Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-11 / 84. szám

1980. ÁPRILIS 11., PÉNTEK Teherán elleni szankciókkal Carter nehéz helyzetbe hozta nyugat-európai szövetségeseit Fokozódó harcok az iráni-iraki határfiérséghen Az EGK brüsszeli központ­jában nem rejtik véka alá, milyen nehéz helyzetbe hoz­ta a szervezetet az amerikai felszólítás, hogy csatlakozzék az Irán elleni szankciókhoz. Az Európa Tanács miniszte­ri bizottságának lisszaboni ér­tekezletén a közös piaci tag­államok külügyminiszterei külön tanácskozást folytattak csütörtökön erről a kérdésről. Elhatározták, hogy nagyköve­teik útján felkérik Baniszadr iráni elnököt tűzzön ki határ­időt az amerikai túszok sza­badon bocsátására. Amint a nagykövetek jelen­tése beérkezik kormányaik­hoz, a kilencek újból tárgyal­ni fognak az esetleges^ szank­ciók kérdéséről. A dilemma abból fakad, hogy egyrészt az Egyesült Ál. lamok szövetségese a közös piaci tagországoknak, másrészt az Irán elleni amerikai szank­ciókhoz való csatlakozás sú­lyosan veszélyeztetné az EGK- országok gazdasági és politi­kai érdekeit. Az EGK központjában ter­mészetesen elismerik, hogy az amerikai túszok fogva tartása jogtalan, s hogy Washington­nak meg keli oldania a válsá­got. Felvetik azonban a kér­dést: vajon Carter helyes módszereket választott-e? Ál­talános vélemény szerint Car- ternak az iráni hatóságokhoz intézett üzenetei olyan kétér­telműek voltak, hogy ezek az üzenetek kudarcra ítélték Ba­niszadr iráni elnök próbálko­zásait a helyzet enyhítésére. Másrészt a mostani „kemény’' amerikai magatartást Brüsz- szelben egyáltalán nem tart­ják meggyőzőnek. Washing, tonnák ugyanis tisztában kell lennie egy katonai interven­ció veszélyeivel. Ezért felve­tődik' a kérdés: hogyan re­mélheti a Fehér Ház a túszok kiszabadítását a legutóbbi in­tézkedések eredményeként? Vagy talán Washingtonnak nem is ez a végső célja? — hangoztatják közös piaci dip­lomáciai körökben. Nem arról van-e szó inkább, hogy a több hónapos „türelem” után most a hirtelen kardcsörtetés Car­ter újjáválasztását szolgálja? Az olasz kormány még nem döntötte el, csatlakozik-e vagy sem az Iránnal szemben fo­ganatosított amerikai politikai és gazdasági szankciókhoz és megszakítja-e diplomáciai kapcsolatát Teheránnal. A Cosstga-kabinet eddig a hadi­anyagok szállításának felfüg­gesztését rendelte el, eleget té­ve az ezzel kapcsolatos ame­rikai nyomásnak. Megfigyelők abban látják a viszonylag óvatos olasz magatartás okát, hogy az olasz tőke érdekeltsé­gekkel rendelkezik Iránban, másrészt Itália Iránból impor­tálja össz-kőolaj behozatalának két százalékát, kb. 2,2 millió tonna nyersolajat. Az amerikai politika mögé való felzárkózás veszélyeire figyelmeztetett csütörtökön a L’Unita, az Olasz KP lapja szerkesztőségi cikkében. Ha az olasz kormány felkarolná a blokád és az összecsapás vo­nalát, nem szolidaritásról ten­ne tanúbizonyságot Carter politikája iránt, hanem alá­rendelné politikáját Washing­tonnak és az olasz nemzeti ér­dekekkel ellentétes politiká­hoz adná a nevét — írta a lap. A japán külügyminisztérium szóvivője határozottan cáfolta azokat a csütörtöki sajtójelen­téseket, amelyek szerint a ka­binet valamiféle Irán-ellenes szankciókat tartalmazó „cso­magtervet” hagyott jóvá az amerikai kérésnek megfele­lően. A kormány csak tanul­mányozza, hogy mit tehet a jelenlegi helyzetben, de nem jutott semmiféle konkrét kö­vetkeztetésre. Carter elnök erősödő nyomá­sára immár a mérsékelt angol polgári sajtó is kezd hajlani a szövetséges) „szolidaritás” tá­mogatására az iráni kérdésben. A brit sajtóban csak a kom­munista Morning Star mutat rá, hogy az amerikai erőfitog­tatás talán segítheti Carter új­raválasztását, de a közel-keleti békét súlyosan veszélyezteti és a túszokat aligha szabadítja ki. Carter konfrontációs politikája helytelen. Inkább az iráni né­pen esett sérelmeket kellene jóvátennie, utóvégre a CIA buktatta meg Moszadik de­mokratikus kormányát az öt­venes években. ★ Az iráni televízió szerint a szerda este kiújult iraki—irá­ni határharcok, a tüzérségi párbaj során a szembenálló felek már a légierőt is beve­tették. A televízió-híradó arról számolt be, hogy a „légi csa­tában” az iráni légierő egy Phantom típusú gépe és há­rom helikoptere, valamint az iraki hadsereg helikopterei vettek részt, de nem tesz em­lítést arról, hogy bármelyik fél veszteségeket szenvedett volna az összetűzésben. Helyszínről érkező iráni je­lentések alapján valószínű, hogy az iraki helikopterek csupán felderítő akcióra in­dultak, berepültek az iráni légtérbe, s ott találkoztak az iráni légierő egységeivel. A tüzérségi harc viszont rend­kívül heves volt: a szemben­álló erők négy és fél órán át lőtték egymást. Az ágyútűz és rakétatámadás következtében — az iráni közlemény szerint — 15 forradalmi gárdista éle­tét vesztette. Az iraki fél vesz­teségeiről egyelőre nincs hír. Nyugati hírügynökségek Te­heránból jelentették, hogy ira­ki mohamedán „menekültek” ezrei érkeztek Iránba. Számuk állítólag elérte a nyolc és fél ezret. Legutóbbi felhívásában Khomeini ajatollah a mene­kültek támogatására szólította fel az iráni népet. Fogadás a nagykövetségen Csütörtökön a Magyar Nép- köztársaság moszkvai nagykö­vetsége fogadást adott a ma­gyar kultúra napjai alkalmá­ból. A fogadáson jelen volt dr. Molnár Ferenc kulturális mi­nisztériumi államtitkár, dr. Pintér Gyula ideiglenes ügyvi­vő, Jurij Barabas, a Szovjet­unió kulturális miniszterének első helyettese, a szervező bi­zottság elnöke, a szovjet tár­sadalmi, kulturális és művé­szeti élet számos képviselője, sokan a magyar művészek kö­zül, akik felléptek a kultúra napjainak rendezvényein. Kéri József követségi taná­csos köszönetét mondott a a szovjet szervezőknek, min­denekelőtt a bizottság el­nöki tisztét betöltő Jurij Barabásnak azért az áldozatos munkáért, amellyel hozzájá­rultak a hivatalosan pénteken véget érő kulturális seregszem­le sikeréhez. Újabb izraeli invázió Riadókészültségben a dél-libanoni ENSZ-erők Minden jel arra vall, hogy a szerdán behatolt izraeli csa­patok (400 katona, 18 harcko­csi, 15 páncélozott járműi tar­tós jelenlétre rendezkednek be Dél-Libanonban. Az ENSZ- övezeten belül elfoglalt, szö­gesdróttal körülvett állások, a kiterjedt erődítési munkála­tok azt mutatják, hogy Izrael a Haddad-féle jobboldali mi­líciák kezén levő határövezet erőszakos kiszélesítésére tö­rekszik. Az izraeli bulldózerek által megkezdett útépítés pe­dig arra enged következtetni, hogy az inváziós egységek — Félrevezető magyarázat Szovjet jegyzék az USA ENSZ-képviseletéhez A Szovjetunió állandó ENSZ-képviselete az Egyesült Államok ENSZ-képviseletéhez intézett jegyzékben utasította vissza az amerikai félnek azt az állítását, amely szerint a szovjet képviselet ellen feb­ruár 21-én végrehajtott pro­vokáció úgymond „véletlen jellegű” volt. Mint ismeretes, február 21- én rálőttek a képviselet épü­letére. A golyó egy olyan la­kóhelyiségbe csapódott, amely­ben egy asszony és égy gyer­mek tartózkodott. Csak a sze­rencsés véletlennek köszön­hető, hogy emberéletben nem esett kár. Az Egyesült Államok ENSZ- képviselete közölte, hogy „a lövedék véletlenül csapódott az épületbe”, s az incidens nem minősíthető a szovjet képviselet és személyzete el­leni támadásnak. A szovjet képviselet jegy­zéke hangsúlyozza, hogy „ezek az állítások nem tűn­nek meggyőzőnek, és céljuk láthatóan az, hogy kisebbít­sék e bűnös akció rendkívüli veszélyességét”. miként 1978 tavaszán — na­gyobb arányú agressziót készí­tenek elő. Míg az ENSZ az izraeli kormánynál tiltakozott az in­vázió miatt, a libanoni diplo­mácia a világszervezet és az Egyesült Államok segítségét kérte az ország biztonságát fenyegető veszély elhárításá­hoz. Az ENSZ-csapatokat ma­ximális riadókészültségbe he­lyezték. Libanon ENSZ-képvi- selője utasítást kapott, hogy lépjen érintkezésbe az ENSZ illetékeseivel a Biztonsági Ta­nács sürgős összehívása kér­désének tanulmányozása vé­gett. ★ Szadat kész újabb engedmé­nyekre a palesztinok ügyében, de az izraeli álláspont még teljesen bizonytalan, tűnik ki csütörtöki washingtoni értesü­lésekből. Az egyiptomi vezető e heti washingtoni tárgyalásai után nyilvánvaló, hogy újabb hármas tanácskozásokat ké­szítenek elő, abban a remény­ben, hogy legalább a haladás látszatát fenn tudják tartani a közel-keleti „rendezésről” folyó tárgyalásokon. Szadat kész a részvételre, a palesztin „önkormányzat” bevezetése május végi határidejének meghosszabbítására. A Carter- kormány rendkívül fontosnak tartja, hogy elkerülje az újabb látványos külpolitikai kudarcot — de az izraeli ve­zetés változatlanul merev. Féléves távoliét után Bjumin visszatért a Száljátra (Folytatás az 1. oldalról) Az új expedíció fedélzeti mérnöke, Valerij Rjumin szá­mára különösen érdekes ez az utazás: saját magának kell majd újból üzembe helyeznie, átvizsgálnia azokat a berende­zéseket, amelyeket alig több mint fél évvel ezelőtt ő helye­zett „pihenőre”, ő konzervált az űrállomás utas nélküli mű­ködésére. Az űrhajósok szoká­sa szerint Rjumin parancsno­kával, Ljahovval együtt an­nak idején levelet hagyott a Szaljuton, a következő expe­díció számára — most ő bont­hatja fel saját üzenetét... A tartalmát azonban a fedélzeti mérnök egyelőre gondosan tit­kolja: azt szeretné, ha megle­petés lehne az új parancsnok, Leonyid Popov számára. Az űrkettős ebben az ösz- szeállításban viszonylag ke­vés időt töltött az együttes felkészüléssel, hiszen Rjumin- nak a 175 napos űrrepülés után hosszabb pihenőt adtak, gondos ellenőrzés algtt tar­tották. Ez azonban nem Okoz különösebb gondot számukra, mert Popov most az előző ex­pedíció parancsnoka, Ljahov tartaléka és annak idején a tartalékok és a fő személyzet sokat gyakorolt együttesen, a jelenlegi páros tagjai jól is­merik egymást a munkában és a magánéletben is. Az űrhajós, Leonyid Popov alezredes, a háború után szü­letett első nemzedék képviselő­je az űrhajósok családjában: közvetlenül a háború befeje­zése után, 1945. augusztusában született. Apja kolhozelnök volt, harcolt és meg is sebe­sült a háborúban, fia azonban már csak elbeszélésekből is­meri a nehéz éveket. Leonyid Popov lakatosként kezdte meg munkáséletét, de még szinte gyerekfejjel jelentkezett vadászrepülőnek, s nem is tit­kolta, hogy az űrhajósok közé szeretne kerülni. Ez a vá­gya viszonylag hamar teljese­dett, de az első útra sokáig kellett még várnia. Csillagváros egyébként kü­lönös örömmel fogadta azt a hírt, hogy két lakója újabb útra kelt a világűrben. Az űrhajósok lakótelepe a hét végén, az űrhajózás napján ünnepli fennállásának 20. év­fordulóját, s ennek az ünnep­ségnek fényét emeli majd az új expedíció útja is. Pham Van Dong Indiában Fejlődő kétoldalú kapcsolatok Hanoiban jónak, eredmé­nyesnek ítélik Pham Van Dong vietnami miniszterelnök hiva­talos indiai tárgyalásait, s ar­ra emlékeztetnek, hogy azok új szakaszt nyitottak a két ország kitűnő kapcsolataiban. A vietnami kormányfő — a hivatalos tárgyalások befe­jeztével — sajtóértekezletet tartott Üj-Delhiben, s elége­detten nyilatkozott az ered­ményekről. Érzékeltette, hogy a tárgyalásokon nagy teret szenteltek a kétoldalú politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésének. Elégedettségét támasztja alá az Űj-Delhiben aláírt, két évre szóló kulturális együttműködé­si megállapodás, s az a köl­csönös elhatározás, hogy In­dia és Vietnam erősíti keres-, kedelmi, gazdasági kapcsolata­it is. Nemzetközi kérdésekről szólva Pham Van Dong úgy fogalmazott, hogy „Kambod­zsában a helyzet folyamatosan javul, s a fejlődés jelenlegi iránya megváltoztathatatlan”. A vietnami kormányfő be­szélt az afganisztáni helyzet­ről. Elítélte az Egyesült Álla­mok és Kína agresszív fellé­pését, amely feszültséget okoz Nyugat-, illetve Dél-Ázsiában. Külön is bírálta Washington', mert „az afgán ügyet” fel­használva erősíti fenyegető ka­tonai jelenlétét a Csendes- és az Indiai-óceánon. Az afgán kormány éles hangú nyilatkozata Amerikai vegyi jegy verek Az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság kormánya éles hangú nyilatkozatban ítél­IMMÄR A HARMADIK hete dúl Csádban a háború. A főváros és az ország nagy­városai romokban hevernek, naponta több tízezer polgári lakos keres menedéket a szomszédos országokban, első­sorban Kamerunban. Az Af­rikai Egységszervezet és a környező afrikai országok ve­zetőinek közvetítésével már több ízben sikerült tűzszüne­tet elérni a szembenálló felek között, de ezek a fegyvernyug­vások mindannyiszor csupán néhány óráig tartottak, s a harcok a korábbinál nagyobb hevességgel lángoltak fel. E közép-afrikai ország, amelynek területe mintegy ti­zenháromszor nagyobb hazán­kénál, egyike földünk legsze­gényebb államainak. 3 706 000 lakosa rendkívüli elmaradott­ságban él. A túlnyomóan si­vatagos felszínén egy négy­zetkilométernyi területre át­lag mindössze három lakos esik. A csádiak nyomorúságos életviszonyaira jellemző, hogy az afrikai lakosság születése­kor várható élettartama mind­össze 35 esztendő. Egy továb­bi megdöbbentő adat: 63 900 emberre jut egy orvos. A la­kosság mintegy 94 százaléka analfabéta. Valamikor pedig magas kultúrájú és fejlett államszer­vezetű afrikai nép hazája volt me kivívta az ország politikai önállóságát. Gazdaságilag azonban Franciaország igye­kezett erősen kézben tartani a függetlenné vált Csádot. Az ültetvényeken gyapotot és földimogyorót termelnek és ezek természetesen változatla­nul francia tulajdonban ma­radtak. Francia monopóliumok csádi leányvállalatai tartják kézben a virágzó gumiarábi- kum-exportot is. 1961-ben Tombalbcye lett Csád elnöke, aki hamarosan diktátori hatalmat összponto­sított kezében, s betiltotta az ellenzéki pártokat. Franciaor­szághoz fordult katonai segít­ségért, amikor uralma és a francia újragyarmatosítás el­len fegyveres szabadságharc bontakozott ki. A FROLINAT e felszabad!tási szervezet ne­ve, hamarosan ismertté vált az egész világon. FRANCIAORSZÁG egy ideig csupán mérsékelt segít­séget nyújtott a szabadság- harcosok elleni küzdelemhez, mert a sivatagos területet nem tartotta túlságosan értékesnek. Amikor azonban a geológiai kutatások nyomán kiderült, hogy a sivatagi homok alatt jelentős uránium-, bárium-, ón-, olaj-, kősó-, wolfram- és tungsztenlelőhelyek vannak, a francia monopoltőke érdeklő­dése egyszerre megnövekedett ta, hogy a polgárháború csak­is kompromisszumos megol­dással végződhet, segédkezet nyújtott ahhoz, hogyaFROLI- NAT-tal létrejöjjön a kiegye­zés, s képviselőit bevonják az új csádi kormányba. Az erő- egyensúly, amely a kompro­misszum során kialakult, ha­marosan felborult, s Ouddei miniszterelnök és Habre had­ügyminiszter között hatalmi küzdelem kezdődött, amely mögött a régi, a francia gyar­matosítók által szított afrikai és arab ellentét húzódik meg. A helyzet mindinkább átte­kinthetetlenné válik, s a vér­ontás továb folytatódik. Ed- dem Kodjo, az Afrikai Egy­ségszervezet főtitkára most N.Djamenába utazott, hogy a helyszínen próbáljon békélte­tő tárgyalásokat folytatni a harcoló felekkel. A. I. te el, hogy a nemzetközi im­perializmus immár vegyi fegyvereket is rendelkezésére bocsát az országban garázdál­kodó diverzáns bandáknak. Egy összecsapásban az af­gán fegyveres erők számos ilyen fegyvert zsákmányoltak. A nyilatkozat rámutat: az afganisztáni fegyveres erők járőrosztaga március 25-én Herat tartományban szétzúzott egy diverzáns bandát. A le­foglalt fegyverek között olyan amerikai gyártmányú vegyi kézigránátokat találtak, ame­lyek alkalmasak az emberi szervezet villámgyors meg- mérgezésére és a környezet tartós szennyezésére. Cáfolha­tatlan bizonyítékok vannak arra is, hogy az Afganisztán­ban bevetett diverzáns bandák tagjai között külföldi szemé­lyek is tevékenykednek. Az afganisztáni kormány felszólítja a világ minden de­mokratikus államát, a haladó mozgalmakat és a nemzetközi közvéleményt, hogy határozot­tan ítéljék el az Egyesült Ál­lamok imperialista köreinek afganisztáni bűnös tevékeny­ségét — hangsúlyozza a nyi­latkozat. CSAK RÖVIDEN. A MOLDOVAI SZSZK Legfe: sőbb Tanácsa elnökségének el nőkévé csütörtökön Ivan Ka lint választották. Elődje, Kirí: Iljasenko, aki tizenhét éven á töltötte be ezt a tisztséget, , közelmúltban nyugdíjba vo nult. LISSZABONBAN, a számvi teli bíróság épületében meg nyílt az Európa Tanács minisz téri bizottságának 66. üléssza ka. a mai Csád. A szao nép ál­lamát azonban a szomszédos szudáni törzsek, majd az arabok megsemmisítették, s a terület, hosszú évszázadokon át szultanátus volt. Századunk elejéh jelentek meg itt a francia gyarmati csapatok, s mivel az ország fontos, a si­vatagon áthaladó karaván- utak tranzitállomása volt, több mint tíz esztendeig tartó vé­res gyarmati háborúban el­foglalták és közép-afrikai gyarmatbirodalmukhoz csatol­ták. A FRANCIAK erődítmé­nyeik körül építették ki a közigazgatási centrumokat, s a városokat is az erődökről ne­vezték el. így a fővárosnak Fort Lamy nevet adták (Lamy tábornok volt a Csádot elfog­laló francia csapatok főpa­rancsnoka.) A főváros mai ne­ve N’Djamena, s a mostani háború előtt 135 ezer lakosa volt, ma mintegy tíz-tizenöt- ezer. A francia gyarmatosítók igyekeztek egymás ellen kiját­szani a lakosság túlnyomó többségét alkotó feketebőrű és a mintegy 36 százaléknyi arab népességét. így sikerült is 1960 augusztusáig fenntartani kolonialista elnyomásukat. Ekkor azonban a csádi nép erősödő függetlenségi küzdel­Háttér Véres polgárháború Csádban

Next

/
Thumbnails
Contents