Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-14 / 111. szám

Ballagás és érettségi inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 1980. MÁJUS 14., SZERDA Hagyományos ballagási ünnepségen vett búcsút az aims matertől a Vörösmarty Gimnázium 69 negyedikes diákja. A tanárok nevében Dizseri Sándor igazgató köszönt el a fiata­loktól, akikre nagy feladat vár: hétfőn megkezdődik az írás­beli érettségi. Kérdez: Mészáros Ágnes, (Béke tér 3/E.): — A lakótelep építése gyak- | ran elkerülhetetlenné teszi a víz és az áram kimaradását. Mi, lakók megértjük ennek szükségességét, de úgy vél­jük, egy kis jóindulattal meg­előzhetők az ebből adódó bosszúságok: s ha előre értesí­tenék a lakosságot, senki sem tehetne szemrehányást. Válaszol: Késő Géza, a vá­rosi tanács fejlesztési főmér­nöke: — Igaza van a kérdezőnek és jogos a lakótelepiek kéré­se. Gyakorlatunk ugyanis már most az, hogy az esetleges v.' - vagy áramkimaradásról értesítjük a lakosságot a piactéri hangosbemondón vagy értesítők kitűzésével. A lakó­telepen nehézséget okoz, hogy az új épületekben még nem alakultak meg a lakóbizottsá­gok, nincs mindenütt tömb­megbízott és így nehézke­sebb a tájékoztatás. Ezzel együtt jó az információs kap­csolat az ELMÜ és a városi tanács között: mindig előre tudjuk az áram kimaradásá­nak pontos idejét. Nincs azonban meg ez a PVCSV és a tanács között. A közeljövőben itt is kialakítjuk ezt a rend­szert. S ha a tanácsi válasz­tások után létrejönnek a la­kóbizottságok, akkor lesz le­hetőség a pontos és időbeni értesítésre. Az épülettől az otthonig Ésszerűen és gazdaságosan Milyen kifejező is a magyar nyelv! Vegyük, például ezt a szót: ház és keressük meg né­hány megfelelőjét. Épület, lakás, otthon. A szavak egy­másutánisága tartalmi rangsor is: emberek a megmond­hatói mi különbség lehet az épület és az otthon között. Különösen, ha — mint tették éveken át itt, Érden és teszik sokan ma is — otthont keresni indultak -és többjüknek legföljebb ha Iaká3 jutott. Talán ezért is jellemző a városra lakóinak otthonte­remtő igyekezete, az érdi „magánerős lakásépítkezés” — így a hivatalos megfogalmazás — országos viszonylat­ban is figyelemreméltó. S amit hiába is keresünk a számok mögött: e lakások között mind több — az otthon. Számok vallatása Az elmúlt évek statisztikája szerint a magánépítkezések száma mintegy tízszerese az államinak: az évi 50 állami épülettel szemben 500 magán­ház épül évente Érden. 1976- ban 513, 1977-ben 409, 1978- ban 446, 1979-ben közel 500 családi ház készült el. Egys ellenadat: a nyilván­tartott lakásigénylők száma meghaladja az ezret. Tanácsi tanács — Mit jelent a városi ta­nácsnak a magánépítkezések e hatalmas száma? Hortobágyi Péter, a városi tanács műszaki osztályának vezetője: — Egyrészről, természetesen, sok munkát. Ezért is lehet gondunk itt-ott a határidők­kel. Másrészt nagy segítséget, hiszen minden egyes családi ház megépítés® a tanács vál­láról vesz le gondot. — Hogyan tudja segíteni a tanács a lakásépítőket? — Két ellentétes módon. Az adminisztráció mind gyorsabb Szombat a piac napja. Vásárt kéne in­kább mondani, ah­hoz hasonlít hétvé­geken a Lenin út környéke. Ahogy ré­gi vásárokon a sze­kerek, úgy sorakoz­nak most autók két­oldalt. Mutató a tí­pus: Ladák, Wart­burgok, Fiatok kö­zött ritka jószág a Trabant. S az is leg­följebb vevőé lehet. Mert a vásározók nagy kocsikon jár­nak, a sok áru a sa­roglyábán, ülés he­lyén fér el. Jönnek Tétényből, Zámor- ról, de még Abony- ból, Bicskéről is. Négykor indulnak, hogy hatkor nyithas­sanak Érden. Ha süt a nap, szép életük lehet. Most szakad az eső. y////////////////// — Megéri idáig autózni? — Megérheti, mert mióta itt dolgozom, mindig jönnek, s mindig messziről, és már nyolc éve is megvan annak. Bandzi Jánosné mondja ezt, én piac­felügyelőnek nézem, ő jutalékos hely- pénzb eszedőnek hív­ja magát. Hivatalo­san így dukál. — Mit csinál egy jutalékos helypénz- beszedő? — Ahogy a neve mondja: a helypénzt A piac napja szedi. Tíz, húsz fo­rintban van a hely az áru jellege, a hely nagysága szerint. Vi­gyázok, ne foglalják el az útnak valót; hogy tiltott áru ne lehessen vásár tár­gya. Könyvet, pél­dául nem lehet árul­ni. Aztán, hogy ne vegyék el egymás helyét. Régi, jó piac ez, mindenkinek megvan a maga standja és legföljebb a halál ad osztozko­dásnak utat. Pavlov Péterek ré­gi kereskedők, negy­venöt éve élnek Érd­ligeten, abból negy­venkettőt itt árulnak, egy helyben. — Mindig ilyen nagy vásár volt az érdi? — Még nagyobb! — mondja az asz- szony. — Valamikor még az ország más részéből is jöttek ide, dehát megöregedtek a vásárosok, megöre­gedtünk mi is és ke­vés a fiatal, aki utá- nuhk jönne. Szemközt egy „fia­tal”, Szűcs R. János virágot árul. Apjától kapta a mesterséget, innen az ifjabb jel­ző, de bizony már nyugdíj közeli ő is. — Kertészkedő vá­rosban megéri virá­got árulni? Legyint. — Dehogy éri meg! Ügy elszaporodtak az amatőr kertészkedők, hogy nincs is már szükség ránk, szak­emberekre. Családi örökség ez: az apóm is kertész volt, an­nak nevelt engem is, arra fogta a testvé­remet, mi meg az asszonyokat és így, négyesben visszük tovább a családi ha­gyományokat. Ez az árusítás már csak rá­adás. Néha akad azért vevő, meg egy- egy kezdő kertbarát, aki megkérdez a szakma titkairól. e7AW//////////// Olyan vásár az érdi, ahol nem elég venni, nézelődni kell. Van itt, kérem, minden. („Csak az nem, ami kellene" — mondja egy szkepti­kus háziasszony.) Fejnivaló kecske, párban. („Hétszázöt­ven az ára" — mond­ja az asszony. „Nem négyszáz? — értet­lenkedik a férfi. — Mert akkor kettőért megvenném.") Napos csibe, kiskacsa — lá­dában. („Nézze a jó szívemet: odaadnám én húszért. Csakhogy nem tehetem meg. Negyvenhat az ára") Lehet aranyesőt ven­ni, éppen olyan, mint az igazi, csakhogy mű. Tányért, népi művészetet utánzót- Jankovits kádármes­ter hordóit („Nincs másik mester az egész városban”); öregasszony össze­aszott befőttjét; pa­pucsot százszámra; harisnyát, párját tí­zért; mézeskalács szívet és szív rajzo­latú trikót, napja ál­dozott farmert és vi­lágítózöld pulóvert, kettőt egy áron. Van aztán zöldáru is: pirosfejű retek kettőért; paradicsom kétszázért; paprika, darabra számolva, fejes saláta kertből, harmatosán. „Inkább húst veszek — mondja egy asszony a húsboltban —, ol­csóbb, mint a zöld­ség.” yV — Igaz, hogy drá­ga piac az érdi? — Drága, nem drá­ga, nekünk ez az egy van — mondja Sülé Gábor né. — Pestre bejárni végképp nem kifizetődő, itt meg azért csak megvan minden, ami kell. — Szeretik a házi­asszonyok a piacot? — Hogyne szeret­nék, én magam is a város másik végéből járok el ide. Igaz, egy héten egyszer, kétszer, de még az is jó kikapcsolódás, mert itt nemcsak vá­sárolni lehet. Beszél­getni is. intézésével vagy éppen az építkezés korlátozásával. Sok­szor, éppen az építtető érde­kében kell akadályokat emel­nünk, ami gyakran visszatet­szést szül. Pedig hát van be­lekötni való elég. Már kezdő­dik a telekvásárlással: nehe­zen tudjuk megmagyarázni annak, akinek éppen nincs a feje fölött tető: nem biztos, hogy az olcsó telek az olcsó. Amit esetleg megspórol a telek árán, elveszti az építé­si költségben és a lakás Ki­sebb használati értékében. Vagy a tervek: a rajzok nagy részét legalább egyszer visz- sza kell adni. — Tud-e hatni a tanács mű­szaki apparátusa a lakásépí­tők szemléletére? — Nagyon keveset. A leg­több ember mindenfajta vé­leményt beleszólásnak vesz, s mi csak végső soron élhetünk jogi eszközökkel. Nem tud­juk megakadályozni, ne fö­lösleges helyiségek, ésszerűt­len épületek készüljenek. Igaz, volt már olyan ügyfél is, aki visszajött megköszön­ni a tanács tanácsát. Kellős visszhang Nem dicsérős fajta a városi tanács végrehajtó bizottsága. Talán ezért is volt föltűnő, amikor egyik ülésén több volt a jó szó, mint a figyelmezte­tés: több az elismerés, mint a bírálat. A téma — o TVZÉP helyi telepének tevékenysége — megérdemelten kapott jó visszhangot: a két éve műkö­dő telep forgalma tavaly 121 millió forint volt, s az előző évihez képest 9,4 százalékos a fejlődés. Ráadásul a telep nem csupán a város, hanem a környékbeli községek ellátó­ja is, sőt az ország más ré­szeiből is gyakorta akad vá­sárlója. Már ha ki tudja elégíteni a vevők igényeit, mert bizonyos — igaz, országosan is hiány­cikknek számító — anyago­kat itt is hiába keresni: cseré­pért, faanyagért hiába kilin­cselnek az építeni vágyók. S ilyenkor sovány vigasz, hogy látnák csak más települése­ken, ott mi a helyzet. ök Érden akarnak vásárol­ni, csak a várost látják. S ta­lán ezért nem mindenben egyezik véleményük a vébén elhangzottakkal. Finn minta — Milyen a jellegzetes érdi ház? Nagy — hangzik a szakér­tők tömör válasza. Egyetlen jelzővel megfogalmazva mind­azt, aminek megítéléséhez nem is kell szakértőnek lenni. Hogy hivalkodóan hatalmas maga az épület; sok a fölösle­ges helyiség; pince, konyha, szárító, közlekedő utak; ke­vés a valóban jól kihasznál­ható apróbb tér; hiányzik az étkező és a család közös éle­tének színtere: a nappali. S nem csupán fölösleges, ha­nem gazdaságtalan is, s mint ilyen: ésszerűtlen. Érdet lokálpatriótái szeretik a finn településekhez hasonlí­tani. Vizét, fáit tekintve, le­het ebben némi igazság, de ha a lakáskultúrát nézzük, ak­kor bizony nem hasonlít a finn mintához a város. S nem is elsősorban házai környeze­tét, elhelyezkedését, berende­zését nézve. Maguk a laká­sok mások: a finnek kiszá­mított építkezésébe nem . fér bele egyetlen fölösleges négy­zetméter. Építkezésük gazda­ságos és ésszerű. Ezt kellene eltanulni tőlük. Egy terv példája A rossz terv (s nem csu­pán műszakilag helytelen, ha­nem szemre is felületesnek, összecsapottnak ható rajz) nem ritka holló a városi ta­nács műszaki osztályán. Az a föltűnő, ha egy-egy elképze­lés műszakilag megalapozott és vonalaiból kisüt a gondos­ság. Az ilyen aztán kézről kézre jár az osztályon, meg­kapja a kollégák kijáró elis­merését. Ha egy terv meg egyenesen olyan, mint Cseh Zoltán, bu­dapesti tervező munkája, ak­kor azt el kell kérni; muta­tóba ki kell tenni a tanács fa­lára és meg kell mutatni min­den arrajárónak. Még akinek hiányzik is minden műszaki érzéke, az is föl tudja mérni a rajz színvonalát. Nem is csak azt, hogy még a kert megrajzolására is futotta a tervező erejéből, de hogy Sza­bó Imréék Kövirózsa utca 3. alatti háza nem egyszerűen épület lesz — otthonnak épül. GóEyafészek ü dny gölyafészek van uráén? Bizonyára ne­vesen vannak olyanon, akik meg tudnak mondani. Mint ahogy, vélhetően, kévés azonnak a szama, akik va­laha is elgonaolKoatak ezen. Egyet mindenesetre tu- dunn: Retvari Sándor a i-es, ismertebb névén: a Vincellér-iskola igazgatója. Az ő szobájában, a szek­rény tetején található né­hány ternep, onnan olvas­ható le a titok. Dehát a térképek történetéért vissza kell nyúlni kissé az idő­ben. Egészen a múlt év őszéig, aminor egy októberi u^pon elhangzott Rétvári Sándor felszólítása: általános isko­lásokból alakítsák meg a környezetvédelmi őrséget. Százharminc hatodik osztá­lyos jelentkezett a felhí­vásra, s vett részt az el­méleti tanfolyamon. Öt hó­nap alatt előadásokon és filmvetítésedből ismerked­hettek meg a leendő őrsök tagjai a víz, a levegő, a ta­laj, valamint a növény- és az állatvilág környezetvé­delmi tudnivalóival; jár­hatták be képek segítségé­vel Pest megye természet- védelmi körzeteit és mér­hették föl a megbeszélése­ken a turizmus hátrányait. Az ismerkedés mellett azon­nal meg is határozták a város sürgető feladatait. Ehhez készültek a raj­zok: a város hét iskolájá­ban környezetvédelmi tér­képei, amelyből szemünk láttára áll össze Érd arcu­lata. Kiolvasható a vona­lakból, hogy hol van jó út és úthoz járda; hol talál­ható fa, bokor, árokparton virág (nem meglepetés: elenyésző a zöld szín a raj­zokon); melyek a legális és ami a fő: az illegális sze­métlerakó helyek a város­ban; merre áll meg a szennyvíz és eső idején merre gyűlik össze az égi áldás; hol gyakori (mert ilyen is van) elhullott állat elhagyott teteme és merre szeretnek kóborolni az el­csapott kutyák. No és hogy hol van gólyafészek, amit félteni, védeni, őrizni kell. E térképek alapján kez­dik majd meg munkájukat a háromtagú őrsök; őrjá­rataik során szolgálati nap­lóban összegyűjtve a meg­figyeléseket, azonnali jel­zéssel sürgetni a legfonto­sabb tennivalókat. Teszik mindezt Rétvári igazgató irányításával, akinek kez­deményezéséből mit sem von le, hogy otthonos a té­mában: a Hazafias Nép­front megyei bizottságinak munkatársaként éveken át dolgozott a megye környe­zetvédelméért. \J-rt csak úgy válhat fon­tossá számunkra a vá­ros ha megtaláljuk benne a magunk munkáját. Le­gyen az egy gólvafészek, hogy vigyázzunk rá. Megbízatása: népi ülnek Hatvan népi ülnök, köztük ti­zenhat közlekedési szakember jelölését szavazták meg az el­múlt héten a városban. A je­löltek, akiknek személyére az üzemek, vállalatok, Illetve a párt-alapszervezetek tettek ajánlást, öt éven át segítik a Pestvidéki Járásbíróság mun­káját. A népi ülnököket a vá­rosi tanács június 19-i, ünnepi tanácsülésén választják meg. — Mit tud a népi ülnökök munkájáról? — Keveset. Volt ugyan a távoli rokonságban népi ül­nök, az ő élményeiből ragadt rám is valami. Azután a könyvek meg a filmek, ame­lyek fölébresztik az ember érdeklődését. Dehát mindez in­kább a dolog érdekességét, a köznapi ember számára új­donságot jelentette. A munka a gyakorlatban bizonyára más lesz. — Mif gondol ezen a más­ságon? — Elsőként is azt, hogy tör­vénybe sose ütköző ember lé­temre leszek részese pereknek. S nem is csupán egyszerű szemlé­lője, hanem a bíróság döntésre jogosult és kötelezett tagja. Ez felelősséget jelent, ugyanak­kor tanulást is, hiszen még ha a józan paraszti észt képvi­seljük is a tanácsban, egy új területtel kell megismerked­nünk, a joggal. — Milyen alapon eshetett a jelölők választása önre? — Amikor szóba került a népi ülnökség, azt mondták a munkahelyemen a munkatár­saim, a főnökeim: ez neked való feladat. Régóta brigád­vezető vagyok, ez a feladat is megköveteli mindazt, ami a népi ülnökséghez kell: ember­ismeretet, dönteni tudást, igazságérzetet. Emellett fele­ség és anya is vagyok. Mind­kettő olyan hivatás, ami na­ponta kíván határozottságot és nagy diplomáciát. — Nem jelent majd nehéz­séget a tanulással. Pestre uta­zással járó többletmunka? — Bizonyára át kell ren­deznie az embernek az életét, ami végső soron időnként nem is rossz. A család, a férjem és a gyerekek ígéretet tettek: se­gítenek. Akkor hát igazán nincs más dolgom, mint helyt­állni. — Foglalkozása? — A JATEX Hámán Kató szocialista brigádjának vezető­je vafvok. — Neve? — Holler Lászlóné. Az oldalt írta:- Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János Egy kérdés — egy felelet Elmaradt értesítés

Next

/
Thumbnails
Contents