Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

1980. Április 4., péntek "xMtiap 5 SZÁMOLATLAN NAPOK. GYŐZTES TELEPÜLÉSEK N agy hagyományai, gazdag eredményei ‘«vannak Pest megyében a lakosság társadalmi munkájá­nak, a településfejlesztés önkéntes segítésének. S már hagyományai, gazdag eredményei tapasz­talhatók annak a nemes vetélkedésnek is, ame­lyet — felhívásával, s a feltételek közreadásával, vala­mint jutalmak kitűzésével — a Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának elnöksége . kezdeményezett. A különbö­ző településkategóriák — város, nagyközség, község — településfejlesztést segítő társadalmi versenye 1978-ban kiegészült a Tiszta és , virágos községért! indított moz­galommal, s mint tavaly, az idén is mindkét tényezőt figyelembe vették az értékeléskor, a sorrend megál­lapításánál. A Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­ságának elnöksége, valamint a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága — amint arról röviden hírt ad­tunk annak idején —, örömmel összegezhette a verseny eredményeit. Tavaly a megye lakossága az 1978-ban teljesített társadalmi munkát 64,5 millió forinttal tol­dotta meg,, és ez annyit tesz, hogy míg 1978-ban 354 forint, addig 1979-ben 415 forint értékű társadalmi mun­ka jutott egy lakosra. Az alábbi összeállításunkban a három kategória nyer­teseit látogattuk meg. Kitüntetések né, a Kereskedelmi és Vendéglá­tóipart Főiskola tanszékvezető fő- rosfe.ilesztési miniszterhelyettese, iskolai tanára. (Folytatás a 2. oldalról) Sziraki András, a Mezőgéptröszi igazgatója, Szirtes' György, a Ma­gyar Aliami Operaház igazgatóhe lyettese, Szobodek József, a Kis­kunsági Aliami Gazdaság gépsze­relője, dr. Szűcs János, az Igaz­ságügyi Minisztérium főosztályve­zető-helyettese, Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója, Takács Jó­zsef. az MSZMP Központi Bizott­A Munka Érdemrend ezüst és bronz fokozatának Pest megyei ki­tüntetettjei: A munka érdemrend EZÜST FOKOZATA Balogh József a Beton- és Vas­betonipari Müvek szentendrei gyá­rának igazgatója, Bobály Mihály, budakeszi nagyközségi tanács sága munkatársa, dr. Tápal Ta- elnöke. Bodrogi István, az MSZMP más, a Volán Tröszt elektronika nagykörös! városi bizottságának igazgatója, Teszár József, az Ide- munkatársa, Demeter Pál, a Cse- genforgaimi Propaganda és Kiadó pei Autógyár 3. sz. gyárának Vállalat igazgatója, dr. Tóth Béla igazgatója, Fazekas Sándor, a az Országos Közegészségügyi In- torteli Dózsa Termelőszövetkezet tézet főigazgatója, Tóth Ferenc elnöke, Galambos Péter, a Mecha- nyugdfjas minisztériumi fölömé- nikal Mérőműszerek Gyára auto- rési felügyelő, a Magyarországi matika művek termelési főmér- Déiszlávok Demokratikus Szövet- nöke, Garzó András, az MSZMP sége aktivistája, dr. Tóth János ráckevei járási bizottsága munka- nyugdíjas minisztériumi orvos- társa dr. Hadady Tibor Pest me- szaktanácsadó, Tóth József.^ az gyei főügyész-helyettes, dr. Ker- Országos Bányagépgyártó Vállalat Tamás, a nagykovácsi községi gyár-igazgatója, Török János, a Távközlési Kutató Intézet osztály- vezetője, Török Zoltán, a Pest megyei Tanács V. B. osztály veze­tanács elnöke, Koltai Imre, a Ce­ment- és Mészművek váci gyárá­nak igazgatója, Lenthár Kálmán, pilisi Arany Kalász Termelő­tője, Tuka József, a Kulturális szövetkezet elnökhelyettese, Lu- Minisztérium vez,e, ”~ kács József, a Pest megyei Ta­lyettese, Túrái Mihály, a Magyar n£Cg Vb egyházügyi titkára, Ma- Néphadsereg polgári aUwlmazott- László, a pándi malom ja. dr. Túri István, a Kertészeti igazgatója, Müller László, az Er- Egyetem egyetemi ad junktusa, dészeti Fa_ és vegyesipari Válla- Varga Gyula, a Központi Startisz- . . igazgatója Novák Antal né dr. tikal Hivatal főosztólyvérető^ Ková^^uV. aPeft megy^i varsics Mihály, az Tanács Semmelweis Kórháza és ^.u.z.eu«»„^v„ÍÖÍgaÍ° * Hfr/apldaöd egyesített. intézményei adjunírtu­Vass Henrikné, Vállalat sa, Osztoics György, a Csepel igazgatffoelytftese. g Autógyár szerelője, Pintér András, ner Ferenc, az MSZMP ^Központ a galgamácsai összefogás Terme­lőszövetkezet elnöke, Podollák Bizottsága alosztályvezetője, Vft- loszovetKezeI eJIluKe, „„„„„ névésze’. Györgyné, a ceglédi Stylus Falpa­ker. Ügyészség Vámos Tibor vezető ügyésze, akadémikus, az ri Szövetkezet gépmunkása, dr. Polgár Mihály, a Pest megyei Ta­MT^ ivi tóh?n?&eteSIa1i7ga­matizálási Kutató Jntüev Bédllns István, a Herceghalmi KI­tő.3*: y?,í0"yi J Mbsfztétvvezetőfe sértett Gazdaság igazgatőhélyette- mimszténum főosztá yvra«oie, ^ Tarjányi Béláné a dunaha­dr. Vinrae Imre, ü iván » raszti általános Iskola tanára, ter-he'yettes, Vitányi » Tomp a eh Jakab, a szentendrei Népművelési »‘ézet ,r Télért- városi tanács vb snortfelügyelősé- Vitray Tamás, a M gének vezetője, Ursinyi Nándor, z«ó osz-tálvvezetőle. ^r- Walter Alf^ az Ioarl Műszergyár gyáregység- réd, a Nehézipart Ml niszT^.iűUin Var^a. .TÁnns a Pestvi­osztályvezetője, Werner György- vezetője, varga janos, a festvi látjuk már előre, hogy egy- egy munkánál hány emberre számíthatunk. A megbízottak állandó kapcsolatban vannak a körzetükhöz tartozó lakók­kal, és a tervezett munkák megkezdése előtt néhány nap­pal mindenkihez külön is be­szólnak. Az eredmény nem ma­rad el! — Az idén milyen terveik vannak? — Most jubilál városunk, tízévesek lettünk. A dinami­kus fejlődés eredményeként szinte naponta épül egy új lakás. Az ide kerülőknek is érdeke, hogy szebb, barátsá­gosabb környezetben éljenek. Éppen ezért az idén azt ter­veztük, hogy több helyen parkot, zöldövezetei alakí­tunk ki. A legfontosabb mun­kánk egy központi park meg- éoítése lesz, a város és Duna- füred között. Természetesen társadalmi összefogással. — Azt beszélik, hogy már az utánpótlás neveléséről is gondoskodnak. — Valóban. Az iskolában környezetvédelmi őrsöket szerveztünk, a KÖJaL és társadalmi szervek vezetői tartanak foglalkozásokat a gyerekeknek. Mint köztudott, elkészült és már el is fogad­ták a város új fejlesztési és rendezési tervét. Annak meg­valósításában is nagy szerep jut a lakossági összefogásnak. Én már tizenöt éve élek itt, ismerem az embereket és biz­tos vagyok abban, hogy az idei évet is eredményesen zár­juk majd. Sikerünk nem múlott véletlenen... VERESEGYHÁZ TETTRE KÉSZ Amikor Tapiogyorgye har­mincöt éves tanácselnöke, V ár­rá István ottjártamkor azt mondta, hogy uszoda még hiányzik a taluból, tréfára gyanakodtam. Községe 450 ezer forintot kapott a lelkes, és nem utolsósorban eredmé­nyes társadalmi munka elis­meréseként. Tavaly nagyará­nyú járdaépítésre került sor a lakosság . összefogásával. — Kedvező helyzetben va­gyunk, mert a tsz, az áfész és a téglagyár kollektívái is min­denben jó partnernek bizo­nyultak. Nem szólva a falu négyezer lakosáról, akik min­dig az első szóra jönnek, ha dolgozni kell. — Mire költik majd a pénzt? — A falut kétszáz százalék­kal balra fordítjuk — mondja tréfásan a tanácselnök —, ar­ra fekszik ugyanis a város. De komolyra fordítva a szót, az összeget az idei elképzelé­seink megvalósítására fordít­juk. Régi terv egy uszoda építése, ami elsősorban az is­kolások úszásoktatását segíte­né. — Valóban ez volna a leg­fontosabb Tápiógyörgyén? — Most már igen. Némi túl­zással azt mondhatom, las­san minden meglesz. Bár az idősebbekről sem feledkezünk meg, de elsősorban a fiatalok­nak kell helyben mindent meg­találniuk ahhoz, hogy ne kí­vánkozzanak el a faluból. Van egy nagyon szép faluház, amit már átadtunk. Ügy alakítot­tuk ki, hogy hangversenyte­remtől kezdve öregek klubja, gyermekjátszó szoba, kiállító­terem, újságolvasó és egy tizenhétezer kötetes könyvtár is helyet kapott benne. De mondom tovább: Fontos volt az önkéntes tűzoltók felszere­lését megújítani, hát összedol­goztunk egy komplett tűzoltó­autót. Megépítettük a tíz tan. termes iskolánkat és hozzá a minden igényt kielégítő nagy­szerű tornatermet. Az új lé­tesítményt már úgy alakítot­tuk ki, hogy ma már szak- tantermekben folyik az állan­dó délelőttös oktatás. Hama­rosan elkészül a nyelvi labora­tórium is. a berendezések már megérkeztek a BEAG-ból. Már csupán a beszerelésük van hátra, öt éve pedig a zeneta­nulásról sem kell lemondania annak, akinek arra van igé­nye. Zeneiskolánkban, a töb­bi hangszerek mellett, hat zon­gora segíti az oktatást. Talán nem is kell említenem a ma már országos hírű úttörőzene­karunkat. Ezeket nem dicsek­vésképpen mondtam, csu­pán azért, hogy lássa, nem va­lami hóbort az uszoda gondo­lata, amelyet meg is építünk az idén. A gondolat tetszett a lakosságnak is. — Van-e titka a sikerek­nek? — Ha a célt pontosan meg­határozzuk és az emberek lát­ják, mi miért történik, szinte biztosra lehet venni a sikert. Nálunk legalábbis így van évek óta. Túlzás nélkül mondhatom, községünkben a társadalmi munka becsület dolga. Mi, a falu vezetői pedig azon va­gyunk, hogy az ebben rejlő hatalmas lehetőségeket még jobban kihasználjuk. A. közös­ségért való munkálkodásnak rangja van nálunk. Két éve alapítottunk egy emlékplaket­tet is, Tápiógyörgye közsé­gért elnevezéssel. Minden év­ben április 4-én adjuk át az arra leginkább érdemes kol­lektívának és lakosnak, négy­ezer forint kíséretében. Az elnök szava szent — ál­lítják a faluban, pedig még csak harmincöt éves. Igaz, déki Géogyá-r üzemvezetőle. Weist Lásrzlóné. a pomázi nagyközségi tanács vb főelőadója, a nagyköz­ségi tanács tagja, dr. ZimányJ Gyula, a monori nagyközségi kö­zös tanács elnöke. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATA Berta Mihály, a Cement- e# Mészművek lakatos csoportvezető­je, Bécsi Sándor, a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkeze', kertészeti dolgozója, Békés: György, a nagykátai járási hiva­tal osztályvezetője, Logiutz Ist­ván, a Közép-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat főépi- tesvezetője, Borszéki Jánosné, i Forte Fotokémiai Ipart Vállalan csoportvezetője, Csobánczi János­né, az érdi városi tanács vb fő­előadója, Derzsényi János, a Bu­da pest-vidéki postaigazgatóság Dél-Pest: megyei távközlési üzem körzetmestere, dr. Fodor János, a monori járási hivatal járási fo- állatorvosa, Füzesy István, a da* basi járási hivatal elnökhelyette­se, Hajdú Antal, a farmos! Tó- piómente Termelőszövetkezet la­katosa, Hangyái András, a Pest megyei Ipari Szövetkezetek Szövet­sége osztályvezetője, Horváth lm- réné, a Hazai Fésűsfonó- és Szö­vőgyár pomázi gyára előfonója, Ilovai Julianna, a gödi Dunámén- ti Termelőszövetkezet kertészet' dolgozója, Jakab Béla, a ceglédi járási hivatal osztályvezetője. Ja- niczky Ferenc, a Pest megyei Ve­gyi és Divatcikk Ipari Vállalat főenergetikusa, Kerekes Ferenc nyugdíjas pártalkalmazott, dr. Kirinyi István, a Pest megyei bí­róság bírója, címzetes tanácsel­nök, Kocsis János, a Csepel Autó­gyár hőkezelője, Kuti László, « Pest megyei Villanyszerelő Válla­lat szocialista brigádvezetője, vil­lanyszered ő, Lengyel Boldizsárné az MSZMP dobogókői üdülőjf konyha vezető je Makrai István, a: Ipari Műszergyár művezetője Molnár Vincéné, a kerepestarcsa Szilasmenti T ermelőszövetkezet be­tanított munkása, Monostori Jó zsefné, a Nagykőrösi Konzervgyá' főosztályvezetője, Nagy Mihály, a Pest megyei Tanács vb. gépko csivezetőie. Németh József, a Ce ment- és Mészművek váci gyárá nak vasesztergályosa, Németh Jó zsefné, a Váci Kötöttárugyá készáru minősítője, dr. Oláh La Jos, a dányi községi tanács vfc titkára. Pál István, a gödöllő Damjanich általános iskola iga: gatója, a városi tanács tagj? Póhli József, a Dunamenti Hőére mű Vállalat osztályvezetője. Rat- kó Antalné, a Dabasi Nyomc csoportvezetője, Révész Istvánn a Pest megyei Nyomda kötésze: dolgozója, Sipos Bálint, a Per megyei Műanyagipart Vállal.- ceglédi gyáregységének Igazgat' ja, Szabó Istvánné, a Pamutfon«' ipari Vállalat váci gyárának po> gári védelmi törzsparancsnok' Szeill Ferencné a Dunai Kőo1* ipari Vállalat laboránsa, Szend" László, a Magyar Gördülőcsapé Művek diósdi gyárának osztályv zetőle. Tanai István, a na^vkőrö' kocséri takarékszövetkezet ügvv zető igazgatója, nagykőrösi várr • tanácstag. Tóth János, a Váci Vé rosgazdálkodási Vállalat asztal r- és üveges szakmunkása, Tót' Sándor nvugrtfias községi tanács elnök. Tóth Sándor, a fóti nagv községi tanács elnöke, Tüsk László a százhalomba+tai váró- tanács vb. osztályvezetője, dr. V« lágos Imre, a Mezőgazdává«?! Sző vetkezetek Pest megvel Szövetné ge titkárhelve+teve. Zsárecz Vik törné, a váci Afész boltvezetője ★ A Hírlapkiadó Vállalat dolgozó közül a Népköztársaság Elnök Tanácsa Földv F«*»*encné Mrolszá- mólót a Munka Érdemrend bron^ fókozata kittinte^sben részesítette 4» KINEVEZÉSEK A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Oláh István altábornagyot vezérezredessé. Hunyadi Ferenc ezredest ve­zérőrnaggyá nevezte ki. iiugy ct vc^ciuxv auagciciAuia is csupán harminchat eszten­dő. — A lendület nem hiányzik, természetes tehát, hogy az eredménynek is jönnie kell — mondta Nagy Zoltán, a lát­ványnak sem utolsó új iskola harminckét éves igazgatója. Végezetül csupán még egy adalék: az egy főre jutó tár­sadalmi munka értéke Tápió­györgyén volt a legmagasabb, 1787 forint. A tavalyi év értékelése te­hát megtörtént, ám ezzel sem­mi sem ért véget. Hiszen kör­nyezetünk szebbítése nem le­het kampányfeladat és nem is az. Hiszen ebben a nemes ve­télkedésben nemcsak az első helyezettek nyernek, hanem mindenki. Egy ország gyara­podik általa. Látó János Százhalombatta lett az első a városok kategóriájában, mi­vel itt az egy lakosra számí­tott társadalmi munka értéke 934 forintot ért el, egyebek között két gyermekintézményt — bölcsődét és óvodát — se­gítve tető alá. A társadalmi munkák ter­vezője, szervezője és irányító­ja Sokorai Istvánná, a Haza­fias Népfront helyi titkára mondja: — Egy kicsit talán szeren­csés helyzetben voltunk, ami­kor tavaly év elején összeál­lítottuk a terveket. Fiatal a város, fiatalok a lakói is. A gyerek szóra szinte mindenki egyszerre mozdult. Elsősorban erre alapoztunk. Minthogy ta­valy egyébként is a gyerme­kek éve volt, terveinkben a gyermekintézmények bővítése, korszerűsítése jelentette a ki­emelt feladatot. Az összefo­gás eredményeként az év vé­gére át is tudtuk adni az új bölcsődét. Ezzel párhuzamo­san elkészült az új óvoda is. Föltétlenül meg kell említe­nem azt a jelentős társadal­mi munkát is, amelyet a la­kosság az iskolánál vállalt. Nem kell nógatni az embere­ket, ha a városukról van szó. — Ennyire_ könnyű dolga lenne ? — Nem vagyok egyedül. A Hazafias Népfront városi bi­zottsága mellett körzeti bi­zottságokat szerveztünk. Je­lenleg három tevékenykedik, egyenként 15 taggal. Ezek területenként felosztják egy­más között a várost. Felméré­seket végeznek és így tisztán Szerencsés helyzetben vagyunk... , SZÁZHALOMBATTA FIATAL Az első szóra jönnek az emberek... TÁPIÓGYÖRGYE CÉLRATÖRŐ első. Egy lakosra 1620 forint értékű társadalmi munka ju­tott. Az eredmény nem vélet­len, hiszen hosszú évek óta hagyományai vannak már a közös összefogással megvaló­suló községszépítésnek. Ide­kívánkozik a hír, hogy Varró Jánost lelkes^ társadalmi te­vékenységéért kitüntetésben ré­szesítette a helyi tanács. tevésbe talán még bele is le­het halni — nevet jóízűt. — És az idén mit terveztek? — Még nem tudom ponto­san. De majd bemegyek a ta­nácsra és az ottani elképze­lésekhez igazítva összeállítom saját, mozgósítási tervemet. A nagyközségek közötti ver­senyben Veresegyház lett az A nagyközségek közötti ver­senyben győztes Veresegyhá­zon — egy lakosra 1620 fo­rint. értékű társadalmi munka jutott tavaly. — Hosszú évek hagyományait folytatták, hi­szen a településen évtizedek­re tekint vissza a társadalmi munka, s lényeges forrása an­nak, hogy sok mindent sike­rült térven felül létrehozni. A veresegyházi tanácson nem találom az elnököt, de azt mondják, Varró Jánost ke­ressem. ö az. aki szervezés­ben és munkában egyaránt az élen járt a tavalyi év során is. A családi ház konyhájában beszélgetünk. — Azt mondják, hogy ön még a nyugdíj éveit sem tud­ja nyugalomban eltölteni. — Nekünk a feleségemmel megvan már mindenünk, ami a csendes hétköznapokhoz kell. Családi ház, kert, gyümöl­csös ... Rendőr voltam, isme­rem a körzetet és az embere­ket is. Ma is tanácstag va­gyok és a községfejlesztő tár­sadalmi munkákat szervezem Megkönnyíti a helyzetemet, hogy ismernek és hallgatnak is rám az emberek. Most ka­matoztatom, hogy a kapcsola­tom, a jó viszonyom mindenki­vel megmaradt. Nem én va­gyok az egyedüli, aki szívén viseli a község gondját. — Hányadik évét tapossa? — Hetvenegy múltam, de csak dátum szerint — moso- lyodik el —, mert most is az úttörőtáborban vagyok gond­nok, hogy megőrizzem a fiatal­ságomat. — Mivel gyarapodott ta­valy Veresegyház? — Sok munkát végeztünk, de első helyen mégis a gyógy­szertárat említem. Arra már igen nagy szüksége volt a köz­ségnek. Jöttek is az emberek, amikor arról volt szó, hogy egy napot dolgozzunk együtt. — Tudja, hány forint érté­kű a tavalyi társadalmi mun­ka? — Nem. De nem is az a lé­nyeg. A számítgatás az admi­nisztrátorok gondja. Az itt élők csak abból látják, meny­nyit fejlődtünk, ami már megvalósult és birtokukba is vehetik. Minden tanácstag a saját körzetében mozgósította az embereket. Kevesen mond­tak nemet, hiszen mindenki tudta, sajátmgának is épít. — Tizenhét éve van már nyugdíjban .. — Az igaz. De ez nem je­lenthet tétlenséget. A semmit­A tapiogyorgyfiek büszkesége, a társadalmi munká­ban Épült faluhaz. Halmágyl Péter felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents