Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
1980. ÁPRILIS 6., VASÁRNAP VrTvtt éfls W x/tmav 3 Az egységes betegellátás Színpompás felszabadulási ünnepség Besxéf&efés ér, Sehwiiheisz SmiSiei Holnap, április 7-én: egészségügyi világnap. Valamennyi kontinens minden egyes országában — hazánkban is — csúcspontja lesz ez a nap az antinikotinista kampánynak, az idei jelsző jegyében: Dohányzás, vagy egészség — válasszon! Kórházainkban, rendelőintézeteinkben dolgozó «Nívósaink tevékenysége azonban nem korlátozódik egyetlen napra, a sok közül egy kiválasztott káros szenvedélyünk elleni küzdelemre, hatásainak megelőzésére. Szocialista társadalmunkhan az egészség védelme rendszeres, állandó folyamat. Ehhez a korábbiaknál is kedvezőbb feltételeket teremteni — legfontosabb feladataink egyike. A betegnek Egercsehiben épp úgy fáj a foga, mint a Gellérthegy tövében lakónak; a torokgyulladás nem kérdezi, van-e a közelben gyermekorvos; az infarktus egyaránt életveszélyt jelent falun és városon — mégis, aki orvosra szorul, úgy érzi, ha már „muszáj” betegnek lenni, inkább Pesten, mint vidéken. • Miért ez a hiedelem? Vagy valóban eltérő színvonalú a betegellátás vidéken és a fővárosban? — erről beszélgettünk dr. Schultheisz Emil egészség- ügyi miniszterrel. A lakosságszámhoz viszonyítva nincsenek lényeges aránytalanságok az egészségügyi ellátásban. A 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyak, illetve az egy körzetbe tartozó népességet illetően a fővárosban csak némileg kedvezőbbek az arányok, mint a megyék többségében. A 24 444 aktív orvos közül a fővárosban dolgozik 9026, azaz 10 ezer lakosra Budapesten 43, vidéken 19 orvos jut. • Ez nem mondható elhanyagolható különbségnek ... — Csakhogy ez a 43:19 arány jórészt indokolt. Egy kivételével mind Budapesten helyezkednek el az egészségügyi ellátás legfőbb szakmai szintű országos intézetei, melyekben a betegeknek csak egy része budapesti; a többi az ország minden tájáról való. A fővárosban levő kórházi ágyak mintegy 40 százalékán országos és regionális betegellátás történik. Ugyancsak a budapesti orvosok nagyobb számát indokolja, hogy ezen intézményekben a rutinfeladatokon túlmenő speciális betegellátási, oktatási és kutatási feladatok folynak, s ezek több orvost igényelnek. • De van egy másik mutató, amely a főváros Javára billenti a mérleget. Vidéken több a betöltetlen orvosi állás, mint Budapesten; ott az orvosi munkahelyek 7,9 százaléka, a fővárosban 5,2 százaléka üres. Abszolút számban is kevés az orvos Magyarországon? — Nemcsak hogy elegendő orvosunk van, hanem világviszonylatban is az előkelő 3. helyen áll hazánk, a népességhez viszonyított orvoslétszámot illetően. Viszont nagy a területi aránytalanság, s vannak hiányszakmák, utóbbi az egyik oka az üres orvosi munkahelyeknek, másik oka az, hogy fiktív állásokat szerveztek éveken keresztül. Miután az egészségügyben bértömeg-gazdálkodás van, tartották a betöltetlen munkaköröket, s ennek béralapját szétosztották a meglevők közölt. Az intézeti vezető ugyan' nem részesülhet ebből, de a „jó igazgató bácsi” szerepéért sokan vállalták ezt. A jövőben — gondunk lesz rá —, kevésbé nyílik mód ilyen manipulációkra. Nagyobb baj, hogy bizonyos országrészekben nem szívesen telepszenek le az orvosok. Hazánkban eluralkodott az a szemlélet, hogy 40 kilométerre a várostól már „isten háta me- gett” van ... • Ügy érzem, ez etikai kérdés Is. A medikus a gyógyításra tesz esküt, s nem a fővárosi állásra... — Nem ilyen egyszerű ez. Ahhoz, hogy az orvos orvosi életét élje, nemcsak az orvos —beteg viszonyt kell néznie. Ö nemcsak a betegre esküdött fel, hanem a medicinára is. Az ifjú orvosok nagy része szeretne nagy intézeti hátteret érezni ma'a mögött. Ez természetes szakmai igény, csakhogy nem lehet mindig kielégíteni — és nem feltétlenül kell kielégíteni. Megpróbáljuk hát közelebb hozni egymáshoz a gyakorló orvost és az intézményt. • Az integrációra gondol? Ez hozná a „megváltást’» az évek óta üres orvosi munkahelyekre? — Ha volna ilyen „megváltó”, miniszterségem ideje alatt már régen átvettem volna onnan, ahol sikerült az orvosokat a szükségletnek megfelelően elirányítani anélkül, hogy pressziót gyakoroltak volna. Csakhogy a szabad munka- vállalás joga Magyarországon elidegeníthetetlen állampolgári jog. • De miként védhető annak az állampolgárnak a joga, akinek az egészségügyi törvény szavatolja ugyan a magas szintű, ingyenes orvosi ellátásúul való jogot, de vidéken lakik. — Indirekt módszerekkel próbáljuk biztosítani a gyógyításhoz való jogot. Olyképpen például, hogy a magánpraxist csak ott engedélyezzük a jövőben, ahol orvoshiány van. Egy durva hasonlattal élve: iparengedélyt az kap Magyarországon, aki azt és ott csinál, ahol, amire szükség van. Nem teszek különbséget ebből a szempontból a suszter és az orvos között; ha suszterre van szükség, kapjon magánipari jogosítványt. Ha szemészre van szükség valahol, adjunk neki magángyakorlati engedélyt — s szívesen letelepszik. Két esztendeje az ellátási érdekeket szem előtt tartva szabályozzuk a magánpraxist. De van más közvetett módszer is az egységes ellátás megteremtéséhez. Például a pályázati rendszer „megfegyelmezé- se”. Nem engedünk annyi „sztár”-szakmát kiírni, ameny- nyi medikus erre pályázna, így rákényszerülnek a hiányszakmákra is... • Ez is egyfajta pressziő. — Csakhogy nyújtunk mellé olyat is, ami eddig nem volt: módot arra, hogy a hallgatók már medikus korukban megismerjék az úgynevezett „kis- szakmák” lehetőségeit, ellátási és kutatási szempontból egyaránt. Mind nagyobb mértékben kapcsoljuk be a közkórházakat az egyetemi oktatásba. Nagy javulást várok ettől, nevezetesen azt, hogy a kívánatos irányba módosulnak a pályák. A medikusok már nemcsak klinikákon végeznek gyakorlatot, a harmadik évfolyamtól kezdve már közkórházakban is. Eddig is volt erre — elvétve — példa, de kiterjesztése halaszthatatlanná vált az újtípusú orvosképzésben. Eddig ugyanis az volt a jellemző: a klinikán jó felszerelést, jó oktatót kapott a hallgató, de egyre nem 10 beteg jutott, hanem 10 medikusra egy beteg. Ebből következően kevés olyat láttak a gyakorlatban, ami később a pálya szempontjából irányíthatta volna őket. • Ez még mindig csak a hiányszakmákra orvosság; a területi aránytalanságok ettől még megmaradnak. — A nagyvároscentrikus szemlélet nemcsak az orvosokra, hanem a magyar értelmiségre általában jellemző. És nemcsak a magyarra... Ám ez nem menti fel az egészség- ügyi tárcát a felelősség alól. Ügy érzem, sokat javítana a helyzeten, ha több társadalmi ösztöndíjat kötnének. Tapasztalatunk szerint az ilyen hallgatók 70 százaléka visszamegy a starthelyre. A fehér foltok felszámolásában persze jobb bérpolitikával és több „természetbeni” segítséggel — lakással elsősorban — lehetné előbbre jutni. Szabolcs megye erre a bizonyíték. Néhány évvel ezelőtt még leghátul kullogott, ma már ott tart, hogy a körzeti orvosok között is válogat: melyik a legmegfelelőbb? • Az orvosképzés területi arányain nem kíván változtatni a tárca? A vidéken végzett diplomás szívesebben marad hazai tájon ... — Az általános karon jók a jelenlegi arányok, a fogorvosképzésben kívánjuk erősíteni a vidéket. Debrecen mellett Szegeden is beindítjuk a fogorvosi kart. Az általános karon az oktatási reform keretében a korábbitól eltérően képezzük a jövő orvosait. Nem az a célunk, hogy tudósokat neveljünk, hanem — szakmai zsargonnal élve — bázisdoktorokat. Aki 6 év alatt elvégezte az egyetemet, az még nem alkalmas arra, hogy a medicinát egészben gyakorolja, jóllehet erre szól a jogosítványa a diploma elnyerésével. Arra ellenben alkalmas, hogy néhány évi gyakorlat után igazi orvossá váljék. A 6 év csak alap, amelyre ráépíthető az általános orvosi szakképesítés. Ma már ez rendkívül fontos —éppen a vidék jobb orvosellátása érdekében. S nemcsak azért, mert a szakorvosnak magasabb fizetés adható, hanem mert nagyobb a tekintélye. S ez sokat jelent az orvos számára — nem kevesebbet a betegnek. • A betegnek miért? — Szükségből esztendőkön át az volt a gyakorlat, hogy meg sem száradt a diplomán a tinta, bedobtuk a frissen végzettet a mélyvízbe, körzetet kapott, annak teljes felelősségeivel és terhével. Nyilvánvaló, a legszentebb hivatástudat sem tudja pótolni a gyakorlat hiányát. Most a körzeti orvos — szakorvos lesz. Abból a 4 esztendőből, amit a diploma és a szakképesítés között eltölt, legalább másfél évet kórházban dolgozik. Tehát nemcsak a könyv betűit, hanem kórházi kollégái ismeretanyagát is használhatja. Ma már a gyakorló orvosok 75 százaléka szakorvos. • S ml történik, ha valaki beéri csak a diplomával? — Bizonyára lesznek ilyenek is. De addig senki nem kezdhet körzeti munkát, amíg a 6 hónapos kórházi gyakorlatot le nem töltötte. Senkit nem kény- szeríthetünk, hogy szakképesítést szerezzen, de arra igen, hogy továbbképzéseken részt vegyen. Nyilvánvaló, az ilyen orvosokat nemcsak az 5 évenkénti kötelező továbbképzésre rendelik be, hanem gyakrabban és huzamosabb időtartamra. S ami nagyon fontos: az akár több hónapig tartó kórházi továbbképzés idejére a kórház köteles helyettesről gondoskodni ! Az integráció intézménye többek között ezért is gyümölcsöző. önmagában az a tény, hogy tavaly létrehoztuk az Általános Orvosi Országos Intézetet, a körzeti orvos speciális feladatainak elismerését és szakmai segítését jelentette. • Az integráció mit nyújt és mire kötelez? — Az integrációban való részvétel mindenki számára kötelező — de csak ésszerű keretek között. Ha például egy sebész harminc éven át rendelőintézetben gyógyított, nem rendeljük be vakbéloperációra — ez sem az orvosnak, sem a betegnek nem kívánatos. De igenis, ott a helye a műtőben a fiatalnak, a középkorúnak és szorgalmazzuk, hogy a körzeti orvos a kórházban is felkeresse a betegét. • Egy kényes témáról: talán senol nem olyan erős a presztízs-hierarchia, mint az orvostársadalomban. Ez bizony, nem mindig szolgálja a beteg érdekeit... — Az „én klinikám”, „én megyém” szemléletről ma már nem beszélhetünk. Egyszerűen lehetetlen autonómiára berendezkedni 19 megyének és egy fővárosnak. Központilag sem engedjük, de maguk a megyék, az egészségügyi intézmények sem törekszenek erre — pénzügyileg sem megy. A nagy értékű berendezéseket, műszereket nem megyékhez, hanem régiókhoz kötjük. Nagy az együttműködési készség a megyékben. Hajdú-Bihar például ellátja Borsodot, Szolnok megye egy részét radiológiában, onkológiában; Baranya a fél Dél-Dunántúlt; Vas együtt számítható Győr-Sopronnal; Csongrád a szomszédos megyékkel. A betegeket hozzák- viszik — Magyarország kitűnően megszervezett mentőhálózattal büszkélkedhet; 20 kilométeren belül mindenütt elérhető a mentőállomás. Antal Anikó (Folytatás az 1. oldalról) gek díszmenete nyitotta a sort. Az élen 50 ifjú dobosból álló diszszázad haladt: a magyar néphadsereg központi zenész-tiszthelyettes iskola növendékei, a holnap katonazenészei. Őket néphadseregünk tisztikarának képviselői követték. Nyomukban a — most fennállásának 30. évfordulóját ünneplő, Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett — Zrínyi Miklós Katonai Akadémia ünnepi öltözetű zászlóalja menetelt. Ezután ismét fiatalok jöttek: a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatóinak díszzászlóalja és százada. Mögöttük vonultak a magyar néphadsereg tiszthelyettes-képző bázisainak hallgatói, majd a raj parancsnoki diszzászlóalj és a 32 évvel ezelőtt alakult budapesti őrezred fiataljai következtek. A téren végigvonulok sorát a BM határőrség és a munkásőrség díszzászlóalja folytatta. A különböző díszalakulatok élén mindenütt a csapatzászlót vitték, a katonai becsület, a hazához való hűség, a magasfokú katonai kötelességteljesítés, a dolgozó néppel való el- téphetetlen kapcsolat szép szimbólumát. A díszszemle eseményei párhuzamosan folytak a földön és a levegőben. A gép-, illetve harcjárművön felvonulók élén a fejvédős, terepszín-ru- hás ejtőernyősök haladtak nyitott GAZ-kocsikon, majd a lánctalpas lövész harcjárműveken és a páncélozott szállító harc járműveken vonult fel a gépesített lövész díszezred. Hagyományos és modern önjáró lövegekkel gördült végig a téren a tábori tüzér díszezred. A rakéta díszezred élén a sbrozatvetők, a második világháború legendás hírű „Ka- tyusáinak” modern, önjárós típusai haladtak. Gumikerekes szállító-indító berendezéseken gördültek a térre a harcászati rakéták, amelyeket csapataink legnagyobb hatótávolságú, legnagyobb tűzerejű eszközei, a hadműveleti-harcászati rakéták követtek. Közben a levegőben az elfogó vadászgépek kápráztatták el a nézőket. Első alkalommal jelentek meg a változtatható szárnyállású, a hangsebesség több mint kétszeresével repülő MÍG—23-as típusú vadászrepülők. A légtérben elsuhantak a MÍG—21-es deltaszárnyú szuperszónikus védővadász repülők is. A díszszemle végeztével Kádár János üdvözölte az egységek parancsnokait, gratulált a nagyszerűen sikerült katonai parádéhoz. ★ Nyomban azután, hogy befejeződött a fegyveres erők díszszemléje, a Gorkij fasor bejáratától ezer úttörő szaladt a felvonulási térre, jelezve, hogy a katonai parádé szigorú fegyelmét ünnepi vidámság, Budapest ifjúságának felszabadulásunk évfordulóját köszöntő nagyszabású demonstrációja váltja fel. Mindkét irányból megnyílt a zászlófüggöny: kezdetét vette 80 ezer fővárosi ifjú kommunista impozáns felvonulása. Néhány percre elcsendesült a tér. Pásztor György, a KISZ budapesti Bizottságának titkára lépett a mikrofonhoz, s a főváros, valamint az orffléhes íagos: szág ifjú kommunistái, fiataljai nevében köszöntötte a párt és a kormány vezetőit, a vendégeket, a főváros ünneplő lakóit. Ezután Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti párt- bizottság első titkára üdvözölte a fiatalokat. A jövőt köszöntjük Ezután Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Párt- bizottság első titkára mondott beszédet. Az MSZMP Központi Bizottsága és budapesti bizottsága, valamint kormányzatunk nevében örömmel köszöntelek benneteket hazánk felszabadulásának 35. évfordulóján, a magyar nép történelmének legnagyobb ünnepén — mondotta bevezetőben Méhes Lajos, majd így folytatta: — Mi bennetek köszöntjük a tavaszt, saját ifjúságunkat, s bennetek köszöntjük a jövőt. A továbbiakban hangsúlyozta: — Hálával és tisztelettel emlékezünk a Szovjetunió népeire, amelyek a fasizmus elleni harc fő terhét viselték. Meghajtjuk fejünket a magyar antifasiszta harcosok emléke előtt, köszönet és hála a szabadságunkért küzdő népek fiainak. — Olyan ország leányai és fiai vagytok — folytatta a szónok —, amely igaz barátságban a Szovjetunióval, a szocializmust építő országok népeivel, szolidaritásban a világ haladó erőivel, immár harmadik évtizede a szocializmust építi. — Rólatok, értetek is szólt pártunk XII. kongresz- szusa. Ez a kongresszus a jövőnkért folytatott harcra hívott benneteket is. Azt üzente; gyertek velünk és együtt győzelemre visszük a szocializmust. A most és itt élő különböző nemzedékek együtt vagyunk, és leszünk felelősek szocialista hazánk jelenéért és jövőjéért. Ahogyan 35 évvel ezelőtt kellett az ifjú nemzedék lelkesedése, ugyanúgy kell a nemzet előtt álló mostani feladatok megoldásához is, a mai nemzedék tüze, elszántsága, cselekedete. A fiatalok nagyszabású politikai demonstrációja — amely nyílt állásfoglalással juttatta kifejezésre a felszabadító Szovjetunióval való testvéri barátságunkat, a fiatalok elkötelezettségét, szocialista céljaink, az ország előtt álló feladatok megvalósításában — az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. Fogadás a Parlamentben Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából péntek este az Országházban fogadást adott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A fogadáson részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. Ott volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége, a termelőmunka számos kiváló képviselője, továbbá a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. A szívélyes, baráti hangulatú fogadáson Losonczi Pál köszöntötte a megjelenteket. ★ Szombaton délelőtt a Parlament előtti Kossuth téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással levonták a Magyar Népköztársaság állami zászlóját, amely hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére lengett árbocán. Ugyancsak katonai tisztelet- adás közepette vonták le a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. Ünnepségek a megyében Április 4-én Pest megyében is befejeződtek a felszabadulásunk 35. évfordulóját köszöntő ünnepségek. A nagyká- tai és a szentendrei járásban tartottak megemlékezést. Nagykátai /áras Nagykátán a szovjet hősi emlékműnél délelőtt fél tízfiatalok tömeg* a Dózsa György útoa kor a járás vezetői az ipari és a mezőgazdasági üzemek képviselői s a község lakói megkoszorúzták a felszabadító hősök emlékművét, majd a járás központi ünnepségének színhelyére — Tápióbicske határába, a Tápió partján elterülő tágas réten fölállított 1848-as emlékműhöz — indultak. A felszabadulást méltató ünnepségen Babcsán József, a járási pártbizottság első titkára mondott beszédet, amelyben egyebek között ismertette a járás három és fél évtizedes fejlődésének eredményeit is. Az ünnepség szabadtéri sportbemutatóval s ifjúsági találkozóval folytatódott. Szentendrei §árás Festői környezetben, Viseg- rádon emlékezett meg hazánk felszabadulásának 35. évfordulójáról a dunakanyari járás lakossága. A település temetőjében a hála és kegyelet virágaival borították et a szovjet hősök sírját. A kisdobosok és úttörők avatására a Sirály étterem előtt került sor, az épületben tartott ünnepélyen Császár Ferenc, a megyei pártbizottság tagja, a Pest megyei NEB elnöke volt az ünnepség szónoka.
