senki sem születik országgyűlési képviselőnek. Ahhoz, hogy olyan hasznosan tudjon dolgozni, mint várják tőle, alaposan meg kell ismerkednie a feladatokkal. Ezért számítok a jelölő gyűlésen is ígért sok segítségre, türelemre és bizalomra. (Beszélgetés a választási előkészületekről a 7. oldalon.) Vereszkl Janó* hetnénk az MGM diósdi gyárát, a solymári PEMÜ-t, a Mechanikai Műveket is a hosszú lista szereplői közül. Mert a kereskedelmi kapcsolatok bővülnek, a műszakitudományos életet is egyre jobban áthatja a nemzetközi munkamegosztás, s amíg nem tudjuk elérni a bevezetőben megismert holland barátunk példáját, még sok-sok tolmácsra lesz szükségünk. Weyer Béla A művelődési házban Bajtársi találkozó Bajtársi találkozót rendezett szombaton a Magyar Partizánszövetség a második Világháború idején Jugoszláviában harcolt tagjai számára. A Belügyminisztérium művelődési házában tartott ünnepségen Sárközi Sándor nyugalmazott vezérőrnagy, a Magyar Partizánszövetség titkára üdvözölte a másfél száz partizánt, veterán harcost. Söröskupak I ngerkedik velünk a tavasz, jöjjön, ne jöjjön, am annaK, nogy közeledik, van bizonyossága: a koráubi nónapoknoz kepest emelkedik a sörfogyasztás. S anogy emelkedik, úgy jut majd egyre több sörosku- pak a hulladékgyűjtőkbe; a lorgaiomba kerülő nedű hetvenhét százaléka palackozott már napjainkban. A sörösüveg kupakja két és fél gramm fémet tartalmaz, semmiség, jelentéktelen érték, bár meglehetősen drága, mert tiszta fémet követel az élelmiszeripari higiénia. Szóval, két és fél gramm. Országos összesítésben a'zonban a söröskupakok majdnem háromezer tonna fémes anyag föl- emésztői! S ez bizony már mennyiség! Érdemes lenne összegyűjteni. Néhány nagyobb vendéglátóipari vállalatnál megteszik ugyan, ám másutt kinek jutna eszébe az $nyagtakarékos- ságnak ez a forrása? Alig két-három esztendeje annak, hogy szemünkben változik az anyagok értéke, fontossága, szerepe, de még mindig csupán a pazarlás legerőteljesebb forrásait pásztázza figyelmünk, s az eredmények nagyobb része nem más, mint a korábbi, kerül amibe kerül szemlélet visszaszorítása, azaz még nem igazi takarékosság. S ezért választottuk a bevezetőben leírt példát, mert éppen köznapiságával mutatja, mi minden kínálja magát forrásként, megtakarításként, ha valóban eljutunk majd oda — s eljutunk, ha nem józan belátásból, akkor a körülmények kényszerítő hatására —, hogy minden darabka anyagot fontosnak, értéknek tartsunk. Aminek vannak szemléleti és szervezeti feltételei, az utóbbiakra pusztán érzékeltetésül egyetlen tényt említve: a megyében tizenkétszer any- nyi lakosra jut egy hulla- dékátvevő-hely, mint a Német Demokratikus Köztársaságban, s huszonegyszer többre, mint a fejlett tőkés országokban. Azaz nem elég gyűjteni a söröskupakot, az js szükségeltetne hozzá, hogy átvegyék valahol, s az átvevőktől szintén átvegye a feldolgozó ipar... M intha cáfolnánk magunkat, most egészen másfajta esetet említünk, ötödével, hatodával csökkenti az importból származó takarmányfehérje szükségletet az az eljárás, ame- ljiet a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen dolgoztak ki, s amelynek eredménye az új lúd tojótápszer receptúrája. Az ennek alapján készült tápszer már forgalomban van. a Gabona Tröszt volt a fölkarolója a friss eljárásnak. Mintha cáfolnánk magunkat. írtuk az előbb, s bár annyi lenne az ilven eset. hogy cáfolatra késztetne bennünket...! Rsinos. szó sincs erről, a lúd tojótápszer üave kivétel, amelv a szabálvt erősíti. Az ehhez hasonló, ténylegesen takarékos — s nem a oazarlás megszűntetésével takarékoskodni látszó — megoldások ritkasáeszám- ha mennek az iparban énn- úgv, mint a mezőgazdaságban. a nőnoa^flasá'1 bármely más területén. Valójában pedig itt kínálkoznak az igazán nagy megtakarítási feuetőségéé, az oiyan módszerek, amis alapvetően befolyásolják egy-egy termék, tevékenység anyagszükségletét. bokát beszélünk, írunk arról, hogy a megváltozott gazdasági, gazdálkodási környezet a vállalatokkal eloveteti rejtett tartalékaikat, egyebek mellett az anyagfólnasználásban és anyaggazdálkodásban is. Ami igaz. Az azonban nem igaz, hogy ezek a rejtett tartalékok maris szolgálnak; a legtöbb lehetőségnek még a föltárása sem kezdődött meg, a termelőhelyek nagyobo része még mindig ott tart, ahol mindenféle takarékossági bíztatás nélkül is tartania kellett volna, a pazarlas lassú fölszámolásánál. * emi lépéselőnye van másokkal szemben az ilyesfajta feladatok megfogalmazásában és végrehajtásában a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyárának, ahol következetes munkával fölkutatták — elsősorban a nyersanyag tárolásánál, a földolgozásnál — azokat a veszteségforrásokat, amelyek az anyaghasznosítást a legjobban befolyásolják. Igaz, lépegettek más területeken is — így a szállításban, a műszak' korszerűsítésben —, de a lényeget ott keresték, ahol kellett, a fő tevékenység mellékesnek tűnő mozzanataiban — mint amilyen a tárolás —, nem kevesebb, mint 2,5 millió forintot takarítva meg ezen a módon. Ha most azt is hozzátesszük, hogy az üzem jelentős kivitelt bonyolít le — aminek értéke tavaly kétmillió dollár volt a tőkés piacokon —, akkor már egyszerű fölrajzolni azt az utat, ahogyan a korábban esetlegesen hulladékba kerülő, vagy elpusztuló nyersanyagból dollár, bevétel lehet. Önmaguk ismerték fel: az egyik megoldás hozza magával a másikat, azaz nem merülnek ki a tartalékok, hanem újak keletkeznek, nem sejtett lehetőségekről derülhet ki, hogy ésszerűsítést rejtenek magukban, tehát érdemes mindent szemügyre venni, vizsgálni, mert tartalékok mindenütt találhatók. Annyira kézenfekvő megállapítás ez, hogy szinte röstelleni kellene leírását, ám a tapasztalatok arra intenek, a termelőhelyek nagy részén ez a kézenfekvő igazság még nem igazság, nem része a mindennapos gyakorlatnak. Még mindig ott tart az anyaggazdálkodás — tisztelet a ritka kivételeknek —, hogy kellene anyagfelhasználási norma, utólagos elszámoltatás, kellene pontos készletnyilvántartás ... sok minden kellene. Semmilyen rend az egyik oldalon, a másikon pedig a brigádok kérlelése, vállaljanak már anyagtakarékosságot is — furcsa munkamegosztás! Mégis, ennek a furcsaságnak lehetünk a leggyakrabban tanúi, s csak elvétve annak, amit példaként Gödöllőről. Ceglédről említettünk. Holott nvilvánvaló: ennek a fordítottja hozhat igazi frontáttörést az anyagfelhasználásban. M. O. A hofíaisdus péffeJága Tolmácsot tessék bérelni! Hűtőtorony — szélviharban
