Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-16 / 113. szám
Befejeződött a varsái csúcstalálkozó (Folytatás az 1. oldalról) NDK Államtanácsának elnöke elnökölt. A politikai tanácskozó testület ülésén megvonták a Varsói Szerződés 25 éves tevékenységének mérlegét, s áttekintették az európai enyhülésért és biztonságért, az egyetemes béke megszilárdításáért folytatott harc időszerű kérdéseit és feladatait. Az ülés résztvevői a jelenlegi európai és világhelyzet értékelését és az európai politikai és katonai enyhülés folyamatának kibontakoztatására, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a világ politikai légkörének megjavítását szolgáló további lépésekre vonatkozó javaslataikat egyhangúlag elfogadott nyilatkozatba foglalták, amelyet külön tesznek közzé. A Varsói Szerződés tagállamai megerősítették szilárd elhatározásuk t, hogy folytatják a harcot az európai biztonság erősítéséért és együttműködés fejlesztéséért, az egyetemes békéért, a népek szabadságáéit és függetlenségóért, a nemzetközi enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megállításáért és a leszerelésért. Ebben a harcban készek szorosan együttműködni mindazon államokkal és társadalmi erőkkel, amelyek érdekeltek a békének és a népek biztonságának megszilárdításában. Megállapodtak, hogy a Lengyel Népiköztársaság, mint az ülést rendező ország, a nyilatkozatot hivatalos dokumentumként az Egyesült Nemzetek Szervezete elé terjeszti és az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett valameny- nyi állam kormányának tudomására hozza. Megegyezés született abban, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága soron következő ülésén áttekinti az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt, vett államok képviselői madridi találkozójának előkészítésével és az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia ösz- szehívásával kapcsolatos kérdéseket. A politikai tanácskozó testület meghallgatta V. G. Ku- likovnak, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának, a Szovjetunió marsalljának jelentését az egyesített parancsnokság gyakorlati munkájáról. A politikai tanácskozó testület ülése baráti légkörben, a teljes egyetértés jegyében zajlott le, s megerősítette résztvevőinek nézetazonosságát Európa és a világ kulcsfontosságú kérdéseiben. A Varsói Szerződés tagállamainak küldöttségei részt vettek a testvéri szövetségük 25. évfordulójának szentelt ünnepi megemlékezéseken. A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés tagállamai, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége képviselői a politikai tanácskozó testület 1980. május 14—15-i varsói ülésén értékelték testvéri, védelmi szövetségüknek a béke szolgálatában kifejtett 25 éves tevékenysége eredményeit és áttekintették az európai enyhülésért és biztonságért, a világbéke megszilárdításáért vívott harc időszerű kérdéseit. I. A politikai tanácskozó testület ülésének résztvevői megelégedéssel állapították meg, hogy nagy jelentőségű esemény volt a varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 25 évvel ezelőtti aláírása, válaszként a NATO tömbjének megalakítására, az európai háborús veszély fokozódására és a békeszerető államok biztonsága elleni fenyegetésre — különösen e katonai tömb vezető köreinek azon irányvonalára, amely Nyugat-Németor- szág új rafelf egy vérzését célozta. Testvéri szövetségünk — miként tagállamaink is — együttműködik és együtt munkálkodik más államokkal, valamennyi békeszerető erővel, s negyedszázada létfontosságú feladatokat old meg magabiztosan és hatékonyan, megakadályozza a háború kirobbanását Európában, minden eszközzel hozzájárul a béke megszilárdításához, a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, az államok közötti egyenjogú, békés együttműködés fejlődéséhez. A Varsói Szerződés tagállamai a békéért, a biztonságért és az enyhülésért vívott harcban — mint eddig is — következetes és elvi álláspontot képviselnek, alkotó magatartást és jóakaratot tanúsítanak, bátran kezdeményeznek. A tárgyalásokon valóságérzékről tesznek tanúságot, készek figyelembe venni mások törvényes jogait és érdekeit. Az elmúlt 25 év, a Varsói Szerződés aláírása óta lezajlott események egész menete, a szerződés tagállamainak tapasztalatai meggyőzően mutatják, hogy a mai világban a nemzetközi biztonság megszilárdítása, az enyhülési folyamat fejlesztése érdekében tett minden újabb lépés annak a határozott harcnak az eredménye, amelyet a népek, valamennyi haladó és demokratikus erő. az imperializmus erő- és diktátumpolitikája, a konfrontációra és a konfliktusok szítására, a fegyverkezési hajszára és az államok belügyeibe való külső beavatkozásra irányuló politikája ellen folytatnak. Az elmúlt évtizedek legnagyobb eredménye, hogy sikerült megszakítani a tragikus körforgást, amikor a béke csupán rövid lélegzetvételnyi szünet volt a világháborúk között, és kibontakoztatni a legszélesebb körű harcot azért, hogy a háborúkat örökre száműzzék az emberi társadalom életéből. A népeknek az antifasiszta háborúban aratott győzelme és a háború utáni fejlődés eredményeként Európában kialakult földrajzi és politikai realitásokat minden állam elismerte, megerősítették az európai államok határainak sérthetetlenségét, az európai kontinensen haladás történt a stabilitás megszilárdításában és a békés államközi kapcsolatok fejlődésében. Hosszú és nehéz volt az út a negyedszázada megkötött osztrák _íUamszer- ződéstől a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, illetve a Német Szövetségi Köztársaság között aláírt kétoldalú szerződésekig, a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodásig. Bulgária, Magyarország és Románia, illetve az NSZK kapcsolatainak normalizálása is része volt ennek. Az imperializmus és a revansizmus erői támasztotta akadályok ellenére végigmentünk az úton, megszűnt a feszültség számos veszélyes forrása, jó alap jött létre az európai államok kölcsönös bizalmához, az európai béke és biztonság sorsáért érzett közös felelősségükhöz. A szocialista országok kezdeményezésére összehívott európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a realizmus politikájának és valamennyi részvevő jóakaratának nagy sikerét, a hidegháború híveinek, az európai és a nemzetközi reakció erőinek vereségét jelentette. A különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös ' megértésének, együttműködésének és békés egymás mellett élésének a szellemét megtestesítő összeurópai tanácskozás megkoronázása volt, hogy 35 állam vezetői elfogadták a ‘helsinki záróokmányt, az európai béke és biztonság e chartáját, a valamennyi európai nép javát szolgáló együttműködés hosszútávú programját. A szocialista országok és sok más ország erőfeszítéseinek köszönhetően, az imperialista körök és hadiipari komplexumuk elszánt szembenállása ellenére sikerült előrelépni a fegyverkezési verseny korlátozásának néhány területén: betiltották a nukleáris fegyver- kísérleteket a légkörben, a világűrben és a víz alatt, hatályban van a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés, az államok lemondtak a tömeg- pusztító fegyverek földkörüli pályára juttatásáról, továbbá égitesteken, tenger-, óceánfenéken való elhelyezéséről, betiltották és megsemmisítették a bakteriológiai (biológiai) és toxin fegyvereket, tilalmat vezettek be a környezetmódosító eljárások katonai vagy bármely más ellenséges szándékú alkalmazására. A Varsói Szerződés tagállamai mindig a békéért, az enyhülésért és a nemzetközi együttműködésért vívott harc élvonalában haladtak és haladnak, az államközi kapcsolatok bármely területéről is legyen szó. Ebben jut kifejezésre mélyen népi, az emberiség létérdekeinek megfelelő külpolitikájuk szocialista természete. Mindezek mellett, amíg a NATO tömbje létezik és a katonai fölény megszerzésére törekedve folytatja katonai erejének növelését, a Varsói Szerződés tagállamai minden szükséges intézkedést megtesznek azért, hogy a kellő szinten tartsák védelmi képességüket. Mindig gondoskodni fognak népeik megbízható biztonságáról. A Varsói Szerződés tagállamai ezt hangsúlyozva ismételten kijelentik, hogy soha nem törekedtek katonai fölényre és a jövőben sem törekednek erre, változatlanul síkra szállnak azért, hogy a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten valósuljon meg, hogy Európában csökkenjen és megszűnjön a katonai szembenállás. A szocialista országok védelmi szövetsége, a Varsói Szerződés tagállamainak természetétől idegen a tömbpolitika. Nemegyszer kifejezték készségüket szövetségük feloszlatására, ha egyidejűleg a NATO-t is megszüntetik. A Varsói Szerződés szervezetének politikája — a szervezet megalakulásától napjainkig — nem a két szövetség kiszélesítése, tevékenységük új területekre történő kiterjesztése,’hanem Európa katonaipolitikai csoportosulásokra való felosztásának felszámolása, a köztük levő szembenállás csökkentése, a bizalom erősítése valamennyi európai állam . kapcsolataiban. Ez lehetővé tenné, hogy mindkét szövetség résztvevői mérsékeljék a katonai kiadások terheit, s teljesen a békés együttműködés feladataira összpontosítsanak. A Varsói Szerződés országai ezt akarják, erre készek, e cél elérése érdekében nemegyszer tettek kezdeményezéseket. Valamennyi nép érdeke azt követeli, hogy a NATO tagországai is konstruktív álláspontot foglaljanak el. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok tudatában vannak annak, hogy sok fontos kérdés, amelytől az emberiség békés jövője és a haladás függ, még megoldatlan, különösen a fegyverkezési hajsza megszüntetése terén. A tartós béke építése azonban már megkezdődött, s folytatódnia is kell. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok a barátságról, az együttműködésről és a kölcsönös segítségnyújtásról aláírt szerződésük 25. évfordulóján ünnepélyesen megerősítik szilárd elhatározásukat, hogy fáradhatatlanul ebben az irányban tevékenykednek, valamennyi más békeszerető országgal és társadalmi erővel együtt. II. A politikai tanácskozó testület ülésének résztvevői a nemzetközi helyzet alakulása általános összefüggéseinek tükrében áttekintették Európa mai, formálódó állapotát, a biztonság és az együttműködés időszerű kérdéseit az európai földrészen. A tanácskozás résztvevői ezzel kapcsolatban egyrészt megállapították, hogy tovább erősödik a népek, valamennyi haladó és békeszerető erő eltökéltsége, hogy véget vessenek az imperializmus, a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás agresszív és elnyomó politikájának, hogy még szélesebben kibontakoztassák a békéért, az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a szabadságért és a társadalmi haladásért, a békés, egyenjogú nemzetközi együttműködésért folytatott harcot, a nemzeti függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a bel- ügyekbe való be nem avatkozás alapján. A tanácskozás résztvevői másrészt emlékeztettek arra, hogy a moszkvai nyilatkozatban rámutattak az imperializmus és a reakció erőinek újból megnövekedett aktivitására. fokozódó kísérleteire, hogy uralmuk alá rendeljenek független államokat és népeket, arra. hogy ösztönzik a fegy- kezési hajszát, durván beavatkoznak más államok belügyeibe, ami már akkor is veszélyeztette az enyhülési folyamatot. szemben állt a népeknek a békére, a szabadságra, a függetlenségre és a haladásra irányuló törekvéseivel. Ezért még nagyobb aggodalommal állapítják meg, hogy bonyolultabbá vált a jelenlegi nemzetközi helyzet, jelentősen megnövekedett a békét és az enyhülést fenyegető veszély. Ez az imperialista erőpolitika, a konfrontáció és a hegemonizmus aktivizálódásának, a megoldatlan nemzetközi kérdések felhalmozódásának a következménye. Különleges veszélyeket rejt magában a NATO döntése az új típusú amerikai középhatótávolságú nukleáris rakéták gyártásáról és Nyugat-Euró- ifcíban történő elhelyezéséről. Ha ezt végrehajtják, súlyosan megromlik a helyzet az európai földrészen, mivel a pusztító potenciál megnövekedése Európában óhatatlanul kihat a kontinens politikai légkörére és népeinek létérdekeire, hatalmas új kiadásokat von maga után, amelyek még nagyobb teherként nehezednek a népek vállára. Az Amerikai Egyesült Államok, miközben félretette a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés (a SALT—II.) ratifikálását, s némely szövetségesével előidézi, hogy a tárgyalások a fegyverkezési hajsza korlátozásának sok fontos kérdéséről egyhelyben topogjanak, bizonyos kérdésekben pedig meg is szakította ezeket, a nemzetközi bizalom és a feszültség enyhülése érdekei ellen cselekszik, szöges ellentétben az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésének határozataival. A szocialista államok ellen a „hidegháború” szellemében politikai és propagandakampányokat bontakoztatnak ki. Az USA kormánya példa nélküli nyomást gyakorol az olimpiai mozgalomra, amelyben az ókortól, napjainkig, a béke, a népek közötti együttműködés és közeledés szelleme öltött testet. Az ülésen képviselt államok felemelik szavukat minden hasonló lépés és cselekedet ellen, minden olyan kísérlettel szemben, amely arra irányul, hogy aláássa a nemzetközi enyhülést, akadályozza az államok együttműködését. Az ülés résztvevői határozottan fellépnek azért, hogy megakadályozzák az ellenségeskedés és a bizalmatlanság légkörének újjáéledését az európai földrészen. Elengedhetetlenül szükséges, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok jelenlegi politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és más békés kapcsolatai ne szűküljenek, hanem tovább fejlődjenek. Az ülés résztvevőinek meggyőződése, hogy az összeurópai értekezleten résztvevő államok képviselőinek közelgő madridi találkozója lontos szerepet játszhat és kell is hogy játsszék az európai enynülés erősítésében, a biztonság megszilárdításában és az együttműködés fejlesztésében. Úgy vélik, a jelenlegi európai hely-' zet nyomatékosan megköveteli, hogy az összeurópai tanácskozás valamennyi résztvevője kellő figyelmet fordítson a találkozó gondos előkészítésére és törekedjék a találkozó sikeréhez elengedhetetlen bizalom és együttműködés légkörének megteremtésére. A madridi találkozó valamennyi résztvevőjének nagy felelőssége, hogy biztosítsa annak konstruktív lezajlását. A problémák között, amelyektől az európai béke megszilárdítása függ, jelenleg központi helyet foglal el a földrészen a katonai enyhülés és a leszerelés. A haladást elérni a katonai enyhülés terén Európában — objektív és égető követelmény. Az ülés résztvevői úgy vélik, hogy az európai katonai enyhülés javát szolgáló gyakorlati megoldások felkutatásában nincsenek és nem lehetnek leküzdhetetlen akadályok, ha valamennyi fél a konstruktív hozzájárulás szándékával közelít a feladathoz. Erre példa a Szovjetunió döntése, hogy egyoldalúan meghatározott létszámú csapatokat és fegyverzeteket — köztük páncélos egységeket — von ki Közép-Európából. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok felhívják az összeurópai értekezlet valamennyi résztvevőjét, foglaljanak el konstruktív álláspontot az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia kérdésében, hogy a madridi találkozón határozatot hozhassanak annak összehívásáról. A maguk részéről készek figyelmesen tanulmányozni más államok javaslatait a konferencia ügyrendjére és munkájának tartalmára. Az ülés valamennyi résztvevője támogatja a Lengyel Nép- köztársaság javaslatát, hogy az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia megtartására Varsóban kerüljön sor, abban a városban, amely a második világháború nehéz próbájának éveiben hallatlanul nagy hősiességet és önfeláldozást tanúsított. Az ülésen képviselt államok síkraszállnak azért, hogy az európai katonai enyhülés kérdéseinek vizsgálata során a bizalom erősítését és a leszerelést szolgáló érdemi intézkedések párosuljanak a háború kitörése veszélyének csökkentését, az államok biztonsága szavatolásának erősítését szolgáló politikai és szerződésesjogi lépésekkel. E célt szolgálja a Varsói Szerződés tagállamainak javaslata: az összeurópai értekezleten részt vett államok kössenek szerződést arról, hogy elsőként sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket nem alkalmaznak egymás ellen. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok különleges jelentőséget tulajdonítanak az olyan nagy horderejű kérdésnek, mint a középhatótávolságú nukleáris rakétafegyverekkel kapcsolatos megállapodás kidolgozása. A középhatótávolságú nukleáris rakétafegyverekről lehetségesek a tárgyalások, és az ülés résztvevői támogatják a Szovjetunió ez irányú javaslatait. A tárgyalások megkezdéséhez csak egy kell: visz- sza kell vonni a NATO döntését az új típusú amerikai nukleáris rakétafegyverek gyártásáról és Nyugat-Euró- pában történő elhelyezéséről, vagy legalábbis fel kell függeszteni annak végrehajtását. Az ülésen képviselt államok megengedhetetlennek tartják a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások további elhúzását. A bécsi tárgyalásokon résztvevő szocialista országok jelentős lépéseket tettek az álláspontok közelítésére. A résztvevő NATO-országok azonban nem segítik elő a tárgyalások sikerét, hanem — a napirenden lévő kérdések lényegét tekintve — még inkább visszalépnek. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok következetesen fellépnek a katonai enyhüléssel kapcsolatos intézkedések megvalósításáért, Európa egyéb területein, valamint a Földközi-tenger térségében is. III. Az egyéb nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycsere során a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége küldöttségei hangsúlyozták, hogy államaik következetesen síkraszállnak a világ bármely részén kialakuló konfliktushelyzetek igazságos és tartós, békés rendezéséért. Nincs olyan globális vagy regionális probléma, amely — megítélésük szerint — ne lenne politikai eszközökkel megoldható. A Közel-Keleten már régen létrejöhetett volna a tartós béke. Ismert az ehhez vezető út, amelyre már az ülésen képviselt államok is nem egyszer rámutattak: ez az átfogó közel-keleti politikai rendezés, valamennyi érdekelt fél közvetlen részvételével — a Palesztin Felszabadítási Szervezet révén a Palesztinái arab népet is beleértve —, valamint a Közel-Kelet valameny- nyi állama és népe, közöttük Izrael törvényes érdekeinek tiszteletben tartásával. Az ülés résztvevői aláhúzták az Afganisztán körül kialakult helyzet politikai rendezésének szükségességét is. Az ilyen rendezésnek megbízhatóan kell szavatolnia, hogy teljesen megszűnik az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formája és a későbbiekben sem újul fel. Az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formájának teljes megszüntetésével együtt, a Szovjetunió nyilatkozatainak megfelelően, megkezdődik a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból. A véleménycsere során az ülés résztvevői támogatásukról biztosították az iráni nép elidegeníthetetlen jogát arra, hogy önállóan, mindenféle külső beavatkozás nélkül döntsön sorsáról, s határozza meg fejlődésének úriát. A leghatározottabb módon és kategorikusan elítélik az Irán területén nemrég lebonyolított amerikai katonai-diverziós akciót, mint különösen durva erőszakot, beavatkozást, egy független állam szuverenitása megsértését. Az ülés résztvevői támogatásukról biztosították az Indiai-óceán államainak javaslatát a térség békeövezetté tételéről, s készségüket fejezték ki az együttműködésre e kérdésben, beleértve az Indiaióceánnal az ENSZ keretében 1981-ben foglalkozó nemzetközi konferenciát is. Megelégedéssel üdvözlik Zimbabwe függetlenségének kikiáltását, amely megkoronázta az ország népének a gyarmati fajüldöző uralom ellen, a szabad és méltó élet jogáért vívott sok éves hősies küzdelmét. Az ülés résztvevői megerősítették szolidaritásukat Namíbia népének a szabadságért és függetlenségért vívott igazságos harcával, valamint az apartheid-rendszer és a faji megkülönböztetés felszámolásáért küzdő dél-afrikai néppel. Az ülésen résztvevő tagállamok síkraszállnak azért hogy a nemzetközi enyhülő' folyamata kiterjedjen a vilá minden térségére. (Folytatás a 3. oldalon.)
