Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-09 / 82. szám
4 xMhm 1980. ÁPRILIS 9., SZERDA Budapesten Barátságfesztivál A béke és barátság hónapja alkalmából ez év májusában első ízben rendezik meg Budapesten a szocialista filmek fesztiválját, amelynek programjában hét európai szocialista ország filmművészeti alkotásai kapnak helyet. A rendezvény célja az, hogy bemutassa Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió filmművészetének három és fél évtizedes fejlődését, s elmélyítse a béke és barátság gondolatát A szocialista filmek fesztiváljára május 8—14. között négy budapesti moziban kerül sor. A szocialista filmek fesztiváljának programját változatos témájú kiállításokkal is gazdagítják. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Állandóan változó festői világ ! Március 31-én nyilt me* az MSZMP Pest megyei székházában e tárlat, mely április végéig látható. Életútja érdekes és tanulságos. Laki Ida 1953-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Kmetty János, Barcsay Jenő és Pór Bertalan tanítványaként. Elsőként kapcsolódott be az üzemi tárlatok fontos közművelődési tevékenységébe, így és ezért nyílt már 1960-ban első önálló kiállítása a Gyapjúmosó Gyárban. A későbbiekben a Hazai Fésüsfonóban, a Magyar Posztógyárban, a Teleki Blanka leánygimnáziumban, a Csányi Állami Gazdaságban, a FáváTV-FIGYELŐ Húsvét. Amikor a négynapos ünnep végén azokat a szépséges kötözött sonkákat mutatta a Parabola hétfő esti adása, bizonyára nem egy nézőben merült föl a gondolat, hogy lám, lám, az ily tengernyi pihenőidő alatt a dobozgazdákra is egy efféle abroncs feszült: az egyeztetés feszes ráfja. Mert bizony egyáltalán nem volt könnyű eldönteni, mikor terüljön az asztal, mikor ej- tődjác* meg egy valamely látogatás, s ugyanígy az is megráncoltatott számos homlokot, hogy ugyan villoghat-e a képernyő, amikor éppen betoppant a locsolkodók legújabb hada. Így aztán a tévézés megszokott rendje igencsak fölborult. A folyamatos szemrevételezésből afféle belepislo- gás lett, s nem egyéb történt, minthogy alkalmunk nyílt látnj ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit... Humor. Láthattuk például — még Valamikor április 4- én, pénteken — azt az összeállítást, amely szovjet humoristák írásait közvetítette Álljatok a fejetekre! címmel. Ez egyrészt azért tetszhetett, mert egy kevéssé ismert témavilágból adott ízelítőt, másrészt meg azért, mert a rövidebb-hosszabb jelenetek előadása közben szinte lubickoltak a jókedvű színészek. Különösen az a Haumann Péter, aki más és más alakban újra meg újra visszatért, és a jellemváltás művészetéből szinte egy Rajkinhoz méltó leckét adott. Am nemcsak Haumann brillírozott mostanában — azt tette pályatársa, Körmendi János is. aki másnap, szombaton játszotta el nagy Jutalomjátékát. Szó ami szó, ilyesmit is ritkán látni! Mármint azt, hogy egy remek színész majd’ egy órán át csillog-villog, ráadásul úgy, hogy közben irodalmi értékű szövegeket mond, s messze elkerüli a Mődlizés minden csábító lehetőségét. ■ Eddig is tudtuk, hogy Körmendi úgy cserél alakot, mint más — mondjuk — ruhát, de hogy ekkora skálán tud játszani, az sokak számára csak most derült ki. Bárha egynémely arra méltó pályatársa is részesülhetne abból a nagy kegyből, amely- lyel a Madách Színház művészét most megtisztelték. Továbbra is ’ a humornál maradva, hadd jelezzük: jó ötlet volt élsportolóinkat fölléptetni a Fővárosi Nagycirkusz porondján. Míg korábban inkább a színészek játszottak ott cirkuszosdit, most azok a tornászok, vívók, vízilabdázók, miegyebek másztak kötélre, illetőleg bűvészkedtek. akiknek testi képességei mindenképpen alkalmasabbak arra, hogy megvalósuljon az a bizonyos produk- cióóó, produkcióóó. Nem is egyszer, nem is kétszer — főképpen a műsor második, vasárnap este sugárzott — részében ez így is volt. Ahogyan például Kun Szilárd és dr. Ham meri László lövöldözött, hát a manézs- alkalmazottak közül sem lövöldöz úgy senki, és a három Konrád-fivér is pályát változtathatna, bátran s elmehetne borotváló elefántostul világot járni. Az a Suli-buli viszont... Ez a féltucat traktusból álló diáksorscsúfoló messze nem adta azt, amit sejtetni engedtek az előzetes beharangozások. Ami a tartalmát illeti, inkább magán-, mint közérdekű volt, tehát egy diákcsoport egy bizonyos iskolában átélt élményeinek vetületeként jelent meg; ami pedig Varsányi Ferenc írórendező szatirizálásának a formájára vonatkozik, az sem hatott úgy, hogy eredeti leleményként tudnánk üdvözölni. A mozgásoknak ilyen sarkított lerövidítését már máskor is volt alkalmunk látni, és a hangtorzítások megint csak régi és jól bevált akusztikus fogásokként hatottak. Fest megye. Azért arra feltétlenül kell hogy visszaré- vedjünk, miszerint szőkébb országrészünkről is el-elvil- lant néhány mozgókép. A Tv- Hiradóban jelentek meg ezek, s Pest megye új létesítményeit mutatták: a vecsési óvodát, Gyömró OTP-fiókját, a váci kórházat, valamint a Pilisi Parkerdőgazdaság megannyi, frissen felavatott létesítményét, amelyek a természetbarátok kényelmes időtöltését, szervezetmegújító ki- kapcsolódását szolgálják. Ezek az utóbb említett híradások különösen kedves látnivalóul szolgáltak ezen a harmincötödik évfordulón ... Akácz László rosi Vízművekben mutatkozott be, s ez a munkások művelődését célzó vállalkozókedv igazolja Laki Ida szociális indítékait, társadalmi elkötelezettségét. Szakmai elismerés kisérte két bemutatkozását a Fényes Adolf teremben, Pécsett és Egerben a Képcsarnok rendezte kiállításait. Számára mégis a legnagyobb élményt a jászjákóhalmai tárlat jelentette, hiszen, itt született, itt várták kimagasló szeretettel. Metamorfózisok Értékei jobbak, mint híre. Nem került a közérdeklődés sodrába; csöndben szolgálta, szolgálja festészetünk felemelkedésének ügyét. A „Fényes szelek” nemzedékének tagja Magony Ida és Koncz Béla társaként, akik szintén ebben a körben bontakoztatták ki tehetségüket. Festői indulása a posztimpresszionizmus alapján kezdődött, e korszakának igényes teljesedése az „Almaszedő” és az „Olvasó lány”. Már ekkor jelentkezett erényként dekoratív érzéke, melyet a kép finom rajzi hálózatához csatolt. Minden adva volt ahhoz, hogy e reális szemléleten alapuló stílust konstruktív irányba fejlessze. Nem is késlekedett’ e lépéssel, de ez a változtatás sem jelentette a megállapodást. Amikor érettnek érezte festői eszköztárát, amikor élményei • is megváltoztak —, újabb metamorfózis következett. Aradi Nóra 1976-ban érezte meg Laki Ida váltásának újabb lehetőségét „a művészpálya adott belső logikája alapján”. Ez a pillanat hamarosan be is következett. Színpontozás Laki Ida egyéni forrásra talált. Felfedezte a nyomtatott áramkörök tábláinak műszaki előrajzolatait, melyeket évek óta saját festői morzejeleivel egészít ki. Ez a színpontozás érdekes információkat gyűjt emberi hangulatokról, aggodalmakat, gondokat, feloldásokat jelöl. Arról van szó, hogy Laki Ida tudományosan figyel bizonyos lelkületi és társadalmi jelenségeket múltban, jelenben, s azt lekottáz- za saját színeivel e nyomtatott áramkörű táblák előraj- zolatain. ♦ Előrajzolatok Laki Ida egri katalógusának előszavában azt említi meg terveiről, hogy „Az Öröknaptár sorozatot” szeretné tovább festeni addig, ameddig ez a probléma, ez a kör mondanivalót ad festményeinek. Csupán két megjegyzést fűzhetünk e hiteles véleményhez. Az egyik az, hogy tényleg fantasztikus a festészet megújulási lehetősége, a számtalan friss és még nem alkalmazott forrás, melyek közül a műszaki tábla előrajzolata inspirálta, inspirálja Laki Ida törekvéseit addig, amíg e forrás él. Ahogy elapad, akkor indokolt újra Laki Idának új ihletést szereznie a kimeríthetetlen valóságból, melynek egyik részletét ő hódította meg. Losonci Miklós Laki Ida: Pávák lenti). Már akkor megtanulta, amit ma is ugyanúgy mond és hisz: „A növény úgy viselkedik, ahogyan mi viselkedünk vele!” De az életre szóló és az egész életére meghatározóan kiható újításkészségnek, újításhajlamnak sosincs vége. „Nem tudok úgy már élni, hogy ne csináljak valami újat!” Ki mondta ezt — Perjés Klára és Búzás Andor műsorában — hármójuk közül: a főkertész, a kombájnos, a kutatóintézeti főosztályvezető? Már nem tudom. Illetve, any- nyit végül is megtudtam: mondhatta volna, és mondta is, legfeljebb más szórendben, mind a három. Különbözünk egymástól, különbözünk, de nem is olyan nagyon. Csak rá kell lépnünk a kiegyenlítődés útjára: elsősorban önmagunknak és önmagunkban. Ezt fémjelzi e rádióműsorban elhangzott és megismert három név. Bár szívesebben mondanám, hogy — e három élet is. TÁSKARÁDIÓ. — Ha valakinek, akkor éppen az ifjúságnak kell szüntelenül megújítania magát, máskülönben megállna a világ. Vagy ha meg nem is állna, de előre sem menne. Frázisnak hat? Akkor is mondjuk ki akárhányszor, mert igaz: a mai fiatalok nélkül nincs jövő. A „holnap” talán még lehetséges. De a „holnapután” már aligha. Az Ifjúsági Rádió kedvelt — és jó — műsora, a Petőfi- adó hullámhosszán: a Táskarádió a megújulás témáját feszegette, amikor — Feyér Zoltán vezetésével — napirendre tűzte agy-egy villanásnyi, de nagyon lényeges gondolat erejéig. a klubmozgalmat. Kereken kimondva, szerintük: „Gödörben van a klubmozgalom!" Köpf Lászlóné, a KISZ KB titkára, ezzel nem értett egyet. „Hivatalból”, természetesen. Hivatalból, mert onnan nézve szélesebb áttekintést nyer és nyújtani tud ehhez is. Ezért mondhatta, teljes joggal: „A fejlődés természetes jelei mutatkoznak!” Amin azt értette, s — úgy gondolom — oszthatjuk véleményét, hogy a klubmozgalom kezdetének körülményei mások voltak mint amilyenek a maiak. Mások a klubmozgalom résztvevői — hiszen mi. az egykori elindítók. már apák vagyunk —, a mi fiaink és leányaink a résztvevők. Ennél fogva: az új igényekhez, s az új igények továbbformálásához kell igazítani ezt a mozgalmat is. Mint ahogy az egész ifjúsági mozgalmat is. Az életet csak úgy tudjuk igazítani, ha magunkhoz igazítjuk. S ha — magunkat is hozzáigazítjuk. A fejlődés ugyanis áttételes. Rajtunk, kinek-kinek saját magán múlik, hogy minél kevesebb „maradjon ki” ezekből az áttételekből: önmagukban és önmagunkban is. Simon Gy. Ferenc ZENEI PANORÁMA Zeneoktatás a megyében Az ÜnO^riPk plot.ti hpfpn íilpsezett a Pest megyei Tanács Közoktatási és Ifjúságpolitikai Bizottsága, dr. Csicsay Iván tanácselnökhelyettes vezetésével. Megtárgyalták, többek között, az állami zeneoktatás helyzetét megyénkben, ezzel kapcsolatban kértem én is információkat Varsányi Lásziónétól, a megyei tanács zeneiskolai főelőadójától. A zeneiskolák hálózatának kialakulását Pest megyében társadalmi igény alapozza meg. és megfelelő állami támogatás tette lehetővé. Míg 1960-ig csak három önálló zeneiskola: Cegléd (1951-től), Abony (1952- től), Nagykőrös (1953-tól) volt Pest megyében, addig ma már tizenkét önálló zeneiskola (az előzőkön kívül: Vác, Szentendre, Érd, Monor, Dunakeszi, Szob, Gödöllő, Tápiógyörgye és Dabas), négy fiókzeneiskola és negyvenhét kihelyezett tagozat működik. Ezzel zeneiskola-hálózatunk első helyen áll az országban, ahogy ezt a Kulturális Minisztérium legutóbbi vizsgálata is megállapította. Minden hangszeren A növendékek a zeneiskola céljainak megfelelően két tagozaton tanulhatnak. Az amatőr muzsikusok képzését biztosítja az úgynevezett „A”-ta- gozat, ahol a tanulók többsége, ebben a tanévben 6000 fő, sajátítja el a zenei alapismereteket. „B”-tagozatosak, azok a növendékek, akik zenei pályára készülve, közép- vagy felsőfokú zenei intézménybe felvételiznek, ezek létszáma jelenleg 236 fő. Bizonyítva, hogy a hangszeres oktatásban minden tehetséges fiatal részt vehet, s nemcsak néhányak kiváltsága; megyénkben a zenét tanulók közül 3866-an fizikai dolgozók gyermekei. Pest megyében valamennyi hangszer oktatása folyik, s az egyéni hangszeres tanításhoz csatlakoznak még a csoportos tárgyak: a szolfézs, a zeneelmélet, a társas zene és a zenekar. Mivel a zeneiskolai munkára az a jellemző, hogy az ifjúság minden korosztályát tanítja: óvodásokat, általános iskolai, középiskolai és szakmunkás- képzős növendékeket, nevelőotthonos gyerekeket, ifjúkommunistákat, főiskolásokat, egyetemistákat, sőt óvónőket és tanítónőket is, módszereit mindig az adott csoportnak megfelelően, de a különböző iskolatípusokkal koordinálva kell kialakítsa. Több szakmai kísérlet is folyik megyénkben a Kulturális Minisztérium engedélyével. Dalosjóíéfc-tanfolyam az óvodások körében, a hangszeres tanítás mielőbbi előkészítésére, melynek tankönyvét Profánt Istvánná megyei szakfelügyelő készítette, s amit már országosan is közreadtak. Hangszeres előképzésben a kicsikből kiemelt, tehetségesnek mutatkozó gyerekek részesülnek; ismerkedhetnek a különböző hangszerekkel, hogy a számukra legmegfelelőbb zeneiskolai osztályba kerüljenek majd. Vácott az országos vonósutánpótlási gond megoldásának elősegítésére, a vonós tanszakon bevezetett első és második osztályokban tartott heti 3x30 perces oktatás eredményei igen biztatóak. A zenei általános iskolák hetedik, nyolcadik osztályos növendékek, akik zenei pályára készülnek, megyénk zeneiskoláiban beiskolázó szolfézs csoportban sajátíthatják el mindazt, amire a szolfézsfelvételik eredményessége szempontjából szükségük van. Részvétel versenyeken Igen szépen szerepelnek zeneiskolásaink a szakmai versenyeken, rendezvényeken, kulturális szemlék alkalmával. A legutóbbi zongoraverseny körzeti válogatójáról csak Pest megyei növendék (9 fő) jutott tovább, de hasonló jó eredmények születtek az egyéb versenyek válogatóin is. A „B”- tagozatos növendékek közül átlagosan 30—35-en felvételiznek a különböző szakközép- és főiskolákba. Ebben a tanévben 22 növendék nyert szakközépiskolai, 5 fő zeneiskolai tanárképző főiskolai és 5 tanuló tanárképző főiskolai felvételt. A zeneiskolák szerepe a megye kulturális életében igen jelentős, hisz a növendékek zenei készségének megfelelő szintű kialakításán, ízlésük, esztétikai, befogadó és ítélőképességük fejlesztésén túl, a környezet, az iskola, a szülők, az ifjúsági szervezetek, végsősoron a községek, városok, egész megyénk zenei életének, közművelődésének alakításában befolyásoló tényezők. Az értekezleten Lőrincz András a megyei pártbizottság részéről is elsősorban a zeneiskolák közművelődési tevékenységét hangsúlyozta, kiemelve a társadalmi és politikai ünnepségeken való közreműködést, ami igen fontos, jó és szükséges. Dr. Novák István, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője aláhúzta, hogy zeneiskolák közművelődési tevékenységében a rendszeresség milyen fontos, hisz például a megye hangversenylátogatóinak nevelésében elengedhetetlen szerepük, s hogy azt jól végzik, bizonyítják az egyre növekvő létszámú és egyre több helyen megindított országos filhármóniai bérletek. Kevés pedagógus Szólt a gondokról is, hisz ennek a nem kis feladatnak az elvégzésére mindössze háromszáznégy zeneiskolai tanár áll — komoly hivatástudattal és lelkesedéssel, lelkiismeretes munkával — rendelkezésre. A néhány végzős zenetanár közül csak igen kevesen vállalkoznak a vidéki zeneiskolákban történő tanításra. Megyénkben meghirdetett tanári állásokra évek óta nincs elég jelentkező, ezért a zeneiskolai igazgatók igyekeznek saját nevelésű tanárokkal megoldani gondjaikat, örvendetesen emelkedett az utóbbi években a megyei ösztöndíjjal tanuló főiskolások száma. A legrégebbi három zeneiskolában tanító tanárok nagyrésze helyben lakik, a helyi tanácsok lehetőségeikhez mérten segítik a zenetanárok letelepítését. Ennek ellenére a Budapestről könnyen megközelíthető és a kihelyezett tagozatokon még mindig nagyon sok az utazó tanár. • A működési körülmények szempontjából az sem a legideálisabb helyzet, hogy a megyében összesen két zeneoktatás céljára épített iskola van (Cegléden és Vácott), s a felújított, vagy új épületbe költözött iskolák (Abony, Nagykőrös, Monor, Dabas, Gödöllő és Érd) mellett kinőtte a teret a zeneiskola (Szob), vagy felújításra szorul (Tápiógyörgye), vagy igen rosszak a feltételek (Szentendre és Dunakeszi, illetve a legtöbb kihelyezett tagozaton). A hangszerállomány bővítése, felújítása. karbantartása sem Kis anyagi ráfordítást igényel. (Sokat segített ebben a Kulturális Minisztérium, hisz az utóbbi 3 évben több mint egymillió Ft-ot biztosítottak erre a célra a Központi Kulturális Alapból.) Igen fontos, hogy az eddigi eredményeket tartani tudják zeneiskolásaink, s a fejlesztés üteme se csökkenjen. Pintér Emőke NEVÜKKEL FÉMJELZIK. — Mi, emberek, nem vagyunk egyformák. Ez természetes. A Nevükkel fémjelzik című műsor a Kossuth rádióban arról szólt: van az országban, példának okáért és mint a mesében, három olyan ember, aki annak ellenére, hogy az iskolavégzettség, munkabeosztás dolgában különbözik ugyan egymástól, mégis hasonló ... valamiképpen ... A makói Kossuth Tsz kom- bájnosa, Tóth József, a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz főkertésze Gráf Antal, a Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet főosztály- vezetője, dr. Németh János. Valamiképpen hasonlóak ők egymáshoz, azon egyszerű oknál fogva, hogy — az eltérő szintű végzettségi bizonyítvány, munkaköri határoltság ellenére is — egyek az új iránti fogékonyság, az újért való küzdelem-megküzdés terén. Ez a „tér” csaknem végtelenre tágítható, persze, az emberben bújkáló és kitörni készülő végtelenség határai között. Arról szóltak ők hárman beszélgetésükben, hogy hogyan. És mi végből? Gráf Antalnak az édesapja is kertész volt; s kifenc gyermekkel megáldott. „Hősünk” már gyermekkorában szeretett pikírozni (mi. akik nem vagyunk kertészek, jó ha tudjuk, hogy ez a „tépdelést” jeRÁDIÓFIGYELŐ
