Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-15 / 112. szám

Pest megyei kiállítási körkép DURKÓ.MŰVEK Svájci koncertek Hazaérkezett Svájcból Dur- kó Zsolt Kossuth-díjas zene­szerző, ahol a berni rádió kon­certtermében nagysikerű hangversenyen mutatták be Turner-illusztrációk című mű­vét, s ezt a svájci rádió hang­szalagon is megörökítette. He­gedűre és 14 hangszerre írt darabját a Zürichi Kamaraze­nekar Ulrich Rehmann hege­dűművész közreműködésével és Raío Tschupp karmester vezényletével adta elő. Durkó Zsolt jelenleg az an­gol Philipp Jones 10 tagú réz­fúvós együttese számára ké­szít nagyobb kompozíciót. A tervek szerint a jövő évben Bécsben lesz az ősbemutatója másik munkájának, az Andro­meda című, orgonára, illetve csemballóra írt szólódarabjá­nak, amelyet Martin Hasel- böck osztrák előadóművésznek ajánl a szerző. I Igen változatos a májusi | tárlatprogram. Egyrészt a | képzőművészeti anyag is S sokrétű, másrészt újszerű I események is teret adnak a t;j kiállításoknak különböző íj helyeken: iskolákban, kór- I] házakban, újonnan alapított E tájházakban. Kórháztárlatok / Tavaszy Noémi olajpasztell- jeinek bemutatásával a dr. Fa­ragó László szervezte sorozat elérte a huszonhatodik sorszá­mot. Ez a kollekció a jeles grafikusművész legújabb anyagát összegezi — pápóci motívumait, Balaton-parti él­ményeit, a Rába füzeseit, nagy­marosi fák intenzív festői ön­arcképét. Komoly az érdeklő­dés, a betegek közérzetét érez­hetően javítják Tavaszy Noé­mi olajpasztelljei. Most kul­túránk követeként Prágában nyílik május végén legújabb kiállítása — egy időben a váci eseménnyel —, jelezve azt, hogy Tavaszy Noémi nemcsak tehetséges, szorgalmas, termé­keny, hanem komoly gondot fordít a közművelődésre hi-, vatásérzetből, meggyőződés­ből. Az Onkológiai Intézetben Budapesten is megnyílt ezen klinika első tárlata, Gy. Vad Erzsébet és L. Dobos Klára műveiből. Gy. Vad Erzsébet sokkal jobb festő, mint ameny- nyire ismert, különösen bu­daörsi tájai, virágcsendéletei és nagykunsági széke emelkedik ki. L. Dobos Klára gobelinjei és kelim technikával készült díszes ruhái közül új kísérle­tezései izgalmasak igazán. tások mind 1980 első felében készültek, s még május 20-ig vendégeskednek Ócsán, ezután kelnek útra megyénk több városába, községébe. Jó, hasz­nos kezdeményezés eredmé­nyeként. Takács József ecsetrajzai Május 25-ig tekinthető meg Takács József újabb tárlata a veresegyházi Váci Mihály Mű­velődési Központban. Ezen ecsetrajzok elmélyült, tehet­séges alkotó egyéniségét tük­rözik. Olyan emberét, aki telí­tett nehéz élményekkel is, jó­szándékkal és tennivágyással még inkább. Zagyvapálfalván nevelkedett bányász környezetben. Itt ér­te a háború sok megpróbálta­tása, drámája. Innen került Veresegyházra, innen, ebből a körből emelkedett művész­A GÖDÖLLŐI EGYETEMÉ A FŐSZEREP Szervezettebben és többen Huszonhárom etióp agrár­mérnök számára kezdődött tíz­hetes továbbképző tanfolyam a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Ezzel félidejéhez érkezett az a 3 éves program, amelyet a FAO felkérésére dolgoztak ki az egyetemen a fejlődő országok szövetkezeti szakembereinek képzésére. Eszerint 6 ország mezőgazda- sági technikusai és mérnökei ismerkedhetnek meg a magyar agrárgazdaság termelési rend­szereivel, a szövetkezetek mun­kájával. Az ENSZ szervezete Igen elégedett a magyar okta­tók eddigi munkájával. — A hazai termelési prog­ramok, a mezőgazdasági rend­szerek, szervezési eljárások igen alkalmasak a fejlődő or­szágok számára az adaptáció­ra. — mondotta ezzel kapcso­latban Ozorai István, a MÉM nemzetközi kapcsolatok főosz­tályának helyettes vezetője. — Ezért is kérte fel a FAO ha­zánkat a hároméves oktatási program megszervezésére és lebonyolítására. A programba bekapcsolódó országoknak fej­lettségi szintjétől, a termelési hagyományoktól függően más­más az igénye, például Tanzá­niát, a Benini Népi Köztársa­ságot és Etiópiát a szövetke­zeti mozgalom szervezeti kér­dései mellett elsősorban a nö­vénytermesztés szakmai mód­szerei érdeklik. Több más af­rikai ország mezőgazdasági hatóságaival most folynak a tárgyalások az oktatásról és ezen belül a témák kiválasz­tásáról. Előreláthatólag Nigé­ria, Madagaszkár és Szudán agrárszakembereit fogadják majd Magyarországon. — Az oktatásban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemé a főszerep, a különféle tanszé­kek aktívan közreműködnek a fejlődő országokbeli vendé­gek továbbképzésében. A me­legégövi tanszék oktatógárdá­ja a gyakorlati kérdéseknek is szakértője, több évet töltött az afrikai országokban, hogy az ottani növénykultúrákhoz a megfelelő termesztési módsze­reket kidolgozhassák. Emellett különféle nagyüzemekben, ter­melőszövetkezetekben kapnak továbbképzést a vendégek. A jelenleg itt tanuló etióp ag­rármérnökök például a palo- tási Május 1. és a kondorosi Egyesült Termelőszövetkezet munkájába kapcsolódhatnak be. — A tervek szerint a ked­vező tapasztalatok alapján ki­bővítik az oktatást, a FAO a MÉM-mel és a TOT-tal újabb közös programot szervez.- Meg­kezdődtek a tárgyalások nem­zetközi szövetkezeti oktatási központ felállításáról, ahol az eddigieknél szervezettebben nagyobb létszámot fogadhat­nának továbbképzésre Ma­gyarországon a fejlődő orszá­gokból, a szövetkezeti mozga­lom tanulmányozására. Az el­képzelés szerint 1982-től indul­hatna meg ebben a rendszer­ben az oktatás. Emellett élénk az érdeklődés a magyar édes­vízi haltenyésztés, valamint a vadgazdaság iránt. Biztató egyébként, hogy dr. Eckhardt Sándor professzor, az Onkológiai Intézet főigaz­gatója a váci példa nyomán szintén fontosnak tartja a kór­háztárlatok bevezetését. Em­berségből, terápikus szándék­kal is a járóbetegek számára. Lórévi peskirek Az Aranykalász Tsz közre­működésével nemrégen nyílt meg Ráckevén a Népművé­szeti Ház az egykori Kajlik család portáján. Az udvaron gazdasági eszközök találhatók, és igen szép a vert falú épület tornáca. Az időszakos kiállítá­sok sorában ezúttal Radasin Bogolyubné összeállításában a lórévi szerb néprajz emlékei láthatók itt június 5-ig — peskirek, továbbá gyerekek, if­jak és öregek öltözékei. Egy­formán díszesek a lányok és menyasszonyok ruhái, az idő­sebbek viseletéi a sötétebb tó­nusok felé közeledtek. Más és meghatározottan más a böl­cső, lakodalom, temető szín­koreográfiája akárcsak a ma­gyar népművészetben. Szentendrei grafikák Az ócsai kulturális napok keretében az idén azt a grafi­kai anyagot mutatják be, me­lyet a Pest megyei Műtárgy­bank keretében állítottak ösz- sze, s visznek vándorkiállí­tások formájában, először Öcsára. Az Egressy Gábor Mű­velődési Házban látható alko­szé. Műfaja egyedi; leküzdeni képein a múlt lidércnyomá­sait, művészete erről nyújt hi­teles vallomást, a derűsebb je­lenről, mely űzi az árnyakat. Mözsi Szabó István Kölesd képzőművészetünk új epizódja. Itt Baranyai Lász­ló értő. lelkes közművelődési tevékenysége révén láthattuk Vecsési Sándor dömsödi, Pa- tay László ráckevei, Hock Fe­renc dunabogdányi tájait. Most az új kiállító az a Mö­zsi Szabó István, aki 12 évig a Fóti Gyermekváros tanára volt, aki képeivel és szőttesei­vel vált karakteressé. Ismert bivalyos képei mellett most különösen Uszály-a válik ki költői erőteljességével. Benedek Péter emlékszoba Tehetségének hamvas erejét Lyka Károly, Móricz Zsig- mond, Tamási Áron, Vaszary János és Barcsay Jenő is mél­tatta. Sok önarcképe, dunai hajója, lakodalmasa, mozit né­ző katonái egyre frissebbek­nek tűnnek. Még izgalmasabb művésze­tének utókora. Vendégkönyvé­ből kiderül, hogy országos kö­zönség érzékeli szépségét, megmaradó értékeit. Nem ár­tana bővíteni a mozgást e gyűjtemény irányába, bár az igazán lelkesítő, hogy mennyi ceglédi iskolás járt a képek között elragadtatással. Losonci Miklós A MÓDSZER PRÓBÁJA A MÁSODIK OSZTÁLY Tagolás nélkül, szóképekkel .. Csak el ne felejtsek olvasni és írni...” — sóhajt fel a tudás csúcsáról lezu­hant Charlie Gordon, Dániel Keyes Virágot Algernonnak című könyvében. A papíron betűk formájában tükröződő gondolat olyan menedék, amely a végtelen homokórá­ján egy-egy pillanatra meg­állítja az időt, s amely kitá­gítja a látható világot. Ezért fontos, hogy mindenki már kisgyermekkorában megta­nuljon írni, olvasni. A pedagógia ma már nem­csak a mit, hanem a hogyan kérdésére is választ keres. Ezért került sor az általános iskolák első osztályában az olvasási tanterv megváltozta­tására, korszerűbbé tételére. Mint minden reform, ez is egyként kiváltott elismerést es idegenkedést. A mérleg nyel­ve mégis a kedvező fogadta­tás felé billen. A budakeszi általános iskola elsőseit taní­tó Baloghné Somogyi Anna így foglalta össze véleményét: — Félévkor már folyéko­nyan olvastak a gyerekek, akár ismeretlen szöveget is. Igaz viszont, hogy a gyen­gébb képességűeknek többször is el kell olvasniuk a leírta­kat, mire megértik, miről van szó, bár a szóképeket felis­merik. — Az új tanterv új tan­könyvet és ezzel együtt több segédanyagot is megkövetel. Megfelelő volt-e ezekből az ellátás? — Az Olvasni tanulok című tankönyvből kellő időben és kellő mennyiségben kaptunk. Más a helyzet a segédeszközök­kel. Sok szókártyát kellett há­zilag előállítani, hiszen a meglevők még szótagolásra íródtak. Jó lenne, ha az ol­vasáshoz is rendelkezésünkre állnának olyan képek, mint például az orosz nyelv taní­tásához. Jelenleg ugyanis a pedagógusok kevés idejéből vesz el ezeknek a gyártása. De ez csak a szabad időre vo­natkozik, míg az órákon kü­lön problémát jelent, hogy a kiváltható szóképekhez még most sincs tartó, borítékban hordják a gyerekek. Ha elvész — ami 6 éves korban még könnyen előfordulhat —, ne­hezen pótolható. Peáig, aki lassabban tud haladni, an nak nagy szüksége van rá. Ráadásul a szóképek tuha, könnyen gyűrődő, szakoddá pa pírból készültek. Ez;n Is vál­toztatni kellene. — Hogyan fogadták a gye­rekek az új tankönyvet? — A képek szépek, színe­sek. A gyerekekhez legköze­lebb állnak — életkori sajá­tosságuknál fogva — az állat- és gyermekszereplők. Hiszen még bennük élnek erősen az óvodai emlékek. — Az olvasmányok? — A könyv egyik nagy ér­deme, hogy munkáltató, hogy aktivizálja a gyerekeket. Az elvontabb témájú olvasmá­nyokat nem nagyon értik és nem is nagyon szeretik. A második részben sűrűsödik az anyag, egyre nehezebb lesz. — Milyen a szülők reagálá­sa az új olvusástahicisi mód­szerre? — Eleinte idegenkedtek, de az eredmények láttán már kezdik elfogadni. Csakhogy otthon is rendszeresen olvas­nivalót kellene adni a gyere­kek kezébe, s e téren bizony vannak még problémák. — A szótagolás hiánya nem hátráltatja-e a helyesírás el­sajátítását? — Erre a kérdésre csak a második osztályban tudok majd konkrét választ adni. Lehet, hogy problémát okoz például az elválasztásoknál, de bízom benne, hogy ez korrigálható, a nyelvtan sza­bályainak tudatos, az össze­függésekre utaló tanításával. A beszélgetésre szánt rö­vid idő véget ért, Baloghné és a gyerekek visszamennek az osztályba, új felfedezésre indulnak a tudás világába. Füzet, könyv, vonalzó mind a helyére kerül, a padokon rend van. Két kisgyerek fel­áll, hónuk alatt az Olvasni tanulok. — Melyik olvasmányt sze­retitek a legjobban? — Én az állatosakat — mondja Mónika cérna vékony, de magabiztos hangon. — Otthon is megkaptam a Cso­dálatos nagykendő című köny­vet. Lacika gyengén olvas, még­is szeretné bemutatni tudását. Előre megformálja magában a szavakat, aztán egyben mondja ki. A döcögős olva­sáson érződik az otthoni gya­korlás hiánya. Pedig az ol­vasás szeretetével nála sincs baj, hiszen azt meséli, hogy máris van kedvenc könyve, a Pinocchio. Az új olvasás-tanítási mód­szer eredményeit, a gyakor­latban jelentkező problémá­kat még nem összegezték a pedagógusok. Azt is elemezni kell, hogy az eddigiek mi­ként hatnak majd az általá­nos iskola második, harmadik osztályában tanulandókra. Mi­re ősszel megkezdődik az új tanév, az első tapasztalatokat már rendszerezik. S ez lehe­tővé teszi a továbblépést. Miilei Ilona HETI FILMJEGYZET Hazatérés Bruce Derű és Jane Fonda, a Hazatérés főszereplői. Ellentétben az Apokalipszis most lenyűgöző (és sajnos a film művészi mondandója fö­lé növő) technikával megcsi­nált csatajeleneteivel, egyet­len olyan képkocka sincsen a mozikban most vetítésre kerü­lő Hazatérés című amerikai filmben, amelyen harci cse­lekmények láthatók. Pedig ez a film is arról a vietnami há­borúról szól, mint az Apoka­lipszis. Hal Ashby, a Hazatérés rendezője azonban úgy vélte, nem azzal idézhető fel Viet­nam s mindaz, amit az otta­ni háború jelentett az ame­rikaiak számára, hogy „jobb, mint az igazi’’ stílusban rekon­struálják a háború egyes jele­neteit. ö arra gondolt, hogy az igazi stresszhatást az embert kapcsolatokban, az emberi ér­zelmekben, az erkölcsben, s az úgynevezett amerikai, életfor­mában okozta ez a háború. Va­lódi mivolta tehát jól tükröz- tethető egy olyan filmben is, amelyben csak a háború ilyen jellegű következményei látha­tók. Ügy akarta felidézni az okot, hogy az okozatot mutat­ta be. Érdekes, bár nem túl erede­ti szándék. Sikere, érvényessé­ge azon dől el, hogyan sikerül megvalósítani. Nos, mint any- nyi esetben, ezúttal is a meg­valósítás alatta maradt a szán­déknak. Az odáig rendjén van, hogy a cselekmény középpont­jában egy furcsa szerelmi há­romszög áll, mely a Vietnam­ban súlyosan megsebesült Luke, az éppen Vietnamba ve­zényelt kapitány, Bob, vala­mint az ő felesége, Sally kö­zött jön létre. (Sally valami gyermeteg kötelességtudat-ro- ham következtében beáll se­gédápolónőnek a hadikórház­ba, ahol Luke lábadozik, s mi sem kézenfekvőbb, mint hogy egymásba szeretnek! Amíg a film azt mutatja meg, miféle, talán soha be nem gyógyuló lelki sérüléseket okozott a ka­tonákban Vietnam, s hogy mi­lyen tökéletesen értetlenül, sü­keten fogadja ezeket az átlag­amerikai, addig őszintén ér­deklődünk iránta. Amíg arról van szó, hogy Vietnam egye­seknek a Nagy Kaland, má­soknak a Nagy Kiábrándulás, addig • — ha e gondolatokat nem is tartjuk valami mellbe- vágóan eredetinek, újnak — Ashbyé és hőseié a rolfonszen- vünk. De amikor a kapitány visszatér Vietnamból, ráadásul egy olyan kitüntetés átvételé­re, amelyet ki sem érdemelt, s megkezdődik egy elnyújtott, érzelgős és szirupos nyavaly- gás a háromszög tagjai között, akkor ez a rokonszenvünk el­párolog. Hiába alakítja igazán remekül Sallyt Jane Fonda, hiába kitűnő a szélsőséges ér­zelmi pólusok között hányko­lódó Lüké szerepében Jón Voight, s hiába próbálja el­hitetni Bob figuráját Bruce Bern, a film reménytelenül belesüpped a melodráma ká­tyújába. Ashby ott hibázik, hogy nem képes igazi emberi mélységet és hitelt adni a történetnek és a hősöknek. Éppúgy a vietna­mi probléma felületén marad, mint maradt az Apokalipszis, csak éppen más a megközelí­tés. Amiből annyi következte­tést mindenképpen le lehet vonni, hogy létező igény ugyan a szembenézés Amerikában a Vietnam-stresszel, de ahhoz talán még több idő kell, amíg ez a szembenézés igazán kímé­letlen, őszinte alkotásokban realizálódik. Majd holnap A közhittel ellentétben: a kritikus egyáltalán nem örül, ha rosszat írhat egy műalko­tásról. Sokkal inkább a szo­morúság vesz rajta erőt, mert arra kell gondolnia, hogy vé­gül is roppant szomorú dolog, ha egy csomó szellemi és anya­gi erőfeszítés végeredménye egy rossz színházi előadás, egy rossz irodalmi mű, vagy egy rossz film. Egyetlen alkotómű­vész sem úgy fog munkához, hogy na, most valami olyan rossz művet csinálok, amilyen még nem volt. Ugyanakkor a szándék önmagában még sen­kit nem óv meg a kudarctól, a sikertelenségtől, a félresikere­dett alkotás létrehozásától. Valamint: sem a jószándék, sem a szomorúság, sem az el­nézés nem esztétikai kategória, s ha egyszer meg kell ítélni egy műalkotást, akkor csak ab­ból szabad kiindulni, mi a látható-olvasható-hallható vég­eredmény. Magyarázatokkal, nyilatkozatokkal, védőbeszé­dekkel nem helyettesíthető a mű.. Mindezt azért kellett el­mondanom, mert az új magyar film, a Majd holnap, tipikusan olyan alkotás, amelyről, szomo­rú szívvel bár, a kritikus kény­telen rosszat mondani. A forgatókönyvet író Pethő György és a rendező, Elek Ju­dit szándéka minden bizonnyal az volt, hogy a manapság di­vatos dokumentum-játékfil- ( mek modorában szóljon két mai magyar család — és a hozzájuk tartozó kiterjedt ro­konság — életéről, viszoritag- I ságairól, s elsősorban az egyik családbeli- férj, István, meg a másik családbeli feleség, Esz­ter kusza, felemás, ám annál vehemensebb viszonyáról. Egy ilyen történetben elengedhetet­len a riportfilmhűségű kör­nyezetrajz, a civil szereplők, meg a rö gtönzött — vagy an­nak ható — dialógus. Illik szólni a lakásgondokról, az el­maradott tudati szintről, a visszahúzó falusi (vagy városi) életformáról, a szülők közti viszonynak a gyerekekre gya­korolt káros hatásáról, a közért­gondokról, a mit tudom én mi-- ről. A hősöknek utazni illik buszon, villamoson, vonaton, illik külvárosban (elhanyagolt, zsúfolt, ócska lakásban) lakni, illik vidékre menni, ahol a rokonság él, s természetesen anyagias, harácsoló, ostoba és I rosszindulatú, netán nyomott és aberrált (mint e filmben Bélus és Zsuzsika...) Ha ennyi minden önmagá­ban egyáltalán filmet, a szó művészi értelmében vett mű­alkotást eredményezne, a Majd holnap is film lenne. De mivel — főként a forgatókönyv „jó­voltából’’ — ez a sok egymás­ra hordott élettörmelék csak zavaros, olykor nevetésre kész­tető, olykor viszolyogtató, vagy éppen kínosan dilettáns látás- Amódról tanúskodó anyaghal­maz marad, a film sajnos nem győz meg bennünket arról, hogy ezt a forgatókönyvet egy­általán érdemes volt megfil­mesíteni. Takács István

Next

/
Thumbnails
Contents