Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-17 / 114. szám

1980. MÁJUS 17., SZOMBAT Új ösztönzés az enyhülésnek A szovjet vezető testületek közös állásfoglalása Moszkvában közzétették a szovjet vezető testületek: az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága, a Legfel­sőbb Tanács Elnöksége és a Minisztertanács közös állásfog­lalását a Varsói Szerződés tag­államai politikai tanácskozó testületének most véget ért üléséről. Az állásfoglalás tel­jes mértékben helyesli a Leo- nyid Brezsnyev által vezetett szovjet küldöttségnek az ülé­sen kifejtett tevékenységét és hangsúlyozza: „A Varsói Szerződés aláírá­sa óta eltelt negyed század azt bizonyítja, hogy a szocia­lista országok sokoldalú szö- setsége Európa és az egész világ békéjének legjelentősebb tényezője. A szövetség meg­bízhatóan védelmezi részve­vőinek szocialista vívmányait, tettekkel szolgálja a békés együttműködés érdekeit. A Varsói Szerződésben részvevő országok állást foglaltak s ki­álltak az enyhülés folyamatá­nak kiszélesítése és elmélyíté­se, a nemzetközi légkör gyö­keres megjavítása mellett. A politikai tanácskozó testület­nek a Lengyel Népköztársa­ság fővárosában tartott ülé­sén elfogadott nyilatkozat is­mét meggyőző erővel bizo­nyítja ezt. E fontos politikai okmány mélyrehatóan elemzi a jelenlegi európai és nemzet­közi helyzetet, feltárja a hely­zet kiéleződésének okait Az imperialista és hegemonista erők a fegyverkezési verseny fokozására törekednek, vál­ság-helyzeteket hoznak létre, ami a háborús veszély fokozó­dásával jár. A NATO vezető testületéi­nek legutóbbi má$usi tanács­kozásán ismét olyan határoza­tokat fogadtak el, amelyek ebbe az irányba vezetnek. A Varsói Szerződés tagállamai a NATO veszélyes irányvonalá­val 'széles akcióprogramot ál­lítanak szembe. Ez arra szol­gál, hogy felszámolja a hi­degháború felújításának ve­szélyét, növelje a nemzetközi kapcsolatokban a bizalmat és a kölcsönös megértést, egész­ségesebb, békés mederbe te­relje az események menetét. A politikai tanácskozó tes­tület ülésének határozata ar­ra hivatott, hogy új ösztön­zést adjon az enyhülés folya­matának. A szovjet emberek annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a nyugati or­szágok közvéleménye, népei és kormányai megértéssel és tá­mogatással fogadják a szocia­lista államok kezdeményezé­sét. A szocializmus célja a 1 :- szerelés volt és marad. A Varsói Szerződésben részve­vő országok állást foglalnak amellett, hogy megegyezésre jussanak valamennyi folyamat­ban levő leszerelési tárgyalá­son és újítsák fel a megsza­kított tárgyalásokat. A politikai tanácskozó tes­tűié? ülése ismét bebizonyítot­ta, hogy a testvéri országok elkötelezett hívei az interna­cionalizmus eszméjének, vál­tozatlanul szolidárisak min­den olyan néppel, amely küzd politikai és gazdasági függet­lenségének megszilárdításáért, azért a jogért, hogy. maga dönthessen sorsáról. Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbe Tanácsának Elnöksége és a Minisztertanács nagy je­lentőséget tulajdonít annak a javaslatnak, hogy a legrövi­debb időn belül tartsák meg a világ minden körzete leg­főbb állami- vezetőinek talál­kozóját. Ez a találkozó a nemzetközi élet kulcsfontossá­gú kérdéseire összpontosíthat­ná a figyelmet, meghatároz­hatná a tűzfészkek felszámo­lásának, a háború megakadá­lyozásának útját. Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Minisztertanács meggyőződése, hogy a test­véri szocialista országok ba­rátsága, összefogása, a béke­szerető országokkal, a széles társadalmi erőkkel való együttműködésük elmélyítése új sikereket hoz az enyhülési politikában, a béke és a bé­kés alkotó munka éveivé te­szi a nyolcvanas éveket — hangoztatja a szovjet vezető testületek közös állásfoglalá­Továbbra is a tárgyalások átjárt Púja Frigyes megbeszélései Bécsben (Folytatás az l. oldalról) és kirívó ellentétben a szovjet külügyminiszterrel, aki az eny­hülési politika folytatásának fontosságára összpontosított — beszédében a feszült nemzet­közi helyzetet ecsetelte, még­hozzá a lehető legkomorabb színekkel lefestve a világ kü­lönböző térségeiben kialakult konfliktusokat. Kemény, he­lyenként fenyegető hangú sza­vaival az Egyesült Államokat úgy tüntette fel, mint a népek függetlenségének védelmezőjét, amely kész szembeszállni kü­lönböző „agressziós lépések­kel”. Beszéde éles szovjetellenes kirohanásokat tartalmazott. Azt állította, hogy a Szovjetunió megsértette a nemzetközi jog több alapelvét és „világszerte veszélyezteti a biztonságot”. A leszerelés problémáit érintve Muskie úgy állította be a kér­dést, mintha a továbblépés el­sősorban a másik, a szovjet féltől függne. Azt hangoztat­ta, hogy az Egyesült Államok­nak továbbra is célja a SALT —II. ratifikálása, és be fogja tartani annak rendelkezéseit mindaddig, amíg ..mindkét fél részéről eleget tesznek ezek­nek”. Megfigyelők, még a semle­ges országok diplomatái is, meglepetéssel fogadták Mus­kie kijelentéseinek keménysé­gét, hiszen a beszéd csak né­hány órával előzte meg Mus­kie találkozóját Gromikóval. Francois-Poncet, francia kül­ügyminiszter beszédében az államszerződést méltatva rá­mutatott, hogy annak jelentősé­ge nem csupán Ausztria szu­verenitásának visszaállításá­ban rejlik. Az a fejlődés, ame­lyet Ausztria az államszerző­dés eredményeként 25 év alatt átélt, tanulságul szolgál vala­mennyi európai nép számára, egyszersmind reményt keltő a mai, feszültségekkel terhes nemzetközi helyzetben. Lőrd Carrjngton brit kül­ügyminiszter hangsúlyozta, hogy az aláíró hatalmak meg­elégedéssel tekinthetnek visz- sza az államszerződés létrejöt­tében betöltött szerepükre. A világ népei ma veszélyes idő­ket élnek át — mondotta —, folytatódik a fegyverkezési verseny, feszültségek tapasz­talhatók, de mégis megvan a remény a békére, arra, hogy valamennyien békében és jó­létben élhessünk. Az állam- szerződés a bizonyíték arra, hogy mi minden érhető el megértéssel és jóakarattal. Andrej Gromiko és Edmund Muskie néhány perccel délután öt óra előtt kezdte meg tár­gyalásait A bécsi Hofbucgban Andrej Gromiko és Edmund Muskie első, négyszemközti megbeszé­lése kereken három óra hosz­Mogyar felszólalás a leszerelési bizottságban Az ENSZ békeleladatairól Az ENSZ leszerelési bizott­ságának csütörtöki ülésén fel­szólalt Holtai Imre nagykövet, Magyarország állandó ENSZ- képviselője is. A jelenlegi nemzetközi helyzetnek a le­szerelési tárgyalásokra gyako­rolt hatását elemezve hang­súlyozta a vitás kérdések po­litikai eszközökkel történő rendezésének, a békés együtt­élés normái betartásának szük­ségességét. Az ENSZ leszerelési bizott­ságának ülésszakán Oleg Tro- janovszkij, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-képviselője han­goztatta, hogy a jelenlegi bo­nyolult nemzetközi helyzet­ben különösen fontos, hogy a békeszerető országok fokozzák erőfeszítéseiket a béke meg­szilárdítása, a háború veszé­lyének elhárítása érdekében, valamint azért, hogy konkrét intézkedések történjenek a fegyverkezési hajsza megfé­kezése és az enyhülés terüle­tén. szat tartott, az általános vára­kozás szerinti rövid eszmecse­rénél jóval hosszabb ideig. A tárgyalások után Gromiko a Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszterrel előirányzott találkozóra ment. Az amerikai diplomácia ve­zetője néhány szóban tájékoz­tatta a sajtó képviselőit. Mint mondotta, „hosszú és ko­moly” eszmecserét folytattak számos kérdésről. Muskie nem közölt részleteket a tár­gyalások tartalmáról, mond­ván, hogy előbb Carter elnö­köt tájékoztatja. Azt azonban leszögezte, hogy a találkozó meggyőzte őt az eszmecsere szükségességéről, s reméli, hogy a párbeszéd folytatódni fog, a nézeteltérések rendezése lehetővé válik. Gromiko szovjet külügy­miniszter pénteken este Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárral, szombaton délelőtt pedig Bruno Kreisky kancellárral találkozik. Púja Frigyes külügyminisz­ter, aki az osztrák kormány meghívására az államszerző­dés aláírásának 25. évforduló­járól megemlékező ünnepsé­gekre érkezett Bécsbe, pénte­ken három nyugati ország kül­ügyminiszterével találkozott. A délelőtt folyamán az‘ angol nagykövetségen Lord Carring­ton brit külügyminiszterrel tárgyalt, délután pedig a ma­gyar nagykövetség épületében először Pierre Aubert svájci, majd Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter­rel tartott megbeszéléseket. A nyílt, őszinte légkörű esz­mecseréken — amelyeken je­len volt dr. Randé Jenő bécsi nagykövet — a kétoldalú kap­csolatokról és időszerű nem­zetközi kérdésekről volt szó. Obira Maszajosit leszavazták Soron kívüli választások Japánban A japán parlamenti ellen­zék együttes fellépése és a konzervatív képviselők egy részének lázadása következté­ben a törvényhozás alsóházá­ban bizalmi szavazáson pénte­ken délután váratlanul vere­séget szenvedett Ohira Masza- jősi miniszterelnök alig hat hónapja hivatalban levő má­sodik kormánya. Ohira azon­nali lemondás helyett az al­kotmányos előírások kínálta másik lehetőséget választva, úgy határozott, hogy egy hé­ten belül feloszlatja a képvi­selőházat, s június 22-re so- ronkívüli általános választáso­kat írat ki. A szocialista párt a bizal­matlansági indítvány indoklá­sában mindenekelőtt arra hi­vatkozott, hogy az LDP alkal­matlannak bizonyult az or­szágos ügyek és a külpolitika felelős irányítására. Ünnepi ülés a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) katonai fenyegetés volt, ag­resszív jellege azonban még erőteljesebben kidomborodott, amikor a hírhedt 1954-es pá­rizsi egyezmény ratifikálásával zöld utat engedtek a nyugat­német újrafelfegyverzésnek. A szocialista országok kez­dettől fogva ellenezték, hogy a világot katonai tömbökre szakítsák. A hidegháborús lég­körben a fenyegetés, az óriá­si méretű fegyverkezési haj­sza, a gazdasági blokád kö­zepette a Szovjetunió és az európai szocialista országok nagyfokú önmérsékletet és tü­relmet -tanúsítottak. Történel­mi tény, hogy a NATO-ba tö­mörült nyugati országokat terheli a felelősség azért, hogy Európában két egymással szemben álló katonai tömb jött létre. A szocialista or­szágok csak a NATO létreho­zása után hat évvel alakítot­ták meg saját védelmi szerve­zetüket, amelynek célja az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése volt. Szerződésük egyik pontja ki­mondja, hogy amikor az Euró­pa biztonságát szolgáló álta­lános egyezmény létrejön, a Varsói Szerződés hatályát veszti. Mindaddig azonban, amíg nincsenek meg a béke megőrzésének széles alapokon nyugvó intézményes garan­ciái, e szövetség nemzetközi biztonság és a tartós béke leg­főbb záloga marad — mon­dotta. A továbbiakban Borbándi János hangsúlyozta: A Varsói Szerződés védel­mi szervezete az egész embe­riség érdekeit szolgálva hoz­zájárult ahhoz, hogy az im­perializmus szándéka meg­hiúsult, s nem tudott új vi­lágháborút kirobbantani; mű­ködése elválaszthatatlanul összefonódott azzal a küzde­lemmel, amelyet a szocialista közösség országai — elsősor­ban a Szovjetunió — vívtak a stratégiai erőegyensúly meg­teremtéséért és a fegyverke­zési hajsza megfékezéséért. E törekvések mögött hatalmas erő áll, mindenekelőtt a Szov­jetunió gazdasági, katonai po­tenciálja, hadseregének ereje. Az egyesített fegyveres erők fegyverrendszere, kiképzése, a harc megvívásának elmélete korszerű hadtudományra és összehangolt, egységes hadi- technikára épül. Ez párosul a szerződésben részt vevő nem­zetek katonáinak szilárd ön­tudatával, hazafiságával, in­ternacionalizmusával, s azzal az elszántságával, hogy haté­konyan oltalmazzák országaink nyugodt, kiegyensúlyozott, bé­kés alkotó munkát. Borbándi János ezután rá­mutatott: — A Varsói Szer­ződés szervezetének politikai tanácskozó testüíete az elmúlt negyedszázad alatt nagy je­lentőségű nemzetközi állásfog­lalásaival, javaslataival, a politikai, diplomáciai akciók sorozatával kivívta kontinen­sünk és az egész világ haladó erőinek rokonszenvét, elisme­rését. A politikai tanácskozó tes­tület több ízben szorgalmazta a Varsói Szerződés és a NATO közötti meg nem támadási szerződés megkötését, s olyan megállapodás aláírását, amely a feleket arra kötelezi, hogy nem használnak elsőként sem nukleáris, sem hagyományos fegyvert. Számos alkalommal kinyilvánította készségét a Varsói Szerződés feloszlatásá­ra, ha a NATO-országok is megszüntetik az Észak-atlanti Szövetséget. Javasolta továbbá: mindkét katonai tömb köte­lezze magát, hogy nem növe­li tagországainak számát. Kedvező mérleget készíthet­tek a hetvenes évek első fe­léről mindazok, akik hittek abban, hogy a nukleáris kor­szak egyetlen ésszerű alterna­tívája a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élése. Ennek az időszaknak kiemelkedő ese­ménye volt a helsinki értekez­let, ahol a részvevő 35 ország legmagasabb szintű képviselői fogadták el a nagy jelentősé­gű záróokmányt. A helyzet pozitív változásá­nak meghatározó tényezője volt, hogy a hadászati fegy­verek tekintetében erőegyen­súly jött létre a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a NATO és a Varsói Szerződés országai között. Bebizonyoso­dott, hogy az imperializmus nem cselekedhet többé kénye- kedve szerint. Világuralmi terveinek gátat vet az erővi­szonyok megváltozása, a szo­cialista közösség államainak egyeztetett, békés fellépése, a népek mind szélesebben ki­bontakozó békeharca. Az utóbbi időben azo'hban a nemzetközi helyzet sajná­latos módon kiéleződött. A szocialista országok ellen .hidegháborús, politikai kam­pányokat szerveznek, provo­kációkat hajtanak végre. A haladásellenes, imperialista körök most az Afganisztánnak nyújtott törvényes szovjet se­gítség ürügyén indítottak szovjetellenes, antikommunista, A varsái tanácskozás nemzetközi visszhangja A józan ész és a béke hangja Világszerte nagy érdeklődés fogadta a Varsói Szerződés po­litikai tanácskozó testületé csütörtöki ülésén elhangzott állásfoglalásokat, s a világ népeihez szóló békefelhívást. — A nyugatnémet kormány szóvivője kijelentette, hogy Bonn „rendkívül komolyan éS lelkiismeretesen kívánja ta­nulmányozni" a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testületének a leszerelést és az enyhülést szolgáló politikai javaslatait. Hasonló szellem­ben nyilatkozott Hans-Diet- rieh Genscher külügyminisz­ter is. Peter Shore, a brit mun­káspárti ellenzék külügyi szó­vivője „komoly tanulmányo­zást érdemlő” javaslatként üdvözölte a Varsói Szerző­dés tagállamai politikai ta­nácskozó testületének felhívá­sát a béke világcsúcskonfe­renciára és európai leszerelé­si értekezletre. Kijelentette:' „Ez a javaslat feltétlenül gon­dos tanulmányozást érdemel, és nem szabad kereken el­utasítani.” Antonio Ramalho Eanes tá­bornok, portugál köztársasági elnök pozitívan reagált a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé­nek az európai politikai és katonai enyhülési folyamat ki­bontakoztatása érdekében tett újabb kezdeményezéseire. Az amerikai kormány pén­teken lényegében elutasította a Varsói Szerződés javaslatát, hogy hívjanak össze csúcsér­tekezletet a feszültség enyhí­tésére. A külügyminisztérium a var­sói dokumentumokban foglalt többi javaslat kommentálásá­tól egyelőre elzárkózott, arra hivatkozva, hogy azokat még tanulmányozzák. Nagy teret szentel a nem­zetközi sajtó is a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó tes­tületé javaslatainak. A francia L’Humanité hang­súlyozza, hogy a hét szocialis­ta ország vezetői ünnepélyes felhívást intéztek a lengyel fővárosból a világ népeihez a béke megteremtésére. A nyugatnémet sajtó pénte­ken vezető helyen számol be a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének talál­kozójáról. Valamennyi lap ki­emeli, hogy a szocialista or­szágok a nemzetközi konflik­tusok megoldására világmére­tű csúcsértekezletet javasol­nak. A Süddeutsche Zeitung Leonyid Brezsnyevet idézi: a felhívás a józan ész és a béke hangja Varsóból. A lap meg­állapítja, hogy a kelet-európai országok újabb leszerelési ja­vaslatokat terjesztettek a Nyu­gat elé. A spanyol hírközlő szer­vek kiemelkedő helyen foglal­koznak a Varsói Szerződés po­litikai tanácskozó testületé ju­bileumi ülésszakán elfogadott nyilatkozattak a szocialista társadalmi ren­det támadó kampányt, mér­gezve ezzel a nemzetközi lég­kört. Űj katonai támaszpontokat keresnék a Közel-Keleten, Af­rikában és más térségekben. Rá akarják venni az európai NATO-országokat, hogy az észak-atlanti tömb terjessze ki hatókörét a kontinensün­kön kívül eső területekre, így a szervezet az amerikai stra­tégiának méginkább aláren­delt eszköze legyen. Eközben mereven elutasító magatartást tanúsítanak a szocialista or­szágoknak az enyhülést erősí­tő kezdeményezéseivel szem­ben. Figyelmen kívül hagy­ták például, hogy a Szovjet­unió egyoldalúan 20 000 ka­tonával és ezer harckocsival csökkenti az NDK területén állomásozó csapatainak lét­számát. Mindazok számára, akik aggodalommal figyelik a nem­zetközi események alakulását, megnyugtató, hogy o Szovjet­unió a békéért és biztonságért vívott harcot állította szem­be a háborús hisztériával és a fegyverkezési versennyel. Tö­retlenül folytatja lenini bé­kepolitikáját az enyhülés megszilárdítása, a fegyverzet csökkenése, a népek közötti közeledés és kölcsönös meg­értés érdekében. A Magyar Népköztársaság szövetségesei­vel együtt a vitás nemzetközi kérdések politikai megoldásár nak a híve. Támogatjuk a fegyverkezési hajsza megállí­tását célzó javaslatokat, az egyenlő biztonság megteremté­sét, és készek vagyunk meg­tenni minden lépést, amely az általános leszereléshez visz közelebb. — A Varsói Szerződés szer­vezete — amelynek keretében a Magyar Népköztársaság hí­ven teljesíti kötelezettségeit —* 25 éve nagy felelősséggel lát­ta el védelmi feladatát —■ hangsúlyozta Borbándi János. — Nem törekszik katonai fö­lényre, nem kívánja rákény­szeríteni akaratát a másik fél­re, s ilyen magatartást vár el a szembenálló erőktől is. A Minisztertanács elnökhe­lyettese leszögezte: a fenye­getés, a zsarolás, a belügyeink- be való beavatkozás politiká­ja nem vezethet eredményre, hiszen a szocializmus már akkor is megvédte önmagát, mikor még csak egy országban létezett. Napjainkban a Var­sói Szerződés védelmi szer­vezete még inkább képes meghiúsítani az ellenséges mesterkedéseket, mert ren­delkezésére áll minden olyan eszköz, amellyel szükség ese­ten méltó választ adhat az agresszív kísérletekre. — Pártunk és kormányunk szilárd, megmásíthatatlan ál­láspontja, hogy jelenlegi po­litikai irányvonalunk a nem­zeti érdekeinkkel tökéletesen összhangban levő, egyetlen helyes politika. A magyar nép függetlenségét és szabadságát több mint ezeréves történel­me során először szavatolja olyan szövetség,' amelynek tagjai egymást segítve, azo­nos célokért munkálkodnak. E szövetség egyaránt szolgálja internacionalista törekvésein­ket és népünk érdekeit. Ezért — a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt — a jövőben is mindent megte­szünk annak érdekében, hogy tovább erősödjék a nemzetközi enyhülés irányzata, létrejöjje­nek az európai biztonság tar­tós feltételei és szocializmust építő népeink békében él­jenek. Ehhez járul hozzá hon­védelmünk erősítése is. To­vábbra is nagy gondot fordí­tunk arra, hogy fegyveres erőink felkészültsége, politikai­erkölcsi arculata, szervezete, fegyverzete megfeleljen vál­lalt kötelezettségeinknek, a szocializmus védelméből ránk háruló feladatoknak. — Hiszünk a békében, és van erőnk védelmére. Van türelmünk és állhatatosságunk, hogy harcoljunk érte — mon­dotta befejezésül Borbándi Já­Az ünnepi megemlékezés Korom Mihály zárszavát kö­vetően az Intemacionálé hang­jaival ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents