Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-09 / 82. szám
'xMdav 1980. Április 9., szerda Tovább éleződik Amerika és Irán között Washington megszakította a diplomásid kapcsolatokat Teheránban ellenintézkedésekre készülnek Az Egyesült Államok hétfőn megszakította diplomáciai , kapcsolatait Iránnal, és megtiltotta a maradék kereskedelmet, tiltakozásul a tehe- ráni amerikai túszok további fogva tartása ellen. Az iráni diplomáciai személyzetnek kedden el kellett hagynia az országot, a washingtoni nagy- követséget és Irán négy konzulátusát bezárják. Az amerikai kormány érvénytelenített mintegy 150 000, iráni állampolgároknak korábban kiadott vízumot. Carter elnök szokatlanul éles hangon jelentette be az intézkedéseket. Ha azok eredményeként nem engedik „azonnal” szabadon a túszokat, Washington további lépéseket tehet, közölte. A Fehér Ház nem volt hajlandó pontosabban meghatározni, mit ért „azonnalon”, sem pedig arról nyilatkozni, milyen lépések várhatók még. „Irán nem ijed meg az amerikai elnök fenyegetéseitől és tilalmi intézkedéseitől” — jelentette -ki kedden Teheránban a forradalmi tanács szóvivője. Megszólalt Khomeini ajatollah is: az iráni néphez intézett üzenetében egyenesen üdvözölte Carter- nak azt a döntését, hogy az Egyesült Államok megszakítja diplomáciai kapcsolatait Iránnal. „A szakítás azt bizonyítja, hogy az amerikai imperializmus kétségbe van esve” — jelentette ki a főpap. Carter elnök bejelentésének hírére, amely — mint ismeretes — nem zárta ki katonai lépések lehetőségét sem, az iráni fegyveres erők védelme alá rendelték az ország legfontosabb kőolajkikötőjét Kharg szigetén. A Perzsa-öböl partján fekvő Khuzisztán tartományban riadókészültségbe helyezték a légierő egységeit. Hétfőn este, majd kedden délelőtt a forradalmi tanács' hosszasan tanácskozott az amerikai intézkedésekről, Hasszán Habibi, a testület szóvivője bejelentette, hogy a tartományi kormányzók kérésére a forradalmi tanács és a kormány döntést hozott bizonyos ^ „rendkívüli” intézkedésekről, amelyeket az egész országban bevezetnek. Irán nem habozik, hogy beszüntesse az olajszállítást azokba az országokba, amelyek az Egyesült Államokkal szövetkezve szankciókat foganatosítanak az ország ellen — jelentette ki kedden Ali Akban Moinfar iráni kőolajipari miniszter. Megfigyelők szerint a figyelmeztetés elsősorban a közös piaci tagállamoknak szól: Baniszadr államfő kedden rádiónyilatkozatban hangoztatta, hogy „Irán nem lesz könnyű préda az Egyesült ÁlCastro üzenete Karmainak Isidoro Malmierca kubai külügyminiszter Kabulban afganisztáni vezetőkkel folytatott megbeszéléseket. Mint a Bakhtar afganisztáni hírügynökség jelenti, Malmierca átnyújtotta Babrak Karmainak, az Afganisztáni Egységes Népi Demokratikus Párt KB főtitkárának, a forradalmi tanács és a kormány elnökének Fidel Castro személyes üzenetét. A hírügynökség jelentése szerint az afganisztáni vezető elégedetten nyilatkozott Fidel Castro javaslatainak időszerűségéről és őszinteségéről és annak a reményének adott hangot, hogy Fidel. Castro pozitívan hozzájárul a béke és az együttműködés szilárdításához Ázsia közép-keleti térségében. ★ Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya nyilatkozatot tett közzé az CSAK RÖVIDEN. LEONYID BREZSNYEV, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a maga nevében táviratot intézett Konsztantin Ca- cosz görög köztársasági elnökhöz, amelyben jókívánságait fejezte ki, s boldogulást kívánt a görög népnek az ország nemzeti ünnepe, a függetlenség napja alkalmából. R. I. KOSZOLAPOVVAL, az SZKP KB póttagjával, a Kommunyiszt című folyóirat főszerkesztőjével az élén a Francia Kommunista Párt KB meghívására március 31. és április 7. között Franciaországban tartózkodott az SZKP küldöttsége. BEFEJEZŐDÖTT hétfőn a Svéd Munkáspárt-Kommunisták kongresszusa. Rolf Hagelt, a párt elnökét, valamint Alf Lövenborgot, a párt al- elnökét megerősítették tisztségében. HELSINKIBEN 78 éves korában elhunyt Kustaa Vilkuna akadémikus, a finn, valamint a többi finnugor nép néprajzkincsének világhírű kutatója, a Finn—Magyar Baráti Társaság elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora. iszlám konferencia április 16. és 26. között Islamabadban tartandó, külügyminiszteri szintű rendkívüli ülésszakával kapcsolatban. A Bakhtar hír- ügynökség által nyilvánosságra hozott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a kabuli kormány törvénytelennek tartja Afganisztán kizárását az iszlám országok szervezetéből, az ország belügyeibe való beavatkozásnak tekinti az úgynevezett „afgán kérdés” napirendre tűzését az ülésszakon. lamok számára. Elszántuk magunkat arra, hogy ellenállunk” — mondotta az elnök. A Modzsahedin Khalk, iszlám alapokon álló baloldali szervezet üzenetben üdvözölte Khomeini ajatollahot, az iráni forradalom vezetőjét és felszólította a kormányt, hogy „menjen még messzebbre az amerikai imperializmus elleni küzdelemben”. A japán kormány „sajnálkozással”, a szigetországi gazdasági-üzleti körök pedig súlyos aggodalommal fogadták Carter elnök bejelentését az amerikai—iráni diplomáciai kapcsolatok egyoldalú megszakításáról. A japán gazdasági élet képviselői nyíltan helytelenítették a legújabb amerikai „megtorlást”. E körökben attól tartanak, hogy Washington az eddiginél is szorosabb „lépésegyeztetésre” kényszeríti szövetségeseit, márpedig ez beláthatatlan következményekkel járhat a japán iparra nézve. Az amerikai—iráni ellentétek növekedésével egyidejűleg egyre fokozódik az iráni —iraki feszültség is. Űjabb fejleményként hétfőn riadókészültségbe helyezték a két ország hadseregét. A riadókészültség elrendelésére közvetlen azután került sor, hogy Bagdad megkezdte több ezer, Irakban élő iráni hazatelepítését. Az iráni—iraki határ mellől, Kermansah és Ilam tartományokból érkező jelentések szerint eddig mintegy 6 ezer iránit deportáltak Irakból, és a Pars hírügynökség szerint összesen 12 ezer személyt szállítottak teherautókon a határhoz, hogy az elkövetkező 48 órában áttolon- colják őket Iránba. A teheráni rádió jelentése szerint hétfőn fegyveresek támadást intéztek az iraki határ közelében olajvezetékek és egy csendőrségi laktanya ellen. A Pars hírügynökség szerint az akciókat irakiak hajtották végre. Géni Magyar felszólalás Kedden ülést tartott a genfi leszerelési bizottság. A tanácskozáson felszólalt dr. Kőmíves Imre, a genfi leszerelési bizottságban a Magyar Nép- köztársaság képviselője, Az új típusú tömegpusztító fegyverek kifejlesztése és gyártása eltiltásának kérdéséről szólva a magyar képviselő hangsúlyozta, hogy az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésszakán, illetve az ENSZ- közgyűlés soros ülésein az erről hozott határozatokkal összhangban a genfi leszerelési bizottság sürgető feladata a tudomány és a technika vívmányai katonai célokra történő alkalmazásának, illetve az új típusú tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének megakadályozása. Elengedhetetlenül szükséges — mondotta —, hogy a bizottság ezzel kapcsolatos tevékenységét minőségileg az eddiginél magasabb szinten folytassa. Befejeződött o dán pártkongresszus Harc a monopóliumok ellen Gyenes András hazaérkezett Vasárnap véget ért a Dán Kommunista Párt XXVI. kongresszusa, amelyen mintegy ezer küldött és húsz testvérpárt képviselői vettek részt. A párt elnökévé ismét Jörgen Jensent választották. A kongresszuson a központi bizottság és a központi ellenőrző bizottság beszámolójának megvitatása mellett kiegészítéseket és módosításokat fogadtak el a Dán KP szervezeti szabályzatával és programjával kapcsolatban. A küldöttek jóváhagyták a kongresszus felhívását és határozatát, amelyek a monopóliumok elleni harcot, a szocializmusért és a békéért való küzdelmet tűzik ki a dán kommunisták céljául. Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, aki részt vett a Dán Kommunista Párt XXVI. kongresszusán, hazaérkezett Budapestre. Újabb szovjet egységek elutazása az NDK-hól Űjabb szovjet alakulatok indultak haza hétfőn a Német Demokratikus Köztársaságból. A lipcsei körzetben levő Pham Van Bong Új-BelMben Indira Gandhi fogadta a vietnami kormányfőt Pham Van Done vietnami miniszterelnök Indiában tárával. A kápent Indira Gandhi Indiai kormányfővel megérkezésekor Üj-Deihi'oen Az indiai—vietnami kapcsolatokról, az ázsiai fejleményekről, az el nem kötelezett országok mozgalmáról, helyzetéről tanácskozik Új-Delhiben Indira Gandhi indiai és Pham Van Dong vietnami kormányfő. A vietnami miniszterelnök — Nguyen Co TIiach külügy- és Le Khac külkereskedelmi miniszter kíséretében — hétfőn érkezett az indiai fővárosba hivatalos látogatásra, s még aznap megkezdte tárgyalásait. A tárgyalásokról az indiai szóvivő kijelentette, hogy a két ország egymáshoz közel álló hézeteket vall a világ békéjét éá stabilitását érintő kérdésekben. Oschatz városban ünnepélyesen búcsúztatták a németországi szovjet hadseregcsoportnak azokat a katonáit, akiket — a Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke által bejelentett egyoldalú középeurópai szovjet csapatcsökkentés keretében — fegyverzetükkel együtt — kivonnak az NDK-ból. A szovjet egység búcsúztatásán és hazaindulásakor nagy számban ott voltak az NDK- ban működő külföldi tudósítók, köztük a NATO-tagorszá- gok különböző sajtószerveit képviselő újságírók is. Az NDK külügyminisztériuma a nemzetközi sajtót meghívta a szovjet csapatkivonások következő „fordulójára” is, amelyre április 16-án kerül sor. Kreisky Belgrádban Veszelin Gyuranovicsnak, a Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnökének meghívására Bruno Kreisky osztrák kancellár kedden kora délután Belgrádba érkezett. A két szomszédos ország kapcsolatai a legutóbbi években eredményesen fejlődtek, mégis másfél évtized után ez az osztrák miniszterelnök első hivatalos jugoszláviai látogatása. Bruno Kreisky kedd délután, röviddel Belgrádba érkezését követően megkezdte tárgyalásait vendéglátójával. Jegyzet Cadet hirtelen lépései a világ egyes országaiban nem lépett fel ehhez hasonlt súllyal, amikor a sah által kinevezett kormányfő békés tüntetők közé lövetett, s százak meg százak estek áldozatául a meg-megismétlődő mészárlásoknak, • A washingtoni politika elleni gyűlölet ekkor tovább növekedett, s az a tény, hogy Carter elnök vonakodik elismerni az egymást követő amerikai beavatkozásokat, s nem hajlandó ezeket elítélni az egész világ színe előtt, szerepet játszanak abban, hogy a túszok még nem szabadulhattak ki. Az amerikai elnök ugyan arra hivatkozik, hogy a Reza Pahlavit trónjára visz- szajuttató Washington által támogatott puccs 1953-ban, s az azután lezajlott további beavatkozások még elődjei idején történtek, s ezek kivizsgálására nem adhat utasítást, hiszen nem lehet felelős elődjei politikájáért. De nem jogos-e az az érvelés, hogy Carter elnöksége idején folytatta ezt a politikát, s maga is támogatta a sah rendszerének fenntartását, egészen addig, amíg el nem sgpörte a teheráni korrupt rendszert a forradalmi megmozdulás? DE FELVETŐDNEK más jogos kérdések is. November 4-én szállták meg a teheráni forradalmi diákok az Egyesült Államok nagykövetségét, s tíz nappal később már gazdasági szankciók egész sorával próbált Washington nyomást gyakorolni Khomeini kormányzatára, sőt a térségben hatalmas flottademonstrációt rendezett. A gazdasági megtorló intézkedések nyomón az idén januárban már csak 3,2 millió, februárban pedig 1,6 millió dollár volt az amerikaiak Iránba irányuló exportja. Vagyis gyakorlatilag már megszűnt a koAZ AMERIKAI ELNÖK azzal indokolta Irán-ellenes legújabb lépéseit, hogy a teheráni kormány nem volt hajlandó átvenni az amerikai nagy- követségen fogva tartott diplomaták őrizetét a túsztartó diákoktól. Khomeini ugyanis megismételte azt a korábbi hivatalos álláspontot, hogy mindaddig, amíg a parlamenti választások nem zajlanak le, s Irán e népképviseleti szerve nem ül össze, nem születhet döntés a túszok ügyében. Carter amerikai elnök felháborodást színlel, s ezzel indokolja azt, hogy most egyszerre elhatározta, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal és egyéb megtorló intézkedéseket is foganatosít. köztük gyakorlatilag megszünteti az Egyesült Államok és Irán gazdasági kapcsolatait. Carter azt állította, hogy Teherán megtévesztette, s saját magyarázata szerint az 1979. november 4-e óta az Egyesült Államok teheráni nagykövetségén fogva tartott ötven amerikai diplomata át- kerülése az iráni kormány őrizetébe, „alapvetően változtatott volna a túszhelyzeten, előkészítette volna ezeknek a foglyoknak a szabadon bocsátását és hazaszállítását Hazájukba”. A valóságban természetesen egyetlen olyan teheráni kijelentés sem hangzott cl az elmúlt hetekben, amely indokolná Carternek ezt a magyarázatát. Hiszen a diákok nem egyszer kijelentették, hogy Khomeini ajatollahnak engedelmeskednek és a forradalmi tanács utasításait követik, amely jelenleg vezetője az országnak. A % IRÁNI TÚSZKÉRDÉS — s ezt a washingtoni Fehér Házban is jól tudják — nem egyszerűen túszkérdés. Nem az az alapkérdés már az első néhány hét óta, hogy diplomatákat tartanak fogva a bécsi megállapodásokkal és a nemzetközi joggal ellentétes módon — egy külföldi nagy- követség épületében, azaz megsértve a területenkívüliség elvét. Ez csupán része, eleme az egész bonyolult problémakörnek, sőt, azt is mondhatnánk, hogy következménye egy hosszantartó politikai eseménysornak. Ennek kiindulópontja az volt, hogy 1953-ban a CIA segédletével elnyomták az iráni nemzeti demokratikus forradalmat, s az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség teheráni főmegbízottja Zahedi tábornokot, Irán volt washingtoni nagykövetét államcsíny végrehajtásában támogatta, majd Rómából, ahová elmenekült, visszacsempészte Reza Pahlavit, a korábban megdöntött császárt és újra a pávatrónra juttatta. A sah ettől kezdve véresen leszámolt politikai ellenfeleivel, s mindent megtett, hogy trónját megszilárdítsa, s hogy ne kerülhessen még egyszer sor olyan nemzeti demokratikus megmozdulásra, amely annak idején eltávolította a hatalomból. Reza Pahlavi természetesen nem győzte hálájának számtalan jelét kifejezni az Egyesült Államok iránt. Vállalkozott arra is, hogy Iránt tegye meg az Arab-öböl csendőrévé a washingtoni érdekeknek megfelelően, amelyek egybeestek családjának és híveinek közvetlen személyes érdekeivel is. Hiszen mind Washington, mind a teheráni császári ház arra törekedett, hogy csirájában fojtson el minden haladó kezdeményezést. Az amerikai cégek számára is valóságos kincsesbánya lett az Araböböl partján fekvő, olajban gazdag ország, amelynek jövedelmei az 1973-as olajár- robbanás után hirtelen rendkívül megnövekedtek. Irán elsőrendű piaca volt az amerikai fegyvergyártó monopóliumoknak, csakúgy, mint más amerikai vezetés alatti sok nemzetiségű vállalkozásoknak. Jellemző erre, hogy csupán a fogyasztási cikkek exportja az Egyesült Államokból Iránba meghaladta az évi kétmilliárd dollárt a sah uralkodásának utolsó esztendejében. JÖL ISMERT, hogy a Carter kormányzat mily ellenséges volt Reza Pahlavi politikai ellenfeleivel szemben, s hogy mily erőteljes beavatkozási kísérletekkel próbálta megmenteni 1978 telén, 1979 első heteiben a sah rendszerét. S az a Carter, aki oly szépen hangzó szavakat ejtett az „emberi jogok megsértéseiről” rábbi élénk gazdasági kapcsolat a két ország között. Miért folyamodott akkor Carter éppen most ily rendkívüli módon reklámozott, de a valóságban a meglevő helyzetet alig befolyásoló diplomáciai és kereskedelempolitikai megtorláshoz? A választ abban kell keresni, hogy Carter népszerűségi indexe rohamosan csökkenőben az utóbbi időben. Az előválasztásokon ugyan a demokrata párti fő vetélytór- sával, Kennedyvel szemben győzelmeket aratott, s jó esélye van arra, hogy megszerezze a demokrata párti elnökjelöltséget a novemberi választásra. De ez még nem elegendő, hiszen meg kell küzdeni majd ezen a választáson republikánus elnökjelölt ellenfelével, az előválasztások eddigi menete szerint éppen Reagan-nel, aki „kemény”, „határozott” külpolitikai vonalat hirdet. Jogos tehát a nemzetközi sajtó sok kommentátorának az a feltételezése, hogy Carter oly hirtelen azért „vesztette el türelmét”, s folyamodott a diplomáciai kapcsolatok megszakításához és más megtorló intézkedésekhez Irán ellen, hogy „határozottságot” mutatva, javítson népszerűségi mutatóin, s olyan benyomást keltsen az amerikai közvéleményben, hogy az iráni ügy megoldását amerikai részről hatásosan szorgalmazzák. A HIRTELEN CSELEKEDETEK azonban nem kifizetődőek a nemzetközi politikában, s gyakran visszájára fordulnak, ellenkező hatást keltenek. Úgy tűnik, hogy Carter erélyesnek szánt rendszabályai Teheránt az eddiginél is nagyobb keménységre bírták, s az amerikai—iráni viszály ismét mélyebbé vált. Arkus István
