Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

/ Új tévéműsor Túráról indítják a sorozatot Hamarosan új műsorral gaz­dagodik a Magyar Televízió repertoárja. Címe: Szuper Nyolcas, és az a célja, hogy segítséget, buzdítást nyújtson az úttörő amatőrfilmes szak­köröknek, csoportoknak. Az új sorozat Túráról indul el, majd végigjárja az országban már működő úttörőfilmeseket, hogy jó tanácsokkal, ötletekkel gaz­dagítsa munkájukat. A túrái filmesek nem vélet­lenül kerültek az élmezőnybe az új műsorban. A múlt nyá­ron itt rendezték meg az úttö­rőfilmesek országos találkozó­ját, amely képet adott a leg­fiatalabb filmforgatók, az amatőrfilmesek munkájáról. A szakemberek véleménye az volt, hogy ez a jövőben egyre Inkább nélkülözhetetlen művé­szeti ág még elég elhanyagolt. Nincs megfelelő irányítás, baj van a témaválasztással és fő­leg- nagyon költséges hobbi a filmezés. Ez utóbbi miatt ke­vés iskola és úttörőcsapat vál­lalja a filmes szakkörök létre­hozását és fenntartását. A tú­rái példa viszont jól mutatja, hogy kellő társadalmi összefo­gással megteremthetők az alapfeltételek és a fenntartás költsége is megtérül, hiszen a mozgófilm csodálatos új térlá­tási formát ad az érdeklődő gyermekeknek, és olyan isme­retek megszerzése alkalmas, melyek más úton kevésbé hoz­záférhetők. A Túrán készült tévéfilm nemcsak a szakkör eredmé­nyéről és sikereiről ad képet. Megismerteti a kezdő gyer­mek amatőröket a várható ku­darcokkal is. A turaiak né* hány évvel ezelőtt egy 20 per­ces játékfilm elkészítésébe kezdtek, amit természetesen nem tudtak befejezni, mivel már az elkészített felvételek vágásánál jelentkeztek igen veszedelmes nehézségek. De a filmkészítés akkor feneklett meg végérvényesen, amikor a hangosításra került sor. Saj­nos a jelenlegi eszközökkel a szinkronizálás még egyáltalán nem oldható meg. A kudarc természetesen nem vette el a kis filmesek kedvét, könnyebb műfajjal kísérletez­tek. Kisebb-nagyobb riport­filmek sora született meg, az iskolai és úttörőélet főbb ese­ményeiről, a nagyközség éle téről, a gyermeklagziról, a nagy kirándulásokról. A filmes ta lálkozón is egy, a Galga-expe- dícióról készült 9 perces film­mel indultak, amely elnyerte a zsűri fődíját. A film szólni fog a jelen terveiről, elképzeléseiről is. A szakkör megkezdte a felkészü lést az 1982-ben sorra kerülő II. túrái úttörőfilmes találkozó­ra. Egy animációs filmen dol­gozzák fel a helyi hagyomá­nyok ápolása céljából a Csáki bíróné lánya című népballadát, amelyet eredeti túrái népi mo­tívumok kukoricaszemek moz­gásával életrekeltett formában kívánnak rádolgozni a cellu­loidszalagra. Itt a filmben egy kis formabontás is van. A film egyik táncos jelenetét élőben fogják a megfelelő helyre be­vágni. E jelenet két főszerep­lője, a két kiváló gyermekéne­kes, Sára Noémi és Dúsa Lász ló. Érdekessége a filmnek, hogy a technikai forgatókönyvek a szakkör tagjai közösen ké­szítették el. A film operatőri csoportjának vezetője Gyenes Gábor ifivezető, a péceli Rá­day Pál Gimnázium tanulója, rendezője pedig a hatodik osz­tályos Strausz Magdi. És, hogy a film költségeihez is hozzá­járuljanak a film alkotói: el­határozták, hogy nagy meny nyiségű hulladékot gyűjtenek, amelynek az árából szeretnék megvásárolni az elkészítésé­hez szükséges anyagot. Takács Pál Molnár József csapó indítja az animációs film egyik jelenetét. A szerző felvétele A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM 1980. ÁPRILIS 1., KEDD Tíz év utón Ahogyan a valóság változik Tízéves a párt nőpolitikái határozata. S ha a benne fog­lalt kérdések sok tekintetben ma is érvényesek, az elsősor­ban nem annak tulajdonítható, hogy a határozatot nem a szük­séges eréllyel és hatással haj­tották végre az üzemekben, szövetkezetekben. A magyará­zat mindenekelőtt a valóság­ban keresendő, amelynek meg­változtatása annál nehezebb, minél szélesebb körben és mé­lyebben akarjuk azt. Könnyebb volt elérni a nők arányának javítását a külön­böző politikai, társadalmi, üze­mi, szövetkezeti testületekben, hiszen mindenütt akad ráter­mett asszony, lány, aki, ha se­gítik, érdemi munkát is ki tud fejteni társai és az egész kö­zösség javára. Egyetem, főiskola Emlékezhetünk rá, az évti­zed első felében szinte máról holnapra egyre több női arc bukkant fel az összejövetele­ken,' tanácskozásokon, és ha lassan is, szaporodtak körük­ben az aktívak, akik nem csak figyeltek, bele is szóltak az ügyekbe, szószólói lettek tár­saik érdekeinek. Ilyen-olyan tisztségekbe is megválasztották őket, társadalmi testületekben és a munkahelyen egyaránt. Az első időkben megkülön­böztetett figyelmet fordítottak a nők helyzetének, munkakö­rülményeinek javítására, a második műszak megkönnyí­tésére. A fejlődés újabb sza­kaszában már másképpen fo­galmazódott meg az igény: a nőkről való gondoskodás any- nyit jelent, mint a dolgozók összességéről való gondoskodás, hiszen nem elkülönülten dol­goznak, hanem a férfiakkal együtt, éppen ezért elképzelhe­tetlen, hogy ugyanazon mű­helyben, brigádban, esetleg génnél munkálkodó asszonyok­nak, lányoknak javítsák a kö­rülményeket, a férfiakét pedig nem. Mindinkább áll ez a terme­lőszövetkezetekre is, ahol alig van már olyan terület, ahol csak férfiak oldják meg vagy oldhatják meg a feladatokat. S ha ez így van, könnyebb ér­vényesíteni az egyenlő munká­ért egyenlő bért elvét is, mert a teljesítmény napról napra megméretik. Bölcsőde, óvoda Vizsgálhatjuk a kérdéskört egy konkrét gazdaságban is. Mi a helyzet a túrái Magyar— Kubai Barátság Termelőszö­vetkezetben, amelyet nemré­gen a járási párt-végrehajtó­bizottság is beszámoltatott er­ről. A kongresszusra való készü­lés jó alkalom volt visszapil­lantani az eltelt évtizedre eb­ben a tekintetben is. Amit a turaiak ma már magától érte­tődően elmondanak, szinte csak mellékesen, az nem is olyan régen gond volt. Min­den üzemegységben volt öltö­ző, fürdő, pihenő- és étkező- helyiség, s természetesen meleg étel is. A lakóhely gyermekintézményeinek anya­gi támogatásával elérték, hogy a kicsinyek bölcsődei, óvodai elhelyezése nem okoz fejfájást a fiatal anyáknak. Az ellátást javította a sütőüzem és új ke­reskedelmi egységek létreho­zása. Az újabb évtized gondjai a magasabb színvonalra való ér­kezés gondjai. Az egyik leg­fontosabb, s Túrán is úgy ér­zik, a nők általános politikai és szakmai képzettségével és képzésével függ össze. A me­zőgazdaságban nagyarányú a fejlődés, minden ágában több és több, magasan képzett szak­emberre van szükség. A nagy ellenmondás: a fa­lusi nők ugyanakkor alacso­nyabb szintről rajtolnak. A tú­rái gazdaságban 1975-ben a nődolgozók 47 százalékának nem volt meg az általános is­kolai végzettsége. S hogy mi­lyen lassú a változás: öt év alatt az idősebbek közül mind­össze hatan fejezték be tanul­mányaikat. Ami sokkal bizta­tóbb: tizenketten szereztek eb­ben az időszakban középisko­lai és hárman egyetemi, illetve főiskolai oklevelet.' Más természetű oktatásban a szövetkezet nődolgozóinak több mint 80 százaléka vesz részt. A nőbizottság egészség- ügyi tanfolyamokat, jogi elő­adásokat szervez, de nem ma­radnak el a mezőgazdasági, te­hát szakmai kurzusok sem. Megjelentek a nők a politikai képzésben is. Csaknem hatva- nan végeztek pártiskolát, kö­zülük 18 nő. A téli oktatásban, tömegpolitikai tanfolyamokon a nőknek csaknem a feles vett részt. Tudatformálás Milyen ezeknek a tanfolyam moknak, előadásoknak a ha­tásfoka — kérdezhetnénk. Kü­lönösebb vizsgálódás nélkül is megállapíthatjuk, hogy vegyes. De anélkül, hogy a sokat emle­getett tudatformálást rejtelmes dolognak tartnánk, hozzátehet­jük, előre nehéz felmérni, mi­nek mekkora lesz a hatása. A legszerényebb előadáson meg­foganhat egy-egy csíra, amely­ből később, amikor eredetére már senki sem emlékszik, szárba szökken a virág, a fa. A tudás fája, a szépérzék, kul­turáltság virága. Kör Pál A járásban, a városban Ünnepi megemlékezések A városban és járásunk köz­ségeiben is megemlékeznek fel- szabadulásunk 35. évforduló­járól. A járás központi ün­nepségét Túrán, a művelődési házban rendezik április 2-án, szerdán délután négy órai kezdettel. Megemlékező be­szédet mond dr. Süpek Zoltán, a járási párt-végrehajtóbizott­ság tagja, a járási hivatal el­nöke. Utána ünnepi műsor lesz, amelyben közreműködik Valentinyi László, a domonyi irodalmi színpad tagja, a he­lyi művelődési ház népi együt­tese, valamint az általános is­kola kórusa. Gödöllő központi ünnepsé­gét, mint lapunk vasárnapi számában már hírül adtuk, ebben az évben o Gép­gyárban tartják április 3-án, csütörtökön délután négy óra­kor. Az ünnepség szónoka Plutzer Miklós, a városi párt- bizottság első titkára. Előtt® fél 3-kor koszorúzási ünnep­séget tartanak a városi teme­tőben levő szovjet hősök em­lékművénél. Megemlékeznek felszabadu­lásunk ünnepéről az üzemek, szövetkezetek, intézmények is. Ősváros a teraszokon A kőszegi hegy déli oldalá­ban az idén is folytatódik a Velem-Szentvid késő bronzko­ri és vaskori település régé­szeti feltárása. A hazai őskor­kutatás e nagy vállalkozása keretében szabadtéri múzeu­mot alakítanak ki, s nyitnak meg a területen. Az első épü­letegyüttest már ez év máju­sában átadják. Elsőként ősko­ri házcsoportokat mutatnak be eredeti nagyságában. A nyolc teraszon elhelyez­kedő ősvárosban a szakembe­rek már világosan elhatárol­ták a katonák, az iparosok és a kereskedők lakhelyét. Tud­ják azt is, hogy a késő bronz- művesség központja volt a vá­ros. Válasz — interpellációkra Segélykérő telefon, járda az i3°as alatt Szakági bemutató Vácszentlászlón Tanulságul szolgáló fiaskó A múlt év őszén, amikor a rendező szervek a IV. Gálga menti népművészeti találkozó szervezésével kapcsolatos fel­hívást eljuttatták a községi művelődési házakhoz, sokak­ban felvetődött a gondolat: — indokolt-e szakági bemutatót tartani a járás mese- és pró­zamondóinak, a versek elő­adóinak, valamint az irodalmi színpadoknak, illetve színját­szó csoportoknak. A felhívás kibocsátói bizakodtak. A he­lyi bemutatók már az aggo­dalmaskodókat látszottak iga­zolni. Emlékezés József Attilára Vasárnap délután a vác- szentlászlói művelődési ház­ban gyülekeztek a helyi be­mutatók legjobbjai, azok az egyéni szereplők és együtte­sek, amelyek és akik a zsűri véleménye alapján méltók voltak arra, hogy a szakági bemutatón fellépjenek. A vácszentlászlóiak kedves meglepetéssel várták a mint­egy félszáz vendéget. A kö­zelgő költészet napjára emlé­kezve József Attilát idéző ki­állítást rendeztek. A költő munkásságáról, a költészet és íz ember kapcsolatáról értő tavakkal, lírai szépséggel Dániel Kornél, a megyei ta­nács főelőadója szólt. A rövid ünnepség után a nagyteremben kezdetét vette a bemutató. A zsűri elnöki teendőit Dániel Kornél látta el, segítette Ury György, az irodalmi színpadok megyei szakfelügyelője és Vankó Ist­ván, a találkozó főrendezője. Számolgattam, hányán van­nak a teremben. Az első soro­kat a Galgahévízről érkezett szurkolók töltötték meg. Vol­tak Kerepestarcsáról, és né­hány gyerek a helyi általános iskolából. Kellemetlen volt nézni az üres székeket. Lehet, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy az itt bemutatott előadá­sok színvonala alatta maradt az otthoninak. Még csak kísérlet Senki nem irigyelte a zsű­rit, amikor a látottak érté­kelése megkezdődött. — A legtesthidegebb bemu­tató tanúi voltunk. Korai volt ez a próbálkozás, hallottam a szakmabeliek véleményét, de elhangzott az a megállapítás is. — Bukásnak is szegényes volt a mai nap. Aztán ellenérvek csattantak. — Elkényeztettek bennünket a népdalkörök, a népi hangsze­resek, a néptánccsoportok. Azok színvonalával mérjük a szerényebb próbálkozásokat, a kísérletezés állapotában levő színjátszókat is. — Hol lehet­ne igazságos határvonalat húz­ni a különböző vélemények között? — kérdezték a sza- daiak, kerepestarcsaiak, és a többiek. — Lehet-e, szabad-e egy bontakozó mozgalom előtt már a kezdet kezdetén ilyen magasra tenni a mércét? — tették fel a kérdést az isa- szegiek, gaigahávíziek. Többen megállapították, ennek a szakági bemutatónak az volt a legnagyobb eredmé­nye, hogy kérdéseket vetett fel, gondolkodásra késztette az együttlevőket, éá közös válasz megfogalmazását sürgette a hogyan csináljuk kérdésre. Jó az, hogy volt a színpa­don hatéves gyerek és 70 éves nagyszülő. Egyfajta igényt je­lent a korok együttes szerep­lése. A járható utat az jelen­tené, ha a meglevő és szer­veződő csoportok ebben a mű­fajban is mernének a hagyo­mányanyaghoz nyúlni. A bagi Pandur Péter csodálatos mese­világa szinte követeli á dra­maturgiai feldolgozást. Villá­nyi Péter galgamácsai nép­művelő most gyűjtötte össze községe népmeséit. Hévíz- györkön a népi hiedelemanyag várja az értő feldolgozást, színpadra állítást. Az isaszegiek Kiké a felelősség? Elsősor­ban a népművelőkkel szemben vetődik fel a törődés felelős­sége, tőlük várható az az áhí­tatot keltő és követelő me­részség, amit ez a munka megkövetel, hogy értékes ered­mények szülessenek, hogy ez a műfaj is túljusson a botlado- zással együttjáró első lépése­ken. Van rá lehetőség, s biz­tosan születik eredmény, ha az eddig fáradozók nem fá­radnak, ha a próbálkozást sokszor kísérő vereség nem szegi kedvüket. Az isaszegiek, a galgahévíziek, a vérségiek, kerepestarcsaiak között voltak olyanok, akik képesek az egész mozgalom megújítására, a mozgalom szervezésére. Nem volt vita, amikor dön­tés született, s a döntést Van­kó István kihirdette. — Nívó­díjas lett az isaszegiek Vissz­hang irodalmi színpadának Homlódiné című népballadá­ja, és a Nagy tárcsáról érkezett versmondó, Tóth Anna. Bizto­san igaza volt Bankó László galgahévízi művelődésiház- igazgatónak, amikor a búcsú­záskor megjegyezte: — Ügy érzem, ennek a művészeti ág­nak az életében a vácszent- lászlói bemutatóval valami olyan új kezdődött, ami segíti a műfajnak a felzárkózását a Galga mente egyéb népművé­szeti értékeihez. Fercsik Mihály A januári tanácsülésen elő­terjesztett interpellációkra a testület e heti ülésén kapták meg a választ a kérdezők. Bencsik Árpád, a 7-es válasz­tókörzet tanácstagja nyilvános segélykérő telefonállomás lé­tesítését kérte az Iskola téren. A tanács műszaki osztálya, a posta illetékeseivel történt részletes vizsgálat után, meg­állapította: alapvető műszaki kikötés, hogy pénzbedobásos telefonállomás csak fővonalra kerülhet. Ezen a területen szabad vonal nincs. A vonal kiépítése igen költ­séges, jelentős pénzügyi és műszaki előkészítést igényel. Jelenleg, figyelembe véve kor­látozott anyagi lehetőségein­ket, nem valósítható meg. A segélykérő telefon mindenkép­pen szükséges ezen a terüle­ten, s ha tisztázzák az ál­következő ötéves tervben el­I készítik. i Dr. Menyhárt Zoltán, a 25. választókerület tanácstagja, az M3-as út alatti járda kiépí­tését, a Szilágyi Erzsébet, va­lamint a Blaha Lujza úton a csapadékvíz elvezetését kér­te. A műszaki osztály megálla­pította, a mostani helyzetet az autópálya építése idézte elő. A hiányosságokat a mű­szaki átadás alkalmával je­lezték a beruházónak, az a hiánypótlási munkák közé be is sorolta. A teljesítés határ­ideje 1980., első félév vége. A műszaki osztály levélben kérte a beruházót, hogy ápri­lis 30-ig rendezze a kérdést, ellenkező esetben hatósági úton fognak eljárni. A ta­nács mindkét választ elfo­hidaló műszaki megoldást, a I gadta. Egy gödöllői a díszszemlén A Zalka Máté Katonai Mű­szaki Főiskola díszzászlóalja is készül az április 4-i díszszem­lére. A 3., 4. évfolyam hallga­tói gyalogosan díszelegnek Kíséri N. Ferenc letétele majd. Az ember fizikai-szelle­mi erejét próbára tevő felké­szülés a ’tartalékokat is igény­be veszi. Csak egy példa: a díszszemle befejezéséig körül­belül 50 kilométernyi vigyázz- menetet teljesítenek a gyalog fölvonulók. Tehát nagy szük­ségük van a hallgatóknak a regenerálódást elősegítő pihe­nésre. Az egyik szünetben ismer­kedtünk meg Pintér Imre ne­gyedéves hallgatóval. Gödöllő­ről származik. Beszélgetésünk folyamán elmondta, örül a dí- szelgési lehetőségnek (igazán szép emlékkel gazdagodva avatják tisztté!). Nagyon fe­gyelmezetten készülnek a ne­héz és szép feladatra, de a jó körülmények sokat segítenek. A házi tv-stúdió is kint van a gyakorlásokon. Felveszik a próbákat, a szünetben pedig értékelik a látottakat és meg­jelölik a hibák kijavításának útját-módját.

Next

/
Thumbnails
Contents